Dr. Rácz József


Az injekciós droghasználat előfordulása és kockázatai


Az injekciós kábítószer-használók az Európai Unióban és Magyarországon: kezelési adatok

Az Európai Unió legtöbb országában az injekciós használat szinte kizárólag az opiátokhoz, ezen belül is a heroinhoz kötődik, Magyarországon viszont – a skandináv (svéd), illetve cseh- és szlovák adatokhoz hasonlóan – az injekciós amfetaminhasználat is jelentősnek mondható. Egyéb szerek (injekciós metadon, buprenorfi  stb.) lényegesen kisebb arányban fordulnak elő. A rendelkezésre álló, viszonylag korlátozott adatok alapján a problémás opioidhasználat becsült előfordulási arányának átlaga a 15–64 éves népességen belül 1000 főre jutó négy–öt eset lehet. Ha feltételezzük, hogy mindez az EU egészét tükrözi, akkor 2006-ban az EU-ban és Norvégiában mintegy 1,5 millió (1,3–1,7 millió) problémás opioidhasználó élt. A problémás ebben  az  esetben  jellemzően  az  injekciós  használatot  jelenti.  A  2006-ban  bejelentett összesen 387 000 kezelési igényből (az adatok 24 országból állnak rendelkezésre) a heroint
fő kábítószerként 47%-ban nevezték meg, mint elsődleges kábítószert.
A legtöbb országban az „összes kezelési igény” (Treatment Demand Indicator: TDI) 50–80%-át jelentették az opioidhasználathoz köthetőnek, a többi országban ez az arány 15–40% között alakult. Az opiátok nemcsak a kezelésre jelentkezők között számítanak a leggyakrabban megnevezett kábítószernek, hanem a már kezelés alatt állóknál is. Egy kilenc ország részvételével történt kutatás szerint az összes, kezelés alatt álló kliens között az elsődleges opiáthasználók összességében a kliensek 59%-át jelentették, de a kezelésre életükben először jelentkező kliensek körében csak 40% volt az arányuk. A kábítószer miatt járóbeteg-kezelésre jelentkező opioidhasználók közül összességében 43% számolt be a kábítószer intravénás használatáról. Magyarországon a kezelésbe került opiát-, azaz többségében heroinhasználók jellemző többsége injekciós használó volt. (Magyarországon a kezelésbe kerültek többsége kannabiszhasználat miatt került oda.)
Magyarországon a kezelésbe került opiáthasználók száma 2003-tól kismértékben csökkent, majd 2008-ban kismértékben emelkedett, azonban ez az emelkedés az injekciós heroinhasználók számában nem tükröződött. Az amfetaminhasználat miatt kezeltek száma évenkénti, kisebb ingadozást mutat. A kezelésbe került injekciós droghasználók (gyakorlatilag heroin- és amfetaminhasználók) száma 2000 fő/év, illetve ez alatt mozog, lényegében 2003 óta csak kis ingadozással.

1. ábra: Illegális szerek fogyasztása miatt kezelt betegek száma 2003-2008 (fő)
Forrás: OSAP 1627, illetve EüM (ESzCsM) 1211. sz. jelentés



82


A kezelt betegek megoszlása a drogfogyasztás módja szerint 2003-2008 (fő)
Forrás: OSAP 1627, illetve EüM (ESzCsM) 1211. sz. jelentés



Tanulságos az az ábra, ami azt mutatja, hogy mennyi idő telt el a droghasználat kezdete és a kezelésbe kerülés között: mint látjuk, 6-7 év is! Ez hosszú idő, és az adat csak azokra vonatkozik, akik kezelésbe kerültek!

Átlagos látencia periódus az egyes szertípusok esetében 2005–2009 között (év)
Forrás: OAC


Az injekciós kábítószer-használók száma
Az injekciós kábítószer-használók számát – mivel egy rejtett csoportról van szó, amelynek sok tagja kerüli a kapcsolatot a segítő intézményrendszerrel – becslési eljárásokkal tudjuk meghatározni. Ezek azon alapulnak, hogy a rejtőzködő injekciós droghasználók közül bizonyos számban kezelésbe kerülnek, illetve kapcsolatba kerülnek a rendőrséggel, esetleg szűrővizsgálaton vesznek részt. Így a számuk – körülbelüli módon – becsülhető.

83



A rejtett intravénás populáció nagyságát 2007. és 2008. években pontbecslést alkalmazva teljes statisztikai függetlenség esetén 1320 főre, a teljes intravénás populáció nagyságát 2291 főre becsülték. A becsült 74%-os tudatos részvételi hányad esetén az intravénás szerhasználó populáció nagysága 5175 fő (Bozsonyi és Horváth, 2010b).

A budapesti injekciós droghasználók szociodemográfiai jellemzői
Ismét utalunk rá, hogy rejtőzködő szerhasználókról van szó. Akik kezelésbe kerülnek, azokról viszonylag részletes adatokkal rendelkezünk, akik viszont nem, azok jellemzőire csak egyes kutatási beszámolókból, illetve a tűcsere-programok adataiból következtethetünk.

Növekvő életkor és növekvő amfetaminhasználat
Megfigyelhető, hogy a budapesti injekciós droghasználók életkora nő: a 2000-es évek elején 22,5-25,5 év volt (Rácz, Máthé-Árvay és Fehér, 2003), a 2000-es végén pedig már a 31 év feletti korosztályok is jelentősebb számban megjelentek.

A minta bemutatása szociodemográfiai jellemzők által
Forrás: Márványkövi, Melles Légmán és Rácz, 2008


84


Ugyanezt az „idősödő” tendenciát tükrözik a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia úgynevezett Kontakt Kávézójának adatai is. E szolgáltatás alapja a tűcsere, tehát az itt regisztrált kliensek injekciós szerhasználók. Az is látható, hogy míg országosan az opiátok (jellemzően injektált heroin) miatt kerülnek kezelésbe a szerhasználók, addig itt az amfetamin-injektálók vannak túlsúlyban. A tűcsere-program klienseire azonban mindkét szerhasználó csoportban jellemző, hogy nem kerültek kezelésbe, akár több mint 10 éves injektáló szerhasználat után sem.

A Kontakt Kávézó klienseinek életkori megoszlása
Forrás: Csák és Gyékiss, 2010



A Kontakt Kávézó klienseinek szerhasználati megoszlása
Forrás: Csák és Gyékiss, 2010


85


A Kontakt Kávézó klienseinek szerhasználati és életkori megoszlása
Forrás: Csák és Gyékiss, 2010


A szerhasználatot és az életkort bemutató ábra arra utal, hogy a fi       az injekciós szcénába
„belépő” szerhasználók inkább amfetamint injektálnak, míg az idősebbek inkább heroint. A roma szerhasználókra jellemzőbb az amfetamin- (83%), míg a nem romákra a heroinhasználat (57%) (Márványkövi, Melles Légmán és Rácz, 2008).
Az „idősebb” injektáló életkori csoportokban sok injektáló szülővel is találkoztunk. A gyermekszám tekintetében nagy és szignifikáns különbségek találhatók romák és nem romák között: míg átlagban a mintába kerültek 60,7%-ának nincs gyermeke, ez az arány a nem romák között 71,4%, míg a romák esetében csak 50%. A mintában szereplők 23%-ának egy gyermeke van, de a roma használóknál ez az arány magasabb (27,1%). A többgyermekűség (két vagy annál is több gyermek) jobban jellemzi a roma használókat.

A gyermekek száma a háztartásban: roma és nem-roma szerhasználók összehasonlítása
Forrás: Márványkövi, Melles Légmán és Rácz, 2008




86


Az egy háztartásban élők összetétele: a 18 év alatti gyermekekkel együttélők száma különösen fontos!
Forrás: Márványkövi, Melles Légmán és Rácz, 2008


Népegészségügyi kockázatok

Fertőző betegségek

Az injekciós droghasználat legfontosabb  népegészségügyi  kockázatai  közé  tartozik az injekciós szerelékkel, illetve a szexuális úton terjedő fertőző betegségek (’Sexually Transmitted Diseases’: STD; ’Sexually Transmitted Infections’: STI; ’Drug-related Infectious Diseases’: DRID), elsősorban a HIV/AIDS, a hepatitisz B és C, valamint más fertőzések, illetve betegségek.

HIV/AIDS

Az EMCDDA jelentése megállapítja: „A legfrissebb adatok azt jelzik, hogy az intravénás kábítószer-használók körében általában alacsony a HIV-fertőzés megjelenése az Európai Unióban. Az éberség azonban mégsem árt, néhány tagállamban ugyanis továbbra is magas az intravénás kábítószer-használathoz kapcsolódó, új HIV-fertőzések aránya, és a szomszédos országok némelyikében még ennél is aggasztóbb a helyzet.
Észtországban és Litvániában egy nemrég lezajlott HIV-járvány után az intravénás kábítószer-használók körében újonnan diagnosztizált fertőzések aránya 2001-től kezdve csökkent, de továbbra is magas szinten stabilizálódott (2006-ban egymillió lakosra jutó 142,0, illetve 47,1 új esettel), ami azt jelzi, hogy az átadási ráták változatlanul magasak. Az újonnan diagnosztizált fertőzések száma még mindig Portugáliában a legmagasabb az Európai Unióban, és miközben a tendencia csökkenő, az újonnan bejelentett diagnózisok éves rátája továbbra is magas, 2006-ban egymillió lakosra jutó 66,5 új esettel. Az Európai Unió keleti szomszédait tekintve különösen aggályos a helyzet. A két legnagyobb országban, Oroszországban és Ukrajnában az újonnan diagnosztizált esetek száma magas,  és egyre emelkedik. 2006-ban az intravénás kábítószer-használattal összefüggő, újonnan diagnosztizált fertőzések számát Oroszországban több mint 11.000-re, Ukrajnában 7.000- re becsülték (egymillió lakosra jutó 78,6, illetve 152,9 új eset).
Az intravénás kábítószer-használók körében folytatódó terjedés magas arányai azt jelzik, hogy a jelenlegi szolgáltatásnyújtás elérhetőségét, szintjét és hatókörét egyaránt felül kell vizsgálni, beleértve a fertőző betegségek terjedésének megelőzésére szolgáló konkrét

87


intézkedéseket is, mint például a tűcsere és a helyettesítő kezelés. Emellett az intravénás kábítószer-használók körében célzott vizsgálatokra van szükség, hogy felderítsék, az egyes populációk vajon miért tűnnek különösen veszélyeztetettnek, és megkeressék a kockázatos viselkedéshez kapcsolódó tényezőket, valamint a védekezés akadályait, továbbá hogy ígéretes módszereket találjanak az új járványkitörések megelőzésére.” (EMCDDA 2008: 86.)
Az Ukrajnában kialakult helyzet - azzal, hogy Magyarország határos az országgal - kockázati tényezőt jelent.

A magyarországi helyzet

Az Országos Epidemiológiai  Intézet 2008-as adatai szerint a bejelentett HIV-fertőzött injekciós droghasználók száma 1985-2008 között 20 fő volt (Jelentés, 2008). 2008-ban az 590, országosan vett, injekciós droghasználóktól származó minta (surveillance-vizsgálat) mindegyike negatívnak bizonyult HIV-fertőzés tekintetében, tehát a vizsgált intravénás kábítószer-használók között, a korábbi évekhez hasonlóan, nem sikerült HIV-pozitív személyt felderíteni (OEK, 2009).

Adatok budapesti injekciós használókról HIV/AIDS
A HIV/AIDS előfordulása az injekciós droghasználók körében 1%. Mindent meg kell tennük annak érdekében, hogy ez az arány ne növekedjen!

Hepatitisz

A hepatitisz C egyszerű terjedési modellje
Forrás: EMCDDA, 2007


88


A következőkben elsősorban a krónikus vírushordozókról lesz szó (akik tünetmentesek, de fertőznek). Az akut hepatitisz ritka (amely tünetekkel jár és az ÁNTSZ felé jelenteni kötelező). A krónikus vírushordozóknál az ábrán látható arányban alakulnak ki súlyosabb betegségek: krónikus májbetegség, cirrózis, májrák. Utóbbi – jelenleg gyógyíthatatlan
– betegségek a fertőzést 20-30 évvel követően alakulnak ki. Addig a fertőzött személy tünetmentes maradhat, de fertőzhet. Ezért is nevezik a hepatitisz C fertőzést „csendes járványnak”. A krónikus esetek – megfelelő infektológiai és hepatológiai vizsgálatok, illetve laboratóriumi eredmények után – ma már nagyon nagy hatékonysággal gyógyíthatók. Ilyenkor megszűnik a fertőzésveszély is. A hepatitisz C miatti kezeléshez azonban fél év absztinencia vagy metadon-fenntartó kezelés szükséges; a kezelés szoros kooperációt követel meg az egészségügyi személyzettel a fertőzött személytől.
Az Európai Uniós adatok szerint Magyarországon a helyzet nem rossz; egészen más képet mutatnak azonban a Kék Pont Kontakt Kávézójában kapott adatok – noha ezeket országos adatokkal nem lehet összevetni, a probléma érzékeltetése miatt mégis egy olyan ábrán szerepeltetjük ezeket, ahol országos (négyzetek) és regionális adatok (háromszögek) láthatók. A hepatitisz C fertőzöttségi adatok rámutatnak a célzott prevenció célcsoportjaira és felhívják a figyelmet arra, hol várható egy esetleges HIV-felbukkanás vagy éppen rohamos terjedés.

A HCV előfordulása injekciós droghasználók között (országos és helyi adatok), 2006-2007
Forrás: EMCDDA, 2009


A fertőzöttségi adatok a hepatitisz C egyik jellemzőjét mutatják. A másik jellemző, hogy hányan kerülnek e fertőzés miatt kezelésbe. A következő ábra ezt mutatja, Budapest vonatkozásában.



89


Szűrés után kezelésbe kerülő injekciós drogbetegek
Forrás: Gazdag és munkatársai, 2010


Látható, hogy a szűrt, hepatitisz C fertőzött betegek közül milyen kevesen jutnak el a kórház szakambulanciájára, és mindössze két beteg került kezelésbe. A hepatitisz C kombinált terápiája: egy „átlagos” esetben 26,7 hétig tart az antivirális kezelés, amelynek a költsége átlagosan 3,5 millió Ft (Gazdag és Horváth, 2009). Egy fertőzött beteg kezelése a hepatitisz C fertőzéssel összefüggésben a teljes élettartam alatt: 3,5–7 millió Ft költséget jelent az Európai Unió átlaga alapján (EMCDDA, 2005). Gazdag és Horváth (2009) becslése szerint a hazai kábítószer-használóknál körülbelül 600-720 esetben merül fel a hepatitisz C miatti kezelési igény, ami körülbelül 2,5-3 milliárd Ft költséget jelent. A szerzők megjegyzik, hogy ez a kiadás nem a „még megelőzhető”, hanem a „jövőben realizálódó” kiadások közé tartozik. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a költségek kisebbek lesznek az antivirális kezelés hozzáférhetősége és a mortalitás miatt.

Szűrővizsgálatok
Az intravénás kábítószer-használók országos mintáiban a HCV-antitest szintek 2005–2006- ban körülbelül 15% és 90% között mozogtak, de a legtöbb országból jellemzően 40%-ot meghaladó szinteket jelentettek (EMCDDA 2008).
Az Országos Epidemiológiai Központ 2006 óta végez országos mintavétellel, surveillance-típusú mintavételt injekciós droghasználóktól (ujjbegyes vérvétel). Ehelyütt a 2008. évi országos és helyi, illetve az előző évi helyi adatokat mutatjuk be. 2008-ban az 590, országosan vett, injekciós droghasználóktól származó mintában 133 személynél (22,6%) mutattak ki hepatitis C vírus elleni ellenanyagot és három esetben (0,5%) hepatitis B felületi antigént. A három hepatitis B vírushordozó közül az egyikük bizonyult egyidejűleg anti-HCV ellenanyag-pozitívnak is (OEK, 2009).


90

A HCV szűrővizsgálatok száma és a pozitívak aránya területenként 2008-ban és 2009-
ben
Forrás: Országos Epidemiológiai Központ (Dudás és munkatársai, 2010a) és Nemzeti Drog
Fókuszpont



A 2008. év folyamán vizsgált intravénás kábítószer-használók HIV, HCV, HBV fertőzöttsége korcsoportok szerint
Forrás: OEK, 2009



Az OEK (2009) a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia esetében a következőket találta: „A Kék Pont Alapítvány összesen 70 mintát szolgáltatott a vizsgálat számára. A 70 főből 51 (72,9%) férfi és 19 (27,1%) nő volt. A mintát adó személyek 54,3
%-a a 25-34 év közötti korcsoportba tartozott (38), 15,7 %-a idősebb volt 35 évnél (11),
30 %-uk fiatalabb volt 25 évnél (21). A 70 személyből 43 (63,2%) bizonyult hepatitis C pozitívnak, két esetben kétes eredményt kaptak. Az 43 hepatitis C pozitív személyből 33 férfi volt és 10 nő. A férfiak közül nyolcan 25 évnél fiatalabbak voltak, 20-an tartoztak a 25-34 év közötti korcsoportba, és öten voltak idősebbek 35 évnél. A nőknél öten a 25-34 év közötti korcsoportba, négyen a 25 év alatti korcsoportba tartoztak, egy személy pedig idősebb volt 35 évnél. Az alapítvány által beszállított minták között nem találtak hepatitis B pozitív esetet.” (OEK 2009: 9.).

91


Az OEK által 2007-ben végzett szűrés eredményei szerint: „A 70 személyből 51 (75%) bizonyult hepatitisz C-pozitívnak, három esetben kétes eredményt kaptak. Az 51 hepatitisz C pozitív személyből 40 férfi volt és 11 nő. A férfiak közül tízen 25 évnél fiatalabbak voltak, 27-en tartoztak a 25-34 év közötti korcsoportba, és hárman voltak idősebbek 35 évnél. (Csohán és Dudás, 2008, 11. o.).
A Kék Pont mintái a Kontakt Kávézó tűcsere-kliensei közül kerültek ki.

Kockázati magatartások
Népegészségügyi szempontból injekciós droghasználóknál azokat a magatartásokat tekintjük kockázatiaknak, amelyek a fertőző betegségek (STD, STI, DRID) átadásához járulnak hozzá:
injekciós kockázati magatartások:
direkt megosztás: közös tű/fecskendőhasználat;
indirekt megosztás: az injekciózáshoz használt szerelékek, kellékek megosztása: például kanál, szűrő, elosztáshoz használt fecskendő, víz.
szexuális magatartások: óvszer nélküli szexuális aktusok,
az injekciós droghasználó partner, a drog hatása alatt végzett szexuális aktusok, a drog vagy pénz – szexért történő megszerzése, gyakori partnerváltás, több szexuális partner, hajlamosító tényezők lehetnek.
A fertőzés valószínűsége injekciós droghasználók között, egy fertőzött tűvel történő injekciózásra számítva:
HIV: 0,6 – 0,8%
HCV: 1,5 – 4%

Kockázati magatartásformák előfordulása valaha és elmúlt 30 napra vonatkozóan, Budapesten, 2008-ban
Forrás: Márványkövi és munkatársai, 2008

Jóllehet az elmúlt 30 napi közös tűhasználat mind a teljes minta, mind a roma - nem roma bontásban alacsony, a többi kockázati magatartásformára vonatkozó értékek magasak. A teljes minta 55,7%-a  használt már életében közös tűt,  háromnegyede,  illetve  több mint fele közös eszközt életében, illetve az elmúlt 30 napban. A roma szerhasználókra

92


jobban jellemző a közös tű- és eszközhasználat, ami alól kivételt képez a tűmegosztás életprevalencia értéke: míg a nem roma használók 60%-a használt közös tűt életében, addig a romák 51,4%-a.
Ugyanakkor az elmúlt napban történő tűmegosztás tekintetében a romák aránya magasabb (11,4%), szemben a nem romák 7,1%-os arányával. A szúráshoz szükséges közös eszközök használatának életprevalencia értéke romák esetében 80%, nem romák esetében 70%. Közös eszközt a megkérdezést megelőző 30 napban a romák 60%-a, a nem romák 44,3%-a használt. A roma használók tehát leginkább az injektáláshoz szükséges közös eszközhasználat tekintetében tanúsítanak magasabb kockázati magatartásformát. A vizsgált eltérések közül az elmúlt 30 napra vonatkozó eszközhasználat esetében szignifikáns a különbség a roma és nem roma alpopuláció között (X=14,36; p<0,01).

Túladagolások

Az ábrán látható, hogy a legtöbb esetben heroin és amfetamin túladagolása miatt került sorkezelésre!

2004 és 2009 között a Péterfy Sándor utcai Kórház Klinikai Toxikológiai osztályán drogmérgezés miatt kezeltek száma (fő)
Forrás: OSAP 1627, illetve EüM (ESzCsM) 1211. sz. jelentés


Kábítószer-használat miatti halálozás

E tekintetben Magyarország európai uniós viszonylatban az átlag alatti halálozási arányszámmal jellemezhető országok között fordul elő: ez magyarázható azzal is, hogy az amfetaminhasználat jelentős az injektálók között és annak kisebb a halálozási kockázata.


93


Heroin és egyéb opiátok okozta halálozás 1996–2006 között Magyarországon
Forrás: Horváth, Dunay és Keller, 2007: Jelentés, 2008


Kábítószer-fogyasztással összefüggő direkt halálesetek életkori megoszlása 2009-ben
Forrás: OAC

Társadalmi kirekesztettség

Munkanélküliség

A TDI 2007. évre vonatkozó adatbázisában a munkanélküliségi ráta (26,7%) három és félszerese volt az országosénak. Rácz, Márványkövi és Melles (2009) budapesti, VIII. kerületi vizsgálatai szerint a tűcsere-programban részt vevők kétharmada munkanélküli, míg 14%-ának van valamilyen munkája. Egyéb, más jellegű foglalkozási státusszal a minta 21%-a rendelkezik. Itt már a munkanélküliek aránya igen magasnak mutatkozott.

Iskolából való kimaradás

A TDI adatok alapján a kezeltek 42,7%-nak a legmagasabb iskolai végzettsége alapfokú iskolai végzettség, 2,7% soha nem járt iskolába, illetve nem fejezte be a 8 általánost. Rácz, Márványkövi és Melles (2009) budapesti, VIII. kerületi vizsgálatai szerint a tűcsere- programban részt vevők kicsivel több, mint felének a legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános. 20% befejezett szakmunkást, szakközepet jelölt meg. A mintába kerültek 13%- ának nincs 8 általánosa, míg 8% a szakmunkás, vagy szakközépiskolát nem fejezett be. Ez a vizsgálat is az alacsony iskolai végzettséget húzza alá.

Szociális háló

Az idézett kutatás szerint a tűcsere-program klienseinek többsége szülőkkel él együtt (39%). Egyedül élt a minta 17%-a.

94


Prostitúció

A nők 27%-a, míg a férfiak 6%-a létesített már szexuális kapcsolatot pénzért, alkoholért vagy kábítószerért. A nők 16%-a gyakran választja ezt a pénzkereseti, illetve drogbeszerzési módot, szemben a férfiak 1%-ával. (Gerevich, 2007).

Hajléktalanság

A TDI-kérdőív szerint 2007-ben a kezeltek 88,2%-a rendelkezett állandó lakhellyel, 1,8%-uk intézményben élt, 10%-uk pedig nem rendelkezett állandó lakhellyel (Jelentés, 2008).

Kábítószeres bűncselekmények – kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények

A megkérdezettek közel kétharmada ellen már indítottak büntetőjogi eljárást, 30%-a pedig már ült börtönben, átlagban 2,2 évet. A kérdezettek több mint egyharmadánál kábítószer fogyasztása, átadása, kínálása miatt indult eljárás, 34%-uk esetében vagyon elleni bűncselekmény elkövetése miatt (is) (Márványkövi, Melles és Rácz 2006).
Az illegális jövedelmek, a büntetőeljárások, illetve a börtönviselt múlt jellemző az injekciós droghasználók vizsgált csoportjaira. A büntetőeljárások közé nemcsak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket számítottuk be. Az utóbbi vizsgálat felhívja a figyelmet egy olyan alcsoport létezésére is, amelynek tagjai „életformaszerűen” vándorolnak a büntetés- végrehajtási intézmények között. egyszer kint, másszor bent…
Rácz, Márványkövi és Melles (2009) vizsgálata is ezt támasztja alá: a kérdezettek 46%- a volt már valamilyen büntetés-végrehajtási intézetben.
A társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos budapesti adatok arra utalnak, hogy kialakult egy olyan injekciós kábítószer-használó populáció (is), amely a társadalmi kirekesztettség szempontjából szinte minden tekintetben hátrányos helyzetű (egyedül a hajléktalanság mutatói nem rosszak). E csoport tagjainak elérése, kezelésbe vonása és a felépülés valószínűsége rövid és hosszabb távon csekélynek mondható.

Összefoglalás

Az elsősorban a budapesti kutatási és tűcsere adatokból látszik, az 1990-es évek vége
2000-es évek  eleje  óta  az  injekciós droghasználók társadalmi helyzete, társadalmi kirekesztettsége szociodemográfiai jellemzői jelentősen romlottak. Az egészségügyi kezelésbe e nagyon hátrányos helyzetű csoportból alig kerül valaki: innen az az össze nem illés, hogy a kezelésbe kerültek jobb szociodemográfiai jellemzőkkel bírnak (és az injektálók aránya is csökken), míg a kezelésbe nem kerülők mutatói romlanak. Feltehetően a helyzeten csak komplex közegészségügyi és drogpolitikai módszerekkel lehet javítani!


Felhasznált irodalom, javasolt olvasnivalók

1.        Bozsonyi   Károly,   Horváth   Gergely   (2010a):   A   problémás   szerhasználat
prevalenciájának becslése Magyarországon, 2008-2009. Kézirat.
2. Bozsonyi   Károly,   Horváth   Gergely   (2010b):   Az   intravénás   szerhasználat
prevalenciájának becslése Magyarországon, 2008-2009. Kézirat.
3. Csák Róbert és Gyékiss Roland (2010): Kálvária téri Kontakt Kávézó program kliensforgalmi adatainak elemzése. Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia, Budapest, kézirat.

95


4. Csohán Ágnes, Dudás Mária (2008): A hazai intravénás kábítószer-használattal összefüggő fertőzések (HIV, HBV, HCV) 2006-2007. évi prevalenciája felmérésének teljesítéséről. Országos Epidemiológiai Központ, Budapest. Kézirat.
5.  Gazdag  Gábor,   Horváth  Gergely,   Szabó  Olga,   Ungvári  Gábor   (2010): Barriers to antiviral treatment in hepatitis C infected intravenous drug users. Neuropsychopharmacologia Hungarica. 12, 4. 459-462.
6. Gerevich József (2007): A drogfogyasztás pszichiátriai komorbiditása. Addiktológiai Kutató Intézet. Kutatási zárójelentés. Nem publikált tanulmány.
7. Gyarmathy V. Anna, Rácz József (2010): A hepatitis C-vírus es az emberi immunhiányt okozóvírus járványtana magyarországi injektáló kábítószer-használók körében. – hogyan tovább? Orvosi Hetilap, 151,10:365–371.
8. Gyarmathy V. Anna, Rácz József (2010): Szociális hálózatok, párkapcsolatok, és szerepük a kábítószerrel terjedő betegségek járványtanában és megelőzésében. Orvosi Hetilap, 151,32:1788-6120.
9. Jager J, Limburg W, Kretzschmar M, Postman M és Wiessing L (2004): Hepatitis C and injecting drug use: impact, cost and policy options. Luxembour: Office of Official Publications of the European Communities.
10. Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, 2006 (2006). A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakmai kiadványsorozata, szerk.: Felvinczi Katalin, Nyírády Adrienn és Portörő Péter, Budapest.
11. Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, 2008 (2009). Nemzeti Drog Fókuszpont. Kézirat, Budapest.
12. Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, 2009 (2010). Nemzeti Drog Fókuszpont. Kézirat, Budapest.
13. Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre on Drugs and Drug Addictions, EMCDDA): A kábítószer-probléma Európában. Éves jelentések: 2006, 2007, 2008, 2009. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala.
14. Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre on Drugs and Drug Addictions, EMCDDA) (2010): Guidelines for testing HIV, viral hepatitis and other infections in injecting drug users A manual for provider-initiated medical examination, testing and counselling. EMCDDA Manuals, Lisbon.
15. Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre on Drugs and Drug Addictions, EMCDDA) (2010): Harm reduction: evidence, impacts and challenges. EMCDDA, Lisbon.
16. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin, Légmán Anna és Rácz József (2008): A kezelésbe jutás akadályai roma és nem roma, kezelésen kívüli intravénás használók körében, Budapesten. Addiktológia (Addictologia Hungarica), 7,3-4:205-233.
17. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin és Rácz József (2006): Szex és drog: intravénás droghasználók kockázatészlelése és a viselkedési mintáinak összefüggései. Psychiatria Hungarica, 21,3:241-255.
18. Országos Epidemiológiai Központ (OEK) (2009): A hazai intravénás kábítószer- használattal összefüggő fertőzések (HIV, HBV, HCV) 2008. évi prevalenciája felmérésének teljesítéséről. Csohán Ágnes és Dudás Mária, OEK, Budapest, kézirat.
19. Rácz József (2006): Kvalitatív drogkutatások. Kvalitatív kutatások budapesti droghasználók között. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
20. Rácz József (2005): Ártalomcsökkentő drogpolitika. Magyar Tudomány, 166,8:1010– 1016.
21. Rácz József (2009). A drogbetegek ellátása. In: Drogpolitika számokban. Felvinczi Katalin, Nyírády Adrienn (szerk.) pp. 189-232. L’Harmattan, Budapest.
22. Rácz József, Márványkövi Ferenc és Melles Katalin (2009): Közösség-alapú utcai

96


megkereső modell-program pilot-study vizsgálata budapesti intravénás kábítószer- fogyasztók körében. Addiktológia (Addictologia Hungarica), 8,3: 219-253.
23. Rácz József, Márványkövi Ferenc, Melles Katalin és Vadász  Viktória  (szerk.: Rácz József) (2010): Út a túléléshez. Nyílt színi droghasználat és „belövőszobák” Budapesten. Az ártalomcsökkentéssel kapcsolatos megfontolások. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
24. Rácz József, Máthé-Árvay Nauszika és Fehér Beáta (2003): Kezelésre jelentkező és “utcai” injekciós droghasználók kockázati magatartásainak és kockázatészlelésének jellemzői. Előzetes eredmények. Addiktológia (Addictologia Hungarica), 3-4:370- 388.

Megjegyzés

A szövegben hivatkozott kéziratoknak csak egy részét adjuk meg külön; mivel ezek nem hozzáférhetők, a tájékozódást nem segítik. Az adott évi Jelentés a magyarországi kábítószer- helyzetről című kiadványokban lehet megtalálni a hivatkozott adatokat, diagramokat!
A szövegben jelölt OAC (Országos Addiktológiai Centrum), OSAP (Országos Statisztikai Adatgyűjtő Program), EüM (Egészségügyi Minisztérium) adatai az adott évi Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről című kiadványban megtalálhatók! Szintén itt más, hivatkozott adat is megtalálható.
Az európai adatok tekintetében pedig a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre on Drugs and Drug Addictions, EMCDDA: A kábítószer-probléma Európában című éves jelentéseket ajánljuk az olvasó figyelmébe!

























97

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése