Függelék:

Alacsonyküszöbű szolgáltatások prostituált emberek szociális ellátásában

I. Alacsonyküszöbű, megkereső programok

1. Alaptevékenységek:

Megkereső munka: közterületen, utcán megjelenő prostituáltak megkeresése, szükség esetén egészségügyi és szociális ellátásokhoz juttatásuk elősegítése, szűrővizsgálatokra való irányítás

Információs, felvilágosító szolgáltatások: tájékoztatás, információnyújtás 

Ártalomcsökkentés: A prostitúcióhoz kötődő fizikai és pszichés ártalmak csökkentése, különös tekintettel a biztonságos nemi életre, a nemi úton terjedő betegségek megelőzésére, illetve  a  nem  kívánt  terhesség  elkerülésére,  és  a  fogamzásgátlás  lehetőségeire. Egészségmegőrző segédeszközök osztása (óvszer, tisztálkodási és fertőtlenítő szerek).

Pszicho-szociális  intervenciók:  szociális  ügyintézés,  konzultáció,  krízisintervenció, segítségnyújtás emberkereskedelem áldozatává vált személyeknek.

2. Kiegészítő tevékenységek:

Nyitott   Bázis   Intézmény:   a   prostitúció   területéhez   közeli,   pszicho-szociális   és ártalomcsökkentő szolgáltatásokat nyújtó intézmény.

A szolgáltatásoknak minimálisan az utcai munka során is nyújtott ártalomcsökkentő és információs, illetve pszicho-szociális   segítő tevékenységeket kell tartalmaznia, emellett ajánlott az úgynevezett Drop in-funkciót (melegedő, étkezési, mosási lehetőség) is ellátni. A szolgáltatást olyan épületben célszerű nyújtani, amely rendelkezik:

• 1 db közösségi/fogadó helyiséggel,

• 1 db, a személyzet tartózkodására szolgáló iroda helyiséggel,

• 1 db konzultációs szobával,

• 1 db egészségügyi vagy orvosi szobával (lehet a konzultációs helyiséggel azonos, egy melegvizes falicsappal).

Tárgyi feltételek:

• számítógép személyzet részére, külön számítógép az ellátást igénybe vevők részére (egyéb irodai eszközök);

• telefon, internet-elérés, külön-külön a személyzet és az ellátást igénybe vevők részére;

• mosó- és - szükség esetén - szárítógép (mosási lehetőség biztosítása esetén).

A szolgáltatás egyéb sajátosságai:

minimum 20 óra nyitva tartás (A nyitvatartási időt, lehetőleg az ellátást igénybevevők igénye szerinti napszakhoz érdemes igazítani, például 13 órától 19 óráig).

Egészségügyi szűrések

• 3 havonta, vagy félévente szűrővizsgálatok megszervezése a területen (nyitott bázisintézményben, vagy szűrőbusszal).

184

Jogsegélyszolgálat

• A rendelkező forrásokhoz igazodóan kialakított rend szerint jogi segítségnyújtás, , illetve képviselet, minimum havi 8 órában.

Ajánlott minimum személyi feltételek alaptevékenységek és nyitott bázis intézmény működtetéséhez:

• A szakmai személyzetben férfiak és nők egyaránt legyenek, úgy, hogy a dolgozók

legalább fele női munkatárs legyen!;

• 1 fő koordinátor (integrált intézmény esetében lehet félállású);

• 3 fő szociális munkás (heti 120 óra munkaidő, maximum 8 fő láthatja el, megbízási, vállalkozói, vagy munkaszerződéssel).

Fontosabb jogszabályok:

1.        1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről

2. 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

3. 1999. évi LXXV. törvény a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról

4. 41/1999. (IX. 8.) EüM rendelet a prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról

5. 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról

Prostitúció vagy szexmunka?

Egészen a legutóbbi időkig a prostituáltakkal való szociális munka megnevezést használta a szociális szakma. Egyesek helyesebbnek tartják a prostituált helyett a szexmunkás (sex worker) szóhasználatot, arra hivatkozva, hogy a prostituált kifejezés meglehetősen stigmatizáló, erőteljes negatív értékítéletet tartalmaz. Bizonyos érdekvédelmi szervezetek szerint a prostitúciót dekriminalizálni, illetve legalizálni kell, hiszen a jogi szabályozások éppen azokat büntetik, akik a társadalmi egyenlőtlenségek miatt arra kényszerülnek életük egy hosszabb vagy rövidebb időszakában, hogy testükből éljenek meg, szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak. E megközelítés szerint az önrendelkezés kérdése, hogy valaki prostitúcióból szándékozik megélni, így a jogi szabályozásnak lehetővé kell tenni, hogy legálisan folytathassa ezt a tevékenységet. A prostitúció tehát az ő értelmezésükben munka, amelyet tiszteletben kell tartani és a szexmunka csak akkor jelent társadalmi, illetve egyéni gondot, ha erőszak vagy kényszer alkalmazásával történik.

A hazai jogvédő, feminista szervezetek (például Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület; Magyarországi Női Alapítvány) a szexmunka elnevezést elvetik, elsősorban azért, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy a prostitúciót mint munkatevékenységet határozzuk meg. Álláspontjuk szerint, a prostitúció alapvetően a nők férfiak általi kizsákmányolása,

„a férfiak által elkövetett szexuális erőszak egyik szélsőséges formája” (Ekberg 2002: 11.). Szerintük a szexmunkás kifejezés – bár érthető a destigmatizáló szándék – éppen a prostitúció lényegéről tereli el a figyelmet, hiszen a prostitúció legalizálása elkerülhetetlenül normalizálja a szexuális alárendeltséget és a férfi-erőszak szélsőséges megnyilvánulásait, és fenntartja a férfiuralmat, nem csupán a prostituáltak, hanem a nők mint társadalmi csoport felett. (Ekberg 2002: 13.).

Tovább  bonyolítja  a  helyzetet,  ha  a  „szexipar”-ban  résztvevők  vonatkozásában  is

185

vizsgálódunk.

Dr. Sárkány Péter a prostitúció gazdasági vetületeit is elemezve az alábbiak szerint tipizálta a szexipart:

• vizuális szexipar (e körbe tartoznak a szex szórakoztató egységei, a peep-show-ok,

az ilyen típusú műsort adó mulatóhelyek, az élő bemutatókat is tartó erotikus- és szexkiállítások, a szexshopok stb.);

• virtuális szexipar (interneten keresztüli vagy online szexipar, beleértve a szex- és

pornófilmezést, illetve az ilyen típusú fotózást, valamint a szextelefon-szolgáltatást is);

• valóságos szexipar (azaz a prostitúció). (Sárkány, 2009. 29 p.)

Látható, hogy itt a szexmunka (szexiparban dolgozó, szexuális szolgáltatást nyújtó személy) csak egy kisebb kategóriáját alkotják a prostituáltak, ezek alapján kevésbé tartható álláspontnak látszik minden szexmunkást (például pornófilm-színészeket) prostituáltnak tekinteni.

Részünkről a dr. Fehér Lenke által használt „szex-szolgáltatást végzők” szóhasználatot (Fehér 1997: 28.) ajánlanák bevezetésre a szexmunkás szóhasználata helyett, megjelölve azt, hogy a célcsoport milyen szintéren jelenik meg, például utcai szociális munka „szex- szolgáltatást végzők körében”. Úgy látjuk, hogy ez képes lehet feloldani a két álláspont között lévő időnként éles vitákat. Mindazonáltal nagyon valószínű, hogy a köznyelv természetéből fakadóan, a destigmatizáló szándékkal bevezetett új terminus technicusok, illetve politikailag korrekt szóhasználatok idővel elkerülhetetlenül stigmatizálóvá válnak, így újból és újból egyfajta destigmatizálási kényszer adódhat. Az INDIT Közalapítvány Utcai Szociális Szolgálata 2004 óta folytatott segítői munkája kapcsán mindig következetesen prostituáltak körében végzett utcai szociális munkáról beszéltünk, így szakmai programunk folytonossága miatt, illetve az előzőek során vázoltak miatt a továbbiakban is ezt a szóhasználatot fogjuk alkalmazni. (Lényeges körülmény, hogy a területen tevékenykedő

„szex-szolgáltatást végzők” által is elfogadott a szóhasználat a prostituált és a prostitúció.)

Irodalom:

1. Borai Ákos dr.: A prostitúció jogi szabályozásának anomáliái. In: Kriminológiai Közlemények 55. Magyar Kriminológiai Társaság. Budapest. 1997. 42 – 93.

2. Buda Béla dr.: A megelőzés és az ártalomcsökkentés új perspektívái. In: Fürst – Wenger (szerk): A kábítószer-kérdés orvosi, jogi és társadalmi vonatkozásai. NDI. Budapest. 2001: 209-225.

3. Borlone, Pierfranca – Macchieraldo, Grazia: Szakmai tréning kortárs oktatóknak a prostitúciós területen Szex Edukációs Alapítvány, Budapest, 2005

4. D’Cunha, Jean: A prostitúció törvényesítése. In: A prostitúció törvényesítésének problémái. Stockholm, 2002: 46-82.

5. Ekberg, Gunilla S.: Nemzetközi vita a prostitúcióról és a nőkereskedelemről: az érvek cáfolata. In: A prostitúció törvényesítésének problémái. Stockholm, 2002: 7-23.

6. Farley, Melissa – Barkan, Howard: Prostitution, Violence Against Women, and Posttraumatic Stress Disorder. In: The Haworth Press, San Francisco, 1998. Valamint: http://www.prostitutionresearch.com/ProsViolPosttrauStress.html

7. Fehér Lenke dr.: Nemzetközi törekvések az emberkereskedelem ellen. In: Kriminológiai Közlemények 55, Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1997: 26-42.

8. Forrai Judit dr.: Ne dőlj be! Emberkereskedelem megelőzése. Középiskolai oktatási

186

program, IOM, Budapest, 2004.

9. Forrai Judit dr. - Simka Éva dr.: Az AIDS-szel kapcsolatos ismeretek és a megelőzés jelentősége a prostituáltak körében. In: Fehér Lenke dr. - Forrai Judit dr. (szerk.): Prostitúció, Prostitúcióra kényszerítés, Emberkereskedelem. OOK-Press KFT Nyomda, Budapest, 1999: 174-186.

10. FSZH - SZMI Addiktológiai Szakértői Munkacsoport: Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH, Budapest, 2008.

11. Gergál Tímea - Máté Zsolt: Az iskolai szociális munka története. In: Szemelyácz János - Máté Zsolt: Az iskolai szociális munka kézikönyve. Molnár Nyomda és Kiadó KFT, Pécs, 2009: 13 – 42.

12. Haeberle, Erwin J.: Emberi szexuális viselkedés. MHAS, 2007. In: http://www2.hu- berlin.de/sexology/ECU6/html/historical_note_3.html

13. Herman Judit: A traumatizált sértett: a testi és szexuális erőszak hatása. In: Fehér Lenke dr. (szerk.) Kézikönyv az emberkereskedelemről, IOM, Budapest, 2004.

14. Komáromi Éva: A kodependencia. In: Demetrovics Zsolt dr. - Kun Bernadett (szerk.): Az addiktológia alapjai IV. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010: 331-386.

15. Komáromi Éva: Kodependencia és prostitúció kapcsolatáról, konzultáció, 2011.

16. Lőrincz Norbert: Szociális munkások az utcán, prostituáltak között. In: Esély 1995/1: 96-116.

17. Lőrincz Norbert: Prostituáltak körében végzett szociális munka. In: Fehér Lenke dr.

- Forrai Judit dr. (szerk.): Prostitúció. SzCsM-Kiút Veled, Budapest, 1999: 187-201.

18. Lőrincz Norbert (szerk.): Utcai szociális koordinátor és gondozó képzés. Képzési segédanyag. 2009  NSZFI, Budapest, 2009.

19. Neményi Mária: Biológia, avagy kultúra? Termékenységgel kapcsolatos szerepviselkedések a roma nők körében. In: Glatz Ferenc (szerk.): A cigányok Magyarországon MTA, Budapest, 1999: 103-106.

20. Nemzeti startégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében. ISM - Sásdi Nyomda KFT, Budapest, 2001.

21. Rácz József dr.: Addiktológia - Tünettan és intervenciók. SEEFK, Budapest, 2001.

22. Sárkány Péter dr.: A prostitúció gazdaságtana. SZEI, doktori értekezés, Győr, 2009.

23. Szemelyácz János dr.: Kodependencia és prostitúció kapcsolatáról, konzultáció, 2011.

24. Szoboszlai Katalin és Pattyán László: Az utcai szociális munka. In: DOTE-EFK Tudományos Közleményei Nyíregyháza, 1998/1: 457-473.

25. Westerstrand, Jenny: A prostitúció és a ravasz elnyomók. In: A prostitúció törvényesítésének problémái: 83- 99.

187