Oberth József

A Józan Babák Klub

„Alternatív Terhesgondozás

és Családgondozás” programja

A budapesti Józan Babák Klub, hazánkban hiánypótló szolgáltatásként, droghasználó várandós nők, szülők és gyermekeik támogatására alakított ki anonim szolgáltatásokat. Az ellátásban tevékeny szerepet vállal a Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoportja. Az alábbiakban bemutatom a tapasztalati és professzionális segítők együttműködéséből kialakult helyi modellprogramot, az egyes segítői funkciókkal kapcsolatos tapasztalatokat, az elért ügyfélkör szociodemográfiai és droghasználati jellemzőit, valamint szociális és egészségügyi ellátásba kerülését. Végül egy-egy történetet, a főszereplő ügyfelek, segítőik és a sajtó közös tolmácsolásában.

A Józan Babák Klub

A Józan Babák nevet először 2006-ban egy anonim, informális önsegítő közösség alkalmazta, melynek tagjai korábban vagy jelenleg is drogot használó szülők, nagyobb részt húszas éveikben járó, szociális-rekreációs1 drogfogyasztó nők voltak (Barna 2006, Oberth 2006). Mivel az alapítók korábban nem jártak más önsegítő (sorstárssegítő, tapasztalati segítő stb.) csoportban, működési elveiket maguk határozták meg, máshonnan átvett tapasztalatok, szokások, hagyományok nélkül, és alakítják a mai napig.

A Józan Babák csoport az 1994-ben létrejött Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (MEJOK) ügyfélszolgálatán alakult és azóta is e szervezettel karöltve működteti programjait. A MEJOK 1998-tól Józsefvárosban (Budapest VIII. kerületében), azon belül is a szociális és egészségügyi válsággócként tekinthető Magdolna-negyedben2 (Kovács és mtsai 2009) tartja fenn központi irodáját, ahol jogsegélyt és addiktológiai szolgáltatásokat végez. 2008-ban alacsonyküszöbű addiktológiai ellátása hivatalosan is felvette a Józan Babák Klub nevet3.

AJózan Babák Klub ártalomcsökkentő szemléletet képvisel, amennyiben a droghasználat okozta egyéni, közösségi és társadalmi károkat igyekszik mérsékelni, azok egészségügyi,

1 A szociális-rekreációs droghasználó (social-recreational drug user) mindig valamilyen társadalmi aktivitáshoz, kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz kötődően fogyaszt drogot. Ez tűnik a leggyakoribb droghasználati módnak, amelyet napjainkban leginkább a hétvégi, táncos szórakozóhelyek látogatásához kötött kannabisz-, amfetamin- vagy ecstasy-, valamint alkoholhasználat jellemez (Demetrovics 2001, Solowij és mtsai 1992, Demetrovics – Rácz 2008).

2 A Magdolna-negyed Józsefváros 12000 lakosú, a Nagyfuvaros utca – Népszínház utca – Fiumei út – Baross utca – Koszorú utca határolta területe. Helyzetét jól jellemzi, hogy míg Józsefváros egészében például a háztartások 6,5%-ában vesznek igénybe rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, itt 14%- ában, vagy, hogy Budapest, ezen belül a Józsefváros más területeihez képest is csaknem 10 évvel alacsonyabb a lakosok várható élettartama.

3 Aszervezet később újabb alacsonyküszöbű szolgáltatásokat alapított, így jelenleg három szolgáltatása ismert: 1.) Józan Babák Klub Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás, a jelen  fejezet tárgya; 2.) Józan Babák Klub Drogalternatíva, elsősorban művészeti tevékenységeket felhasználó szocioterápiás programokkal; 3.) Józan Babák Klub Megkereső Szolgálat, amely közterületeken, illetve gyermekvédelmi, hajléktalanellátó, más szociális intézményekben élő vagy tartózkodó emberekkel lép kapcsolatba.

116

szociális és gazdasági vonatkozásaira is figyelemmel (Rácz 2005: 1010). Ugyanakkor, mintha az ártalomcsökkentés fogalmát kiterjesztenénk, munkája középpontjába nem csak a droghasználatot helyezi az ártalom lehetséges forrásaként, hanem azonos súllyal a családi működés rendellenességeit is. Ennek egyik kritikus, sajátos problémákat felvető lehetősége, amikor a fogantatás körül, a várandósság alatt, a szülés idején, vagy újszülött, csecsemő, kisgyermek gondozásakor is jelen van már a szülői droghasználat.

Munkánk itt nem csak a felnőtt kliens, hanem magzata, később újszülöttje, csecsemője, kisgyermeke gondozására, érdekeinek képviseletére is irányul, vagyis a felnőtt ügyfelünk és a szolgáltató kapcsolatán túl, egy harmadik szereplő is megjelenik. E szereplő nézőpontját és érdekeit, lévén ő maga azok önálló kinyilvánítására képtelennek, vagy részben képtelennek mutatkozik, elsősorban droghasználó ügyfelünkkel közösen tudjuk érvényesíteni, és leginkább a vele való együttműködés, közös cselekvés minősége lesz meghatározó az eredményt illetően. Legfontosabb partnerünknek tehát felnőtt droghasználó kliensünket tekintjük.

Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás

A Józan Babák Klub józsefvárosi ügyfélszolgálatán 2008-ban kezdődött meg egy modellprogram kialakítása. Az „Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás” általános célja segítséget nyújtani droghasználatban érintett emberek gyermekvállalásában, családalapításában, kiemelten az aktuálisan várandós nők, vagy újszülöttet, csecsemőt gondozó szülők részére. A program egy háromlépcsős modell, az alábbi szintekkel:

1. A jelentkező várandós nő vagy legfeljebb 1 éve szült édesanya kapcsolatot vehet fel a Józan Babák önsegítő csoport korábban droghasználó tagjával, aki tájékoztatást nyújt számára a választható szolgáltatásokról.

Aterhesség alatt jelentkező nő, ha állapota nem egyértelmű, helyben elvégzett terhességi teszttel, vagy egészségügyi dokumentummal igazolhatja terhességét. Névtelen szakmai szolgáltatásaink igénybe vétele előtt a dokumentumról helyben másolatot készíthet, és a másolaton törölheti személyi azonosító adatait, amelyek helyett a továbbiakban egy álnevet vagy kódot használhat.

2. A Józan Babák Klubban álnéven önsegítő, orvosi, jogi, szociális, lelki szolgáltatásokat kereshet fel. Kérésére a Józan Babák önsegítő csoport egy tagja kíséri őt. A várandós nő vagy édesanya átlagosan nyolc alkalommal4, ha legalább 60 perces szakmai tanácsadáson vesz részt, alkalmanként 3000 Ft (háromezer forint) értékű adományt5 kap.

3. Kérésére, a várandós nőt segítjük felkeresni a normál terhesgondozást (védőnő, háziorvos, szülész-nőgyógyász), illetve az édesanyát bármely egészségügyi, szociális, jogi ellátást, ahová – igény és lehetőség szerint – a Józan Babák önsegítő csoport tagja elkíséri őt.

A potenciális ügyfelek az  elsődleges  tájékoztatáskor,  a  fentiek  mellett,  szórólapon és az interneten önsegítő csoporthoz és anonim szakmai tanácsadásokhoz kapnak elérhetőségeket6:

Kapcsolatfelvétel

4 2011-ben, előző évben 4 alkalommal.

5  Jelenleg vásárlási utalványt.

6 Az elérhetőségek, félfogadások esetleges változásait mindenkor a www.jozanbabak.hu oldalon közöljük.

117

Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoport ügyelete:

- személyesen szerdán, csütörtökön, pénteken 12 és 16 óra között Budapest VIII. kerület, Magdolna utca 43. szám alatt,

- telefonon (naponta 12 és 18 óra között) a +36-70-389-28-18-as számon,

- elektronikus levélben az oaoa@jozanbabak.hu címen.

 Névtelen tanácsadások

- Minden szerdán, 12 és 16 óra között: Dr. Parádi József neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta.

- Páratlan héten pénteken, 13 és 16 óra között: Dr. Olawuyi Sámuel szülész- nőgyógyász.

- Minden pénteken, 13 és 16 óra között: Dr. Hittig Beatrix ügyvéd (családjog, gyermekjog).

- Általános információ: Oberth József, +36-20-912-71-62.

E modell alakításában elsősorban a Józan Babák önsegítő csoportban meglévő személyes tapasztalatok, valamint az ügyfelek véleményei, igényei, javaslatai jelennek  meg,  és ezek összehangolása történik a rendelkezésre álló szakmai, igazgatási és finanszírozási lehetőségekkel.

A motivációs díjról

A  program  jellegzetes  eleme  a  szolgáltatás  igénybe  vételéért  meghatározott  számú alkalommal járó „motivációs díj”, ami jelenleg háromezer forint értékű vásárlási utalvány.

Ez annak hatására jelent meg, hogy klienseink között számosan élnek szegénységben, így terhességük alatt vagy szülésük után nem mindig jutnak hozzá alapvető javakhoz, élelemhez, ruházathoz, tápszerhez, pelenkához, és beszerzésükben hozzájárulásunkat kérték. Eljárásunk az anyasági támogatás intézményével rokon: ha a kismama legalább négy alkalommal megjelenik a normál terhesgondozásban (védőnőnél, háziorvosnál, szülész-nőgyógyász szakorvosnál), és ezt terheskönyve bejegyzéseivel igazolni tudja, szülés után anyasági támogatásként az államtól egyszeri pénzbeli juttatásban részesül. Az általunk alkalmazott megoldás annyiban tér el, hogy más, például pszichoterápiás konzultációs, jogi, szociális ellátást is a terhesgondozáshoz rendelünk, a nyújtott juttatás azonnali, azaz nem a szülés után kapja meg az érintett nő, a szülést követő évben is lehet jelentkezni, valamint azokra is kiterjed, akik nem tartották meg terhességüket.

Más szempontból, a motivációs díj addig távolmaradó, kockázatos életvitelt folytató kliensek eléréséhez is vezethet. Az alternatív terhesgondozási program célcsoportja droghasználó emberekből áll, akikkel kapcsolatos egyik – 2006-tól, már a Józan Babák önsegítő csoportban is megszerzett – tapasztalatunk, hogy a szerhasználat magzatot érintő kockázatát bizonytalanul, vagy nyilvánvalóan hibásan mérik fel. Ennek egyik oka, hogy kevés ismeretterjesztő fórumon vagy egészségügyi intézményben tájékozódhatnak a drogok terhességre gyakorolt lehetséges hatásairól. Másik oka azonban, hogy droghasználó várandós nők körében olykor szélsőséges kockázatbecsléssel találkozunk: ritkábban tényként könyvelik el, hogy beteg vagy halott gyermeket fognak szülni, gyakrabban, afféle kincstári optimizmussal, biztosak a magzat egészségében, akkor is, ha azt semmilyen módon, például orvosi vizsgálaton nem ellenőrizték. Ebből persze az is következik, hogy ha valaki egy kockázatot rosszul becsül meg, akkor annak csökkentésére vagy elhárítására sem tesz megfelelő lépéseket, például nem (kellő időben) jelentkezik terhesgondozáson, addiktológiai ellátásban, vagy más segítségért. Így, ha azt szeretnénk elérni, hogy célcsoportunk  tagjai  minél  nagyobb  számban  megjelenjenek  szolgáltatásunkban,  azt

118

a droghasználati kockázatok felismerésétől, értékelésétől független módon érdemes ösztönöznünk. Nem elég tehát azt mondani, hogy valamely szer(ek) használata káros a fogyasztó vagy magzata egészségére, és ezért jelentkezzen valaki segítségért! Az esetünkben adott támogatás, bár droghasználó embereknek szól, független attól, hogy maga a jelentkező droghasználatát mennyire ítéli kockázatosnak.

A segítői kapcsolat kialakulását segíti az a szabály, hogy motivációs díjat az a jelentkező kaphat, aki alkalmanként legalább 60 percet eltölt egy-egy önsegítővel vagy – igény szerint

– szakmai segítővel. Ez idő alatt semmit nem kötelező tenni, elméletileg akár egy órán át csendben is ülhet a program résztvevője, akkor is ugyanazt a díjat kapja meg, erre azonban még nem volt példa. Az átlagosan nyolcszor egyórás időtartam elegendő ahhoz, hogy egy-egy kismama megismerkedjen önsegítőkkel, de ha szeretne, rövid pszichoterápiában vegyen részt7, vagy megtervezze szociális (főleg lakhatási) problémái kezelését, vagy tisztázza jogi, mondjuk a gyermekkel kapcsolatos családjogi kérdéseit.

Végül, a Józan Babák Klub jelenlegi gyakorlatában a motivációs díjjal jutalmazott alkalmak közé illesztettük egy kutatási interjú készítését (Kaló és mtsai 2009). Az egyórás interjú elején droghasználati és szociodemográfiai adatokat kérünk, majd az idő jelentős részében félig strukturált életút-interjút veszünk fel. A beszélgetéseket általában önsegítő, néha női szociális munkás kollégánk folytatja. Ilyen módon részben egy nehezen elérhető célcsoportban folyamatos kutatást végezhetünk, részben pedig egy-egy interjú a válaszadó ellátásához szükséges alapvető ismeretekkel, egyfajta anamnézissel szolgál.

Kiegyensúlyozott tájékoztatás és konzultáció

A droghasználó várandós nők már említett, az egészségre ható következményeket illető hibás kockázatbecslése nem egyedülálló jelenség. Hasonló magatartást figyeltek meg serdülőkorúaknál, akik egyes kockázatok felismerésében és értékelésében irreálisan optimisták lehetnek (Pikó 2007: 6).

A serdülőknél a „torzult kockázatbecslés” alapja a reális értékelést akadályozó egocentrikus viselkedés. „Az ismeretek, a magatartás és az attitűd, azaz jelen esetben a kockázatészlelés között ugyanis nem mindig egyértelmű és erős a kapcsolat (Bettinghouse 1986). Ha valaki dohányzik, ugyanakkor az ismeretei megvannak arról, hogy a dohányzás káros az egészségre, kognitív disszonancia keletkezik benne, amit csak akkor tud feloldani, ha 1., abbahagyja a dohányzást vagy 2., a kockázatot némileg tagadja, azaz magára nézve kevésbé tartja a dohányzást veszélyesnek. A hárító mechanizmusok tehát mintegy bagatellizálják a problémát, elfedik a kockázat valódi mértékét, ami viszont elősegíti a magatartás huzamosabb fennmaradását.”

A terhesgondozás során a saját anyai szerepre vagy az egészséges magzati fejlődésre vonatkoztatva gyakran találkozhatunk ilyen irreálisan optimista („nem érhet baj!”) közlésekkel. Ha azonban a várandós nő bagatellizálja, vagy mintegy sorsszerűen elkerülhetőnek látja a droghasználatból adódó veszélyeket, annál kevesebb oka lesz foglalkozni a valós kockázatokkal.

A Józan Babák Klub önsegítő munkatársai, akik rendszerint elsőként találkoznak egy-egy jelentkező várandós nővel, a kapcsolat felvételétől kísérletet tesznek arra, hogy

7 Itt elsősorban pszichoterápiás krízisintervencióra (1-3 ülés; pszichés tekintetben veszélyeztető állapotban lévő személy/személyek célzott vizsgálata és kezelése, amelynek célja a veszélyeztető állapot megszüntetése, illetve megfelelő szakmai ellátása) vagy pszichoterápiás konzultációra (1-4 ülés; egy adott probléma vagy tünet rövid távú megszüntetése pszichoterápiás eszközök felhasználásával) lehet gondolni.

119

elősegítsék reálisabb kockázatértékelését, és közvetlen célokat, mindenekelőtt az anyai alkalmasság elérését és egészséges gyermek születését tűzzenek ki. Ebben, helyzetükből adódó eszközként, a bagatellizáló magatartás ellentéteként, felvállalhatják és beszélhetnek korábbi droghasználatukról, ami terhességük időszakát is érintette, elmondhatják, milyen ismereteket szereztek a drogok előidézte kockázatokról, végül szólhatnak a gyermekük egészségét támogató és anyai alkalmasságuk elérését segítő lépéseikről, életvitelük megváltoztatásáról.

Az önsegítők személyes példája és ismertetése néha hitelesebb a kismama számára, mintha szakmai ismeretekről hallana. A szakmai tájékoztató ugyanis, ha egyáltalán találkozik ilyennel az érdeklődő, beszámolók szerint, többnyire egyoldalúan negatív kilátásokat sorol (Oberth 2009: 93–94.). Ezekben a várandós nő részint irreális optimizmusa miatt általában nem hisz, részint majd’ mindig több ellenpéldát képes felsorolni (X barátnő, ismerős is hozzá hasonlóan használt azonos fajta drogokat, mégis egészséges gyermeket szült), ami a negatív hangsúlyú tájékoztatást hitelteleníti. Az önsegítők ezzel szemben nem csak negatív kilátásokat ismertetnek, hanem droghasználat mellett született egészséges gyermekek születését éppúgy felhozzák, mint az általuk megismert, egészségkárosodással járó eseteket, vagyis kiegyensúlyozott képet igyekeznek festeni. Emellett az anyai szerep elsajátításában szintén támaszt nyújthatnak, akár már gyakorló édesanyák számára is, párkapcsolati, gyermeknevelési, szexuális, higiéniai és más kérdésekről beszélgetve.

Az önsegítés szerepe az ellátásszervezésben

Önsegítő munkának  nevezem az olyan segítési formát, amely a saját személy vagy élethelyzet megismerését és/vagy változását célozza. Ide értve továbbá a más személyre is irányuló sorstárssegítést, illetve az úgynevezett tapasztalati segítői tevékenységet is, amelyek a saját épülést szolgáló egyirányú folyamatból, a más személyének nyújtott támogatással, kétirányú folyamatot hoz létre, mégpedig azon feltétel teljesítésével, hogy a segítő és a segített ember korábbi vagy jelenlegi élethelyzetében meghatározó azonosság (például droghasználat, vagy droghasználat terhesség alatt stb.) állapítható meg.

Tapasztalatunk szerint, ahogy később számszerűen is látni fogjuk, az önsegítők hatékonyabbak a kapcsolatok felvételében, akár új ügyfelekkel, akár korábbi, droghasználó emberekkel fenntartott kapcsolatrendszerük mozgósítása miatt, továbbá a kliensekkel való rendszeres kapcsolattartásban, és elsősorban ők képesek a saját vagy más szervezetben elérhető szakmai szolgáltatások iránti bizalom megteremtésére.

A Józan Babák Klub esetében különbséget tehetünk a szolgáltatásban hivatásszerűen dolgozó önsegítő emberek, és azok között, akik elsősorban ügyfeleink, de ismeretségi körükből más segítséget igénylő embereket vonnak be, egyfajta mediátorként. Ezt mutatja az 1. számú ábra:

1. ábra: Droghasználó kliens kvázi mediációja

120

Az önsegítők, azon keresztül, hogy többekkel rendszeres kapcsolatot tartanak fenn, elsődlegesen értesülnek krízishelyzet, vagy más szakmai beavatkozást igénylő helyzet kialakulásáról. Ez egyaránt vonatkozik a kvázi mediátori szerepet betöltő ügyfélre, és a szolgáltatásban munkavállalóként dolgozó önsegítőre. A válság kialakulásának gyors észlelése alkalmat adhat a lehető legkorábban történő beavatkozásra.

A  szakmai  segítők  főként  krízishelyzetek  kezelésében  emelkednek  ki.  Lényeges körülmény, hogy ezen szolgáltatások (ügyvédi tanácsadás és képviselet, pszichiátriai, szülészet-nőgyógyászati tanácsadás, pszichoterápia, szociális munka stb.) rendszeres félfogadások alatt és helyben érhetők el. Vagyis a segítséget kérő embert nem csupán átirányítani tudjuk más intézménybe, hanem egyes területeken azonnal ellátásba kerülhet. A szakmai szolgáltatás igénybe vétele gyakran úgy történik, hogy a foglalkoztatott önsegítő,  természetesen  ilyen  irányú  kérésre  és  egyetértésben,  a  segítséget  kérővel közösen keresi fel a szakembert. A kísérő ekkor általában már tisztában van a beavatkozást igénylő  helyzettel,  továbbá  annak  előzményeiről  is  tájékozott  lehet.  E  többletismeret szakemberrel való közös megosztása megkönnyítheti az aktuális probléma felmérését, a beavatkozás módjának megválasztását, az adekvát kezelés kivitelezését (2. számú ábra).

2. ábra:  Droghasználó  kliens,  önsegítő  és  szakmai  segítő  munkatárs  konzultációs

kapcsolatai

Önsegítők támogatása az ellátási igény kommunikálásában

A Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoportja 2006-os megalakulását leginkább az indokolta, hogy a résztvevő fiatal édesanyák korábbi terhesgondozásuk alatt nem tudták megbeszélni – egykori vagy aktuális – droghasználatuk jelentőségét, lehetséges következményeit az őket ellátó védőnőkkel, orvosokkal. Volt, aki nem is próbált addiktológiai kérdésekről szólni, volt, aki igen, de sorozatos kísérletei nem jártak sikerrel. Emellett mások, ismerősök, barátnők történetei is azt mutatták, hogy droghasználó várandós nők számára jellegzetes nehézség a személyes, gyakran szégyenérzettel, bűntudattal, félelemmel kísért gondok ismertetése az egészségügyi ellátórendszerben, amelyek meghallgatására sok esetben nem alakítható ki bizalmas légkör, nincs elég idő és figyelem. Ilyen módon egészségi állapotukat nem vagy hiányosan tudják bemutatni segítség kérésekor, illetve nem tudnak megfelelően tájékozódni életvezetésük lehetséges javításáról, vagy például a várható, terhességüket illető kockázatokról, vagy ajánlott kezelési stratégiákról, és így tovább.

A Józan Babák önsegítő csoport  ezért  telefonos  és  személyes  elérhetőségeket tett közzé, hogy droghasználó várandós nők előbb sorstársakkal beszélhessék meg kérdéseiket, akik saját tapasztalataikon keresztül adhatnak útbaigazítást, akár személyes élmények feldolgozásáról, akár például konkrét kezelőhely felkereséséhez.

A jelentkező várandós nők között – ahogy később látni fogjuk – sokan gondozatlan

121

terhesek, akik előbb elbeszélik saját történetüket, tapasztalatot cserélnek az önsegítőkkel, majd általában segítséget kérnek tőlük ellátásba (terhesgondozásba, néha addiktológiai kezelésbe) kerüléshez. Ez utóbbi nem egy klasszikus önsegítő csoport feladata, hanem már szociális segítői tevékenység. Ennél fogva szerencsésebb, ha az önsegítők szociális intézményi nyitva tartása idején találkoznak a jelentkezővel, amikor képesek lehetnek azonnal eljárni, hozzákezdeni a terhesgondozás vagy addiktológiai kezelés szervezéséhez. A  Józan  Babák  Klubban  megfigyelhettük,  hogy  a  jelentkező  nőkben  megfelelő bizalmat ébreszthet, ha az önsegítő által ismert személyt, jobbára orvost, kórházi szociális munkást javasolunk felkeresni. Fontos figyelembe vennünk, hogy annak, aki még nem járt, a terhesgondozás egy személytelen közeget jelent, s valóban, az ellátórendszerben általában nehéz lehet megbízni, amihez képest egy tényleges, előzetes beszélgetésekben tulajdonságokkal felruházott, jellemzett személlyel való találkozás jóval vonzóbbnak tűnhet. Olykor szükségessé válik egy orvost, kórházi szociális munkást telefonon megkeresni, vagy éppen a klienst elkísérni hozzá. Ilyenkor – tapasztalatunk szerint – hathatós támogatást jelent, ha a közreműködő önsegítő – a klienssel való előzetes megegyezés alapján – saját maga is összefoglalja a jövetel okát és releváns körülményeit. (Máskor e segítői beavatkozások nyomán, és alacsonyküszöbű szolgáltatásunk szakmai közreműködésével, lehetőség nyílik családi konzultációk, esetkonferenciák szervezésére, amelyek során a nő – értelemszerűen – az oda illő és általa kért moderátori segítséget kapja. E lépések mindegyike arra irányul, hogy a gondozatlan, elszigeteltségben lévő várandós nő hozzájusson a kívánt családi, szociális, egészségügyi támogatáshoz, amit korábban önállóan nem ért el, sőt, az

esetek egy részében még ezek kéréséig sem jutott el.)

A Józan Babák Klub ügyfelei körében nem ritka, hogy már a személyes problémák, és az azokból fakadó igények megfogalmazása is gondot okoz, vagyis klienseinknek alapvető kommunikációs nehézségekkel kell(ene) megküzdeniük. Észre kell vennünk, hogy ez egymagában is előidézheti a terhesgonodozástól vagy más ellátástól való távolmaradásukat! Terhesgondozási programunkban tehát elsődleges feladatunk segíteni a problémák megfogalmazását, ellátási igények közvetítését, szakértő kapcsolatok kialakítását. E mediáció során figyelemmel kell lennünk arra, hogy az egészségügyi ellátórendszer képviselői egy-egy esetről pontos információkat kapjanak, mind a kapcsolat felvételekor, mind az ellátás egész folyamatában. Hogyan javítható a várandós nő és az egészségügyi személyzet közötti kommunikáció?

Egy nemrégi, a betegség-elbeszélés módjaival foglalkozó kutatás szerint (Csörsz és mtsai 2010: 169–190), „egyes, például az egészséggel, illetve betegséggel összefüggő kommunikációs folyamat eredményesebbé válhat, ha a személyes állapot leírása nagyobb tudatossággal, pontosan meghatározott szerkezetben történik. A „betegség-elbeszélés” felépítése ugyanis hatással lehet az egészséget érintő problémákkal foglalkozó szakmai személyzet magatartására, ezen keresztül pedig a terápiás kapcsolat minőségére, eredményességére”. Szerzők ismertetik, hogy a nők a férfiaknál több időt igényelve, részletesebben beszélik el állapotukat. Ez az elbeszélés azonban gyakrabban töredezett, vagyis nem egy kerek, rendszerezett történetben hangzik el, hanem részletek sorának elmondásán keresztül. E részleteket összerakni a segítő személyzet számára egyrészt fárasztó lehet, másrészt a segítő gondolkodása jelentősen befolyásolja, hogyan alakítja ki a részletekből az egészet, azaz a kliensről és helyzetéről alkotott képét.

A kutatók emiatt kíváncsiak voltak, pszichológus-, illetve orvostanhallgatók hogyan építenek fel egy olyan betegségtörténetet, amelyről hiányos információkkal rendelkeznek. Nagy Lajos A beteg című elbeszélését, amelyben eredetileg a női főszereplőt daganatos betegsége miatt megműtik, megcserélve a nemet, férfi főszereplővel is felolvasták. A női és a férfi beteg történetét más-más csoportok előtt ismertették, összesen 313 egyetemistával.

122

Mivel az irodalmi szöveg számos kérdést nem érintett, arra kérték a hallgatókat, egészítsék ki a hallott történetet. A kísérleti helyzetből adódó projektív válaszok között számottevő különbség mutatkozott aszerint, hogy a főszereplő beteg nő vagy férfi volt.

A hallgatók a férfi beteget szegényesebben jellemezték, akinél a daganatot kiváltó egyik tényezőként a hivatással, munkahellyel összefüggő stresszt valószínűsítették, és kevéssé gondolták, hogy a betegség kialakulásában szerepet játszhat a családi háttér. Ezzel szemben, a válaszadók szerint, a női beteget inkább a családi és interperszonális nehézségek hajlamosítják a megbetegedésre, feszültségei egyéniek, párkapcsolati vagy érzelmi problémákból erednek, a női stressz hátterében főleg depresszió vagy házassági gondok jelenhetnek meg. A férfi beteg elvárt viselkedéséről úgy gondolkodtak, hogy ő kevésbé panaszkodik, tüneteit pedig alig részletezi. A nő viselkedése nem annyira változtat megbetegedése valószínűségén, mivel ő inkább az érzelmi, családi, interperszonális konfliktusok áldozata, és kevéssé képes befolyásolni sorsát. A női betegről a válaszadók úgy gondolták, fizikailag nőgyógyászati problémával küzd, amely mögött nem húzódik meg komolyabb betegsége. A nőgyógyászati probléma említése ugyanakkor szorosan együttjárt a főszereplő ápoltságának említésével, ahogyan vonzó külseje még pozitív gyógyulási kilátásával is összefüggést mutatott.

Szerzők felhívják a figyelmet, hogy bár az elbeszélés daganatot, tehát fizikai tünetet említ, a válaszadó hallgatók a betegség mögött élethelyzeti és személyiségszintű problémákat véltek felfedezni, a férfi beteget inkább pszichologizáló, a női beteget inkább szomatizáló személyként bemutatva. A válaszokban tetten érhető volt a nemi sztereotípiák hatása, ami „igen erős a szakemberek tünetértelmezésére, de a betegek tünetbemutatására és betegségmagatartására is”.

Nettleton és munkatársai8 a töredezett, ’kaotikus’ kommunikációs stílust a nők jellemzőjeként írják le, míg a szomatizáló betegek történetei között feltűnően sok kaotikus narratívájút találtak különböző vizsgálatokban. „A kaotikus narratíva sokszor értelmezhetetlen, az orvosoknak és a környezetnek egyaránt megterhelő. Ez is egyik oka lehet annak, hogy a nők tüneteit sokszor hajlamosak bagatellizálni, hárítani a szakemberek, illetve hogy a velük való kommunikációt konfliktusosabbnak látják”.

Szerzők saját vizsgálatukból is valószínűsítik, hogy a nők többet és váltakozó narratív szerkezetben beszélnek az egészségügyi szakemberekkel való kommunikáció során. Ebből következően úgy vélik, a nők ellátása több időt igényel, az orvosokat zavarja, hogy a nők a kezelést illetően több információt és kontrollt szeretnének, holott épp emiatt lenne lehetőség jobban bevonni őket a terápiás döntéshozatalba, „ami a sikeres kezelés és gyógyulás egyik előfeltétele és növelheti a páciens ellátással való elégedettségét is.”

A Józan Babák Klubban dolgozó önsegítők egyik szerepe éppen az, hogy tudnak és hajlandók elegendő időt tölteni, hosszan is beszélgetni a problémáit ismertető nővel, nem siettetik vagy sürgetik őt. Ugyanakkor az időigényes beszélgetések összefoglalóját is adhatják abban az esetben, ha a kliens részére szakmai segítséget kell kérni. Ilyenkor

– lehetőleg – a klienssel közösen keresik fel a szükséges szakembert, akit – különösen krízis esetén – a helyzet tömör és pontos ismertetésével láthatnak el, előkészítve segítői

8 Szerzők a válaszok értékeléséhez Nettleton és munkatársai 2005-ös modelljét vették alapul, amely három kommunikációs stílust különböztet meg. Ezek egyike a „helyreállító narratívum”, melyben

„az egyén beteg lesz, betegszerepe elfogadott, segítséget keres és kap, végül meggyógyul”. Másik a „kereső” narratíva: „egy olyan történetet vázol fel, ahol az illető a betegség által metaforikus utat jár végig, melynek eredményeként a betegségből való felgyógyulással nagyobb önismeretet nyer”. Harmadik a „kaotikus” narratíva: ebből hiányzik az összetartó szerkezet, nincs meghatározott kezdete és vége a betegség történetének, a történet töredezett.

123

beavatkozásra vonatkozó szakmai döntését. Ez a közreműködés természetesen nem helyettesíti a kliens részvételét saját ellátásában, hanem inkább könnyebbé teszi annak megkezdését, valószínűbbé téve sikeres kapcsolatfelvételét, majd – hosszabb ellátási folyamatban – távlatosan is támogatva kezelésben maradását.

A szakmai segítés szerepe az ellátásszervezésben

Alacsonyküszöbű ellátásról lévén szó, a szakmai ellátások biztosítják az anonimitást. Ugyanakkor, mivel a közreműködő szakemberek nem anonim ellátást nyújtó intézményekben is dolgoznak, ha a kliens ezt kéri, más keretek között folytathatják munkájukat.

Konkrétan, például az anonim tanácsadó nőgyógyászt ambuláns egészségügyi munkahelyén is fel lehet keresni, miután a vele való megismerkedés és akár többszöri konzultáció az alacsonyküszöbű ellátásban már megtörtént. Ilyen esetben az ambuláns ellátásban, ahol rendszerint kevés idő áll a segítséget kérő személyének, problémáinak, élethelyzetének megismerésére, egy már ismert helyzet kezelésére lehet vállalkozni. Így az orvos nem csupán eseti feladatokkal, például fogamzásgátlással, fertőzés kezelésével, vagy mással foglalkozhat, hanem a személy komplex ellátásában vehet részt, az aktuális beavatkozást folyamatos ellátás elemeként értékelve.

Kiragadott esetként, a Józan Babák Klub egyik kliense, aki már tíz abortuszon ment keresztül, és további terhességeit sem kívánná megtartani, ugyanakkor prostituáltként/ szexmunkásként dolgozik, jelenleg az általunk adományozott spirállal védekezik, amit nőgyógyász tanácsadónk ambuláns rendelésen helyezett el. A beavatkozást megelőzően az alacsonyküszöbű szolgáltatás tanácsadásán kapott tájékoztatást a fogamzásgátlás lehetőségeiről, ugyanott tudott tapasztalatot cserélni más nőkkel, majd helyben egyeztette az előzetes szűrővizsgálathoz, illetve magához a beavatkozáshoz szükséges teendőket, s végül az általa már jól ismert orvost kereshette fel (3. számú ábra).

3. ábra: Egészségügyi ellátásba kerülés lehetséges útja

A célcsoport 2010. évi ellátása

A Józan Babák Klub gondozási programja áttekintéséhez a továbbiakban a 2010. év eseményeit veszem alapul, illetve kiemelten annak utolsó negyedévét, amikor klienseink körében kutatást is végeztünk.

Jelentkezők

Az Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás programba 2010-ben 55 fő jelentkezett.

- Közülük alkalmi látogatónak tekinthető 9 fő telefonáló, valamint 14 fő olyan nő, aki kizárólag terhességi tesztet kért, és nem adott jelzést a teszt eredményéről. A telefonálók

124

elsősorban olyan szolgáltatások (például nőgyógyászati rendelés) iránt érdeklődtek, ahol – lakókörnyezetüktől távol – ismertethették volna helyzetüket, számítva arra, hogy így droghasználatuk személyes környezetükben nem válik ismertté.

- 3 fő esetében nem az anya, hanem – az anya szülői jogának korlátozása miatt – más törvényes képviselő (2 esetben az apa, 1 esetben a nagymama) vette igénybe a rendesen anyáknak nyújtott egyes szolgáltatásokat (pszichiátriai tanácsadás, jogsegély stb.).

- 1 fő esetében a külföldön tartózkodó fiatal édesanya jogsegély ügyében kezelőorvosa járt el.

- 28 fő személyesen jelentkezett ügyfélszolgálatunkon, mint aktuálisan várandós, 2009- ben vagy 2010-ben szült, vagy (spontán/művi) vetélésen átesett nő.

E 28 fő közül:

- 50% (14 fő) volt várandós.

- A várandós nők közül – más okból – 4 fővel korábban is kapcsolatban álltunk már, 10 fővel nem;

- A várandós nők 85,7%-a (12 fő) volt gondozatlan terhes;

- A gondozatlan terhes nők közül, miután tájékoztatást kaptak, 7 fő önállóan jelentkezett terhesgondozáson (1 fő szült 2010-ben, 1 fő várhatóan 2011-ben fog, 1 főnél spontán vetélés történt), vagy más egészségügyi ellátást kért (4 fő abortusz), 4 fő esetében szolgáltatásunk hozta létre a sikeres ellátási (klinikai) kapcsolatot, 1 fő esetében ez eredménytelennek bizonyult (a várandós nő nem jelentkezett újból).

- A 28 jelentkező közül 2009-ben 35,7% (10 fő), 2010-ben 25% (7 fő) szült, míg 2011-ben

várhatóan 10,7% (3 fő) fog szülni.

- 2010-ben 3,5%-uknak (1 fő) spontán, 25%-uknak (7 fő) művi vetélése volt.

Szociodemográfiai adatok, droghasználati jellemzők                                       

A programban 2010. negyedik negyedévében résztvevő nők közül 16 fővel szociodemográfiai és szerhasználati jellemzőket felmérő kérdőívet vettek fel és félig strukturált életút-interjút9 készítettek a Józan Babák Klub munkatársai. A kérdőív eredményeit az 1. és a 2. táblázat tartalmazza.

1. táblázat. Interjúban részt vett nők szociodemográfiai adatai (n=16)

9 Ennek előzménye Rácz József, Kaló Zsuzsa, Sógorka Ildikó Budapesti kábítószer-fogyasztó nők körében végzett tanácsadás vizsgálata című kutatása (2009). Az akkor a Józan Babák Klubban is alkalmazott kérdőívet 2010-ben az ellátórendszerre vonatkozó kérdésekkel egészítettük ki, egyebekben változatlan maradt. Jelenleg a 2010. október 1-je és 2011. december 31-e közti időszakban folyamatosan készítünk interjúkat; jelen fejezetben ezek közül használtuk fel a tavalyi utolsó negyedévben készítetteket.

125

126

2. táblázat. Interjúban részt vett nők (n=16) droghasználati jellemzői

Az 1. táblázat adataiból itt kiemelem az egyedülálló nők magas arányát (50%), a kirívóan rossz foglalkozási, jövedelmi és iskolázottsági helyzetet, amely tényezők külön-külön is, de együttesen még inkább nagyfokú kiszolgáltatottságot feltételeznek, a bizonytalan lakhatást (43%), továbbá a művi vetélések arányát (69%).

A 2. táblázatban kiugró értéket mutat az aktuális amfetamin (87,5%), illetve az injektált amfetamin használata (81,2%), és ugyancsak jelentős a mephedron10 használata is (25%, illetve 19%).

E két kábítószer elterjedtsége a gyermekvállalással összefüggésben komoly nehézséget okozhat, mivel az amfetaminhasználat kezelési protokolljában a terhesség alatti használatra „nincs speciális kezelési eljárás” (Egészségügyi Közlöny, 2008, 509. oldal), míg a mephedron-használat kezelésére nem készült még protokoll, illetve terhességre gyakorolt hatásait sem a hazai sem a nemzetközi szakirodalom nem írja még le.

Az amfetaminhasználat kezelési protokolljában néhány olyan elemet találunk, amelyet a Józan Babák Klubban is alkalmazunk, így hosszabb távon lehetőség lesz hatékonyságuk vizsgálatára. Ilyen a pszichoterápiás szemlélettel vezetett beszélgetés a problémák felismerése, az életvezetési nehézségek megoldása érdekében, az önsegítő kapcsolatok

10 A mephedron (nevei még: mefedron, „kati”, „zsuzsi”, meph, m-cat, MCAT, Miaow, miaew, 4-mmc) a dizájner drogok csoportjába tartozik, melyek ismertetője, hogy kábítószer-listákon szereplő anyagokétól kissé eltérő kémiai szerkezetű (fél)szintetikus pszichoaktív szerek. Ellenőrzés alá vonásáig jogi következmények nélkül terjeszthetők. A mepehdrone (4-methylmethcathinone) egy stimuláns, amely kémiailag legközelebb az amfetaminokhoz áll, a használói beszámolók szerint hatása az extasy-hoz és a kokainhoz hasonlít leginkább. Rövid távú hatásait most vizsgálják, hosszú távú hatásairól nincs információnk. 2011. január 1. óta Magyarországon is illegális.

127

kialakítása, vagy az esetmenedzselés, amikor a segítő a klienst eligazítja az ellátások között, csökkenteni igyekszik az adminisztratív akadályokat, és segít átfogóan értelmezni az egyes kezelési eljárásokat.

Nyilvánvaló, hogy a szakmai háttérismeretek hiánya, intézményi tapasztalatok csekély volta, vagy az alkalmazható eljárások kísérleti jellege miatt, szolgáltatásaink működésében nagyfokú nyitottságra, rugalmasságra, és a kezelési megoldások folyamatos értékelésére, újraértékelésére van szükség.

Ellátásba kerülés, igénybe vett szolgáltatások

A program látogatói legtöbben személyes ismerőseik javaslatára érkeztek a Józan Babák Klubba, hogy valamilyen segítséget kérjenek, emellett számottevő a más szociális és egészségügyi intézmények javaslatára jelentkezők aránya is.

Az érkezési oldal jellegzetessége, hogy a szolgáltatás iránti bizalom és érdeklődés csaknem kizárólag szóbeli és személyes tájékoztatás alapján jön létre. Tartós, vagy legalábbis az egy-egy alkalmi találkozást meghaladó kapcsolat nem alakult ki telefonos vagy írásos (szórólapon, interneten, sajtóban megjelenő) közlések alapján, hanem egy, az ügyfél által eleve megbízhatónak ítélt személy, jellemzően egy másik droghasználó nő, önsegítő csoportból ismert nő, szociális vagy egészségügyi személyzet elfogadott tagja ajánlására. A sorstárs droghasználó nők esetében ez annál is inkább szembeötlő, mert a program felkeresésekor gyakran egymást kísérve érkeznek először: a régebbi ügyfél hozza magával az újat, közvetítve is a felek között az ellátási igényeket.

3. táblázat. A programban megjelent nők (n=28) kapcsolatfelvételének módjai

A program látogatói a következő anonim szolgáltatásokat vették igénybe 2010-ben a Józan Babák Klubban, a már ismertetett háromlépcsős ellátási modellben:

128

4. táblázat. A programban megjelent nők (n=28) által igénybe vett szolgáltatások

A 4. számú táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy a jelentkezők elsősorban önsegítők által nyújtott szolgáltatásokat vesznek igénybe. Ezek közül legnépszerűbb az adományozás, amikor főleg a már megszületett gyermek részére pelenkát, tápszert, gyógyszert kap az ügyfél, vagy például önmaga számára ruhát. Mások személyes problémákat is megbeszélnek, jellegzetesen napi eseményeket: droghasználatról, családi konfliktusokról, a születendő vagy már megszületett gyermekkel való viszonyról, és így tovább.

Az önsegítő csoporttal való találkozás ebben az esetben nem azt jelenti, hogy egy-egy meghirdetett gyűlésen találkoznak emberek, hanem az önsegítők közül két-három fő hetente legalább három napon ügyeletesként a teljes nyitva tartás időben jelen van, segítőként dolgozik, így egyes emberekkel, vagy ritkábban néhány fős rokonokból, barátnőkből álló csoportokkal beszélgethet.

Az adományozás és az önsegítőkkel való találkozás teljes egészében nem választható szét: gyakori, hogy egy betérő nő a számára szükséges javakat kérni és életeseményeiről beszélgetni is érkezik.

Mivel az önsegítő szolgáltatások segítségével a Józan Babák csoport tagjai csaknem a célcsoport egészével rendszeres kapcsolatot alakítanak ki, lehetőségük nyílik az ügyfél, és esetlegesen gyermeke állapotát nyomon követni. Ennek köszönhetően hamarabb felismerhető valamely kialakuló vagy már létrejött válsághelyzet, ami szakmai segítői beavatkozást igényelhet.

Korábban kitértem rá, hogy a programmal való kapcsolatfelvételben fontos szerepet játszanak  azok  a  sorstárs  droghasználók,  régebbi  ügyfelek,  akik  új  ügyfelet  hoznak személyes ismeretségükből. Itt lényegében ez a mediátor szerep ismétlődik, csak most a rendszeres kapcsolatot tartó önsegítő személy válik alkalmassá közvetíteni a szakmai szolgáltatások irányába, amiben az ügyféllel felépített bizalmas viszonyára támaszkodhat. Krízishelyzet kezelésében legkönnyebben azoktól a szakemberektől lehet tanácsot kérni, akik a Józan Babák Klubban dolgoznak, vagyis ott, ahol a Józan Babák csoport önsegítő ügyeletese találkozott a klienssel, így nem szükséges más helyszínre irányítani a

segítségre szoruló embert, hanem helyben és rövid idő alatt ellátásba lehet vonni.

A programban szakmai szolgáltatások közül főként szociális, ezen belül is ellátásszervezéssel kapcsolatos közreműködést kértek a válsághelyzetben lévő ügyfelek. Jellegzetesek voltak a lakhatással összefüggő gondok (például szállás keresése), ami várandós vagy gyermeket nevelő nő számára kiemelten veszélyesek lehetnek, valamint a szülészet-nőgyógyászati ellátás szervezése. Ez utóbbi többnyire az azonnali kórházi kapcsolatfelvételre irányult, mivel – 2010-ben – a várandós ügyfelek 86%-a gondozatlan terhes volt, jelentkezéskor a terhesség 10–27. hetében, ezen belül a gyermeküket megszülő

129

nők a terhesség 22–27. hetében, így – tekintettel a droghasználatból is adódó kockázatokra

– többnyire az azonnali kórházi jelentkezés és kivizsgálás tűnt indokoltnak.

Ezt követte a jogi szolgáltatások igénybe vétele. Itt főként gyermek-elhelyezési, illetve újfent a lakhatással (például végrehajtás késleltetése vagy elkerülése) kapcsolatos ügyek kerültek elő.

Végül az orvosi szolgáltatások következnek, így a nőgyógyászati vagy addiktológiai kérdésekben nyújtott tanácsadás, illetve a pszichoterápia eszköztárában megjelenő kríziskezelés és konzultáció.

Ehelyt meg kell jegyeznem, hogy az orvosi ellátás iránti helyben jelentkező igény nagyobb esetszámot feltételezne, azonban a lehetőségeket komolyan behatárolja a kapacitás szűkössége, a rendelési idők korlátozottsága.

Ahogy az 5. táblázatban bemutatom, a program látogatói egyes egészségügyi ellátásokat a Józan Babák Klub közreműködésével vettek igénybe (ellátási kapcsolat felvételével, egyes alkalmakkor személyes kísérettel, de ide nem értve, ha az ellátás igénybe vételéhez kizárólag információt nyújtottunk a kliens részére).

5. táblázat. A programban megjelent nők (n=28) által igénybe vett szolgáltatások

A külső, partner intézmények által nyújtott ellátások felkeresése kapcsán egy fontos tapasztalatot kell kiemelnem. Bármely más – általunk is ellátott droghasználói – célcsoporttal összevetve, 2010-ben, de korábban is, a várandós és a gyermeket nevelő droghasználók körében kiemelkedő együttműködési készség volt tapasztalható a nem anonim szociális vagy egészségügyi ellátások igénybe vételében. Ez mind az ellátásba kerülés arányában, mind az azonnaliság teljesülésében tetten érhető, hiszen a legtöbb felmerülő válsághelyzet nem enged hosszas mérlegelést. Különösen akkor, ha valaki gondozatlan terhesként, mint fentebb láttuk, a 22–27. terhességi hétben jelentkezve kér segítséget, elengedhetetlen, hogy rögtön vagy legfeljebb néhány napon belül adekvát ellátásba kerüljön.

Fentebb már idéztem, hogy jelentkezésükkor az aktuálisan várandós nők 86%-a gondozatlan terhes volt, ellenben az alacsonyküszöbű szolgáltatás közvetítésével 93%-uk eljutott a terhesgondozás valamely szereplőjéhez, miután tájékoztatást kapott, vagy ezen túl konkrét ellátási kapcsolathoz jutott. Ez a várakozáson felül kedvező arány leginkább annak volt köszönhető, hogy ebben a helyzetben a jelentkező nők elsőbbséget biztosítottak magzatukról szóló döntésüknek; ha művi vetélés mellett döntöttek, annak időbeli korlátozottsága miatt érthető a gyors együttműködés, de ez nem változott meg akkor sem, ha a 22–27. terhességi hétben érkezők magatartásáról volt szó.

Az ellátásba kerülés arányát javító körülmény, hogy az önsegítők elkísérték a várandós nőket a terhesgondozásba, olykor személyautóval szállítva őket.

130

Társfüggőség és ellátásba kerülés kapcsolata

Mivel szakemberek részéről - magam és munkatársaim - többször találkoztunk ellenvetéssel, szakmai kifogással e kísérői, személyszállítói tevékenységgel kapcsolatban, mondván, közreműködésünk már „túlzó gondoskodás”, alaposabban megvizsgáltuk a felvetést.

Úgy találtuk, hogy több nemzetközi modell hangsúlyozza (lásd Kaló 2011, jelen kötetben) a droghasználó várandós nők ilyen típusú segítésének előnyös voltát, egyrészt a gyakran emlegetett stigmatizációtól és az ellátórendszertől való - tapasztalati alapú vagy irracionális

- félelem miatt, másrészt mert ennél a célcsoportnál megfigyelhetők a kodependencia (társfüggőség) különböző tünetei, mint például önállótlanság, tanult tehetetlenség stb.

Droghasználó várandós nőkkel felvett interjúinkban (Kaló és munkatársai 2009) a kodependencia megjelenik

• a függőség kialakulásával és fenntartásával kapcsolatban (idézet egy interjúból: „és

akkor így hát végül is együtt elkezdtünk inni, mert én akkor mélypontra jutottam, amikor anyám meghalt. Addig tartottam magam, és akkor mélypontra jutottam, és akkor ő is ivott, ő is az ivás korszakában volt, még mindig (…) És akkor így együtt elkezdtünk inni, de együtt le is akartunk róla  jönni, megpróbáltuk”), illetve

• a személyes jövőképben (idézet egy interjúból: „hanem érzem azt, hogy nekem

szükségem van egy szerető társra. Hogy már annyira egyedül vagyok a világban, hogy már nem bírom. Hogy érzem azt, hogy nagyon sokra lennék képes, mert hihetetlen energiák vannak bennem, nagyon jó munkabírásom van, és még agyam is van. És nekem egy támasz kell, egy erős hátország kell.”).

A téma további kutatást kíván, de - feltételezésünk szerint - a kodependenciának is köze lehet ahhoz, hogy a hatékonyság jelentősen nő, ha droghasználó várandós nő klienseinket elkísérjük a terhesgondozásukra.

Harmadik szempontként feltételezzük, hogy társadalmi és kulturális háttere is van a gyakran tapasztalt önállótlanságnak: a Józan Babák Klub látogatói nem középosztálybeli, emancipált nők, hanem általában marginális társadalmi helyzetű, társas, közösségi kapcsolatokban alávetett szerepben élő emberek.

Együttélés kiskorú gyermekkel

A 28 fő ellátott nő közül 17 fő 1–4 18 év alatti gyermekkel élt együtt 2010-ben, akik közül a legfiatalabbak 6 hónaposak, a legidősebb 17 éves, míg átlagos életkoruk 43,5 hónap volt.

15- en hajléktalanként éltek, ami alatt azt értjük, hogy vagy közterületen (1 fő), vagy hajléktalanellátó intézményben (1 fő), vagy foglalt lakásban (1 fő) éltek, vagy szívességi lakáshasználóként (12 fő) tartózkodtak „otthonukban”. A szívességi lakáshasználók között 9 fő élt együtt 11 fő 18 év alatti gyermekkel, akik átlagos életkora 40,4 hónap (6–96 hónap) volt.

(Köszönettel tartozom a fent közölt adatok forrását jelentő interjúk felvételében és feldolgozásában résztvevő munkatársaknak és önkénteseknek, akik Bíró Zsófia, Kaló Zsuzsa, Mándi Bettina, Mészáros Zsófia, Német Betti és Weimper Dóra voltak.)

Esetek és javaslatok

A következőkben két olyan esetet mutatok be, amelyben az opiát-, illetve amfetaminhasználó pár tagjai közelmúltban született gyermekükkel közös háztartásban, teljes családként élnek. Mivel a szülő szereplők mindannyian problémás kábítószer-használók, ez a fejlemény

131

egyrészt örömteli, másrészt alkalmat ad bemutatni, milyen módon nyújthatnak segítséget a szociális és egészségügyi szervezetek a sikeres családi élet kialakításához. A szereplők mindegyike az önmaga által választott álnéven jelenik meg, és az itt közölt szövegek szerkesztésében aktív szerepet vállalt, amiért köszönettel tartozom Nekik.

1. történet: „Kata” és „Laci”

Kata (30) és Laci (53) élettársak. Kata először egyedül jött a Józan Babák Klubba, miután addiktológus-pszichiáter kezelőorvosa telefonon megkereste ügyfélszolgálatunkat. A nő ekkor tíz éve már fenntartó metadon kezelésen vett részt, gyermeket várt, terhessége 26. hetében. Néhány napra rá szintén fenntartó metadon kezelésen lévő élettársa, Laci is vele érkezett, aki jelezte, vállalja az apaságot.

Kata elsőként abban kérte segítségünket, hogy születendő gyermekét otthonában helyezzék el. Elmondta, hogy Lacival, élettársával él, aki gyermeke apja, és erről kész apai elismerő nyilatkozatot tenni. Mivel önmaga korlátozó gondnokság alatt áll, szülői jogait nem fogja tudni gyakorolni.

Kata gondozatlan terhes volt, ami abból is adódott, hogy terhességéről korábban nem volt tudomása. Bár előzőleg, talán a 12. hét környékén terhességi tesztet végzett, az negatív eredményt mutatott, továbbá állapotának szemmel látható jelei sem igen voltak, hasa alig nőtt, még a hatodik hónapban is megszokott ruháit hordhatta.

Kata gyermeke a 37. terhességi héten császármetszéssel született. Az újszülöttnek opiátelvonása volt, más egészségügyi problémája azonban nem alakult ki. Hat hétig szorult kórházi kezelésre, ebből három hétig újszülött intenzív osztályon.

Egy hónappal a szülés után a Józan Babák Klubban esetkonferenciát tartottunk, amelyen Kata, Laci, a védőnő, Laci képviselője, a Józan Babák Klub meghatalmazott munkatársa, valamint addiktológus-pszichiáter, ügyvéd, segítő munkatársaink vettek részt. Az esetkonferencián előzetes tervet dolgoztunk ki arra az esetre, ha Kata és Laci otthonában gondozhatják gyermeküket, felajánlva részvételünket a család valamennyi tagjának segítésében.

Újabb hónap elteltével Kata édesanyja is felkeresett bennünket. Korábban a területileg illetékes gyámhivatalban már úgy nyilatkozott, nem szeretne túlzott felelősséget unokája ellátásában. Ez alkalommal viszont írásban nyilatkozott, hogy rendszeresen feladatokat vállalna a gondozásban. A két nyilatkozat látszólag valamennyire eltért egymástól, valójában azonban csak a kérdés feltevésének módja változott. A gyámhivatalban inkább arra lettek volna kíváncsiak, ha a  szülők  nem  gondozhatják  gyermeküket,  gyámként  vállalná-e az ő felelősségüket, míg a másik esetben abból indultunk ki, hogy a gyermek a szülők gondoskodásába és otthonába kerül, így ő nagymamaként volna jelen.

Az illetékes gyámhivatal végzésben a hathetes csecsemő ideiglenes elhelyezéséről intézkedett, ennek helyéül egy csecsemőotthont jelölt ki, egyben megállapította, hogy az apa szülői gondozási, felügyeleti joga szünetel. A kérdésben meghallgatott védőnő úgy nyilatkozott, hogy szakértő (addiktológiai és pszichiátriai) közreműködés nélkül feladatát nem tudja megfelelően ellátni. Agyermekjóléti szolgálat véleménye a döntés meghozatalakor nem volt ismert, mivel a szolgálat környezettanulmányát nem készítette el, bár arra a Kata szülészeti-nőgyógyászati kezelését végző klinika még a szülés előtt felkérte.

Egy héttel később Kata és élettársa részére addiktológus-pszichiáter kezelőorvosuk szakvéleményt adott, amely szerint mindketten alkalmasak gyermekük gondozására. E dokumentummal, az illetékes gyámhivatal meghallgatásán Kata, Laci, a nagymama és a meghatalmazott képviselő közösen vettek részt. A Józan Babák Klub részéről a képviselő

132

nyilatkozott, hogy a szülőket alkalmasnak tartja gyermekük gondozására.

Kata és az apa egyaránt jelezte a gyámhivatalban, hogy a gyermekotthoni elhelyezés nem megfelelő, mivel nem tudnak kellő időt tölteni gyermekükkel, például etetniük sem lehet, a csecsemőt látogatásuk egy-egy alkalmával fél órákra adják ki nekik a folyósóra. Kérték, az ideiglenes hatályú elhelyezés mielőbbi megszüntetését, amit eleve indokolatlannak tartottak, de a gyermekotthoni körülmények miatt különösen méltánytalannak éreztek.

A gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését a gyámhivatal amiatt tartotta indokoltnak, mert nem látta biztosítottnak a gyermek megfelelő gondozását. Továbbá úgy vélekedett, hogy ha a szülők a gyermekotthonban foglalkozhatnak csecsemőjükkel, az ottani szakmai személyzet kellő tapasztalat  birtokában  tud  majd  nyilatkozni  szülői  alkalmasságukról. A valós körülmények között azonban a szülők nem foglalkozhattak gyermekükkel, így a gyermekotthon sem alkothatott szakszerű véleményt.

Kata ebben az időben többször anonim interjút adott. Előbb az RTL Klub Házon kívül című műsorában jelent meg, majd az [origo] Női Lapozó riportjában szerepelt. Részletek Nagy Melinda újságíró Női Lapozóban megjelent szövegéből:

„Tizenöt éves koromban kezdtem el drogozni, tizennyolc éves koromban már heroint szúrtam. Ez öt évig tartott, közben többször is voltak rendőrségi ügyeim, loptam, hogy valahogy meg tudjam szerezni a pénzt a heroinra, ami akkor naponta már 10-20 ezer forintba került. A rendőrségről elterelésre küldtek, voltam elvonón is nem egyszer, de mikor kijöttem, mindig visszaestem. Tíz éve vagyok a Nyírő Gyula Kórház Metadon-programjában, de közben mákteáztam, gyógyszereztem, speedet szúrtam egészen egy fél évvel ezelőttig” - kezd bele a történetébe Kata, aki most harminc éves. Öt hónapos terhes volt, mikor rájött, hogy gyereket vár. „Az opiátok, így a heroin és a máktea rendszeres használata a havi ciklus elmaradásával jár. Emiatt nekem körülbelül kétévente jött meg, ezért nem tűnt fel, hogy valami gond lenne” - folytatja.

A drogfogyasztó kismamák sokszor azért nem veszik észre időben a terhességet, mert a fenti okok  miatt  egyébként sem menstruálnak, és a terhesség kezdeti szimptómái, az émelygés, hányinger, rosszullétek könnyedén összekeverhetők az elvonás tüneteivel. Ahelyett, hogy észrevennék, mi történik a szervezetükben, sokan ilyenkor még jobban megemelik az adagjukat. Kata a terhessége első öt hónapjában rendszeresen mákteát ivott, speeddel lőtte magát és Metadont szedett. Utóbbi az addiktológiai programokban használatos, elvonási tüneteket csökkentő gyógyszer, amely nem kábítja el az embert, csak mérsékli a heroin utáni sóvárgást, de ettől még függőséget okoz. (…)

„Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, el akartam vetetni, mert attól féltem, hogy valami komoly károsodása lesz a babának. Késő volt, nem lehetett megszakítani a terhességet. A Metadon-programbeli orvosom ajánlotta a Józan Babák Klubot, ők elküldtek az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikára, ahol adtak mellém egy szociális munkást is, aki segített a terhességem alatt” - folytatja Kata terhessége történetét.

A drogozó nőkre jellemző, hogy legalább a terhesség alatt megpróbálják visszavenni vagy teljesen lecsökkenteni az adagot, akkor is, ha egyébként eszükbe sem jutott volna leállni. A kemény drogosoknak ilyenkor a Metadon-program jelenthet megoldást, ahová a terhes nőket soron kívül felveszik. „Egyszer bejött hozzánk egy lány azzal, hogy öt hónapos terhes, le akar állni, ezért két napja nem szúrt. Addigra már iszonyatos elvonási tünetei voltak, ami nagyon veszélyes ilyen állapotban. Beültünk vele egy taxiba, és négy óra múlva már a Metadon-programban volt.” Ez

133

tisztább szer, mint az utcán árult, ki tudja mivel felütött por, és könnyebb hozzájutni.

„A drog sok pénzbe kerül, amit meg kell szerezni, és terhesen nem annyira jó dolog prostituáltnak lenni” - magyarázza Oberth József, aki szerint sokszor előfordul, hogy a terhesség alatt annyira sikerül csökkenteni az adagot, hogy a szülés idejére már szinte teljesen tiszta a kismama. (…)

Kata kislánya két héttel a kiírt időpont előtt született, látszólag egészségesen, de hamar jelentkeztek nála az elvonási tünetek. „Ópiumoldatot és nyugtatót kapott. Az előbbit másfél hétig, a gyógyszert két-három hétig. Folyamatosan csökkentették az adagját, míg meg nem szűntek az elvonási tünetek” - meséli. Kata bevallottan drogfüggőként szült, ezért az orvosok fel voltak készülve arra, hogy elvonási tünetetek jelentkezhetnek a babán, és speciális kezelésre lesz szüksége. Ha nincsenek elvonási tünetek, a kismama megúszhatja a számonkérést, és megkaphatja a gyerekét, de ha nyilvánvaló (mert lebukott vagy önszántából mondta el) a drogfüggőség, akkor nem valószínű, hogy csecsemővel távozhat a kórházból, mert semmi garancia sincs rá, hogy nem esik-e vissza, és megfelelően el tudja majd látni a gyereket.

Az évekig tartó kemény drogozás miatt Katának annyira megromlott a kapcsolata az édesanyjával, hogy az gondnokság alá helyeztette a lányát, a vele kapcsolatos hivatalos ügyeket - alap esetben szülői feladatokat - pedig egy számára kirendelt szociális munkás intézi, magyarul levette a kezét a lányáról. Ennek éppen folyamatban van a megszüntetése, ettől függetlenül nem kaphatta meg a gyerekét, ideiglenesen csecsemőotthonba került, de mindent megtesznek azért, hogy visszakaphassák. (…)

Katáéknak remélhetőleg heteken belül rendeződik a sorsuk, visszakapják a gyereküket, de a nagy próbatétel csak most kezdődik: szülőként kell megfelelniük.

„Utána olvastam, milyen szövődményei lehetnek később a gyerekemnél a drogozásnak, és még most sem vagyok nyugodt, félek, nehogy később derüljön ki valami” - mondja. Alapvetően azonban mégis bizakodó, és talán épp ez is a legfontosabb: „Eleinte nem bíztam benne, hogy képes lennék rá, de most már tudom, hogy menni fog.”

A gyámhivatal a gyermek tízhetes korában megszüntette csecsemőotthonban való elhelyezését, egyúttal megállapította, hogy az apa gyakorolhatja szülői felügyeleti jogát. Ezután két héttel Laci hazavihette gyermekét az otthonból.

A gyermekjóléti szolgálat a gyermek féléves korában készítette el környezettanulmányát, majd megállapította, hogy semmilyen gyermekvédelmi intézkedésre nincs szükség.

Jelenleg – 2011-ben – a bíróság felülvizsgálja Kata korlátozó gondnokságát, aki a felülvizsgálat függvényében szerezheti meg szülői jogait.

Észrevételek, javaslatok

A gyermekvédelmi intézmények és a védőnői szolgálat nem rendelkezik addiktológiai szakértői háttérrel, illetve munkatársaik addiktológiai ismeretei elégtelenek. Ilyen módon, például egy metadon kezelésen részt vevő ember szülői alkalmasságáról, túl a személyes benyomáson, csak téves vagy hiányos ismeretek, vagy inkább hiedelmek alapján alkothatnak véleményt.

Az eset felhívja a figyelmet arra, hogy a szociális és az egészségügyi területen dolgozó addiktológiai szolgáltatók hiánypótlóan avatkozhatnak be egy-egy gyermekelhelyezési ügybe,  amennyiben  láthattuk,  hogy  a  szülők  alkalmasságáról  szinte  egyedül  tettek

134

rendszeres kapcsolattartáson és a szükséges addiktológiai háttérismeretek birtokában nyilatkozatot.

Az eset tanulsága továbbá, hogy elengedhetetlen volna egy kábítószer-használó várandós nők / szülők fogadására alkalmas bentlakásos intézményt létesíteni, ahol - szükség szerint - a terhesség idején, a szüléskor, és a gyermek megszületése után lehet tartózkodni, egészen odáig, amíg egy erre képzett alkalmas személyzet meg nem győződhet az anya, az apa, vagy mindkettejük szülői alkalmasságáról.

2. történet: „Kati” és „Montana”

Kati (24) és Montana (25) élettársak, akik két közös gyermekükkel élnek. Második gyermekük fogantatásakor és a terhesség első fél évében rendszeresen amfetamint használtak. Lakásuk nincs, szociális intézményben vagy rokonoknál tartózkodnak. A második gyermek születésének története, amit az alábbi interjúban saját szemszögükből mondanak el, egy alacsonyküszöbű szolgáltatás és az ellátórendszer kívánt együttműködésére is szóló példa.

Oberth József: - Mikor derült ki, hogy terhes vagy?

Montana: - Végülis, őszintén megmondom, hogy nem nagyon emlékszünk már rá, legalábbis én nem nagyon, mert abban az időben pont drogoztunk. Ő volt ilyen három hónapos, mire rájöttünk, hogy állapotos, valójában vár még egy babát, mert mi abban a hitben voltunk, hogy a drogtól csúszik neki a menstruációja.

O: - Hogy derült ki?

Kati: - Elmentem egy orvoshoz, és akkor mondták, hogy terhes vagyok.

O: - Tehát egy nőgyógyászathoz?

K: - Igen, egy nőgyógyászhoz elmentem, vagyis mondták, hogy terhes vagyok. Aztán, ez egy nem kívánt terhesség volt, nem nagyon örültem neki valami folytán, hát feszültebb lett így köztünk a kapcsolat [élettársára utalva].

O: - Akkoriban mennyit használtatok?

M: - Rengeteget, nagyon sokat.

O: - Amfetamint?

M: - Amfetamint, azaz speed-ből, ilyen napi tíz-tizenkettő…, három nap alatt elment ilyen harminc gramm.

O: - Tehát ez egy pörgős időszak volt…

M: - Igen.

O: - Az változtatott–e valamin, mennyiségen, gyakoriságon, szokásokon, hogy megtudtátok a terhességet?

K: - Igen, én nem bírtam már annyira…, én sokkal kevesebbet használtam utána, mert mindig vagy rosszul lettem, vagy hánytam. Meg hát én úgy vettem észre, hogy nem is éreztem annyira, mert inkább a gyerekre ment rá, és aztán többet nem mertem, meg, ha többet csináltam, akkor rosszul lettem. Szóval, már nem volt ugyanolyan.

135

O: - Volt-e akkor lehetőség, hogy erről bárkivel tudtatok volna beszélni?

K: - Én nem, nem mertem senkinek elmondatni.

O: - Találkoztál azon az egy orvoson kívül, aki megállapította, hogy terhes vagy, valaki mással? Akár nőgyógyásszal, akár védőnővel, bárkivel?

K: - Nem, mert nem mertem nekik mondani. Ők se kérdeztek rá, meg hát amúgy se mondtam volna el.

M: - Pedig látszott rajta, mert egy állapotos nagyon is jól néz ki, kezd kiszépülni, szépen kezd nőni a pocakja, őneki meg nem, sokkal másabb volt az alakja is, rosszabbul nézett ki, sápadtabb volt sokkal, meg ilyenek, és ez a drog miatt volt. De az orvosok ezt nem kérdezték.

K: - Aztán történtek a bajok, hogy bevéreztem vele végig.

O: - Hogy gondoltál a gyerekre?

K: - Nem gondoltam rá egyáltalán, fel se akartam fogni, hát észre se akartam venni, már így az utolsó hónapokban, meg, hát, amikor megvolt, így utána. Figyelembe se vettem. Haragudtam saját magamra is, meg rá is, nem akartam egyáltalán. Aztán bevéreztem vele végig, bajok voltak vele, az orvosok se tudták, hogy miért, azért elmentem megkérdeztem, de aztán így már nem is jártam orvoshoz sem, mert teljesen máshogy vettek fel, kinéztek. O: - Ezt miből vetted le?

K: - Úgy éreztem, teljesen.

O: - Másképp csinálták….?

K: - Nem, így nem foglalkoztak velem annyira.

M: - Lehet, hogy a drog hatása hozta ezt ki rajta, vagy, tényleg, ők gondolták már, ők már sejtették, az orvosok is, egy idő után már úgyis sejtették, hogy miért van ez, és írtak ki neki gyógyszert receptre, amit mi kiváltottunk. Sejtették ezt az egészet, tudták, szerintem.

O: - Közönyösek voltak?

K: - Nem, nem úgy vettek, mint egy rendes…, hát, aki normálisan él, nem is akartak valamikor megvizsgálni.

O: - Szigorú arccal néztek?

K: - Nem, ilyen… M: - Eltaszították.

K: - Meg nem emlékeztem, hogy mikor jött meg, aztán így teljesen hülyének éreztem

magam.

O: - Szóval, teltek a napok, és…

K: - Mit mondjak?

O: - Bármit, ami erről az időszakról beugrik!

K: - Mit? Nem jut eszembe semmi…

O: - Hogy éltél? Mit csináltál? Mikortól kezdtél el foglalkozni azzal, hogy mégis lesz egy gyereked? Akármennyire is nem foglalkozna vele az ember, azért előbb-utóbb kénytelen lesz.

M: - Mondjam én? K: - Igen.

136

M: - Amíg anyáméknál laktunk, addig végülis nem foglalkoztunk vele, hogy mi lesz velünk, vagy hogy jön egy másik baba, szóval, csesztünk az egész dologra, addig is drogoztunk tovább, kerestük a pénzt, az egész pénzünket arra költöttük rá, szóval nem foglalkoztunk ilyen dolgokkal, hogy most mi lesz velünk. Meg a másik dolog, hogy volt egy olyan lehetőségünk, hogy beköltözzünk ilyen családos otthonba, de végül nem sikerült. Ilyen nagyon sokszor volt, hogy nem sikerült...

O: - Mármint, hogy lehet helyet találni valahol, ahol külön tudnátok lakni?

M: - Igen, igen.

K: - Igen, igen. Végig dolgoztam vele, kint az utcán. Meddig?

M: - 6 hónapos koráig, 5–6 hónapos koráig. Amíg a baba 5–6 hónapos volt, addig ő dolgozott, amit kerestünk az mind drogra ment. Szóval, jóformán az utcákon járkáltunk, ami lehetséges volt, azt csináltuk, csak a drog végett.

K: - Kezdtünk összeveszni, mindig…

M: -…és volt olyankor, hogy le is ment az anyjához egy-két hétre hogy tisztuljon, de ő sem bírta ezt tovább, mert a szervezete továbbra is kívánta ezt a drogot, és visszajött.

K: - Hát, egy-két hétig bírtam…

M: -…és visszajött, mondjuk visszajött, és első nap már találkoztunk, és már egyből aznap drogozás, három-négy nap kimaradás meg ilyen dolgok. És volt olyan, hogy olyan drogot kaptunk, amitől nagyon is rosszul volt, borzasztóan rosszul volt, azt hittem, hogy ott hal meg. Szerencse, hogy én voltam észnél. Észnél voltam az ilyen dolgoknál, mert tudtam, hogy mivel jár.

O: - Akkor kerestetek otthonokat?

K: - Igen, és ahogy így próbáltunk otthonokat keresni, a családsegítő felajánlott nekem egy ilyen alapítványt, ahol el lehet beszélgetni, tudnak nekem segíteni orvosban, mármint aki ért hozzá. [K. az alapítványi fenntartásban működő Józan Babák Klubot említi, ahol ezt a beszélgetést is rögzítettük – O. J.] Aztán elkezdtem rajta gondolkozni, mert végülis, így oda már nem akartam visszajárni, ahhoz az orvoshoz. Aztán valahogy csak meg kellett, hogy vizsgáljanak, tudjam én is, hogy mi a bajom, mi van velem, mert egyáltalán nem voltam jól vele. Aztán így találkoztunk. Segítettetek az orvosban, néztetek nekem egy kórházat. Aztán már így le tudtam állni. Nagyon nehéz volt. Aztán külön költöztünk…

O: - Mikor?

M: - Május elsején.

O: - Tehát még szülés előtt.

M: - Igen.

K: - Igen. Aztán olyan 6 hónaposan abbahagytam mindent, beköltöztünk ebbe az anyaotthonba, egyre többet jártam ide.

***

Dr. Parádi József pszichoterapeuta összefoglalója a Józan Babák Klubban végzett munkájáról: - A várandós anyákat segítő program keretében kezdett hozzám járni K. és

M. Az együtt töltött idő nagy részében K. sokat panaszkodott M-re, elsősorban amiatt, hogy annak nincs munkája, aggodalmaskodott a pénztelenségükön, és sorsuk alakulásán.

M. a kritikákat mosolyogva fogadta, nyugtatta társát, naiv ártatlansággal bizakodott a jövendőben. Időnként velük jött első gyermekük, aki pajkos, apjához hasonlóan mosolygós gyermeknek látszott. Úgy tűnt, a szülők szeretik egymást és a gyermeküket, de a konfliktusaik kezelésében  eszköztelenek,  illetve  elsősorban  a  drogra  hagyatkoznak.  A  születendő

137

gyermekkel kapcsolatban meglehetősen érzéketlennek látszottak, „majd lesz valahogy!”- hozzáállást tanúsítottak. Kapcsolatunk során egymás emberi értékeinek felfedezését, és megbecsülését, konfliktuskezelési eszköztáruk bővítését valamint a születendő gyermek iránti felelősségvállalás kialakítását tekintettem célnak, és ezekről a témákról beszélgettünk a legtöbbet, amellett, hogy a mindennapi élet megoldandó problémáival (munkahely, lakás, orvosi vizsgálatok) foglalkoztunk.

***

O: - Abból mi van meg neked, hogy bemész a klinikára, ott megvizsgálnak, és akkor el kell kezdeni foglalkozni ezzel a helyzettel?

K: - Nem is tudtam végig, hogy mi lesz. Azt is már itt mondták, ezen a klinikán, hogy kisebb súlyú. Itt jól megvizsgáltak aztán mondták, hogy be is kell feküdjek egyből.

O: - Akkor mire gondoltál, miért?

K: - Hát, egyből megijedtem, hogy most valami lesz vele, meg fog halni, én végig úgy voltam, abban voltam, abban a hitben, hogy nem fog megmaradni. Aztán így jobban elijesztett az, hogy meg fog halni, nem tudom, hogy mondjam, már az a tudat, hogy kisebb, meg fog halni, meg…, kezdtem így visszafele esni…

O: - Szóval, nem bíztál…

K: - Igen, hogy normális gyerek lesz, nem, nem hittem. Kezdett taszítóvá válni az egész, aztán…, mégis, anyám mondta, hogy szeressem, meg sokat kell neki magyarázni, meg ilyenek, hülyeségek…

M: - Miért lenne ez hülyeség, látod, bevált, nem?!

K: - Aztán, hirtelen rosszul lett a hasamban, így állandóan ctg-ztek… M: - Cukros vizet adtak neki… Nem kapott elég oxigént a baba…

O: - Amikor már úgy gondolták, akkor bent is tartottak a klinikán…

K: - Igen, befeküdtem, aztán én úgy  gondoltam,  hogy  neki  semmi  baja  nincs,  mert nem éreztem magamat se rosszul, semmi nem volt, semmi tünete nem volt, aztán így idegeskedtem, és azt gondoltam, hogy attól rossz a ctg neki. Kijöttem a kórházból.

O: - De egy pár napot azért voltál bent? És akkor ott fel voltál kötve a monitorra, ott feküdni kellett egész nap, ami nem olyan kellemes.

K: - Igen, egyedül. Teljesen ki lettem idegileg, mindig az járt a fejemben, hogy most mi lesz? Megcsászároznak, meg ilyesmi. Attól jobban féltem, hogy így megcsászároznak. Akkor megijedtem, és kijöttem a szülőszobáról. Nem lett volna szabad; aznap este ugye te bevittél…[a kérdezőre utalva]

O: - Te este mentél el a klinikáról…

K: - Igen! Este elmentem, másnap már, igen, bevittél, és akkor ott rá délutánra, pár óra hosszára már meg is császároztak.

M: - Egy-két óra hosszára…

K: - Ki kellett venni, mert már teljesen nem volt jó.

M: - Már este megcsászározták volna, csak ő nem vállalta, azt a felelősséget, hogy ő egyedül bent marad a műtőben, hogy egyedül császározzák.

O: - De ezt mondták akkor este, hogy csinálják?

M: - Nekem mondták, tudatták velem, hogy aznap este ez meglesz, és nem maradhatok bent.

138

***

Kati negyedik napja feküdt a klinikán, amikor császármetszéssel világra hozták volna gyermekét. Mivel élettársa nem lehetett vele, egyedülléttől való félelmében megszökött, és élettársa után ment, rokonok lakására. Másnap reggel telefonhívást kaptam a klinika szociális munkásától, hogy a reggeli orvosi konzíliumon komoly aggodalmat váltott ki Kati szökése, mivel az elmaradt szülés után életveszélyes állapot alakulhat ki. A délelőttöt ezután két munkatársammal Kati felkutatásával töltöttem. Előbb egyikükkel, aki utcai szociális munkával foglalkozik, felkerestünk egy környékbeli építkezést, ahol korábban Kati élettársának rokonai dolgoztak, ott azonban a munkások elmondták, a keresett férfiak már nincsenek ott, és nem tudnak hollétükről. Ezalatt másikuk, ugyancsak szociális munkás, aki gyermekvédelmi ügyekkel foglalkozik, telefonon információt próbált szerezni. Elmondtam neki, hogy Kati élettársának rokonai melyik fővárosi kerületben laknak, s legvalószínűbben az ő lakcímüket kellene megszereznünk Kati megtalálásához. Másfél óra leforgása alatt sikerült is megtudnia, hol élnek a szülők, miután egy intézményben Katiék értesítési címként megadták a budapesti lakás címét. Utcai munkás kollégámmal taxiba ültünk, és a lakáshoz hajtottunk, ahol megtaláltuk Katiékat, ők pedig azzal az autóval visszatértek velünk a klinikára. Ekkor dél volt. Útközben Kati arról beszélt, gyermekéről úgy gondolja, nem fog életben maradni, ezért nem is szeretné elkötelezni magát mellette. A gyermek délután öt órakor, császármetszéssel jött világra.

***

O: - Amikor kimentetek a kórházból, milyen elképzelésetek volt, visszafelé mikor szándékoztatok menni?

K: - Hát, egy olyan…, én nem, nem akartam visszamenni. Tudod mikor akartam? Hát, én vártam a fájásokat, és tényleg, hogy ha nem is jössz értünk, vagyis hogy értem, akkor nem tudom, mi lett volna… Éppen ez volt a baj, hogy nem éreztem semmit vele, és ő [a baba –

O. J.] meg rosszul volt, de nekem semmi ilyen…

O: - Tehát neked nem voltak olyan testi tüneted, ami arra utalt volna, hiszen már szültél gyereket…

K: - Igen, én vártam, hogy majd beindul, vagy valami… nincs velem semmi. Az előző terhességem normális volt, egészséges volt, és viszont vele is csináltam, úgyhogy ez tök fura, nem mindig megy rájuk, vagy én nem tudom.

O: - Hogy érezted magad?

K: - Próbálták magyarázni, nyugtatni, ami jó volt, mert már kezdtem bebolondulni, hogy most mi van? Mi van? Mert folyton rohangáltak, hogy ez nem a jó ctg... És akkor, egy szocmunkás [a klinikán dolgozó kórházi szociális munkás – O. J.] nagyon sokat segített nekem. Tényleg, így a kedvembe járt, próbálta elérni, hogy barátként vegyem. Ami jó is volt, szerintem, mert sikerült neki! Nem tudtam senkivel beszélni, nem akartam nagyon megbízni benne, de más esélyem nem volt. Mondjuk, még az volt a jó, hogy itt ismertem meg [a Józan Babák Klubban – O. J.], az tényleg így nagyon sokat döntött, mert ha a kórházban ismertem volna meg, biztos, hogy nem mondtam volna neki se semmit. Aztán szerintem nem sokan mondanak, ami nem valami jó, mert, hogyha lett volna velem netán még valami... Mert császároztak, és fent voltam, még nem altattak el, közben is kérdezték, hogy mikor csináltam? Csináltam–e, mert annyira felment a vérnyomásom, hogy kétszáz-valamennyi volt, hogy majdnem agyvérzést kaptam. De, nem csináltam, és hogy így lehet, hogyha

139

valaki csinálja, és ha mondta volna – vagyis ha nem ismertem volna a szocmunkást, és ha mondjuk nem meséltem volna neki el… Nem tudom… Ha, lett volna valami, akkor tudtak volna segíteni, de így hogy más nem mondja el, nem fognak tudni segíteni semmiben.

O: - Igen, ez sokszor így van…

K: - Meg tudod minek örültem a legjobban? Ha más kórházban szültem volna, és nem tudták volna, hogy a fiam miért ilyen, lehet hogy mást adtak volna neki, más gyógyszereket, de így legalább tudták, hogy miért ilyen kicsi. Hála, végig normális volt, és semmi más tünetet nem okozott nála [a droghasználat – O. J.], ami rendellenesség lenne, vagy ilyesmi. Még most se, de lehet, a későbbiekben…

M: - De viszont okozott egy tartós betegséget, ami kialakult nála, mert nagyon kicsi volt a tüdeje, nagyon kicsi tüdővel született meg, és asztmás lett. Szóval ezen kívül több semmi, hál’ Istennek!

O: - Miután lezajlott a gyermek születése, mi az, ami megvan, első képnek?

K: - Hát, az első kép az nagyon rossz volt…, ilyen…, hát, jó, annyiban jó volt…

M: - Ami engem megfogott, az az, hogy a babát láttam pucéron, és ilyen tiszta kékes, ilyen lila volt, amikor kivették a pocakjából, utána meg már inkubátorban láttuk, volt a lélegeztető gépen.

K: - Inkubátorban láttuk, igen, nagyon sovány volt, nagyon pici. M: - Mondjam azt is, hogy hány grammal született?

O: - Mondhatod!

M: - 1720 grammal született, és rá meg két-három napra meg 1420 grammra lement, szóval, 300 grammot lefogyott, és utána kezdett el visszafele táplálkozni, hízni.

K: - Egy hónapig ott volt, a kórházban.

M: - Szóval, nagyon ilyen izé volt az immunrendszere, szóval, azt mondta is az orvos, hogy az immunrendszere, szóval, az nagyon gyenge.

K: - Szóval, amikor így megláttam így teljesen az jött le, hogy soha többet nem kell a kábítószer, hogy így én tettem tönkre ezt a gyereket, és így teljesen megutáltam azt az egész dolgot, meg azt is, amit csináltam. Egy csomó mindent elveszítettem vele, élményeket, például nem érdekelt az sem, amikor rugdosott a hasamban, minden idegesített, amit csinálni próbált, életjeleket adni, szegény, aztán nem foglalkoztam vele.

O: - Na, és amikor rendbe jött a baba?

K: - Igen, én elég sokat jártam hozzá, másik kórházba átvitték, ott már lehetett szoptatni, bejártam hozzá három óránként, sok tejet bevittem neki, hála, volt tejem, és aztán így már sikerült hazavinni, anyaotthonba.

O: - Családok átmeneti otthonába?

K: - Igen, családok átmeneti otthonába.

O: - Tehát, ahol együtt vagytok…

M: - Egészen pontosan augusztus másodikán hoztuk ki, mert hetedik hó másodikán született, és rá egy hónapra, augusztus másodikán hoztuk ki a kórházból, de akkor már 2660 grammal adták ki.

O: - Akkor már minden rendben volt?

M: - Persze, persze, mondták, hogy jó állapotban van, de akkor ezt már mi láttuk is rajta, de viszont nagyon pici volt, borzasztóan pici volt, 48 centiméter.

140

O: - Nem kell gyorsan felnőni!

M: - 43 centivel született különben, 43 centivel, sokkal kisebbel. És 1700 grammal, szóval mi azt se tudtuk, hogy életben marad-e, vagy nem, mert volt olyan ott a klinikán, amelyik a másik szülőnek a babája, meghalt, meg ilyenek, szóval mink is aggódtunk, de hál’ Istennek, ő nagyon akart élni, életerős volt, nagyon, és most a mai napig is.

O: - Akkor hazamentetek babával, ott milyen volt?

K: - Elsőnek furcsa volt, hogy egyszerre kettő, mert a másik fiam is ott van, azt se tudtam, hogy hogy lesz megoldva, hova rohangáljak, mert M [élettárs – O. J.] nem lehetett végig ott velem, egyedül kellett megoldani, sütni, főzni, takarítani, elaltatni őket, aztán belerázódtam.

O: - A saját viszonyodra vagyok kíváncsi, hogy az mennyire változott meg? A terhesség alatt az az aggodalmad, hogy úgyse sikerül, meg nem éli túl, szóval, amikor már megszületett, és ott volt, akkor milyen volt?

K: - Igen, amikor már ott velünk, teljesen más volt minden, mert mikor jártam hozzá, meg amikor még terhes voltam vele, akkor ilyen üres volt az egész, mintha nem is lett volna meg. Amikor már megszültem, de még nem volt ott velünk, akkor is olyan volt, mintha nem is az enyém lenne, hogy én bementem, meg kijöttem, ennyi volt, van de, nincs. És amikor már hazavittem, akkor már teljesen más volt. Nagyon nagy változás történt velem, egy ilyen kapcsolat kialakult, ami nagyon jó volt. és ami nagyon bántott, hogy így teljesen, ilyen izém volt, mi az, bűntudatom volt, hogy hogy lehettem ilyen! Mondjuk, megérte ezt az egészet abbahagyni, új életet kezdeni, így a gyerekekkel foglalkozni, és jobb! Nincs ennél jobb! Mindegy…

O: - Azóta a kapcsolatod a gyerekeiddel továbbra is jól működik?

K: - Igen, megmaradt, és szerintem ez egyre jobban fog erősödni.

O: - Már-már beleszerelmesedik az ember a gyerekébe!

K: - Igen! Igen!

M:- Így van! Ez egy jó kifejezés, persze, így van!

O: - Minden rendes szülő ezt csinálja…

M: - Én is ugyanígy voltam vele, amikor a kórházban volt, ugyebár olyan volt nekem is, olyan volt, mintha lett is volna, meg nem is. Jóformán nem is éreztem iránta semmit. Már olyan lett volna, mintha nem is a miénk lett volna, szóval, mintha elvették volna tőlünk. Csak a nagyobbik fiam iránt éreztem szeretetet, őiránta nem is úgy, mert volt olyan, olyankor, amikor bementem hozzá, csak így láttam, láttam, addig szerettem, eljöttem, és utána meg már nem. Most ezt te érted?

O: - Szóval, mintha nem is lett volna?

M: - Kicsi volt, aranyos volt…, minden babát szeret az ember, akinek gyereke van, meg az is, akinek nincsen, de viszont vannak különbségek.

O: - Nyilván, ebben azért benne van az, hogy ha egy baba jön, akkor az ember megfogja, de egy inkubátorban nehéz…, máshogy alakul ez a viszony.

K: - Mindig kérdeztem, hogy hogy néz ki, csúnya? De már ez elmúlt. Már nem érdekel semmi!

M: - Olyan kis csúfi volt, azt mondod? K: - Öhöm…

141

M: - Kis nyúzott bőre volt, mikor megszületett nagyon, de ez várható is volt, ezt tudtuk mi is, legalábbis én tudtam.

O: - A testvére örül, hogy van ő vele?

K: - Igen, szeretik egymást, játszik vele, próbálom én úgy összehozni a dolgokat, hogy ne legyen rá irigy, ne bántsa, ne legyen féltékeny, és így bevezetem őt is…

M: - Miért nem az elejétől mondod el, amikor bevitettük őt a kórházba, a nagyobbik fiút, és őneki mutattuk a kisfiút, de csak ablakon keresztül mutattuk, és ő kérdezte, hogy ő ki, ki? És mondtuk neki, hogy ő a kistestvéred. Azután döbbent rá, hogy ő tényleg a kistestvére. Akkor minden áldott nap be akart menni a kórházba hozzá, mert őt már érdekelte ez az egész dolog, legalábbis neki nagyon tetszett. Ő azt mondta, hogy ő felneveli, meg ilyen dolgok, hogy ő ad neki enni, a cumisüvegét behozta neki. És minden nap elmondta legalább ötször- hatszor egy hónapon keresztül. Amikor meg kihoztuk oda a családos otthonba, akkor minden nap puszilgatta, öt percet nem hagyta magára, ha sírt egy kicsit akkor velünk vitatkozott, hogy vegyük fel, de szó szerint, amúgy, vitatkozott, hogy vegyük fel, mert annyira szerette, nagyon vigyázott rá. Szóval éreztem, hogy kettőjük között meglesz az a kapcsolat is, és végülis meg is lett, mert a mai napig szeretik egymást, puszilják, és nagyon vigyáz rá, még mind a mai napig is, és még fog is, szerintem.

O: - Akkor lehet mondani, hogy ez már egy négytagú család lett?

K: - Igen, ez a család meglett. Csak egy biztos nincs még az életünkben, egy biztos hely, ami nagyon idegesítő, mármint így a kapcsolatunkban, úgy gondolom. Albérletről albérletre. Nem mindig jövünk ki, egy…, ahogy nagyok a gyerekek, egyre több minden kell, és nehéz megoldani a problémákat, mivel M. sajnos nem tud rendszeresen dolgozni. Néha csurran- cseppen innen-onnan, de amúgy, semmi.

O: - Ezek egzisztenciális problémák.

K: - Igen, szerintem ez mindenkinek van, gondolom, mindenkinek több kell. Most minekünk ennyi problémánk van, hogy még nem tud elállni dolgozni, ez az egy.

***

K. és M., az interjú felvételekor csaknem egy éve józanul élnek. Gyermekeikkel rendszeresen megfordulnak a Józan Babák Klubban. Mind ők, mind nagyobbik fiúk nyitott, közvetlen emberek, akik könnyen és feltűnő humorral teremtenek kapcsolatot környezetükkel. Féléves fiúk továbbra is beteges, olykor kórházi kezelésre szorul, mindig légzésével kapcsolatban kezelik. Családként összetartók, talán a nehezebb időkben tanúsított kitartás szilárdította meg őket.

***

K: - Nekem M. nagyon sokat segített, például abban, hogy nyugtatott végig. Most, ahogy én terhes voltam, hathónaposan abbahagytam, én nagyon agresszív voltam. Egyfolytában sírógörcseim voltak, rohamaim,  ordibáltam. A gyereken,  majdnem  a  gyereken  adtam ki a legtöbbet, meg az M-en. És ő nekem, hogy abbahagytuk, egyszerre hagytuk abba, akkor sokat segített, hogy ameddig én… hagyta, hogy jól kiordibáljam magam, utána meg megnyugtatott. De volt, amikor viszont nekem kellett. Én nem tudtam annyira nyugodt lenni, mint ő. Mert, amikor őrá jött, akkor rám is, és akkor így mindig veszekedtünk. De ő mindig valahogy okosabb volt, vagy nem tudom, hogy mi volt vele.

142

M: - Nagyobb az akaraterőm.

K: - Ő tudta, hogy mi van, rám hagyta… Okosabb volt, mert rám hagyta. Aztán terhesen a nők másként látnak! Még normálisan is, pláne hogy ha valaki drogos, szerintem, még rosszabb neki, mert több…, feszültebb, annál rosszabb, idegesebb, és sokkal lelkisebb!

M: - Nincsen magával megelégedve, meg ilyen dolgok… Láttál már nőt naponta hétszer- nyolcszor sírni?

O: - Láttam.

M: - De vele is éltél? Az komoly, nem?

Irodalom

1. Barna Erika (2006): Drogér(i)a 2006. 03. 09-ei adás. Petőfi Rádió.

2. Csörsz Ilona, Szili Katalin, Devecsery Ágnes, Máth János és Csabai Márta (2010): Tünetek és történetek. A nemi sztereotípiák hatása a tünetértelmezésre. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 3,11: 169–190.

3. Kaló Zsuzsa, Mándi Bettina, Sógorka Ildikó, Rácz József (2011): Budapesti kábítószer-fogyasztó nők körében végzett tanácsadás vizsgálata 2009-ben. In: Gyermekvállalás és droghasználat. Magyar Emberi Jogvédő Központ – Józan Babák Klub, Budapest.

4. Kovács Aranka, Juhász Attila és Nagy Csilla (2009): A lakosság korai halálozási viszonyai, valamint néhány társadalmi-gazdasági tényező által meghatározott egyenlőtlenség a Józsefváros negyedeiben élő népesség körében, 2001–2007. Egészségtudomány, 53, 2. http://www.higienikus.hu/egeszsegtudomany/cikk/2009_2/Kovacs.pdf

[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

5. Nagy Melinda (2009): A drogfüggő csecsemő a bizonytalan jövőt is örökli anyjától.

[origo] – Női Lapozó. 2009. 10. 28.

6. Oberth József (2006): Józan Babák: Tagadó mód. Magyar Narancs, 18, 44, 24–26. http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13813

[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

7. Oberth József (2009): Józan Babák Klub. In: Rigó János, Oberth József és Sógorka Ildikó (szerk.): Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása. Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány, 87–100. http://jozanbabak.hu/2011/ gyermekvallalas_konyv2009.php

[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

8. Országos Addiktológiai Intézet (2008): Amfetaminhasználattal összefüggő kórképek kezelése – az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. Egészségügyi Közlöny, 58, 3: 502–517. http://www.kozlonykiado.hu/kozlonyok/index.php?m=0&p=kozltart&ev=2008&szam

=3&k=6

[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

9. Pikó Bettina (2007): Kockázatészlelés serdülőkorban: a sérthetetlenség illúziója vagy józan előrelátás? Addiktológia, 1: 5–18. http://www.addiktologia.hu/megjelent_szamok/16/1 [letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

10. Rácz József (2005): Ártalomcsökkentő drogpolitika. Magyar Tudomány, 8: 1010– 1018. http://www.matud.iif.hu/05aug/11.html [letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

143