Fehér Katalin

Anna története

2008 decemberében az utcai szociális munka során vettük fel a kapcsolatot Annával, aki akkor 25 éves volt, és Pécs egy szegregált területén folytatott prostitúciós tevékenységet. Az első találkozás alkalmával félénk és zárkózott volt; ugyan nem utasította el a szolgáltatásunkat, elfogadta az általunk nyújtott ártalomcsökkentő eszközöket (óvszer, intim törlőkendő, kézfertőtlenítő folyadék), de beszélgetésre nem volt alkalmunk, nevén kívül lényegében nem mondott semmit magáról. Tájékoztattuk, hogy a területen működtetünk egy közösségi szolgálatot, amit ő is igénybe tud venni. A következő találkozások alkalmával már kicsit bizalmasabb volt felénk, megtudtuk, hogy nem Pécsett volt a lakhelye, hanem egy Baranya megyei kisvárosban élt élettársával. Állítása szerint, nem állt mögötte futtató, hanem ha problémája adódott, akkor élettársához és annak családjához fordult segítségért. Aterületen, ahol a prostitúciós tevékenységét folytatta, akkoriban élettársának több családtagja is élt, a családtagok közül két személy is nyújtott a területen szexuális szolgáltatást.

Anna egy Somogy megyei kisfaluban nőtt fel, ott is élt hosszú ideig, a jobb megélhetés reményében jött Pécsre, és munka hiányában kezdte el a prostitúciós tevékenységet. Anna nyolc általános iskolai osztállyal rendelkezett, más végzettséget nem szerzett. A szexuális szolgáltatásból származó jövedelmén kívül nem rendelkezett más állandó anyagi forrással. A  kapcsolatfelvétel  után  heti  rendszerességgel  tudtunk  találkozni,  Anna  egyre bizalmasabbá vált, bár még mindig lehetett érezni, hogy nem szívesen beszél magáról. Többnyire szociális ügyintézésben és rossz anyagi helyzetének kezelésében kért tőlünk segítséget. 2009 áprilisában felkereste szolgálatunkat és ezekkel a problémáival kezdtünk el foglalkozni. Anna még személyi okmányokkal sem rendelkezett, elsősorban ezeket kellett pótolnunk. Informáltuk, hogy milyen szociális ellátásokban részesülhet, és próbáltuk motiválni, hogy vegye fel a kapcsolatot a területileg illetékes munkaügyi központtal is. Ez utóbbi problémásnak tűnt, mert számára az illetékes munkaügyi központ Somogy megyében volt. A többi szociális ügyintézés is nehezen ment, sokszor nem jelent meg a megbeszélt időpontokban, nem járt el ügyei intézésében, általában csak az utcai munka keretében tudtunk vele kapcsolatot tartani. Arra hivatkozott, hogy nagyon kevés szabadideje van, az ideje nagy részében dolgoznia kellett. Elmondása szerint, erre nem kényszerítette senki, kényszerítő tényezőként a pénzhiányt nevezte meg. Az nagyon valószínűnek látszott, hogy Anna prostitúciós jövedelméből több családtagját is eltartja, és ha fizikailag nincs is

kényszerítve, de pszichés kényszerítő eszközök jelentősen befolyásolják.

A későbbi találkozások alkalmával már többet mesélt magáról, de a konzultációk mindig rövidek voltak, általában az utcai munka keretében zajlottak, s ha mégis felkereste intézményünket, akkor ártalomcsökkentő eszközökért jött. A rövid beszélgetések alkalmával kiderült, hogy Anna elvált, és az előző kapcsolatából születetett két gyermeke. A volt férje ott élt, abban a Somogy megyei faluban, ahol ő is lakott, de a gyermekek nevelőszülőkhöz kerültek. A gyerekekkel nem tartotta a kapcsolatot, de tervei közt szerepelt, hogy gyermekei felügyeleti jogát visszaszerezze, és ismét ő nevelje őket. A mostani élettársáról nem sokat mondott: 32 évvel idősebb, rokkantnyugdíjas, szívességi lakáshasználóként élnek egyik gyerekénél és annak családjánál.

2009 májusában, utcai munka során, a konzultáció alatt elmondta, hogy 13 hetes terhes, volt orvosnál, el szerette volna vetetni a gyermeket, de az orvos közölte, hogy a terhesség e szakaszában már nem végezhető el a műtét. Számunkra nem volt egyértelmű, hogy már kezdetektől tisztában volt a várandósságával, vagy valóban számára is ekkor derült ki terhességének ténye. Problémaként merült fel abban az időben, hogy élettársa

198

rokonainál csak addig maradhat, ameddig folytatni tudja prostitúciós tevékenységét, továbbra is pénzt keres, és bevétele egy részét leadja számukra. A terhesség későbbi szakaszában, ha nem tudna pénzt keresni, el kell hagynia a lakóhelyét. Anna élettársa nem ismerte el az apaságot, azzal vádolta Annát, hogy valójában nem is ő a gyermek édesapja, hanem biztos, hogy olyan valaki, akinek Anna szexuális szolgáltatást nyújtott. Annát ez a helyzet láthatóan megviselte, és tanácstalannak tűnt. Átbeszéltük a lehetőségeket, arra az esetre, ha lakhatása végérvényesen veszélybe kerül, milyen ellátásokat lehet igénybe venni Természetes támogató rendszerre nem támaszkodhatott, így csak a női átmeneti szálló, családok átmeneti otthona jöhetett számításba.

A  következő  találkozás  alkalmával  közölte,  hogy  a  szülés  után  nem  tart  igényt gyermekére,  ott  fogja  hagyni  a  kórházban.  Próbáltuk  abban  megerősíteni,  hogy keressen fel minket a szolgálatunk bázisán, ott lehetőség nyílhat a helyzetet nyugodtabb körülmények között átbeszélni. Elmondtuk, hogy egy ilyen nagy döntés meghozatalában érdemes pontosan megismerni, hogy milyen segítségeket (gyerekjóléti szolgálattal való kapcsolattartás, anyagi támogatások beszerzése, családok átmeneti otthona, örökbeadás menete) tud ebben a nehéz élethelyzetben igénybe venni, bárhogy döntene is.   Anna sajnos nem jött be hozzánk, csak utcai munka keretében tudtuk tartani vele a kapcsolatot, nagyon hárította a terhességét, ha szóba hoztuk, rögtön elterelte a beszélgetés témáját, és általában csak rövid ideig tudtunk vele kommunikálni. A rövid találkozások alatt abban igyekeztünk erősíteni, hogy mindenképpen járjon el terhesgondozásra. Állítása szerint, ott ahol tartózkodott a területileg illetékes orvoshoz járt és felvette a kapcsolatot a védőnői szolgálattal. Azt tervezte, hogy addig fog szexuális szolgáltatást nyújtani, amíg fizikailag bírja. Sokat beszélgettünk arról, ha már úgy döntött, hogy nem hagyj fel a prostitúciós tevékenységével akkor a saját és a születendő gyermeke egészségének érdekében mindig védekezzen a szexuális úton terjedő betegségek ellen, és igyekezzen minél többet pihenni. A gyermek jövőjével kapcsolatban úgy láttuk, hogy - a már korábban említett ambivalens érzelmek miatt – nem volt képes tervezni, lényegében ebben a vonatkozásban csak annyi elképzelése volt, hogy nem tartja meg a babát. A konzultáció alkalmával beszéltünk az örökbefogadás lehetőségéről. Időközben konzultáltunk egy olyan civil szervezetettel, akik nyílt örökbefogadással és bajba jutott várandós anyákkal foglakoztak. Annával ezt követően

ismét több hétig nem találkoztunk.

2009 augusztusában ismét felkereste irodánkat, informáltuk az említett civil szervezetszolgáltatásairól, és hogy miként tudja igénybe venni azokat. Anna nem zárkózott el ettől a lehetőségtől, együttműködőnek tűnt.

Ebben az időszakban azon a szegregált területen, ahol Anna szexuális szolgáltatást nyújtott  az  ott  illetékes  védőnőtől  jelzés  érkezett  hozzánk,  hogy  Annával  felvette  a kapcsolatot, mert környezetlátogatásai alkalmával többször felfigyelt arra, hogy Anna a téren igyekezett leszólítani kuncsaftokat. Anna sokszor tartózkodott az élettársa közelben élő rokonainál, ahova rendszeresen járt a területileg illetékes védőnő, így ott is számos alkalommal találkoztak. A védőnőnek nem volt arról információja, hogy hova jár Anna terhesgondozásra, ezért is tartotta fontosnak, hogy kapcsolatban maradjon vele. Az itteni védőnő és az Anna lakóhelyéhez tartozó védőnő felvette egymással a kapcsolatot. Anna a kötelező orvosi vizsgálatokon megjelent és részt vett a védőnői terhességi tanácsadáson is. 2009 augusztusában többször találkoztunk vele az utcán. Állítása szerint, nem kereste fel

az általunk megadott civil szervezet. Elmondtuk neki, hogy mi nem intézkedhetünk helyette, hiszen a születendő gyermeke anyjaként az ő közreműködése feltétlenül szükséges.

A területileg illetékes védőnő konzultált a pécsi szülészeti klinika kórházi szociális munkásával, mivel lehetségesnek látszott, hogy Anna Pécsett fog szülni. (A szülés később máshol zajlott le.)

199

2009 szeptemberétől Anna egyre fáradékonyabb lett, ritkábban találkoztunk vele az utcán, a szolgálathoz is egyre ritkábban jött. Kommunikációja nem volt egyértelmű, úgy vettük észre, hogy elgondolása a gyermek helyzetéről megingott, többször említette, hogy meggondolta magát, és meg szeretné tartani a babát. Lakhatása biztosabbá vált, amit úgy mondott, hogy - szívességi lakáshasználóként lakott otthonában - terhessége már jelent problémát, és a babájával együtt is hazamehet. A konzultáció alkalmával erősítettük döntését, és átbeszéltük, hogy a gyermek gondozásában hova tud majd segítségért fordulni (védőnői szolgálat, gyerekorvos, gyerekjóléti szolgálat).

2009 novemberében végül egy Tolna megyei kisváros kórházában teljesen egészségesen, komplikáció nélkül megszületett Anna kislánya. Azért ebben a kisvárosban szült, mert ez a kórház közel volt a lakóhelyéhez (a Baranya megyei kisvároshoz), és ide járt terhesgondozásra is. Az édesanya nem mondott le a gyermekről, hazavitte, és a mai napig ő gondozza. Anna tartja a kapcsolatot a helyi védőnővel, hasonlóan a gyermekjóléti szolgálattal is.

Anna élettársa felkereste intézményünket, és arról kért tájékoztatást, hogyan lehet apasági vérvizsgálatot végeztetni? Tájékoztattuk ennek menetéről és költségéről. A magas költség miatt elállt a vizsgálattól.

Anna és a babája továbbra is az élettárssal és annak családjával élnek. Annával a baba születése óta csak nagyon ritkán találkoztunk, nem hagyott fel teljesen a prostitúcióval; ha kint van az utcán, akkor a babára a családtagok vigyáznak.

Összességében el lehet mondani, hogy Anna története pozitívan alakult, abban az értelemben, hogy nem mondott le gyermekéről, és ő is gondozza, neveli őt. (Prostituált nő klienseink újszülött gyermekei többnyire a gyermekvédelmi ellátórendszerbe kerülnek, és nem édesanyjuk gondozza őket.)

Az Annával végzett segítői munka számos pozitív tapasztalattal szolgált. Elsőként sikerült vele bizalmi kapcsolatot kialakítani, így megosztotta velünk problémáit, terhességének tényét, és segítséget kért tőlünk, ha dilemmába került vagy gondja adódott. Úgy tudtuk őt kísérni és támogatni, hogy nem ítélkeztünk aktuális döntései felett, inkább támaszok voltunk nehéz élethelyzetében. Úgy tűnik, ez az elfogadó, segítő-támogató attitűd megfelelő alapot jelent, hogy hozzájáruljunk kliensünk problémakezelési képességeinek megerősödéséhez, ezen keresztül felelős döntéshozatalához.

200