Rita története
Rita 2008 szeptemberében kereste fel intézményünket (TÉR Közösségi Szolgálat) lakhatási problémáinak kezelése céljából. A kapcsolatfelvétel négy évvel korábban történt utcai szociális munka folyamán, amikor hajléktalanokkal végzett szociális munka mellett az utcán lévő prostituáltaknak nyújtott ártalomcsökkentő szolgáltatást is biztosítottunk (óvszerosztás, meleg tea, információnyújtás nemi betegségekről, szociális és egyéb ellátásokról, delegálás segítőintézményekbe). Rita 2004 júliusában 36 éves volt, elvált, Pécs egy szegregált területén élt egyedül egy önkormányzati lakásban, önkényesként. 17 éves lánya, aki élettársával külön háztartásban élt, gyermeket várt.
A kapcsolatfelvételekor Rita csak prostitúciós tevékenységből tartotta fenn magát, más jövedelemforrással nem rendelkezett. Segítőintézménnyel nem tartotta rendszeresen a kapcsolatot, korábban járt már a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál szociális ügyintézés céljából. Rita egyedül élt egy önkormányzati bérlakásban, mint önkényes lakáshasználó. Az utcai munka során többször tapasztaltuk, hogy a kliens alkohol hatása alatt folytatott prostitúciós tevékenységet, amely sokszor súlyos intoxikált állapotot jelentett. Ezek az állapotok különösen kiszolgáltatott helyzetet teremtettek, az amúgy se veszélytelen prostitúciós tevékenységben.
A rendszeresen visszatérő abúzusszerű alkoholhasználatáról visszajeleztük Ritának, aki többé-kevésbé hárította a kérdést. A részegségeket elismerte, de nem érezte problémásnak alkoholhasználatát, hanem bagatellizálta azt, mint ami mindössze pár alakalommal fordult elő, és nem rendszeresen. Az utcai szociális munka keretében az ártalomcsökkentésen, az információnyújtáson és a motiváció felkeltésére való törekvésen kívül más módszert nem tudtunk eredményesen alkalmazni. Próbáltuk delegálni olyan segítőhelyekre, ahol megfelelő kezelést tudott volna kapni alkoholproblémájára, de Rita, betegségtudat hiányában, ingadozott. A kezelő intézményekkel szembeni erős bizalmatlanság jellemezte. (Az utcai szociális munka keretében nehéz olyan hatékony módszert alkalmazni, mint a Miller-Rollnick-féle motivációs interjú. Nagyon fontos megemlíteni, hogy egy-egy személyes találkozásunk sokszor csak pár percre korlátozódott és megfelelő helyszín se állt rendelkezésre. Gyakran csak arra nyíltlehetőségünk, hogy forgalmas út mellet, köztéren
vagy autóban, más kliens jelenlétében folytassunk beszélgetést.)
2008 tavaszán megnyitottuk a területen közösségi ellátást nyújtó irodánkat, és Rita rendszeresen igénybe is vette intézményünk szolgáltatásait. Az általunk nyújtott segítség általában szociális ügyintézésről szólt, valamint próbáltuk motiválni, hogy csökkentse alkoholhasználatát.
(Itt már könnyebben lehetett alkalmazni a fent említett, Miller és Rollnick által kidolgozott motivációs interjút, amely szenvedélybetegség, de – tágabb értelemben – minden nemkívánatos viselkedés megváltoztatásában jól használható technika.)
Ez elsősorban a Prochaska-DiClemente-féle felépülési modell értelmezési keretében (részletesen lásd később!), a felépülés kezdeti stádiumaiban alkalmazható jól, amikor a kliens még nem érzi, hogy alkohol vagy droghasználata probléma lenne.
A motivációs interjú öt elemből áll:
1. Empátia kifejezése;
2. Diszkrepancia kifejezése (össze nem illés kialakítása);
3. A vitatkozás elkerülése;
188
4. Játék az ellenállással;
5. A kliens önbizalmának támogatása
(Dr. Rácz József. Addiktológia. Tünettan és intervenciók. SEEFK Budapest, 2001: 144- 147.).
A Ritával folytatott munka során sikerült eljutnunk odáig, hogy problémásnak ítélte meg szenvedélyét, és sikerült benne felkelteni az ambivalenciát szerhasználatával szemben.
Felajánlottuk neki, hogy találkozhatunk rendszeresebben (heti egy-két alkalommal), előre egyeztetett időpontban és konzultálhatunk, aminek fókuszában alkoholhasználata lenne, és közösen kidolgozhatnánk olyan stratégiát, amely elindíthatná viselkedése megváltoztatását. Rita elfogadta az egyéni addiktológiai konzultáció lehetőségét.
A konzultáció szakaszai:
1. Állapotfelmérés;
2. Célkitűzés;
3. Terápia tervezése és szerződéskötés;
4. A kezelés menete, a változás előidézése;
5. A kezelés terminálása;
6. Utánkezelés és utánkövetés
(Dr. Rácz József. Addiktológia. Tünettan és intervenciók. SEEFK Budapest, 2001: 136- 137.).
Az első egyéni konzultációra 2008 őszén került sor, ahol egy ASI (Addikció Súlyossági Index) felvétele történt. Az ASI strukturált interjú, amely a kliens addikciója súlyosságának mérésében, illetve egyéb élethelyzetének feltérképezésében, és a megfelelő beavatkozások tervezésében nyújt segítséget.
Rita a konzultáció megkezdésekor negyven éves volt, akut betegségére utaló tünetét nem észleltük, kissé fáradtnak és megviselnek tűnt. Elmondása szerint, napi rendszerességgel, fogyasztott meleg ételt, amit saját maga készített el otthonában. Ruházata az időjárásnak megfelelő volt és rendezett, komolyabb sérülése nem volt. A beszélgetés folyamán beszámolt asztmájáról, amire gyógyszert is szedett. A gyógyszer használata nem volt rendszeres, felülvizsgálatokra nem járt. Panaszkodott, hogy nagyon sokat fájt a lába, valószínűsíthetően visszérprobléma lehetett a háttérben, erre való orvosi kivizsgálás nem történt. Rita dohányzott, elmondása szerint napi egy doboz cigarettát szívott el, de előfordult, hogy ennél többet.
Kliensünknél személyiségzavart, vagy más, komolyabb mentális problémát nem tapasztaltunk. Normál intellektusú volt. Elmondása szerint, olykor szorongásos, feszült állapotai léptek fel, amelyeket főleg az állandó megélhetési problémákra vezetett vissza. Előfordult már életében, hogy öngyilkossági gondolatai, késztetései voltak. (Ezt mi, szociális munkások is tapasztaltuk utcai munka keretében, amikor intoxikált állapotba került. Prostitúciós tevékenysége közben, erős pszichoaktív szerhasználat alatt ki akarta vetni magát a száguldó autók elé. Ezután pszichiátriai kezelést is kapott, de rendszeres pszichiátriai ellátását nem javasolták, gyógyszert nem szedett.) Általában az öngyilkossági gondolatok tiszta, józan állapotában nem fordultak elő. Egyéb más feltűnő pszichés probléma, alkoholhasználatán kívül nem volt tapasztalható. Percepciója, térben és időben való tájékozódása megfelelő volt. Prostitúciós tevékenységével kapcsolatban többször felhozta, hogy az zavarja, szégyenérzete volt és mindig kihangsúlyozta, hogy csak a megélhetés miatt folytatja azt. Számára a prostitúció egyre megterhelőbb lett és megfogalmazta, hogy szeretné abbahagyni. Állítása szerint, soha és jelen helyzetben se
189
volt kapcsolata „futtatókkal”, „bármikor kiszállhat”, abbahagyhatja a prostitúciót.
Rita nyíltan kommunikált, közvetlen volt, fontos volt számára, hogy a bizalmi kapcsolat megfelelő legyen. Problémakezelési készségeire, megoldási eszközeire nézve, konfliktuskerülés jellemezte; ez szinte csak szer hatása alatt változott: akkor sokszor került konfliktusba. Érdekérvényesítő képessége ugyanakkor jónak volt mondható, saját ügyében önállóan járt el, nem szorult támogatásra, inkább az állandó megerősítés volt fontos a számára.
Rita a telepen élt egyedül egy önkormányzati bérlakásban, önkényes lakáshasználóként. Rendelkezett hivatalos lakásbérleti szerződéssel, viszont az idő múlásával, az épület lakhatatlanná vált, akkor költözött egy másik házba. A lakás költségeit fizette, de előfordult, hogy fizetési problémái merültek fel, amit megpróbált rendezni. Rita tartósan munkanélküli, 18 éve volt utoljára bejelentett munkaviszonya. Egy gyárban dolgozott betanított munkásként. Elmondása szerint, többször próbálkozott elhelyezkedni, de ezek mind sikertelenül végződtek. Rita 8 általános iskolai osztályt végzett, „családi okok miatt” nem tanult tovább. Az iskolát a telepen végezte el. 16 éve prostitúciós tevékenységből tartotta fenn magát, egyéb állandó jövedelemforrással nem rendelkezett. 2008 áprilisában felvette a kapcsolatot a Családsegítő Szolgálattal, és beadta az igénylését rendszeres szociális segélyre, aminek egyéves rendszeres kapcsolattartás a feltétele a területileg illetékes Munkaügyi Központtal. Ritának volt egy 500.000 forintos banki hitele, amit a lánya élettársának vett fel a saját nevében. Ez a tartózás komoly problémát okozott számára, és erős szorongással töltötte el, hogy miből tud majd törleszteni. (Ez a jelenség nagyon jellemző a telep lakóira, hogy rövidtávon gondolkodnak, és mindenféle hiteleket vesznek fel a jobb megélhetés reményében, nem gondolva bele, miből fogják visszafizetni a rengeteg tartózást.) Egy éven keresztül tartotta a kapcsolatot a Munkaügyi Központtal, így jogosult lett a rendelkezésre állási támogatásra (RÁT).
Rita pécsi születésű, a telepen nőtt fel, szülei már nem éltek. Édesapja bányászként dolgozott, tüdőbetegségben halt meg, Rita születése előtt egy hónappal. Édesanyja újra megházasodott, így Rita nevelőapával nőtt fel; édesanyja hét évvel ezelőtt halt meg. Ritának négy édestestvére és egy féltestvére volt. A testvéreivel ápolt szoros a kapcsolatot: két fiú testvére a telepen élt, velük gyakrabban találkozott, az egyik nővérével egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot, a másikkal időközönként. Rita fiatalon megházasodott, a kapcsolatból egy lánygyermek született. A férjével már 17 éve külön éltek, kapcsolatuk megszakadt. Ritának egyetlen fontos családi viszonya a lányához és annak három pici gyermekéhez fűződött. A lánya élettársával nem volt mindig jóban, nem örült a férfinak, de a későbbiekben megbékélt vele. Lányát gyakran támogatta anyagilag, ami feszültté tette kapcsolatukat, Rita szerint ugyanis a lánya anyagilag kihasználta, pedig állítása szerint nem is mindig szorult a támogatására. Rita, elmondása alapján, nem tudta megvonni anyagi támogatását, pedig erre többször tett kísérletet, mert ott voltak az unokák, akiknek szükségük volt az ő anyagi juttatásaira. Rita érzelmileg nagyon kötődött az unokáihoz, gyakran töltötte velük szabadidejét. Attól tartott, ha nem ad anyagi juttatást, akkor ezen a lánya megsértődik, és kevesebb időt tölthet majd az unokáival.
Elmondása szerint, nincsenek barátai, a szomszédaival jó viszonyt ápolt. Hosszútávú párkapcsolata nem volt, bár - a konzultáció alatt többször is kifejtette - igénye lett volna rá. Rita nem nagyon számolt be szabadidős tevékenységekről, általában, ha otthon tartózkodott, főzött, takarított, televíziót nézett. A televíziós műsorok közül főleg a sorozatokat kedvelte. Régen szeretett kötni és hímezni, de a későbbiekben már nagyon untatta és türelmetlen volt hozzá. Szórakozni nem ment sehová. A telepen működött egy kocsma, oda szívesen járt el; volt olyan időszak, amikor takarítói munkát is vállalt ott, míg meg nem szűnt a hely.
Rita, állítása szerint kéthetente fogyasztott alkoholt, amikor nagyon feszült volt,
190
vagy amikor unatkozott. Általában társaságban ívott, de előfordult, hogy egyedül is lerészegedett. Az alkohol pozitív hatásaként a megnyugvást, a felszabadulást nevezte meg. Negatív hatásként a másnaposságot, a szégyenérzetet és a környezetétől való negatív visszajelzéseket jelölte meg. Általában tömény szeszt és bort fogyasztott. Megvonási tünetekről nem számolt be. Összességében el lehetett mondani, hogy az alkoholfogyasztása rendszeres volt, amit rövidebb időszakokra meg tudott szakítani.
A második konzultációra egy héttel később került sor, ezen a beszélgetésen szerződést kötöttünk egy pár alkalmas konzultációra. A szerződésben tisztáztuk a kereteket, és feladatainkat. Megegyeztünk abban, hogy a néhány alkalom után közösen értékeljük, a kitűzött célokat mennyire sikerült elérni. Közös célként megfogalmaztuk az önismeret fejlesztését, a szerfogyasztáson történő változtatást, illetve a szerfogyasztás tényének, betegségének, problémájának definiálását. Megbeszéltük, hogy ezzel párhuzamosan, az élethelyzetében lévő problémákat is körbejárunk, megoldásokat keresve a lakhatásra, a jövedelmi helyzetre, a családi és szociális kapcsolatok rendezésére.
A célokat rövid-, közép- és hosszútávra osztottuk be.
Rövidtávú célok:
- Szerfogyasztásának csökkentése;
- Egészségi állapotának kivizsgálása, javítása;
- Jövedelmi helyzetének javítása érdekében, kapcsolattartás a területileg illetékes Családsegítő Központtal.
Középtávú célok:
- Szerfogyasztásának jelentős mérséklése, absztinenciára való törekvés;
- Autonómia fejlesztése;
- Állandó jövedelmi helyzet biztosítása;
- Lakhatási kérdések rendezése;
- Természetes kapcsolati rendszer erősítése.
Hosszútávú célok:
- Absztinencia elérése;
- Általános, jó egészségi állapot elérése;
- Természetes kapcsolati rendszer működtetése;
- Problémamegoldó képesség működtetése.
Látható, hogy a prostitúció abbahagyása egyáltalán nem került be a célok közé, és az absztinencia is csak a hosszútávú célok között jelent meg. Ezzel együtt, a segítés számos más célja megvalósulhatott, oly módon, hogy azok összessége a prostitúciós tevékenység befejezésével is járhatnak. Tehát amennyiben a kliens nem kíván felhagyni valamely viselkedésformával, abban az esetben is lehet olyan célokban megállapodni, amelyek végül kedvező irányba mozdíthatják el viselkedését.
A további konzultációk során a fent vázolt célok szerint próbáltunk haladni. Az egyeztetett konzultációs alkalmakon többnyire megjelent. Sokszor kellet a motiválni, amikor általában eredményesen tudtuk használni a Miller és Rollnick nevéhez fűződő motivációs interjút. Szerhasználatát próbálta csökkenteni; egy hónapig sikerült absztinenciát tartania, utána kisebb megcsúszások következtek. Itt fontosnak tartom megemlíteni a Prochaska- DiClemente-féle felépülési modellt, amelynek áttekintésével lehet képet kapni, hogy milyen stádiumokon mennek keresztül a felépülő szenvedélybetegek, attól függetlenül, hogy legális vagy illegális szert használnak, illetve, hogy felépülésük spontán módon vagy terápiás segítséggel történik. A stádiumok hossza egyéneként, és az egyén motiváltságától függően, nagyon eltérő lehet, akár évekig is eltarthat.
191
A szakaszok a következők:
1. Változás előtti (pre-kontemplatív) szakasz;
2. Elszánás (kontempláció)-szakasz;
3. Előkészületi szakasz;
4. Akció-szakasz;
5. Fenntartás-szakasz;
6. Megcsúszás- (relapszus-) szakasz
(Dr. Rácz József Addiktológia Tünettan és intervenciók SEEFK Budapest, 2001: 64- 66.).
Rita 2009 márciusáig intézményünkkel rendszeresen tartotta a kapcsolatot. 2009 áprilisától sikerült megkapnia a rendszeres szociális segélyt, 2009 őszétől munkába állt, egy közhasznú munkásokat foglalkoztató cégnél. Ez idő alatt, a rendelkezésre álló információnk szerint, nem folytatott prostitúciós tevékenységet és mérsékelte alkoholfogyasztását. Munkába állását követően lezártuk a konzultációt. Jelenleg szociális ügyintézés céljából tartja a kapcsolatot intézményünkkel. Szerhasználata még fennáll, a teljes absztinenciát nem sikerült elérnie. Biztosítottuk róla, hogy nálunk bármikor lehetősége van segítséget kérni, amihez a bizalmi viszonyt sikerült kialakítanunk. A kapcsolatot tehát nem zártuk le, próbálunk alkalmazkodni azokhoz az életfeltételekhez, amelyek között kliensünk aktuálisan él, és annak figyelembe vételével további segítséget nyújtani.
Hiszen egy korszerű terápiás programban nemcsak azt várhatjuk el a klienstől, hogy például absztinens legyen, vagy törekedjen arra, hanem azt is , hogy az élet minden területén a lehető legjobban funkcionáljon, a visszaesések megelőzhetők legyenek. Shuckit a szenvedélybetegségek háromféle terápiás célkitűzését fogalmazza meg:
1. Pszichoaktív-anyagtól mentes élet elérése;
2. A különféle élettevékenységek maximális hatékonysággal élésének segítése (egészség állapot, pszichés állapot, családi és szociális kapcsolatok, munka, foglalkoztatás, anyagi helyzet, lakhatás, szellemi és spirituális élmények);
3. Relapszus-prevenció
(Dr. Rácz József Addiktológia Tünettan és intervenciók SEEFK Budapest, 2001: 119- 120.).
192
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése