Nagy Melinda

„Láttam a fiún, megértette, mit jelent, ha megszúrunk valakit” - a Józan Babák Klub11 és a Kavicsok12 playback- színházi13 társulatairól

Amellett, hogy inspiráló elfoglaltság, a rögtönzéses alapokon nyugvó playback-színház nagyon hatásos személyiségfejlesztő eszköz is. A Józan Babák Klub Playback-színháza a műfaj keretein belül kakukktojásnak számít, mert azoknak és azokkal játszanak, akikről mások talán már lemondanának: „drogos” és hajléktalan felnőttek, viselkedészavaros serdülők bizonyítanak velük a színpadon.

Játéktér

„Hosszú éveken keresztül voltam heroinista, alkoholista és gyógyszerfüggő. Mindent magamba tömtem, amitől kábulni lehetett, és nem volt megállás, elképzelni nem tudod, milyen mélyre jutottam” - kezd bele Péter a történetébe, miközben jó mélyen szívja a cigarettát. „Többször is megpróbáltam leállni, negyedszerre sikerült: 2008 ősze óta tiszta vagyok. Az utolsó rehabilitációmon találkoztam az improvizációs elemeket is alkalmazó érzésszínházzal, ami nagy hatással volt rám, mert a színpadon a saját érzéseimet addig nem tapasztalt módon mutathattam meg, saját asszociációimat, indulataimat, ötleteimet felhasználva, azokkal nem rombolva, hanem alkotva. Úgyhogy, amikor kijöttem a rehabról, Budapestre, a Megállóba14 kerülve, csatlakoztam az ottani színházi csapathoz is, és részt vettem minden színházzal kapcsolatos eseményen. Ekkor, a Megállóban találkoztam a Józan Babák Klub Playback-színházával, akik vendégként néha rögtönzéses jelenetekből álló színházi előadásokat tartottak. Nagy hatással voltak rám, elhatároztam, hogy elmegyek egy tréningjükre, és ha belemennek, csatlakozom hozzájuk. Ez másfél éve volt, azóta jártam több tréningen, állandó szereplő lettem, többtucat előadáson vettem részt, nem engedtem el őket, és nincsenek is ilyen terveim” - teszi hozzá mosolyogva Péter. Közben újabb cigarettára gyújt egy józsefvárosi, Baross utcai bérház földszinti gangján, a társulat bázisán, ahová most próbára érkezett. A cigi maradt, minden mástól megszabadult. A speciális színház célokat, barátokat, szerelmet adott neki, nyitottabb, önmagát vállaló, szeretni és becsülni tudó emberré vált. „Anyag nélkül szükségem volt arra, hogy történjen valami  bizsergető,  izgalmas,  amivel  a  szabadidőmet  is  kitölthetem.  Számomra  igazi

11 A Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (MEJOK) által fenntartott Józan Babák Klub addiktológiai intézményéről e könyvben A Józan Babák Klub Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás programja című fejezet szól.

12 A Kavicsok a Szegletkő Gyermekotthon lakóiból és egy nevelőjéből álló társulat. A katolikus Váci Egyházmegye intézményében – a gyermekvédelmi törvény alapján – disszociális viselkedészavarral élő kiskorúak (18 éves korig) laknak, akiket droghasználatuk, kriminális vagy antiszociális viselkedésük miatt „speciális nevelési igényű” fiataloknak tekintenek.

13 A playback-színház műfaj rövid ismertetése e kötet Playback-színházi technikák című fejezetében

olvasható.

14 A Megálló Csoport Alapítvány Józsefvárosban (Budapest VIII. kerület) működő szervezet, amely oktatási és szociális szolgáltatásokat nyújt droghasználatukat elhagyó fiataloknak. Honlapjuk: http:// stopgroup.hu/

144

adrenalinbomba rögtönözni, az előre írt és megtanult szöveg biztonsága nélkül kiállni a színpadra. Feldob, hogy nem tudom, mi fog történni a következő pillanatban. Ez az ’itt és most’, az adott pillanatban létezni, utánozhatatlan” - mondja Péter. Számomra csaknem hihetetlen, hogy harmóniát és kiegyensúlyozottságot sugárzó interjúalanyom józanná vált drogfüggőnek vallja magát, aki valaha autókat tört fel, hajléktalanként élt, és megesett, hogy kukákban keresett ételt.

Speciális színház, speciális játékkeret

A playback, magyarul visszajátszás, arra utal, hogy ebben a színházban valaki a nézőtérről elmesél magáról egy történetet, álmot, életeseményt, amelyet aztán a szereplők rögtönzött jelenetben adnak vissza, élő zenei kísérettel. Fontos szerep jut az előadást vezető játékmesternek, aki egyfajta moderátorként meghallgatja a mesélőt, majd segíti őt a történetéből adódó szerepek és a szereplők kiválasztásában.

A klasszikus színházzal összehasonlítva, a playback-színháznak több különlegessége is van. Egyrészt interaktív, mert bevonja a nézőket, másrészt improvizatív, mert a színészek sosem tudják előre, mit játszanak a következő pillanatokban. De közösségteremtő ereje sem mellékes, hiszen az elmesélt személyes történet megjelenítése után már nem egyetlen ember, hanem egy egész közösség története lesz. Emellett személyiségfejlesztő eszközként, terápiás célokra is használható: fejleszti az önkifejezést, az önértékelést, az érzelmi intelligenciát, a kommunikációs és sok más készséget. „Szintén értékes tulajdonsága, hogy lehetőséget teremt a nézőpontok közötti váltásokra. Például egy néző lehet mesélő, aki az előadás számára felajánlja saját történetét, és ugyanő az a néző is, aki a másik mesélő történetével találkozik, hiszen egy-egy előadáson több történet hangzik el. Nyilván, az egyes történeteken belül alkalmanként megjelenő szereplők (családtag, barát, ismerős, munkatárs stb.) karakterének bemutatása újfent igényli a mások nézőpontjának valamelyes ismeretét” - olvasható a Józan Babák Klub társulatának egyik ismertetőjében.

„Arra az időre, amíg egy mesélő néző történetét játsszák, addig az a valaki lesz a középpontban, figyelnek rá, meghallgatják, vele foglalkoznak. Ezt nem mindenki kapja meg, főleg nem azok, akiknek a mi társaságunk szokott játszani” - mondja Oberth József, a Józan Babák Klub Playback-színházának vezetője. Az általa igazgatott társulat 2008 óta létezik, különlegessége, amelyben eltér a szokásos playback-társulatoktól, hogy nem hagyományos színházi körülmények között, hanem addiktológiai központokban, pszichiátriai gondozókban, hajléktalanszállókon, gyermekvédelmi otthonokban vagy éppen büntetés- végrehajtási intézményekben lépnek fel. Korrigál, amikor színházvezetőként aposztrofálom:

„A mi csoportunk még a playback-színházakhoz képest is más, inkább egy szocioterápiás közösségként lehet leírni. Ahelyett, hogy mi színházat üzemeltetünk, sokkal helytállóbb definíció, hogy egy közösség vagyunk, melynek valamennyire mindig változó összetételű résztvevői, színházi előadásokat csinálunk. A szocioterápián belül van egy klubterápiának nevezett irány, azt hiszem, ebbe lehet a színházunkat elhelyezni. A klubterápiás csoport egy öntevékeny közösség, ahol a vezető nem instrukciókat ad, hanem azt próbálja meg elérni, hogy a tagok minél inkább tudjanak maguktól működni. Ezért nem vagyok klasszikus értelemben vett társulatvezető. Sokszor vagyok például előadást moderáló játékmester, de próbálom ösztönözni a többieket, ők is próbálják ki magukat ilyen szerepben. Az éppen most következő néhány előadásunkat például nem én vezetem majd.”

A professzionális és laikus segítőkből álló csapat egyik célja, hogy a játék révén kapcsolatban kerüljön olyan emberekkel, akik valamilyen addiktológiai problémával küszködnek, csak éppen még nem tudtak, mertek beszélni róla senkinek. „Normális esetben úgy néz ki egy társulat, hogy van egy játékmester, aki tolmácsolja a történeteket a nézők

145

és a szereplők között, kézben tartja, irányítja az előadást, van egy zenész és van néhány állandó színész. Nálunk nem ennyire zárt a történet, többen játékmesterkedünk, és a viszonylag nagylétszámú társulatban a színészek is váltják egymást. Színész gyakorlatilag bárkiből lehet, aki próbáinkon, tréningjeinken megtanulja a playback-színház alapjait. A mi társulatunkban a rögtönzés elsősorban közösségi program és csak másodsorban színház, abból a megfontolásból is, hogy a színpadi játék nem egy szakmáé, hanem minden emberé, és - meggyőződésem szerint - jobb, ha könnyen és szabadon elérhető lehetőség”.

A Józan Babák Klub társulati gyakorlatában legfeljebb egy-egy speciálisabb programtípushoz alakítanak ki négy-öt fős, állandó csapatokat. „Egy hajléktalanszállón működő színházklubunkat havonta ugyanazok tartják, vagy azonos személyek járnak vissza egy-egy börtönközösségbe. Ez a rendszeressé vált helyszíneken,  elzárva, vagy marginalizáltan élő nézők miatt fontos, mert számukra a csapatok tagjai egyfajta állandóságot képviselhetnek, ismerős arcokká válva, és így könnyebben tudnak terápiás értéket adni a jelenlétünkhöz. A színház előadásain mindig több hivatásos segítő, józanná vált droghasználó, szociális munkás, olykor orvos is jelen van, akik aktív szereplői a fellépéseknek, és előadások előtt vagy után egyénileg is beszélgetnek a jelenlévőkkel. Ilyenkor a nézők közül érkezhetnek konkrét segítségkérések, akár addiktológiai, akár pszichoszociális problémák miatt” - mondja Oberth.

„te, ez a történet egy baromság, se füle, se farka”

A Józan Babák Klub nevet elsőként egy droghasználó szülőket tömörítő önsegítő csoport vette fel, amely később szoros együttműködésbe kezdett hivatásos segítőkkel, és ma közösen nyújtanak anonim módon igénybe vehető önsegítő, orvosi, jogi, szociális, lelki szolgáltatásokat. Rögtönzéses színházat is együtt alakítottak, így a szereplők között egyaránt megtalálhatók önkéntesek, önsegítők és professzionális szakemberek. Mivel a társulat részben az önsegítő közösségből alakult, jelen vannak józanná vált droghasználó emberek, de droghasználók rokonai, ismerősei is; nekik legalább annyi segítségre van szükségük, mint a használóknak. Életkorukat és foglalkozásukat tekintve is vegyes a társaság: húszonévesektől negyvenesekig, van újságíró, szakács, közgazdász, pedagógus, szociális munkás, egy-két tanult színész. A fix létszám általában 10-12 fő, de mivel ez egy nyitott közösség, bárki csatlakozhat, a tagok száma tehát némileg efölött változik.

„Még nem volt olyan, hogy valakinek azt mondtuk, te ne gyere!” - meséli Mándi Bettina, a Józan Babák Klub egyik alapítója. Az eredeti csapatból hárman-négyen vagyunk itt ma is.

„Nekem van színészi végzettségem, de azért ez teljesen más mint a hagyományos színház. Ez nem is színészkedés a szó szoros értelmében. Abban van egy nagy adag feszültség, amit az okoz, hogy készülni és gyakorolni kell, nem engedheted meg magadnak, hogy lazíts, hogy ne legyél jó, nagyon kell tartanod magad, meg félni, pedig az ember elvileg azt csinálja, amit szeret. A playbackben, előadás előtt is, sokszor nyitókörrel kezdünk, elmondjuk, hogy értünk ide, milyen napunk volt, milyen gondolatok foglalkoztatnak, mi bánt éppen. Van zárókör is, előadás után, lehetőleg a nézőkkel együtt, ami egy levezetés, feszültségoldás, melynek keretei között megosztjuk egymással a játék során jött érzéseket, gondolatokat, elmondhatom, ha úgy érzetem, hogy ma jól vagy rosszul csináltam valamit, és más játékához is hozzáfűzhetek gondolatokat. Persze, itt is vannak szabályok, és egy-egy próba, tréning, előadás sokszor nagyon kemény menetté válik, de valahogy itt senki sem nyomja rá az akaratát a másikra, nyitott és elfogadó légkörben játszunk. A hagyományos színházban nem foglalkozunk a színész lelkiállapotával, feszültségoldásra ott a színházbüfé” - mondja nevetve Betti.

A Józan  Babák  Klub  próbáin  heti  rendszerességgel  találkozik  10-12  ember,  akik

146

folyamatosan megosztják egymással személyes életük aktualitásait. Ezek a mesélések jelentik egyben a próba rögtönözve eljátszható alapanyagát. „Ahhoz, hogy egy-két perccel az elmesélés után vissza tudjuk adni a másik történetét, nemcsak egyszerűen meghallgatni kell a másikat. Minden egyes mondatát külön-külön kell érzékelnem és külön kell asszociálnom rá, minden momentumra figyelnem kell, nincs elsiklás, dekoncentráltság. A közeg baráti és elfogadó, itt mindegy, ki vagy és honnan jöttél, mit csináltál a múltban. Nem mondjuk egymásnak, a mindenkor mesélőnek, hogy ’te, ez a történet egy baromság, se füle, se farka’, ennél sokkal elfogadóbban próbálunk viselkedni. Persze, volt már olyan, hogy ellenszenves volt hallgatni egy történetet, de amikor lejátszottam a színpadon, megértettem, és ettől az érzelmi viszonyulásom is átalakult” - mondja Betti.

„Nekem is van színészi végzettségem, de a különböző improvizációs technikákat el kellett sajátítanom” - csatlakozik a beszélgetéshez Zsuzsa, egy másik rögtönző. „Ezek a formák keretet adnak a játéknak. De a lényeg, hogy az ember nagyon figyeljen, lehetőleg jegyezzen meg minden szót, amit a mesélőtől hall, és azt is, amit a hallottakra asszociál, akár gondolatfoszlányokat is. Aztán, ha engem elragad egy érzés és azt kezdem el játszani, akkor a másik ezt látja, és a maga gondolatával rácsatlakozhat a megkezdett játékra. Volt már olyan is, hogy hirtelen nem jutott eszembe semmi, de a másik játéka ihletet adott, így nem fürödtem be”.

Zsuzsának sokat segített a playback abban, hogy egy szakítás végére pontot tudott tenni magában. „Fizikailag bántalmazott a volt partnerem, érzelmileg mégsem tudtam kikeveredni a dologból, folyton ’még megbeszélni’ akartam vele. A playbackben lejátszották a kapcsolatunkat, úgy is megcsináltuk, hogy én szerepeltem a saját történetemben és magamat játszottam. Érzelmileg kemény volt, de segített: most már túl vagyok rajta” - fejezi be Zsuzsa.

***

A Józan Babák Klub Playback-színháza a 2008 májusától eltelt három év alatt százöt előadást, emellett féltucat tréninget és közel száz nyitott, bárki által látogatható próbát tartott. Az előadásokat mintegy háromezer néző látta. Néhány alkalommal a Józan Babák Klub hajléktalan felnőttekkel, illetve gyermekotthonban élő serdülőkkel lépett fel, egyebek mellett gyermekjogi világnapon, vagy hajléktalanok művészeti fesztiválján, művészeti díjátadóján.

A társulat eddig a következő helyszíneken volt látható:

• Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (PreventArt - 2011; Pszinapszis - 2011.);

• Bálint Zsidó Közösségi Ház (Hajléktalan Művészek Első Országos Fesztiválja - 2010.);

• Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, Alföldi utcai Átmeneti Szálló (2008-);

• Budapesti  Módszertani  Szociális  Központ  és  Intézményei,  Dózsa  György  úti Átmeneti Szálló (2009-);

• Budapesti Fegyház és Börtön (2009.);

• Csepel Pláza, „Alternatíva” alacsonyküszöbű szolgáltatás (2010-);

• Erzsébetvárosi Közösségi Ház (Esélykert - 2011.);

• Gödör Klub (Fedél Nélkül művészeti díjátadó - 2011.);

• Kesztyűgyár Közösségi Ház (Szenvedélyek Napja - 2010.);

• Kolping-ház   (Első   Országos   Playback-színházi   Találkozó   -   2010.,   Pécs); Kossuth Klub (Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása című konferencia

- 2010.);

• Megálló Csoport Alapítvány (2008-);

147

• Merényi Gusztáv Kórház, Tárt Kapu Galéria (2008-);

• Nagy Imre Általános Művelődési Központ (2010.);

• Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Addiktológiai Gondozó (2008-2009.);

• Pécsi Tudományegyetem (Gyermekvállalás és droghasználat című konferencia - 2011., Pécs);

• RS9 Stúdiószínház (2009.);

• Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda (2011.);

• Szegletkő Gyermekotthon (2009-, Alsónémedi);

• Sziget Fesztivál (2009.);

• Szigetszentmiklós, könyvtár (2009.);

• Tűzraktér Független Kulturális Központ és Alkotóház (2010-);

• Váci Fegyház és Börtön (2011-).

***

Kavicsok

A Józan Babák Klub Playback-színháza 2009 februárjától több alkalommal is fellépett az Alsónémediben található Szegletkő, „speciális nevelési igényű” gyermekeket, serdülőket ellátó gyermekotthonban. Az intézmény egyik nevelője, Csillag György ösztönösen megérezte, milyen fejlesztő hatással lehet a playback a náluk élő fiatalokra, ezért heti- kétheti rendszerességgel Budapestre hozta őket, a Józan Babák Klub aktuális előadásaira. A nevelőotthon lakói akkor jórészt 16-18 év közötti drog- és magatartásbeli problémákkal küszködő, korábban egyedülálló szülők vagy nagyszülők által nevelt fiatalok voltak, akiket viselkedésük miatt többnyire saját családjuk küldött intézetbe, és más, „normál” gyermekotthonokból már eltanácsolták őket.

2009-ben, amikor először beszélgettem15  Csillag Györggyel a serdülők playback- színházi jelenlétéről, így fogalmazott: „Általában az a képlet, hogy a gyerek a drogok miatt elad mindent, de az sem ritka, hogy meg is veri a családtagokat, ezért kerülnek ide. Nehéz lekötni a figyelmüket, korábban maximum 10 percig voltak képesek koncentrálni, gyakorlatilag most tanulnak meg írni és olvasni is. Amióta playback-színházba járunk velük, sokat javultak a tanulási képességeik, hosszabb ideig tudnak koncentrálni, és már az érzelmeikről is  tudnak  kommunikálni. Többségük, amikor hozzánk került, azt sem tudta, milyen szavakkal lehet érzelmeket kifejezni, mit jelent például az öröm, a bánat, a fájdalom. Speciális nevelést igénylő gyerekek, „speckók”, ezt mondják ki hivatalosan rájuk, mielőtt hozzánk kerülnek. Addigra már olyan hihetetlen lelki fájdalmakon vannak túl, mint más egész életében. Már fáj nekik a létezés, a felébredés reggel, mert tudják, hogy az egész napjuk rossz lesz. Nem kellettek a családnak, nem foglalkoztak velük vagy ’bután’ szerették, inkább bántották őket.” Szintén még 2009-ben, a Józan Babák Klub Playback- színháza részéről Oberth József beszélt a serdülőkkel való harmonikus együttlétükről: „A titok nyitja, hogy ez egy olyan hely, ahol fontosnak érzik magukat, ahol várják őket, ahol számít, mit mesélnek, és nem számít, hogy miket követtek el a múltban. Természetesnek tűnő dolgok, de nekik talán sosem volt részük még ekkora figyelemben. Ha le akarna ülni velük egy pszichológus, valószínűleg nem működne a dolog, mert nincs betegségtudatuk, miért is lenne, és zavarja őket ez a segítő-beteg felállás. Kvázi ez is egy terápiás közeg, de a körítés miatt ezt nem érzékelik, ezért benne vannak a játékban.”

15 A 2009-es interjú egy, az origo.hu oldalán, a korabeli Női Lapozó című rovatban megjelent cikkhez készült.

148

Az idézett beszélgetések óta eltelt két évben Csillag Györgyék fényéveket haladtak a gyermekotthonos fiatalokkal: mára Kavicsok néven saját playback-színházi társulatuk alakult és játszik. A Józan Babák Klub tagjai 2010-ben és 2011-ben több színháztréninget tartottak az otthonban élő fiatalok számára, közben hetente vendégül látták őket a budapesti Tűzraktérben péntek esténként jelentkező rögtönzéses színházklubjukban is. A pénteki alkalmakon eleinte egy-egy jelenetben közösen játszottak felnőttek és serdülők, amolyan kötetlen próbaként, később a gyermekotthon nevelője és lakói már külső közreműködés nélkül, önálló előadásokba kezdtek. Mostanra a Tűzraktér pénteki programjában a Józan Babák Klub és a Kavicsok közös, de egy-egy önálló előadást magába foglaló estje szerepel. A Kavicsok egy 2011. májusi előadását nézve, ha nem tudnám, nem tűnne fel, hogy ezek

„speckós” gyerekek. Egész este viccelőnek, de szót fogadnak, reagálnak a játékmester közléseire, hosszan figyelik a történetmesélőket.

Szereplés előtt, a terem közepén körbeállva, bemelegítő mozgásos gyakorlatokat végeznek. Például el kell játszaniuk azt a sportot, amelyet a legjobban szeretnének vagy szeretnek csinálni. Hokisok, keleti harcművészek, boxbajnokok és focisták kelnek életre, majd azt a feladatot kapják, hogy apró, piszkáló mozdulatokkal meg kell érinteni a másik testét: „Ha jól csináljátok, a másiknak úgy kell éreznie, mintha száz kéz csinálná” - mondja Csilla, a Józan Babák Klub társulatából.

Aznap este négyen állnak ki játszani a fiúk közül. „Először azt hittem, ki fognak cikizni amiatt, hogy - még nézőként - az érzéseimről beszélek. Miután láttam, hogy szó sincs erről, játszani is beálltam - mondja egyikük, Zoli és hozzáteszi: „Ki tudom adni magamból a fesztültséget, így nem csinálok hülyeséget. Jó érzés olyan emberekkel lenni, akikről tudom, tényleg szeretnek és odafigyelnek rám. Drogozás miatt kerültem a gyerekotthonba. Úgy néz ki, decemberben kikerülök, de én szeretnék még bent maradni, mert úgy érzem, nem vagyok elég erős, hogy kimenjek.”

Egy csendes hangú, látszólag visszahúzódó srác is a rögtönzők között, termetre ő a legkisebb. Mikinek hívják autószerelő vagy informatikus szeretne lenni. Azért került ide, mert többször is megszökött más, nem speciális gyermekotthonokból, és a törvénnyel is összeütközésbe került egy betörés miatt. Szeret rögtönözni, azt mondják, van is hozzá tehetsége. Saját elmondása alapján, közelebb engedi magához az embereket, és sokkal vidámabb, amióta a társulat tagja.

„Képesek harcolni azért, amit szeretnek”

„2009 óta, amikor utoljára beszélgettünk, a nálunk lakó gyerekek életkora lejjebb kúszott: ma főleg 14-16  éveseket  nevelünk.  Az  alacsonyabb  belépő  életkor  nekünk jó, hiszen sokkal nagyobb fejlődést tudunk elérni, ha több időt tölt nálunk a gyerek. A drogproblémák szinte mindegyikőjüknél jelen vannak, de ez már okozatként jelentkezik, a mélyben általában súlyos családi és lelki problémákat találunk. A legnagyobb gondjuk a szeretethiány. Általában nagyon alacsonyan fejlett az érzelmi intelligenciájuk, nehezen beszélnek az érzéseikről, a felnőttekkel szemben rendkívül bizalmatlanok. Ez azért van, mert a családjukban folyamatosan becsapva érezték magukat. Azt tapasztalom, hogy a gyermekotthonba került gyerekek csak kis százaléka kerül oda a szélsőségesen rossz, már veszélyeztető következményekkel járó anyagi okok miatt, legtöbbször egyszerűen nem akarja őket a szülő, erre pedig magatartásproblémákkal reagálnak” - mondja Csillag György, és a tapasztalatai alapján úgy látja, hogy ha a családtól távolabb kerülnek, akkor sokkal hamarabb elkezdenek kinyílni.

„A playback-színház, amit ők játéknak, elfoglaltságnak érzenek, hatásos terápia. Segít nekik megfogalmazni a saját érzéseiket és rájönni arra, hogy más embereknek is vannak

149

érzéseik. Ez nagyon fontos, mert sokszor még a saját érzéseiket sem ismerik fel, vagyis azt sem tudják, éppen jól viselkednek vagy erőszakosan. Nézőként és játszóként is sokat lehet itt fejlődni. Ha valaki rendszeresen mesél, fokról fokra nyitottabbá, bátrabbá válik a személyes gondolatai, érzései megosztásában. Ha valaki játszik, nagyon oda kell figyelnie a mesélőre, a hallott történésekre, érzésekre, karakterekre, mert azt kell majd megfognia a színpadi játékában.

Egyszer az egyik fiú egy malacölést mesélt el. Kérdezgették, mi volt, hogyan sírt a malac, mire azt mondta, ’jó dolog lehet a malacba beleszúrni, legalább olyan jó, mint egy emberbe’. Amikor aztán színpadon visszanézte a történetet, akkor vette észre: azok a malackák bizony sírtak keservesen, fájt nekik a szúrás, szenvedtek. Láttam a fiún, megértette, mit jelent, ha megszúrunk valakit, legyen az ember vagy állat” - meséli a nevelő. „Ebben a színházi közegben képesek megnyílni és megnyilvánulni, mert itt nem számít, hogy kövér, sovány, betörő vagy anyagyilkos vagy, itt elfogadnak, befogadnak. A gyerekek megérzik ezt a bizalmi légkört, és ennek megfelelően viselkednek. Első alkalommal még mókás dolognak tartották, aztán rájöttek, mennyire jó elmesélni a saját történeteket”.

Bár az otthonban élő fiúk családtagjai is látogathatnák a nyilvános előadásokat, csak egyikük hozzátartozói rendszeres nézők, más fiúkat nem néznek meg. „Az az egy fiú, akinek az édesanyja vendége lett az előadásoknak, újra tudta formálni családi kapcsolatait. Az újszerű körülményeknek hála, nem az történt, hogy a fiú elkezdett kinyílni, beszélni magáról, és emellett az édesanya elment volna, hanem ő is nyitottabbá vált, ahogy egy odafigyelő közegben látta a fiát feltárulkozni, és végre lett közöttük valódi kapcsolat” - értékel Csillag György.

Szerinte a problémák oldásának módja sem mellékes. Ha humoros formában adnak vissza egy elmondott történetet, máris nem tűnik olyan szörnyűnek, főleg, ha kiderül, mások is voltak már hasonló cipőben. „Érdekes, hogy a fiúk a tanórán maximum 20 percet tudnak figyelni, itt viszont simán lenyomnak egy többórás próbát vagy egy háromnapos tréninget. Nem mondom, hogy eközben nincs náluk mélypont, de látom, hogy képesek harcolni azért, amit szeretnek csinálni, kőkeményen átrágják magukat ezen az egészen. Dolgozni tanulnak, javul a kifejezőkészségük, fejlődik a lényeglátásuk” - mondja a nevelő, majd így összegez: „Ezeknek a gyerekeknek valahol elromlott az életük, de látszik, hogy sok mindenre képesek, ha valaki nyitottan áll hozzájuk. Amikor egy sikeres előadáson olyan dolgokat is megfogalmaznak, amire szerintem a kiegyensúlyozott családban felnövő gyerekek se mindig képesek, akkor érzem csak igazán, hogy megéri velük fogalakozni.”

***

A Szegletkő Gyermekotthon lakói először a Józan Babák Klub Playback-színháza egy-két közreműködő tagjával közösen léptek fel. 2010. szeptember 26-án a Józan Babák Klubban tartott hétvégi színháztréningen debütáltak a tizenéves színészek, majd november 19-én a Gyermekjogi Világnapon (Tűzraktér), 2011. március 31-én az Esélykert (Erzsébetvárosi Közösségi Ház), április 7-én a PreventArt drogmegelőzési rendezvényen (Angyalföldi József Attila Művelődési Központ), illetve a tavasztól péntekenként a Józan Babák színházklubjában (Tűzraktér) szerepeltek.

2011 áprilisától a gyermekotthon lakói és egy nevelője önálló előadásokat tartanak, immár külső közreműködők nélkül. Társulatukat Kavicsok Rögtönzéses Játékszínként nevezték el. Függetlenné válásuk óta általános iskolában, drogambulancián, hajléktalanszállón, gyermekotthonok előtt léptek fel.

***

150

A Józan Babák Klub Playback-színháza előadásain fellépők névsora: Bartha Barbara, Bíró Zsófia, Bolyácz Árpád, Bokor Noémi, Boros Csilla, Csillag György, Dolgos Dolli, Gábor Zsuzsa, Hermann Zsolt György, Horváth Viktória, Jékey Franciska, Kende Sándor, Kenesei Ráchel, Kovács Gábor, Kunos Vera, Labányi Ildikó, Laszlo Anna, Mándi Bettina, Nagy Marci, Nagy Zsófia, Oberth József, Oberth Zsuzsi, Parádi József, Parádi Kristóf, Petrók Marcell, Radomir Maja, Róna Péter, Sebestény Tibor, Somodi Gyula, Schefcsik Ferenc, Székely Gabriella, Tas Gergely, Törcsvári Attila, Török Zsuzsa, Vajdics Anikó, Varga Zoltán, Weimper Dóra.

A Kavicsok Improvizációs Játékszín előadásain fellépők névsora: Bélteki Richárd, Bóta István, Dósa Ádám, Farkas István, Gáspár Attila, Légrádi Richárd, Mezei Dávid, Mihalca Márk, Szabó Dániel, Szépvölgyi Tibor, Vass „Titi” István, valamint Csillag György, Szügyi Dávid nevelők, és Bolyácz Árpád, Boros Csilla, Oberth József, Róna Péter, Tas Gerely.

151