Tóth Judit

Kati története

Az eset 2008 áprilisában kezdődött, amikor a TÉR Közösségi Szolgálat először került kapcsolatba Katival.

A 27 éves, elvált nő, prostituáltként dolgozott a Hősök terén. Ugyanott lakott is az édesanyjával és két fiatalabb lánytestvérével, egy kétszobás lakásban. A családja tudott róla, hogy mivel foglalkozik, bevétele nagy részét hazaadta. A két lányon kívül volt még egy fiútestvére, aki drogbirtoklás miatt egy speciális gyerekotthonban élt. Párja börtönben töltötte büntetését, várhatóvolt, hogy az év szeptemberében szabadul. Kati hazavárta, rendszeresen küldött neki csomagot, tartották a kapcsolatot.

Kati orvosi igazolás nélkül dolgozott, egészségügyi ellátást csak nagyon ritkán vett igénybe; elmondása szerint, utoljára évekkel korábban járt nőgyógyásznál. Többször töltött már napokat fogdán, és kapott szabálysértési bírságot, mivel orvosi igazolás nélkül végezte munkáját.

Kezdetben olykor megjelent a TÉR intézményében hogy igénybe vegyen különböző ártalomcsökkentő szolgáltatásokat, óvszert, vizet kérjen, megpihenjen a nyári melegben. Ilyenkor kommunikatív, nyitott személyiségnek bizonyult, hamar sikerült vele bizalmi kapcsolatot kialakítani.

Elmesélte, hogy prostituált pályafutását néhány évvel előbb, jelenleg börtönbüntetését töltő párja hatására kezdte el. A férfi bíztatta, hogy mivel nincs pénzük, nehéz a megélhetés, ki kellene állnia… A férfi felajánlotta, hogy „elmegy ő rabolni, hogy legyen mit enniük, de az veszélyes, mert büntetik, a prostitúció viszont sokkal biztonságosabb, azt lehet okosan csinálni, nem büntetik”… Kati szavaival élve: végül „beadta a derekát”. (A prostituáltakkal végzett többéves utcai munka során azt tapasztaltuk, hogy a lányok gyakran kerülnek be hasonló módon a prostitúcióba.) Kati kezdetben egyedül dolgozott, majd párja még két lány futtatásába kezdett, ám Katinak ekkor is ugyanúgy folytatnia kellett, nem hagyhatta abba a munkát. Elmondása szerint, ez sokkal jobb helyzet volt számára, hiszen neki mégiscsak volt tekintélye, ő volt a „vigyázó” párja. Miután párját letartóztatták, a nő ugyanúgy folytatta a prostitúciós tevékenységet, ezek után azonban a keresetét az édesanyjának adta le.

Prostituáltakkal végzett munkánk során azt tapasztaljuk, hogy a prostituált és a futtató között gyakran van családi kapcsolat. Sokszor a futtató és a prostituált kapcsolatukat párkapcsolatnak titulálják, azonban több esetben is tapasztaltuk, hogy a futtató szerepét párkapcsolat hiányában a szülő vagy a testvér veszi át. Ilyenkor általában a kapcsolat kevésbé erőszakos, de a kényszer - hogy mindenáron dolgozni kell, pénzt kell szerezni, hiszen a családot el kell tartani - megvan. A prostituált mindegyik esetben egyenlőtlen fél, aki valamilyen fokon kiszolgáltatott a másikkal szemben, például a lakhatása függ a családtagtól. Máskor azzal találkozunk, hogy a családtagokkal való kapcsolat sokkal bonyolultabb mintázatot mutat. Néha a prostitúcióra irányuló presszió úgy érhető tetten, hogy például prostituált felnőtt lánya „várja el” kisgyermeke (azaz a prostituált unokája) támogatását. Tehát nem fizikai erőszakkal kényszeríti, fenyegeti, hanem elegendő az unokák „láthatásától” elzárnia prostituált szülőjét.

Kati jövedelmi helyzetéről kiderült, hogy semmilyen ellátásban nem részesül. Tájékoztattuk, hogy a Családsegítő Szolgálattal való egyéves, rendszeres kapcsolattartást követően rendszeres szociális segélyben részesülhet. A kapcsolatfelvétel, majd az elvárt együttműködés megtörtént, így egy év múlva ellátásra lett jogosult.

2008 augusztusában, egy hónappal párja várt szabadulása előtt szabadult a börtönből párja cellatársa, akit a továbbiakban nevezzünk Józsinak.

193

Kati ekkor már rendszeresen bejárt TÉR-be, heti rendszerességgel egyéni konzultáción vett részt, amit általában az ártalomcsökkentő szolgáltatásokkal egyidőben vett igénybe. Ezt ő úgy definiálta, hogy jó neki, mert „beszélgetünk”, ez a beszélgetés ugyanakkor feszültségoldásra, sőt egyfajta konzultációra is lehetőséget adott. A segítői munka ekkor a szociális és egészségügyi helyzet rendezésére, majd hosszútávon a prostitúcióból való kilépés lehetőségére, és a más munkához való visszatérésre irányult.

Kati a konzultációk alkalmával elmesélte, hogy úgy döntött, nem várja meg, amíg a párja szabadul, ő Józsihoz fog tartozni, szerelmes a férfiba. Kati viszonya édesanyjával időközben megromlott, így Józsival feltörtek egy üresen álló házat a Hősök terén, ahova beköltöztek, mint önkényes lakásfoglalók.

2008 szeptemberében Kati abban kérte a TÉR dolgozóinak segítségét, hogy szeretne hivatalosan lakáshasználó vagy -bérlő lenni abban a Hősök terei lakásban, amelyet Józsival elfoglaltak. Ezután környezettanulmányt végeztünk a lakásban. Kiderült, hogy az nagyon rossz állapotban van: a vakolat omlott a falakról, a nyílászárók nem zártak rendesen, egyes helyeken nem is voltak. Kati azonban örült ennek a lakásnak, mivel mindenképpen szeretett volna elköltözni az édesanyjától. Az egyéni konzultációk alkalmával ezután megbeszéltük a lakással kapcsolatos lehetőségeket. Kati elmondta, hogy szeretnék Józsival közösen felújítani az ingatlant, nyílászárókat cserélni, bebútorozni. Közben beadták a Polgármesteri Hivatalba a lakásigénylési kérelmet, melyhez támogató nyilatkozatot is kaptak a szolgálattól. A családdal való találkozás során többször volt olyan érzésem, hogy Józsi agresszív és tettlegesen bántalmazza Katit, azonban Kati ezt a konzultációk alkalmával nem vállalta fel. (A prostituáltakkal végzett munkánkban többeknél tapasztaltuk, hogy a kliens súlyosan diszfunkcionális családból származik, például: alkoholbeteg szülőtől, és „megoldásként”, a családból újabb és újabb problémás helyzetbe menekül, rossz párkapcsolatba, prostituálódik

stb.).

Ezután egyre kevesebbszer került sor egyéni konzultációra, ugyanis találkozásainkkor többnyire Józsi kísérte Katit, s amint a lakással kapcsolatos szociális ügyeket átbeszéltük, sürgette Katit a távozásra. Szemmel láthatóan, nem akarta, hogy a nővel négyszemközt tudjunk beszélgetni. Kati egyre csendesebb, visszahúzódóbb lett. Előfordult olyan eset, hogy az iroda ablakából láttuk, ahogyan Józsi veri Katit egy-egy ’fuvarból’ visszaérve.

2009 tavaszán Kati részt vett a TÉR és a „Most” Program közös álláskeresési tanácsadásában-. Időről időre egyre jobban megnyílt, mind többet mesélt magánéleti problémáiról. Ekkor, egy ideig, vélhetően betegsége és élettársa nyomására, felhagyott a prostitúcióval, nem járt ki dolgozni.

Kati az egyik konzultációra nagyon rossz állapotban érkezett, majd elmesélte, hogy Józsival előző éjszaka összevesztek, és ő ezért annyi gyógyszert szedett be, hogy kórházba kellett szállítani, ahonnan azonban még hajnalban megszökött. Felhívtam a kórházat, ahova Katit szállították, konzultálni szerettem volna a kezelőorvosával, ám nem tudtak mondani az esettel kapcsolatban semmit, mert a nő még azelőtt megszökött, hogy beszélni tudtak volna vele. Kati ekkor elmesélte, hogy voltak már korábban is öngyilkossági kísérletei, többször is járt a Rét utcában (pszichiátrián), azonban sohasem foglalkozott vele pszichológus, pszichiáter huzamosabb ideig. Kettejük kapcsolata Józsival elég viharos volt: a férfi agresszív természetű, rendszeresen verte Katit. Munka közben gyakran előfordult, hogy amikor visszajött egy-egy ’fuvarból’, Józsi a Hősök terén kezdte el verni, mindenki előtt, mondván, hogy biztosan ’élvezte’… Kettőjük ambivalens viszonyát jól jellemzi, hogy a kapcsolatuk folyamán Józsi ösztönözte Katit prostitúcióra, mivel szüksége/szükségük volt a pénzre, ugyanakkor rendkívül féltékeny is volt rá.

Ekkor jeleztem Katinak, hogy aggódom miatta, tudtára adtam, úgy gondolom, hogy segítségre szorul, és megállapodtunk abban, hogy hetente egyéni konzultációra bejár

194

az öngyilkossági kísérlete és a párkapcsolati problémái miatt. Gondozási tervének megfelelően, egy pszichológushoz való delegálását tűztem ki célul. Ő ettől elzárkózott. Az egyéni konzultáció lehetőségét néhányszor igénybe vette, azonban helyzetét hamar pozitívnak értékelte, így a konzultációk egy idő után - igény és megjelenés hiányában - elmaradtak.

Időközben különböző szociális ügyintézések miatt Józsi is igénybe vette a TÉR Közösségi Szolgálatot. Katival a kapcsolat egy időre megszakadt, mivel nem járt el a megbeszélt találkozásokra. A későbbi kapcsolatfelvételkor (2009 nyarán)  mesélte  el,  hogy  ebben az időszakban szabadult volt párja is a börtönből. A férfi Tatabányára ment dolgozni, és többször kereste őt, hogy tartson vele. Kati elmesélte, hogy elbizonytalanodott, fontolgatta, hogy elmegy Tatabányára régi élettársához. Elmondása szerint, Józsi könyörgésére azonban maradt.

2009 nyarán Katival újból átvettük, hogyan alakultak szociális ügyei, majd kérelemre, elkezdték folyósítani neki a rendszeres szociális segélyt. Ez nagyon fontos volt, hiszen párja és ő is munkanélküliek voltak, eddig nem rendelkeztek rendszeres, havi jövedelemmel.

Segítő beszélgetéseink során arról számolt be, hogy Józsival ’jól kijönnek’, kommunikációja nem volt meggyőző, régóta próbálkoznak a gyermekvállalással, de eddig azért nem sikerült, mert Katinak egészségügyi problémái voltak. Ő maga elsősorban lakhatását szerette volna hivatalosan is rendezni.

Megítélésem szerint, elsődlegesen a párkapcsolati gondokkal (esetleges társfüggőségével), illetve a prostitúcióhoz kapcsolódó negatív következmények mérséklésével, akár a prostitúcióból való kilépéssel kellett foglalkozni. Mindazonáltal, ahogy az úgynevezett Schukit-féle terápiás célkitűzésekben is megfogalmazódik, a különféle élettevékenységek maximális hatékonysággal történő élésének elérése fontos állomás a terápia során. Tehát amikor a kliens nem tud, vagy nem akar foglalkozni a valamely viselkedés teljes felhagyásával (drogfogyasztás, prostitúció stb.), akkor partnernek kell lenni az élet más területén felmerülő problémák mérséklésében, hiszen így a segítői kapcsolat megmarad és idővel beérhet arra, hogy az úgynevezett elsődleges terápiás céllal (jelen esetben a prostitúcióból való kikerüléssel) foglalkozzon.

Átbeszéltük az önkényes lakásfoglalással kapcsolatos helyzetet, hogyan lehet dolgozni a státuszuk legalizálásáért. Ennek következtében elkezdték törleszteni a lakbértartozást a pécsi ingatlankezelő felé, melyet a lakás előző bérlője halmozott fel, bízva abban, hogy így megkaphatják a lakást (pontosabban a bérlői jogviszonyt).

Az esetkezelés  e  fázisában (a lakhatási problémák felmerülésekor) már a család válik klienssé. A szociális ügyintézés alatt a konzultációk az egész családdal történnek, aktuálisan háttérbe szorítva az egyénnel kitűzött célokat. Itt erőteljes dilemmába kerültem, hiszen feladatom eddig jórészt egyéni esetmunka volt, ugyanakkor – az egyébként rendkívül labilis - családi rendszert a továbbiakban már nem lehetett figyelmen kívül hagynom. Erre azt a megoldást találtuk, hogy a férfival egy másik munkatársam kezdett el foglalkozni. Azaz a család lakhatási problémájával együtt foglalkoztunk, az egyéni konzultáció lehetősége mégis fennállt. Így a bizalmi kapcsolat mindkét oldalról megmaradt. (Ebben a helyzetben már akár családterápia alkalmazása is elérhetővé vált.)

A felmerülő lakhatási probléma kapcsán, meg kell említeni a társadalmi marginalizáció jelenségét. Véleményem szerint, ez nem választható le a prostitúcióhoz kapcsolódó problémák kezeléséről. A városrész, Hősök tere, Pécs egyik szegregált, elszigetelt területe, ahol a város munkanélküli, szegény, halmozottan hátrányos helyzetű lakói (egyének és családok) koncentrálódnak. Egy önkormányzati bérlakás önkényes elfoglalása („feltörése”) illegális cselekedet, azonban a környéken, melyen a kliensem él, egy teljesen elfogadott jelenség, mondhatni, az önkormányzat által is tolerált.

195

Felvettük a kapcsolatot a Polgármesteri Hivatal lakásosztályán az önkényes lakásfoglalókkal foglalkozó illetékes munkatárssal. Ő tájékoztatta a családot, hogy csak azért, mert elkezdik fizetni a bérleti díjat, nem lesznek jogosultak bérlői státusz betöltésére, azonban a lakásigénylésük elbírálásánál a díjfizetést komoly pozitívumként értékelik majd. Olyan ígéretet kaptak, hogy kilakoltatásra valószínűleg nem fog sor kerülni.

Kati és Józsi azóta is rendszeresen fizetik a lakbért, a lakást nagyon szépen felújították, bebútorozták, önkormányzati bérleti szerződést azonban azóta sem kaptak. A státuszuk félig- meddig legális, hiszen a lakbércsekkeket már Kati nevére kapják, lakásbérleti szerződésük azonban még nincs.

Időközben, 2009 júniusában, Kati és Józsi kapcsolata annyira kezelhetetlenné vált, hogy a nő arra az elhatározásra jutott, Csongrádon élő édesapjához költözik. Kiderült, hogy Józsi egyre durvábbá vált, többször kést szorított Kati nyakához, gyakran megverte, fenyegetette őt. Kati, ahogy ő hívta, a „fuvarokból” szép lassan elkezdte félrerakni a pénzt az utazáshoz. Ismét folyamatosan bejárt hozzánk konzultálni, beszélgetni. Találkozásaink alkalmával, Kati kérésére próbáltuk felmérni a helyzetét, hogyan tudna Csongrádon új életet kezdeni, vagy milyen más lehetősége van párkapcsolatából kilépni. (Itt egy hosszabb távon is hasznos készséget igyekeztünk fejleszteni: hogyan tud hatékonyabban önérvényesítő lenni, kommunikálni, hogyan tudja igényeit megfogalmazni?)

Kati azt tervezte, hogy édesapjához magával viszi a húgát is, aki Józsi testvérével élt. Józsi és öccse annak a családnak a tagjai, akiktől nagyon tartanak a Hősök tere környéken élő emberek. Végül Kati mégsem ment el Csongrádra, és mint már annyiszor, adott „még egy utolsó esélyt”: elmondta Józsinak, hogy el fogja hagyni, ha nem változtat viselkedésén. Itt fontos megjegyezni, hogy bár továbbra is bent maradt egy bántalmazó kapcsolatban, mégis egy apró lépéssel előre lépett, hiszen egyértelműen megfogalmazta, hogy mit fog tenni, amennyiben Józsi nem változtat magatartásán. Ezután Józsival stagnálni látszott a viszonya, pár hétre a súlyos bántalmazások megszűntek. Közben Katinak 3 hónapra dolgoznia is el kellett menni, közmunkát végzett a rendszeres szociális járadék miatt. Így minden hónapban fizetéshez jutott, valamint a közmunka miatt nem állt ki annyit az utcára dolgozni, és nem kellett otthon lennie Józsival, akivel ismét egyre többet veszekedtek. Ugyanakkor a konzultációink ismét megfogyatkoztak, a megbeszélt időpontokra vagy Józsival jött, vagy el sem jött. A tél közeledtével megélhetési problémáik jelentkeztek, nem mindig tudtak tüzelőt venni, Kati emiatt gyakran volt beteg. Számos alkalommal nem ment dolgozni, míg Józsinak továbbra sem volt munkája.

2010. január elején Józsi felkereste szolgálatunkat, hogy Kati eltűnt. Érdeklődött, nem találkoztunk-e vele, mert már 4-5 napja nem járt otthon. Nem tudtunk róla semmit, de a titoktartás miatt különben sem válaszolhattunk volna. Csak feltételezni lehetett, hogy mégis elment Csongrádra az édesapjához. A bizonytalanság nem tartott sokáig: Kati néhány nap múlva visszajött Józsihoz. Sikerült kompromisszumot kötniük, a férfi többször hívta telefonon, hogy jöjjön vissza, megígérte, hogy minden másképp lesz, ő is megváltozik. A nő elmondása alapján, visszatérése után valóban jobbra fordult a helyzet, élettársa tettleg nem bántotta.

2010 májusában Kati telefonálni jött, a védőnőt hívta, mert kiderült, hogy terhes, babákat, ikreket várt. Beszélgettünk a munkáról (prostitúció), arról, hogy tervezik a jövőjüket, majd Kati elmondta, nem megy vissza az utcára ezek után dolgozni, máshogy fogják eltartani magukat. Józsi sem engedte már, hogy prostituáltként dolgozzon tovább. A védőnőnél kiderült, hogy az egyik baba nagyon kicsi, nem sok esély van arra, hogy életben maradjon, és hogy a nő veszélyeztetett terhes. Az egyik babát, sajnos, valóban el is veszítette.

Kati még korábban úgy döntött, hogy elmegy a Munkaügyi Központba továbbképzésre, szerette volna befejezni a nyolc általánost, ezt a programot azonban veszélyeztetett terhessége miatt egyelőre nem tudta folytatni.

196

Úgy tűnt, hogy a gyermekvállalás miatt sikerült Katinak a prostitúcióval felhagyni, de azt nem tudhattuk, meddig. Munkánk során már több olyan esettel is találkoztunk, hogy a kismama felhagy a prostitúcióval, majd a baba megszületése után kis idővel ismét folytatja azt.

Kati életében, a prostitúció felhagyásához a gyermekváráson kívül hozzájárult az is, hogy élettársával időközben befogadtak egy pszichiátriai problémákkal küzdő nőt (Ilonát), akinek ők „kezelték pénzügyeit”, s ez, valamint az időközben megkezdett uzsoráskodás anyagi biztonságot hozott a számukra.

A Katiéké egy jellegzetes sokproblémás eset, ahol az esetvezetés során nagyon fontos, hogy a hangsúly a megfelelő problémán legyen. A problémamegoldó modellből is ismerhetjük, hogy sokproblémás esetek kapcsán rangsoroljuk a problémákat, kiemeljük az akut nehézségeket, és azokkal kezdünk el dolgozni. Ez Kati esetében is így történt. Hiába jelentett mély problémát a párkapcsolata, a lakhatása megoldása akutabbnak bizonyult, annak optimalizálásában vált partnerünkké a kliens. Így sikerült megalapozni a bizalmi kapcsolatot, hogy sor kerülhessen párkapcsolati konzultációkra is.

Epilógus

2011 januárjában megszületett Kati és Józsi babája, egy kislány. Kati a várandóssága alatt  többször  igénybe  vette  szociális  és  egészségügyi  szolgáltatások  elérést  segítő ellátásszervezési  munkánkat,  így  szakrendelések  látogatásához  többször  tőlünk  kért segítséget. Ügyeit intézni gyakran elkísérte Ilona, akivel - elmondásuk alapján - számíthattak egymás segítségére. Szintén a terhessége alatt, segítségünkkel intézte el, hogy gyermeke ne volt férje nevére kerüljön, amihez házasságkötése helyéről kellett bírósági iratokat kérni. Katival többször beszélgettünk a gyermekvállalásról, a családról, ő minden alkalommal kiegyensúlyozottnak, összeszedettnek tűnt. Számos esetben járt nálunk egyedül, ilyenkor konzultációkra is lehetőség nyílt. Beszámolt róla, hogy Józsival harmonikus kapcsolatban élnek,  nagyon  várják  a  babát,  nyugodtak,  anyagilag  is  biztonságban  érzik  magukat. Lakásukat szépen felújították. Kati boldog volt. Józsival, megszületése után, a babát büszkén hozták el hozzánk megmutatni. Szociális és egészségügyi ellátás szervezése miatt azóta is gyakran veszik igénybe szolgáltatásainkat. Kati a baba megszületése óta

utcai prostituáltként nem dolgozik.

197