Gyermekvállalás és droghasználat: Teljes szöveg

Gyermekvállalás és droghasználat

Szerkesztette: Kaló Zsuzsa és Oberth József

Lektorálta: Prof. Dr. Buda Béla

Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány

Józan Babák Klub Budapest – 2011

Könyvünk a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásával készült,

a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány KAB-ME-10-IM-0026. számú támogatási szerződése alapján.

Köszönettel tartozunk továbbá droghasználó várandós nők és gyermekeik gondozását

lehetővé tevő támogatóinknak:

Budapest Fővárosi Önkormányzat Budapest Józsefvárosi Önkormányzat

EGT / Norvég Finanszírozási Mechanizmus ESzA Kht.

Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szociális és Munkaügyi Minisztérium Youth in Action (EU)

Kiadó:

Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány www.mejok.com, www.jozanbabak.hu

A borítón Fazekas Ildika selyemfestménye látható. www.jozanbabak.hu/selyemfestés

ISBN 978-963-08-1614-4

A könyv szerzői

Barna Erika addiktológiai konzultáns, újságíró
Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány (Budapest)
Csorba József dr. addiktológus, pszichiáter
Fővárosi Önkormányzat Nyírő Gyula Kórház Drogambulancia (Budapest)
Demetrovics Zsolt dr. kulturantropológus, pszichológus
ELTE-PPK Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport (Budapest)
Fehér Katalin, addiktológiai konzultáns, gyógypedagógia asszisztens, szociális munkás
INDIT Közalapítvány (Pécs)
Kaló Zsuzsa nyelvész, viselkedéselemző
MTA Pszichológiai Kutatóintézet (Budapest) és Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány - Józan Babák Klub (Budapest)
Kováts Virág szociális munkás, szociológus
Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány (Budapest)
Mándi Bettina színész, szociális segítő
Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány - Józan Babák Klub (Budapest)
Máté Zsolt addiktológiai konzultáns, közösségszervező, szociális munkás
INDIT Közalapítvány (Pécs)
Nagy Melinda újságíró
HVG Kiadó Zrt. (Budapest) és Tudatos Vásárlók Egyesülete (Budapest)
Oberth József szociális segítő, újságíró
Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány - Józan Babák Klub (Budapest)
Parádi József dr. neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta
Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány - Józan Babák Klub (Budapest)
Pataki Zoltán szociológus, szociális munkás
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Soroksári Addiktológiai Centrum (Budapest)
Péterfi Anna szociológus
Nemzeti Drog Fókuszpont (Budapest)
Rácz József dr. pszichiáter
Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia (Budapest),MTA Pszichológiai Kutatóintézet (Budapest), Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Alapozó Egészségtudományi Intézet, Addiktológiai Tanszék (Budapest)
Singer Zsuzsa szociális munkás
Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány - Józan Babák Klub (Budapest)
Sógorka Ildikó szociálpedagógus, szociális munkás
Szemelyácz János dr. addiktológus, pszichiáter, pszichoterapeuta
INDIT Közalapítvány, Baranya Megyei Drogambulancia (Pécs)
Tarr Bence László filozófus, kulturantropológus, önismereti tréner
Szintézis Szabadegyetem (Budapest)
Tóth Judit szociális munkás, facilitátor
INDIT Közalapítvány (Pécs)

3

TARTALOM

Előszó 5. oldal

Szakmai ajánlás
Gyermekvállalás és droghasználat – szakmai ajánlás 7. oldal alacsonyküszöbű szolgáltatások részére (2011)

Addiktológiai fogalmak
Demetrovics Zsolt dr.: Addiktológiai alapfogalmak 42. oldal
Rácz József dr.: Az ártalomcsökkentésről 49. oldal

Kutatások
Kaló Zsuzsa – Mándi Bettina – Sógorka Ildikó – Rácz József dr.:
Budapesti droghasználó várandós nők ellátásának kvalitatív vizsgálata 2009-ben 53. oldal
Csorba József dr. – Pataki Zoltán – Péterfi Anna:
Budapest problémás szerhasználó nők kvantitatív vizsgálata (2009) 74.oldal
Rácz József dr.: Az injekciós droghasználat előfordulása és kockázatai 82. oldal

Külföldi ellátási gyakorlatok
Kaló Zsuzsa – Rácz József dr.: Nemzetközi tapasztalatok
és modellek a droghasználat és gyermekvállalás témakörében 98. oldal
Kaló Zsuzsa: Ausztriai droghasználó várandós nők ellátásának modelljéről 110. oldal
- interjú Gabrielle Fischer professzorral

Anonim ellátási gyakorlatok Magyarországon
Józan Babák Klub
- Oberth József: A Józan Babák Klub „Alternatív Terhesgondozás
és Családgondozás” programja 116. oldal
- Nagy Melinda: A Józan Babák Klub Playback-színháza 144. oldal
- riport egy szocioterápiás közösségről
Tarr Bence László – Parádi József dr. – Oberth József:
Playback-színházi alapképzés 152. oldal
INDIT Közalapítvány
- Szemelyácz János dr.: INDIT –
Integrált Drogterápiás Intézet Közalapítvány 160. oldal
- Máté Zsolt – Fehér Katalin –
Tóth Judit: Prostituált/szexmunkás emberek segítése 166. oldal
- Oberth József: Rehabilitáció Kovácsszénáján 201. oldal
- interjú Kiss András szociális munkással 206. oldal
Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia
- Kováts Virág: Kék Pont Drogkonzultációs Központ
és Drogambulancia Alapítvány 208. oldal
- Kováts Virág: Intravénás szerhasználók
segítése alacsonyküszöbű programokban 215. oldal
- Barna Erika: Női Napok Program 220. oldal

Függelékek
1. Sógorka Ildikó: Az anyasággal és a várandóssággal kapcsolatos jogi szabályozás, és a terhesgondozás lépései 226. oldal
2. Singer Zsuzsa: A gyermekvédelmi rendszer felépítése, működése 235. oldal
3. Szemelyácz János dr.: Terápiás intervenciók 243. oldal
4. Csorba József dr.: Agonista gyógyszeres terápiák és alkalmazásuk opiáthasználó kismamák kezelésében 253. oldal

4

Előszó

A Józan Babák Klub 2009-ben jelentetett meg először könyvet addiktológiai problémákkal élő emberek gyermekvállalásáról, Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása címmel. Az eltelt két évben, részben a kötet olvasóinak meghívására, „érintett” használóktól leendő védőnőkig, újságíróktól szociális munkásokig, konferenciákon, gyermekvédelmi tanácskozásokon, egyetemi órákon, szakmai napokon tartottunk előadásokat és beszélgettünk a terület kérdéseiről. Mindenhol élénk érdeklődéssel találkoztunk, ha gyakorlati tapasztalatokról, vagy az azokból következő általánosabb megállapításokról szóltunk.

Mostani könyvünk tartalmát főleg a közönség megnyilvánuló igényeihez igazítottuk. Az első oldalakon közöljük a Gyermekvállalás és droghasználat - szakmai ajánlás alacsonyküszöbű szolgáltatások részére című dokumentumot, az anonim ellátásokban alkalmazható eljárásokról, majd az ajánlásban írtakat az egyes fejezetekben bővebben is bemutatjuk.

A kötet első részében az addiktológiai terület és az ártalomcsökkentő kezelések alapvető fogalmait írjuk le, utána kutatásokat és külföldi ellátási modelleket mutatunk be. Ezt követi három szociális szervezet nők, ezen belül várandós és gyermeket nevelő, prostituált/szexmunkás, intravénás szerhasználó nők részére nyújtott szolgáltatásainak ismertetése.

Végül egy-egy függeléket közlünk a terhesgondozás folyamatáról, a gyermekvédelmi ellátásokról, a várandós nők metadon-kezeléséről, és az alacsonyküszöbű szolgáltatásokat jellemző humanisztikus szemléletet alkalmazó terápiás beavatkozásokról.

Könyvünk egésze és egyes fejezetei külön-külön is elérhetők www.jozanbabak.

hu című honlapunkon.

Budapest, 2011. június 10.

Kiadó

5

6

Gyermekvállalás és droghasználat

- ajánlás alacsonyküszöbű szolgáltatások részére

Készítette:

Dr. Csorba József, Dr. Demetrovics Zsolt, Kaló Zsuzsa, Kováts Virág, Máté Zsolt, Oberth József, Prof. Dr. Rácz József, Dr. Szemelyácz János

Szerkesztette: Oberth József

Lektorálta: Prof. Dr. Buda Béla

Tartalom

Bevezető
1. Az ajánlás fogalomrendszere
1.1. Addiktológiai fogalmak
1.2. Az ártalomcsökkentés
1.3. Alacsonyküszöbű szolgáltatások Magyarországon
2. A droghasználó várandós nők és szülők ellátásának dilemmái
3. Droghasználó várandós nők, szülők és gyermekeik ellátásának feladatai
és eszközei
3.1. Segítői gyakorlat a Józan Babák Klubban
3.2. Ajánlott szakmai segítői tevékenységek
- szociális munka
Terápia, konzultáció, tanácsadás
- pszichoterápia
- konzultáció, tanácsadás
- szocioterápiás elvű programok
3.3. Önsegítő programok
4. Helyettesítő gyógyszeres terápiák alkalmazása
5. Nemzetközi gyakorlat

Irodalom

7

Bevezető

A droghasználó emberek gyermekvállalásával, tehát a várandós droghasználó nők, illetve a droghasználó szülők ellátásával összefüggő elsődleges probléma, hogy ők, más használókhoz képest is rendkívül bizalmatlanok az egészségügyi, szociális és más, hivatásos segítői szolgáltatásokkal szemben. Emiatt elérésükben, a részükre nyújtott segítésben fontos szerepet töltenek be a névtelenséget biztosító programok. A legjobb kapcsolatteremtő készséggel rendelkező anonim szolgáltatások megvalósítói között találjuk az úgynevezett alacsonyküszöbű intézményeket.

Ajánlásunkbanelsősorban arra vállalkozunk, hogy alacsonyküszöbű eljárásokat, szolgáltatásokat ismertessünk, illetve egyébként is ismert, és az alacsonyküszöbű szolgáltatások keretében használható szakmai eszközöket vegyünk számba.

Az ajánlás szövege egy javaslat, amelyet a továbbiakban klienseinkkel és szakmai szereplőkkel egyaránt megvitathatunk, felülvizsgálva, esetleg új témákkal, javasolt eljárásokkal bővítve azt.

Van terület, amellyel a jelenlegi ajánlásban nem foglalkozunk, mert úgy látjuk, problémák olyan sokaságát veti fel, hogy önálló kutató- és műhelymunkát igényel. Ilyen a hazai jogrendszer meglévő, vagy éppen hiányzó elemeinek sora, amelyek a várandós nők ellátását érintik, kezdve a büntetőeljárási szabályoktól (például egy várandós nőt miért lehet fogva tartani?), a szociális ellátások biztosításán át (például megszüntethető-e egy várandós nő bentlakásos intézményi jogviszonya?), a megfelelő egészségügyi ellátás eléréséig (például mindenütt garantálható-e szubsztitúciós kezelés alkalmazása?), és hosszan folytathatnánk.

Más szakmai, ellátási tevékenységek (terhesgondozás, addiktológiai, pszichiátriai, gyermekpszichiátriai, gyermekvédelmi ellátások stb.) kívül esnek az alacsonyküszöbű szolgáltatások körén, ugyanakkor az alacsonyküszöbű programok munkája összekapcsolódhat ezekkel, így a továbbiakban előnyösnek látszik a lehetséges együttműködési eljárásokat kidolgozni.

A jelenlegi ajánlás tehát egy javaslat, aminek közreadásával ösztönözni szeretnénk mind droghasználó, mind őket munkájukkal támogató (önsegítő, professzionális segítő, szakmapolitikus) barátainkat, kollégáinkat, minden érdeklődőt, hogy kapcsolódjon be az ajánlás célcsoportját érintő módszertani, intézményi, szakmapolitikai, jogi stb. kutatások, fejlesztések kialakításába és megvalósításába. Tesszük ezt azért is, mert ma Magyarországon sem a szociális, sem az egészségügyi szférában nem ismert egyetlen elfogadott ajánlás, irányelv, protokoll, amely átfogóan kezelné a droghasználó várandós nők, szülők és gyermekeik ellátását.

A munkafolyamat a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (MEJOK) Józan Babák Klub nevű projektjében valósul meg. Minden érdeklődő jelentkezését örömmel várjuk a www.jozanbabak.hu oldalon olvasható elérhetőségeinken.

Oberth József,

a projekt koordinátora

MEJOK - Józan Babák Klub

1. Az ajánlás fogalomrendszere

1.1. Addiktológiai fogalmak

A droghasználat rendkívül heterogén jelenség. Ugyan a médiából, a különböző híradásokból úgy tűnhet, mintha létezne valamilyen általános droghasználat, valójában, tisztában kell lennünk azzal, hogy túlzó leegyszerűsítés általában droghasználatról vagy kábítószer- használatról beszélni.

A jobban ismert alkohol esetében sokkal inkább rendelkezünk a differenciálás képességével. Tudjuk, hogy van, aki csak ünnepi alkalmakkor iszik, míg más minden este elfogyaszt egy pohár sört vagy bort. Megint más, ennél lényegesen ritkábban, csak hétvégén fogyaszt alkoholt, akkor azonban le is részegedik. Van, aki viszont pálinkával kezdi a napot, s van, aki soha nem iszik tömény italokat. Másfelől közelítve van, aki kizárólag társaságban iszik, bulikon, ünnepségeken vagy épp a kocsmában a haverokkal, míg más elsősorban rejtőzködve, otthon, magányosan. És tudjuk, hogy az elszenvedett problémák mértéke hasonlóan változatos az alkoholt fogyasztók körében.

A droghasználat jelenségére kevésbé látunk rá; elsősorban illegalitása miatt rejtettebb viselkedés ez. Látni, elsősorban azt a formáját látjuk csak, ahol már súlyos problémák jelentkeznek, ahol a használó segítségre szorul, megjelenik az egészségügyi rendszerben. Valójában azonban a droghasználat nem kevésbé differenciált jelenség. Sőt, ha lehet, bizonyos szempontból még differenciáltabb, hiszen itt nem is egy hatóanyagról van szó, hanem számos különböző szerről, amelyek hatása nagyban eltér egymástól.

Drog, kábítószer, pszichoaktív szer

A drog szó számos jelentéssel bír, pontos jelentése ily módon általában a szövegkörnyezetből azonosítható csak.

Legáltalánosabb értelemben (1) drognak nevezhetünk minden olyan kémiai anyagot, amely a szervezetbe kerülve megváltoztatja annak valamilyen működését. Ez a tág, tisztán farmakológiai szempontú jelentés tükröződik az orvostudományban is, ahol az angol „drug” szó valamennyi gyógyszert jelöli (World Health Organization 1994a). A magyar nyelvhasználat ezt az általános jelentést nem vette át. A drog szó szűkebb jelentése (2) azokat a kémiai anyagokat jelöli, amelyek pszichoaktív hatásúak, azaz a központi idegrendszeren keresztül fejtik ki a hatásukat. A magyar nyelvben, de többnyire a nemzetközi addiktológiai irodalomban is ennél még szűkebb jelentés használatos, azaz

(3) elsősorban az illegális szereket illetjük a drog szóval. Bizonyos legális, ámde kizárólag

„drogként” használatos szerek (például az inhalánsok) mindazonáltal még ezt a definíciót is pontatlanná, bizonytalanná teszik.

A kábítószer kifejezés szigorúan véve egy jogi kifejezés, amely azon kémiai anyagok körét fedi, amelyek rajta vannak az illegális szerek listáján. Ez lényegében megegyezik a magyar köznyelvi használattal, amely az illegális drogokat illeti ezzel a kifejezéssel. Akkor érdemes tehát ezt a kifejezést használni, ha kifejezetten hangsúlyozni akarjuk, hogy illegális szer használatáról van szó.

szó második jelentése nyomán. A magyar nyelvben azonban, ahol a drog szó egy szűkebb értelmet jelöl - elsősorban az illegális pszichoaktív anyagokat értjük alatta - ez okozhat kis problémát, hiszen a köznyelv nem tekinti drognak az alkoholt vagy a nikotint, holott utóbbiak is pszichoaktív szerek, csakúgy, mint a központi idegrendszeren ható gyógyszerek. A

„pszichoaktív szer” vagy „pszichoaktív kémiai anyag” kifejezés használata tehát akkor igazán hasznos, ha utalni akarunk arra, hogy valamennyi központi idegrendszeren ható szerről beszélünk. A pszichoaktív szer kifejezés egyben azt is jelzi, hogy mivel ezek a szerek a központi idegrendszerre hatnak, így az észlelés, az érzékelés, a gondolkodás, a különböző kognitív folyamatok befolyásolása az elsődleges hatásuk.

A pszichoaktív szerek típusai

Ez a három csoport azonban a valóságban további csoportokra bomlik. Még a leghomogénebbnek tekinthető stimulánsok között is érdemes külön csoportban kezelni a kokaint, illetve az egyéb, elsősorban amfetamin-típusú stimuláns szereket. A legális szerek közül a nikotin és a koffein is a stimulánsok nagy csoportját gyarapítja; természetesen az előbbiektől jól elkülöníthető alcsoportban. Mindezen szerek közös hatása a központi idegrendszer serkentése, az éberségi szint, az aktivitás növelése, a fáradtságérzet csökkentése. Jellemző e szerek étvágycsökkentő hatása is.

A központi idegrendszeren elsősorban nyugtató hatást kifejtő szerek közé tartozik az alkohol, a különböző nyugtató, altató, szorongásoldó hatású gyógyszerek, valamint az opiátok (morfium, kodein, heroin, metadon, buprenorfin). Ezek a szerek relaxációt, a feszültségek csökkenését okozzák, nagyobb dózisban többnyire álmosító hatásúak. Használatuk során romlik a koncentráció, a figyelem, a tanulási képességek, meghosszabbodnak a reakcióidők.

A legváltozatosabb, legsokszínűbb csoportot a hallucinogének jelentik. Végső soron ide sorolhatjuk a kannabiszt, bár hallucinogén hatása mind intenzitásában, mind pedig minőségében jelentősen eltér a klasszikus hallucinogénekétől. A csoport tipikus tagjai inkább az LSD, a meszkalin vagy a pszilocibin. Ezek mellett - jelentős depresszáló hatásuk ellenére is - elsősorban ide soroljuk a szerves oldószereket is. Egyes szakkönyvek itt helyezik el az ecstasyt (MDMA) is, bár ez a szer, néhány rokon entaktogén vegyülettel együtt inkább a stimulánsok közé sorolható.

Droghasználati mintázatok

A pszichoaktív szerek használata nem homogén jelenség, éppen ellenkezőleg, jelentős variabilitást mutat, egy-egy szeren belül is a legváltozatosabb használati intenzitást, módot, mintázatot találhatjuk. Az egyes használati mintázatokat illetően talán az Egyesült Államok Marihuána és Drog Abúzus Elleni Nemzeti Bizottsága által felállított, öt használati módot elkülönítő rendszer a leggyakrabban használt (National Commission on Marijuana and Drug Abuse 1973). Bár az eredeti felosztás a kannabisz használatával kapcsolatosan készült, jól alkalmazhatók a kategóriák más szerekre vonatkozóan is.

A kísérletező (experimental use) életében összesen tíznél kevesebb alkalommal

használja az adott drogot, elsősorban kíváncsiságból. A szociális-rekreációs használó (social-recreational use) mindig valamilyen társadalmi aktivitáshoz, kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz kötődően fogyaszt drogot. Ez tűnik a leggyakoribb droghasználat módnak, amelyet napjainkban leginkább a hétvégi, táncos szórakozóhelyek látogatásához kötött kannabisz-, amfetamin- vagy ecstasy-, valamint alkoholhasználat jellemez (Demetrovics 2001; Solowij, Hall & Lee 1992; Demetrovics és Rácz 2008). A szituációs droghasználót (circumstantial-situational) elsődlegesen az jellemzi, hogy valamilyen problematikus helyzet kezelése, aktuálisan fellépő stresszének enyhítése, vagy körülményeinek elviselhetőbbé tétele céljából használ drogot. Ezen szerhasználati mód már jelentős mértékben magában rejti a veszélyét egy maladaptív tanulási mechanizmus elindulásának, amennyiben a használó „rátanul” arra, hogy a számára problémás, konfliktusos helyzeteket egy pszichoaktív szer használata révén próbálja kompenzálni, megoldani. Az intenzifikált használó (intensified use) hosszú időn keresztül használ valamilyen drogot, elsősorban annak érdekében, hogy hosszan fennálló problémáit enyhíteni próbálja. A kényszeres használótól (compulsive use) alapvetően az különbözteti meg, hogy bár valamilyen fokú testi és/vagy lelki függőség az előbbi esetében is fennáll, mégis megőrzi a helyét a társadalomban, szociális szerepei nem sérülnek alapvetően.

Az egyes mintázatok mutatnak bizonyos összefüggést az egyes szerekkel, szertípusokkal, de hangsúlyozandó, hogy a használati mintázat kialakulásában a drog pszichoaktív hatásaihoz hasonló mértékben járulnak hozzá egyéb tényezők is: a személy pszichés és fizikai jellemzői, a használat kontextusa (Zinberg 1984). Így, bár az opiátok esetében is leírtak kipróbálói, sőt rekreációs (Zinberg & Jacobson 1976) használati módot is, e szerek esetében a kényszeres használati mód a leggyakoribb. Hasonló a helyzet a szintén nagyon erős addikciót kiváltani képes nikotin esetében is; itt is inkább a kényszeres, mintsem a rekreációs használat jellemző, bár utóbbira is van példa. A lényegesen kevésbé addiktív kannabisz esetében pontosan fordítva, a rekreációs használati forma tűnik dominánsnak, igaz az intenzifikált, sőt a kényszeres használat, illetve függőség kialakulásának lehetősége sem vitatott. Hasonló a helyzet a hallucinogénekkel, ahol a kényszeres használat esélye még kisebb. A legnagyobb variabilitást a stimulánsok mutatják. Itt az ecstasy vonatkozásában például egyértelműen a szociális-rekreációs használati mód a domináns (Demetrovics 2000; Solowij és munkatársai 1992), ugyanakkor az amfetamin és különösen a kokain esetében nem ritka az intenzifikált és a kompulzív használat sem.

Függőség, dependencia

A függőség a köznyelvben is használatos szó, ezért különösen fontos, hogy definiáljuk a klinikai, addiktológiai jelentését. Ehhez közvetlen segítséget jelent számunkra, hogy a pszichoaktívszer-dependencia egy konkrét orvosi diagnózis, és ennek megfelelően pontos leírással szerepel a különböző betegségek azonosításához használatos diagnosztikus kézikönyvekben. Két ilyen diagnosztikus rendszert ismerünk. Az egyik az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által kiadott Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv (Diagnostic and Statistical Manual, DSM), amelynek jelenleg a negyedik, módosított kiadása (DSM-IV-TR) a legfrissebb (American Psychiatric Association, 2001). Az új kiadás, a DSM-V várhatóan 2013-ban fog megjelenni. Bár a kutatásokban ez az elterjedtebben használt diagnosztikus rendszer, Európában mégis a Világegészségügyi Szervezet (World Health Organization, WHO) által jegyzett Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO, azaz International Classification of Diseases, ICD) használata a hivatalos a klinikumban (World Health Organization 1994b). A BNO jelenleg tizedik kiadását éli, a tizenegyedik a DSM új

kiadásának megjelenésével egy időben várható. A két rendszer az elmúlt évtizedekben sokat közeledett egymáshoz, jelentős tartalmi eltérés ma már nincs közöttük.

Sem a DSM, sem a BNO nem egyesíti jelenleg egy csoportban vagy osztályban az addiktológiai betegségeket. Így, míg a kémiai addikciók, illetve a kémiai szerek használatával kapcsolatos egyéb mentális problémák külön csoportot alkotnak (a DSM- ben a „Pszichoaktív szerekkel kapcsolatos zavarok”, míg a BNO-ban a „Pszichoaktív szer használata által okozott mentális és viselkedészavarok” cím alatt), addig a viselkedési addikciók (ezekről a későbbiekben lesz szó) a különböző egyéb betegségcsoportokban elszórtan találhatóak meg.

A dependenciák közös jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze:

• Folyamatos vágy és kényszer egy bizonyos viselkedés végrehajtására, illetve képtelenség arra, hogy ellenálljon ennek a vágynak. Drogfüggőség esetében ez a viselkedés a drog bevétele, míg a viselkedési addikciók esetében valamilyen viselkedés kényszeres végrehajtása. A játékszenvedélyes személy nem tud ellenállni a játékgépeknek, a kleptomániás kényszerű, legyőzhetetlen vágyat érez a lopásra, a kényszeres evő nem tudja abbahagyni az evést és így tovább;

• A függőségekben jellemző a viselkedés ciklikussága. A viselkedés megjelenését

megelőzően a feszültség növekedése, majd a végrehajtás során átmeneti kielégültség-érzés tapasztalható. Előfordul, hogy a viselkedés végrehajtását követően bűntudat is megjelenik. Az átmeneti feszültségcsökkenés után ismét a feszültség növekedése jelenik meg;

• Gyakran megfigyelhető a tolerancia jelensége, azaz a hozzászokás kialakulása.

Ez azt jelenti, hogy a használónak egyre nagyobb mennyiségre lesz szüksége az adott szerből ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérje. A tolerancia a viselkedési addikciók esetében is kialakul, azaz például egyre gyakoribb, egyre hosszabb idejű internethasználat elégíti csak ki a személyt;

• Szintén gyakori, bár nem feltétlenül kötelezően előforduló tünet a megvonási

tünetek megjelenése. Ez azt jelenti, hogy a drog használatának abbahagyásakor vagy a kényszeres viselkedéssel történő felhagyáskor a használó kellemetlen lelki és/vagy testi tüneteket észlel. Nem minden drog használatakor alakulnak ki fiziológiai (testi) megvonásos tünetek, minden drog és minden addiktív viselkedés esetében kialakulhatnak azonban pszichés (lelki) megvonási tünetek;

• Jellemző tünet lehet a leszokási kísérletek sorozatos kudarca;

• Igen általános jellemző a legkülönbözőbb testi vagy lelki problémák megjelenése, illetve, hogy a függő személy maga is észleli ezeket a problémákat, de ennek ellenére sem képes felhagyni szenvedélyével;

• A szenvedélybeteg többnyire nagyon sok időt fordít szenvedélyére, illetve az attól való megszabadulásra. Ennek is következménye, hogy más, korábbi tevékenységeire nem marad ideje: nem tudja megfelelően elvégezni a munkáját, romlik az iskolai teljesítménye, nem végzi el a kötelezettségeit. Elveszítheti érdeklődését számára korábban fontos tevékenységek iránt. Megromolhatnak a családi, baráti kapcsolatok;

• A szenvedélybetegség kialakulása során jellemző, hogy a korábban fontos

tevékenységek gyakran elvesztik fontosságukat, nem tudnak már örömet szerezni, nem kötik le az érdeklődést. Ezzel szemben a szenvedély tárgya felértékelődik, minden másnál fontosabbá válik és kiszorítja a használó életéből az egyéb örömforrásokat. Ily módon a munka és a tanulás mellett elvesztheti az értékét a család, a barátságok, a szerelem, a szex, a hobbik és bármi más, korábban fontos dolog.

Viselkedési addikciók

A viselkedési addikciók közé azokat az addiktív viselkedésformákat soroljuk, amelyek esetében az addikciót nem pszichoaktív kémiai anyag, hanem valamilyen egyéb viselkedés váltja ki (Demetrovics és Kun 2007, 2010). A leggyakrabban tárgyalt viselkedési addikciók a kóros játékszenvedély, a kleptománia, a pirománia, a kóros hajtépegetés, a szexuális viselkedés addiktív zavarai (például pornográfiához való hozzászokás, voyeurizmus, exhibicionizmus, pedofília), a táplálkozási magatartás különböző zavarai (például anorexia nervosa, bulimia), a társfüggőség (kodependencia), a munkamánia, a testedzéstől való függőség, a vásárlási kényszer, a számítógépes játékoktól vagy az internettől való függőség, és még sok hasonló viselkedésforma. Természetesen e viselkedésformák többsége egészséges mértékben jelen lehet, sőt jelen kell, hogy legyen a viselkedésben. Megfigyelhetjük, hogy a leggyakoribb viselkedési függőségek - a táplálkozási magatartás zavarai, a kóros játékszenvedély, a szexualitással kapcsolatos problémák - valamilyen alapvető biológiai szükséglethez (táplálkozás, játék, szexualitás) kötődnek, s ezek túlhajtott vagy túlkontrollált formáiként jelentkeznek mint betegségek. Függőségről vagy problémák megjelenéséről akkor beszélünk, ha az adott viselkedésforma uralni kezdi a személy viselkedését, és ennek következtében jelentősen károsítja a korábbi életvitelét, illetve a testi és/vagy a lelki egészségét, valamint környezetét. A viselkedési addikciók egy része szerepel a diagnosztikus rendszerekben, míg más problémák nem jelennek meg mint önálló diagnózisok. A tüneteket tekintve, a viselkedési addikciókat ugyanazok a mechanizmusok jellemzik, mint a kémiai függőségeket.

1.2. Az ártalomcsökkentés

Az ártalomcsökkentés fogalma

„életvitelszerű” droghasználat. A megközelítés szerint ezeket a droghasználókat sem hagyhatjuk magukra, nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk a szerhasználatuk következményeivel úgy, hogy ezeket csökkentsük különböző beavatkozásokkal. A beavatkozások a droghasználókat vagy azok csoportjait célozzák, az ártalomcsökkentés haszna pedig az érintetteken túl közösségi és társadalmi méretekben is megjelenik. A megközelítés életre hívója a HIV/AIDS járvány megjelenése volt injekciós droghasználók1 körében: mivel akkor a HIV/AIDS gyógyíthatatlan, halálos betegség volt, annak megelőzése fontosabb népegészségügyi szempontnak bizonyult, mint a droghasználat abbahagyása. Ma már - hosszabb-rövidebb viták után - a nemzetközi szervezetek (Egészségügyi Világszervezet, ENSZ, az ENSZ AIDS-szel és kábítószerrel foglalkozó szervezetei: UNAIDS, UNODC), az Európai Uniós irányelvek (például az Európai Unió drogstratégiája, 2005-2012) tartalmazzák ezt a megközelítést, illetve azokat a szolgáltatásokat és módszereket, amelyek e megközelítéssel összefüggésben alakultak

1 Injektáló kábítószer-használó emberek alacsonyküszöbű ellátásban való részvételéről lásd e könyvben a Intravénás szerhasználók segítése alacsonyküszöbű programokban című fejezetet (Kováts Virág)!

ki. A magyar drogpolitikai és szociálpolitikai dokumentumok szintén tartalmaznak az ártalomcsökkentéssel szoros kapcsolatban álló módszereket.

Mik a legfontosabb értékei az ártalomcsökkentésnek?

1. A morális/büntetőjogi-, illetve a betegség-modell közegészségügyi alternatívája: a droghasználat által okozott ártalmak közegészségügyi, illetve népegészségügyi célú csökkentése, például annak megelőzése, hogy injekciós szerhasználók fertőző betegségeket kapjanak vagy ilyeneket továbbadjanak.

2. Elismeri az absztinenciát, mint végső célt a droghasználók kezelésében, de elfogadja azokat az alternatívákat, melyek a droghasználathoz kapcsolódó ártalmakat csökkentik.

3. „Filozófiája” alulról-fölfelé, a gyakorlati szakemberek felől indult el,

„felhasználóbarát” megközelítés, az alacsonyküszöbű programok iránti elkötelezettség: az „alacsonyküszöb” az ártalomcsökkentő szolgáltatások egyik legfontosabb jellemzője. Azt jelenti, hogy egy szolgáltatást minél könnyebben, minél nagyobb számban vegyenek igénybe droghasználók; a szolgáltatás nem követeli meg tőlük a drogmentességet (úgy sem, hogy ez legyen a hosszútávú céljuk), általában személyazonosításra alkalmas adatokat sem kérnek, a szolgáltatásból ki lehet maradni, majd később folytatni annak igénybevételét.

4. Az alacsonyküszöbű szolgáltatások preferálása a magasküszöbűek mellett: a magasküszöbű szolgáltatásoknál a szermentesség mellett más, kezelési kritériumokat is megfogalmazunk: például a szolgáltatás igénybevételének feltételei, a követendő magatartások.

5. A „szenvedélyes” pragmatizmusra épül a moralizáló idealizmus helyett: a stigmatizációt kerülő fogalomhasználat, például nem droghasználó betegről vagy kliensről, hanem a szolgáltatás „használóiról” (user, consumer) beszél. A droghasználatot nem az egyén vagy a társadalom morális problémájaként fogja fel, hanem egy „praktikus” ügyként, ahol a cél a szerhasználattal járó ártalmak csökkentése.

Az ártalomcsökkentés fő irányvonalai

1. Humanisztikus értékek: a droghasználót ugyanazok a jogok illetik meg (például az egészségügyi kezelés, szociális ellátások), mint a nem-használót.

2. Középpontban az ártalom: az egyén, a közösség és a társadalom szintjén jelentkezhet. Az ártalomcsökkentés nem mond le a droghasználó kezeléséről, és nem zárja le az absztinenciához vezető utat sem.

3. Figyelembe veszi a drogpolitikai intézkedések költség-haszon-elemzéseit: a büntetés jóval drágább, mint az ártalomcsökkentés; az alacsonyküszöbű szolgáltatások kevesebb pénzből több droghasználóhoz jutnak el, mint a magasküszöbűek. Persze, nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a magasküszöbű szolgáltatások ugyan drágák, de más a céljuk: a teljes szermenteség és a szermentes életforma elérése.

4. A célok hierarchiája: elsősorban a legártalmasabb droghasználati szokásokat veszi célba (például cél a steril tűhasználat), majd ha ezt elérte, akkor jön a következő, kevésbé ártalmas vagy veszélyes forma.

Ártalomcsökkentő szolgáltatások és eszközök

Általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek a szolgáltatások alacsonyküszöbűek (de egyesek személyazonosítót kérhetnek, mint például a gyógyszeres kezelések), felhasználóbarátok (azaz nem az intézményhez kell alkalmazkodni a szerhasználónak, hanem az intézmény vagy a szolgáltatás igyekszik olyan környezetet teremteni - helyszínnel, nyitvatartással, a célcsoport „nyelvén”, vizuális kultúráján keresztül megfogalmazott üzenetekkel stb. -, ami a legtöbb szerhasználót eléri és bevonja). Fontosak a megkereső és elérő programok; ezek jól tükrözik az ártalomcsökkentés alapvető megközelítését: elérni a leginkább rejtettebb szerhasználói csoportokat is, és eljuttatni hozzájuk a szerhasználatuk ártalmait csökkentő szolgáltatásokat és eszközöket. E programok - hasonlóan a többi ártalomcsökkentő szolgáltatáshoz - nemcsak a segítő intézményrendszer számára jelentenek belépési pontot a szerhasználóknak (akiknek esetleg ez az első találkozásuk a segítéssel), hanem a többségi társadalom intézményei felé is. Ezért is fontosak a sorstárs- vagy tapasztalati segítők, akik maguk is szerhasználók (vagy felépült szerhasználók), akik presztízsük és ismereteik révén hiteles információközvetítők a gyakran kirekesztett szerhasználói csoportok és a hivatásos segítők között. Az ártalomcsökkentő szolgáltatásnál mindig adunk valami kézzelfoghatót: a beszélgetés - önmagában - nem ártalomcsökkentés. Ilyen „kézzelfogható” eszköz a steril tű és az injekciózáshoz használt más eszköz (tűcsere-programok), az óvszer, a kábítószert helyettesítő gyógyszer (helyettesítő, fenntartó kezeléseknél, amikor az utcai heroint orvosilag előírt és kontrollált körülmények között használt gyógyszerrel helyettesítjük). A tűcsere- programok gyakran egészülnek ki a biztonságosabb injekciózást bemutató plakátokkal és tanácsadással, a fertőző betegségekre vonatkozó szűrésekkel (elsősorban: hepatitisz C, HIV, TBC, nemi betegségek). A steril eszközökkel és az óvszerrel is ezek továbbadását, illetve a megfertőződést igyekszünk elérni. A programokban a szerhasználók minél aktívabb bevonására törekszünk, a sorstárs vagy a tapasztalati segítő is példa erre, de ez a törekvés a többi szerhasználó felé is érvényesül, a lehetőségekhez képest. Több országban elősegítik, hogy a szerhasználók szövetségekbe tömörüljenek: így hatékonyabban tudják speciális igényeiket közvetíteni a segítők és a szélesebb társadalom felé.

A biztonságosabb szerhasználatra törekvés, különböző színtereken és más-más csoportoknál is megvalósulhat: például az elektronikus tánczenei programokon a

„biztonságosabb partizás” lehet a cél, míg szerhasználó várandós nőknél, ha nem lehet a szerhasználat elhagyását megcélozni, akkor az abból származó ártalmak minimalizálására törekszünk.

Minden szolgáltatásnak része az edukáció, amikor a szerhasználók a szerhasználat következményeit, de egyben az ártalmak csökkentését is megismerik. Itt ismét fontos, hogy ez az edukáció a célcsoportok „nyelvén”, és ne valamilyen „hivatalos” (orvosi vagy szociális munkás) „nyelven” történjen, hiszen akkor a beavatkozás nem éri el a célját, a szerhasználók előbb-utóbb eltűnnek a programból vagy ott meg sem jelennek. Az ártalomcsökkentő (mondjuk: ez a cél) és alacsonyküszöbű (mondjuk: ez a megvalósítás módja) programoknál sem mondhatunk le a továbbirányításról: akár például fertőző betegségek szűréséről van szó, várandós szerhasználók nőgyógyászati és szülészeti ellátásáról, alapvető egészségügyi szükségleteik kielégítéséről, vagy pedig szociális szolgáltatásokról (például a lakhatással, a munkaerő-piaci elhelyezkedéssel, az iskolázottsággal, a jogi segítségnyújtással kapcsolatos kérdések esetén). A tapasztalatok szerint a szolgáltatásokat igénybevevők körében az idővel nő a szermentességet célként kitűző programokba történő kerülés is!

hogy a gyakran rejtőzködő, a társadalom számára „láthatatlan” szerhasználók társadalmi beilleszkedése javuljon.

Önsegítés – Sorstárs-segítés – Tapasztalati segítés

A sorstárs vagy tapasztalati segítő az ártalomcsökkentő szolgáltatásokban olyan személyeket jelent, akik jelenlegi vagy volt droghasználók, és ennélfogva ismerik az adott lakókörnyék szerhasználóit, szerhasználati helyszíneit, az esetleges csoportokat, a csoportokon belüli hierarchiákat. Hiszen személyes élményből mindezt sok éven át - akár jelenidőben is - tapasztalják. Lehetnek olyan helyszínek, akár a veszélyességük, akár a rejtett voltuk miatt, hogy ide csak ezek a segítők jutnak el: hivatásos segítőt oda sem engednének a különböző szerhasználó csoportok tagjai. A sorstárs vagy a tapasztalati segítő általában olyan droghasználókból kerül ki, akik az adott közösségben ismertek, sőt elismertek, bíznak bennük, netán - szerencsés esetben - nagy presztízzsel rendelkeznek. Hiteles személyek: mind a szerhasználók, mind pedig a hivatásos segítők számára. Szerepük azonban nem korlátozódik az információk közvetítésére a két csoport között: a szerhasználók és a hivatásos segítők, a szolgáltatás munkatársai között, hanem ebben a kettős kapcsolatban újító szerepük is van. Ők azok, akik egy-egy tervezett szolgáltatásról meg tudják mondani, hogy mennyire lesz hatékony; mi az, ami hatékony lenne. Ez utóbbi szerepkör már érinti azt, hogy egy adott szolgáltatásnál ezek a segítők milyen szerepet töltenek be. helyismeretük miatt, és amiatt, hogy őket is sokan ismerik, általában a megkereső-elérő, utcai programokban vesznek részt, gyakran úgy, hogy ezek a programok rájuk épülnek, ők a legfontosabb - vagy egyedüli - munkatársak. De egy-egy szervezetnél akár döntéshozói szintre is kerülhet egy-egy sorstárs vagy tapasztalati segítő. A segítő szerep nem korlátozódik a szerhasználatra, hiszen ha más terepet nézünk - ahol előfordul a szerhasználat, de a színtér más szempontok, például kulturális különbözőségek miatt eltér a hivatásos segítők kultúrájától -, akkor a segítők is elsősorban, mint kulturális közvetítők vannak jelen és szerhasználatuk csak másodlagos.

Az önsegítés fogalma a segítőkkel összehasonlítva kevésbé látványos. Igazából, arra kell törekednie egy ártalomcsökkentő, de más szolgáltatásnak is, hogy minden kliensében, a szerhasználattól vagy a pszichés, szociális állapottól függetlenül elősegítse az önsegítés kibontakozását. Ekkor már nem is önsegítésről beszélünk, hanem a fogalmat kitágítva, arról, hogy az adott személy („kliens”) már nem pusztán a szolgáltatás „célcsoportjának” a tagja, nem pusztán „kliens” vagy a szolgáltatás igénybevevője, hanem olyan képességeket szerez meg, amelyekkel hatékonyabban tudja élni az életét, képviselni az érdekeit, akár a segítő szervezettel szemben is.

Kortárs-segítő

A kortárs-segítés (vagy kortárs-tanácsadás, -konzultáció, -támogatás) azonos vagy hasonló korcsoportba tartozó személyek (általában fiatalok) között megvalósuló segítség- és támogatásnyújtás, illetve a másik személyre irányuló aktív figyelem. A kortárs-segítés nem feltételez magasan képzett segítőt, hanem a természetes segítségnyújtás fogalmából indul ki. Egyszerűbb megfogalmazásban: a kortárs-segítés olyan program, ahol a serdülők megtanulják, hogyan tudják korrigálni és pozitívan támogatni egymást.

kompetencia fejlődésével (például barátkozással kapcsolatos készségek fejlődése), a személyes felelősség kialakulásával és növekedésével, valamint a segítő szolgáltatásokkal kapcsolatos tudással: milyen lehetőségek vannak, és mi a segítés értelme. Végül spirituális kortárs segítőről is beszélhetünk.

A következőkben felsoroljuk (a teljesség igénye nélkül) a sok esetben egymást átfedő kifejezéseket a kortárs-segítő tevékenységének, illetve szerepeinek leírására:

• Kortárs-tanácsadó: fő feladata az odafigyelés és a támasznyújtás;

• Kortárs-tutor: elsősorban iskolai tanulási problémáknál, az iskolai előmenetel és beilleszkedés elősegítésére alkalmazható;

• Kortárs-facilitátor: feladata csoportos beszélgetések facilitálása, gyakran a tanár vagy más szakember által vezetett program kiegészítéséül;

• Kortárs átmenet elősegítése: új iskolába kerülőknél, bevándorlóknál a kulturális különbségek feldolgozásában segítségnyújtás a feladata;

• Kortárs orientáció: cél a továbbtanulással és munkavállalással kapcsolatos problémák megbeszélése; általában középiskolás vagy főiskolás végzi a fiatalabb diákok számára;

• Kortárs-oktató: feladata osztálytermi előadás és workshop-vezetés a legkülönbözőbb témában, például felvilágosítás a biztonságos szexről, a HIV/AIDS terjedéséről, a droghasználatról;

A sokféle szerepmegnevezés elkerülése érdekében - ismét megerősítve - a kortárs-segítő kifejezést javasoljuk használni, illetve az egyes speciális, jól körülírható tevékenységeknél a megfelelő terminust (például kortárs-oktató).

12 lépéses programok

A 12 lépéses programok az anonim programokat jelentik: például a Névtelen/Anonim Alkoholistákat (AA) vagy a Névtelen Drogfüggőket (Narcotics Anonymous, NA), a Névtelen Szerencsejátékosokat Gamblers Anonymous, GA), vagy például az alkoholisták hozzátartozóit magukban foglaló Al-Anon csoportokat. A névtelen nem pusztán arra utal, hogy személyazonosítás nélkül lehet bárki a csoportok tagja, hanem azt is, hogy a csoportok életéről, üléseiről, foglalkozásairól semmiféle dokumentáció nem készül. Az ott elhangzottak ott is maradnak. Önsegítő csoportokról van szó, amelyekben bárki részt vehet, de azt vállalnia kell, hogy például egy NA-csoportban valamit tesz a droghasználata abbahagyása érdekében. Ez a „valami” azonban nagyon különböző lehet, elsősorban az adott személy motiváltságától és a józanság melletti elköteleződésétől függően. Kezdetben az is elég, ha nem a szer hatása alatti állapotban megy el egy csoportos megbeszélésre, majd ahogy kialakul benne a bizalom a csoport iránt, látja azokat a példákat, hogyan váltak józanná az olyan szenvedélybetegek, amilyen ő is, akkor elkezdheti az önsegítő csoportok terápiás programját, a 12 lépést. Nem véletlenül használjuk a „józan” szót: a csoportok célja nem pusztán a szermentesség elérése, hanem egy teljes életstílus- és életforma-váltás, ami a hosszútávú szermentesség mellett a teljesebb életet - a „józan életet” - jelenti. A

„józanság” fogalma tehát itt sokkal tágabb formában kerül értelmezésre, mint ahogy azt a mindennapi beszédben megszoktuk.

1.3. Alacsonyküszöbű szolgáltatások Magyarországon2

Magyarországon a szociális törvény 2007. január 1-jétől hatályos változatában szerepel a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás, mint szociális alapszolgáltatás. A jogszabály szerint feladatai:

• Az orvosi vagy egyéb terápiás kezelésen, szolgáltatásban, szűrővizsgálaton való

részvétel ösztönzése és figyelemmel kísérése;

• Megkereső programok szervezése az ellátásra szoruló személyek elérése érdekében;

• A szenvedélybetegség okozta egészségügyi és szociális károk mérsékléséhez szükséges egyes ártalomcsökkentő szolgáltatások nyújtása;

• Kríziskezelés az életet veszélyeztető, a testi, szociális, kapcsolati és életvezetési rendszerben kialakult kezelhetetlen helyzetek esetére.

A törvény rögzíti továbbá, hogy az alacsonyküszöbű szolgáltatás számára a kliensnek természetes személyazonosító adatait nem kell megadnia.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás részletes tartalmát szakmai ajánlás írja le (Szemelyácz és munkatársai 2008)3.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás elnevezés arra utal, hogy az ilyen szolgáltatás igénybe vételének szinte nincs semmilyen feltétele. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy névtelenül (például egy becenév) használatával kereshető fel, nem kell megadni semmilyen személyazonosító adatot, nem feltétele a betegbiztosítás, nem igényel beutalót, sem más dokumentumot.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás néhány jellegzetessége:

• Önkéntes igénybe vételen alapul és minden esetben ingyenes;

• A szolgáltatás célcsoportjába egyaránt beletartoznak drogot (alkoholt, nikotint, kábítószert, gyógyszert, sziput stb.) használó, viselkedési addikcióban szenvedő, valamint az addikció kialakulásában veszélyeztetett, deviáns életvitelt folytató, szenvedélybeteg vagy droghasználó személyekkel (otthon, iskolában, munkahelyen stb.) tartós kapcsolatban álló emberek;

• Ártalomcsökkentő szemléletű, ami azt jelenti, hogy elsődlegesen nem a

droghasználatot, hanem a droghasználatból fakadó egyéni, közösségi és társadalmi, ezen belül egészségügyi, szociális, gazdasági károkat igyekszik mérsékelni;

• Nem feltétele a józanság, sem a józanság majdani elérésére vonatkozó cél kitűzése.

Ugyanakkor, ha a használó ezt kifejezetten kéri, az alacsonyküszöbű szolgáltatásban segítenek a józanság elérését támogató (absztinencia-orientált) szociális (például rehabilitációs), egészségügyi (például kórházi) ellátáshoz jutni;

• Az alacsonyküszöbű szolgáltatás korlátozás nélkül fogadja a jelentkezőket, az

ellátást csak akkor lehet megtagadni, ha valaki önmagára vagy másokra közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít.

Az ajánlás (Szemelyácz és munkatársai 2008) szerinti alacsonyküszöbű szociális szolgáltatás a következő tevékenységeket tartalmazhatja:

2 A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) 65/A.§. (1)-(4)

bekezdés.

3 Az ajánlás felülvizsgálatára 2011-ben kerül sor. A mindenkor érvényes ajánlás a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSzH) honlapján olvasható.

• Pszichoszociális intervenció, melynek formái: szociális, orvosi, jogi és társadalombiztosítási tanácsadás, konzultáció, problémaelemzés és -megoldás, szociális és egészségügyi ellátáshoz jutás segítése, álláskeresés;

• Megkereső munka, melynek formái: mobilizált szolgáltatás utcán, köztéren, lakásban, pincében, egészségügyi, szociális intézményben, más külső helyszínen, főként a segítő kapcsolattal nem rendelkező droghasználó emberek megtalálása, elérése érdekében;

• Információs szolgáltatás, melynek formái: személyesen, nyomtatványokon,

telefonon, elektronikus levélben, honlapon, más internetes szolgáltatásokon keresztül nyújtott információk;

• Drop in (kontakt klub, pihenő klub stb.). Állandó nyitvatartással rendelkező hely,

ahol a következő szolgáltatások valósulhatnak meg: melegedés, pihenés, intoxikált emberek számára józanodási lehetőség, elsősegély, testi és lelki krízismenedzselés, információnyújtás (segítő intézményekről), szociális segítés, folyadék, ingyenes hideg élelem biztosítása, telefon, internet használata, sajtótermékek, könyvek tömegkommunikációs eszközök (tv, rádió) biztosítása, szabadidős programok szervezése, személyes ruházat tisztításának lehetősége (mosás, szárítás);

• Tű- és fecskendőcsere, ezen belül automata kihelyezésével, vagy állandó

helyszínen, vagy mobil szolgáltatás (gyalogosan, mikrobusszal stb. végzett utcai munka) keretében. A tűcserében steril eszközök átadása, és - lehetőség szerint - használt eszközök (veszélyes hulladékok) átvétele történik. A szolgáltatásban más ártalomcsökkentő eszközöket is lehet adni (érszorító, filter, kanál, óvszer, vitamin stb.). A tűcsere fő célja – a segítői kapcsolat megteremtése mellett – a fertőző betegségek átadását, valamint a további állapotromlást megelőzni. A szolgáltatásban lehetőség nyílik anonim szűrővizsgálatok elvégzésére.

• Partiszervíz. Szűkebben elektronikus tánczenei rendezvényeken, tágabban

értelmezve szórakoztató rendezvényeken végzett segítői munka. A változatos helyszíneken (szabadtér, zárt tér, klub stb.) a szolgáltatás - az adott rendezvény jellegének megfelelően - tanácsadással, információval, elsősegélynyújtással, folyadékkal, vitaminkészítményekkel segíti a jellemzően fiatal, droghasználó vagy droghasználatban veszélyeztetett, esetenként komoly lelki és/vagy fizikai megterhelésnek, baleseti kockázatnak kitett közönséget.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás munkatársakra vonatkozó személyi feltételeit rendelet4 szabályozza. A minimumként előírt létszám és képesítések a következők:

• A szolgáltatást (heti 40 órában) koordinátor vezeti, aki lehet szociális munkás/

szociálpedagógus/szociális menedzser/szociálpolitikus, vagy addiktológus/ pszichiáter szakorvos, vagy pszichológus végzettségű ember;

• Konzultáns (heti 20 órában) addiktológus/pszichiáter szakorvos, vagy pszichológus,

vagy addiktológiai konzultáns végzettséggel;

• Segítők (heti 80 órában), akikre 75%-ban (heti 60 óra) nem vonatkozik képesítési előírás, míg 25%-ban (heti 20 óra) a munkatárs szakirányú OKJ-s végzettséggel rendelkezik.

• A képesítés nélküli segítők alkalmazása lehetővé teszi önsegítő (sorstárssegítő, tapasztalati segítő stb.) emberek foglalkoztatását is. Ennek talán legfontosabb előnye, hogy növelheti a szolgáltatás hitelességét, bizalmat kelthet, és jelentős

4 A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM-rendelet, 3. számú melléklet, 10.1. pont.

személyes, informális kapcsolatrendszert lehet képes a segítő szolgáltatásokhoz kötni.

2. A droghasználó várandós nők és szülők ellátásának dilemmái5

Szülői vs. magzati/gyermeki érdekek. Az ellátás elsősorban arra irányul, hogy megteremthető legyen a droghasználó szülő és magzata/gyermeke minél inkább egészséges, kiegyensúlyozott lelki, szellemi, erkölcsi, testi fejlődése, családi egysége, együttélése. A droghasználó ember az ellátást nyújtó személy, szervezet partnere, akivel egyenrangú félként működik együtt. A magzat/gyermek érdekeit általában nem lehet a szülő érdekei ellenében képviselni, vagy azzal szembeállítani. Bármely - vélt vagy valós

- érdekellentét esetén, célszerű azonnali szakmai segítséget igénybe venni, egyidejűleg mérlegelve a szolgáltatást igénybe vevő ember(ek), az addiktológia, a szülészet- nőgyógyászat, más egészségügyi, valamint a szociális és gyermekvédelmi szakterületek ismereteit, javaslatait. Egy érdekellentét feloldására rendszerint nincsenek „egyszerű”, csak összetett, (gondozási, ellátási) folyamatként értelmezhető válaszok.

Terhesgondozás vs. addiktológiai ellátás. Bármely droghasználó várandós nő esetében figyelembe kell venni, hogy a segítői kapcsolatot legtöbbször csak a születendő gyermek érdeke miatt veszi igénybe, a droghasználatát célzó addiktológiai ellátásra nincs szüksége, vagy annak igénybe vételére aktuálisan nem motivált. Ilyen esetben azokat az - esetlegesen szükséges - addiktológiai beavatkozásokat érdemes ajánlani, és addig a mértékig, amelyek a gyermekvállalás segítését szolgálják, s ezt a szempontot a használó tudomására kell hozni, az egyes beavatkozások indokoltságát vele együtt kell mérlegelni.

Absztinencia vs. ártalomcsökkentés. A várandós nő számára ajánlott bármely drog használatától tartózkodni, azonban ha ezt nem tudja, vagy nem akarja tenni, a részére nyújtott tanácsadás célja a mértékletesebb, biztonságosabb, minél kevesebb ártalmat feltételező használat elérése. Különösen fontos figyelembe venni, hogy terhesség idején a droghasználat abbahagyása mind a kismamára, mind a magzatra nézve jelentős egészségügyi kockázattal jár, így azt csakis felkészült orvosi ellátás mellett lehet megkísérelni, az ellátást végző személy(zet) alapos tájékoztatása után.

Bizonyíték vs. valószínűség. Mivel egyes, különösen újonnan megjelenő drogok vonatkozásában nem áll rendelkezésre bizonyíték arról, hogy milyen hatással vannak a magzati, vagy hosszabb távon a gyermeki fejlődésre, ha bizonyíték nem ismert, az ellátásban érdemes közölni, hogy az egyes szerek fogyasztása kockázattal jár, optimális esetben semleges lehet, de semmiképpen nem javítja a magzati/gyermeki fejlődési kilátásokat. A használó tehát nem feltétlenül okoz hátrányt magzatának/gyermekének, ugyanakkor optimális fejlődéséhez mégis azzal járulhat a leginkább, ha a feltételezhető, valószínűsíthető kockázatokat is a legnagyobb mértékben mérsékli.

5 E pontban főleg azokat a dilemmáinkat és kapcsolódó megfontolásainkat soroljuk, amelyekkel a Józan Babák Klub droghasználó várandós nők, szülők (és gyermekeik) részére kialakított alacsonyküszöbű programjaiban közvetlenül találkoztunk. Részletes leírást e könyv A Józan Babák Klub “Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás” programja című fejezete tartalmaz (Oberth József).

Beteg/függő vs. nem beteg/függő. Nem függő droghasználó nők esetében a terhesgondozásban való részvételt, illetve a terhesgondozást végző személyek droghasználatról való tájékoztatását nehezíti a szenvedélybeteg-státusz indokolatlan megállapítása, illetve a használó részéről annak jogos elutasítása („Nem vagyok drogos!”). Nem függő nő esetében teljes mértékben kerülni kell az addiktológiai betegséget megállapító, vagy arra utaló közlést!

Ugyanakkor még diagnosztizálható pszichoaktívszer-dependencia mellett is kerülendő a betegség egyoldalú kinyilvánítása. Ennek oka lehet, hogy ha a függőség feltételei fennállnak is, az érintett személy önmaga nem mindig ismeri el vagy fel azok meglétét. De lehetséges az is, hogy a függőség elutasítása valamely következménnyel (például jogkövetkezménnyel) kapcsolatos félelemmel magyarázható.

Bármilyen mértékben vagy módon történő droghasználatról csakis úgy folytassunk párbeszédet, hogy az ne hátráltassa a magzat/gyermek, illetve a szülői alkalmasság elérése érdekében végzett munkát, hanem azzal összhangban álljon, és ne rontsa, hanem javítsa a felek közötti bizalmi alapú együttműködési készséget!

Stigmatizáció vs. segítői attitűd. Magyarországon a társadalom leginkább elutasított tagjai a kábítószer-használó és az alkoholfüggő emberek. Feltehető, hogy ezen túl extrém mértékben elutasítottak a várandós droghasználó nők. Ez az attitűd kifejezetten hátráltatja a segítő kapcsolatok kialakulását, ezért a segítő szolgáltatónak lehetőleg tudatnia kell a droghasználó várandós nővel a vele kapcsolatos elfogadását, ami a segítség kérésének és elfogadásának is feltétele.

Szakember vs. laikus segítő. A szakmai segítség igénybe vételét gátló lehetséges tényező a hivatásos segítőkkel szembeni esetleges bizalmatlanság. Ezzel párhuzamosan, a segítségkéréshez szükséges bizalom fennállhat önsegítő (sorstárssegítő, tapasztalati segítő, kortárssegítő) ember iránt. Így bármely kapcsolati formában (személyesen, telefonon, elektronikus levélben stb.) kívánatos, hogy a kapcsolatfelvételben, a tájékoztatásban, az ellátás folyamatában olyan önsegítő személy is szerepet vállaljon, aki részt vett már terhesgondozáson, és/vagy droghasználati tapasztalata is van.

Abortusz vs. gyermekvállalás. Az alacsonyküszöbű szolgáltatásnak nem feladata állást foglalni az abortusszal összefüggő bármely kérdésben.
A várandós nő kérésére azonban közreműködhet minden olyan önsegítő/tapasztalati segítő, lelki (világi vagy hitéleti), szociális, egészségügyi szolgáltatás elérésében, amely segít dönteni a gyermek vállalásáról. Ugyanígy, segítséget nyújthat a várandós nő számára a családi kapcsolatok kezelésében (például családi konzultáció megtartásával, családjogi tanácsadással), ahol lehet, hozzájárulva a család elfogadó, támogató attitűdjének, esetleg tevékeny közreműködésének kialakításához.

Kompetenciahatárok vs. esetmenedzselés. Várandós vagy szülői feladatokat ellátó droghasználó ember és magzata/gyermeke ellátására célszerű az alacsonyküszöbű szolgáltatásban esetmenedzsert kijelölni, mivel az ellátási folyamat igen összetett, gyakran gyors beavatkozást igénylő helyzeteket idéz elő, s egy-egy helyes döntés meghozatalához az eset alapos és egészleges ismerete szükséges.
Nem mindig elegendő, ha különböző szakmákat képviselő segítők (orvos, szociális munkás, jogász stb.) saját kompetenciahatáraikon belül megfelelően végzik el feladataikat, hanem az ellátás teljességének kell kielégítő eredményt adnia. Mivel a résztvevő segítők eltérő szakterületeken dolgoznak, általában több intézményben (például alacsonyküszöbű

21

szolgáltatás, drogambulancia, védőnői szolgálat, kórház, jogsegély-szolgálat stb.), tevékenységüket egy esetmenedzsernek előnyös összehangolnia, illetve a segítői folyamatot átfogóan értékelnie és szerveznie.

Az esetmenedzser tevékenységéhez elengedhetetlen lehet írásbeli meghatalmazás, amivel - jogszerűen - az ellátottal kapcsolatos információk, dokumentumok birtokába kerülhet, más intézményekkel konzultálhat, azokkal együttműködve ellátást szervezhet.

Az egyes szakfeladatok (például terhesgondozás, ambuláns ellátások stb.) rövidebb időszakokat vesznek igénybe, az alacsonyküszöbű szolgáltatás közreműködése viszont hosszabb, akár éveken át tartó időszakot is felölelhet, vagyis míg a különböző ellátási tevékenységek szakaszosak lehetnek, addig az esetmenedzseri tevékenység folyamatosságot biztosíthat. Egy fragmentált ellátórendszerben továbbá gyorsabb átjárhatóságot, rugalmasabb munkát lehet elérni az egyes segítői tevékenységek alkalmazásakor.

Az önállóság segítése vs. személyes közreműködés. A segítő célja főként annak támogatása, hogy a droghasználó ember minél nagyobb önállósággal képviselje érdekeit, kezelje problémáit, ügyeit, így ne is avatkozzon be életvezetésébe túlzott gondoskodással, felelősségek, elvégezhető feladatok felesleges átvállalásával. Ugyanakkor a várandós vagy kisgyermeket nevelő droghasználó ember, helyzetéből következően, másoknál nagyobb mértékű személyes segítségnyújtásra szorulhat. Jelentős nehézséget okozhat számára például egyes szolgáltatások (orvosi ellátás, szociális, hivatali ügyintézés stb.) elérése, javak (ruházat, élelem stb.) megszerzése a megváltozott (várandós) állapot miatt, vagy mert az újszülöttet, kisgyermeket más személy (például hozzátartozó) rövid időre sem tudja felügyelni. Ezek mérséklésére olyan segítségek (szállítás autóval, személyes kísérő részvétele, gyermekfelügyelet szervezése, adományok gyűjtése stb.) megadása is indokolt lehet, amelyeket más személyek számára nem biztosítanánk. A segítségnyújtás indokoltságának mérlegelésénél, módjának megválasztásánál figyelemmel kell lennünk a magzat/gyermek szempontjaira is, mivel ő azokat egymaga nem vagy csak igen korlátozottan tudja képviselni.

Egyéni ellátás vs. hozzátartozók bevonása. Az ellátás során törekedjünk a droghasználó szülő családi és más hozzátartozói kapcsolatainak mobilizálására, amennyiben részvételük segítheti a sikeres gyermekvállalást. Ez különösen fontos azokban az esetekben, amikor az édesanya és/vagy az édesapa nem képes gyakorolni szülői jogait, és e feladatok ellátásában nagyszülő vagy más hozzátartozó helyettesítheti őket.

A hozzátartozókat ajánlott családi konzultációra vagy esetkonferenciára hívni, de mindenképpen olyan körülmények között kell tisztázni részvételük módját, amelyek a droghasználó szülő számára nyilvánosak és támogatottak, és a hozzátartozó részvételét illető konszenzuson nyugszanak, vagy ahhoz vezetnek.

Amennyiben a hozzátartozó és a droghasználó szülő között nincs egyetértés, vagy kifejezett ellenérdekeltség jelenik meg (például egy kismama megtartaná terhességét, de családja ellenzi azt, és abortuszt javasol a számára), a szolgáltató elsődleges feladata a szülő és magzata/gyermeke támogatása, amit a folyamatban egyértelművé kell tennie.

Elvárt vs. ösztönzött motiváció. A hatékony segítés egyik fontos feltétele, hogy a jelentkező személy motivált legyen, azaz önként kérjen és fogadjon el segítséget. Általában igaz, hogy a motivált állapot kialakulását nem köti időbeli korlát. Ez azonban nem igaz a gyermeket váró nő, vagy a szülő esetében, mivel droghasználata jelentősen befolyásolja magzata/gyermeke fejlődését is, illetve e hatás kötött időszakban (például a terhesség

alatt) érvényesül. Így a segítség kérése és nyújtása többnyire halaszthatatlanná válik. Az azonnaliság igénye és az önkéntes igénybe vétel szempontja ellentmondásba kerülhet, ha a szülő aktuálisan nem kellően motivált. Ennek feloldására ajánlott olyan ösztönzőket (például motivációs díjként adományt, étkezési utalványt stb.) felajánlani, amelyeket azonnali jutalomként kaphat meg a segítségnyújtó szolgáltatásokra jelentkező személy. Ilyen esetben érdemes valamely meghatározott tartalmú szolgáltatás rögzített ideig tartó igénybe vételéhez (például 60 perces konzultációhoz, egy meghatározott ellátási forma felkereséséhez stb.) kötni a díjat.

3. Droghasználó várandós nők, szülőkés gyermekeik ellátásának feladatai és eszközei

3.1. Segítői gyakorlat a Józan Babák Klubban6

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás feladata lehet segíteni a gyermekvállalásra való felkészülést.

Mivel droghasználó várandós nők (és apaként, férfiak) körében inkább jellemző a nem tervezett terhesség előfordulása, a felkészülés iránti igényt többnyire önmagában fel kell kelteni, akár egyéni konzultációk során, akár csoportosan látogatható ismeretterjesztő előadások megtartásával, vagy szórólapok segítségével stb.

Az információk nyújtása olyan elemi ismeretekre is irányul, mint például a terhesgondozás folyamatának bemutatása, annak ingyenessége, a gyermekvállalással kapcsolatos szociális ellátások (például pénzbeli juttatások, szociális intézményi elhelyezések stb.) közlése.

Az egyes érdeklődők esetében előzetesen fel lehet mérni a gyermekvállalással összefüggő – egészségügyi, szociális, jogi – kockázatokat, amelyek megelőzésére, mérséklésére a szolgáltatáson belül (például egyéni tanácsadás, konzultáció alkalmával, családi konzultáció szervezésével stb.), vagy azon kívül (például szűrővizsgálatok szervezésével, anyaságra, szülővé válásra felkészítő tanfolyamok szervezett látogatásával stb.) egyaránt lépéseket tehetünk.

Ugyancsak segítheti a felkészülést, ha az érdeklődő már korábban gyermeket vállalt droghasználó emberekkel, vagyis sorstársakkal kerülhet kapcsolatba, megismerve személyes tapasztalataikat.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás kiemelt feladata lehet a nem kívánt terhességek megelőzése. Ennek érdekében, főként fiatal kliensek számára nélkülözhetetlen az elemi szexuális ismereteket is magába foglaló tanácsadás, lehetőleg a tanácsot kérővel hasonló életkorú és azonos nemű segítő közreműködésével.

6 A Józan Babák Klub központi ügyfélszolgálata, mint alacsonyküszöbű szolgáltatás és jogsegély- szolgálat, Józsefvárosban (Budapest VIII. kerületében) található. 2006. évtől itt működik a Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoportja, melynek tagjai (általában egyszerre 1-3 fő) segítőként ügyeletet adnak az alacsonyküszöbű szolgáltatás nyitvatartási idejében. Ügyfeleink többnyire az önsegítő/segítő személyzettel vesznek fel és tartanak kapcsolatot, és az ő közvetítésükkel keresnek fel szakmai szolgáltatásokat. Ebből adódóan a legtöbb interakcióban az önsegítő/segítő munkatársak vesznek részt, így most az ő tapasztalataik alapján összegezzük a Józan Babák Klubban alkalmazott gyakorlatot.

Lényeges feltétel a fogamzásgátlással kapcsolatos tanácsadás, ellátásszervezés, illetve eszközök (óvszer, spirál stb.) biztosítása. A fogamzásgátlás alkalmazásánál figyelmet kell fordítani világnézeti, vallási, kulturális szempontokra, szokásokra is, vagy azt például egyeztetni lehet szükséges ügyfelünk partnerével is.

A szexuális tanácsadás, illetve óvszer biztosítása szerepet játszik a szexuális úton terjedő fertőző betegségek (STD) megelőzésében. Ezekkel összefüggésben azonban a tanácsadás nem csak a fertőzés, továbbfertőzés megelőzésére terjedhet ki, hanem arra is, hogy az egyes fertőzések milyen módon befolyásolhatják a gyermekvállalást.

Mind a droghasználat, mind az egyes fertőző betegségek vonatkozásában gyakori hiedelem, hogy az megakadályozza a fogantatást. Ugyanilyen hiedelem, hogy egyes fertőzéseket (például Hepatitis-C) az anya mindenképpen átad az utódnak. Ezekről és hasonló kérdésekről a szolgáltatás szóban és írásban (például szórólapokon) egyaránt tájékoztasson!7

Az alacsonyküszöbű szolgáltatásnak általában, de a gyermekvállalással kapcsolatban nevesítve is ajánlott többféle, az anonimitást megőrző kapcsolatfelvételi lehetőséget biztosítani a potenciális jelentkezők számára.

Krízishelyzet jelzésére, továbbá elsődleges kapcsolatfelvételhez ajánlott minden napon elérhető telefonszámot és elektronikus levelezési címet fenntartani.

Figyelembe kell venni, hogy az információt kérő nők jelentős része a terhesgondozás szereplőivel nem beszélnek droghasználatukról, hanem laikus ismerősök tapasztalataiból, újságokból, könyvekből, az interneten, anonim csatornákon keresztül tájékozódnak.

Megkeresés alkalmával gyakori, hogy mintegy a terhesgondozáson való részvétel helyett kér információt a droghasználó nő. Ilyenkor egyértelművé kell tenni, hogy a terhesgondozást az ismeretterjesztés semmilyen módon nem helyettesíti, valamint pontos információkat kell adni a segítségkérés lehetőségeiről, a megfelelő egészségügyi és szociális ellátók eléréséről.

Általános kérdések megválaszolására célszerű az interneten található szakmai információforrástajánlani.Azinternetalkalmastovábbádroghasználónőkterhesgondozással és általában a gyermekvállalással kapcsolatos tapasztalatainak közzétételére (például anonim élménybeszámolók, interjúk írásban, videón stb.), ami az aktuálisan várandós nő elszigeteltségét oldhatja („Nem vagy egyedül a problémáddal!”), és kiválthatja a kapcsolatfelvétel iránti érdeklődését.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás ügyfelei számára ajánlott ingyenes terhességi tesztet biztosítani, különösen azoknak a nőknek, akik fogamzásgátlás nélkül rendszeres szexuális életet élnek.

A szolgáltatásnak fel kell készülnie arra az eshetőségre, ha a kliens tesztje pozitív (akár helyben, akár máshol végezte), és elsőként kell tanácsot adni a várandós nő számára. Ekkor kívánatos, hogy a tájékoztatásban, tanácsadásban olyan személy is szerepet vállaljon, aki részt vett már terhesgondozáson, és/vagy droghasználati tapasztalata is van.

A segítő személynek ebben a helyzetben a szokottnál is fontosabb elfogadásáról biztosítania a jelentkező nőt. Sőt, ez nem csak a várandós nő jelen állapotára kell vonatkozzon, hanem arra is, ha már eldöntötte, megtartja vagy nem tartja meg terhességét. Célszerű egyúttal tudatosítani, hogy döntése önálló, aminek meghozatalához emberi támogatást és szakmai konzultációt egyaránt igénybe vehet.

7 Ajánlott tájékoztatók letölthetők a www.jozanbabak.hu oldal Gyermekvállalás és droghasználat

rovatából.

Terhesség esetén, az első alkalommal érdemes tisztázni, miben vár, illetve miben fogad el segítséget a jelentkező. Mindenképpen hasznos bemutatni a terhesgondozás szereplőit, folyamatát, amiről írásbeli tájékoztatót kell mellékelni. Tájékoztatni kell a terhesgondozás ingyenességéről, mivel az nem mindenki számára ismert. Lehetőség szerint, ha a jelentkező egyetért, haladéktalanul kapcsolatba kell lépni a terhesgondozás valamely szereplőjével.

Ajánlott előzetesen munkakapcsolatot kialakítani védőnővel, szülész-nőgyógyásszal (járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátásban egyaránt), illetve - amennyiben van - kórházi szociális munkással, akik emberileg és szakmailag alkalmasak és vállalják droghasználó várandós nő kezelését. Ugyanígy, szükséges lehet addiktológiai, pszichiátriai vagy más közreműködő bevonása.

A terhesgondozásban és a szülés körül, mint ellátásszervezési feladatban, majd például egy esetleges gyermekvédelmi eljárásban megkönnyíti a hatékony részvételt, ha a szolgáltatás munkatársa e feladatokra, vagy ezek valamelyikére írásbeli meghatalmazással rendelkezik.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás anonim ellátási forma, de a kliens írásban, meghatalmazással azonosíthatja magát, illetve megbízást adhat egyes feladatokban való közreműködésre. A meghatalmazott számára így lehetővé válik esetmenedzseri szerep betöltése, melynek során különféle szociális, egészségügyi, jogi, hatósági szervezetekkel kerülhet kapcsolatba.

Az esetmenedzser szerepkörét - az alacsonyküszöbű ellátáshoz közel eső - szenvedélybetegek közösségi ellátásában is ismerjük (Buda és munkatársai 2008). Az esetmenedzser az egyes ellátási tevékenységek összehangolásával, szolgáltatások koordinálásával foglalkozik, a közte és a kliens között létrejövő bizalom és „hatalommal felruházó (empowering)” kapcsolat alapján. „Az esetmenedzselés lehetséges céljai: az individualizált gondozás; az intézmények közti együttműködés révén a források elérésének átfogó, koordinált és folyamatos biztosítása; a gondozás flexibilitása, az elérhetőséget akadályozó adminisztratív akadályok megszüntetése; az átláthatóság és outreach (megkeresés) biztosításával a gondozás hatékonyságának növelése.”

Az esetmenedzselés igénye alacsonyküszöbű szolgáltatásban főleg akkor merül fel, ha a kliens más - nem alacsonyküszöbű - szolgáltatással nem áll kapcsolatban, olykor ilyen kapcsolatot nem is szeretne kialakítani, illetve - például a korábban kialakult együttműködés tapasztalata miatt, vagy más kliens ajánlására - az alacsonyküszöbű ellátás iránt van megfelelő bizalommal.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás számára indokolt lehet jogi segítői kapacitást igénybe venni. Erre, ügyvéd által nyújtott szolgáltatásként (tanácsadás, okiratszerkesztés, peres képviselet), lehetőséget biztosít a Jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény, amely - rászorultsági alapon - ingyenes jogi szolgáltatások elérését teszi lehetővé.8 A jogi segítő mind a kliens, mind a segítő/esetmenedzser számára fontos partner lehet érdekek képviseletében.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás, amennyiben ehhez kliense írásban hozzájárul, kezdeményezőleg léphet fel hozzátartozók, más szakemberek, szervezetek bevonásával folytatott esetkonferencia megrendezésében. Ebben mintául szolgálhat a gyermekvédelem jogi szabályozása, amely „lehetőség szerint a családot és a családdal

8 A jogi segítségnyújtásról és további szolgáltatásokról tájékoztat a Központi Igazságügyi Hivatal

www.kih.gov.hu oldala.

foglalkozó szakembereket is bevonva, esetkonferencia, egy adott család ügyében tartott megbeszélés” lehetőségét írja le.9

Esetkonferencia összehívását igényelheti, ha az ellátórendszer szereplőivel való megbeszélés másként indokolt, és a kliens - főként a kialakult bizalmi kapcsolat miatt - ebben akkor válik résztvevő partnerré, ha az az alacsonyküszöbű szolgáltató jelenlétében, akár annak helyén zajlik.

Továbbá az alacsonyküszöbű szolgáltató aktív szerepvállalása mellett szól, hogy az ellátórendszer más szereplői (terhesgondozásban, gyermekvédelemben stb.) sok esetben nem rendelkeznek addiktológiai szakértővel, vagy ilyen közreműködőt másként nem tudnak bevonni, illetve a klienssel kapcsolatban, kiemelten is addiktológiai szempontból nem rendelkeznek elegendő ismerettel.

Az ellátás folyamán szükség lehet személyi kíséret és/vagy szállítás megszervezésére, biztosítására. Eztaszolgáltatómagaisvégezheti, deönsegítőkéshozzátartozókrészvételére is támaszkodhat. Figyelembe kell venni, hogy egyes esetekben a droghasználó nő csak akkor vesz részt az ellátásban (ellátási események sorozatában), ha kísérője folyamatosan mellette van. Bár más helyzetben ez túlzó gondoskodást jelenthetne, várandósság alatt, a magzat érdekére (is) tekintettel, indokolttá válhat.

Az adományozás célja elsősorban a magzat/gyermek és az anya egészséges fejlődésének (például élelmiszer, vitamin, meleg ruházat stb.), illetve a család együttélésének kialakításához és fenntartásához elengedhetetlen javak (például gyermekágy, pelenkázó stb.) biztosítása.

Az adományozás során saját készletet és más segítő szervezetek készleteit egyaránt fel lehet használni, a szolgáltató feladata elsősorban a rászorulók (szegény, hajléktalan emberek stb.) és szükségleteik megismerése, az adományozás szervezése, lehetőleg önkéntesek, önsegítők közreműködésére is támaszkodva.

Adományozásra elsősorban akkor van szükség, ha másként nem lenne biztosítható az újszülött/kisgyermek családban élése, megfelelő fejlődése, vagyis az ellátásához szükséges feltételek hiánya például máshol való elhelyezéséhez vezetne.

Mind várandós nő (és partnere), mind szülő és gyermeke számára kívánatos olyan klubszerű szolgáltatásokat kínálni, amelyeket speciális helyzetükben, együttesen is igénybe tudnak venni.

Várandós nő számára akár a nyugodt pihenés is komoly segítség lehet, ha máshol ezt nem tudja megoldani, vagy ugyanígy „civil” társaság jelenléte, hogy legyen kivel megosztani, megbeszélni élethelyzetéből adódó kérdéseit, tapasztalatait.

Szülők, de különösen nők (így aktuálisan is várandós nők) számára gondot okozhat ellátás igénybe vétele, ha gyermeküket rövid időre sem tudják más gondjaira bízni, amiért eleshetnek számukra szükséges segítségektől. Ezért, ha a szolgáltatás keretében megoldható, érdemes olyan helyiséget kialakítani, ahol a gyermek felügyelet mellett töltheti idejét (például játszhat). Szintén szükség lehet pelenkázóra, illetve olyan helyiségre, ahol a gyermeket szoptatni lehet.

Az újszülöttet, kisgyermeket gondozó szülők között szerencsés ösztönözni a szolidáris akciókat. Előfordul, hogy egymást régebben ismerő gyermekes nők közösen keresik fel az igényelt ellátást, akik egymás gyermekét is felügyelik, mialatt társuk egyéni szolgáltatásban vesz részt (ruhák mosásától egy szakemberrel folytatott konzultációig). Az ilyen társulások,

9 A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 15. § (3) bekezdése.

személyes szövetségek nagyban könnyíthetik az ellátások rendszeres elérését, illetve alapját jelenthetik egy-egy krízishelyzet jelzésének is, ha a válságban lévő szülőről ismerősei hoznak hírt.

A rendszeres kapcsolat kialakítása elemi érdek, amely lehetővé teszi mind a szülő, mind a gyermek hosszabb távú nyomon követését, folyamatos gondozását, a válsághelyzetek elhárítását, illetve felismerését és kezelését.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatás közvetlen (adminisztratív, szervezeti stb.) támogatást nyújthat olyan használói, kortárs, hozzátartozói stb. közösségek szervezett és rendszeres tevékenységéhez, amelyek - lényegében a segítői funkciónak megfelelően

- önálló kapacitással vehetnek részt a szolgáltatás működtetésében, együttműködve annak személyzetével. Ez egyben az aktívvá váló közreműködők reintegrációjaként, reszocializációjaként is szolgálhat.

3.2. Ajánlott szakmai segítői tevékenységek

Az alábbiakban olyan szakmai beavatkozásokkal foglalkozunk a szociális munka, a pszichoterápia, a konzultációk, tanácsadások, a szocioterápiák köréből, amelyek megvalósíthatók egy-egy alacsonyküszöbű szolgáltatás működési feltételei között is.

Szociális munka10

Szociális munka az a professzionális tevékenység, amely segíti az egyéneket, csoportokat és közösségeket, azok társadalmi működési kapacitásának javításában vagy helyreállításában, és e cél eléréséhez kedvező feltételeket teremt. (Gosztonyi – Pik 1998: 143)

Bartlett szerint a szociális munka célja az, hogy az egyén és a társadalom működésében javulást érjen el, amely által az egyén képessé válik saját erejéből megbirkózni az élet kihívásaival a természetes támaszok felhasználásával.

A szociális munka úgynevezett szakmaközi szakma (Woods 1994: 36), amely számos tudomány - különösen a pszichológia, a jog, a szociológiai és társadalompolitika

- területéről integrál ismereteket. A jól képzett szociális munkás ökológiai, holisztikus orientáltságú, biopszichoszociális látásmódja, az új módszerek adaptálása terén mutatkozó rugalmassága, esetkezelési készsége miatt meghatározó szerepet játszhat az addiktológiai problémákkal küzdő emberek segítésében.

(Lásd még: Kelemen Gábor – Csákiné Király Lívia 2004: 69!)

A szociális munka három fő területe:

• Szociális munka egyénekkel és családokkal;

• Szociális munka csoportokkal;

• Közösségi szociális munka.

Az egyéni esetkezelés. A szociális munka egyik módszere, ahol a szociális munkások olyan készségeiket használják fel, amelyekkel egyének vagy családok intrapszichés, interperszonális, szocioökonómiai vagy környezeti problémáit közvetlen, szemtől szembeni kapcsolatban segítenek megoldani. (Gosztonyi – Pik 1998: 44)

10 Szociális munka alacsonyküszöbű ellátásban való alkalmazásáról lásd e könyvben a Prosituált/ szexmunkás emberek segítése című fejezetet (Máté Zsolt, Fehér Katalin, Tóth Judit). Ugyanebben olvasható a prostituált/szexmunkás célcsoport ellátására vonatkozó további szakmai ajánlás.

Egyik leggyakrabban használt egyéni esetkezelési iskola az úgynevezett problémamegoldó irányzat.

A problémamegoldó modell vázlata:

I. A kontaktus felvételének fázisa

1. A probléma körülhatárolása és meghatározása

a.) A probléma, ahogy a kliens látja

b.) A probléma, ahogy a klienssel kölcsönhatásban lévő rendszerek (család, iskola, közösség stb.) látják

c.) A probléma, ahogy a szociális munkás látja

d.) A szociális munka problémája (az együttes munka kiindulópontja)

2. A cél meghatározása

a.) Hogyan kellene a kliens meglátása szerint megoldani a problémát?

• Rövidtávú célok

• Hosszútávú célok

b.) A kliens rendszere szerint mi kell a probléma megoldásához?

c.) Mit vár el a kliens rendszere az intézményünktől/szolgáltatásunktól a megoldás eszközeként?

d.) Mik a kliens célkitűzései a probléma kimenetelére nézve?

e.) A szociális munkás szerint a szolgáltató rendszer mit tud, vagy mit kell, hogy felajánljon a kliensnek a célok elérése érdekében?

3. Előzetes kapcsolatfelvétel

a.) A szolgálat realitásának és határainak tisztázása

b.) A további együttes munka természetének ismertetése

c.) Megállapodás a felmérés és értékelés érdekében (etikai szempontok érvényesítése)

4. Felmérés

a.) Motivációk

b.) Lehetőségek

c.) A kliensrendszer készségei

II. A megállapodás fázisa

1. Felmérés és értékelés

a.) Hogyan kapcsolódnak a problémák a kliensrendszer szükségleteihez?

b.) Ahelyzet elemzése annak érekében, hogy a ráható tényezőket meghatározzák

c.) Azoknak a lényeges tényezőknek a meghatározása, amelyek a szükségletek,

hiány és gondok folytonos fennállásához hozzájárulnak

d.) A legkritikusabbnak tűnő tényezők meghatározása, ezek összefüggésének felmérése és ezek közül azoknak a kiválasztása, amelyekkel lehet a későbbiekben dolgozni

e.) A meglévő források, erősségek és motivációk meghatározása

f.) A megfelelő általánosítások, elvek és koncepciók kiválasztása a szociális munkás ismeretanyagából és azok alkalmazása

g.) Az ismeretekből, tapasztalatokból fakadó és a probléma megoldását vezérlő céltól függő gondolatok alapján rendszerezett tények

2. A cselekvési terv

a.) Megvalósítható célok számbavétele és kitűzése

b.) Az alternatívák valószínűsíthető árának és lehetséges kimeneteleinek

számbavétele

c.) A megfelelő szolgálatmódozat kijelölése

d.) Fókusz a változás érdekében tett erőfeszítéseken

e.) A szociálismunkás szerepének tisztázása

f.) A kliens rendszerén kívül lévő, a terv végrehajtását esetlegesen akadályozó erők figyelembe vétele

g.) A szociális munkás ismereteinek és jártasságának, továbbá a terv megvalósításához szükséges idő figyelembevétele.

3. Prognosztizálás (mennyire bízik a szociális munkás a terv sikerében)

III. A cselekvés fázisa

1. A terv végrehajtása – specifikus módon a beavatkozás lényegére és a feladatok kijelölésére; a felhasználandó forrásokra és szolgáltatásokra; azok alkalmazásának módjaira nézve, arra, hogy ki, mit, mikor csinál

a.) kliens belső erőforrásainak mobilizálása és felhasználása a probléma

megoldására

b.) egyes lépések folyamatos nyomon követése, megerősítő- értékelő visszajelzések

c.) felmerülő akadályok kapcsán támogatás (fontos szerepe van az érzelmi- indulati ventillációnak)

d.) családtagok bevonása (támogató, visszajelző szerep)

e.) szociális támogató hálózat felhasználása (pl.: önsegítő csoportok)

2. Befejezés

a.) Az elvégzett feladatok és folyamat értékelése a kliensrendszerrel együttesen

b.) A befejezés és a megbízatás lezárásának kezelése

c.) Az elért nyereség megtartása

3. Értékelés

a.) Folytonos folyamat

b.) Elértük-e a célt?

c.) Megfelelőek voltak-e az alkalmazott módszerek? (Compton - Galaway1997: 138-159)

A szociális csoportmunka. Megtervezett, előre meghatározott cél érdekében végzett szociális munka kiscsoporttal, amelyhez a szociális szakemberek biztos szaktudással (pl.: a csoport munkafázisairól, tervezés, csoportérzés kialakítása, munkafázis, lezáró fázis, informális szerepekről a csoportban: pl.: bűnbak, deviáns tag, belső vezető, kapuőr stb.) és csoportvezetői készségekkel (csoportfolyamatokat elősegítő készségek, adatgyűjtés és felmérés készségei, cselekvéshez szükséges készségek) kell, hogy rendelkezzenek. (Toseland - Rivas 1997: 127-163)

A közösségi szociális munka. Biddle szerint a közösségfejlesztés, közösségszervezés olyan társadalmi folyamat, amelynek révén az emberek jobban megtanulnak együtt élni a frusztrációt kiváltó és változó világ helyi aspektusaival, és azokat valamennyire ellenőrzésük alá vonni. Ennek megfelelően a közösségszervezőnek segítenie és támogatnia kell: a különböző csoportérdekek kifejeződését és találkozását; a közösség erőforrásainak jobb kihasználását, valamint olyan közösségi erők kialakulását, amelyek

hozzájárulnak a közösségek fejlődéséhez. A közösségfejlesztés egy meghatározott folyamat, amelynek a fázisai: a mozgások létrehozása; a helyzet feltárása; a közösség véleményének, késztetéseinek, cselekvési potenciáljának feltárása; a feladatok közös rangsorolása, tervezése; képzések és különböző helyi tevékenységek beindulása; belső és külső partnerek aktivizálása, egyfajta koordinációs tevékenység. Ebben a folyamatban a közösségszervező szerepe hangsúlyosan ösztönző, bátorító és “képessé tevő”. (Zastrow 1996: 219-231)

Az addiktológia területén a terápia háromféle célkitűzését írja le Schuckit:

I. pszichoaktív anyagtól mentes élet

• az absztinencia iránti motiváció felkeltése, fokozása

• pszichoaktív anyagtól mentes életstílus kialakítása

II. A különféle élettevékenységek maximális hatékonysággal történő élésének elérése

• optimális egészségügyi állapot elérése, fenntartása

• pszichiátriai tünetek és zavarok megállapítása és kezelése (kettős diagnózis)

• házassági és családi problémák megoldása

• a munkával, a foglalkozással és a megélhetéssel kapcsolatos kérdések rendezése

• a hajléktalansággal kapcsolatos kérdések rendezése

• spirituális igények kielégítése

III. Relapszus-prevenció: a visszaesések megelőzése (Rácz 2001: 119)

A szociális munkások egyik továbbképzési lehetősége a szakirányú képesítést adó addiktológiai konzultáns szakosodás. Itt már a szociális munkás képzésben elsajátított konzultáción, tanácsadáson túl olyan ismereteket is szerezhetnek a hallgatók, amelyek kifejezetten az addiktológia területéhez köthetők. (Kelemen Gábor - Csákiné Király Lívia 2004: 75)

Terápia, konzultáció, tanácsadás

Az alacsonyküszöbű szolgáltatásban alkalmazható terápiák, konzultációk, tanácsadások körét a gyakorlati feltételek jelentősen behatárolják.

Változó, hogy az egyes alacsonyküszöbű szolgáltatások személyzete milyen kompetenciával rendelkezik, illetve milyen tárgyi feltételek állnak rendelkezésére.

Lényeges szempont, hogy a szolgáltatás kliensei esetileg, rendszertelenül jelenhetnek meg, vagy rendszeresen, de kevés alkalommal, így gyakoribb, hogy csak rövid beavatkozásra nyílik lehetőség. (Egyes tevékenységek alkalmával, főként megkereső munkában, utcán vagy más közterületen, foglalt lakásban stb., sokszor nemcsak rövid idő áll a segítő rendelkezésére, de még négyszemközt sem beszélhet kliensével.)

A szolgáltatásban résztvevő emberek igen eltérő addiktológiai, és esetenként ahhoz társult problémákkal rendelkezhetnek, pár-, családi- és más szociális kapcsolataik változatosak, sok esetben hiányoznak e kapcsolatok, vagy a meglévőkön keresztül szintén addiktológiai problémás emberekhez kötődnek.

Mivel az alacsonyküszöbű szolgáltatások egyik fő célja az ellátatlan kliensekkel való kapcsolatfelvétel, ennek érdekében a segítő feladata alkalmazkodni az adott körülményekhez. Természetesen, ez a rugalmasság addig a mértékig lehetséges, ameddig a terápiás vagy konzultációs munka megőrizheti funkcióját.

Bármely terápia, konzultáció vagy tanácsadás igénybe vételéhez ajánlott állandó

időszakot megadni, legalább a heti rendszerességet biztosítva. Ez egyaránt vonatkozik az állandó helyen, jellemzően saját intézményben, és a külső helyszíneken, akár közterületeken végzett munkára.

Az alkalmazható terápiák, konzultációk, tanácsadások köre az alacsonyküszöbű szolgáltatás szakmai programjához, stratégiájához igazodik, amennyiben az kijelölhet például preferált csoportokat (szerhasználat módja, életkor, nem stb. szerint), meghatározhat színtereket, de alkalmazkodhat például a földrajzi terület egyéb szociális, egészségügyi ellátottságához, egyes segítő tevékenységek elérhetőségéhez is.

Pszichoterápia

A pszichoterápia, a vonatkozó szakmai irányelv szerint (a továbbiakban: Pt.i.), lélektani eszközökkel végzett kezeléssorozat, amelyben a klienssel erre megállapodás történik, és ez a terápia képezi a fő kezelési eljárást. A kezelés ülésekben zajlik, melyek időtartama és gyakorisága kötött. (Pt.i.: 5.)

Pszichoterápiás tevékenységet kizárólag az irányelvben meghatározott képesítéssel lehet végezni.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatásban leggyakrabban alap-pszichoterápiák alkalmazására kerülhet sor, amilyen a pszichoterápiás krízisintervenció, a pszichoterápiás konzultáció, a szupportív pszichoterápia.

A pszichoterápiás krízisintervenció pszichésen veszélyeztető állapotban lévő személy(ek) célzott vizsgálata és kezelése, amelynek célja a veszélyeztető állapot megszüntetése, illetve megfelelő szakmai ellátása, 1-3 ülésben, az adott helyzet szükségletei szerint, előre nem tervezhetően. Pszichoterápiával megoldható krízisek esetén javasolt, további krízismegelőzéssel. Hospitalizáció vagy pszichiáter/pszichoterapeuta szakorvoshoz való irányítás válhat szükségessé. (Pt.i.: 7.)

A pszichoterápiás konzultáció egy adott probléma vagy tünet rövidtávú megszüntetése pszichoterápiás eszközök felhasználásával. Javallata és ellenjavallata megegyezik a pszichoterápia általános indikációival és kontraindikációival. Időtartama 1-4 ülés. Kimenete az aktuális tünet, probléma megszüntetése, elfogadtatása, és a konzultációból való elbocsátás. (Pt.i.: 7.)

A szupportív terápia - pszichoterápiás betegvezetés pszichoterápiás szemlélettel vezetett célzott beszélgetésekből áll, melyek a kliens problémáinak felismerését, életvezetési nehézségeinek megoldását, egyéb kezeléseinek segítését és kiegészítését szolgálják. Csatlakozhat osztályos vagy ambuláns pszichoterápiához is, követési jelleggel. Javasolt osztályos kezeléseknél pszichoterápiás betegvezetés, ambuláns kezelésnél követés, kapcsolatfenntartás; kiegészítésként más alapkezelés (például farmakoterápia) mellett. Szakpszichoterápia helyettesítésére nem alkalmas. Időtartama alkalmanként fél- egy ülés, hetente vagy ritkábban, legfeljebb 100 ülésen. (Pt.i.: 7.)

A pszichoterápia gyermekvállaláshoz való kapcsolódásakor a terápia célja lehet: Krízisintervenció esetén: 1.) a gyermekvállaláshoz kapcsolódó helyzet felismerése,

főként kevés bizalommal rendelkező, hiányos, töredezett közlésekkel kommunikáló klienssel való találkozáskor; 2.) adekvát egészségügyi ellátás meghatározása; 3.) az ellátásba kerülés támogatása, a szolgáltató ellátásszervezési kapcsolatrendszerére és gyakorlatára támaszkodva.

Konzultáció esetén: 1.) a felmerülő probléma vagy tünet megszűntetése; 2.) esetleges szociális vagy egészségügyi szükségletek meghatározása; 3.) az ellátásba kerülés támogatása, a szolgáltató ellátásszervezési kapcsolatrendszerére és gyakorlatára támaszkodva.

Pszichoterápiás betegvezetés esetén: 1.) a beavatkozás főként azon kliensek esetében indokolt, akik az alacsonyküszöbű szolgáltatóval tartanak fenn elsődleges ellátási kapcsolatot, például bizalmi okból, és más ellátó szervezettel hasonló kapcsolatot nem kívánnak kialakítani; 2.) a munkát célszerű esetmenedzselés mellett végezni.

Konzultáció, tanácsadás

A konzultáció olyan kapcsolat, amelyben a segítő arra törekszik, hogy segítse kliensét eldöntendő problémáinak megértésében és megoldásában. A konzultáció során a kliens megtanulhatja, hogy hogyan hozzon döntéseket, hogyan alakítsa viselkedését, hogyan kezelje érzelmeit, indulatait. A segítő a kliensek fejlődési és szituatív problémáinak megoldásában nyújt segítséget. (Szemelyácz és munkatársai 2008: 6.)

A pszichoszociális tanácsadás használja a konzultáció eszközeit, de a segítés során a szociális kontextus figyelembevétele kiemelt hangsúlyt kap. A pszichoszociális segítő intervenció rendszerszemléletű megközelítésben foglalkozik a segítségkérővel. A segítségkérő nem feltétlenül a szenvedélybeteg vagy az addiktológiai problémával küzdő, hanem lehet hozzátartozó (barát, családtag, munkatárs stb.) is. A pszichoszociális tanácsadás célja ismeretek átadása, az önértékelés erősítése, az életvitel, a magatartás, a kapcsolatok, kapcsolatrendszerek megváltoztatása, az erőforrások feltárása. (Szemelyácz és munkatársai 2008: 6.)

Az alacsonyküszöbű szolgáltatásban igény jelentkezhet családi részvétellel, esetleg más hozzátartozók bevonásával tartott konzultációra, tanácsadásra, különösen a gyermekvállalást támogató helyzetekben, illetve célzott programokban. Ennek feladata lehet, hogy a család tagjai közösen foglalkozzanak problémáik felismerésével, megértésével, megoldásával, és közös döntéshozatalukkal, valamint szociális feladataik kezelésével.

E tevékenység nem helyettesíti a családterápiát. Ugyanakkor a családterápiára vonatkozó ellenjavallatot itt is érvényesnek kell tekinteni11.

Szocioterápiás elvű programok

Az alacsonyküszöbű szolgáltatások - legalábbis a jelen hazai gyakorlatban - szociális szolgáltatások, így evidens módon alkalmazhatnak szocioterápiás eszközöket. Ezek megtervezésében irányadók lehetnek az adott alacsonyküszöbű szolgáltatás szakmai céljai és programja, valamint A szocioterápia szakmai irányelvei (a továbbiakban: Szt. i.).

„A szocioterápia lényege: a humán tevékenységek teljes skáláját felölelve, a társas kapcsolatok dinamikájára építve, a szociális tanulás és a kreatív önmegvalósítás elősegítése.” (Szt.i.: 393.)

A szocioterápiák a személyiség kibontakozását, differenciálódását, társas viszonyainak dinamizálását szolgálják. A hierarchikus jellegű segítő-kliens (orvos-beteg, terapeuta-beteg stb.) kapcsolat helyét a partneri viszony váltja fel, amelyben a kliensek nem passzív tárgyai a segítői tevékenységnek, hanem a segítés aktív, kreatív, kezdeményező résztvevői.

11 A családterápia ellenjavallata: 1.) “Ha valamely malignus irreverzibilis trend a család felbomlásának irányába hat”; 2.) Ha az egyik szülő rendszerezett, progresszív paranoid állapotban szenved, vagy korrigálhatatlan destrukciót, kriminalitást mutat”; 3.) “Ha az egyik vagy mindkét szülő képtelen az őszinteségre, a hazugság és hamisság hatja át a családot”; 4.) “Bizonyos valós családi titkok esetén”; 5.) “Merev ellenséges kulturális, vallási vagy egyéb előítélet ezen terápiás intervencióval szemben”; 6.) Extrém merev ellenállás néhány családtagban, amelynek az áttörése pszichózist vagy pszichoszomatikus krízist indukálhat”; 7.) Valamely szervi betegség vagy más akadály, ami kizárja egyik vagy másik családtag részvételét.” (Pt.i.: 45.)

Az alacsonyküszöbű szolgáltatások általánosságban arra törekszenek, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni másként - fennálló addiktológiai problémájuk miatt - ellátásban részt nem vevő emberekkel, az önkéntesség és az anonimitás elvének érvényesülésével. Mivel egy közösségi- vagy csoportfolyamat e feltételekkel - például személyi összetételében - korlátozottan befolyásolható, elsősorban a szocioterápia azon formáit lehet alkalmazni, amelyek rugalmas keretek között is betölthetik szerepüket.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatások főleg alkotó, öntevékeny programokhoz jelenthetnek megfelelő helyszínt. Az ajánlott szocioterápiás tevékenységeket a segítői részvétel, illetve az öntevékenység mértéke szerint felosztva is leírhatjuk:

1.) Aktívabb segítői részvétellel zajló programok

A szabadidő strukturált eltöltését célzó, „élménycentrikus, a személyiség kreatív-alkotó erőit felébresztő és fejlesztő, az individualizáció kibontakozását és a hatékony viselkedés elsajátítását célzó” foglalkozásterápiák, heti 2-3 esetben, egyenként egy-másfél órás időkeretben, 15-30 alkalommal. (Szt.i.: 397.)

Kreatív és művészeti terápiák, amelyek aktív változata „művészeti igényű alkotások létrehozására irányul, ahol azonban a játékos és teremtő mozzanatok a jelentősek, az elkészült mű színvonala másodrendű kérdés”. Ilyenek például: biblioterápia; képzőművészeti terápiák; színjátszás-terápia; zeneterápia; játékterápiák; mozgásterápiák; kombinált foglalkozásterápiák. (Szt.i.: 397-400.)

2.) Inkább öntevékeny, de partneri segítői részvétellel zajló programok

A klubterápiák olyan „öntevékenyen működő csoportok, amelyek a szabadidő hasznos kitöltésére szerveződnek, ahol az alapvető cél a kötetlen, kellemes, felüdítő társas együttlét biztosítása, emellett különböző programok szervezésével, kreatív tevékenységek gyakorlásával tartósíthatók a pezsgő, változatos együttlétek”, jellemzően hetente 1-2 alkalommal, a délutáni, koraesti időszakban, 2-4 órában. A szakmai személyzet bármelyik tagja - háttérben maradva - tanácsadó szerepet tölthet be, de az öntevékenység biztosítása céljából vezető szerepet nem vállalhat. (Szt.i.: 404-405.)

A klubterápiás programok számára a szolgáltató biztosíthat eszközöket, infrastruktúrát, szervezési kapacitást stb., a munka folyamán szem előtt tartva azt a célt, hogy a résztvevő kliensek minél nagyobb mértékben önállósuljanak, távlatilag akár teljesen önszerveződő közösségeket alakítsanak.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatások szakmai irányelve (Szemelyácz és munkatársai 2008: 6.) tartalmazza a klubszerű szolgáltatás lehetőségét, amit „az intézmény célkitűzéseinek megfelelően, kliensforgalma, valamint a felmerülő igények” alakíthatnak.

„Rendszeres, rögzített időpontban, időtartamban, nyílt keretben működik. Az intézmény elsősorban a kereteket és a feltételeket biztosítja”.

A szocioterápiás elven működő programok jól illeszkedhetnek a gyermekvállalást támogató szolgáltatásokhoz. Akár a várandósság ideje alatt, akár gyermek gondozásakor, a droghasználó nők, szülők számára hasznos közösségi együttlétekhez teremthetjük meg a feltételeket, akár oly módon is, hogy a szolgáltatást gyermekeikkel együtt kereshetik fel. A szülő kíséretében érkező kiskorúak számára külön helyiséget kell biztosítani, ahol megfelelő eszközök (főként játékok) állnak rendelkezésükre, valamint a személyzet részéről fokozott felügyelet, a gyermekekkel foglalkozó külön ügyelő(k) kijelölése indokolt. A kiskorúakat fogadó helyszínen azonos időben csak olyan ügyfélforgalom bonyolítható, amely nem idéz

elő biztonsági kockázatot, a kliensek körét erre az időre - a biztonság előtérbe helyezésével

- korlátozni kell.

A szolgáltatás a szocioterápiás programokon keresztül rendszeres kapcsolatot alakíthat ki szülőkkel és gyermekeikkel. Ennek jelentős haszna lehet krízishelyzetek megelőzésében, már kialakult krízisek felismerésében, a hatékony, főleg válsághelyzetben rövidebb idő alatt elérhetővé váló szociális és egészségügyi ellátások szervezésében, mind a szülő, mind a kiskorúak, mind a család egésze számára. Ezek a járulékos tevékenységek annál is fontosabbak, mert a professzionális (szociális, gyermekvédelmi, egészségügyi) segítő intézményrendszer szereplői sokhelyütt nem, vagy nem megfelelően tudnak utánkövetést biztosítani klienseik számára, ami pedig a gyermekvállalással kapcsolatban különösen indokolt volna. Az alacsonyküszöbű szolgáltatások e hiányosság negatív hatásait legalább annyira ellensúlyozhatják, hogy – a minél rendszeresebb kapcsolattartás révén – másoknál nagyobb eséllyel tehetik meg időben válsághelyzetek megelőzésével vagy elhárításával összefüggő lépéseiket, akár saját működési keretükben, akár más segítő intézmények, szolgáltatások bevonásával.

3.3. Önsegítő programok

Önsegítő személyek és közösségek többféle szerepben is megjelenhetnek az alacsonyküszöbű szolgáltatásoknál, például:

• Ahogy fentebb (1.2. Az ártalomcsökkentésről) már láthattuk, néha egy aktív droghasználó személy végez valamilyen közvetítést a szolgáltatás és kliensei között, ami egyúttal saját készségeinek, érdekérvényesítésének javításához is hozzájárulhat. Az ilyen tevékenység gyermeket váró vagy gondozó droghasználó emberek körében is megjelenik (Lásd jelen kötetben: Oberth);

• Máskor a józanságuk elérését és fenntartását szem előtt tartó csoportok (például

úgynevezett 12 lépéses csoportok) tartanak gyűléseket az intézmény helyiségében, akár specifikus (például női) csoportként (Bajzáth-Kovács 2009: 167-194.), és ugyancsak megjelenhetnek hozzátartozói (droghasználó emberek szülői, droghasználó emberek gyermekei, droghasználó szülők) csoportok is;

• Az alacsonyküszöbű szolgáltatások sajátossága továbbá, hogy segítőként mint a

személyzet tagjait alkalmazhatnak józanná vált droghasználó embereket, amint korábban már írtuk (1.3. Alacsonyküszöbű szolgáltatások Magyarországon).

4. Helyettesítő gyógyszeres terápiák alkalmazása

Az opiátszármazékokat használó várandós nők és szülők ellátásában fontos szerepet játszhatnak az úgynevezett szubsztitúciós (helyettesítő) kezelések. Mivel az alacsonyküszöbű ellátások és a szubsztitúciós terápiák kliensei között átfedést találhatunk, ajánlott e szolgáltatások között munkakapcsolatot kialakítani (az egyes konkrét esetekben a kliensek kifejezett hozzájárulásával). Különös tekintettel arra is, hogy szubsztitúciós terápia opiáthasználó várandós, gyermeket nevelő nők kezelésében lehetséges és ajánlott is.

Az opiáthasználó várandós nők több szempontból is veszélyeztettek lehetnek: koraszülés, elvetélés, fertőző betegségek, szociális problémák kapcsán.

Az újszülőt állapotára is komoly veszélyt jelenthet az anya opiáthasználata: neonatális

absztinenciális szindróma, alacsony testsúly, rossz tápláltság előfordulása miatt.

A várandós opiáthasználó nők ellátására komplex kezelési programokat kell alkalmazni, ezeknek része a helyettesítő (szubsztitúciós - agonista típusú) gyógyszeres kezelés.

Általában a helyettesítő – szubsztitúciós kezelésről

Az opiátfüggő betegek jelentős része nem képes a kábítószer-mentességre (agyi neurobiokémiai elváltozások, pszichoszociális problémák kapcsán), és emiatt átmenetileg vagy hosszútávon (akár évtizedekig) helyettesítő kezelést igényelnek. Számos tanulmány jelzi, hogy az ilyen kezelésben lévő opiátfüggők mentális és szomatikus állapota lényegesen kedvezőbb, mint a kezelésbe nem kerülőké.

A helyettesítő terápiák alapelve az, hogy lehetőséget teremtenek az illegális utcai heroin- vagy más opiáthasználat legális gyógyszerrel történő helyettesítésére.

Legfőbb előnyük az illegális szerek (elsősorban a heroin) használatának csökkenése vagy teljes megszűnése, az illegális heroin beszerzéséhez kapcsolódó bűnözés csökkenése, illetve megszűnése, az intravénás használat csökkenése vagy megszűnése révén az AIDS, hepatitis C, és az egyéb, vér útján terjedő fertőző betegségek előfordulásának mérséklődése, valamint a kliensek fizikai és mentális státuszának javulása.

Agonista szubsztitúciós kezelésekben jelenleg a metadon és a buprenorphine a legelterjedtebben használt szerek.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet), hangsúlyozva az ilyen típusú kezelések fontosságát, 2005-ben a metadont és a buprenorphint felvette az úgynevezett alapvető gyógyszerek listájára. Ezen a listán olyan gyógyszerek vannak, amelyek a világ közegészségügye szempontjából jelentős szerepet játszanak.

A várandósság és az opiáthasználat

Az opiáthasználat, főleg az alkalomszerű használat, nem mindenesetben jelent komoly veszélyt a terhességre, az anyára és az újszülöttre.

A rendszeres opiáthasználó, esetleg függő várandós nőknél azonban sokkal gyakrabban fordulnak elő olyan egészségügyi és pszichoszociális problémák, amelyek veszélyeztetik a terhességet, az anyát és az újszülöttet, mint az átlag várandós nőknél.

Az anyánál gyakori problémák:

• opiát-elvonási tünetek (pupillatágulat, könnyezés, orrfolyás, hányinger, hányás, hasmenés, hidegrázás, hőhullám, izomfájdalom, izomgörcs, epilepsziás roham, nagy izületi fájdalom, ingerlékenység, nyomott hangulat, szorongás, inszomnia);

• opiát-túladagolási tünetek (pupillaszűkület, aluszékonyság, légzésdepresszió, keringési problémák);

• polytoxikománia (opiát-származékon kívül más kábítószer, gyógyszer, vagy egyéb szer használata, például: nyugtatók, alkohol, dohányzás stb.);

• HIV-fertőzés, AIDS-betegség (Magyarországon ritka);

• HCV- (hepatitis C vírus) fertőzés;

• egyéb fertőzések (például TBC);

• egészségügyi problémák (például abcesszusok);

• nőgyógyászati problémák (például amenorrhoea);

• táplálkozási zavarok, hiányos táplálkozás;

• komorbid pszichiátriai zavarok (például depresszió, személyiségzavar);

• szociális problémák (például munkanélküliség, hajléktalanság);

• prostitúció;

• kriminalitás;

• pszichés és vagy testi erőszak;

• partner szenvedélybetegsége.

A terhességnél található problémák:

• korai elvetélés;

• koraszülés;

• fetális distress.

Az újszülöttnél található problémák:

• neonatális absztineciális szindróma (irritabilitás, hiperaktivitás, hiperreflexia, tachipnea, furcsa sírás, hasmenés, hányás, láz, convulziós rohamok, kóma);

• alacsony testsúly;

• rossz tápláltság.

Kezelési alapelvek

Az opiáthasználó függő várandós nők kezelése komplex integrált programok segítségével kell történjen! Ebben megtalálható:

• helyettesítő (szubsztitúciós) vagy lassú agonista detoxikációs kezelés;

• esetleges fertőzőbetegségek kezelése;

• esetleges szomatikus szövődmények kezelése;

• vitaminpótlás;

• megfelelő táplakozás;

• társult pszichés zavarok kezelése;

• folyamatos, kiemelt terhesgondozás;

• szociális helyzet stabilizálása;

• szenvedélybeteg partner bevonása a kezelésbe.

Helyettesítő (agonista) kezelés

Az opiáthasználó terhes nők esetében az agonista típusú gyógyszeres kezelés a következő előnyökkel jár:

• Vonzó alternatíva a betegek számára mivel nem fognak szenvedni az elvonási

tünetek miatt;

• A kezelésben való részvétel lényegesen magasabb arányban történik, mint más kezelési (főleg absztinencia-orientált) formákban;

• A kezelés elhagyása lényegesen alacsonyabb arányban történik, mint más kezelési formákban;

• Hatékonyan bevonhatók a terhesgondozásba, fertőző betegségek vagy más szomatikus problémák kezelésébe;

• Megteremtik a hátteret a szociális stabilizációnak: mivel nincs szükség a heroin vagy egyéb – illegális – opiát beszerzésére, megszűnnek a kriminális, prostitúciós tevékenységek, a használók kivonulhatnak a „drogos” környezetből;

• Az ilyen típusú gyógyszereknek nincs teratogén hatásuk;

• Jelentősen lecsökken az elvetélés és a koraszülés veszélye;

• Agyógyszer-dózisfüggvényében, nincsenek vagyenyhék aneonatális absztinenciális szindroma tünetei.

Világviszonylatban leggyakrabban alkalmazott és a legjobban vizsgált agonista gyógyszer a metadon.

Más szereket is alkalmaznak a terhes opiáthasználók kezelésére (buphrenorphin, slow releasing morphin), amelyek ugyanolyan hatékonyak, mint a metadon, ugyanakkor Magyarországon a metadon az egyetlen agonista gyógyszer, amely elérhető és alkalmazható a terhes opiáthasználó betegek kezelésére.

A metadon-kezelés gyakorlata

A metadon-kezeléssel kapcsolatos fontosabb alapelvek:

• A kezelést minél hamarabb (lehetőség szerint, a beteg jelentkezés napján) el kell kezdeni. (A várólisták vagy a több hét utáni visszarendelés csökkenti az esélyt a kezelésben való maradásra, illetve növeli a rizikót a drogfogyasztás folytatására.);

• A kezdő dózis általában 20 mg/nap;

• A dózist fokozatosan kell növelni: napi 10-20 mg.

• A hatékony terápiás dózist egyénileg kell megalapítani: ez általában 60-120mg/nap;

• A hatékony dózis az, amely teljes mértékben megszünteti az elvonási tüneteket és a kábítószer utáni sóvárgást;

• A gyógyszer adagolása naponta egyszer történik, mivel a metadon felezési ideje 20-30 óra;

• Amennyiben detoxikációs program lehetséges (a kezelés a terhesség elején kezdődik, jól kooperál a használó, stabil a pszichoszociális háttér stb.), a hatékony dózis csökkentése nagyon fokozatosan, folyamatos addiktológiai és nőgyógyászati ellenőrzés mellett lehetséges. A csökkentés egyénileg kell, hogy történjen; a csökkentés lehetséges mértéke általában hetente 2,5-5 mg. Amennyiben a csökkentés alatt komoly elvonási tünetek (méh kontaktúra, fetalis distress stb.) észlelhető, a csökkentést fel kell függeszteni, és - szükség esetén - a dózist újból emelni szükséges;

• A terhesség utolsó 1-2 hetében csökkentést nem alkalmazunk, mivel a koraszülés

veszélye nagyon jelentős;

• A harmadik trimeszterben, mivel az enzim indukció miatt a metadon lebomlása a szervezetben felgyorsulhat, szükség lehet a dózis emelésére és/vagy a napi kétszeri adagolásra;

• Napi 20 mg metadon-dózis alatt az újszülöttnél nem fordul elő neonatális absztinenciális szindróma, magasabb dózisnál enyhébb vagy súlyosabb tünetek előfordulhatnak, de lényegesen veszélytelenebbek, mint heroin használatánál;

• Az újszülöttet fokozott (kórházi) megfigyelés alatt kell tartani, és amennyiben elvonási tünetek észlelhetők, a kezelést azonnal el kell indítani (agonista kezelés – morphin hydrochlorid);

• Az addiktológiai kezelést a szülés után is szükséges folytatni; ebben az időszakban az általános kezelési alapelveket kell alkalmazni.

A szoptatás és a metadon-kezelés

A szakmai vélemények megosztottak a szoptatás körüli kérdésekben.

Mivel a metadon részben átkerül a tejjel az újszülött szervezetébe, metadon-kezelés alatt alapvetően nem ajánlott a szoptatás.

Az utóbbi években némi változás történt ebben a koncepcióban: alacsony metadon- dózis (20 mg/nap alatt) mellet a gyógyszer nem vagy minimális mértékben kerül át a csecsemő szervezetébe.

Ahol lehetőség van érdemes titrálni a metadon-szérum szintjét az anyánál és a csecsnőnél.

A szoptatás nagyon pozitívan hat, úgy az anyára (anyaszerep, áldozatvállalás, felelősségtudat, neurohormonális egyensúly), mint a csecsemőre (táplálkozás, érzelmi fejlődés), és ez a pozitív hatás akár az egész életre is kihathat.

A szülés és a szoptatás továbbá jelentős lökést adhat akár a kábítószer-használat

végleges abbahagyására is.

Helyettesítő kezelést alkalmazó központok Magyarországon

• Fővárosi Önkormányzat Nyírő Gyula Kórház, Drogambulancia és Prevenciós Központ, 1135 Budapest, Jász u.14, 06-1-236-0787

• Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, Soroksári Addiktológiai Centrum, 1238 Budapest, Grassalkovich út 104, 06-1-287-3863

• XV Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Intézménye, Drogbeteggondozó, Drogprevenciós Alapítvány - Drogoplex, 1152 Budapest,, Arany János u.73, 06-1- 306-2584

• Markhot Ferenc Kórház - Rendelőintézet, Addiktológiai Gondozó és Drogambulancia, 3300 Eger, Markhot Ferenc u.1-3. 06-36-801-736

• Békés Megyei Képviselő Testület Pándy Kámán Kórház, Drogambulancia, 5700 Gyula, Semmelweis út1, 06-66-526-540

• Drogambulancia Alapítvány, Drogambulancia, 3529 Miskolc, Csabai Kapu 9-11, 06 46 431310

• INDIT Közalapítvány, Drogambulancia, 7621 Pécs, Szendrei Júlia u.6, 06-72-315-083

• Szegedi Kistérségi Humán Szolgáltat Központ, Dr. Farkasinszky Terézia, Ifjúsági Drogcentrum, 6226 Szeged, Fésű u 4, 06-62-436-353

• Alkohol Drogsegély Ambulancia, 8200 Veszprém, Pápai út 37/b, 06-88-421-857

5. Nemzetközi gyakorlat12

A nemzetközi ellátási példák megegyeznek abban, hogy a droghasználó nők várandóssága egy komplex egészségügyi és szociális probléma, és az ellátórendszernek valamennyi vonatkozásával együtt kell foglalkoznia.

Egyhangúan fontosnak tartják a prevenciót, a széleskörű tájékoztatást az alkalmi és a kényszeres használó esetében is.

A legtöbb európai országban az alacsony- és a magasküszöbű szolgáltatások párhuzamosan jelen vannak, de abban már megoszlanak a gyakorlatok, hogy a tanácsadást vagy a speciális klinikák létrehozását és fenntartását tekintik-e fontosabbnak.

A nemzetközi példák továbbá egyhangúan fontosnak tartják a célcsoporthoz való nem- elítélő, elfogadó, támogató hozzáállást, ugyanis nagyon ritka a szerhasználó várandós nőkénél kevésbé stigmatizált csoport.

12 Részletesen lásd e kötet Nemzetközi tapasztalatok és modellek a droghasználat és gyermekvállalás témakörében című fejezetét (Kaló Zsuzsa - Dr. Rácz József)!

Irodalom

1. America Academy of Pediatrics, Comittee an Drugs (1998): Neonatal drug

withdrawal. Pediatrics 10: 1079-1088.

2. American Psychiatric Association (2001). DSM-IV. Text revision. A DSM-IV módosított szövege. Budapest, Animula Kiadó.

3. Bagotai Tamás - Harmatta János - Kurimay Tamás - Pintér Gábor - Vértes Gabriella (szerk.; 2006): Pszichoterápiás Módszerek Protokollja. Link: http://www. pszichoterapia.hu/izelito.php. [letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

4. Bajzáth Sándor - Kovács Katalin (2009): A Narcotics Anonymous - Névtelen Drogfüggők közössége, mint a józanság elérésének és megtartásának egyik lehetséges útja. In: Dr. Rigó János - Oberth József - Sógorka Ildikó (szerk.): Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása. Magyar Emberi Jogvédő Központ - Józan Babák Klub, Budapest, 167-194.

5. Borg, L., Kreek, M.J. (2003): The pharmacology of opioids. In: Principles of Addiction

Medicine, Third Edition, 141- 153.

6. Buda Béla dr. - Csákiné Király Lívia - Gordos Erika - Kelemen Gábor dr. - Márton Andrea (szerk.: Csákiné Király Lívia; 2008): Szakmai ajánlás - a közösségi ellátás szenvedélybetegek részére. FSZH, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, Budapest.

Link: www.emcdda.europa.eu/.../att_101800_EN_1.%20HU01_ community%20 care.pdf

[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

7. Buning E., Versten A. (2003): Info for policymakers on the effectivenes of substitution treatment for opiate dependence, EuroMethwork

8. Compton, B. R. - Galaway, B. (1997): Problémamegoldás: a szociális munka folyamata. In: Hegyesi Gábor - Talyigás Katalin (szerk.) A szociális munka elmélete és gyakorlata I. BGGYTF, Budapest, 138 - 159.

9. Csorba, J (2003): Szubsztitúciós kezelés Magyarországon. In: Ártalomcsökkentés Magyarországon, TASZ, 59-75.

10. Darke, S. (1998): The Effectiveness of Methadone Maintenance Treatment 3: Moderators of Treatment Outcome. In: Ward, J. – Mattick, R. P. – Hall, W. (1998) (eds.) Methadone Maintenance Treatment and Other Opioid Replacement Therapies. Harwood Academic Publishers. 75-89.

11. Demetrovics Zsolt (2000). Ecstasy: szakirodalmi áttekintés. Addictologia Hungarica, 8 (2), 84–113.

12. Demetrovics Zsolt (2001). Droghasználat Magyarország táncos szórakozóhelyein.

Budapest, L’Harmattan Kiadó.

13. Demetrovics Zsolt, Balázs Hedvig, Csorba József, Hoffmann Katalin (2005): Assessment of Psychological and Behavioral Changes During Methadone Maintenance Therapy: The Methadone Treatment Interview (MTI). The 8th European Conference of Psychological Assessment. August 31 – September 4, 2005. Budapest, Hungary. Abstracts: 59-60.

14. Demetrovics Zsolt, Kun Bernadett (2007). Viselkedési addikciók. In Demetrovics Zsolt (szerk.), Az addiktológia alapjai I. (pp. 133-225). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

15. Demetrovics Zsolt, Kun Bernadett (szerk.). (2010). Az addiktológia alapjai IV.

Viselkedési függőségek. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

16. Demetrovics Zsolt, Rácz József (szerk.). (2008). Partik, drogok, ártalomcsökkentés.

Kvalitatív kutatások a partiszcénában. Budapest: L’Harmattan Kiadó.

17. Fischer, G. (1998): Maintenence terapy with syntetic opioids within a multidiscilinary program - A stabilizing necessity for pregnant opioid dependent femals. Arch Women Ment Helth 1: 109-116.

18. Gosztonyi Géza - Pik Katalin (szerk.; 1998): A szociális munka szótára. Grafit Kiadó, Budapest.

19. Hall, W., Ward, J., Mattick, R. P. (1998b): The Effectiveness of Methadone Maintenance Treatment 1: Heroin Use and Crime. In: Ward, J. – Mattick, R. P. – Hall,

W. (1998) (eds.) Methadone Maintenance Treatment and Other Opioid Replacement Therapies. Harwood Academic Publishers. 17-57.

20. Horváth Szabolcs dr. (szerk.; 2004): A szocioterápia szakmai irányelvei. In: Magyar Pszichiátriai Társaság terápiás irányelvei. Lélekben Otthon Kiadó, Budapest, 389- 405.

21. Jarvis, M. E., Schnoll S. H. (1995): Methadon using during pregnancy. NIDA Research Monograph 149: 58-77.

22. Jones, H. E. et al. (2010): Neonatal abstinence syndrome after methadone or buprenorphine exposure. New England Journal of Medicine, 363(24): 2320-2331.

23. Kelemen Gábor - Csákiné Király Lívia (2004): Pszichiátriai és szenvedélybetegek ellátása. Sedédanyag a szociális szakvizsgához. NCSSZI, Budapest.

24. National Commission on Marijuana and Drug Abuse (1973). Drug Use in America: Problem in Perspective. Government Printing Office, Washington.

25. Payte, J. T., Zweben, J. E., Martin,J. (2003): Opioid Maintenence Terapy.In:

Principles of Addiction Medicine, Third Edition: 751- 766

26. Rácz József dr. (2001): Addiktológia. Tünettan és intervenciók. SEEFK, Budapest.

27. Solowij, N., Hall, W., & Lee, N. 1992. Recreational MDMA use in Sydney: a profile of

‚Ecstacy’ users and their experiences with the drug. Br J Addict, 87 (8), 1161–1172.

28. Szemelyácz János dr. - Bódy Éva - Csákiné Király Lívia - Fehér Otília - Kály-Kullai Károly - Kun Gábor - Lencse Menyhért - Márton Andrea - Máté Zsolt (2008): Szakmai ajánlás - a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, Budapest.

Link: www.emcdda.europa.eu/.../att_101818_EN_2.%20HU02_low%20threshold. pdf

[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

29. Toseland, R. W. - Rivas, R. F. (1997): A csoportvezetésről. In: Hegyesi Gábor - Kozma. Judit - Szilvási Léna - Talyigás Katalin (szerk.): A szociális munka elmélete és gyakorlata IV. BGGYTF, Budapest, 127-163.

30. Weaver, M. F. (2003): Perinatal Addiction. In: Principles of Addiction Medicine, Third Edition: 1231- 1246.

31. Winklbauer, B., Jung, E., Fischer, G. (2008): Opioid dependence and pregnancy.

Curr Opin Psychiatry 2008, 21: 255-259.

32. Winklbauer, B., Kopf, N., Ebner, N., Jung, E., Thau, K., Fischer, G. (2008): Treating pregnant women dependent on opioids is not the same as treating pregnancy and opioid dependence: a knowledge synthesis for better treatment for women and neonates., Addiction. 2008 Sep;103(9):1429-40. Review

33. Woods, R. (1994): A szociális munkások tevékenységeinek egy lehetséges rendszerezése. In: Szociális munka elmélete és gyakorlata I. kötet (szerk.: Hegyesi

- Talyigás Katalin). Semmelweis, Budapest, 36.

34. World Health Organization (1994a). Lexicon of alcohol and drug terms. Geneva: World Health Organization.

35. World Health Organization (1994b). A mentális és viselkedészavarok BNO-10 szerinti osztályozása. Klinikai leírás és diagnosztikus útmutató. Budapest, Magyar Pszichiátriai Társaság.

36. Zastrow, C. (1996): A szociális munka közösségi gyakorlata. In: Tánczos Éva - Gosztonyi Géza: A szociális munka elmélete és gyakorlata II-III. Semmelweis Kiadó, Budapest, 219-231.

37. Zinberg, N. E. (1984): Drug, Set, and Setting. The Basis for Controlled Intoxicant Use. New Haven-London. Yale University Press.

38. Zinberg, N. E., & Jacobson, R. C. (1976): The natural history of “chipping”. Am J Psychiat, 133 (1), 37–40.

Dr. Demetrovics Zsolt

Addiktológiai fogalmak

A jobban ismert alkohol esetében sokkal inkább rendelkezünk a differenciálás képességével. Tudjuk, hogy van, aki csak ünnepi alkalmakkor iszik, míg más minden este elfogyaszt egy pohár sört vagy bort. Megint más, ennél lényegesen ritkábban, csak hétvégén fogyaszt alkoholt, akkor azonban le is részegedik. Van, aki viszont pálinkával kezdi a napot, s van, aki soha nem iszik tömény italokat. Másfelől közelítve, van, aki kizárólag társaságban iszik, bulikon, ünnepségeken, vagy épp a kocsmában a haverokkal, míg más elsősorban rejtőzködve, otthon, magányosan. És tudjuk, hogy az elszenvedett problémák mértéke hasonlóan változatos az alkoholt fogyasztók körében.

Drog, kábítószer, pszichoaktív szer

Már a fentiek során is sokat használtuk a drog kifejezést, ezért érdemes tisztázni, hogy miről is van szó. A drog szó számos jelentéssel bír, pontos jelentése ily módon általában a szövegkörnyezetből azonosítható csak.

Legáltalánosabb értelemben (1) drognak nevezhetünk minden olyan kémiai anyagot, amely a szervezetbe kerülve megváltoztatja annak valamilyen működését. Ez a tág, tisztán farmakológiai szempontú jelentés tükröződik az orvostudományban is, ahol az angol „drug” szó valamennyi gyógyszert jelöli (World Health Organization, 1994a). A magyar nyelvhasználat ezt az általános jelentést nem vette át. A drog szó szűkebb jelentése (2) azokat a kémiai anyagokat jelöli, amelyek pszichoaktív hatásúak, azaz a központi idegrendszeren keresztül fejtik ki a hatásukat. A magyar nyelvben, de többnyire a nemzetközi addiktológiai irodalomban is ennél még szűkebb jelentés használatos, azaz

(3) elsősorban az illegális szereket illetjük a drog szóval. Bizonyos legális, ámde kizárólag

„drogként” használatos szerek (például az inhalánsok) mindazonáltal még ezt a definíciót is pontatlanná, bizonytalanná teszik.

A kábítószer kifejezés, szigorúan véve, egy jogi kifejezés, amely azon kémiai anyagok körét fedi, amelyek rajta vannak az illegális szerek listáján. Ez lényegében megegyezik a magyar köznyelvi használattal, amely az illegális drogokat illeti ezzel a kifejezéssel. Akkor érdemes tehát ezt a kifejezést használni, ha kifejezetten hangsúlyozni akarjuk, hogy illegális szer használatáról van szó.

A pszichoaktív szerek kifejezés hangzik a legbántóbban a fülünk számára, mégis, ez kifejezés talán a legpontosabb. A kifejezés alatt azokat a kémiai anyagokat értjük, amelyek hatásukat a központi idegrendszeren, azaz az agyon és a gerincvelőn keresztül fejtik ki. A jelentés értelemszerűen független az adott pszichoaktív szer jogi státuszától, azaz legális vagy illegális mivoltától. Ezeket a szereket szokás drognak is hívni; felsorolásunkban a drog szó második jelentése nyomán. A magyar nyelvben azonban, ahol a drog szó egy szűkebb értelmet jelöl – elsősorban az illegális pszichoaktív anyagokat értjük alatta – ez okozhat kis problémát, hiszen a köznyelv nem tekinti drognak az alkoholt vagy a nikotint, holott utóbbiak is pszichoaktív szerek, csakúgy, mint a központi idegrendszeren ható gyógyszerek. A

A pszichoaktív szerek típusai

A pszichoaktív szereket sok szempont szerint csoportosíthatjuk. Vizsgálhatjuk például, hogy egy szer legális vagy illegális (az adott kultúrában), természetes vagy szintetikus. Ezek a csoportosítások azonban nem sok érdemi információt tartalmaznak. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy például a legalitás szerinti csoportosítás elsősorban az adott kultúra, társadalom normáitól függ, és ugyanakkor nem sokat árul el magáról a kémiai anyagról. Lényegi információt tehát ez a felosztás kizárólag jogi szempontból hordoz. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a közgondolkodás hajlamos azzal a feltételezéssel élni, hogy a „bölcs állam” szakemberek véleményén alapuló döntéseket hoz, azaz értelemszerűen az egyes kémiai szerek veszélyessége képződik le legális, avagy illegális státuszukban. Ez azonban nincs így; legális, illetve illegális státuszuk mögött elsősorban nem tudományos eredményeket, hanem a vélt vagy valós társadalmi elvárásokat követő politikai döntéseket látunk, amelyek inkább érzelmi és tradicionális szempontokon, s nem tudományos konszenzuson nyugszanak.

A legelfogadottabb, s leginkább használható felosztás az egyes kémiai anyagok központi idegrendszerre gyakorolt hatása alapján történik. E felosztás szerint a legáltalánosabb megközelítésben elkülöníthetjük a stimulánsokat, amelyek elsősorban serkentőleg hatnak a központi idegrendszerre, továbbá a nyugtató hatású szereket, valamint a hallucinogén anyagokat. Utóbbiak – bár változó mértékben hordozhatnak akár stimuláns, akár depresszáns tulajdonságokat – elsődleges hatása a kognitív funkciók, az érzékelés, az észlelés, a gondolkodás folyamatainak megváltoztatása. Ez a három csoport azonban a valóságban további csoportokra bomlik. Még a leghomogénebbnek tekinthető stimulánsok között is érdemes külön csoportban kezelni a kokaint, illetve az egyéb, elsősorban amfetamin típusú stimuláns szereket. A legális szerek közül a nikotin és a koffein is a stimulánsok nagy csoportját gyarapítja; természetesen az előbbiektől jól elkülöníthető alcsoportban. Mindezen szerek közös hatása a központi idegrendszer serkentése, az éberségi szint, az aktivitás növelése, a fáradtságérzet csökkentése. Jellemző ezen szerek étvágycsökkentő hatása is.

A központi idegrendszeren elsősorban nyugtató hatást kifejtő szerek közé tartozik az alkohol, akülönbözőnyugtató, altató, szorongásoldóhatásúgyógyszerek, valamintazopiátok (morfium, kodein, heroin, metadon, buprenorfin). Ezek a szerek relaxációt, a feszültségek csökkenését okozzák, nagyobb dózisban többnyire álmosító hatásúak. Használatuk során romlik a koncentráció, a figyelem, a tanulási képességek, meghosszabbodnak a reakcióidők.

A legváltozatosabb, legsokszínűbb csoportot a hallucinogének jelentik. Végső soron ide sorolhatjuk a kannabiszt, bár hallucinogén hatása mind intenzitásában, mind pedig minőségében jelentősen eltér a klasszikus hallucinogénekétől. A csoport tipikus tagjai inkább az LSD, a meszkalin vagy a pszilocibin. Ezek mellett – jelentős depresszáló hatásuk ellenére is – elsősorban ide soroljuk a szerves oldószereket is. Egyes szakkönyvek itt helyezik el az ecstasyt (MDMA) is, bár ez a szer, néhány rokon entaktogén vegyülettel együtt inkább a stimulánsok közé sorolható.

Droghasználati mintázatok

Mint arról fentebb esett is már szó, a pszichoaktív szerek használata sem homogén jelenség, éppen ellenkezőleg, jelentős variabilitást mutat. Ráadásul nemcsak az egyes szereket összehasonlítva, de egy-egy szeren belül is a legváltozatosabb használati intenzitást, módot, mintázatot találhatjuk. Az egyes használati mintázatokat illetően talán az Egyesült Államok Marihuána és Drog Abúzus Elleni Nemzeti Bizottsága által felállított, öt használati módot elkülönítő rendszer a leggyakrabban használt (National Commission on Marijuana and Drug Abuse, 1973). Bár az eredeti felosztás a kannabisz használatával kapcsolatosan készült, jól alkalmazhatók a kategóriák más szerekre vonatkozóan is.

A kísérletező (experimental use) életében összesen tíznél kevesebb alkalommal használja az adott drogot, elsősorban kíváncsiságból. A szociális-rekreációs használó (social-recreational use) mindig valamilyen társadalmi aktivitáshoz, kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz kötődően fogyaszt drogot. Ez tűnik a leggyakoribb droghasználat módnak, amelyet napjainkban leginkább a hétvégi, táncos szórakozóhelyek látogatásához kötött kannabisz-, amfetamin- vagy ecstasy-, valamint alkoholhasználat jellemez (Demetrovics, 2001; Solowij, Hall, & Lee, 1992; Demetrovics és Rácz, 2008). A szituációs droghasználót (circumstantial-situational) elsődlegesen az jellemzi, hogy valamilyen problematikus helyzet kezelése, aktuálisan fellépő stresszének enyhítése vagy körülményeinek elviselhetőbbé tételecéljábólhasználdrogot. Ezenszerhasználatimódmárjelentősmértékbenmagábanrejti a veszélyét egy maladaptív tanulási mechanizmus elindulásának, amennyiben a használó

„rátanul” arra, hogy a számára problémás, konfliktusos helyzeteket egy pszichoaktív szer használata révén próbálja kompenzálni, megoldani. Az intenzifikált használó (intensified use) hosszú időn keresztül használ valamilyen drogot, elsősorban annak érdekében, hogy hosszan fennálló problémáit enyhíteni próbálja. A kényszeres használótól (compulsive use) alapvetően az különbözteti meg, hogy bár valamilyen fokú testi és/vagy lelki függőség az előbbi esetében is fennáll, mégis megőrzi a helyét a társadalomban, szociális szerepei nem sérülnek alapvetően.

Az egyes mintázatok mutatnak bizonyos összefüggést az egyes szerekkel, szertípusokkal, de hangsúlyozandó, hogy a használati mintázat kialakulásában a drog pszichoaktív hatásaihoz hasonló mértékben járulnak hozzá egyéb tényezők is: a személy pszichés és fizikai jellemzői, a használat kontextusa (Zinberg, 1984). Így, bár az opiátok esetében is leírtak kipróbálói, sőt rekreációs (Zinberg & Jacobson, 1976) használati módot is, ezen szerek esetében a kényszeres használati mód a leggyakoribb. Hasonló a helyzet a szintén nagyon erős addikciót kiváltani képes nikotin esetében is; itt is inkább a kényszeres, mintsem a rekreációs használat jellemző, bár utóbbira is van példa. A lényegesen kevésbé addiktív kannabisz esetében pontosan fordítva, a rekreációs használati forma tűnik dominánsnak, igaz az intenzifikált, sőt a kényszeres használat, illetve függőség kialakulásának lehetősége sem vitatott. Hasonló a helyzet a hallucinogénekkel, ahol a kényszeres használat esélye még kisebb. A legnagyobb variabilitást a stimulánsok mutatják. Itt az ecstasy vonatkozásában például egyértelműen a szociális-rekreációs használati mód

a domináns (Demetrovics, 2000; Solowij és mtsai, 1992), ugyanakkor az amfetamin és különösen a kokain esetében nem ritka az intenzifikált és a kompulzív használat sem.

Függőség, dependencia

Két ilyen diagnosztikus rendszert ismerünk. Az egyik az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által kiadott Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv (Diagnostic and Statistical Manual, DSM), amelynek jelenleg a negyedik, módosított kiadása (DSM-IV-TR) a legfrissebb (American Psychiatric Association, 2001). Az új kiadás, a DSM-V várhatóan 2013-ban fog megjelenni. Bár a kutatásokban ez az elterjedtebben használt diagnosztikus rendszer, Európában mégis a Világegészségügyi Szervezet (World Health Organization, WHO) által jegyzett Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO, azaz International Classification of Diseases, ICD) használata a hivatalos a klinikumban (World Health Organization, 1994b). A BNO jelenleg tízedik kiadását éli, a tizenegyedik a DSM új kiadásának megjelenésével egy időben várható. A két rendszer az elmúlt évtizedekben sokat közeledett egymáshoz, jelentős tartalmi eltérés ma már nincs közöttük.

A dependenciák közös jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze:

• A függőségekben jellemző a viselkedés ciklikussága. A viselkedés megjelenését

megelőzően a feszültség növekedése, majd a végrehajtás során átmeneti kielégültségérzés tapasztalható. Előfordul, hogy a viselkedés végrehajtását követően bűntudat is megjelenik. Az átmeneti feszültségcsökkenés után ismét a feszültség növekedése jelenik meg.

• Gyakran megfigyelhető a tolerancia jelensége, azaz a hozzászokás kialakulása.

• Szintén gyakori, bár nem feltétlenül kötelezően előforduló tünet a megvonási tünetek

megjelenése. Ez azt jelenti, hogy a drog használatának abbahagyásakor vagy a

kényszeres viselkedéssel történő felhagyáskor a használó kellemetlen lelki és/ vagy testi tüneteket észlel. Nem minden drog használatakor alakulnak ki fiziológiai (testi) megvonásos tünetek, minden drog és minden addiktív viselkedés esetében kialakulhatnak azonban pszichés (lelki) megvonási tünetek.

• Jellemző tünet lehet a leszokási kísérletek sorozatos kudarca.

• Aszenvedélybeteg többnyire nagyon sok időt fordít szenvedélyére, illetve az attól való megszabadulásra. Ennek is következménye, hogy más, korábbi tevékenységeire nem marad ideje. Nem tudja megfelelően elvégezni a munkáját, romlik az iskolai teljesítménye, nem végzi el a kötelezettségeit. Elveszítheti érdeklődését számára korábban fontos tevékenységek iránt. Megromolhatnak a családi, baráti kapcsolatok.

• A szenvedélybetegség kialakulása során jellemző, hogy a korábban fontos

Mint az a fentiekből is egyértelműen kiderül, a klinikai értelemben vett függőség diagnózis kötelező kritériuma a mindennapi életvitelben, életminőségben megjelenő jelentős mértékű romlás. Egyszerűbben fogalmazva a függőség a személyre és/vagy környezetére nézve ártalmas jelenség. Azoknak a függőségeknek, amelyek nem okoznak problémát az egyén és/vagy környezete számára klinikai (orvosi, pszichológiai) szempontból nem tulajdonítunk jelentőséget. Függőség – általános, köznapi értelemben – lehet a madarászás, a horgászás, bármilyen gyűjtőszenvedély, és ezer más tevékenység, amelyek azonban valóban csak a szó köznapi értelmében függőségek. Ebben a tág értelemben valamennyi embernek vannak függőségei. Klinikai jelentőségük azonban ezeknek a tevékenységeknek mindaddig nincs, amíg nem okoznak szenvedést, nem okoznak egészségügyi vagy pszichológiai ártalmakat, romlást a mindennapi életvitelben, a teljesítményben, a társas (családi, baráti) kapcsolatokban.

Viselkedési addikciók

A leggyakrabban tárgyalt viselkedési addikciók a kóros játékszenvedély, a kleptománia, a pirománia, a kóros hajtépegetés, a szexuális viselkedés addiktív zavarai (például pornográfiához való hozzászokás, voyeurizmus, exhibicionizmus, pedofília), a táplálkozási magatartás különböző zavarai (például anorexia nervosa, bulimia), a társfüggőség (kodependencia), a munkamánia, a testedzéstől való függőség, a vásárlási kényszer, a számítógépes játékoktól vagy az internettől való függőség, és még sok hasonló viselkedésforma. Természetesen, ezen viselkedésformák többsége egészséges mértékben jelen lehet, sőt jelen kell, hogy legyen a viselkedésben. Megfigyelhetjük, hogy a leggyakoribb viselkedési függőségek – a táplálkozási magatartás zavarai, a kóros játékszenvedély, a szexualitással kapcsolatos problémák – valamilyen alapvető biológiai

szükséglethez (táplálkozás, játék, szexualitás) kötődnek, s ezek túlhajtott vagy túlkontrollált formáiként jelentkeznek, mint betegségek. Függőségről vagy problémák megjelenéséről akkor beszélünk, ha az adott viselkedésforma uralni kezdi a személy viselkedését, és ennek következtében jelentősen károsítja a korábbi életvitelét, illetve a testi és/vagy a lelki egészségét, valamint környezetét. A viselkedési addikciók egy része szerepel a diagnosztikus rendszerekben, míg más problémák nem jelennek meg önálló diagnózisként. A tüneteket tekintve, a viselkedési addikciókat ugyanazok a mechanizmusok jellemzik, mint a kémiai függőségeket.

Irodalom

1. American Psychiatric Association (2001): DSM-IV. Text revision. A DSM-IV módosított szövege. Budapest, Animula Kiadó.

2. Demetrovics Zsolt (2000): Ecstasy: szakirodalmi áttekintés. Addictologia Hungarica, 8 (2): 84–113.

3. Demetrovics Zsolt (2001): Droghasználat Magyarország táncos szórakozóhelyein.

Budapest, L’Harmattan Kiadó.

4. Demetrovics Zsolt, Kun Bernadett. (2007): Viselkedési addikciók. In Demetrovics Zsolt (szerk.), Az addiktológia alapjai I.: 133-225. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

5. Demetrovics Zsolt, Kun Bernadett. (szerk.) (2010): Az addiktológia alapjai IV.

Viselkedési függőségek. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

6. Demetrovics Zsolt, Rácz József (szerk.) (2008): Partik, drogok, ártalomcsökkentés.

Kvalitatív kutatások a partiszcénában. Budapest, L’Harmattan Kiadó.

7. National Commission on Marijuana and Drug Abuse (1973):. Drug Use in America: Problem in Perspective. Government Printing Office, Washington.

8. Solowij, N., Hall, W., & Lee, N. (1992): Recreational MDMA use in Sydney: a profile of

‚Ecstacy’ users and their experiences with the drug. Br J Addict, 87 (8): 1161–1172.

9. Zinberg, N. E. (1984): Drug, Set, and Setting. The Basis for Controlled Intoxicant Use. New Haven-London. Yale University Press.

10. Zinberg, N. E., & Jacobson, R. C. (1976): The natural history of “chipping”. Am J Psychiat, 133 (1): 37–40.

11. World Health Organization (1994a): Lexicon of alcohol and drug terms. Geneva: World Health Organization.

12. World Health Organization (1994b): A mentális és viselkedészavarok BNO-10 szerinti osztályozása. Klinikai leírás és diagnosztikus útmutató. Budapest, Magyar Pszichiátriai Társaság.

Dr. Rácz József

Az ártalomcsökkentés

Az ártalomcsökkentés fogalma

Az ártalomcsökkentés a droghasználatból származó vagy annak következményeképpen megjelenő ártalmakat célozza meg csökkenteni: az ártalmak vonatkozhatnak a droghasználókra, azok családjaira és a közösségre, ahol a szerhasználók élnek. Sok droghasználó ugyanis nem tudja, nem akarja abbahagyni a szerhasználatát különböző okok miatt: megfelelőmotivációhiánya, súlyosfüggőségtöbbszörivisszaesésekkel,„életvitelszerű” droghasználat. A megközelítés szerint ezeket a droghasználókat sem hagyhatjuk magukra, nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk a szerhasználatuk következményeivel úgy, hogy ezeket csökkentsük különböző beavatkozásokkal. A beavatkozások a droghasználókat vagy azok csoportjait célozzák, az ártalomcsökkentés haszna pedig az érintetteken túl közösségi és társadalmi méretekben is megjelenik. A megközelítés életre hívója a HIV/ AIDS járvány megjelenése volt injekciós droghasználók1 körében: mivel akkor a HIV/AIDS gyógyíthatatlan, halálos betegség volt, annak megelőzése fontosabb népegészségügyi szempontnak bizonyult, mint a droghasználat abbahagyása. Ma már - hosszabb-rövidebb viták után - a nemzetközi szervezetek (Egészségügyi Világszervezet, ENSZ, az ENSZ AIDS-szel és kábítószerrel foglalkozó szervezetei: UNAIDS, UNODC), az Európai Uniós irányelvek (például az Európai Unió drogstratégiája, 2005-2012) tartalmazzák ezt a megközelítést, illetve azokat a szolgáltatásokat és módszereket, amelyek e megközelítéssel összefüggésben alakultak ki. A magyar drogpolitikai és szociálpolitikai dokumentumok szintén tartalmaznak az ártalomcsökkentéssel szoros kapcsolatban álló módszereket.

Mik a legfontosabb értékei az ártalomcsökkentésnek?

2. Elismeri az absztinenciát, mint végső célt a droghasználók kezelésében, de elfogadja azokat az alternatívákat, melyek a droghasználathoz kapcsolódó ártalmakat csökkentik.

3. „Filozófiája” alulról-fölfelé, a gyakorlati szakemberek felől indult el,

5. A„szenvedélyes”pragmatizmusraépülamoralizálóidealizmushelyett:astigmatizációt kerülő fogalomhasználat, például nem droghasználó betegről vagy kliensről, hanem a szolgáltatás „használóiról” (user, consumer) beszél. A droghasználatot nem az egyén vagy a társadalom morális problémájaként fogja fel, hanem egy „praktikus” ügyként, ahol a cél a szerhasználattal járó ártalmak csökkentése.

Az ártalomcsökkentés fő irányvonalai

1. Humanisztikus értékek: a droghasználót ugyanazok a jogok illetik meg (például az egészségügyi kezelés, szociális ellátások), mint a nem-használót.

Ártalomcsökkentő szolgáltatások és eszközök

HIV, TBC, nemi betegségek). A steril eszközökkel és az óvszerrel is ezek továbbadását, illetve a megfertőződést igyekszünk elérni. A programokban a szerhasználók minél aktívabb bevonására törekszünk, a sorstárs vagy a tapasztalati segítő is példa erre, de ez a törekvés a többi szerhasználó felé is érvényesül, a lehetőségekhez képest. Több országban elősegítik, hogy a szerhasználók szövetségekbe tömörüljenek: így hatékonyabban tudják speciális igényeiket közvetíteni a segítők és a szélesebb társadalom felé.

A biztonságosabb szerhasználatra törekvés, különböző színtereken és más-más csoportoknál is megvalósulhat: például az elektronikus tánczenei programokon a

Vizsgálatok sora bizonyította, hogy az ártalomcsökkentő beavatkozások (például, amikor steril tűt adunk az injekciós droghasználóknak) nem növelik sem a szerhasználók, sem a szerhasználat alkalmainak számát! Sőt, az ártalomcsökkentésen túl elősegítjük, hogy a gyakran rejtőzködő, a társadalom számára „láthatatlan” szerhasználók társadalmi beilleszkedése javuljon.

Önsegítés – Sorstárs-segítés – Tapasztalati segítés

akár döntéshozói szintre is kerülhet egy-egy sorstárs vagy tapasztalati segítő. A segítő szerep nem korlátozódik a szerhasználatra, hiszen ha más terepet nézünk - ahol előfordul a szerhasználat, de a színtér más szempontok, például kulturális különbözőségek miatt eltér a hivatásos segítők kultúrájától -, akkor a segítők is elsősorban, mint kulturális közvetítők vannak jelen és szerhasználatuk csak másodlagos.

Erre a folyamatra nincs jó magyar szó; az „empowerment”, a képességekkel, lehetőségekkel történő felruházás, az esélyerősítés fejezheti ki a legjobban ezt a folyamatot. Így a „kliensből” aktív szereplő válik, aki igénybe veszi a segítséget, de azt a saját képére formálja, és előbb-utóbb képessé válik arra, hogy már segítség nélkül, vagy csak - az állapotától függően - minimális, speciális segítéssel, átvitt értelemben vett

„akadálymentesítéssel” élje az életét.

Kortárs-segítő

A kortárs-segítővé válás során kialakuló készségeket a „normál” serdülőkori fejlődés idején elérendő pozitív önértékeléssel hasonlíthatjuk össze: 1. a fiatal tudatában van annak, hogy ő „egyedi” lény; 2. egy pozitívan értékelt csoport tagja; 3. értelmes szerepeket tölt be az életben. Kiegészíthetjük ezt a sort még néhány más tényezővel is: a szociális kompetencia fejlődésével (például barátkozással kapcsolatos készségek fejlődése), a személyes felelősség kialakulásával és növekedésével, valamint a segítő szolgáltatásokkal kapcsolatos tudással: milyen lehetőségek vannak, és mi a segítés értelme. Végül spirituális kortárs segítőről is beszélhetünk.

Ezek a megfogalmazások azért is érdekesek, mert jól mutatják azt a kettősséget, ami a kortárs-programok sajátossága. Alapvetően két irányzatot különböztethetünk meg. Az egyik szerint a kortárs-segítővé válás nem különbözik a „normál” serdülőkori fejlődéstől, csak mintegy tudatosabbá és teljesebbé teszi azt. Aki igazán profitál a képzésből - némi túlzással

-, az maga a segítő. A másik, bizonyos értelemben szélső pont, amikor a kortárs-segítő olyan készségeket és tudást is elsajátít, amire a „normál” serdülőkori fejlődéshez nem lenne szüksége, például a segítő szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ebben a felfogásban a segített kortársnak van a legnagyobb haszna a programból, noha a segítő önértékelése is javul.

A következőkben felsoroljuk (a teljesség igénye nélkül) a sok esetben egymást átfedő kifejezéseket a kortárs-segítő tevékenységének, illetve szerepeinek leírására:

• Kortárs-tanácsadó: fő feladata az odafigyelés és a támasznyújtás;

• Kortárs-tutor: elsősorban iskolai tanulási problémáknál, az iskolai előmenetel és beilleszkedés elősegítésére alkalmazható;

• Kortárs-facilitátor: feladata csoportos beszélgetések facilitálása, gyakran a tanár vagy más szakember által vezetett program kiegészítéséül;

• Kortárs átmenet elősegítése: új iskolába kerülőknél, bevándorlóknál a kulturális különbségek feldolgozásában segítségnyújtás a feladata;

• Kortárs orientáció: cél a továbbtanulással és munkavállalással kapcsolatos problémák megbeszélése; általában középiskolás vagy főiskolás végzi a fiatalabb diákok számára;

12 lépéses programok

A névtelen nem pusztán arra utal, hogy személyazonosítás nélkül lehet bárki a csoportok tagja, hanem azt is, hogy a csoportok életéről, üléseiről, foglalkozásairól semmiféle dokumentáció nem készül. Az ott elhangzottak ott is maradnak.

Önsegítő csoportokról van szó, amelyekben bárki részt vehet, de azt vállalnia kell, hogy például egy NA-csoportban valamit tesz a droghasználata abbahagyása érdekében. Ez a

„valami” azonban nagyon különböző lehet, elsősorban az adott személy motiváltságától és a józanság melletti elköteleződésétől függően. Kezdetben az is elég, ha nem a szer hatása alatti állapotban megy el egy csoportos megbeszélésre, majd ahogy kialakul benne a bizalom a csoport iránt, látja azokat a példákat, hogyan váltak józanná az olyan szenvedélybetegek, amilyen ő is, akkor elkezdheti az önsegítő csoportok terápiás programját, a 12 lépést. Nem véletlenül használjuk a „józan” szót: a csoportok célja nem pusztán a szermentesség elérése, hanem egy teljes életstílus- és életforma-váltás, ami a hosszútávú szermentesség mellett a teljesebb életet - a „józan életet” - jelenti. A „józanság” fogalma tehát itt sokkal tágabb formában kerül értelmezésre, mint ahogy azt a mindennapi beszédben megszoktuk.

Van-e helye a 12 lépéses programoknak az ártalomcsökkentő szolgáltatásoknál?

Látszólag nincs, hiszen a 12 lépéses programok teljes szermentességet kívánnak meg, az üléseken is szermentes állapotban kell megjelenni (legalábbis egy-két alkalom után). Tehát e csoportok filozófiája nem egyeztethető össze az ártalomcsökkentés szerhasználatot

„megengedő”, azt toleráló nézeteivel. Azonban soha nem tudhatjuk, hogy egy-egy, az ártalomcsökkentő szolgáltatást igénybevevő szerhasználó - például egy tűcsere-program kliense - mikor érzi úgy, hogy „kíváncsiságból” ellátogat egy NA-ülésre. Ha pedig már ott van, lehet, hogy meg is marad ott; felismeri azt, hogy ez neki segítség, amit addig - ebben a speciális formában - nem tapasztalt még. Tehát egy ártalomcsökkentő programban is érdemes hozzáférhetővé tenni egy rövid leírást ezekről a programokról és egy-egy csoport találkozási időpontjairól, ahova - a nyitott ülésekre - bárki elmehet, mindenféle kötelezettségvállalás nélkül. A többi már az adott személyen és a csoporton múlik!

Kaló Zsuzsa - Mándi Bettina - Sógorka Ildikó - Dr. Rácz József

Budapesti droghasználó várandósnők ellátásának kvalitatív vizsgálata 2009-ben

A terhesség és drogdependencia témakörében munkánk során igen összetett - és gyakran kifejezetten negatív érzelmi - reakciókkal találkoztunk. A droghasználó nők részéről félelemmel és titkolózással, az ellátórendszer munkatársai részéről pedig elutasítással és az ismeretek hiányával. Több, hasonló kontextusban alakult ki stigma és diszkrimináció társadalmi szinten, ezért tartottuk fontosnak a budapesti droghasználó várandós nők ellátásának kvalitatív vizsgálatát.

A probléma kiterjedtségét nehéz megállapítani, egyrészt mert kevés megbízható adat áll rendelkezésre, másrészt mert a droghasználó várandós nők „rejtőzködő” populációt alkotnak az egészségügyi ellátásban, gyakran csak a szülés idejére jelentkeznek be. Háttéradatot szolgáltathat továbbá, hogy különösen a szülőképes női életkori csoportokban tapasztalható droghasználat (Paksi-Elekes, 2004.), illetve a professzionálisok droghasználókhoz való hozzáállását illetően: 431 pszichiáter és addiktológus szakorvos megkérdezése során, 83%-uk nem szívesen vállalja kábítószer-beteg kezelését, 74,8%-uk inkább alkoholbeteg kezelését vállalná, mint kábítószer-betegét (Elekes és Paksi 2004.).

A szakirodalom sem tud egyértelmű válaszokat nyújtani a droghasználó várandós nők ellátásának problémájára. Egy nemrég megjelent szakirodalmi összefoglalóban (Terplan- Lui, 2009.) a pszichoszociális intervenciók vizsgálata alapján megállapítják, hogy a kríziskezelő stratégiák hatásosak az ambuláns kliensek megtartásában, de nem a szülészeti

-, újszülött-problémák megoldásában. Egy másik tanulmány szerint a megkereséses munka (ápolók, tanácsadók, szülésznők) hatásossága nem mérhető, ugyanakkor több évtizedes tapasztalat alapján a droghasználó várandós nők estében az esetkezelési megközelítés segített (Gyarmathy és munkatársai 2009: 1-2.).

A droghasználó terhes nők ellátása tehát nemcsak a szülészeti-nőgyógyászati problémák és a droghasználat kezelését jelenti, hanem az egészség és a szociális helyzet stabilitásának javítását és megőrzését is magában foglalja. A droghasználó várandós nő a kezelési rendszerbe kerül, és ezzel óriási lehetőséget kap, hogy az ellátórendszerrel kapcsolatot tartson fenn. Ezért fontos megvizsgálni az ellátás minőségét, hogy hol lehetne

– a jelenlegi körülmények között is – fejleszteni a rendszeren.

Nemzetközi szinten a droghasználat női vonatkozásaival kiemelten foglalkozik az EMCDDA; több európai államban (például Dánia, Franciaország, Írország) speciális ellátóhelyeket hoztak létre, és általában kiemelten foglalkoznak az opiáthasználó várandós nőkkel, ami az intervenciót és az ellátásukat illeti (EMCDDA 2000).

Magyarországon 2006 óta működik a Józan Babák Klub alacsonyküszöbű szolgáltatás. 2008-ban a hozzájuk forduló személyek körében 220 kontakt esetében bizonyosodott be a várandósság és „Szinte minden esetben felmerült az egészségügyi ellátás szervezésével kapcsolatos tanács vagy segítség kérése.” Ez jelentheti azt is, hogy a droghasználó nő korábban egyáltalán nem vett részt terhesgondozáson, vagy azt is, hogy terhesgondozása megkezdődött, de azon belül droghasználatáról nem tudott vagy nem akart beszélni.” (Jelentés 2009: 95.).

A vizsgálat folyamata, módszerei

A vizsgálat helyszíne Budapest, a probléma ismert érintettsége miatt elsősorban a VIII. kerület. A tervezett mintaszám alacsony, ezért fókuszálunk egy kerületre, ahol a várandós droghasználók és az ellátórendszer professzionálisai érintkezésbe kerülhetnek. A célunk a személyes tapasztalatok, érzelmek, egymás iránti attitűdök megbeszélése, illetve a két vizsgálati csoport találkozásából adódó – interperszonális, intézményi - tapasztalatok, elvárások információnak összegyűjtése és elemzése.

A vizsgálat módszertanát az Egyesített Pszichológiai Kutatásetikai Bizottság (EPKEB) hagyta jóvá.

A vizsgálat folyamatát és módszerét a vizsgálati csoportok szerint közöljük. Az interjúkat az első felvételtől kezdve elemeztük, a kérdések irányadóak voltak és dinamikusan alakultak.

Az első adatfelvétel 2009 tavasszal, a második 2010 ősszel történt, a változtatásokat eszerint közöljük. 2010-ben csak várandós droghasználókkal készültek interjúk, professzionálisokkal nem.

1. vizsgálati csoport: várandós szerhasználók

A droghasználó várandós nőkkel a Józan Babák Klub helyiségében találkozunk. 2009. áprilisban kezdjük el az interjúkat, először az „állandó” kliensekkel vesszük fel az interjút, majd május, június, július hónapokban néhány vizsgálati személy látogat csak el az alacsonyküszöbű szolgáltatóhoz. 2009. augusztusban találtuk meg a megfelelő személyt, aki más droghasználó várandós nőket informál a kutatásról (és az interjúért járó honoráriumról), a legtöbb vizsgálati személlyel szeptemberben vesszük fel az interjút.

Az interjú első része egy kérdőívből áll, amelyet az interjúkészítő olvas fel és jegyezi le a válaszokat. A kérdőív kérdései az alábbi információkra vonatkoznak (Márványkövi-Melles- Légmán-Rácz 2008 alapján):

• demográfia (nem, születési idő, családi állapot, foglalkozás, jövedelemforrás,

származás, együttélés, lakhatási körülmények, iskolai végzettség);

• illegális és legális szerhasználat mintázata: szerekre lebontva; első használat, gyakoriság általában és az elmúlt 30 napban;

• egészségügyi állapottal, várandóssággal kapcsolatban: HIV, hepatitis, trimeszter,

akaratlagosság.

1. táblázat. Tematikus blokkok és interjúkérdések a terhes droghasználó nőkkel végzett interjúkban (2009)

I. Élettörténet: Az élettörténeti rész kidolgozásánál a McAdams-i élettörténeti interjú első instrukcióját használjuk fel. A McAdams-i (1995) élettörténeti interjú alapelve, hogy az interjúalany úgy mesélje el az életét, mint egy történet, mint ahogyan egy író megír egy regényt, amelynek vannak bekezdései, bevezetése, fordulópontjai, kiemelkedő eseményei, fontosabb szereplői és mellékszereplői.

Az Életfejezetek - 20-25 perces - blokkban, arra kérik az interjúalanyt, hogy 2-3 vagy legfeljebb 7 fejezetre bontsa az életét, és röviden jellemezze a szakaszokat, a helyszín vagy a meghatározó élmény alapján. Ezt a blokkot vesszük át, amelynek célja a családi háttér és kapcsolatok feltárása. Ha nem mondja, akkor érdemes külön rákérdezni az anyával való kapcsolatra, a saját születéstörténetének ismeretére.

A következő kérdés az élettörténethez, vagy az életkoncepcióhoz kapcsolódik: arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyik modellel jellemzi droghasználóvá válását (etikai, biológiai, lélektani, szociológiai, spirituális, kriminalizációs, vö: Mészáros 2009: 198-199.)

II. Várandósság, anyaság: A várandósság, anyaság tematikus blokk kérdéseit Rubin várandósság-meghatározásaalapjánállítottukössze, figyelembevéve, hogyaszerhasználók életében a teherbeesés – mint megváltozott egészségügyi állapot - krízisintervencióra ad okot. „Rubin (1975) úgy határozza meg a várandósságot, mint az anyaságra való lélektani felkészülés időszakát, amelyben a várandós anyák négy feladatot teljesítenek: igyekeznek

biztonságossá tenni önmaguk és gyermekük számára a terhességet, a vajúdást és a szülést. Másrészt gondoskodnak a gyermek, mint a család jelentős tagjának az elfogadásáról. Harmadrészt, kapcsolatot alakítanak ki a magzattal, s végül az anyák megtanulják feladni saját szükségleteiket és vágyaikat a gyermek érdekében. Ezeket a feladatokat az anyaság mátrixának nevezi Rubin.” (Stocker-Hargitai 2007: 239.)

A III-V. tematikus blokkok kérdéseit Rigó (2009), Sógorka (2009) tanulmányainak felvetései alapján állítottuk össze. Ezek a blokkok magukban foglalják a helyzet kezelésének társadalmi, pszichoszociális feldolgozásának kérdéseit, illetve az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos észrevételeket, hiányosságokat. Rákérdezünk a személyes perspektívákra is, illetve hogy ezekben hogyan tudna segíteni az ellátórendszer.

2. vizsgálati csoport: professzionálisok

Az egészségügyi ellátórendszer szintjén a droghasználó várandós nőkkel találkozó professzionális személyzettel a Baross utcai I. számú női klinikán és a VIII. kerületi védőnői hálózatban (Auróra utca) vettük fel az interjúkat. Az interjúalanyokat ajánlásra és véletlenszerűen választottuk ki. Többen elzárkóztak az interjú elől, többnyire az időhiányra hivatkozva, egy-két esetben a téma miatt. Az interjúfelvétel folyamatos volt, de a legtöbb interjú 2009 őszén készült.

Az interjú első része egy kérdőívből áll, amelyet az interjúkészítő olvas fel, és lejegyezi az interjúalany válaszait. A kérdőív kérdései az alábbi információkra vonatkoznak:

- demográfia;

- foglalkozás, tapasztalat az 1. vizsgálati csoportra vonatkozóan;

- illegális és legális szerhasználat (Kaló, Demetrovics, Rácz, előkészületben alapján).

2. táblázat. Tematikus blokkok és interjúkérdések a professzionálisokkal végzett interjúkban

Szociális reprezentációk (Moscovici, 1980) elméletét felhasználva azt vizsgáljuk, hogy a professzionálisoknak milyen mögöttes elképzelései vannak a szenvedélybeteggé válás rizikóiról, mit gondolnak arról, hogy ki a felelős a probléma létrejöttéért és a megoldásáért, milyen elképzeléseik vannak a kezelés hatásáról a felépülésre, milyen személyes tapasztalataik vannak a különböző szerhasználatokról, és milyen attitűdjeik vannak a szerhasználókkal kapcsolatban?

Brickman és munkatársai (1982) segítés és megküzdés modelljét mutatják be, amelyben négy különböző lehetőséget javasolnak a problémára és a megoldásra vonatkozó felelősség mértéke és aránya alapján:

- a morálisat,

- a felvilágosodottat,

- az orvosit és

- a kompenzálót.

1. ábra: Brickman és munkatársai (1982) segítés és megküzdés modellje

A kérdések kidolgozásában Lázár és Lázár (2009) tanulmányát vettük figyelembe, akik saját tapasztalataikat és javaslataikat osztják meg. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy interjúalanyaink mennyiben felelnek meg a javaslatoknak, ők milyen stratégiákat alkalmaznak, és intézményi szinten hogyan képzelik a probléma legjobb megoldását? A javaslatokra példa:

Asegítő szakmát gyakorló szakemberek részére megfogalmazott objektív munkavégzést támogató legfőbb szempontok:

1. „Univerzalitás – Az adott beavatkozási módot bárki másnak is javasolnám?”

2. „Publikusság – Elmondanám-e egy kollégának, hogy mit akarok csinálni? Akkor is megtenném, ha nagy nyilvánosságot kapna a dolog?”

3. „Igazságosság – Egy másik klienst is ugyanígy kezelnék?”

Illetve: „Ahhoz, hogy ezt a munkát leghatékonyabban végezhessük megfelelő kommunikációs stratégiára van szükség, amely amellett, hogy egyénre szabott, nem nélkülözheti a kommunikációban rejlő motivációs és manipulatív lehetőségeket sem.

Stratégiánkat négy alapvető szempontnak kell meghatároznia:

1. információ adása, amely segít a leszokásban („ne ártson”);

2. a társadalmi kirekesztettség érzésének csökkentése;

3. az egészségügyi ellátáshoz való jog tudatosítása:

a. a születendő gyermek elveszítésének kockáztatása nélkül,

b. szánalom nélkül,

c. a teljes leszokás feltétele nélkül;

4. elfogadó magatartás tanúsítása - a leszokás feltétele nélkül, amely esetenként a beteggel történő kapcsolattartás, valamint a megfelelő ellátás rovására mehet.” (Lázár-Lázár 2009: 66)

Az adatok bemutatása és elemzése

Az adatok bemutatását a szociodemográfiai adatok ismertetésével kezdjük, majd az interjúk elemzésének eredményeivel folytatjuk: először a kódkategóriák bemutatásával, majd az egyes kategóriákhoz, kódokhoz és alkódokhoz tartozó interjúrészletekkel.

Az interjúk feldolgozásánál a klasszikus tartalomelemzés lépéseit kombináljuk a lehorgonyzott elmélet módszerével:

A tartalomelemzés, lényegében a kódolást jelenti.

• Manifeszt és látens tartalom: mivel a kutatási tervünk kérdőívből és félig strukturált interjúból áll, a manifeszt és a látens tartalmat is vizsgálnunk szükséges. Előbbi a kérdőívből, utóbbi az interjúból fakad;

• A közlések mögöttes jelentésének megértéséhez és kódolásához két kódoló végzi.

1. vizsgálati csoport: várandós szerhasználók

Az alábbi táblázatokban összefoglaljuk a vizsgálat személyeink szociodemográfiai adatait és droghasználati szokásait, amely adatokat a vizsgálat kérdőíves adatfelvétele során gyűjtöttünk.

3. Táblázat. A várandós droghasználó nők szociodemográfiai adatai (2009) (n=20)

4. Táblázat. A várandós droghasználó nők (n=20) droghasználati jellemzői (2009)

Az adatokból - a kutatási kérdésünk szempontjából – a legérdekesebb az, hogy az interjúalanyok több mint felének már legalább egy gyermeke volt, tehát az egészségügyi intézményrendszerrel már korábban is kapcsolatba került várandósként.

A kutatási terv és az interjúk folyamatos elemzése során 2009-ben 6 fő témakategóriát állapítottunk meg, amelyekről releváns információkat kaptunk.

2. ábra: A droghasználó várandós körében végzett interjúk elemzésének fő kategóriái a személyes és interperszonális tengely mentén (2009)

A hat kategóriát bontottuk tovább kódokra és alkódokra, az alábbiak szerint:

V1: A droghasználat eredetmodellje

a) Szociológiai:

a1) droghasználat, mint életforma: „sztondulással telik a nap”

- „Az, amikor az ember felkel, aztán már csak úgy tudsz felkelni, ha nyomsz, akkor elindul az ember pénzt csinálni, lopni, mit tudom én. Aztán megcsinálja az ember, ami szükséges, ha többet is tud, akkor többet, onnantól igazából már csak sztondulással telik a nap, ha megcsinálta az ember a pénzt, és akkor kezdődik a következő nap.” (T6)

- „minden ilyenkor volt, amikor buliztunk” (T4)

a2)„belevittek” (IN VIVO)

-„Tulajdonképpen ez úgy történt, hogy belevittek. Belevittek a barátnők. Volt egy-

két olyan barátnő, akik ott aludtak nálunk, mi is náluk, és ők voltak azok, akik belevittek. Mert ők meg keményen csinálták és – miért ne? És kipróbáltam én is. De ha van akaratom, hogy nem próbálom ki, nem tudtam én, hogy ilyen nehéz erről leszokni, iszonyú nehéz volt.” (T23)

- „köszönhetem neki (…) én mindig visszahúzódtam ezektől a dolgoktól” (T17),

[T19, T20, T21]

a3)„családi háttér” (IN VIVO) (T18, T22)

b) Kriminalizációs:

- „Én feljelentettem az illetőket, akkor felgyújtották a lakásunkat, akkor így kerültem a kékfényes riporterrel kapcsolatba. Na, mindegy, szóval egy arab maffiahálózat volt, amibe belekerültem ezzel a feljelentéssel.”(T11).

c) Lélektani: krízis következtében (például meghalt valakije, elhagyta a párja)

- „Anyámék megtudták, hogy én vele vagyok és onnantól kezdve dúlt a harc, amíg el nem szakítottak minket. És az anyám az bánja is, mert onnantól kezdtem el kábítószerezni, rá két hónapra.” (T2)

- „Ha a Laci nem hal meg, én nem vagyok kábítószeres, hanem a mai napig normális életet élnék.” (T3)

- „2 éves koromig nevelt az apunak valami közeli rokona. Anyut nem ismertem. Aztán jöttek anyuék, elvittek, utána volt egy nagyon rossz gyerekkorom.” (T5)

- „Hát, én úgy tudom elmondani, hogy nekem elég kusza életem volt, úgyhogy, ugye, gyerekkorom, ugye, nagyon rossz volt, mer’ én intézetbe kerültem”. (T7)

- „Úgy kezdődött, hogy 14 éves voltam, amikor anyu bekerült a kórházba, idegosztályra, és apámtól különvált. Két bátyám van, az egyik bekerült börtönbe, a másik elutazott.”(T12).

- „Hát, az apám az egy pszichopata volt, öt felesége volt, vagy nyolc gyereke. Én a harmadik házasságából születtem. Az anyám alkoholista volt, aztán öngyilkos lett.”(…) Aztán zaklatott szexuálisan, aztán intézetbe kerültünk, mikor anyu meghalt, illetve mentünk, én bevittem a húgomat, mert apám addigra teljesen megkattant.” (T11).

d) Spirituális:

-„Kérdeztem, hogy micsoda, azt mondták a kábítószerektől rózsaszín a világ, meg, hogy repülök, meg ilyesmiket.”

V2: Terhesség:

a) pozitív

-„a fiúkkal nem, mert hánytam, nagyon megviselt, a Ramónával jó volt” (T3)

- „Én mind a három terhességemmel úgy voltam, hogy szerettem terhesnek lenni” (T5). „Beszélgettem vele, válaszolgatott, tehát én arra mindig figyeltem. Olvastam erről, tudod, ezt a lelki köldökzsinórt.” (T11).

- „Nagyon pozitívan, nagyon jól, ami nagyon nagy segítség. Ha ő nem lenne ilyen pozitív, akkor engem se... Jó, nem mondom, hogy nem érdekelne, de így még jobban érzem, hogy a gyerek, az tényleg kötelék két ember között.” (T10)

b) negatív: testi tünetek, félelem, anyagi, érzelmi okokból

- „a fiúkkal nem, mert hánytam, nagyon megviselt, a Ramónával jó volt” (T3)

- „Rosszul vagyok tőle. Még nem érzem a terhességet. Rajtam van a hányinger, amikor meg iszok is, akkor hányok.” (T13)

- „Meg hallottam is soktól már, hogy állítólag, aki az első babát elveteti, utána már lehet, hogy nem lehet már több. Mert kinek milyen a szervezete. És én féltem ettől is, hogyha később utána szerettem volna, akkor meg lehet, hogy nem lehet már babám.„ (T14)

- „Szoktál aggódni? - Nagyon sokat. Most már nem is esek csábításba (ti. a droghasználatot illetően – K. Zs.).” (T10)

c) semleges (például onnantól foglalkoztatta az, hogy várandós, hogy érezte, hogy rugdos a baba, és ez látszódott is)

- „Hát, igazából akkor fogtam fel, hogy van bennem gyerek, amikor már annyira

rugdosott, hogy látszott is” (T7)

d) bizonytalan (például: nincs baja a terhességgel, de nem szeretne több gyereket)

- „Most még furcsa, hogy terhes vagyok megint. Furcsa nekem, de jó érzés, nem bánom. (…) Egyébként nem rossz terhesnek lenni. De azért nem szeretnék több gyereket.” (T7)

V2, mint fordulópont:

a) pozitív (pl: a leszokás generátora, jobb kapcsolat a családdal)

- „Igen, de amikor terhes voltam akkor még füveztem. „De ezt én nem tudtam, hogy terhes vagyok, amikor megtudtam, én úgy nem csináltam.”(T7)

- „Hát, kevesebbszer füvezek, nem olyan sűrűn, mint azelőtt.”(T13)

- [családdal jobb kapcsolat kezdete] például: „Most a terhesség alatt rendeződött valamennyire a kapcsolatunk. Szóval tegnap találkoztam vele, úgy, hogy nem veszekedtünk, pedig három órát együtt voltunk. Én nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára.” (T6)

- „az egy dolog, hogy én lemondtam róla, mert terhes voltam, meg beláttam, hogy

anyuék is mindig mondják nekem meg minden” (T21)

- „Szoktál aggódni? - Nagyon sokat. Most már nem is esek csábításba.” (T10)

b) negatív, például félelem

- „És akkor meg is ijedtem, hogy Úristen, mostantól már nem rólam fog szólni az

élet” (T4)

c) semleges

- „amikor drogoztam, fel se vettem annyira, úgy voltam vele, hogy nem is érdekel

annyira, mert, ugye, nem volt tervezett” (T23) V3:
Anyai szerep:

a) pozitív (szeretne jó anya lenni, jó anyának gondolja magát, jóleső visszajelzéseket kap erre vonatkozóan)

- „Aztán onnantól arról szólt az élet, hogy a gyerek csodája.” (T4)

c) semleges

- „Mennyi időt töltesz vele?” – „Változó, valamikor tudok, valamikor nem.” (T2)

d) bizonytalan (furcsa neki)

- „Hát, még őt is teljesen váratlanul érte. És még olyan felemás állapotban van, hogy nem tudja, hogy ez, hogy lesz.” (T6)

V3, mint fordulópont:

a) pozitív

- „Azt mondtam, majd megváltozik minden, hogy ővégette abbahagyom a kábítószerezést és abba is hagytam.” (T3)

- „Most a terhesség alatt álltál le, a gyerek miatt? -Igen, teljes mértékben a gyerek miatt.” (T5)

- „Igen, bent is csodálkoztak, hogy, ugye, csak jó hír volt rólam. Hogy én vagyok a legjobb anyuka, mert én tudom a legjobban ellátni a gyereket, meg mindig szoros kapcsolatban voltam vele.”(T7)

- „Nem csinálom ezt a füvezést. Már le akarok róla szokni. Remélem, hogy addigra mire megszületik, már nem csinálom. Se italt, se füvet, semmit. Tisztán szeretném őt nevelni.” (T13)

- „Mindenképpen lecsökkentette a mértékét” (anyaságról beszél, mint, hogy hogyan befolyásolja az a szerhasználatot.) (T6)

- „És milyen hatással lesz az életedre, ha megszülöd?” – „hát, biztos, hogy jó. Örülni fogok neki. Már várom.” (T18)

b) negatív

- „És akkor meg is ijedtem, hogy Úristen mostantól már nem rólam fog szólni az

élet” (T4)

c) semleges

- „valójában még föl sem mértem, hogy gyerekem van” (T2)

V4: Személyes információszerzés a várandósság és droghasználat következményeiről:

a) tájékozatlan

- „ Nem tudom, mit okoz, de most már abba fogom hagyni”(T7) (nem tudja, mit okoz drogot használni várandósan).

- „Volt, akitől meg tudtad kérdezni, hogy mi lesz ilyenkor? -Nem kérdeztem senkit.

-Miért? –Hát, féltem, az előbbi, hogy féltem, hogy mi lesz. -Hogy elveszik? -Igen. Meg édesanyám… nem akartam ilyenről kérdezgetni, meg minden, mert ki tudja, mit mondott volna.” (T21)

b) tájékozott:

b1): család, barátok

- „mindenki mondta, hogy baja lesz, ismerősök, család, orvos” (T2)

- „Anyukám, meg a párom. Mert ő nem csinál semmit. Szóval azért kapok leszólásokat.” (T13)

- „Nekem már így mondták ezt a barátnőim is. Tudtam én amúgy, hogy ez mivel jár. Szóval arra térjünk ki, hogy tudtam, hogy mivel jár. Féltem is tőle, de annyira nagy elvonásom volt, hogy muszáj volt, hogy csináljam. (T15)

- „Hát, a nagynénikém is csinálta terhesség alatt is, és ő terhesség alatt a speed-et is, és ő teljesen egy olyan kislányt szült, hogy nagyon… beteg.” (T20)

b2) szakirodalom:

- „Hát azt inkább a szakirodalomból néztem ki.” (T6) (azt, hogy a methadon hogyan hat a terhességre). „(…) de semmi szintetikust nem használtam. Erről meg azért olvastam annyit, hogy annyit nem ártok, mintha ilyen állapotban vagyok, és nem tudom ellátni a gyerekeket, és elveszítem őket.”. (T11).

- „Védőnő is, meg olvastam is, mert én elég sokat olvasok kismamás könyveket,

újságokat.” (T10)
b3): segélyvonal

- „az elsőnél egy ilyen segélyvonalat hívtam, ahol egy körülbelül huszonéves fickó

hang nyugtatott meg, hogy ő igazából nem gondolná, hogy el kéne vetetni.” (T4)

- „Hát igen, volt egyvalaki, akit megkérdeztem, de csak anonim módon, és nagyon negatív volt a visszajelzés, és onnantól nem is jeleztem senkinek soha, rajtatok kívül.” (T11)

b4) korábbi gyerekekkel/rokonokkal tapasztalat

- „Hát, a következménye nem, mert én, ugye, a kicsit már láttam. A középsőnek semmi baja nem lett, csak én, ugye, kíváncsi voltam, hogy minden rendben van-e a gyerekkel, szóval azért is mondtam azt, hogy nehogy valami legyen.” (T16)

- „Hát, a nagynénikém is csinálta terhesség alatt is, és ő terhesség alatt a speed-et is, és ő teljesen egy olyan kislányt szült, hogy nagyon… beteg.” (T20)

b5) orvos

- „Igen, igen, az is lehet vele, hogy valami fejlődési rendellenesség, és amikor megszületik, állítólag valami bajai is lehetnek a herointól. Nem tudom, hogy neki is

állítólag olyan betegségei fognak előkövetkezni, amik nekem voltak, meg ilyenek. Meg hogy bármikor el is mehet még az első hónapokból tőlem a baba, ezt is mondta. Úgyhogy én ezt nem akartam.” (T14)

- „Az addiktológiai osztályról beszéltem egy orvossal, de még így is hazudtam.

Most teljesen őszinte vagyok, de nem mertem sosem ezt így felvállalni, pont a társadalmi előítéletek miatt, a tudatlanság miatt.” (T11)

V4: Intézményi információszerzés a várandósságról/droghasználat következményeiről:

a) orvos

- „azt mondták, a következőt már kockázatos megszülni, de nem bánom, már nem

akarok többet” (T2)

- „mondták, hogy beteg lesz” (T3)

- „Itt, az Auróra utcában beszélgettem a doktor úrral.” (T5)

- „Mondták, hogy nem lesz egészséges, ha sok drog került a vérébe. Akkor mondták azt is, hogy örökre lehet baja neki, lehet, hogy örökös beteg lehet. Bénulással jár, sok mindent felsoroltak, rengeteg mindent, hogy az ő vérébe is benne lesz, ugyanúgy neki is fog hiányozni az az adag, ami nekem. „ [Nyírőben, szubsztitúciós kezelésen] (T23)

- „Hú, ott nagyon régen voltam már, és be voltam állva. Nem emlékszem, mi volt.

De az volt, azt tudom, hogy ne nagyon csináljam, babának ártani fogok. - Mit mondtak, hogy mi lehet a baja? - Hogy valamelyik testrésze hiányozni fog.” (T22)

- „Az addiktológus mit mondott neked? - Hát, hogy nem tudja teljesen, hogy

hivatalosan mit kell, hogy mondjon, hogy erről eltérő vélemények vannak, de hogy káros, igen. Tehát lehet, hogy magzati károsodást okoz.” (T11)

b) alacsonyküszöbű szolgáltatók

- „Hát, először a Aurórába mentem, ott azt mondták, hogy tíz százalék esélyem van rá, hogy valami komplikáció lesz. Azt rögtön mondták, hogy a methadonnál ez van. Olvastam ilyen cikkeket, rólatok is, meg igazából, amire kíváncsi voltam, azt meg tudtam kérdezni.” (T6)

V5: személyes segítségkérés illetve –nyújtás

a) nem egészségügyi ellátórendszer

- „- És volt, aki lenézett még, mert hogy terhesen drogozol? - Hát, nagyon sok ember. Nagyon sok. Végigmentem az utcán, mindenki lenézett. Meg nem is annyira ápoltam magam, az az igazság. Nem foglalkoztam úgy semmivel, csak azzal, hogy mindennap meglegyen nekem az anyagom. És ha kellett, elmentem lopni, csakhogy legyen meg, hogy ne szenvedjek. Mert ez fájdalom. Igen. Ez miatt van most nekem bírósági ügyem is.” (T15)

- „Hát, amikor bevittek a lopott autós sztori miatt, akkor ott az összes rendőr nyolc

órán keresztül osztott, hol az egyik, hol a másik. Hogy én nem gondoltam-e arra, amikor drogot használtam, hogy milyen lesz a gyerekem.” (T10)

- „Ja, volt, hogy foglalkoztak velünk, volt, hogy nem. De még az is, akinek semmi

köze nem volt hozzánk, például a recepciós, nagyon bunkó volt. Nem mondom, hogy nem jogos, mert jogos, de végül is semmi közük nincs hozzá. Nem néztek mögé a dolgoknak, hogy és vajon miért?” (T10 )

b) negatív: előítélet észlelése

- „Nagyon negatív, nagyon-nagyon negatív, még sokszor azok között is, akik használók, mint úgy egy terhes nővel kapcsolatban. Érted?” A tudatlanságból is kifolyólag. Nem mentegetőzöm, csak nagyon sok ember nem is tudja, hogy miről beszél. - Ezek kik voltak?

- „Hogy egy kalap alá veszik [a marihuánát] a kokainnal, vagy a heroinnal. Az

ismerősök, vagy mit tudom én, akikkel egyáltalán szóba került ez a téma. Ismerősök, vagy átlagemberek, vagy orvosok, vagy bárki.” (T11)

b1) család részéről

- (T22: „Tehát apukádékkal azért szűnt meg a kapcsolatod, mert használtál?” –

„Igen.”)

b2) barátok részéről

- (T16: „volt, aki lenézett, hogy terhesen drogozol?” – „hát sokan” – „kicsodák?” –

„hát még a drogosok is”) b3) kapcsolata/párja részéről

- (T18: „Hát nem örül neki, mert már ő sem csinálja régóta. És nem örül neki, és

inkább ellenzi.”; T22: „És akkor megismerted a párodat, mi történt? – „Hát nehéz volt, kaptam tőle a drog miatt.”)

pozitív: a javulás észrevétele, elismerés (például: konkrétan szomszédok által)

- „De meg van az ellenpéldája is, akik ugyanolyan idősek, ott laknak a házban. Ők meg tök aranyosan kérdezgetnek, azok látják rajtam a változásokat, hogy milyen voltam két évvel ezelőtt, és utána milyen lettem.”(T6)

semleges

- „Hát, nem igazán. Azt mondják, hogy minek drogozol, ha terhes vagy, de igazán ez senkit nem érdekel.” (T5)

V5: Intézményi segítségkérés, illetve -nyújtás a várandóssággal kapcsolatban:
Hiányos intézményi segítségnyújtás:

- „A szülész nem is volt ott végig. Amikor megszültem akkor jött be aláríni, aztán

szia.”(T7)

- [A T13-as interjú 11. oldala, és 12. oldala szól arról, hogy rivotrilt, szed a várandós anyuka, meg alkoholizál, meg néha füvezik, és az orvos nem kérdezi, és nem tájékoztatja kellőképpen. Ráadásul, ez egy olyan interjúalany, akinek a lánya is várandós.]

a) Negatív megkülönböztetés:

- „Igaz, hogy összevarrtak, mert vágtak engem. Ugye, az fájt. Akkor is rajtam tanultak a nővérek varrni.” (T7)

- „Igen, de azt se mondanám, hogy az sikerült, de semmi szintetikust nem használtam. Erről meg azért olvastam annyit, hogy annyit nem ártok, mintha ilyen állapotba vagyok, és nem tudom ellátni a gyerekeket, és elveszítem őket, vagy mit tudom én, olyan állapotba kerülök, hogy kórházba, vagy pszichiátriára. Mert nagyon sokszor legszívesebben bementem volna segítséget kérni. Könnyebb lett volna befeküdni és ugyanúgy elmondani, hogy valaki segítsen, csak evvel is zsarolva voltam, hogy ezzel be is bizonyítom, hogy tényleg én vagyok az, aki nem alkalmas. Már a Gyuri felől is, meg a pszichiátria felől is, meg a gyerekvédelem felől is. Ezért nem tudtam ezt a lehetőséget kihasználni. Meg hát, pont a pszichiáterek miatt is. Tehát nem merek ott sem, mert nem úgy van ez a titoktartás.” (T11)

V6: Az ellátórendszerbe való bekerülés és a potenciális kiesés észlelt oka:

a) belső ok (bekerülés: saját elhatározás, kiesés: diszkomfort érzés, nem odavalóság érzése, ami megjelenhet pozitívan is, mint, hogy mentálisan betegekkel voltak együtt, és magukat nem tartották, tartják annak,

- „Mert én nem éreztem magam ugyanolyannak, mint a többiek, például ahol

voltam, ott bolondok voltak.” (T5)

vagy negatívan is, mint, hogy úgy érezték, nem érdeklik az ellátórendszer alkalmazottait (bekerülésnél például elhatározta, hogy leszokik, segítségkérés; kiesés: például elégedetlen az ellátással)

- „Szerintem van, aki nem illik oda, hogy olyan helyen dolgozzon, ha utálja az olyan típusú betegeket.” (T6).

- „Hát volt, aki azt mondja, hagyjad már ezek csak drogosok, és volt, aki normális volt. Inkább a fiatalabb korosztály aki megértőbb, én úgy vettem észre, az idősebbek nem szeretik a drogosokat.”

b) külső (bekerülés: heroin okozta rosszullét, kiesés: lopás) (bekerülésnél például túladagolás miatt, bevitte a mentő; kiesés: például visszaesés miatt nem hajlandóak tovább ellátni)

- „Herointól rámjött egy rosszullét, aztán megmosdattak, aztán ennyi.” (T7).

kiesés: lopás

- „A vezető főorvos volt, aki rámhívta a rendőröket, mert elvittem a kezelőből 3 szem nyugtatót. A rendőrök úgy be voltak rágva, összeszámolták, és 160 forint volt az érték.” (T6)

V7: Tapasztalat az ellátórendszerről

a) Pozitív

- „volt, aki jól állt hozzá, nem úgy, hogy itt a drogos” (T3)

- „Teljesen jók. Olyan nyugis szobát kaptam, hogy! A szülésznő jött, amikor kellett, tök jófej csajszi volt, a párommal voltam bent, és míg vártuk a fájásokat, addig szinte buli volt. Nyugis szobában voltunk, kellemes zenét hallgattunk.” (T4)

b) Negatív

- „Azért vannak tapasztalataim, mert sokszor kerültem a Korányiba. Az szerintem a legrosszabb kórház, ami létezik. Ott ébredni tiszta rémálom. Hideg az egész, tényleg olyan hangulata van, hogy az emberek bekerülnek oda, és utána mennek is. Senki nem tartózkodik ott hosszabb ideig. Ott mindenki lop, a mentősök is lopnak. Eddig mindig mindenemet ellopták…” (T6).

- „Hát igen, volt egyvalaki, akit megkérdeztem, de csak anonim módon, és nagyon

negatív volt a visszajelzés, és onnantól nem is jeleztem senkinek rajtatok kívül.”

(T11).

- „a Thalassában, ott az se számított volna, ha meghalok, akkor sem mentettek

volna meg” (T3)

- „Hát, nem úgy, mint egy rendes anyukával kéne. Látták, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi, nem egészséges, mint a többi, mert én fogyasztottam heroint, énrám úgy néztek. - Lenéztek? –Hát, igen, lenéztek. Lenéztek engem.” (T15)

- „Amikor kórházban voltál, mert gyereket szültél, feltűnt másoknak, hogy anyagozol? –Fel, és nagyon lenézik a kórházban az ilyeneket. Nagyon, nagyon lenézik. Az orvosok is. Szóval én azt sem tartottam titokban, hogy anyagozok. -Kik előtt nem tartottad titokban? -Az orvosok előtt sem. Teljesen másként kezelnek. Nagyon csúnyán.” (T9)

c) semleges

- „nem voltak kedvesek, de nagyon szemetek sem” (T2)

- „Hát, nem izéltek velem, mert tudták hogy már nincs velem semmi. És az orvos utána beszélt velem, és mondtam, hogy csináltam. De, hát, rájöttek persze, mikor adták a tágítót.” (T23)

V8: ideális ellátórendszer:

a) „ahol nem tudják, ki vagyok”

- (T16) / „ahol nem kell megmondani a nevem” / „ahol nem hozok ezzel veszélyt a

gyerekeimre”

- (T17) / „ne vegyék el”

- (T21) (IN VIVO)

b) „rendes” hely

- (T18) „rossz szerintem, ahol ilyen drogosok vannak”

c) „ahol nem mutogatnak rád”

- (T19) „Ilyenre elmennék. Mert a drogosok megértik egymást. Nem is kell beszélnünk, megértjük egymást. Szóval tudjuk, hogy mi van a másikkal. De bemegyek egy rendes kórházba és lenéznek.”

2. vizsgálati csoport: professzionálisok

5. Táblázat. Professzionálisok (n=20) szociodemográfiai adatai

3. ábra: A professzionálisokkal végezett interjúk elemzésének fő kategóriái a személyes és
intézményi tengelyen

A kategóriák kódjai és alkódjai:

P1: Személyes/intézményi attitűd a droghasználó várandós nőkkel:

a) Az attitűd iránya negatív

67

- „Milyen érzelmeket vált ki belőled?” – „Negatív. Elítélem.” (P2)

- „Dühöt és sajnálatot.” (P5)

- „Az anyával szemben egy ilyen tehetetlen dühöt.” „Tehát én igazából haragszom az anyára, amiért megteszi a gyerekével. Csak az a baj, hogy amikor ezek az anyák, amikor terhes lesz, akkor ő már valószínű, hogy függő, és ő már más szemmel nézi a világot, mint, aki kívül áll.” (P4)

- „Tehát egy kábítószeres anyának a gyermeke, az hoz más veszélyt is, nem csak

az, hogy a gyermek remegni fog meg nyugtalan lesz, hanem egyszerűen az ilyen anyák másfajta fertőzésnek is ki vannak téve. Nem egyszer volt hepatitis C pozitív anya, volt már AIDS-es anya gyermeke, és nem nagyon örülünk, amikor ilyen kisbaba jön ide. (P4)

- „Tehát próbálsz távol maradni a betegtől, főleg az ilyen szer befolyása alatt

álló, vagy elvonási tünetekkel rendelkező, vagy valamilyen szükségletét kielégíteni akaró, de ebben korlátozva lévő beteggel próbál az ember egy kicsit távolságtartó, ilyen tekintélyt parancsoló magatartásmódot felvenni. Na, most őnála ez nem jött be, úgyhogy megpróbáltam a saját szintjére lemenni.”(P2)

b) Az attitűd iránya pozitív

- „Sajnálom, eleve, hogy rászoktak magára a drogra.” (P3)

- „Szóval, mindenképpen az emberben az van, hogy valahol nem az embert kell elutasítani, hanem azt, amit csinál, és abban kell neki segíteni, hogy azon tudjon változtatni.” (P12)

- „Mindenképpen sokkal több türelem kell feléjük, mert ők azért elutasít…szóval, félnek, nagyon tartózkodóak, és félnek.” (P12)

c) semleges

- „mikor velem szembe kerül egy droghasználó, én azt neki nem nyilvánítom ki, és semmivel sem másképp foglalkozom és nem hangsúlyozom ki.” (P2)

- „igyekszem magamban tartani a személyes véleményemet.” (P5)

P2: Kliens-tipológia:

a) szerek (legalitás/illegalitás? társadalmi elfogadottság?) mentén: dohányzás/alkoholfüggőség/drogfüggőség:

- „a dohányzás társadalmilag elfogadott (…) az az én gyengeségem, ha

hozzányúlok akár a kábítószerhez vagy akár az alkoholhoz.”, „mindenki hozzányúlhatna valamihez, ha nincs bennem egy olyan, hogy nem.” (P2)

b) aki le akar szokni / aki nem akar leszokni: P3 és P16

c) belső tulajdonságok

- „hazudósak, fondorlatokkal próbálkozók, igyekvők” (P2)

- „a droghasználók gyenge emberek” (P1)

- „Tehát van olyan beteg, akivel nem boldogulok, vagy látom, hogy hazudik, vagy tényleg ilyen mindenféle fondorlatokkal próbálkozik, attól én ideges leszek és elutasító. Viszont, ha a szikráját is látom annak, hogy akár kooperációra tudom bírni, akkor nem tudom...” (P2)

- „Megnehezíti, nagyobb odafigyelést igényel. Ha az ember be akarja őket fektetni,

akkor kevésbé kooperálnak, megszöknek, nincs ritmusuk, tehát a ritmusukat a drog határozza meg, szóval kooperációra nehéz őket rávenni.” (P13)

- „Én úgy gondolom inkább, hogy ezek az emberek saját maguknak köszönhetik, és

nem a környezetüknek. Valószínű, hogy vannak befolyásoló tényezők, de kipróbálni nem lenne szabad egyáltalán, mert onnantól kezdve nagy veszély van (…) Tehát, ha az akaratuk gyenge, vagy egy rossz társaságba, igen, mondhatni rossz társaságba került. De, ha belekerült egy rossz társaságba, ott is lehet nemet mondani.” (P4)

- „A személyiségfejlődésnek vannak lépcsőfokai, és nyilván, valahol, valamilyen sérelem éri.” (P2)

d) külső tényezők

- „túlzott jómód” (P3)

- „rossz társaság” (P3)

- „családi konfliktus, családon belüli erőszak, párkapcsolati problémák” (P5)

e) transzcendentális:

- „Amikor te egy ilyen erőnek a hatalmába kerülsz, akkor ez nagyobb, mint te, nem tudsz belőle…nem tudsz a magad erejéből kitörni, csak segítséggel. (P12)

P3: Akció/cselekvés

Személyes

a) pozitív irányultság

- „mert szeretem a gyerekeket, ezen belül ezeket a legkisebbeket még jobban.” (P4)

b) semleges

- „Semmilyen, hidegen hagyott” (P13) [válasza arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy szerhasználó a várandós nő.]

- „tehát, ha beszélünk az anyával, akkor nem a sorsáról, tehát nem az életéről van szó, hanem az alatt a pár perc alatt, amíg beszélünk, a gyermek állapotáról adunk neki a mi általunk adható információkat.” (P4)

Intézményi

a) nincs (lásd 8. akció hiányának okánál)

b) van: szól a kórházi szociális munkásnak, vagy felveszi a kapcsolatot azzal az intézménnyel, ahol a függőség miatt már kezelték a beteget

- „Szólok a kórházi szociális munkásnak” (P2).

- „Felvesszük az addiktológiával a kapcsolatot (…), vagy ezek már járnak, ilyen leszoktató programon vannak (…), velük tartjuk a kapcsolatot.” (P3)

- „Kihez irányítod a beteget?” – „Klinikai gondozó” (P5)
akció vagy akció hiányának oka

a) segíteni akarás;

b) „kötelességem”

- „attól még kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban, attól függetlenül, hogy segítenem kell, én úgy értem, hogy ez a kötelességem és kötelességünk” (P2)

c) „nincs idő”

- „ha valaki terhességmegszakításra megy, nincs elég ideje az őt ápoló professzionálisnak, hogy a bizalmába férkőzhessen és segíthessen neki” (P2)

d) „nem is biztos, hogy engem elfogad és kinyílik” (P2)

P4: Droghasználatra vonatkozó tájékozottság (megítélése)

a) elég

b) nem elég (fontos lenne tudni az ő külön gyógyszerezésüket, felismerni az elvonási tüneteket) (P2)

- „Nem gondolom, hogy tájékozott vagyok” (P2)

- „Hát, a kábítószer-fajtákról meg a hatásukról, hát, nem tudom. Amit úgy általában, tehát, ami az iskolában, vagy egy-egy ilyen tájékoztatón meghall az ember. Tehát itt külön erről nincsen. Az adott gyereknek a kezeléséről kapunk, hogy mit szedett az anya, vagy, hogy próbált-e leszokni, vagy nem. Tehát az adott gyerekről. De

különösebben, több információt, nem. Én ebben nem vagyok mélyebben benne.” (P4)
P5: Személyes/intézményi jövőkép/perspektíva

1. a droghasználó várandós nők problémáját megoldaná:

a) a terhesség megszakítása, (P2): (ha a baba nagyon függ születésekor bizonyos

szerektől, akkor a) annak a kezelése sokba kerül a társadalomnak, b) a gyerek nagy hátránnyal indul)

- „Minden esetben ezt gondolod?” – „Én azt gondolom, hogy igen. Ezeknél, ha a

terhességet kiviselik, lásd példát, az újszülötteknél elvonási tünetek, azoknak a kezelése és későbbiekben ezeknek a gondozása, ezek azért borzasztó sok pénzbe kerül és a társadalomnak, biztos, hogy anyagiban nagyon sokat kell erre áldozni” (P2)

- „Így is, ha egészségesen születsz és megfelelő családba, akkor is nehéz. És

ezek a gyerekek annyira mínusszal indulnak…” (P2)

b) fogamzásgátlás (spirál, lekötés)

- „Mi az, ami tudna segíteni a terhességmegszakításon túl?” – „Mindenképpen a fogamzásgátlás. (…) Hát, ha megoldott, mindenképpen a spirál vagy lekötés.” (P2)

c) szülészeti osztály addiktológussal

- „(…) a terhes anyákat nagyon sok helyen nem fogadják. Tehát például bélpanasszal, egy vakbéllel is inkább a terhesekhez nem nyúlnak, hanem küldik be női klinikára, tehát én inkább szerintem az lenne a jó, ha lenne egy olyan kialakított osztály itt, terheseknek meg szülésre, ahol szülészek vannak, de lenne egy ilyen orvos, aki az ő gyógyszerelésüket… Tehát úgy mint, ahogy van egy belgyógyásza a háznak, lenne egy ilyen addiktológusa” (P3)

d) „attól függ, melyik a fontosabb” (terhes patológiával szülészeti osztályon feküdjön a beteg és álljon rendelkezésre addiktológus, de ha a drogfüggőség mellett nincs terhes patológia, akkor addiktológián kezeljék, és ha kell, kérjenek szülészeti konzíliumot) (P4, P5)

- „Hát, nyilván, azért nem kell folyamatosan bent lennie valakinek, ha csak nincs

valami terhes patológia (…), de a függőséget nyilván sokkal gyakrabban kell ellenőrizni vagy kezelni” (P4)

- „Azért, mert neki a fő „probléma”, amit meg kell oldani, az a szerhasználata,

illetve a leszokása, és hogyha egy eseménytelen terhessége van ettől függetlenül, akkor bőven elég egy szülész-nőgyógyász konzílium arra, hogy megítélje, hogy a gyereke jól van-e.”

e) addiktológiai osztály szülészeti-nőgyógyászati konzíliummal ( c) pont ellentéte)

- „Azért, mert neki a fő „probléma”, amit meg kell oldani, az a szerhasználata, illetve a leszokása, és hogyha egy eseménytelen terhessége van, ettől függetlenül, akkor bőven elég egy szülész-nőgyógyász konzílium arra, hogy megítélje, hogy a gyereke jól van-e.” (P5)

2. mi alapján engedné haza a gyereket a droghasználó nővel:

a) a gyereket biztonságos környezet fogadja otthon (P2,P4)

- (P2: „nincs-e veszélyben a gyerek”,

- P4: „az otthoni körülmények is nagyon fontosak.”)

b) a szociális munkás döntésére bízná

- (P3) (P3: „A ti ítéletetekben megbízunk”)

c) a gyerek függőségének a mértéke a mérvadó

- (P4) „(…) tehát hogy amikor a gyerek megszületik, mondjuk, a gyerek mennyire függő különböző szerektől”

d) az anya le akar-e szokni

- (P5) „Milyen tényezőket vizsgálnál ahhoz, hogy hazaadható-e egy gyermek vagy nem?” – „Hát, először is az édesanya le akar-e szokni”)

negatív attitűd oka:

a) más ellátást igényelnek

b) saját élmény (saját, családban vagy ismeretségi körben tapasztalt élmény meghatározza)

c) „a gyereket belekényszeríti a szerhasználatba” (P5) (IN VIVO)

Diszkusszió

Az adataink és elemzésünk alapján, több szinten ambivalenciát találtunk. A várandós droghasználó nők akartak is terhesek lenni, meg nem is (gyakran ellentmondásban állt a kérdőívre adott válasz az interjúban kifejtett attitűddel).

A gyermeknevelés egy drága, és hosszútávú elköteleződést kívánó esemény. Sok nőt a terhesség anyagilag függő helyzetbe hoz az apával vagy a családjával (ez pozitív és negatív hatásként is megjelenik). A legtöbb nő számára a terhesség erőteljes érzelmi bevonódással jár.

A droghasználó várandós nők számára ambivalens érzéseik kiváltó oka továbbá a terhesség elfogadása és környezetük tájékoztatása. A legtöbb várandós nőt körülvevő személy reakciója az, hogy azonnal abba kellene hagyniuk a szerhasználatot, és elítélik őket, ha nem hagyják abba. Ugyanakkor a szerhasználat eredete gyakran köthető megküzdési/ túlélési/alkalmazkodási módokhoz, így a használat abbahagyása a fizikai mellett, érzelmi- pszichológiai problémákat okozhat.

Néhány nő abban a (tév)hitben élt, hogy a droghasználat miatt már meddővé váltak, ezért a terhesség olyan pozitív érzéssel töltötte el őket, hogy okot adott a gyermek kihordására (pozitív fordulat). Más nők számára a terhesség lehetőségének tagadása lehetőséget nyújtott arra, hogy fenntartsák a szerhasználatot is. Gyakran a második trimeszterig el sem fogadták a terhesség tényét. Ennek a bizonytalanságnak hatása lehet az anya és a magzat egészségére is.

A terhesség titokban tartása egyben azt is jelenti, hogy megnövekszik az érzelmi ambivalencia (distressz), amelyet nem tud megbeszélni senkivel egy biztonságos helyen, ahol információkat kaphatna az egészségügyi ellátásról és terhesgondozásról. Az intervenciót tovább komplikálják a - gyakran egymással is ellentmondásban lévő - szociális, családi, morális, gazdasági ügyek.

A szülés volt az a pont, amitől a leginkább féltek, az a pillanat, amikor meglátják a gyermeket. Ugyanakkor ez volt az a „nyilvános” cselekedet is egyben, amelyet nem elaborálhattak. A szülést általában szintén erőteljes érzelmek jellemzik, és a kiszolgáltatottság. A kiszolgáltatottság és bizonytalanság mértéke csökkent a szerhasználat abbahagyásának idejével.

Az anyaság növelte a nők felelősségvállalását, ugyanakkor megmaradt a bizonytalanság. A leginkább attól féltek, hogy a droghasználat következtében elvesztik a gyermeküket, hogy az ellátórendszerben lenézik őket, esetleg feljelentik őket a rendőrségnél.

Az anyaság társadalmi koncepciója terhelt: általában senki nem tudja megmondani, mitől jó egy anya, de azt igen, hogy mit csinál rosszul. A „rossz anya” megbélyegzése személyes, szociális zavarokhoz vezet, gyakran szociális izolációhoz, amely visszavezethet a szerhasznált eredeti funkciójához.

Ugyanakkor a magánnyal, a nehézségekkel és a kétértelműségekkel együtt, az anyává válás, az anyaság a felnőtt női identitás része (Chodorow 1978; Oakley 1980; Notman and Nadelson 1982; Salmon 1985).

Az ellátórendszer képviselői körében is jellemző az ambivalencia. A professzionálisokat is jellemzi a terhesség/anyaság szociális konstrukciója, amely okán pozitív attitűd jellemzi a viselkedésüket, ugyanakkor a szerhasználatról való tájékozottság hiánya és az ismeretlentől való félelem miatt negatívan, vagy bizonytalanul és semlegesen viselkednek.

Általában jellemző, hogy az intézmény sem segít a bizonytalanság feloldásában, ugyanis nincs protokoll, amire támaszkodhatnának a döntéshozatal során, nincsenek szakemberek, akikhez fordulhatnának. A pozitív attitűd és a segítségnyújtás fókusza elsősorban a gyermekre vonatkozik. A segítségnyújtásból fakadó pozitív szemlélet összekapcsolása ismeretekkel, produktív lehetne.

A kutatás értékelése

A droghasználó várandós nők ellátásának vizsgálatára kvalitatív módszertanú kutatást terveztünk, több okból: a minta speciális jellege, rejtettsége, a kutatás idői korlátai, de elsősorban a kutatási kérdés nyitottsága miatt. A kvalitatív módszertan lehetőséget nyújtott arra, hogy a vizsgálati csoportok szemléletét és attitűdjét megértsük és értelmezzük.

Ez lehetővé teszi, hogy a későbbiekben egy kvantitatív szemléletű kutatást a kódstruktúránkra alapozva tervezzünk meg.

A módszer megfelel a nemzetközi standardoknak (vö: Banwell-Bammer 2006, Bonati és mtsai 1990, Terplan-Lui 2009) és a hazai az Egyesített Pszichológiai Kutatásetikai Bizottság (EPKEB) hagyta jóvá.

A kutatást a Szociális és Munkaügyi Minisztérium KAB-KT-M-08-001 pályázata támogatta.

Irodalom

1. Babbie, E. (2003): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest.

2. Banwell C. – Bammer G. (2006): Maternal habits: Narratives of mothering, social position and drug use. International Journal of Drug Policy, 17: 504-513.

3. Beke Anna, Harmath Ágnes, Rigó János Jr., Molnár Gizella, Nobilis András (1997) Drogfogyasztó anya újszülöttjének ellátása. Gyermekgyógyászat. 48. 640 - 649.

4. Bjørg Hjerkinn, Morten Lindbæk and Elin Olaug Rosvold (2007): Substance abuse in pregnant women. Experiences from a special child welfare clinic in Norway. BMC Public Health, 7:322.

5. Bonati M., R. Bortolus, F. Marchetti, M. Romero, and G. Tognoni (1990): Drug use in pregnancy: an overview of epidemiological (drug utilization) studies. Eur J Clin Pharmacol 38: 325-328.

6. Brickman P., Rabinowitz V. C., Karuza J., Coates D., Cohn E., Kidder L. (1982): Models of Helping and Coping. American Psychologist, 37, 4: 368-384.

7. Chavkin W. (1990): Drug addiction and pregnancy: policy crossroads. AJPH, 80, 4: 483-487.

8. Demetrovics Zsolt (2007) A droghasználat funkciói. Akadémia Kiadó. Budapest.

9. VA Gyarmathy, Giraudon I, Hedrich D, Montanari L, Guarita B, Wiessing L (2009): Druguse and pregnancy – challengesforpublichealth. EUROSURVEILLANCE, 14, 9: 1-4.

10. EMCDDA (2000): Problems facing women drug users and their children.

11. Jelentés (2009). 2009-es ÉVES JELENTÉS az EMCDDA számára. “MAGYARORSZÁG”

12. Új fejlemények, trendek és részletes információk a kiemelt témákról. Nemzeti Drog Fókuszpont. Reitox.

13. Kaló Zsuzsa, Demetrovics Zsolt, Rácz József (-): A marihuána-használati kérdőív (MSI-X-HUN) validálása. Előkészületben.

14. Kvale, S. (2005): Az interjú. Bevezetés a kvalitatív kutatás interjútechnikáiba.

Jószöveg Kiadó, Budapest.

15. László János (1999): Szociális reprezentáció. Kollektív, társas, társadalmi. Magyar Pszichológiai Szemle.

16. Lázár Levente & Lázár Cseke Éva (2009): Kábítószer-használó várandós nők szülészeti ellátása során alkalmazott kommunikációs technikák. In: Rigó János Jr., Oberth József, Sógorka Iildikó (szerk): Droghasználó terhes nők és gyermekeik ellátása. MEJOK, Budapest, 60-70

17. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin, Légmán Anna, Rácz József (2008): A kezelésbe jutás akadályai roma és nem roma, kezelésen kívüli intravénás használók körében Budapesten. Addiktológia, 3-4: 205-233.

18. Mészáros Piroska (2009): Droghasználó emberekkel kapcsolatos előítéletekről. In: Rigó János Jr., Oberth József, Sógorka Ildikó (szerk): Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása. MEJOK, Budapest, 195-209.

19. McAdams, D. P. (1995). The life story interview. A webről: 2008/03/12: http://www. sesp.northwestern.edu/foley/instruments/. Kézirat.

20. Moscovici, S. (1984): The phenomenon of social representations. In: Farr R. M.& Moscovici S. (szerk): Social Representations. Cambridge University Press, Cambridge. 3-69.

21. Olofsson, M. (2007): FAMILY CENTER OF COPENHAGEN. Copenhagen University Hospital Hvidovre and Rigshospitalet. A Program for Substance-using Pregnant Women and their Infants. National and International Experts´Advisory Conference, Oslo.

22. Paksi Borbála (2003) Drogok és felnőttek. A tizennyolc év feletti lakosság drogfogyasztása és droggal kapcsolatos gondolkodása az ezredfordulón, Magyarországon. Nemzetközi Drogmegelőzési Intézet. Kutatások 4. L’Harmattan Kiadó. Budapest.

23. Rácz József (2006): Kvalitatív drogkutatások. L’Harmattan, Budapest.

24. Rigó János Jr. (2009): A drogfogyasztó várandós nők terhesgondozása. In: Rigó János Jr., Oberth József, Sógorka Ildikó (szerk): Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása. MEJOK, Budapest, 9-20.

25. Sógorka Ildikó (2009): A kábítószer-használó várandós nők szociális problémáinak kezelése a kórházi szociális munka során. In: Rigó János Jr., Oberth József, Sógorka Ildikó (szerk): Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása. MEJOK, Budapest, 195-210.

26. Stocker A. K. & Hargitai R. (2007): Az anya-magzat kötődés narratív pszichológiai

vizsgálata. Pszichológia, 27, 3: 239-259.

27. Szokolszky Ágnes (2004). Kutatómunka a pszichológiában. Osiris, Budapest.

28. Terplan M. & Lui S. (2009): Psychosocial interventions for pregnant women in outpatient illicit drug treatment programs compared to other interventions (Review). The Cochrane Library. www.thecochranelibrary.com

Dr. Csorba József - Pataki Zoltán - Péterfi Anna

Budapesti problémás szerhasználó nők kvantitatív vizsgálata (2009)

A várandós nők szerhasználata, a fogyasztott szertől és a szerhasználat egyéb körülményeitől függően, egyaránt kockázatokat hordoz az anya, gyermeke/gyermekei, és a születendő gyermek számára. A problémás szerhasználat és a gyermekvállalás kapcsán felmerülő problémákra csak akkor adhat hatékony válaszokat az ellátórendszer, ha információval rendelkezik a várandós droghasználó nők veszélyeztetett csoportjának jellemzőiről.

A problémás szerhasználó nőkről, a szerhasználó nők várandósságáról kevés hazai adattal rendelkezünk.

A kutatás célja az volt, hogy feltárjuk a problémás szerhasználó nők jellemzőit, és képet kapjunk arról, melyek azok a kockázati tényezők, amelyek figyelembe vétele fontos lehet a válaszlépések megtervezésekor.

Célcsoport

Kutatásunkat a problémás szerhasználókra fókuszáltuk. Az EMCDDA (European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction) definíciója alapján azokat tekintjük problémás szerhasználóknak, akik tartósan és/vagy rendszeresen opiátokat, amfetamint vagy kokaint fogyasztottak/fogyasztanak, vagy akik életük során intravénásan fogyasztottak valamilyen kábítószert (EMCDDA 2006).

Kutatásunkat a fővárosra korlátoztuk. A kutatás célcsoportjába a Budapesten élő, szubsztitúciós kezelőhelyek és tűcsere-szolgáltatók látókörében lévő intravénás szerhasználó vagy opiát-származékokat használó nők tartoztak. A mintába kerülés feltételei a következők voltak:

- nő;

- aktív opiátfogyasztó, vagy intravénás szerhasználó, vagy helyettesítő program keretében metadon vagy buprenorfin-naloxon kezelésben részesülő ember.

Lekérdeztük az adatfelvétel idején valamennyi budapesti szubsztitúciós kezelésben lévő nőt, és ezzel nagyjából egyező számú, tűcsere-szolgáltatásban ellátott szerhasználó nőt.

A tűcsere-programokban a mintába kerülés feltétele volt még, hogy az adatfelvételt megelőzően legalább harminc nappal regisztrált kliense legyen az adott programnak, ezzel megelőzve, hogy szolgáltatást kizárólag a motivációs díj (a kutatásban való részvételért járó jutalom) miatt felkereső személyek kerüljenek a mintába. A kliensekkel való kapcsolatba lépés a szolgáltatás igénybe vételekor történt.

A szubsztitúciós kezelésben lévők esetében ez nem volt probléma. Köszönhetően a szabályozott terápiás folyamatnak, az összes, a kérdezés megkezdésekor kezelésben lévő szerhasználó nőt sikerült elérni, csupán 4 olyan személy volt, aki nem kívánt részt venni a lekérdezésben.

A tűcsere-szolgáltatások esetében nehézkesebb volt a klienskör elérése. Itt a mintába kerülők számának meghatározása a szolgáltatók becslése alapján1 történt.

1 A szolgáltatók korábbi adatforgalmukból becsülték meg, várhatóan hány, a mintába kerülés feltételeinek eleget tevő kliens látogatja majd a szolgáltatást az adatfelvétel időszakában.

Tekintve, hogy a szubsztitúciós kezelésben lévők egy része látogat tűcsere-szolgáltatást is, lekérdezésük sok esetben nem a szubsztitúciós kezelést végző szolgáltatónál, hanem a tűcsere-szolgáltatóknál történt meg.

Módszer

A kérdőív három témakört vizsgált: szociodemográfiai háttér, a szerhasználat jellemzői, és a hozzá kapcsolódó tényezők, valamint a várandósság. A kérdőív elkészítését követően három próbalekérdezés történt, majd a kérdőívet korrigáltuk a szükséges helyeken.

A lekérdezést a szolgáltatók munkatársai végezték2. A lekérdezés a szolgáltatóknál történt, nyitvatartási időben. Az adatfelvétel időszaka 2009. június 15-től augusztus 15- ig tartott. A lekérdezés face-to-face technikával történt, a válaszadás önkéntes volt, a kérdezettek, étkezési utalvány formájában, motivációs díjban részesültek.

Az adatrögzítés, és az adatok feldolgozása az SPSS programcsomag segítségével történt. A duplikációk szűrése - a lekérdezés folyamán a szolgáltatók szintjén, az adatrögzítést követően a teljes minta szintjén - a TDI generált kódok segítségével történt. Többszöri felvétel esetén a korábbi felvételt őriztük meg.

A kérdőív főbb kérdéscsoportjai:

- szociodemográfiai háttér ;

- szerhasználati szokások, drogkarrier;

- egészségi állapot;

- a várandósságok száma, kimenetele.

A lekérdezés eredményeképpen összesen 201 klienssel sikerült a kérdőívet felvenni, ebből 175 volt az értékelhető kérdőívek száma.

Az adatfelvételben részt vett az összes Budapesten szubsztitúciós kezelést biztosító ellátó, és az összes tűcsere-program3 (mobil és fix székhellyel rendelkező egyaránt).

A kutatás legfontosabb eredményei

Szociodemográfiai háttér

A vizsgált minta átlagéletkora 32 év volt, a legfiatalabb válaszadó 16, a legidősebb 52 évesnek vallotta magát. A minta életkor szerinti megoszlását az alábbi táblázat mutatja:

1. táblázat: A minta korcsoportok szerinti megoszlása (N=174)

2 A lekérdezést megelőzően minden szolgáltatónál felkészítést tartottunk, és a kérdezést segítendő, összeállítottuk a kérdezői instrukciókat, amit minden kérdező megkapott és elolvasott.

3 Amelyprogramakutatásmegtervezésesorán(2008 őszén) márműködött:ABaptista Szeretetszolgálat Utcafront programja, a Drogprevenciós Alapítvány Hollán Ernő utcai tűcsere-programja, valamint a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Contact Café programja.

A kérdezettek 10%-a nem fejezte be a 8 általánost, 36% legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános volt. 46% rendelkezett valamilyen középiskolai végzettséggel és 8% felsőfokú végzettséggel.

2. táblázat: A minta iskolai végzettség szerinti megoszlása (N=175)

A megkérdezettek lakhatási körülményei viszonylag rendezettnek mondhatók. 26% élt albérletben, 56% saját vagy önkormányzati lakásban, 15% lakott szívességből valamely ismerősénél, és mindössze 5,2% lakott szállón, foglalt házban, vagy vallotta magát hajléktalannak.

3. táblázat: Lakhatási körülmények (N=175)

Állandó munkahellyel 31%-uk rendelkezett, 26% élt alkalmi munkákból, 10% vallotta magát gazdaságilag inaktívnak, és a minta harmada (33%) munkanélkülinek.

4. táblázat: A teljes minta munkaügyi státusz szerinti megoszlása (N=173)

Azok közül, akik úgy nyilatkoztak, hogy dolgoznak, 39% van teljesen bejelentve, 13% részben, és 49% nincs bejelentve.

A vizsgálat kitért néhány olyan életeseményre, amelyek szociális problémák okai és következményei is lehetnek. Ezek közül egyik az öngyilkossági kísérlet volt, melyről a kérdezettek közel fele (48%) számolt be.

5. táblázat: Egyes életesemények előfordulási gyakorisága a kérdezettek körében (N=175)

Szerhasználat jellemzői

A minta 83%-a vallotta magát elsődlegesen opiátfogyasztónak, 12% amfetamin- fogyasztónak és 4%-uk valamilyen egyéb szert jelölt meg elsődleges kábítószerként.

Az első intravénás szerhasználat átlagosan 21 éves korban következett be (minimum 12, maximum 39 évesen), ugyanakkor a megkérdezett nők 46%-a 18 évesen vagy annál korábban használt intravénásan valamilyen illegális szert először. 95% (166 fő) nyilatkozott úgy, hogy injektált már élete folyamán - közülük 62 fő jelenleg is injektál -, és 5% (9 fő) bevallása szerint soha nem injektált.

A drogkarrier átlagos hossza4 14,1 év volt a mintában (a szubsztitúciós kezelésben részt vevők körében 15,1 év, a tűcsere kliensek között 12,4 év). A minta közel háromnegyedének (72%) drogkarriere több mint 10 éves múltra tekint vissza. Legtöbben a kérdezettek közül (38%) 11-15 éve használtak először kábítószert.

1. ábra. Kérdezettek megoszlása a drogkarrier hossza alapján (fő, N=172)

4 Az első szerhasználat életkora és a kérdezett életkora közti különbség átlaga a teljes mintában.

Ellenszolgáltatás fejében létesített szexuális kapcsolat

A kérdezettek 23%-a (41 fő) létesített életében szexuális kapcsolatot ellenszolgáltatás fejében. Közülük 35 fő (85%) ezt az első szerhasználatot követően tette első alkalommal, akiken belül 26 fő (63%) az elsődleges szer első használatát követően létesített elsőként szexuális kapcsolatot ellenszolgáltatás fejében.

A valaha ellenszolgáltatásért szexuális kapcsolatot létesítők körében az első ilyen alkalom átlagéletkora 20 év volt, a válaszadók 33%-a (13 fő) esetében 18 éves kor alatt következett be (a minimum életkor 13 év volt).

6. táblázat. A kérdezettek megoszlása az első ellenszolgáltatásért létesített szexuális kapcsolat életkora tükrében (N=40)

Kapcsolat az ellátórendszerrel

Kutatásunk arra is kiterjedt, milyen kábítószer-problémával kapcsolatos ellátást és milyen mértékben vett igénybe a vizsgált csoport. A metadon-kezelés és a tűcsere-szolgáltatás volt az a két ellátási forma (részben a mintavételnek köszönhetően), melyet a legnagyobb arányban vettek igénybe életük folyamán a kérdezettek (71% és 69%). Ezt a pszichiátriai kezelés követte 48%-kal. A kérdezettek 41%-a vett részt a büntetőeljárás alternatívájaként igénybe vehető elterelési programban, 36%-ukat kezelték rehabilitációs program keretében. Legalacsonyabb arányt a félutas ház és a védett munkahely programban való részvétel mutatta, aminek egyik lehetséges oka ezen szolgáltatások igen korlátozott hozzáférhetősége.

7. táblázat. A kérdezettek megoszlása kezelésekben és szolgáltatásokban való részvétel alapján (fő, %)

Várandósság

A minta 80%-a (140 fő) számolt be várandósságról élete során.

8. táblázat. Volt valaha várandós? (N=175)

Az ismert várandósságok 57%-a az első szerhasználatot követően következett be. Az élveszüléssel végződő várandósságok 56%-a az édesanya első szerhasználatát követően következett be.

A valaha teherbe esettek (140 fő) összesen 418 várandósságról számoltak be5, ami fejenként átlagosan 3 várandósságot jelent. Az ismert kimenetelű várandósságok 36,3%-a végződött élveszüléssel és 48%-a abortusszal. A halvaszüléssel végződő várandósságok aránya 4,4%, míg spontán vetélés az esetek 11,4%-ában következett be.

2. ábra: A szülés kimenetele a vizsgált várandósságok körében

A kutatás egyik legfigyelmeztetőbb eredménye, hogy míg az általános populációban Magyarországon a 100 élveszülésre jutó terhesség-megszakítások száma 44,5 (KSH 2009) addig a mintában mért érték ennek közel háromszorosa: 124,2.

5 A lekérdezés során minden valaha várandósságon átesett nő esetében az utolsó négy várandósság kimenetele lett rögzítve. A várandósságok kimenetelét illetően tehát csupán az utolsó négy várandósság esetében van adatunk. A válaszadók összesen 418 várandósságról számoltak be életük során, melyből 342 várandósság kimenetelére vonatkozóan van információnk a lekérdezésből.

3. ábra: 100 élveszülésre jutó terhesség-megszakítások száma az általános populációban

és a mintában

Következtetések

A vizsgált csoport nagy része (80%-a) már átélt terhességet élete folyamán. A várandósságok többsége (57%-a) az anya első szerhasználatát követően következett be. Ezekből az arányokból kitűnik, hogy a terhesség egy olyan élethelyzet, amellyel a legtöbb szerhasználó nő szembesül drogkarrierje során. A szerhasználó nőket is fogadó ellátási formáknak fel kell készíteniük klienseiket erre az élethelyzetre, segítséget kell nyújtaniuk az ilyenkor szükséges ellátások igénybevételéhez.

Az abortuszok problémás szerhasználó nők körében mért mértéke – ami háromszorosa az általános populációban mért értéknek – sajnos azt mutatja, hogy a nem kívánt terhességek megelőzése, valamint a várandósság alatt nyújtott ellátások hozzáférhetősége és relevanciája a szerhasználók szempontjából nem kielégítő. E speciális, különösen veszélyeztetett csoportba tartozó anyák és magzataik védelmében szükséges ilyen szolgáltatások fejlesztése, hozzáférhetőbbé tétele.

Irodalom

1. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin, Kaló Zsuzsa, Rácz József(2009): Droghasználók

társadalmi kirekesztettségének vizsgálata. Kézirat

2. Egészségügyi Minisztérium, Grézló Orsolya, Koós Tamás, Péterfi Anna, Rácz József (2009): Drogfogyasztók kezelése: kezelési igény és hozzáférhetőség. In: 2009-es éves jelentés az EMCDDA számára. Nemzeti Drog Fókuszpont

Link: http://drogfokuszpont.hu/?pid=96#2009 [letöltés ideje: 2009. 11. 20.]

3. Elekes Zsuzsanna, Nagy Zoltán, Nyírády Adrienn, Porkoláb Lajos (2006): Problémás drogfogyasztás. In: 2006-os éves jelentés az EMCDDA számára. Nemzeti Drog Fókuszpont.

Link: http://drogfokuszpont.hu/?pid=96#2006 [letöltés ideje: 2009. 11. 20.]

4. EMCDDA (2006): EMCDDA Éves Jelentés - A kábítószer-probléma Európában 2006

5. Stocco, P., Llopis Lacer, J. J., DeFazio, L., Calafat, A., Mendes, F. (2000): Women drug abuse in Europe; gender identity. IREFREA and European Commission. Venice.

6. EMCDDA (2006): 2006 Selected Issue – A gender perspective on drug use and responding to drug problems. EMCDDA.

7. KSH (2009): Egészségügyi statisztikai évkönyv, 2008. KSH.

Dr. Rácz József

Az injekciós droghasználat előfordulása és kockázatai

Az injekciós kábítószer-használók az Európai Unióban és Magyarországon: kezelési adatok

Az Európai Unió legtöbb országában az injekciós használat szinte kizárólag az opiátokhoz, ezen belül is a heroinhoz kötődik, Magyarországon viszont – a skandináv (svéd), illetve cseh- és szlovák adatokhoz hasonlóan – az injekciós amfetaminhasználat is jelentősnek mondható. Egyéb szerek (injekciós metadon, buprenorfi stb.) lényegesen kisebb arányban fordulnak elő. A rendelkezésre álló, viszonylag korlátozott adatok alapján a problémás opioidhasználat becsült előfordulási arányának átlaga a 15–64 éves népességen belül 1000 főre jutó négy–öt eset lehet. Ha feltételezzük, hogy mindez az EU egészét tükrözi, akkor 2006-ban az EU-ban és Norvégiában mintegy 1,5 millió (1,3–1,7 millió) problémás opioidhasználó élt. A problémás ebben az esetben jellemzően az injekciós használatot jelenti. A 2006-ban bejelentett összesen 387 000 kezelési igényből (az adatok 24 országból állnak rendelkezésre) a heroint

fő kábítószerként 47%-ban nevezték meg, mint elsődleges kábítószert.

A legtöbb országban az „összes kezelési igény” (Treatment Demand Indicator: TDI) 50–80%-át jelentették az opioidhasználathoz köthetőnek, a többi országban ez az arány 15–40% között alakult. Az opiátok nemcsak a kezelésre jelentkezők között számítanak a leggyakrabban megnevezett kábítószernek, hanem a már kezelés alatt állóknál is. Egy kilenc ország részvételével történt kutatás szerint az összes, kezelés alatt álló kliens között az elsődleges opiáthasználók összességében a kliensek 59%-át jelentették, de a kezelésre életükben először jelentkező kliensek körében csak 40% volt az arányuk. A kábítószer miatt járóbeteg-kezelésre jelentkező opioidhasználók közül összességében 43% számolt be a kábítószer intravénás használatáról. Magyarországon a kezelésbe került opiát-, azaz többségében heroinhasználók jellemző többsége injekciós használó volt. (Magyarországon a kezelésbe kerültek többsége kannabiszhasználat miatt került oda.)

Magyarországon a kezelésbe került opiáthasználók száma 2003-tól kismértékben csökkent, majd 2008-ban kismértékben emelkedett, azonban ez az emelkedés az injekciós heroinhasználók számában nem tükröződött. Az amfetaminhasználat miatt kezeltek száma évenkénti, kisebb ingadozást mutat. A kezelésbe került injekciós droghasználók (gyakorlatilag heroin- és amfetaminhasználók) száma 2000 fő/év, illetve ez alatt mozog, lényegében 2003 óta csak kis ingadozással.

1. ábra: Illegális szerek fogyasztása miatt kezelt betegek száma 2003-2008 (fő)

Forrás: OSAP 1627, illetve EüM (ESzCsM) 1211. sz. jelentés

A kezelt betegek megoszlása a drogfogyasztás módja szerint 2003-2008 (fő)

Forrás: OSAP 1627, illetve EüM (ESzCsM) 1211. sz. jelentés

Tanulságos az az ábra, ami azt mutatja, hogy mennyi idő telt el a droghasználat kezdete és a kezelésbe kerülés között: mint látjuk, 6-7 év is! Ez hosszú idő, és az adat csak azokra vonatkozik, akik kezelésbe kerültek!

Átlagos látencia periódus az egyes szertípusok esetében 2005–2009 között (év)

Forrás: OAC

Az injekciós kábítószer-használók száma

Az injekciós kábítószer-használók számát – mivel egy rejtett csoportról van szó, amelynek sok tagja kerüli a kapcsolatot a segítő intézményrendszerrel – becslési eljárásokkal tudjuk meghatározni. Ezek azon alapulnak, hogy a rejtőzködő injekciós droghasználók közül bizonyos számban kezelésbe kerülnek, illetve kapcsolatba kerülnek a rendőrséggel, esetleg szűrővizsgálaton vesznek részt. Így a számuk – körülbelüli módon – becsülhető.

A rejtett intravénás populáció nagyságát 2007. és 2008. években pontbecslést alkalmazva teljes statisztikai függetlenség esetén 1320 főre, a teljes intravénás populáció nagyságát 2291 főre becsülték. A becsült 74%-os tudatos részvételi hányad esetén az intravénás szerhasználó populáció nagysága 5175 fő (Bozsonyi és Horváth, 2010b).

A budapesti injekciós droghasználók szociodemográfiai jellemzői

Ismét utalunk rá, hogy rejtőzködő szerhasználókról van szó. Akik kezelésbe kerülnek, azokról viszonylag részletes adatokkal rendelkezünk, akik viszont nem, azok jellemzőire csak egyes kutatási beszámolókból, illetve a tűcsere-programok adataiból következtethetünk.

Növekvő életkor és növekvő amfetaminhasználat

Megfigyelhető, hogy a budapesti injekciós droghasználók életkora nő: a 2000-es évek elején 22,5-25,5 év volt (Rácz, Máthé-Árvay és Fehér, 2003), a 2000-es végén pedig már a 31 év feletti korosztályok is jelentősebb számban megjelentek.

A minta bemutatása szociodemográfiai jellemzők által

Forrás: Márványkövi, Melles Légmán és Rácz, 2008

Ugyanezt az „idősödő” tendenciát tükrözik a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia úgynevezett Kontakt Kávézójának adatai is. E szolgáltatás alapja a tűcsere, tehát az itt regisztrált kliensek injekciós szerhasználók. Az is látható, hogy míg országosan az opiátok (jellemzően injektált heroin) miatt kerülnek kezelésbe a szerhasználók, addig itt az amfetamin-injektálók vannak túlsúlyban. A tűcsere-program klienseire azonban mindkét szerhasználó csoportban jellemző, hogy nem kerültek kezelésbe, akár több mint 10 éves injektáló szerhasználat után sem.

A Kontakt Kávézó klienseinek életkori megoszlása

Forrás: Csák és Gyékiss, 2010

A Kontakt Kávézó klienseinek szerhasználati megoszlása

Forrás: Csák és Gyékiss, 2010

A Kontakt Kávézó klienseinek szerhasználati és életkori megoszlása

Forrás: Csák és Gyékiss, 2010

A szerhasználatot és az életkort bemutató ábra arra utal, hogy a fi az injekciós szcénába

„belépő” szerhasználók inkább amfetamint injektálnak, míg az idősebbek inkább heroint. A roma szerhasználókra jellemzőbb az amfetamin- (83%), míg a nem romákra a heroinhasználat (57%) (Márványkövi, Melles Légmán és Rácz, 2008).

Az „idősebb” injektáló életkori csoportokban sok injektáló szülővel is találkoztunk. A gyermekszám tekintetében nagy és szignifikáns különbségek találhatók romák és nem romák között: míg átlagban a mintába kerültek 60,7%-ának nincs gyermeke, ez az arány a nem romák között 71,4%, míg a romák esetében csak 50%. A mintában szereplők 23%-ának egy gyermeke van, de a roma használóknál ez az arány magasabb (27,1%). A többgyermekűség (két vagy annál is több gyermek) jobban jellemzi a roma használókat.

A gyermekek száma a háztartásban: roma és nem-roma szerhasználók összehasonlítása

Forrás: Márványkövi, Melles Légmán és Rácz, 2008

Az egy háztartásban élők összetétele: a 18 év alatti gyermekekkel együttélők száma különösen fontos!

Forrás: Márványkövi, Melles Légmán és Rácz, 2008

Népegészségügyi kockázatok

Fertőző betegségek

Az injekciós droghasználat legfontosabb népegészségügyi kockázatai közé tartozik az injekciós szerelékkel, illetve a szexuális úton terjedő fertőző betegségek (’Sexually Transmitted Diseases’: STD; ’Sexually Transmitted Infections’: STI; ’Drug-related Infectious Diseases’: DRID), elsősorban a HIV/AIDS, a hepatitisz B és C, valamint más fertőzések, illetve betegségek.

HIV/AIDS

Az EMCDDA jelentése megállapítja: „A legfrissebb adatok azt jelzik, hogy az intravénás kábítószer-használók körében általában alacsony a HIV-fertőzés megjelenése az Európai Unióban. Az éberség azonban mégsem árt, néhány tagállamban ugyanis továbbra is magas az intravénás kábítószer-használathoz kapcsolódó, új HIV-fertőzések aránya, és a szomszédos országok némelyikében még ennél is aggasztóbb a helyzet.

Észtországban és Litvániában egy nemrég lezajlott HIV-járvány után az intravénás kábítószer-használók körében újonnan diagnosztizált fertőzések aránya 2001-től kezdve csökkent, de továbbra is magas szinten stabilizálódott (2006-ban egymillió lakosra jutó 142,0, illetve 47,1 új esettel), ami azt jelzi, hogy az átadási ráták változatlanul magasak. Az újonnan diagnosztizált fertőzések száma még mindig Portugáliában a legmagasabb az Európai Unióban, és miközben a tendencia csökkenő, az újonnan bejelentett diagnózisok éves rátája továbbra is magas, 2006-ban egymillió lakosra jutó 66,5 új esettel. Az Európai Unió keleti szomszédait tekintve különösen aggályos a helyzet. A két legnagyobb országban, Oroszországban és Ukrajnában az újonnan diagnosztizált esetek száma magas, és egyre emelkedik. 2006-ban az intravénás kábítószer-használattal összefüggő, újonnan diagnosztizált fertőzések számát Oroszországban több mint 11.000-re, Ukrajnában 7.000- re becsülték (egymillió lakosra jutó 78,6, illetve 152,9 új eset).

Az intravénás kábítószer-használók körében folytatódó terjedés magas arányai azt jelzik, hogy a jelenlegi szolgáltatásnyújtás elérhetőségét, szintjét és hatókörét egyaránt felül kell vizsgálni, beleértve a fertőző betegségek terjedésének megelőzésére szolgáló konkrét

intézkedéseket is, mint például a tűcsere és a helyettesítő kezelés. Emellett az intravénás kábítószer-használók körében célzott vizsgálatokra van szükség, hogy felderítsék, az egyes populációk vajon miért tűnnek különösen veszélyeztetettnek, és megkeressék a kockázatos viselkedéshez kapcsolódó tényezőket, valamint a védekezés akadályait, továbbá hogy ígéretes módszereket találjanak az új járványkitörések megelőzésére.” (EMCDDA 2008: 86.)

Az Ukrajnában kialakult helyzet - azzal, hogy Magyarország határos az országgal - kockázati tényezőt jelent.

A magyarországi helyzet

Az Országos Epidemiológiai Intézet 2008-as adatai szerint a bejelentett HIV-fertőzött injekciós droghasználók száma 1985-2008 között 20 fő volt (Jelentés, 2008). 2008-ban az 590, országosan vett, injekciós droghasználóktól származó minta (surveillance-vizsgálat) mindegyike negatívnak bizonyult HIV-fertőzés tekintetében, tehát a vizsgált intravénás kábítószer-használók között, a korábbi évekhez hasonlóan, nem sikerült HIV-pozitív személyt felderíteni (OEK, 2009).

Adatok budapesti injekciós használókról HIV/AIDS

A HIV/AIDS előfordulása az injekciós droghasználók körében 1%. Mindent meg kell tennük annak érdekében, hogy ez az arány ne növekedjen!

Hepatitisz

A hepatitisz C egyszerű terjedési modellje

Forrás: EMCDDA, 2007

A következőkben elsősorban a krónikus vírushordozókról lesz szó (akik tünetmentesek, de fertőznek). Az akut hepatitisz ritka (amely tünetekkel jár és az ÁNTSZ felé jelenteni kötelező). A krónikus vírushordozóknál az ábrán látható arányban alakulnak ki súlyosabb betegségek: krónikus májbetegség, cirrózis, májrák. Utóbbi – jelenleg gyógyíthatatlan

– betegségek a fertőzést 20-30 évvel követően alakulnak ki. Addig a fertőzött személy tünetmentes maradhat, de fertőzhet. Ezért is nevezik a hepatitisz C fertőzést „csendes járványnak”. A krónikus esetek – megfelelő infektológiai és hepatológiai vizsgálatok, illetve laboratóriumi eredmények után – ma már nagyon nagy hatékonysággal gyógyíthatók. Ilyenkor megszűnik a fertőzésveszély is. A hepatitisz C miatti kezeléshez azonban fél év absztinencia vagy metadon-fenntartó kezelés szükséges; a kezelés szoros kooperációt követel meg az egészségügyi személyzettel a fertőzött személytől.

Az Európai Uniós adatok szerint Magyarországon a helyzet nem rossz; egészen más képet mutatnak azonban a Kék Pont Kontakt Kávézójában kapott adatok – noha ezeket országos adatokkal nem lehet összevetni, a probléma érzékeltetése miatt mégis egy olyan ábrán szerepeltetjük ezeket, ahol országos (négyzetek) és regionális adatok (háromszögek) láthatók. A hepatitisz C fertőzöttségi adatok rámutatnak a célzott prevenció célcsoportjaira és felhívják a figyelmet arra, hol várható egy esetleges HIV-felbukkanás vagy éppen rohamos terjedés.

A HCV előfordulása injekciós droghasználók között (országos és helyi adatok), 2006-2007

Forrás: EMCDDA, 2009

A fertőzöttségi adatok a hepatitisz C egyik jellemzőjét mutatják. A másik jellemző, hogy hányan kerülnek e fertőzés miatt kezelésbe. A következő ábra ezt mutatja, Budapest vonatkozásában.

Szűrés után kezelésbe kerülő injekciós drogbetegek

Forrás: Gazdag és munkatársai, 2010

Látható, hogy a szűrt, hepatitisz C fertőzött betegek közül milyen kevesen jutnak el a kórház szakambulanciájára, és mindössze két beteg került kezelésbe. A hepatitisz C kombinált terápiája: egy „átlagos” esetben 26,7 hétig tart az antivirális kezelés, amelynek a költsége átlagosan 3,5 millió Ft (Gazdag és Horváth, 2009). Egy fertőzött beteg kezelése a hepatitisz C fertőzéssel összefüggésben a teljes élettartam alatt: 3,5–7 millió Ft költséget jelent az Európai Unió átlaga alapján (EMCDDA, 2005). Gazdag és Horváth (2009) becslése szerint a hazai kábítószer-használóknál körülbelül 600-720 esetben merül fel a hepatitisz C miatti kezelési igény, ami körülbelül 2,5-3 milliárd Ft költséget jelent. A szerzők megjegyzik, hogy ez a kiadás nem a „még megelőzhető”, hanem a „jövőben realizálódó” kiadások közé tartozik. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a költségek kisebbek lesznek az antivirális kezelés hozzáférhetősége és a mortalitás miatt.

Szűrővizsgálatok

Az intravénás kábítószer-használók országos mintáiban a HCV-antitest szintek 2005–2006- ban körülbelül 15% és 90% között mozogtak, de a legtöbb országból jellemzően 40%-ot meghaladó szinteket jelentettek (EMCDDA 2008).

Az Országos Epidemiológiai Központ 2006 óta végez országos mintavétellel, surveillance-típusú mintavételt injekciós droghasználóktól (ujjbegyes vérvétel). Ehelyütt a 2008. évi országos és helyi, illetve az előző évi helyi adatokat mutatjuk be. 2008-ban az 590, országosan vett, injekciós droghasználóktól származó mintában 133 személynél (22,6%) mutattak ki hepatitis C vírus elleni ellenanyagot és három esetben (0,5%) hepatitis B felületi antigént. A három hepatitis B vírushordozó közül az egyikük bizonyult egyidejűleg anti-HCV ellenanyag-pozitívnak is (OEK, 2009).

A HCV szűrővizsgálatok száma és a pozitívak aránya területenként 2008-ban és 2009-

ben

Forrás: Országos Epidemiológiai Központ (Dudás és munkatársai, 2010a) és Nemzeti Drog

Fókuszpont

A 2008. év folyamán vizsgált intravénás kábítószer-használók HIV, HCV, HBV fertőzöttsége korcsoportok szerint

Forrás: OEK, 2009

Az OEK (2009) a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia esetében a következőket találta: „A Kék Pont Alapítvány összesen 70 mintát szolgáltatott a vizsgálat számára. A 70 főből 51 (72,9%) férfi és 19 (27,1%) nő volt. A mintát adó személyek 54,3

%-a a 25-34 év közötti korcsoportba tartozott (38), 15,7 %-a idősebb volt 35 évnél (11),

30 %-uk fiatalabb volt 25 évnél (21). A 70 személyből 43 (63,2%) bizonyult hepatitis C pozitívnak, két esetben kétes eredményt kaptak. Az 43 hepatitis C pozitív személyből 33 férfi volt és 10 nő. A férfiak közül nyolcan 25 évnél fiatalabbak voltak, 20-an tartoztak a 25-34 év közötti korcsoportba, és öten voltak idősebbek 35 évnél. A nőknél öten a 25-34 év közötti korcsoportba, négyen a 25 év alatti korcsoportba tartoztak, egy személy pedig idősebb volt 35 évnél. Az alapítvány által beszállított minták között nem találtak hepatitis B pozitív esetet.” (OEK 2009: 9.).

91

Az OEK által 2007-ben végzett szűrés eredményei szerint: „A 70 személyből 51 (75%) bizonyult hepatitisz C-pozitívnak, három esetben kétes eredményt kaptak. Az 51 hepatitisz C pozitív személyből 40 férfi volt és 11 nő. A férfiak közül tízen 25 évnél fiatalabbak voltak, 27-en tartoztak a 25-34 év közötti korcsoportba, és hárman voltak idősebbek 35 évnél. (Csohán és Dudás, 2008, 11. o.).

A Kék Pont mintái a Kontakt Kávézó tűcsere-kliensei közül kerültek ki.

Kockázati magatartások

Népegészségügyi szempontból injekciós droghasználóknál azokat a magatartásokat tekintjük kockázatiaknak, amelyek a fertőző betegségek (STD, STI, DRID) átadásához járulnak hozzá:

– injekciós kockázati magatartások:

• direkt megosztás: közös tű/fecskendőhasználat;

• indirekt megosztás: az injekciózáshoz használt szerelékek, kellékek megosztása: például kanál, szűrő, elosztáshoz használt fecskendő, víz.

– szexuális magatartások: óvszer nélküli szexuális aktusok,

az injekciós droghasználó partner, a drog hatása alatt végzett szexuális aktusok, a drog vagy pénz – szexért történő megszerzése, gyakori partnerváltás, több szexuális partner, hajlamosító tényezők lehetnek.

A fertőzés valószínűsége injekciós droghasználók között, egy fertőzött tűvel történő injekciózásra számítva:

HIV: 0,6 – 0,8%

HCV: 1,5 – 4%

Kockázati magatartásformák előfordulása valaha és elmúlt 30 napra vonatkozóan, Budapesten, 2008-ban

Forrás: Márványkövi és munkatársai, 2008

Jóllehet az elmúlt 30 napi közös tűhasználat mind a teljes minta, mind a roma - nem roma bontásban alacsony, a többi kockázati magatartásformára vonatkozó értékek magasak. A teljes minta 55,7%-a használt már életében közös tűt, háromnegyede, illetve több mint fele közös eszközt életében, illetve az elmúlt 30 napban. A roma szerhasználókra

92

jobban jellemző a közös tű- és eszközhasználat, ami alól kivételt képez a tűmegosztás életprevalencia értéke: míg a nem roma használók 60%-a használt közös tűt életében, addig a romák 51,4%-a.

Ugyanakkor az elmúlt napban történő tűmegosztás tekintetében a romák aránya magasabb (11,4%), szemben a nem romák 7,1%-os arányával. A szúráshoz szükséges közös eszközök használatának életprevalencia értéke romák esetében 80%, nem romák esetében 70%. Közös eszközt a megkérdezést megelőző 30 napban a romák 60%-a, a nem romák 44,3%-a használt. A roma használók tehát leginkább az injektáláshoz szükséges közös eszközhasználat tekintetében tanúsítanak magasabb kockázati magatartásformát. A vizsgált eltérések közül az elmúlt 30 napra vonatkozó eszközhasználat esetében szignifikáns a különbség a roma és nem roma alpopuláció között (X=14,36; p<0,01).

Túladagolások

Az ábrán látható, hogy a legtöbb esetben heroin és amfetamin túladagolása miatt került sorkezelésre!

2004 és 2009 között a Péterfy Sándor utcai Kórház Klinikai Toxikológiai osztályán drogmérgezés miatt kezeltek száma (fő)

Forrás: OSAP 1627, illetve EüM (ESzCsM) 1211. sz. jelentés

Kábítószer-használat miatti halálozás

E tekintetben Magyarország európai uniós viszonylatban az átlag alatti halálozási arányszámmal jellemezhető országok között fordul elő: ez magyarázható azzal is, hogy az amfetaminhasználat jelentős az injektálók között és annak kisebb a halálozási kockázata.

93

Heroin és egyéb opiátok okozta halálozás 1996–2006 között Magyarországon
Forrás: Horváth, Dunay és Keller, 2007: Jelentés, 2008

Kábítószer-fogyasztással összefüggő direkt halálesetek életkori megoszlása 2009-ben
Forrás: OAC

Társadalmi kirekesztettség

Munkanélküliség

A TDI 2007. évre vonatkozó adatbázisában a munkanélküliségi ráta (26,7%) három és félszerese volt az országosénak. Rácz, Márványkövi és Melles (2009) budapesti, VIII. kerületi vizsgálatai szerint a tűcsere-programban részt vevők kétharmada munkanélküli, míg 14%-ának van valamilyen munkája. Egyéb, más jellegű foglalkozási státusszal a minta 21%-a rendelkezik. Itt már a munkanélküliek aránya igen magasnak mutatkozott.

Iskolából való kimaradás

A TDI adatok alapján a kezeltek 42,7%-nak a legmagasabb iskolai végzettsége alapfokú iskolai végzettség, 2,7% soha nem járt iskolába, illetve nem fejezte be a 8 általánost. Rácz, Márványkövi és Melles (2009) budapesti, VIII. kerületi vizsgálatai szerint a tűcsere- programban részt vevők kicsivel több, mint felének a legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános. 20% befejezett szakmunkást, szakközepet jelölt meg. A mintába kerültek 13%- ának nincs 8 általánosa, míg 8% a szakmunkás, vagy szakközépiskolát nem fejezett be. Ez a vizsgálat is az alacsony iskolai végzettséget húzza alá.

Szociális háló

Az idézett kutatás szerint a tűcsere-program klienseinek többsége szülőkkel él együtt (39%). Egyedül élt a minta 17%-a.

94

Prostitúció

A nők 27%-a, míg a férfiak 6%-a létesített már szexuális kapcsolatot pénzért, alkoholért vagy kábítószerért. A nők 16%-a gyakran választja ezt a pénzkereseti, illetve drogbeszerzési módot, szemben a férfiak 1%-ával. (Gerevich, 2007).

Hajléktalanság

A TDI-kérdőív szerint 2007-ben a kezeltek 88,2%-a rendelkezett állandó lakhellyel, 1,8%-uk intézményben élt, 10%-uk pedig nem rendelkezett állandó lakhellyel (Jelentés, 2008).

Kábítószeres bűncselekmények – kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények

A megkérdezettek közel kétharmada ellen már indítottak büntetőjogi eljárást, 30%-a pedig már ült börtönben, átlagban 2,2 évet. A kérdezettek több mint egyharmadánál kábítószer fogyasztása, átadása, kínálása miatt indult eljárás, 34%-uk esetében vagyon elleni bűncselekmény elkövetése miatt (is) (Márványkövi, Melles és Rácz 2006).
Az illegális jövedelmek, a büntetőeljárások, illetve a börtönviselt múlt jellemző az injekciós droghasználók vizsgált csoportjaira. A büntetőeljárások közé nemcsak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket számítottuk be. Az utóbbi vizsgálat felhívja a figyelmet egy olyan alcsoport létezésére is, amelynek tagjai „életformaszerűen” vándorolnak a büntetés- végrehajtási intézmények között. egyszer kint, másszor bent…
Rácz, Márványkövi és Melles (2009) vizsgálata is ezt támasztja alá: a kérdezettek 46%- a volt már valamilyen büntetés-végrehajtási intézetben.
A társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos budapesti adatok arra utalnak, hogy kialakult egy olyan injekciós kábítószer-használó populáció (is), amely a társadalmi kirekesztettség szempontjából szinte minden tekintetben hátrányos helyzetű (egyedül a hajléktalanság mutatói nem rosszak). E csoport tagjainak elérése, kezelésbe vonása és a felépülés valószínűsége rövid és hosszabb távon csekélynek mondható.

Összefoglalás

Az elsősorban a budapesti kutatási és tűcsere adatokból látszik, az 1990-es évek vége
– 2000-es évek eleje óta az injekciós droghasználók társadalmi helyzete, társadalmi kirekesztettsége szociodemográfiai jellemzői jelentősen romlottak. Az egészségügyi kezelésbe e nagyon hátrányos helyzetű csoportból alig kerül valaki: innen az az össze nem illés, hogy a kezelésbe kerültek jobb szociodemográfiai jellemzőkkel bírnak (és az injektálók aránya is csökken), míg a kezelésbe nem kerülők mutatói romlanak. Feltehetően a helyzeten csak komplex közegészségügyi és drogpolitikai módszerekkel lehet javítani!

Felhasznált irodalom, javasolt olvasnivalók

1. Bozsonyi Károly, Horváth Gergely (2010a): A problémás szerhasználat
prevalenciájának becslése Magyarországon, 2008-2009. Kézirat.
2. Bozsonyi Károly, Horváth Gergely (2010b): Az intravénás szerhasználat
prevalenciájának becslése Magyarországon, 2008-2009. Kézirat.
3. Csák Róbert és Gyékiss Roland (2010): Kálvária téri Kontakt Kávézó program kliensforgalmi adatainak elemzése. Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia, Budapest, kézirat.

95

4. Csohán Ágnes, Dudás Mária (2008): A hazai intravénás kábítószer-használattal összefüggő fertőzések (HIV, HBV, HCV) 2006-2007. évi prevalenciája felmérésének teljesítéséről. Országos Epidemiológiai Központ, Budapest. Kézirat.
5. Gazdag Gábor, Horváth Gergely, Szabó Olga, Ungvári Gábor (2010): Barriers to antiviral treatment in hepatitis C infected intravenous drug users. Neuropsychopharmacologia Hungarica. 12, 4. 459-462.
6. Gerevich József (2007): A drogfogyasztás pszichiátriai komorbiditása. Addiktológiai Kutató Intézet. Kutatási zárójelentés. Nem publikált tanulmány.
7. Gyarmathy V. Anna, Rácz József (2010): A hepatitis C-vírus es az emberi immunhiányt okozóvírus járványtana magyarországi injektáló kábítószer-használók körében. – hogyan tovább? Orvosi Hetilap, 151,10:365–371.
8. Gyarmathy V. Anna, Rácz József (2010): Szociális hálózatok, párkapcsolatok, és szerepük a kábítószerrel terjedő betegségek járványtanában és megelőzésében. Orvosi Hetilap, 151,32:1788-6120.
9. Jager J, Limburg W, Kretzschmar M, Postman M és Wiessing L (2004): Hepatitis C and injecting drug use: impact, cost and policy options. Luxembour: Office of Official Publications of the European Communities.
10. Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, 2006 (2006). A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakmai kiadványsorozata, szerk.: Felvinczi Katalin, Nyírády Adrienn és Portörő Péter, Budapest.
11. Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, 2008 (2009). Nemzeti Drog Fókuszpont. Kézirat, Budapest.
12. Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, 2009 (2010). Nemzeti Drog Fókuszpont. Kézirat, Budapest.
13. Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre on Drugs and Drug Addictions, EMCDDA): A kábítószer-probléma Európában. Éves jelentések: 2006, 2007, 2008, 2009. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala.
14. Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre on Drugs and Drug Addictions, EMCDDA) (2010): Guidelines for testing HIV, viral hepatitis and other infections in injecting drug users A manual for provider-initiated medical examination, testing and counselling. EMCDDA Manuals, Lisbon.
15. Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre on Drugs and Drug Addictions, EMCDDA) (2010): Harm reduction: evidence, impacts and challenges. EMCDDA, Lisbon.
16. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin, Légmán Anna és Rácz József (2008): A kezelésbe jutás akadályai roma és nem roma, kezelésen kívüli intravénás használók körében, Budapesten. Addiktológia (Addictologia Hungarica), 7,3-4:205-233.
17. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin és Rácz József (2006): Szex és drog: intravénás droghasználók kockázatészlelése és a viselkedési mintáinak összefüggései. Psychiatria Hungarica, 21,3:241-255.
18. Országos Epidemiológiai Központ (OEK) (2009): A hazai intravénás kábítószer- használattal összefüggő fertőzések (HIV, HBV, HCV) 2008. évi prevalenciája felmérésének teljesítéséről. Csohán Ágnes és Dudás Mária, OEK, Budapest, kézirat.
19. Rácz József (2006): Kvalitatív drogkutatások. Kvalitatív kutatások budapesti droghasználók között. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
20. Rácz József (2005): Ártalomcsökkentő drogpolitika. Magyar Tudomány, 166,8:1010– 1016.
21. Rácz József (2009). A drogbetegek ellátása. In: Drogpolitika számokban. Felvinczi Katalin, Nyírády Adrienn (szerk.) pp. 189-232. L’Harmattan, Budapest.
22. Rácz József, Márványkövi Ferenc és Melles Katalin (2009): Közösség-alapú utcai

96

megkereső modell-program pilot-study vizsgálata budapesti intravénás kábítószer- fogyasztók körében. Addiktológia (Addictologia Hungarica), 8,3: 219-253.
23. Rácz József, Márványkövi Ferenc, Melles Katalin és Vadász Viktória (szerk.: Rácz József) (2010): Út a túléléshez. Nyílt színi droghasználat és „belövőszobák” Budapesten. Az ártalomcsökkentéssel kapcsolatos megfontolások. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
24. Rácz József, Máthé-Árvay Nauszika és Fehér Beáta (2003): Kezelésre jelentkező és “utcai” injekciós droghasználók kockázati magatartásainak és kockázatészlelésének jellemzői. Előzetes eredmények. Addiktológia (Addictologia Hungarica), 3-4:370- 388.

Megjegyzés

A szövegben hivatkozott kéziratoknak csak egy részét adjuk meg külön; mivel ezek nem hozzáférhetők, a tájékozódást nem segítik. Az adott évi Jelentés a magyarországi kábítószer- helyzetről című kiadványokban lehet megtalálni a hivatkozott adatokat, diagramokat!
A szövegben jelölt OAC (Országos Addiktológiai Centrum), OSAP (Országos Statisztikai Adatgyűjtő Program), EüM (Egészségügyi Minisztérium) adatai az adott évi Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről című kiadványban megtalálhatók! Szintén itt más, hivatkozott adat is megtalálható.
Az európai adatok tekintetében pedig a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre on Drugs and Drug Addictions, EMCDDA: A kábítószer-probléma Európában című éves jelentéseket ajánljuk az olvasó figyelmébe!

97

Kaló Zsuzsa – Dr. Rácz József

Nemzetközi tapasztalatok és modellek a droghasználat és gyermekvállalás témakörében
A nemzetközi ellátási példák megegyeznek abban, hogy a droghasználó nők várandóssága egy komplex egészségügyi és szociális probléma, és az ellátórendszernek valamennyi vonatkozásával együtt kell foglalkoznia.
Egyhangúan fontosnak tartják a prevenciót, a széleskörű tájékoztatást az alkalmi és a kényszeres használó esetében is.
A legtöbb európai országban az alacsony- és a magasküszöbű szolgáltatások párhuzamosan jelen vannak, de abban már megoszlanak a gyakorlatok, hogy a tanácsadást vagy a speciális klinikák létrehozását és fenntartását tekintik-e fontosabbnak. A brit gyakorlat az előbbit: a drogambulanciák listákat kapnak az elérhető szolgáltatókról és szolgáltatásokról, és a szerhasználót átirányítják a megfelelő intézetekbe. Dániában (Family Center - Copenhagen University Hospital Hvidovre and Rigshospitalet) és Ausztriában (Bécsi Orvostudományi Egyetem Addiktológiai Klinika) azonban orvostudományi klinikákon centralizált multidiszciplináris központokat hoztak létre a várandós (és kisgyermekes) szerhasználók ellátására. Itt, azon kívül, hogy egy külön osztályon önálló multidiszciplináris team (orvosok, pszichológusok, nővérek, szociális munkások, jogászok) dolgozik, fizikailag is közel vannak a társult problémákat kezelő egyéb osztályokhoz (pszichiátria, fertőző betegségek osztálya stb.), és helyben nyújtanak jogi vagy szociális segítséget.
További perspektívákat jelentenek a bentlakásos megoldások, amelyek főleg Nagy- Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban terjedtek el. A nemzetközi példák továbbá egyhangúan fontosnak tartják a nem-elítélő, elfogadó, támogató hozzáállást a célcsoporthoz, ugyanis nagyon ritka a szerhasználó várandós nőkénél kevésbé stigmatizált csoport. Tanulmányban először az általános ellátási elveket mutatjuk be, majd a prevenció és intervenció lehetőségeit, végül konkrét példákat és megfogalmazódó dilemmákat a droghasználó várandós nők ellátásában.

Módszer

A szemle módszereként szisztematikus keresést végeztünk
1. szakirodalmi adatbázisokban (ScienceDirect, Medline, PsychInfo), és
2. ingyenesen hozzáférhető szakfolyóiratokban (Nordic Studies on Alcohol and Drugs, Addiction and Health, Harm Reduction Journal, Substance Abuse Treatment, Prevention, and Policy, Substance Abuse: Research and Treatment)
az alábbi angol nyelvű kulcsszavakkal (különállóan és kombinálva): perinatal addiction, pregnancy, drug/substance use/abuse, women, child, infant, mental health, services, management, treatment, policy, best practice.
Szürke adatként használtuk az interneten való keresést, monitoroztuk az EMCDDA (Drog és Drogfüggőség Európai Megfigyelőközpontja) által közzétett európai nemzeti drogstratégiákat, továbbá felhasználtuk a nemzetközi konferenciákon (például: ESSD 2010) hallott személyes közléseket, vagy a Gabrielle Fischerrel készített interjút1.
A mintába kerülés kritériuma az volt, hogy olyan ellátási modellről, prevenciós vagy

1 Kaló Zsuzsa interjúja e kötet 110. oldalán olvasható.
98

intervenciós programról kellett szólnia a szakcikknek, internetes honlapnak, vagy szürke adatnak, amely:
- szerhasználó és várandós és/vagy kisgyermekes nők számára hoztak létre,
- deskriptív vagy értékelő,
- vagy lehetett meta-analízis vagy szemle is.
Összesen 83 cikkből és szürke adatból 21 felelt meg a fenti kritériumnak.

Általános elvek az ellátásban

Az általános elvek között első helyen szinte minden dokumentumban az szerepel, hogy legfontosabb a nem-elítélő, támogató attitűd az ellátórendszer részéről (Klee 2002).
A terhesgondozás kerülése a szerhasználók viselkedésében nagyon összetett, de gyakran a megközelíthetőség vagy a gyermekjóléti szolgáltatásoktól való félelem is közrejátszik. A brit kormány „Minden gyermek számít” (Every child matters, DfES 2003) nevű programja összegyűjti a leginkább veszélyeztetett pozíciójú nőket, köztük a szerhasználó nőket, akik terhesként nem látogatják a terhesgondozást megfelelő rendszerességgel. Ezért a brit anyasági szolgáltatásokkal foglalkozó szervezetek megfogalmaztak egy jó gyakorlatokból álló dokumentumot (Department of Health 2004), amelyben leírják egy olyan komplex ellátóhely szükségességét, ahol multidiszciplináris team dolgozik, és kapcsolatban áll egyéb ellátóhelyekkel is. A tapasztalataik szerint ugyanis, ha ezeknek a nőknek nem próbálják meg a szükségleteiket kielégíteni, akkor nem akarnak, vagy nem tudnak részt venni a terhesgondozásban, míg ha a megfelelő szolgáltatásokat kapják, akkor hajlandóság mutatkozik a rendszeres részvételre (Simpson & McNulty 2008: 171). Az ausztrál drogstratégia (Bell és mtsai 2006) a reproduktív korban és kockázati csoportba tartozó nők általános gondozásáról az alábbi általános elveket fogalmazza meg:
1. „minden problémás szerhasználó nő tanácsadást kell, hogy kapjon a fogamzásgátlás lehetőségeiről,
2. a teherbeesés előtt szükséges, hogy információt kapjanak az örökíthető vírusokról (a megelőzésről és a kezelésről),
3. az ellátórendszerben dolgozók szükséges, hogy felismerjék, ha a szerhasználó nő komorbid pszichiátriai betegségektől is szenved, és tovább kell, hogy küldjék a megfelelő ellátó intézménybe,
4. különösen fontos a titoktartás és a bizalom megőrzése,
5. fontos, hogy rendelkezésre álljon olyan szakemberekből álló lista, akikhez a különböző intézményekből és szakterületekről fordulhatnak egymáshoz, tehát fontos a multidiszciplináris megközelítés,
6. a gyermekvédelem a helyi jogszabályozás az esetek egyedi megítélése szerint történjen.”
A megismert ellátó helyek többsége opiáthasználókkal foglalkozik. A gyakorlatban látják, hogy a célcsoport szociális (szociodemográfiai) jellemzői már eleve kockázati csoporttá teszik őket és a szerhasználat gyakran a kockázat jele és nem a kockázat okozója. Ezért is bizonyosodott be, hogy komplex ellátására van szükség, amit multidiszciplináris szakmai csoportok tudnak leghatékonyabban kielégíteni. Megegyeznek azon kutatási tényekben, hogy a dohányzásnak van legnagyobb hatása a magzat növekedésére és fejlődésére, és az alkohol a legrosszabb teratogén. Az is általános a gyakorlatban, hogy közvetlen és hosszútávú haszna lehet, hiszen a várandósság egy olyan életeseményt jelent, amely lehetőség és motiváció az anyának, hogy megváltoztassa a saját és gyermeke életét (Wright & Walker 2007).

99

Az opiáthasználó várandós nőkkel foglalkozó ellátóhelyek általános elveire az ENSZ drogokkal foglalkozó szervezetének pakisztáni csoportja készített egy összeállítás:
1. „Tájékoztassuk a nőket a szerhasználat hirtelen abbahagyásának kockázatairól, és támogassuk őket az ellenőrzés melletti dózis csökkentésére! Habár a teljes szernélküliség az ideális a várandós nőknek, legyünk tisztában vele, hogy ez nem biztos, hogy minden esetben reális opció. Támogassuk nem-elítélő módon azokat a nőket is, akik folytatják a droghasználatot vagy visszaesnek!
2. Ajánljunk fel alapvető szolgáltatásokat, amelyek javítanak az anya egészségügyi állapotán a várandósság alatt, különösképpen táplálkozási támogatást, és támogassuk abban, hogy csökkentse a dohányzást és az alkoholfogyasztást. Az alkoholfogyasztás mellőzése és a dohányzás lecsökkentése napi 10 szálra már szignifikánsan javít az anya és a gyermek egészségén is.
3. Támogassuk őket abban, hogy részt vegyenek HIV-szűrésen, tájékoztassuk őket arról, hogy ezt átadhatják gyermeküknek, és támogassuk őket abban, hogy lépjenek be a PMTCT (prevenciós program a HIV gyermeknek átadására) programba!
4. Támogassuk őket abban, hogy részt vegyenek terhesgondozáson azzal, hogy időpontot szerzünk az orvosnál vagy elkísérjük őket a rendelésre!
5. Tegyünk lehetővé ártalomcsökkentő programokat, úgy mint kondomosztás és tűcsere!
6. Tegyük lehetővé, hogy biztonságos és diszkrét helyen vehessék igénybe a terhesség utolsó fázisában a szolgáltatásokat!
Tegyünk elérhetővé otthoni terhességi teszteket, és tájékoztassuk őket, hogy akkor is teherbe eshetnek, ha nem menstruálnak!” (www.unodc.org/pakistan)
A jó gyakorlatokat összefoglalva, az alábbiakat fogalmazhatjuk meg (az ENSZ különböző összegyűjtött adatai alapján):
1. „Támogató és nem-elítélő megközelítés: A programok világszerte bebizonyították, hogy a sikeresség nagyban múlik a szolgáltatás támogató és nem-elítélő módján. Kevés olyan társadalmi csoport van, amely kisebb stigmát érzékelne a társadalom részéről, mint a várandós droghasználóké. Azok a nők, akik injekciós droghasználók is, nagy valószínűséggel bűnösnek érzik magukat a szerhasználatuk gyermekük egészségére gyakorolt hatása miatt. A büntető magatartás csupán megerősíti a nőkben az alkalmatlanság érzését, aláásva a segítő szolgáltatások iránti befogadási készséget, csökkentve a szolgáltatásokban való megmaradás esélyét;
2. A nők problémáinak egészleges kezelése: a leghatékonyabb opiátfüggő nőket kezelő programok a várandós nők szükségleteinek széles skáláját kielégítik. Ezekben a programokban úgy tapasztalták, hogy a szükségletek minél teljesebb kielégítése célravezetőbb, és megtartóbb, mint kizárólag a droghasználatra koncentrálni. Ez a megközelítés jobban segíti a terhesgondozásban való részvételt, s az anya és a gyermek egészségi helyzetét is jobban javítja;
3. Opiát-helyettesítő terápia: opiát-helyettesítő terápia metadon vagy buprenorphine használatával a leggyakoribb, és a legbiztonságosabb módja a kezelésnek azon nők esetében, akik drogokat használnak. Ha lehetőség van rá, támogassuk a nőket, hogy vegyenek részt ezekben a programokban!;
4. Kijózanítás/detoxikálás: a detoxikálás terhesség alatt általában nem javasolt, a szerhasználat folytatása és a relapszus lehetősége miatt. Mégis, néhány program Nagy-Britanniában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában lehetővé teszi a detoxikálást várandós droghasználók részére, akik metadon- vagy buprenorphine-terápián vannak. Ahol a metadon nem elérhető, orvosilag felírt lassan ható morfin biztonsággal használható az anyai visszaesés kezelésére. A Naloxone

100

és a naltrexone nem javasolt terhes nőknek, mert fennáll a gyors visszaesés és az agyvérzés lehetősége. A detoxikálás legbiztonságosabban a második trimeszterben kivitelezhető. Az első trimeszterben vetéléshez vezethet, a harmadik trimeszterben pedig koraszüléshez. Az ambuláns módon végzett opiát-detoxikálásnak alacsony a sikerességi rátája.” (www.unodc.org)

Prevenció

Bár ebben a témakörben is a prevenció lenne a legfontosabb és legcélravezetőbb, ezt a legnehezebb elérni, a drogprevenció általánosan ismert nehézségei és hatékonyságának mérési nehézségei miatt. A nemzetközi szakirodalom és a tapasztalat az iskolai oktatást és a minél szélesebb körű tájékoztatást tartja egyértelműen fontosnak, ezért több ország folyamatosan frissített, interaktív, tájékoztató honlapokat tart fenn, amelyeket szakemberek készítenek és fejlesztenek, például:
- a dán Egészségügyi Minisztérium tart fenn egy folyamatosan frissülő információs honlapot az alkohol- és drogfüggőség magzati hatásairól: http://www.denbedstestart. dk/;
- az Ausztrál Drog Alapítvány honlapja, amely alkohollal és a drogokkal kapcsolatos prevenciós lehetőségekről és ártalmakról közöl információkat: http://www.druginfo. adf.org.au;
- az Amerikai Tanács a Drognevelésért egy olyan prevenciós és oktatási ügynökség, amely programokat valósít meg és anyagokat jelentet meg a drogok egészségügyi és társadalmi hatásairól a legkurrensebb tudományos eredmények alapján: http:// www.acde.org/.2
A plakátok hatékonysága kérdéses, de több ország gyakorlatában szerepel, például:
- a brit Addaction nevű szervezet több utcai reklámkampányban hívja fel a figyelmet a szerhasználat magzatra káros hatásaira, továbbá közvetíti a segítő szervezetek elérhetőségét.
Az Abdaction „The Maya Project” néven bennlakásos drogrehabilitációs intézetet tart fenn droghasználó várandós (vagy más okból vulnerábilis) nők részére.http:// www.addaction.org.uk/?page_id=213

2 A Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásával az MTA Pszichológiai Kutatóintézet és a MEJOK Józan Babák Klub www.jozanbabak.hu oldalán a kötettel azonos időben jelenik meg egy „Tudástár”, amely ugyanezen elvek alapján készül.
101

- a norvég Egészségügyi Minisztérium egy 2008-as kampányban citylight-okon minimális szöveggel, inkább érdekes képekkel hívta fel a figyelmet a szerhasználat káros hatásaira3:

Intervenció

Az intervenció legjobb formája a várandósság előtt, a szerhasználat kezdeti periódusában zajlik, de a gyakorlat az mutatja, hogy különböző okok miatt nagyon sok nő a kritikus kezdeti néhány hét után fedezi fel várandósságát. Ezért gyakran a kezelés a várandósság alatt csak az ártalomcsökkentést jelenti. Heroinhasználat esetén a szubsztitúciós terápiák elérhetők a folyamatban.
A szakirodalom sem tud egyértelmű válaszokat nyújtani a droghasználó várandós nők ellátásának problémájára. Egy nemrég megjelent szakirodalmi összefoglalóban (Terplan-Lui 2009) a pszichoszociális intervenciók vizsgálata alapján megállapítják, hogy a kríziskezelő stratégiák hatásosak az ambuláns kliensek megtartásában, de nem a szülészeti, újszülött problémák megoldásában. Egy másik tanulmány szerint a megkereséses (ápolók, tanácsadók, szülésznők) munka hatásossága nem mérhető, ugyanakkor több évtizedes tapasztalat alapján a droghasználó várandós nők estében az esetkezelési megközelítés segített. (Gyarmathy és mtsai 2009: 1-2.)
A droghasználó terhes nők ellátása tehát nem csak a szülészeti-nőgyógyászati problémák és a droghasználat kezelését jelenti, hanem az egészség és a szociális helyzet stabilitásának javítását és megőrzését is magában foglalja. A droghasználó várandós nő a kezelési rendszerbe kerül, amivel egy óriási lehetőséget kap, hogy az ellátórendszerrel kapcsolatot tartson fenn. Ezért fontos megvizsgálni az ellátás minőségét, hogy hol lehetne
- a jelenlegi körülmények között is - fejleszteni a rendszeren.

Ellátórendszeri modellek Centralizáló, integrált programok
A centralizáló programok lényege, hogy egy helyen megtalálható több olyan szolgáltatási

3 www.regjeringen.no/

102

rész, amely a szerhasználó várandósnak fontos lehet. A központok abban különböznek leginkább, hogy mire helyezik a hangsúlyt: a klinikákon inkább a multidiszciplináris orvosi kezelésre, a kisgyermekekkel (is) foglalkozó vagy bentlakásos intézményekben pedig a szülői képességek fejlesztésére.
Az elvi alapja az integrált programoknak (ahol egy helyen található a terhesgondozás, a szülői készségek fejlesztése, a gyermekkel kapcsolatos szolgáltatások és a szerhasználattal foglalkozó szolgáltatások) az, hogy az „az ellátás, amely a nő összes szükségletét kielégíti, jobban segíti a felépülést, nagyobb fokú absztinenciát és fejlődést jelenthet, beleértve a szülői készségek és az érzelmi egészség javulását. Azok az ellátások, amelyek csupán az alkohol- vagy droghasználattal foglalkoznak, kudarcot vallhatnak és nagyobb az esély a visszaesésre.” (Milligan és mtsai 2010: 2.)
Az egy helyen elérhető szolgáltatások javíthatják az ellátás sikerességét, mert
a) az integrált programok csökkentik az ellátásban maradás/ellátásba kerülés akadályait;
b) az integrált intervencióknak szinergikus hatása lehet (például a mentális betegségek ellátása javítja az anya hangulatát, amely összefüggésbe hozható a szerhasználattal);
c) a szülői készségek és a kisgyermekes foglakozások javíthatnak az anyai motiváción a szerhasználat csökkentése érdekében.
Az utóbbi 20 évben világszerte nőtt az integrált programok száma, ezért hatásosságukról már elegendő tapasztalati bizonyíték áll rendelkezésre. Milligan és munkatársai (2010) kvantitatív meta-analízist végeztek az integrált programok hatékonyságénak vizsgálatára. 21 szakcikk alapján az eredményeik azt mutatják, hogy
- az integrált programok résztvevői az ellátásban részt nem vevőkkel szemben szignifikánsan több negatív vizeletmintával rendelkeznek a terhesség alatt, és
- csökkentették az alkohol- és drogfogyasztást.
Az integrált és nem integrált programok közötti összehasonlításban ugyanezek az eredmények jelentkeztek, de nem szignifikáns szinten. A mérőadatok az absztinencia elérése és a használat gyakorisága voltak – ezek azonban nem tükrözik a szerhasználat komplexitását és a nőkben lezajló változásokat.

Példák

A bécsi Addiktológiai Klinika várandós szerhasználók részére

A bécsi Addiktológiai Klinika várandós szerhasználók részére 10 éve működik, Gabrielle Fischer pszichiáter professzor vezetésével. Az intézmény a bécsi Orvostudományi Klinika területén helyezkedik el, így minden társult probléma kezelőhelye fizikailag is könnyen elérhető, de jó együttműködés jellemzi a különböző osztályokat is, amikor egy szerhasználó kismamának segítségre van szüksége.
Aklinikaötleteaz 1980-asévekbenmerültfel, amikoregyretöbbopitáhasználókismamával találkoztak, akik a terhesség utolsó trimeszterében jelentkeztek terhesgondozásra, vagy egyáltalán nem jelentkeztek, félve az egészségügyi ellátórendszertől, a büntetéstől és a gyermekjóléti szolgálattól. Abban az időben nem volt megfelelő multidiszciplináris ellátás a részükre, főleg azért, mert a protokoll a detoxifikációt tartotta egyetlen megoldásnak esetükben, habár az absztinencia ilyen módon való elérése hiábavalónak tűnt.
A klinika célja olyan széleskörű szolgáltatásokat nyújtani, amelyek a segítik a szermentesség elérését, minél korábbi stádiumban: az opiáthasználóknak helyettesítő terápiákat fenntartani, multidiszciplináris terápiával segíteni, amely tartalmazza a

103

pszichiátriai és szomatikus komorbiditás kezelését, a pszichoterápiás és pszichoszomatikus gondozást, az újszülöttek egészsége érdekében nyújtott elégséges terhesgondozást, és az apák/hozzátartozók bevonását (és kezelését, ha szintén szerhasználók), olyan stabil életkörülmények megteremtése érdekében, amelyek megfelelőek egy újszülött ellátására.
A klinikát látogató kliensek életkora az első látogatás alkalmával 20 és 30 év között van. Jellemző a polidroghasználat, a használt szerek általában: opiátok, kokain, benzodazepinek, nikotin, alkohol, amfetemin-származékok és kannabisz.
A program megtartó ereje 98 százalékos, az újszülöttek 85 százaléka egészséges anya gyermekeként vannak értékelve, azzal a megjegyzéssel, hogy alacsony a születési súlyuk, ami leginkább az anya dohányzásához köthető. Az újszülöttek 80 százaléka maradhat az édesanyjánál.
A klinikán kutatásokat is végeznek.
A klinikán dolgozók legnagyobb nehézségként a célcsoport elérését és bővítését tartják, legfontosabb további feladatként pedig az utánkövetést. (Fischer 2011, személyes közlés alapján)

1. ábra: A bécsi addiktológiai klinika működésének összefoglaló ábrája

Therapeutic Community Karlov, a csehországi terápiás közösség anyák részére

A csehországi terápiás közösség anyák részére 1999 óta működő NGO, vezetője Jiří Richter, célja ellátást nyújtani olyan szerhasználó nőknek, akik várandósak vagy kisgyermekük van. Az EMCDDA (www.emcdda.europa.eu.) a jó gyakorlatok között említi.
Aprogramalapvetőenegyterápiásközösség, amely 10 anyaés 12 gyermekbefogadására alkalmas, de van ambulancia része, utánkövetéses és bentlakásos szolgáltatása is. A program egyik része foglakozik a szülői készségek fejlesztésével, amelyben két specializált szakmai csapat dolgozik a nők segítésén.
A program aktívan foglalkozik a célcsoport felkutatásával és egyre jobban ismert a cseh intézmények körében, ahonnan klienseket küldenek. Jó viszonyban vannak a büntető - és a gyermekjóléti intézményekkel is.
A program fő céljai: segíteni a nőket abban, hogy felismerjék a motivációt a leszokásra, amely az anyaszerepükben is támogatja majd őket, a partnerek bevonása, akik általában szintén szerhasználók, újraéleszteni a kliens családi és egyéb kapcsolatait, hogy a programot elhagyva a gyermek és az anya számára biztosított legyen egy nem-szerhasználó közeg, kezelni a szerhasználatot és támogatást nyújtani egyéb készségek megszerzéséhez (oktatás, szakképzés, szülői készségek stb.).

104

Maternal Addiction Treatment, Education and Research (MATER)

Az Amerikai Egyesült Államokban, Philadelphia Államban található MATER program, egy orvosi támogatású drogambulancia és bentlakásos program, melyet 1974-ben alapított a NIDA (National Institute on Drug Abuse), hogy széleskörű szolgáltatásokat nyújtson várandós kokain- és opiáthasználó nők számára. Akkoriban nagyon kevés program létezett, amelynek a célcsoportjába a nők és a gyermekek is beletartoztak volna, és azóta sem nőtt nagymértékben az ilyen jellegű kezdeményezés (UNODC 2004). A bentlakásos program 1989 óta működik és elsősorban kokainhasználó várandós nők részére hozták létre:
- A program alapvető célja, hogy fejlessze és fenntartsa a célcsoportba tartozó nők és gyermekik egészségét és biztonságát, azzal, hogy megfelelő szolgáltatásokat nyújt, úgy mint: a legkorszerűbb nőközpontú, gyógyszeres támogatású ellátás;
- széleskörű, megértő, minőségi addiktolgóiai ellátás a várandós vagy kisgyermekes anyák részére;
- az állami egészségügyi modellnek megfelelő addiktológiai kezelés, amely tartalmazza a gyógyszeres kezelést, az egyéni vagy csoportterápiákat, a családterápiát, a relapszus intervenciót, a szülői készségek fejlesztését, a nők egészségével kapcsolatos ismeretek fejlesztését és az esetmenedzsmentet.
A program kialakításánál helyi és nemzetközi kutatási adatokat is felhasználtak.
A program befogadóképessége: intenzív ambuláns kezelés 170 nő részére, bentlakásos lehetőség 20 nő részére (20-30 hat év alatti gyermekkel).
A szolgáltatás tartalmazza - a fentieken kívül - HIV-teszt elvégzését, általános tanácsadást, pszichiátriai ellátást, terhesgondozást. Ez utóbbit a program közvetlen beosztottjai végzik, akik egyszerre értenek a szülészet-nőgyógyászathoz és az addiktológiához.
A MATER segítségével a kockázati csoportba tartozó nők képesek lehetnek egészséges újszülöttet a világra hozni, újraépítve az életüket annyira, hogy mindkettőjüknek egészséges és biztonságos környezetet biztosítsanak.

A baltimore-i „Addikció és terhesség központja”4

A baltimore-i „Addikció és terhesség központja” (Center for Addiction and Pregnancy, CAP) innovatív megközelítéssel segít az anyáknak és gyermekeiknek, hogy megküzdjenek a fizikai, érzelmi és szociális problémákkal, amelyet a függőségük okoz. Szolgáltatásaik között ambulancia és bennlakó programok is találhatók, a főbb céljaik között szerepel a szerhasználatból adódó szülészeti komplikációk számának és komolyságának csökkentése, a családtervezés segítése és hosszútávú segítségnyújtás a gyermekek részére. A szolgáltatás egy kórház külön szárnyában található, ahol az alábbi szolgáltatások vehetők igénybe:
- szerhasználat kezelése (például egyéni és csoportterápia, tanácsadás, tréning, metadon-terápia);
- pszichiátriai kezelés (például diagnózis, gyógyszeres kezelés);
- gyermekgyógyászat (1-től 21 éves korig), szülészet-nőgyógyászati kezelés és gyermekjóléti szolgálat, bennlakásos lehetőség (16 ágyas, 24 órás szakmai felügyelettel), családtervezési tanácsadás.

4 http://www.hopkinsmedicine.org/psychiatry/bayview/specialty_areas/substance_abuse/center_ addiction_pregnancy.html

105

A koppenhágai „Családi Központ” (Family Center - Copenhagen University Hospital Hvidovre and Rigshospitalet)

A koppenhágai egyetem „Családi Központ”-jában (Family Center - Copenhagen University Hospital Hvidovre and Rigshospitalet) külön foglalkoznak a szerhasználó várandós nőkkel és gyermekeikkel. A központban multidiszciplináris team-ek dolgoznak, amely tagjai orvosok, szülésznők, pszichológusok, szociális munkások, valamint kapcsolatot tartanak az alábbi intézményekkel is: szülészeti-, újszülött- és gyermekosztály, infektológia, pszichiátria, szociális szolgáltatások, gyermekjóléti intézmények, körzeti orvosok, alkohol- és drogfüggőséget kezelő programok.

Nem centralizáló, „one-stop” klinika

A szerhasználó várandós nők ellátásában ritkábban találkozunk nem centralizáló, úgynevezett one-stop klinikákkal: itt csak egyszer találkoznak a klienssel, de megpróbálják a lehető legtöbb információval ellátni, és kifejezetten a szerhasználathoz értő védőnő, szülész, addiktológiai szakorvos végzi a tanácsadást.
Az elméleti megfontolás a one-stop klinika mögött az, hogy a stigmatizáció kockázata és a bizalomhiány miatt a nők szívesebben vesznek részt ezekben a szolgáltatásokban (Wright
& Walker 2007: 117.), bár Klee és munkatársai (2003) szerint ez főleg az alkoholfogyasztó és magas társadalmi státuszú nőket érinti inkább, akiknek komoly problémát jelent a saját közegükben felvállalni szenvedélybetegségüket.
Leginkább Nagy-Britanniában találtunk erre példákat:
- a leeds-i klinikán arra törekednek, hogy ne legyen elkülönített klinika fenntartva a drog- vagy alkoholhasználó kismamáknak, ezért ott az úgynevezett one-stop klinika módszert részesítik előnyben;
- a One-Stop Maternity Drug Dependency Service Bradforban5 (Nagy-Britannia) az ártalomcsökkentést és tanácsadást tekinti fő feladatának, segíti továbbá az ambuláns detoxifikálást. A szolgáltatás a magzat/újszülött egészségét tartja legfontosabbnak, az anya motivációjától függetlenül.
További dilemmák

Anemzetközi példák többsége hangsúlyozza, hogy az alacsony- és magasküszöbű szolgáltatásoknak egyszerre érdemes jelen lenniük egy országban, ahhoz, hogy a különböző igényű várandós szerhasználó nők mindegyike megtalálja a neki megfelelő ellátást.

5 http://www.substancemisuse.bradford.nhs.uk/Lists/Projects/DispForm.aspx?ID=171

106

Az alacsonyküszöbű vagy ártalomcsökkentő programokra egy olyan „belépő” intézményként tekintenek a drogpolitikák, amelyek a különböző szolgáltatásokon keresztül (tűcserétől a szexedukációig) elérik a rejtett populációkat és kölcsönösen lehetőséget kapnak „egymás megismerésére” (EMCDDA 1999). A kifejezetten női ártalomcsökkentő programok (Magyarországon a Kálvária téri Csere Csak Csajoknak, Írországban a dublini SAOL projekt) előnye, hogy érzékeny a nemi sajátosságokra, és ezáltal a női identitás erősítője lehet a függőség általános közegében, ahol a szerhasználó nőknek sokszor van szüksége az önértékelés, tisztelet és bizalom gyakorlására.
A problémás női droghasználók, valamint társult problémáik megértése és felismerése az első lépés egy olyan rendszer kialakítására, amelyben ők maguk is fejlődhetnek (Ettore 2004: 332.).
Komoly dilemma a szakirodalomban, hogy a csak női csoportok vagy a vegyes csoportok az igazán hatékonyak a kezelésben. Greenfield és munkatársai (2007) szemle cikkükben összehasonlítják a felépülési eredményeket női és vegyes csoportban. Az eredményeik szerint a terápia végén a felépülési arányok közel azonosak voltak a két csoportban, de az utánkövetéses vizsgálatok szerint, 6 hónappal később a vegyes csoportok résztvevői nagyobb arányban estek vissza, mint a csak női csoport tagjai. A szerzők úgy gondolják, hogy ez a megküzdő mechanizmusok sikeresebb megtanulásának az eredménye lehet.
A leggyakrabban hangoztatott érv a női csoportok mellett az, hogy a nők alapvetően különböznek a szerhasználat motivációiban, kockázataiban és következményeiben (Greenfield és mtsai 2007: 44-45.). A nők a női csoportban könnyebben beszélnek a szerhasználat okairól a visszaesés indítékairól.
Az ENSZ összefoglalója (UNODC 2004) és Ashley és munkatársainak (2003) meta-analízist tartalmazó tanulmánya is a csak női ellátás mellett érvelnek az eredmények alapján.
Egy ausztrál tanulmány szerint azonban inkább a nők karakterén múlik, hogy mely ellátási forma felel meg és lesz sikeres az esetükben: a kisgyermekes nők, leszbikusok, a terhesség alatt szerhasználati problémákkal küzdők, és azon nők körében, akik szexuális visszaélés áldozatai voltak, a csak női programok sikeresebbek (UNODC 2004: 76).

Diszkusszió

A droghasználat és gyermekvállalás témakörében, nemzetközi tapasztalatok és modellek alapján, megpróbáltuk a jelenleg és számunkra elérhető szakirodalmi adatbázisok és adatok szisztematikus vizsgálatával összegyűjteni azokat az információkat, amelyek a magyar ellátórendszer munkatársai és a döntéshozók számára is fontosak lehetnek.
A probléma konkrét kezelése a világon kb. 20-30 évvel ezelőtt kezdődött meg, az azóta eltelt időben sikerült annyi tapasztalatot gyűjteni, amennyi számunkra már irányadó lehet egy „legjobb gyakorlat” létrehozásához.
Az eredmények alapján, érdemes a tájékoztatásba (mint prevenciós eszközbe) fektetni, fenntartani alacsony- és magasküszöbű programokat, különös tekintettel a csak női programokra. A centralizált modellek sikeressége alapján, érdemes egy multidiszciplináris központ kialakítása és a női programok fejlesztése.

Köszönetnyilvánítás

A szakirodalmi feldolgozást a Nemzeti Erőforrás Minisztérium KAB-ME-10-IM-0023 pályázata támogatta.

107

Irodalom

1. Ashley O. S., Marsden M. E. & Brady T. M. (2003). Effectiveness of substance abuse treatment programming for women: a review. American Journal of Drug and Alcohol Abuse, 29, 1, 19–53.
2. Bell James és mtsai. (2006). Australian National clinical guidelines for the management of drug use during pregnancy, birth and the early development years of the newborn. NSW DEPARTMENT OF HEALTH.
3. Center for Substance Abuse Treatment (2009). Substance Abuse Treatment: Addressing the Specific Needs of Women. Treatment Improvement Protocol (TIP) Series 51 HHS Publication No. (SMA) 09-4426. Rockville, MD: Substance Abuse and Mental Health Services Administration.
4. Claire, N. S. T, Cox, K. M. S. & John S. T. (1996). The Impact of Outpatient Drug Services on Abstinence Among Pregnant and Parenting Women. Journal of Substance Abuse Treatment, 13, 3, 195–202.
5. Copeland J. & Hall W. (1992). A comparison of women seeking drug and alcohol treatment in a specialist women’s and two traditional mixed-sex treatment services. British journal of addiction, 87, 6, 883–890.
6. Department of Health. (2004). National service framework for children, young people and maternity services. London: DoH.
7. DfES. (2003). Every child matters. London: HMSO.
8. Ettorre Elizabeth (2004). Revisioning women and drug use: gender sensitivity, embodiment and reducing harm. International Journal of Drug Policy, 15, 327–335.
9. Greenfield Shelly F., Trucco Elisa M., McHugh R. Kathryn, Lincoln Melissa, Gallop Robert J. (2007). The Women’s Recovery Group Study: A Stage I trial of women- focused group therapy for substance use disorders versus mixed-gender group drug counseling. Drug and Alcohol Dependence, 90, 39–47.
10. Gyarmathy V A, Giraudon I, Hedrich D, Montanari L, Guarita B & Wiessing L (2009): Druguse and pregnancy – challenges for public health. EUROSURVEILLANCE, 14, 9: 1–4.
11. Khodakevich Lev, Andrushchak Lidia, Gailevich Roman, Adamiand Rudick, Bivol Stela (2004). The extent of use of maternity and child health services by pregnant women injecting illicit drugs. International Journal of Drug Policy, 15, 207–210.
12. Klee, Hillary, Marcia, Jacobson & Lewis, Susan (2002). Drug misuse and Motherhood.
Routledge, London, New York.
13. Leppo Anna & Heckshe Dorte (2011). The rise of the total abstinence model. Recommendations regarding alcohol use during pregnancy in Finland and Denmark. Nordic Studies on Alcohol and Drugs, 28: 7-27.
14. Lester, Barry M, Andreozzi Lynne & Appiah Lindsey (2004). Substance use during pregnancy: timeforpolicytocatchupwith Research. http://www.harmreductionjournal. com/content/1/1/5
[letöltés ideje: 2010. december 2.]
15. McCann Kenneth J., Twomey Jean E., Caldwell Donna, Soave Rosemary, Fontaine Lynne Andreozzi & Lester Barry M. (2010). Services used by perinatal substance- users with child welfare involvement: a descriptive study. Harm Reduction Journal, 7:19.
http://www.harmreductionjournal.com/content/7/1/19 [letöltés ideje: 2011. március 12.]
16. Milligan Karen, Niccols Alison, Sword Wendy, Thabane Lehana , Henderson

108

Joanna, Smith Ainsley & Liu Jennifer (2010). Maternal substance use and integrated treatment programs for women with substance abuse issues and their children: a meta-analysis. Substance Abuse Treatment, Prevention, and Policy, 5:21. http://www.substanceabusepolicy.com/content/5/1/21
[letöltés ideje: 2011. március 12.]
17. Niv Noosha & Hser Yih-Ing (2007). Women-only and mixed-gender drug abuse treatment programs: Service needs, utilization and outcomes. Drug and Alcohol Dependence, 87, 194–201.
18. Orwin R., Francisco L. & Bernichon T. (2001). Effectiveness of Women’s Substance Abuse Treatment Programs: a Meta-Analysis. United States of America, Center for Substance Abuse Treatment, National Evaluation Data Services.
19. Simpson M. & McNulty J. (2008). Different needs: Women’s drug use and treatment in the UK. International Journal of Drug Policy, 19, 169–175.
20. Terplan M. & Lui S. (2009): Psychosocial interventions for pregnant women in outpatient illicit drug treatment programs compared to other interventions (Review). The Cochrane Library. www.thecochranelibrary.com
21. The Massachusetts MOTHERS Project. (1997). Characteristics and Treatment Needs of Sexually Abused Pregnant Women in Drug Rehabilitation. Journal of Substance Abuse Treatment, 14, 2, 191–196.
22. Trulsson K. (2000). The identity of women and treatment of drug abuse.
Socialvetenskatlig Tidskrift, 1–2, 120–136.
23. UNODC (-). Providing Services to Pregnant Drug Users in Low-Resource Settings.
www.unodc.org/pakistan [letöltés ideje: 2011. május 2.]
24. UNODC (2004). Substance abuse treatment and care for women: Case studies and lessons learned. United Nations, New York, Vienna.
25. Women’s Service Strategy Work Group (2005). Best Practices in Action: Guidelines and Criteria for Women’s Substance Abuse Services in Ontario. Toronto: Ministry of Health and Long Term Care.
26. Wright Alison & Walker James (2007): Management of women who use drugs during Pregnancy. Seminars in Fetal & Neonatal Medicine, 12, 114–118.

109

Kaló Zsuzsa

Ausztriai droghasználó várandós nők ellátásának modelljéről - interjú Gabrielle Fischer professzorral6

Mi motiválta Önt, amikor 1994-ben Bécsben létrehozta a női addiktológiai klinikát, ahol várandós nők gondozásával is foglalkozik?
Akkor tértem haza az Egyesület Államokból, és kineveztek a bécsi addiktológiai klinika vezetőjévé. Láttam, hogy nők, akiknek komoly drogproblémái vannak, nem vesznek részt kezelésben. Köztük várandós nők sem, akik félnek a külső elvárásoktól, vagy attól, hogy születendő gyermeküket elveszik tőlük. Mivel a várandósság alatti droghasználat az egyik kutatási témám is, a klinikán megfelelő ellátást kezdtem szervezni a számukra, ami egyrészt a kezelésbe kerülésüket is lehetővé teszi, másrészt így ellenőrzött klinikai kutatásokat is végezhetek.

Hogyan kezdődött ez a munkafolyamat?
Munkatársaimmal azt láttuk, hogy elég sok többszörösen hátrányosan érintett személy van, akik terhesek és egyéb komoly betegségektől is szenvednek. A prioritásunk az volt, hogy elérjük és megtartsuk őket, akár alacsonyküszöbű programokkal, akár megkereső programokkal, hogy elmondjuk nekik, minél több időt töltenek velünk, vagyis az ellátásban, annál valószínűbben lesz elég időnk kezelni pszichiátriai és egyéb testi problémáikat, és segíthetünk a gyermekneveléshez szükséges jártasságok megszerzésében is.

Miért van szükség egy külön várandós nőknek fenntartott addiktológiai osztályra? Milyen a bécsi modell?
A speciális ellátást az indokolja, hogy az általunk gondozott nők nemcsak alkohol- vagy kábítószer-függőségben szenvednek, hanem más betegségektől is, ugyanakkor a kezelésekben való részvételi hajlandóságuk általában alacsony. Emiatt nem küldhetjük őket körbe a városon, mert hetekbe telne, amíg a számukra, és a magzat számára is megfelelő szociális és egészségügyi szolgáltatásokat elérnék. Itt, a klinikán belül viszont minden indokolt kezelést meg lehet találni. Vagy például, ha egy gyermek valamely rendellenességgel születik, ugyancsak helyben kap ellátást. Egy-egy nőnek már több gyermeke van, és a várandósság alatt az idősebb gyermekekkel is találkozhatunk, megvizsgálhatjuk őket. Néhányuknak fertőző betegségük van, amelyeket szintén itt helyben, a fertőző betegségek osztályán tudunk kezelni.

Ez egy pragmatikus modellnek tűnik.
Ez a legjobb modell, ugyanis ezeket a szolgáltatásokat központosítani kell egy klinikán.

6 2011. március 24-én készítettem az interjút a bécsi klinikán Gabrielle Fischer pszichiáter professzorral, aki 1994 óta a Bécsi Orvostudományi Egyetem Addiktológiai Klinikájának orvos igazgatója. Előtte az Amerikai Egyesült Államokban élt és dolgozott, ahol a Washington-i egyetemen a genetika és a személyiségzavarok témakörében végzett kutatásokat (mely személyiségvonások jellemzőek a szenvedélybetegekre). Az ausztriai Orvosi Minőségellenőrzési Tudományos Bizottságának tagja, az innsbruck-i Orvostudományi Egyetem orvosi tanácsának tagja, alapítója a „Nők a nőkért: fókuszban az egészségpolitika” (Women for women: health policy in focus) Egyesületnek. Nemzetközileg is igen aktív: többek között az Európai Parlament és a WHO tanácsadója. Több mint 150 tudományos publikációval rendelkezik. Fő kutatási területe: az opiát-dependencia fenntartó terápiájának különböző módjai, terhesség/gyermekvállalás és droghasználat, AIDS és droghasználat, transzkulturális és interdiszciplináris tanulmányok, gender-kutatás.

110

Hogyan szereznek tudomást a kliensek a klinikáról?
Nagyon szoros együttműködésünk van háziorvosokkal, az összes többi drogambulanciával, önsegítő csoportokkal, alacsonyküszöbű szolgáltatókkal. Elég jól ismert a körükben, hogy ha valaki várandós és valamilyen szerrel problémája van, akkor ide küldhetik, a mi klinikánkra. Gyakran még a bírók is tudnak rólunk. Ez nagyon jól működik itt, Ausztriában. Gyakorlatilag az összes pszichoszociális intézménnyel kapcsolatban állunk.

Ha már említette a háziorvosokat: a nők tényleg őszintén mernek beszélni velük a drogproblémáikról?
Ez többszintű kérdés. A nikotin használata nagyon rossz a magzati fejlődésnek, például a nikotin az a hatóanyag, ami közvetlenül köthető a hirtelen csecsemőhalálhoz, ezért nagyon fontos, hogy tájékoztassuk a használókat a kockázatról, ők pedig csökkentsék a bevitelt. Meg kell tanítanunk azt is, hogy ha szülés után hazamennek, és továbbra is dohányoznak, legalább ne az újszülött, csecsemő közelében tegyék. A nikotinhasználókat elérjük a háziorvosokon keresztül, akik, ha komoly nikotinfüggőségről van szó, akkor hozzánk küldik a klienst. Ugyanakkor az alkohol- vagy opiátfüggőségben szenvedő nők 90 százaléka is az erős dohányosok közé tartozik.

Melyik függőséget a legnehezebb kezelni?
Az opiát-dependenciát nagyon könnyű kezelni, mert létezik az opiátfenntartó kezelés, amihez orvosra van szükségük, de a kezelési arány jó. A probléma inkább az alkoholfogyasztással van, mert az eléggé rejtett.

Hogyan lehetne láthatóbbá tenni ezeket az eseteket?
Sajnos, nem elég, ha a várandósság alatt megkérdezik a nőket, hogy fogyasztanak-e alkoholt. Senki nem fogja azt mondani, hogy igen, mert az nem mutat jól, nem felel meg az „elég jó anya” képnek. Különben is, ki mondja meg, milyen az elég jó anya? Az én tapasztalatom szerint az egyik legfontosabb faktor, hogy ha a várandósság során a vérvizsgálaton olyan paramétereket látunk, amelyek alkoholfogyasztást jelezhetnek, akkor beszélni kell a nővel és elmagyarázni neki az ebből adódó kockázatokat.
Ha jól tudom, Magyarországon is elég magas az alkoholisták száma. Ausztriában is. Azt gondolom, hogy a városokban jobb a helyzet, mint például azokon a vidéki helyeken, ahol bort termelnek, és ahol mintegy társadalmilag és kulturálisan beágyazott az alkoholfogyasztás. A háziorvosokat meg kell tanítani, hogy nem elég feltenni a kötelező kérdéseket, iszik-e, dohányzik-e, fogyaszt-e valamilyen drogot. A válaszokra úgyis számítani lehet. Ezeket a kérdéseket sokkal empatikusabb módon kell feltenni, például: „ez az információ Önt szolgálja, ha egy nap több mint egy pohárral iszik alkoholt, akkor abból a magzatnak lehet
komoly agykárosodása, ha van ezzel problémája, akkor kérhet segítséget” satöbbi.

Mit tapasztal, megfelelően differenciálunk az egyes drogok használata, illetve azok lehetséges következményei között?
A legnagyobb bajnak azt látom a kultúránkban, hogy az emberek szeretnek „kemény” függőségről beszélni, mondjuk a heroin vagy a kokain esetében. De az én véleményem szerint nincs ilyen. Szerintem használhatod a kannabiszt is enyhén vagy keményen. De az alkoholt is használhatod enyhén vagy keményen. És az összes többi drogot is. Mindig az intenzitás és a gyakoriság kérdése, hogy a használat mennyire káros a magzatnak vagy a nőnek. Várandósság szempontjából ugyanakkor az sem mindegy, hogy mikor történik a szerhasználat. A korai szakaszban nyilvánvalóan kártékonyabb, holott ez az az időszak, amikor a nők a legkevésbé találkoznak orvossal.

Ennek elkerüléséhez inkább a megelőzés vezetne.
Igen, nagyon fontos a prevenció. Ám az semmiképp nem célravezető, ha túl autoriterek vagyunk, tehát azt mondjuk, például „hagyd abba az ivást, most!” Tudják a fogyasztók nélkülünk is, hogy az ivás káros, de segítségre van szükségük, hogy hogyan hagyják abba.

111

Ön szerint milyen a helyes megelőzési gyakorlat?
Az elsődleges prevenciós cél a személyek bevonása. Ez tulajdonképpen az oktatással kezdődik, az iskolai biológia vagy pszichológia órán. Mi az, ami káros, mit lehet tenni, milyen magas a prevalencia stb.? Vagy, a női szerhasználat az emancipáció része, vagy az, hogy valami elfogadottan, legálisan használható szer, még nem jelenti azt, hogy nem káros. Tehát egy ilyen általános kampányra lehet gondolni.
A másodlagos prevenció, hogy ha valakinek olyan benyomása van, hogy valaki a környezetében például alkoholproblémával rendelkezik, és az alkohol sok esetben összekapcsolódik az erőszakkal is, amit nagyon komolyan kellene venni, akkor keresse meg a segítségnyújtás lehetőségét.
A harmadik szempont pedig az egészségpolitikusoké, akiknek az ellátást kell biztosítaniuk. És nem elég csak a háziorvosnál! Szerintem nagyon fontos speciális központokat létrehozni. Mint például, ha van egy adott országban olyan központ, ahol cukorbeteg várandós nőkkel foglalkoznak, ugyanúgy lehet droghasználó várandós nőkkel is foglalkozni.
De az a legfontosabb, hogy semmit nem szabad „apáskodó”, autoriter módon tenni, hanem inkább empatikusan közelítsünk! Meg kell mutatni a kockázatokat, például ha folytatja az alkoholfogyasztást, azzal a nő a gyermek sérülését idézheti elő, miközben önmagát is károsítja!

A következmények az egyének mellett a társadalmat is megterhelik.
Az egész társadalomnak egy óriási teher. Ezt kellene megértetni a politikusokkal. Tehát, hogy a sérült gyermekek ellátása óriási, szignifikáns teher a költségvetésben a társadalomnak. Ezért jobb, ha a pénz egy részét abba fektetik, hogy ellátó helyeket hoznak létre és tartanak fenn. A legnagyobb baj azonban az, hogy a politikusokat csak bizonyos időre választják, míg ezeket a problémákat évtizedeken átívelően kellene megoldani.

Milyen konkrét preventív tevékenységekről tud beszámolni, amik sikeresek voltak Ausztriában?
A szerhasználó nők stigmatizáltak, ezért több olyan programot szükséges létrehozni és fenntartani, amiben megpróbáljuk a közvéleményt formálni. Nálunk most zajlik egy, az ENSZ által támogatott program, amelyben hírességekkel beszélgetnek, akiknek szerhasználati problémáik voltak. Ez nagyon jól működik. Hírességek, akiknek alkoholproblémáik voltak, elmondják a médiában, hogy például „ez nemcsak egy rossz szokás, hanem ez egy betegség, amelynek gyógyításához szükségem volt segítségre, és a mai napig vannak nehéz pillanataim”. Ez nagyon hasznos. Merthogy ezeknek a nőknek valóban nagyon sok komorbid betegsége van: depresszió és egyéb pszichiátriai betegségek, amelyeket fel kell ismerni és kezelni kell.
Voltak plakátjaink is, de azok igazából nem voltak hatásosak. Amit nagyon szeretnék: olyan filmeket levetíteni a váróteremben, amelyek sikeres élettörténeteket mutatnak be, de sajnos a kórház vezetősége eddig nem engedte, mert a váróterem nem csak a várandós szerhasználóknak van fenntartva, hanem egyéb pszichiátriai betegeknek is. De ezt nagyon szeretném valahogy elérni. Főleg, mert az gondolom, hogy várandósként nagyon befogadóak a nők, és talán soha többször nem lesznek olyan motiválhatók, mint amikor gyermeket várnak. Ilyenkor nagyon sok minden megváltoztatható.

Mi a legjobb módszer?
Szerintem a prevenció egy széles társadalmi koncepció része kell legyen. Tudatosítani kell, hogy a függőség egy betegség, egy súlyos betegség. A gyógyítás részeként pedig kötelességünk csökkenteni a szerhasználat gyakoriságát és intenzitását, és fel kell ismernünk a pszichiátriai komorbiditást, mert ha valaki depressziós is, akkor a drogkezelés önmagában nem lesz sikeres. Oktatnunk, nevelnünk kell, lehetőséget teremtve a gyógyulásra, a segítségkérésre, és mindezt nem „apáskodva”, nem leereszkedve.

112

Mit gondol az ártalomcsökkentésről, az ártalomcsökkentési programokról?
Az ártalomcsökkentés nagyon fontos, mert ott találkoznak a legsúlyosabb esetekkel. Szükséges, hogy legyenek különböző ellátási szintek, tehát, ha a klinikánkon lévő szint túl magas valakinek, akkor kell, hogy legyenek olyan helyek, ahol még elérjük őket, és nem veszítjük el a kapcsolatot a célcsoporttal. Nagyon fontos az ártalomcsökkentési modell, de emellett lényeges, hogy legyen kezelési modell is. És én még jelentősnek tartom a sorstárs-csoportokat is, ahol lehet olyan mintákat és életút-modelleket találni, amik pozitívan hathatnak a gyógyulásra.

Ön szerint hogyan lehet feloldani az egymásnak ellentmondó információkat, amikkel a szerhasználók felmentik magukat, például hogy a környezetükben szerhasználótól született gyermek teljesen egészséges lett, míg az orvosok és a kutatások ennek ellenkezőjét akarják bebizonyítani?
Igen, azt gondolom, hogy az probléma, ha a kutatások retrospektívek. A droghasználat következményeit mindig a használat hossza és intenzitása szabja meg. Tehát, ha egy
„pillanatfelvétel”-szerű vizsgálatot végzünk, például kokainhasználók körében, akkor az nem sok mindent mond általánosságban, csak az adott helyzetről. Ha nincsenek prospektív vizsgálatok, akkor nem lehet kijelentéseket tenni. Például a magzati alkohol szindróma esetében könnyen belátható az arc deformálódása, de óriási a variációk száma. A kokain esetében lehet, hogy a születés körül semmi probléma nem lesz, de az idegrendszerben lehetnek később kialakuló sérülések. Ott van a lehetőség, de nincsenek kontrollált prospektív vizsgálatok ebben a témában. Mindig nagyon fontos finomítani az eredményeket a használt anyagok szerint is.

Az Ön tapasztalata szerint hogyan lehet ezt a használóknak a leghatékonyabban kommunikálni?
Lehet, hogy semmi ártalmat nem okoz, ha megiszol egy pohárral pénteken és szombaton, de ha véleményformáló vagy, nem mondhatsz olyat, hogy nem okoz kárt, ha megiszik valaki egy pohár bort péntek és szombat esténként. Mert akkor a célcsoportban ez azt a benyomást kelti, hogy „hát a professzor azt mondta, hogy nem ártalmas, akkor biztos az sem baj, ha minden nap iszom egy keveset, és az az egy pohár lehet akár kettő is”.
Viszont, ha azt mondanám, „semmilyen drogot, semmilyen körülmények között!”, akkor az önmagában egy „apáskodó” paternalisztikus viselkedés lenne, hiszen persze, hogy tudják, hogy a droghasználat nem egészséges. Ez ugyanaz, mintha azt mondanám, hogy
„nem lehet több szex!”. Hát hogyan járhatnék így sikerrel?!
A szabad vagy nem szabad vitája helyett meg kell mutatnom, egy adott droghasználati magatartásnak mi a kockázata, hogyan lehet azt csökkenteni, esetleg hogyan lehet abbahagyni a droghasználatot.

Mit tud mondani azoknak, akik nem képesek abbahagyni vagy mérsékelni a droghasználatot?

Azt gondolom, fontos elfogadni, hogy a függőség egy krónikus relapszusos rendellenesség. Általában a terhesség egy nagyon jó pillanat arra, hogy motiválttá tegyük a függő embert a droghasználat elhagyására, ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy a nők harmada nagyon súlyos eset. Minden betegségben vannak fokozatok, ezt itt is el kell fogadni.
Nagyon-nagyon kevés esetben, - és ezt nekem is nehéz elfogadnom – muszáj kényszerkezelést alkalmaznunk. Amikor az a fajta droghasználat áll fenn, amit nem tolerálhatunk, mert az a másik embert – név szerint a magzatot – károsítja. Nyilván, ez nem a legjobb hozzáállás, de meg kell tennünk. Az utóbbi 16 évben ezt háromszor kellett alkalmaznom, és azokban az esetekben súlyos pszichotikus tünetei voltak a nőknek, tehát nem volt meg a kellő belátási képességük.
E szélső megoldástól eltekintve, fontos felismerni, hogy mikor történik visszaesés, az mennyire intenzív, és ha aggasztónak találjuk, akkor emiatt találkozni kell a klienssel,

113

aki felé ellátása folyamatáról visszajelzést kell adni. Vagy, ha az illegalitás ellenére valaki egyszer heroint használt, hát rendben van, az sokkal kevésbé rossz, mint ha egy hónapon keresztül minden másnap használta volna. Ezt így kell elfogadni.

Hogyan lehet eredményessé tenni egy programot?
Azt gondolom, ahogyan a kutatások és a szakirodalom is leírja: minél több időt töltenek el egy klienssel az első találkozás alkalmával, annál nagyobb lesz a fenntarthatóság mértéke. És minél interdiszciplinárisabb a megközelítés, annál jobb.
Nálunk tízen dolgoznak, ápolók, pszichológusok, szociális munkások, orvosok, gyógyszerész és jogász. Kapcsolatban állunk más osztályokkal a klinikáról: az újszülött osztállyal, a pszichiátriával, a fertőző betegségek osztályával. Ez egy nagyon jól működő hálózat itt, senki nem lepődik meg, ha beteget küldünk hozzájuk. Amiben még nem vagyunk elég jók, az az utánkövetés, mert mindig újabb várandósok érkeznek és korlátolt a kapacitásunk, pedig sokkal nagyobb támogatásra lenne szükségük utólag is. Foglalkozunk velük a terhesség ideje alatt, a cél az egészséges újszülött világra hozatala, de a szülés után a kismama fáradt, kialvatlan, nem tud a barátaival találkozni satöbbi, és ilyenkor muszáj lenne további segítséget nyújtani neki. Most épp azon dolgozunk, hogy legyenek nappali klinikák, ahová jöhetnek, és ahol segítséget nyújthatunk, vagy ahol csak találkozhatnak más kismamákkal, megihatnak egy teát, beszélgethetnek. A kismamák egyharmada nagyon jól végzi anyai feladatait, a másik egyharmadnak szüksége lenne egy ilyenfajta segítségre, olyan intézményre, ahol nem azt érezné, hogy az az ellátórendszer része, hanem a jólléthez szükséges. És a harmadik harmad, nos, róluk azt gondolom, hogy túl betegek, nekik nagy szükségük van baba-mama otthonokra, de sokuk önmagától felismeri, hogy nem képes még ellátni a gyermekét. Sok ilyen kismamánál megfigyeltünk egyfajta lázadást vagy ellenállást, „az én méhem, azt csinálok vele, amit akarok, és ha elveszitek a gyerekemet, akkor szülök másodikat, harmadikat”. Az ilyen nőknél sokkal fontosabbnak tartom, hogy időt szánjunk arra, hogy megtanítsuk a gyermek ellátására, igényeinek figyelembevételére vagy arra, hogy felismerje, nem képes még egyedül ellátni egy gyermeket.
Az utánkövetésben még fejlődnünk kellene, szükség lenne gyermekpszichiátriai kapacitásra, meg egyáltalán, a gyermekeket folyamatosan figyelnünk kellene.

Mekkora a program kiterjedtsége?
Főleg Bécsből és az agglomerációból vannak klienseink. Vidékről kevésbé, pedig az ott élőket is el kellene érnünk.

Hány embert látnak el naponta?
Körülbelül 10 új várandós kliensünk van egy nap.

Mik a leggyakrabban használt szerek?
Nikotin, alkohol, opiátok. Nagyon kevés a kokainhasználó, mert ők nem érzik úgy, hogy ellátásra van szükségük és az egy nagyon rejtett populáció. Designer drogokkal keveset találkozunk.

Mik a tanácsadás alapelvei?
Az sokszor múlik azon, hogy különböző pályázatokból épp mire van keret, de van egyfajta bónuszrendszerünk is, tehát ha jól haladnak, akkor kapnak különböző babacuccokat. Vannak adományozóink. Egyébként meg a pszichoszociális intervenció eszközeit használjunk, motivációs interjúk, családi intervenció satöbbi.
Ha az anyasághoz kérnek segítséget, annak támogatása jól szervezett lokális szinteken, továbbá egy katolikus alapítvány az első néhány napra akár odamegy a családhoz és segít a kezdeti időszakban.

Milyen mérőeszközöket használnak?
Az első interjúhoz az ASI-t, Addiction Crime Assessment, Qualitiy of Life Assessment.

114

Milyen a drogpolitika Ausztriában? Hogyan állnak a programhoz?
Nagyon jól. A függőséget betegségként kezelik, és én úgy tapasztalom, hogy az egészségügyi rendszerben lehetőséget teremtenek a kezelésre, amilyen hosszan, mértékben és hatékonyságban szükséges.

Mi lenne a tanácsa, javaslata egy „legjobb módszerre” várandós droghasználó nők kezelésében?
Legyen többszintű az ellátás, legyen oktatás, legyen kellő figyelem. Sokszor a nikotinfüggőség alábecsült, illetve az alkoholfüggőség rejtett, pedig ezek nagyon komoly problémákat okoznak. Az opiátfüggő nőknek pedig biztosítani kell a mihamarabbi kezelésbe kerülést.

115

Oberth József

A Józan Babák Klub
„Alternatív Terhesgondozás
és Családgondozás” programja
A budapesti Józan Babák Klub, hazánkban hiánypótló szolgáltatásként, droghasználó várandós nők, szülők és gyermekeik támogatására alakított ki anonim szolgáltatásokat. Az ellátásban tevékeny szerepet vállal a Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoportja. Az alábbiakban bemutatom a tapasztalati és professzionális segítők együttműködéséből kialakult helyi modellprogramot, az egyes segítői funkciókkal kapcsolatos tapasztalatokat, az elért ügyfélkör szociodemográfiai és droghasználati jellemzőit, valamint szociális és egészségügyi ellátásba kerülését. Végül egy-egy történetet, a főszereplő ügyfelek, segítőik és a sajtó közös tolmácsolásában.

A Józan Babák Klub

A Józan Babák nevet először 2006-ban egy anonim, informális önsegítő közösség alkalmazta, melynek tagjai korábban vagy jelenleg is drogot használó szülők, nagyobb részt húszas éveikben járó, szociális-rekreációs1 drogfogyasztó nők voltak (Barna 2006, Oberth 2006). Mivel az alapítók korábban nem jártak más önsegítő (sorstárssegítő, tapasztalati segítő stb.) csoportban, működési elveiket maguk határozták meg, máshonnan átvett tapasztalatok, szokások, hagyományok nélkül, és alakítják a mai napig.
A Józan Babák csoport az 1994-ben létrejött Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (MEJOK) ügyfélszolgálatán alakult és azóta is e szervezettel karöltve működteti programjait. A MEJOK 1998-tól Józsefvárosban (Budapest VIII. kerületében), azon belül is a szociális és egészségügyi válsággócként tekinthető Magdolna-negyedben2 (Kovács és mtsai 2009) tartja fenn központi irodáját, ahol jogsegélyt és addiktológiai szolgáltatásokat végez. 2008-ban alacsonyküszöbű addiktológiai ellátása hivatalosan is felvette a Józan Babák Klub nevet3.
AJózan Babák Klub ártalomcsökkentő szemléletet képvisel, amennyiben a droghasználat okozta egyéni, közösségi és társadalmi károkat igyekszik mérsékelni, azok egészségügyi,

1 A szociális-rekreációs droghasználó (social-recreational drug user) mindig valamilyen társadalmi aktivitáshoz, kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz kötődően fogyaszt drogot. Ez tűnik a leggyakoribb droghasználati módnak, amelyet napjainkban leginkább a hétvégi, táncos szórakozóhelyek látogatásához kötött kannabisz-, amfetamin- vagy ecstasy-, valamint alkoholhasználat jellemez (Demetrovics 2001, Solowij és mtsai 1992, Demetrovics – Rácz 2008).
2 A Magdolna-negyed Józsefváros 12000 lakosú, a Nagyfuvaros utca – Népszínház utca – Fiumei út – Baross utca – Koszorú utca határolta területe. Helyzetét jól jellemzi, hogy míg Józsefváros egészében például a háztartások 6,5%-ában vesznek igénybe rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, itt 14%- ában, vagy, hogy Budapest, ezen belül a Józsefváros más területeihez képest is csaknem 10 évvel alacsonyabb a lakosok várható élettartama.
3 Aszervezet később újabb alacsonyküszöbű szolgáltatásokat alapított, így jelenleg három szolgáltatása ismert: 1.) Józan Babák Klub Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás, a jelen fejezet tárgya; 2.) Józan Babák Klub Drogalternatíva, elsősorban művészeti tevékenységeket felhasználó szocioterápiás programokkal; 3.) Józan Babák Klub Megkereső Szolgálat, amely közterületeken, illetve gyermekvédelmi, hajléktalanellátó, más szociális intézményekben élő vagy tartózkodó emberekkel lép kapcsolatba.
116

szociális és gazdasági vonatkozásaira is figyelemmel (Rácz 2005: 1010). Ugyanakkor, mintha az ártalomcsökkentés fogalmát kiterjesztenénk, munkája középpontjába nem csak a droghasználatot helyezi az ártalom lehetséges forrásaként, hanem azonos súllyal a családi működés rendellenességeit is. Ennek egyik kritikus, sajátos problémákat felvető lehetősége, amikor a fogantatás körül, a várandósság alatt, a szülés idején, vagy újszülött, csecsemő, kisgyermek gondozásakor is jelen van már a szülői droghasználat.
Munkánk itt nem csak a felnőtt kliens, hanem magzata, később újszülöttje, csecsemője, kisgyermeke gondozására, érdekeinek képviseletére is irányul, vagyis a felnőtt ügyfelünk és a szolgáltató kapcsolatán túl, egy harmadik szereplő is megjelenik. E szereplő nézőpontját és érdekeit, lévén ő maga azok önálló kinyilvánítására képtelennek, vagy részben képtelennek mutatkozik, elsősorban droghasználó ügyfelünkkel közösen tudjuk érvényesíteni, és leginkább a vele való együttműködés, közös cselekvés minősége lesz meghatározó az eredményt illetően. Legfontosabb partnerünknek tehát felnőtt droghasználó kliensünket tekintjük.

Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás

A Józan Babák Klub józsefvárosi ügyfélszolgálatán 2008-ban kezdődött meg egy modellprogram kialakítása. Az „Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás” általános célja segítséget nyújtani droghasználatban érintett emberek gyermekvállalásában, családalapításában, kiemelten az aktuálisan várandós nők, vagy újszülöttet, csecsemőt gondozó szülők részére. A program egy háromlépcsős modell, az alábbi szintekkel:

1. A jelentkező várandós nő vagy legfeljebb 1 éve szült édesanya kapcsolatot vehet fel a Józan Babák önsegítő csoport korábban droghasználó tagjával, aki tájékoztatást nyújt számára a választható szolgáltatásokról.
Aterhesség alatt jelentkező nő, ha állapota nem egyértelmű, helyben elvégzett terhességi teszttel, vagy egészségügyi dokumentummal igazolhatja terhességét. Névtelen szakmai szolgáltatásaink igénybe vétele előtt a dokumentumról helyben másolatot készíthet, és a másolaton törölheti személyi azonosító adatait, amelyek helyett a továbbiakban egy álnevet vagy kódot használhat.
2. A Józan Babák Klubban álnéven önsegítő, orvosi, jogi, szociális, lelki szolgáltatásokat kereshet fel. Kérésére a Józan Babák önsegítő csoport egy tagja kíséri őt. A várandós nő vagy édesanya átlagosan nyolc alkalommal4, ha legalább 60 perces szakmai tanácsadáson vesz részt, alkalmanként 3000 Ft (háromezer forint) értékű adományt5 kap.
3. Kérésére, a várandós nőt segítjük felkeresni a normál terhesgondozást (védőnő, háziorvos, szülész-nőgyógyász), illetve az édesanyát bármely egészségügyi, szociális, jogi ellátást, ahová – igény és lehetőség szerint – a Józan Babák önsegítő csoport tagja elkíséri őt.

A potenciális ügyfelek az elsődleges tájékoztatáskor, a fentiek mellett, szórólapon és az interneten önsegítő csoporthoz és anonim szakmai tanácsadásokhoz kapnak elérhetőségeket6:
Kapcsolatfelvétel

4 2011-ben, előző évben 4 alkalommal.
5 Jelenleg vásárlási utalványt.
6 Az elérhetőségek, félfogadások esetleges változásait mindenkor a www.jozanbabak.hu oldalon közöljük.

117

Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoport ügyelete:
- személyesen szerdán, csütörtökön, pénteken 12 és 16 óra között Budapest VIII. kerület, Magdolna utca 43. szám alatt,
- telefonon (naponta 12 és 18 óra között) a +36-70-389-28-18-as számon,
- elektronikus levélben az oaoa@jozanbabak.hu címen. Névtelen tanácsadások
- Minden szerdán, 12 és 16 óra között: Dr. Parádi József neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta.
- Páratlan héten pénteken, 13 és 16 óra között: Dr. Olawuyi Sámuel szülész- nőgyógyász.
- Minden pénteken, 13 és 16 óra között: Dr. Hittig Beatrix ügyvéd (családjog, gyermekjog).
- Általános információ: Oberth József, +36-20-912-71-62.

E modell alakításában elsősorban a Józan Babák önsegítő csoportban meglévő személyes tapasztalatok, valamint az ügyfelek véleményei, igényei, javaslatai jelennek meg, és ezek összehangolása történik a rendelkezésre álló szakmai, igazgatási és finanszírozási lehetőségekkel.

A motivációs díjról

A program jellegzetes eleme a szolgáltatás igénybe vételéért meghatározott számú alkalommal járó „motivációs díj”, ami jelenleg háromezer forint értékű vásárlási utalvány.
Ez annak hatására jelent meg, hogy klienseink között számosan élnek szegénységben, így terhességük alatt vagy szülésük után nem mindig jutnak hozzá alapvető javakhoz, élelemhez, ruházathoz, tápszerhez, pelenkához, és beszerzésükben hozzájárulásunkat kérték. Eljárásunk az anyasági támogatás intézményével rokon: ha a kismama legalább négy alkalommal megjelenik a normál terhesgondozásban (védőnőnél, háziorvosnál, szülész-nőgyógyász szakorvosnál), és ezt terheskönyve bejegyzéseivel igazolni tudja, szülés után anyasági támogatásként az államtól egyszeri pénzbeli juttatásban részesül. Az általunk alkalmazott megoldás annyiban tér el, hogy más, például pszichoterápiás konzultációs, jogi, szociális ellátást is a terhesgondozáshoz rendelünk, a nyújtott juttatás azonnali, azaz nem a szülés után kapja meg az érintett nő, a szülést követő évben is lehet jelentkezni, valamint azokra is kiterjed, akik nem tartották meg terhességüket.
Más szempontból, a motivációs díj addig távolmaradó, kockázatos életvitelt folytató kliensek eléréséhez is vezethet. Az alternatív terhesgondozási program célcsoportja droghasználó emberekből áll, akikkel kapcsolatos egyik – 2006-tól, már a Józan Babák önsegítő csoportban is megszerzett – tapasztalatunk, hogy a szerhasználat magzatot érintő kockázatát bizonytalanul, vagy nyilvánvalóan hibásan mérik fel. Ennek egyik oka, hogy kevés ismeretterjesztő fórumon vagy egészségügyi intézményben tájékozódhatnak a drogok terhességre gyakorolt lehetséges hatásairól. Másik oka azonban, hogy droghasználó várandós nők körében olykor szélsőséges kockázatbecsléssel találkozunk: ritkábban tényként könyvelik el, hogy beteg vagy halott gyermeket fognak szülni, gyakrabban, afféle kincstári optimizmussal, biztosak a magzat egészségében, akkor is, ha azt semmilyen módon, például orvosi vizsgálaton nem ellenőrizték. Ebből persze az is következik, hogy ha valaki egy kockázatot rosszul becsül meg, akkor annak csökkentésére vagy elhárítására sem tesz megfelelő lépéseket, például nem (kellő időben) jelentkezik terhesgondozáson, addiktológiai ellátásban, vagy más segítségért. Így, ha azt szeretnénk elérni, hogy célcsoportunk tagjai minél nagyobb számban megjelenjenek szolgáltatásunkban, azt

118

a droghasználati kockázatok felismerésétől, értékelésétől független módon érdemes ösztönöznünk. Nem elég tehát azt mondani, hogy valamely szer(ek) használata káros a fogyasztó vagy magzata egészségére, és ezért jelentkezzen valaki segítségért! Az esetünkben adott támogatás, bár droghasználó embereknek szól, független attól, hogy maga a jelentkező droghasználatát mennyire ítéli kockázatosnak.
A segítői kapcsolat kialakulását segíti az a szabály, hogy motivációs díjat az a jelentkező kaphat, aki alkalmanként legalább 60 percet eltölt egy-egy önsegítővel vagy – igény szerint
– szakmai segítővel. Ez idő alatt semmit nem kötelező tenni, elméletileg akár egy órán át csendben is ülhet a program résztvevője, akkor is ugyanazt a díjat kapja meg, erre azonban még nem volt példa. Az átlagosan nyolcszor egyórás időtartam elegendő ahhoz, hogy egy-egy kismama megismerkedjen önsegítőkkel, de ha szeretne, rövid pszichoterápiában vegyen részt7, vagy megtervezze szociális (főleg lakhatási) problémái kezelését, vagy tisztázza jogi, mondjuk a gyermekkel kapcsolatos családjogi kérdéseit.
Végül, a Józan Babák Klub jelenlegi gyakorlatában a motivációs díjjal jutalmazott alkalmak közé illesztettük egy kutatási interjú készítését (Kaló és mtsai 2009). Az egyórás interjú elején droghasználati és szociodemográfiai adatokat kérünk, majd az idő jelentős részében félig strukturált életút-interjút veszünk fel. A beszélgetéseket általában önsegítő, néha női szociális munkás kollégánk folytatja. Ilyen módon részben egy nehezen elérhető célcsoportban folyamatos kutatást végezhetünk, részben pedig egy-egy interjú a válaszadó ellátásához szükséges alapvető ismeretekkel, egyfajta anamnézissel szolgál.

Kiegyensúlyozott tájékoztatás és konzultáció

A droghasználó várandós nők már említett, az egészségre ható következményeket illető hibás kockázatbecslése nem egyedülálló jelenség. Hasonló magatartást figyeltek meg serdülőkorúaknál, akik egyes kockázatok felismerésében és értékelésében irreálisan optimisták lehetnek (Pikó 2007: 6).
A serdülőknél a „torzult kockázatbecslés” alapja a reális értékelést akadályozó egocentrikus viselkedés. „Az ismeretek, a magatartás és az attitűd, azaz jelen esetben a kockázatészlelés között ugyanis nem mindig egyértelmű és erős a kapcsolat (Bettinghouse 1986). Ha valaki dohányzik, ugyanakkor az ismeretei megvannak arról, hogy a dohányzás káros az egészségre, kognitív disszonancia keletkezik benne, amit csak akkor tud feloldani, ha 1., abbahagyja a dohányzást vagy 2., a kockázatot némileg tagadja, azaz magára nézve kevésbé tartja a dohányzást veszélyesnek. A hárító mechanizmusok tehát mintegy bagatellizálják a problémát, elfedik a kockázat valódi mértékét, ami viszont elősegíti a magatartás huzamosabb fennmaradását.”
A terhesgondozás során a saját anyai szerepre vagy az egészséges magzati fejlődésre vonatkoztatva gyakran találkozhatunk ilyen irreálisan optimista („nem érhet baj!”) közlésekkel. Ha azonban a várandós nő bagatellizálja, vagy mintegy sorsszerűen elkerülhetőnek látja a droghasználatból adódó veszélyeket, annál kevesebb oka lesz foglalkozni a valós kockázatokkal.
A Józan Babák Klub önsegítő munkatársai, akik rendszerint elsőként találkoznak egy-egy jelentkező várandós nővel, a kapcsolat felvételétől kísérletet tesznek arra, hogy

7 Itt elsősorban pszichoterápiás krízisintervencióra (1-3 ülés; pszichés tekintetben veszélyeztető állapotban lévő személy/személyek célzott vizsgálata és kezelése, amelynek célja a veszélyeztető állapot megszüntetése, illetve megfelelő szakmai ellátása) vagy pszichoterápiás konzultációra (1-4 ülés; egy adott probléma vagy tünet rövid távú megszüntetése pszichoterápiás eszközök felhasználásával) lehet gondolni.
119

elősegítsék reálisabb kockázatértékelését, és közvetlen célokat, mindenekelőtt az anyai alkalmasság elérését és egészséges gyermek születését tűzzenek ki. Ebben, helyzetükből adódó eszközként, a bagatellizáló magatartás ellentéteként, felvállalhatják és beszélhetnek korábbi droghasználatukról, ami terhességük időszakát is érintette, elmondhatják, milyen ismereteket szereztek a drogok előidézte kockázatokról, végül szólhatnak a gyermekük egészségét támogató és anyai alkalmasságuk elérését segítő lépéseikről, életvitelük megváltoztatásáról.
Az önsegítők személyes példája és ismertetése néha hitelesebb a kismama számára, mintha szakmai ismeretekről hallana. A szakmai tájékoztató ugyanis, ha egyáltalán találkozik ilyennel az érdeklődő, beszámolók szerint, többnyire egyoldalúan negatív kilátásokat sorol (Oberth 2009: 93–94.). Ezekben a várandós nő részint irreális optimizmusa miatt általában nem hisz, részint majd’ mindig több ellenpéldát képes felsorolni (X barátnő, ismerős is hozzá hasonlóan használt azonos fajta drogokat, mégis egészséges gyermeket szült), ami a negatív hangsúlyú tájékoztatást hitelteleníti. Az önsegítők ezzel szemben nem csak negatív kilátásokat ismertetnek, hanem droghasználat mellett született egészséges gyermekek születését éppúgy felhozzák, mint az általuk megismert, egészségkárosodással járó eseteket, vagyis kiegyensúlyozott képet igyekeznek festeni. Emellett az anyai szerep elsajátításában szintén támaszt nyújthatnak, akár már gyakorló édesanyák számára is, párkapcsolati, gyermeknevelési, szexuális, higiéniai és más kérdésekről beszélgetve.

Az önsegítés szerepe az ellátásszervezésben

Önsegítő munkának nevezem az olyan segítési formát, amely a saját személy vagy élethelyzet megismerését és/vagy változását célozza. Ide értve továbbá a más személyre is irányuló sorstárssegítést, illetve az úgynevezett tapasztalati segítői tevékenységet is, amelyek a saját épülést szolgáló egyirányú folyamatból, a más személyének nyújtott támogatással, kétirányú folyamatot hoz létre, mégpedig azon feltétel teljesítésével, hogy a segítő és a segített ember korábbi vagy jelenlegi élethelyzetében meghatározó azonosság (például droghasználat, vagy droghasználat terhesség alatt stb.) állapítható meg.
Tapasztalatunk szerint, ahogy később számszerűen is látni fogjuk, az önsegítők hatékonyabbak a kapcsolatok felvételében, akár új ügyfelekkel, akár korábbi, droghasználó emberekkel fenntartott kapcsolatrendszerük mozgósítása miatt, továbbá a kliensekkel való rendszeres kapcsolattartásban, és elsősorban ők képesek a saját vagy más szervezetben elérhető szakmai szolgáltatások iránti bizalom megteremtésére.
A Józan Babák Klub esetében különbséget tehetünk a szolgáltatásban hivatásszerűen dolgozó önsegítő emberek, és azok között, akik elsősorban ügyfeleink, de ismeretségi körükből más segítséget igénylő embereket vonnak be, egyfajta mediátorként. Ezt mutatja az 1. számú ábra:

1. ábra: Droghasználó kliens kvázi mediációja

120

Az önsegítők, azon keresztül, hogy többekkel rendszeres kapcsolatot tartanak fenn, elsődlegesen értesülnek krízishelyzet, vagy más szakmai beavatkozást igénylő helyzet kialakulásáról. Ez egyaránt vonatkozik a kvázi mediátori szerepet betöltő ügyfélre, és a szolgáltatásban munkavállalóként dolgozó önsegítőre. A válság kialakulásának gyors észlelése alkalmat adhat a lehető legkorábban történő beavatkozásra.
A szakmai segítők főként krízishelyzetek kezelésében emelkednek ki. Lényeges körülmény, hogy ezen szolgáltatások (ügyvédi tanácsadás és képviselet, pszichiátriai, szülészet-nőgyógyászati tanácsadás, pszichoterápia, szociális munka stb.) rendszeres félfogadások alatt és helyben érhetők el. Vagyis a segítséget kérő embert nem csupán átirányítani tudjuk más intézménybe, hanem egyes területeken azonnal ellátásba kerülhet. A szakmai szolgáltatás igénybe vétele gyakran úgy történik, hogy a foglalkoztatott önsegítő, természetesen ilyen irányú kérésre és egyetértésben, a segítséget kérővel közösen keresi fel a szakembert. A kísérő ekkor általában már tisztában van a beavatkozást igénylő helyzettel, továbbá annak előzményeiről is tájékozott lehet. E többletismeret szakemberrel való közös megosztása megkönnyítheti az aktuális probléma felmérését, a beavatkozás módjának megválasztását, az adekvát kezelés kivitelezését (2. számú ábra).

2. ábra: Droghasználó kliens, önsegítő és szakmai segítő munkatárs konzultációs
kapcsolatai

Önsegítők támogatása az ellátási igény kommunikálásában

A Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoportja 2006-os megalakulását leginkább az indokolta, hogy a résztvevő fiatal édesanyák korábbi terhesgondozásuk alatt nem tudták megbeszélni – egykori vagy aktuális – droghasználatuk jelentőségét, lehetséges következményeit az őket ellátó védőnőkkel, orvosokkal. Volt, aki nem is próbált addiktológiai kérdésekről szólni, volt, aki igen, de sorozatos kísérletei nem jártak sikerrel. Emellett mások, ismerősök, barátnők történetei is azt mutatták, hogy droghasználó várandós nők számára jellegzetes nehézség a személyes, gyakran szégyenérzettel, bűntudattal, félelemmel kísért gondok ismertetése az egészségügyi ellátórendszerben, amelyek meghallgatására sok esetben nem alakítható ki bizalmas légkör, nincs elég idő és figyelem. Ilyen módon egészségi állapotukat nem vagy hiányosan tudják bemutatni segítség kérésekor, illetve nem tudnak megfelelően tájékozódni életvezetésük lehetséges javításáról, vagy például a várható, terhességüket illető kockázatokról, vagy ajánlott kezelési stratégiákról, és így tovább.
A Józan Babák önsegítő csoport ezért telefonos és személyes elérhetőségeket tett közzé, hogy droghasználó várandós nők előbb sorstársakkal beszélhessék meg kérdéseiket, akik saját tapasztalataikon keresztül adhatnak útbaigazítást, akár személyes élmények feldolgozásáról, akár például konkrét kezelőhely felkereséséhez.
A jelentkező várandós nők között – ahogy később látni fogjuk – sokan gondozatlan

121

terhesek, akik előbb elbeszélik saját történetüket, tapasztalatot cserélnek az önsegítőkkel, majd általában segítséget kérnek tőlük ellátásba (terhesgondozásba, néha addiktológiai kezelésbe) kerüléshez. Ez utóbbi nem egy klasszikus önsegítő csoport feladata, hanem már szociális segítői tevékenység. Ennél fogva szerencsésebb, ha az önsegítők szociális intézményi nyitva tartása idején találkoznak a jelentkezővel, amikor képesek lehetnek azonnal eljárni, hozzákezdeni a terhesgondozás vagy addiktológiai kezelés szervezéséhez. A Józan Babák Klubban megfigyelhettük, hogy a jelentkező nőkben megfelelő bizalmat ébreszthet, ha az önsegítő által ismert személyt, jobbára orvost, kórházi szociális munkást javasolunk felkeresni. Fontos figyelembe vennünk, hogy annak, aki még nem járt, a terhesgondozás egy személytelen közeget jelent, s valóban, az ellátórendszerben általában nehéz lehet megbízni, amihez képest egy tényleges, előzetes beszélgetésekben tulajdonságokkal felruházott, jellemzett személlyel való találkozás jóval vonzóbbnak tűnhet. Olykor szükségessé válik egy orvost, kórházi szociális munkást telefonon megkeresni, vagy éppen a klienst elkísérni hozzá. Ilyenkor – tapasztalatunk szerint – hathatós támogatást jelent, ha a közreműködő önsegítő – a klienssel való előzetes megegyezés alapján – saját maga is összefoglalja a jövetel okát és releváns körülményeit. (Máskor e segítői beavatkozások nyomán, és alacsonyküszöbű szolgáltatásunk szakmai közreműködésével, lehetőség nyílik családi konzultációk, esetkonferenciák szervezésére, amelyek során a nő – értelemszerűen – az oda illő és általa kért moderátori segítséget kapja. E lépések mindegyike arra irányul, hogy a gondozatlan, elszigeteltségben lévő várandós nő hozzájusson a kívánt családi, szociális, egészségügyi támogatáshoz, amit korábban önállóan nem ért el, sőt, az
esetek egy részében még ezek kéréséig sem jutott el.)
A Józan Babák Klub ügyfelei körében nem ritka, hogy már a személyes problémák, és az azokból fakadó igények megfogalmazása is gondot okoz, vagyis klienseinknek alapvető kommunikációs nehézségekkel kell(ene) megküzdeniük. Észre kell vennünk, hogy ez egymagában is előidézheti a terhesgonodozástól vagy más ellátástól való távolmaradásukat! Terhesgondozási programunkban tehát elsődleges feladatunk segíteni a problémák megfogalmazását, ellátási igények közvetítését, szakértő kapcsolatok kialakítását. E mediáció során figyelemmel kell lennünk arra, hogy az egészségügyi ellátórendszer képviselői egy-egy esetről pontos információkat kapjanak, mind a kapcsolat felvételekor, mind az ellátás egész folyamatában. Hogyan javítható a várandós nő és az egészségügyi személyzet közötti kommunikáció?
Egy nemrégi, a betegség-elbeszélés módjaival foglalkozó kutatás szerint (Csörsz és mtsai 2010: 169–190), „egyes, például az egészséggel, illetve betegséggel összefüggő kommunikációs folyamat eredményesebbé válhat, ha a személyes állapot leírása nagyobb tudatossággal, pontosan meghatározott szerkezetben történik. A „betegség-elbeszélés” felépítése ugyanis hatással lehet az egészséget érintő problémákkal foglalkozó szakmai személyzet magatartására, ezen keresztül pedig a terápiás kapcsolat minőségére, eredményességére”. Szerzők ismertetik, hogy a nők a férfiaknál több időt igényelve, részletesebben beszélik el állapotukat. Ez az elbeszélés azonban gyakrabban töredezett, vagyis nem egy kerek, rendszerezett történetben hangzik el, hanem részletek sorának elmondásán keresztül. E részleteket összerakni a segítő személyzet számára egyrészt fárasztó lehet, másrészt a segítő gondolkodása jelentősen befolyásolja, hogyan alakítja ki a részletekből az egészet, azaz a kliensről és helyzetéről alkotott képét.
A kutatók emiatt kíváncsiak voltak, pszichológus-, illetve orvostanhallgatók hogyan építenek fel egy olyan betegségtörténetet, amelyről hiányos információkkal rendelkeznek. Nagy Lajos A beteg című elbeszélését, amelyben eredetileg a női főszereplőt daganatos betegsége miatt megműtik, megcserélve a nemet, férfi főszereplővel is felolvasták. A női és a férfi beteg történetét más-más csoportok előtt ismertették, összesen 313 egyetemistával.

122

Mivel az irodalmi szöveg számos kérdést nem érintett, arra kérték a hallgatókat, egészítsék ki a hallott történetet. A kísérleti helyzetből adódó projektív válaszok között számottevő különbség mutatkozott aszerint, hogy a főszereplő beteg nő vagy férfi volt.
A hallgatók a férfi beteget szegényesebben jellemezték, akinél a daganatot kiváltó egyik tényezőként a hivatással, munkahellyel összefüggő stresszt valószínűsítették, és kevéssé gondolták, hogy a betegség kialakulásában szerepet játszhat a családi háttér. Ezzel szemben, a válaszadók szerint, a női beteget inkább a családi és interperszonális nehézségek hajlamosítják a megbetegedésre, feszültségei egyéniek, párkapcsolati vagy érzelmi problémákból erednek, a női stressz hátterében főleg depresszió vagy házassági gondok jelenhetnek meg. A férfi beteg elvárt viselkedéséről úgy gondolkodtak, hogy ő kevésbé panaszkodik, tüneteit pedig alig részletezi. A nő viselkedése nem annyira változtat megbetegedése valószínűségén, mivel ő inkább az érzelmi, családi, interperszonális konfliktusok áldozata, és kevéssé képes befolyásolni sorsát. A női betegről a válaszadók úgy gondolták, fizikailag nőgyógyászati problémával küzd, amely mögött nem húzódik meg komolyabb betegsége. A nőgyógyászati probléma említése ugyanakkor szorosan együttjárt a főszereplő ápoltságának említésével, ahogyan vonzó külseje még pozitív gyógyulási kilátásával is összefüggést mutatott.
Szerzők felhívják a figyelmet, hogy bár az elbeszélés daganatot, tehát fizikai tünetet említ, a válaszadó hallgatók a betegség mögött élethelyzeti és személyiségszintű problémákat véltek felfedezni, a férfi beteget inkább pszichologizáló, a női beteget inkább szomatizáló személyként bemutatva. A válaszokban tetten érhető volt a nemi sztereotípiák hatása, ami „igen erős a szakemberek tünetértelmezésére, de a betegek tünetbemutatására és betegségmagatartására is”.
Nettleton és munkatársai8 a töredezett, ’kaotikus’ kommunikációs stílust a nők jellemzőjeként írják le, míg a szomatizáló betegek történetei között feltűnően sok kaotikus narratívájút találtak különböző vizsgálatokban. „A kaotikus narratíva sokszor értelmezhetetlen, az orvosoknak és a környezetnek egyaránt megterhelő. Ez is egyik oka lehet annak, hogy a nők tüneteit sokszor hajlamosak bagatellizálni, hárítani a szakemberek, illetve hogy a velük való kommunikációt konfliktusosabbnak látják”.
Szerzők saját vizsgálatukból is valószínűsítik, hogy a nők többet és váltakozó narratív szerkezetben beszélnek az egészségügyi szakemberekkel való kommunikáció során. Ebből következően úgy vélik, a nők ellátása több időt igényel, az orvosokat zavarja, hogy a nők a kezelést illetően több információt és kontrollt szeretnének, holott épp emiatt lenne lehetőség jobban bevonni őket a terápiás döntéshozatalba, „ami a sikeres kezelés és gyógyulás egyik előfeltétele és növelheti a páciens ellátással való elégedettségét is.”
A Józan Babák Klubban dolgozó önsegítők egyik szerepe éppen az, hogy tudnak és hajlandók elegendő időt tölteni, hosszan is beszélgetni a problémáit ismertető nővel, nem siettetik vagy sürgetik őt. Ugyanakkor az időigényes beszélgetések összefoglalóját is adhatják abban az esetben, ha a kliens részére szakmai segítséget kell kérni. Ilyenkor
– lehetőleg – a klienssel közösen keresik fel a szükséges szakembert, akit – különösen krízis esetén – a helyzet tömör és pontos ismertetésével láthatnak el, előkészítve segítői

8 Szerzők a válaszok értékeléséhez Nettleton és munkatársai 2005-ös modelljét vették alapul, amely három kommunikációs stílust különböztet meg. Ezek egyike a „helyreállító narratívum”, melyben
„az egyén beteg lesz, betegszerepe elfogadott, segítséget keres és kap, végül meggyógyul”. Másik a „kereső” narratíva: „egy olyan történetet vázol fel, ahol az illető a betegség által metaforikus utat jár végig, melynek eredményeként a betegségből való felgyógyulással nagyobb önismeretet nyer”. Harmadik a „kaotikus” narratíva: ebből hiányzik az összetartó szerkezet, nincs meghatározott kezdete és vége a betegség történetének, a történet töredezett.

123

beavatkozásra vonatkozó szakmai döntését. Ez a közreműködés természetesen nem helyettesíti a kliens részvételét saját ellátásában, hanem inkább könnyebbé teszi annak megkezdését, valószínűbbé téve sikeres kapcsolatfelvételét, majd – hosszabb ellátási folyamatban – távlatosan is támogatva kezelésben maradását.

A szakmai segítés szerepe az ellátásszervezésben

Alacsonyküszöbű ellátásról lévén szó, a szakmai ellátások biztosítják az anonimitást. Ugyanakkor, mivel a közreműködő szakemberek nem anonim ellátást nyújtó intézményekben is dolgoznak, ha a kliens ezt kéri, más keretek között folytathatják munkájukat.
Konkrétan, például az anonim tanácsadó nőgyógyászt ambuláns egészségügyi munkahelyén is fel lehet keresni, miután a vele való megismerkedés és akár többszöri konzultáció az alacsonyküszöbű ellátásban már megtörtént. Ilyen esetben az ambuláns ellátásban, ahol rendszerint kevés idő áll a segítséget kérő személyének, problémáinak, élethelyzetének megismerésére, egy már ismert helyzet kezelésére lehet vállalkozni. Így az orvos nem csupán eseti feladatokkal, például fogamzásgátlással, fertőzés kezelésével, vagy mással foglalkozhat, hanem a személy komplex ellátásában vehet részt, az aktuális beavatkozást folyamatos ellátás elemeként értékelve.
Kiragadott esetként, a Józan Babák Klub egyik kliense, aki már tíz abortuszon ment keresztül, és további terhességeit sem kívánná megtartani, ugyanakkor prostituáltként/ szexmunkásként dolgozik, jelenleg az általunk adományozott spirállal védekezik, amit nőgyógyász tanácsadónk ambuláns rendelésen helyezett el. A beavatkozást megelőzően az alacsonyküszöbű szolgáltatás tanácsadásán kapott tájékoztatást a fogamzásgátlás lehetőségeiről, ugyanott tudott tapasztalatot cserélni más nőkkel, majd helyben egyeztette az előzetes szűrővizsgálathoz, illetve magához a beavatkozáshoz szükséges teendőket, s végül az általa már jól ismert orvost kereshette fel (3. számú ábra).

3. ábra: Egészségügyi ellátásba kerülés lehetséges útja

A célcsoport 2010. évi ellátása

A Józan Babák Klub gondozási programja áttekintéséhez a továbbiakban a 2010. év eseményeit veszem alapul, illetve kiemelten annak utolsó negyedévét, amikor klienseink körében kutatást is végeztünk.

Jelentkezők
Az Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás programba 2010-ben 55 fő jelentkezett.
- Közülük alkalmi látogatónak tekinthető 9 fő telefonáló, valamint 14 fő olyan nő, aki kizárólag terhességi tesztet kért, és nem adott jelzést a teszt eredményéről. A telefonálók

124

elsősorban olyan szolgáltatások (például nőgyógyászati rendelés) iránt érdeklődtek, ahol – lakókörnyezetüktől távol – ismertethették volna helyzetüket, számítva arra, hogy így droghasználatuk személyes környezetükben nem válik ismertté.
- 3 fő esetében nem az anya, hanem – az anya szülői jogának korlátozása miatt – más törvényes képviselő (2 esetben az apa, 1 esetben a nagymama) vette igénybe a rendesen anyáknak nyújtott egyes szolgáltatásokat (pszichiátriai tanácsadás, jogsegély stb.).
- 1 fő esetében a külföldön tartózkodó fiatal édesanya jogsegély ügyében kezelőorvosa járt el.
- 28 fő személyesen jelentkezett ügyfélszolgálatunkon, mint aktuálisan várandós, 2009- ben vagy 2010-ben szült, vagy (spontán/művi) vetélésen átesett nő.
E 28 fő közül:
- 50% (14 fő) volt várandós.
- A várandós nők közül – más okból – 4 fővel korábban is kapcsolatban álltunk már, 10 fővel nem;
- A várandós nők 85,7%-a (12 fő) volt gondozatlan terhes;
- A gondozatlan terhes nők közül, miután tájékoztatást kaptak, 7 fő önállóan jelentkezett terhesgondozáson (1 fő szült 2010-ben, 1 fő várhatóan 2011-ben fog, 1 főnél spontán vetélés történt), vagy más egészségügyi ellátást kért (4 fő abortusz), 4 fő esetében szolgáltatásunk hozta létre a sikeres ellátási (klinikai) kapcsolatot, 1 fő esetében ez eredménytelennek bizonyult (a várandós nő nem jelentkezett újból).
- A 28 jelentkező közül 2009-ben 35,7% (10 fő), 2010-ben 25% (7 fő) szült, míg 2011-ben
várhatóan 10,7% (3 fő) fog szülni.
- 2010-ben 3,5%-uknak (1 fő) spontán, 25%-uknak (7 fő) művi vetélése volt.

Szociodemográfiai adatok, droghasználati jellemzők Aprogramban 2010. negyedik negyedévében résztvevő nők közül 16 fővel szociodemográfiai és szerhasználati jellemzőket felmérő kérdőívet vettek fel és félig strukturált életút-interjút9 készítettek a Józan Babák Klub munkatársai. A kérdőív eredményeit az 1. és a 2. táblázat tartalmazza.
1. táblázat. Interjúban részt vett nők szociodemográfiai adatai (n=16)

Életkor 28,37 (20-36) év
50% (8 fő) egyedülálló,
6% (1 fő) házas,
Családi állapot 31% (5 fő) partner/élettársi kapcsolat, 6% (1 fő) egyéb (vőlegény),
6% (1 fő) nem tudja, nem válaszol.

9 Ennek előzménye Rácz József, Kaló Zsuzsa, Sógorka Ildikó Budapesti kábítószer-fogyasztó nők körében végzett tanácsadás vizsgálata című kutatása (2009). Az akkor a Józan Babák Klubban is alkalmazott kérdőívet 2010-ben az ellátórendszerre vonatkozó kérdésekkel egészítettük ki, egyebekben változatlan maradt. Jelenleg a 2010. október 1-je és 2011. december 31-e közti időszakban folyamatosan készítünk interjúkat; jelen fejezetben ezek közül használtuk fel a tavalyi utolsó negyedévben készítetteket.
125

Foglalkozási helyzet 31% (5 fő) munkanélküli, álláskereső,
12% (2 fő) munkanélküli, nem keres állást, 25% (4 fő) teljes időben háztartásbeli,
6% (1 fő) rokkantnyugdíjas,
6% (1 fő) egyéb (alkalmi tanítás), 12% (2 fő) nem tudja, nem válaszol.

Jövedelemforrás 6% (1 fő) fizetett állás, fizetés, vállalkozás, 25% (4 fő) segély,
31% (5 fő) házastárs, család, barát tartja el, 25% (4 fő) áruk adás-vétele (seftelés),
6% (1 fő) lopás,
50% (8 fő) gyermektámogatás,
31% (5 fő) prostitúció,
12% (2 fő) egyéb: gyerektartás, rokkantnyugdíj,
12% (2 fő) nem tudja, nem válaszol.

Származás 56% (9 fő) magyar,
50% (8 fő) cigány,
6% (1 fő) román.

Együttélés 6% (1 fő) senkivel, egyedül,
6% (1 fő) házastárssal,
25% (4 fő) partnerrel,
19% (3 fő) szülővel/szülőkkel,
44% (7 fő) saját, 18 év alatti gyerekkel,
19% (3 fő) más családtaggal,
12% (2 fő) egyéb: rossz barátok, női szálló.

Iskolai végzettség 19% (3 fő) kevesebb mint 8 általános,
25% (4 fő) 8 általános,
6% (1 fő) befejezetlen szakmunkás, szakközépiskola,
6% (1 fő) befejezett gimnázium,
12% (2 fő) befejezett szakmunkás, szakközépiskola,
6% (1 fő) OKJ-s képzés,
6% (1 fő) befejezetlen főiskola, egyetem,
6% (1 fő) főiskola, egyetem,
12% (2 fő) egyéb: 10 osztály, szakiskola.

Lakhatás 31% (5 fő) saját tulajdonú lakásban,
25% (4 fő) más lakásában,
25% (4 fő) önkormányzati lakásban,
6% (1 fő) hajléktalanszállón,
6% (1 fő) utcán,
6% (1 fő) egyéb: CSÁO.
Alkoholfogyasztás 70% (11 fő) nem jellemző,
31% (5 fő) alkalmanként fogyaszt alkoholt.

Dohányzás 56% (9 fő) egy doboz vagy több naponta,
31% (5 fő) kevesebb mint egy doboz naponta, 12% (2 fő) nem dohányzik.
Tartós betegség 50% (8 fő) (vérszegénység, méhnyakrák, pszichiátriai betegségek).

Gyermekek száma 6% (1 fő) 4 gyermek,
6% (1 fő) 3 gyermek,
31% (5 fő) 2 gyermek,
31% (5 fő) 1 gyermek.

126

Terhesség tervezése 25% (4 fő) tervezett,
69% (11 fő) nem tervezett.
6% (1 fő) nem tudja, nem válaszol,
Abortusz 69% (11 fő) volt, 37,5 % (6 fő) több (6%, 1 főnek 10 db),
31% (5 fő) nem volt.
Spontán vetélés 37,5 % (6 fő) volt, 19% (3 fő) több is,
62,5% (10 fő) nem volt.

2. táblázat. Interjúban részt vett nők (n=16) droghasználati jellemzői

Használat valaha utóbbi 30 napban utóbbi 30 napban injektálva
Marihuána 100% (16 fő) 56% (9 fő) -
crack 12% (2 fő) - -
Kokain 56% (9 fő) 12% (2 fő) 6% (1 fő)
Heroin 87,5 % (14 fő) 19% (3 fő) 6% (1 fő)
Amfetamin-heroin 50% (8 fő) 6% (1 fő) 6% (1 fő)
Felírt metadon 12% (2 fő) 6% (1 fő) -
Utcai metadon 81,2% (13 fő) 6% (1 fő) -
Suboxon 12,5% (2 fő) - -
Más opiátok 37,5 % (6 fő) - -
amfetamin 100% (16 fő) 87,5 % (14 fő) 81,2% (13 fő)
Egyéb: LSD 25% (4 fő) 6% (1 fő) 6% (1 fő)
Egyéb: Mephedron 31% (5 fő) 25% (4 fő) 19% (3 fő)

Az 1. táblázat adataiból itt kiemelem az egyedülálló nők magas arányát (50%), a kirívóan rossz foglalkozási, jövedelmi és iskolázottsági helyzetet, amely tényezők külön-külön is, de együttesen még inkább nagyfokú kiszolgáltatottságot feltételeznek, a bizonytalan lakhatást (43%), továbbá a művi vetélések arányát (69%).
A 2. táblázatban kiugró értéket mutat az aktuális amfetamin (87,5%), illetve az injektált amfetamin használata (81,2%), és ugyancsak jelentős a mephedron10 használata is (25%, illetve 19%).
E két kábítószer elterjedtsége a gyermekvállalással összefüggésben komoly nehézséget okozhat, mivel az amfetaminhasználat kezelési protokolljában a terhesség alatti használatra „nincs speciális kezelési eljárás” (Egészségügyi Közlöny, 2008, 509. oldal), míg a mephedron-használat kezelésére nem készült még protokoll, illetve terhességre gyakorolt hatásait sem a hazai sem a nemzetközi szakirodalom nem írja még le.
Az amfetaminhasználat kezelési protokolljában néhány olyan elemet találunk, amelyet a Józan Babák Klubban is alkalmazunk, így hosszabb távon lehetőség lesz hatékonyságuk vizsgálatára. Ilyen a pszichoterápiás szemlélettel vezetett beszélgetés a problémák felismerése, az életvezetési nehézségek megoldása érdekében, az önsegítő kapcsolatok

10 A mephedron (nevei még: mefedron, „kati”, „zsuzsi”, meph, m-cat, MCAT, Miaow, miaew, 4-mmc) a dizájner drogok csoportjába tartozik, melyek ismertetője, hogy kábítószer-listákon szereplő anyagokétól kissé eltérő kémiai szerkezetű (fél)szintetikus pszichoaktív szerek. Ellenőrzés alá vonásáig jogi következmények nélkül terjeszthetők. A mepehdrone (4-methylmethcathinone) egy stimuláns, amely kémiailag legközelebb az amfetaminokhoz áll, a használói beszámolók szerint hatása az extasy-hoz és a kokainhoz hasonlít leginkább. Rövid távú hatásait most vizsgálják, hosszú távú hatásairól nincs információnk. 2011. január 1. óta Magyarországon is illegális.
127

kialakítása, vagy az esetmenedzselés, amikor a segítő a klienst eligazítja az ellátások között, csökkenteni igyekszik az adminisztratív akadályokat, és segít átfogóan értelmezni az egyes kezelési eljárásokat.
Nyilvánvaló, hogy a szakmai háttérismeretek hiánya, intézményi tapasztalatok csekély volta, vagy az alkalmazható eljárások kísérleti jellege miatt, szolgáltatásaink működésében nagyfokú nyitottságra, rugalmasságra, és a kezelési megoldások folyamatos értékelésére, újraértékelésére van szükség.

Ellátásba kerülés, igénybe vett szolgáltatások

A program látogatói legtöbben személyes ismerőseik javaslatára érkeztek a Józan Babák Klubba, hogy valamilyen segítséget kérjenek, emellett számottevő a más szociális és egészségügyi intézmények javaslatára jelentkezők aránya is.
Az érkezési oldal jellegzetessége, hogy a szolgáltatás iránti bizalom és érdeklődés csaknem kizárólag szóbeli és személyes tájékoztatás alapján jön létre. Tartós, vagy legalábbis az egy-egy alkalmi találkozást meghaladó kapcsolat nem alakult ki telefonos vagy írásos (szórólapon, interneten, sajtóban megjelenő) közlések alapján, hanem egy, az ügyfél által eleve megbízhatónak ítélt személy, jellemzően egy másik droghasználó nő, önsegítő csoportból ismert nő, szociális vagy egészségügyi személyzet elfogadott tagja ajánlására. A sorstárs droghasználó nők esetében ez annál is inkább szembeötlő, mert a program felkeresésekor gyakran egymást kísérve érkeznek először: a régebbi ügyfél hozza magával az újat, közvetítve is a felek között az ellátási igényeket.

3. táblázat. A programban megjelent nők (n=28) kapcsolatfelvételének módjai

„ÉRKEZÉSI ÚTVONAL”
IGÉNYBE VEVŐ
személyes ismeretségeken keresztül 11 fő 39,28%
más szociális és gyermekjóléti szolgáltatón keresztül
(Baptista Szeretetszolgálat, Evangéliumi Pünkösdi Közösség rehabilitációs otthona, Kék Pont Alapítvány,
II. kerület Gyermekjóléti Szolgálat,
III. kerületi Családsegítő Szolgálat)

6 fő

21,42%
egészségügyi szolgáltatón keresztül (MÖSZ Drogambulancia, OORI Addiktológiai Gondozó)
4 fő
14,28%
más saját szolgáltatás felől (önsegítő csoport ügyelete, szociális munka)
4 fő
14,28%
utcáról 2 fő 7,14%
internet (www.jozanbabak.hu) 1 fő 3,57%

A program látogatói a következő anonim szolgáltatásokat vették igénybe 2010-ben a Józan Babák Klubban, a már ismertetett háromlépcsős ellátási modellben:

128

4. táblázat. A programban megjelent nők (n=28) által igénybe vett szolgáltatások

TEVÉKENYSÉG
IGÉNYBE VEVŐ
szociális (adományozás)* 24 fő 85,71%
Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoportja* 15 fő 53,57%
szociális (ellátásszervezés) 12 fő 42,85%
jogi 9 fő 32,14%
nőgyógyászati tanácsadás 6 fő 21,42%
pszichoterápia (krízis) 5 fő 17,85%
addiktológiai (orvosi) tanácsadás 3 fő 10,71%
* önsegítők által nyújtott szolgáltatások

A 4. számú táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy a jelentkezők elsősorban önsegítők által nyújtott szolgáltatásokat vesznek igénybe. Ezek közül legnépszerűbb az adományozás, amikor főleg a már megszületett gyermek részére pelenkát, tápszert, gyógyszert kap az ügyfél, vagy például önmaga számára ruhát. Mások személyes problémákat is megbeszélnek, jellegzetesen napi eseményeket: droghasználatról, családi konfliktusokról, a születendő vagy már megszületett gyermekkel való viszonyról, és így tovább.
Az önsegítő csoporttal való találkozás ebben az esetben nem azt jelenti, hogy egy-egy meghirdetett gyűlésen találkoznak emberek, hanem az önsegítők közül két-három fő hetente legalább három napon ügyeletesként a teljes nyitva tartás időben jelen van, segítőként dolgozik, így egyes emberekkel, vagy ritkábban néhány fős rokonokból, barátnőkből álló csoportokkal beszélgethet.
Az adományozás és az önsegítőkkel való találkozás teljes egészében nem választható szét: gyakori, hogy egy betérő nő a számára szükséges javakat kérni és életeseményeiről beszélgetni is érkezik.
Mivel az önsegítő szolgáltatások segítségével a Józan Babák csoport tagjai csaknem a célcsoport egészével rendszeres kapcsolatot alakítanak ki, lehetőségük nyílik az ügyfél, és esetlegesen gyermeke állapotát nyomon követni. Ennek köszönhetően hamarabb felismerhető valamely kialakuló vagy már létrejött válsághelyzet, ami szakmai segítői beavatkozást igényelhet.
Korábban kitértem rá, hogy a programmal való kapcsolatfelvételben fontos szerepet játszanak azok a sorstárs droghasználók, régebbi ügyfelek, akik új ügyfelet hoznak személyes ismeretségükből. Itt lényegében ez a mediátor szerep ismétlődik, csak most a rendszeres kapcsolatot tartó önsegítő személy válik alkalmassá közvetíteni a szakmai szolgáltatások irányába, amiben az ügyféllel felépített bizalmas viszonyára támaszkodhat. Krízishelyzet kezelésében legkönnyebben azoktól a szakemberektől lehet tanácsot kérni, akik a Józan Babák Klubban dolgoznak, vagyis ott, ahol a Józan Babák csoport önsegítő ügyeletese találkozott a klienssel, így nem szükséges más helyszínre irányítani a
segítségre szoruló embert, hanem helyben és rövid idő alatt ellátásba lehet vonni.
A programban szakmai szolgáltatások közül főként szociális, ezen belül is ellátásszervezéssel kapcsolatos közreműködést kértek a válsághelyzetben lévő ügyfelek. Jellegzetesek voltak a lakhatással összefüggő gondok (például szállás keresése), ami várandós vagy gyermeket nevelő nő számára kiemelten veszélyesek lehetnek, valamint a szülészet-nőgyógyászati ellátás szervezése. Ez utóbbi többnyire az azonnali kórházi kapcsolatfelvételre irányult, mivel – 2010-ben – a várandós ügyfelek 86%-a gondozatlan terhes volt, jelentkezéskor a terhesség 10–27. hetében, ezen belül a gyermeküket megszülő

129

nők a terhesség 22–27. hetében, így – tekintettel a droghasználatból is adódó kockázatokra
– többnyire az azonnali kórházi jelentkezés és kivizsgálás tűnt indokoltnak.
Ezt követte a jogi szolgáltatások igénybe vétele. Itt főként gyermek-elhelyezési, illetve újfent a lakhatással (például végrehajtás késleltetése vagy elkerülése) kapcsolatos ügyek kerültek elő.
Végül az orvosi szolgáltatások következnek, így a nőgyógyászati vagy addiktológiai kérdésekben nyújtott tanácsadás, illetve a pszichoterápia eszköztárában megjelenő kríziskezelés és konzultáció.
Ehelyt meg kell jegyeznem, hogy az orvosi ellátás iránti helyben jelentkező igény nagyobb esetszámot feltételezne, azonban a lehetőségeket komolyan behatárolja a kapacitás szűkössége, a rendelési idők korlátozottsága.

Ahogy az 5. táblázatban bemutatom, a program látogatói egyes egészségügyi ellátásokat a Józan Babák Klub közreműködésével vettek igénybe (ellátási kapcsolat felvételével, egyes alkalmakkor személyes kísérettel, de ide nem értve, ha az ellátás igénybe vételéhez kizárólag információt nyújtottunk a kliens részére).

5. táblázat. A programban megjelent nők (n=28) által igénybe vett szolgáltatások

EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS
IGÉNYBE VEVŐ
szülész-nőgyógyász* 9 fő 32,14%
addiktológiai 1 fő 3,57%
védőnői 1 fő 3,57%
háziorvosi 1 fő 3,57%
* Megjegyzés: 4 fő esetében volt szükséges személyszállítás saját gépjárművel.

A külső, partner intézmények által nyújtott ellátások felkeresése kapcsán egy fontos tapasztalatot kell kiemelnem. Bármely más – általunk is ellátott droghasználói – célcsoporttal összevetve, 2010-ben, de korábban is, a várandós és a gyermeket nevelő droghasználók körében kiemelkedő együttműködési készség volt tapasztalható a nem anonim szociális vagy egészségügyi ellátások igénybe vételében. Ez mind az ellátásba kerülés arányában, mind az azonnaliság teljesülésében tetten érhető, hiszen a legtöbb felmerülő válsághelyzet nem enged hosszas mérlegelést. Különösen akkor, ha valaki gondozatlan terhesként, mint fentebb láttuk, a 22–27. terhességi hétben jelentkezve kér segítséget, elengedhetetlen, hogy rögtön vagy legfeljebb néhány napon belül adekvát ellátásba kerüljön.
Fentebb már idéztem, hogy jelentkezésükkor az aktuálisan várandós nők 86%-a gondozatlan terhes volt, ellenben az alacsonyküszöbű szolgáltatás közvetítésével 93%-uk eljutott a terhesgondozás valamely szereplőjéhez, miután tájékoztatást kapott, vagy ezen túl konkrét ellátási kapcsolathoz jutott. Ez a várakozáson felül kedvező arány leginkább annak volt köszönhető, hogy ebben a helyzetben a jelentkező nők elsőbbséget biztosítottak magzatukról szóló döntésüknek; ha művi vetélés mellett döntöttek, annak időbeli korlátozottsága miatt érthető a gyors együttműködés, de ez nem változott meg akkor sem, ha a 22–27. terhességi hétben érkezők magatartásáról volt szó.
Az ellátásba kerülés arányát javító körülmény, hogy az önsegítők elkísérték a várandós nőket a terhesgondozásba, olykor személyautóval szállítva őket.

130

Társfüggőség és ellátásba kerülés kapcsolata

Mivel szakemberek részéről - magam és munkatársaim - többször találkoztunk ellenvetéssel, szakmai kifogással e kísérői, személyszállítói tevékenységgel kapcsolatban, mondván, közreműködésünk már „túlzó gondoskodás”, alaposabban megvizsgáltuk a felvetést.
Úgy találtuk, hogy több nemzetközi modell hangsúlyozza (lásd Kaló 2011, jelen kötetben) a droghasználó várandós nők ilyen típusú segítésének előnyös voltát, egyrészt a gyakran emlegetett stigmatizációtól és az ellátórendszertől való - tapasztalati alapú vagy irracionális
- félelem miatt, másrészt mert ennél a célcsoportnál megfigyelhetők a kodependencia (társfüggőség) különböző tünetei, mint például önállótlanság, tanult tehetetlenség stb.
Droghasználó várandós nőkkel felvett interjúinkban (Kaló és munkatársai 2009) a kodependencia megjelenik
• a függőség kialakulásával és fenntartásával kapcsolatban (idézet egy interjúból: „és
akkor így hát végül is együtt elkezdtünk inni, mert én akkor mélypontra jutottam, amikor anyám meghalt. Addig tartottam magam, és akkor mélypontra jutottam, és akkor ő is ivott, ő is az ivás korszakában volt, még mindig (…) És akkor így együtt elkezdtünk inni, de együtt le is akartunk róla jönni, megpróbáltuk”), illetve
• a személyes jövőképben (idézet egy interjúból: „hanem érzem azt, hogy nekem
szükségem van egy szerető társra. Hogy már annyira egyedül vagyok a világban, hogy már nem bírom. Hogy érzem azt, hogy nagyon sokra lennék képes, mert hihetetlen energiák vannak bennem, nagyon jó munkabírásom van, és még agyam is van. És nekem egy támasz kell, egy erős hátország kell.”).
A téma további kutatást kíván, de - feltételezésünk szerint - a kodependenciának is köze lehet ahhoz, hogy a hatékonyság jelentősen nő, ha droghasználó várandós nő klienseinket elkísérjük a terhesgondozásukra.
Harmadik szempontként feltételezzük, hogy társadalmi és kulturális háttere is van a gyakran tapasztalt önállótlanságnak: a Józan Babák Klub látogatói nem középosztálybeli, emancipált nők, hanem általában marginális társadalmi helyzetű, társas, közösségi kapcsolatokban alávetett szerepben élő emberek.

Együttélés kiskorú gyermekkel

A 28 fő ellátott nő közül 17 fő 1–4 18 év alatti gyermekkel élt együtt 2010-ben, akik közül a legfiatalabbak 6 hónaposak, a legidősebb 17 éves, míg átlagos életkoruk 43,5 hónap volt.
15- en hajléktalanként éltek, ami alatt azt értjük, hogy vagy közterületen (1 fő), vagy hajléktalanellátó intézményben (1 fő), vagy foglalt lakásban (1 fő) éltek, vagy szívességi lakáshasználóként (12 fő) tartózkodtak „otthonukban”. A szívességi lakáshasználók között 9 fő élt együtt 11 fő 18 év alatti gyermekkel, akik átlagos életkora 40,4 hónap (6–96 hónap) volt.

(Köszönettel tartozom a fent közölt adatok forrását jelentő interjúk felvételében és feldolgozásában résztvevő munkatársaknak és önkénteseknek, akik Bíró Zsófia, Kaló Zsuzsa, Mándi Bettina, Mészáros Zsófia, Német Betti és Weimper Dóra voltak.)

Esetek és javaslatok

Akövetkezőkben két olyan esetet mutatok be, amelyben az opiát-, illetve amfetaminhasználó pár tagjai közelmúltban született gyermekükkel közös háztartásban, teljes családként élnek. Mivel a szülő szereplők mindannyian problémás kábítószer-használók, ez a fejlemény

131

egyrészt örömteli, másrészt alkalmat ad bemutatni, milyen módon nyújthatnak segítséget a szociális és egészségügyi szervezetek a sikeres családi élet kialakításához. A szereplők mindegyike az önmaga által választott álnéven jelenik meg, és az itt közölt szövegek szerkesztésében aktív szerepet vállalt, amiért köszönettel tartozom Nekik.

1. történet: „Kata” és „Laci”

Kata (30) és Laci (53) élettársak. Kata először egyedül jött a Józan Babák Klubba, miután addiktológus-pszichiáter kezelőorvosa telefonon megkereste ügyfélszolgálatunkat. A nő ekkor tíz éve már fenntartó metadon kezelésen vett részt, gyermeket várt, terhessége 26. hetében. Néhány napra rá szintén fenntartó metadon kezelésen lévő élettársa, Laci is vele érkezett, aki jelezte, vállalja az apaságot.

Kata elsőként abban kérte segítségünket, hogy születendő gyermekét otthonában helyezzék el. Elmondta, hogy Lacival, élettársával él, aki gyermeke apja, és erről kész apai elismerő nyilatkozatot tenni. Mivel önmaga korlátozó gondnokság alatt áll, szülői jogait nem fogja tudni gyakorolni.
Kata gondozatlan terhes volt, ami abból is adódott, hogy terhességéről korábban nem volt tudomása. Bár előzőleg, talán a 12. hét környékén terhességi tesztet végzett, az negatív eredményt mutatott, továbbá állapotának szemmel látható jelei sem igen voltak, hasa alig nőtt, még a hatodik hónapban is megszokott ruháit hordhatta.
Kata gyermeke a 37. terhességi héten császármetszéssel született. Az újszülöttnek opiátelvonása volt, más egészségügyi problémája azonban nem alakult ki. Hat hétig szorult kórházi kezelésre, ebből három hétig újszülött intenzív osztályon.
Egy hónappal a szülés után a Józan Babák Klubban esetkonferenciát tartottunk, amelyen Kata, Laci, a védőnő, Laci képviselője, a Józan Babák Klub meghatalmazott munkatársa, valamint addiktológus-pszichiáter, ügyvéd, segítő munkatársaink vettek részt. Az esetkonferencián előzetes tervet dolgoztunk ki arra az esetre, ha Kata és Laci otthonában gondozhatják gyermeküket, felajánlva részvételünket a család valamennyi tagjának segítésében.
Újabb hónap elteltével Kata édesanyja is felkeresett bennünket. Korábban a területileg illetékes gyámhivatalban már úgy nyilatkozott, nem szeretne túlzott felelősséget unokája ellátásában. Ez alkalommal viszont írásban nyilatkozott, hogy rendszeresen feladatokat vállalna a gondozásban. A két nyilatkozat látszólag valamennyire eltért egymástól, valójában azonban csak a kérdés feltevésének módja változott. A gyámhivatalban inkább arra lettek volna kíváncsiak, ha a szülők nem gondozhatják gyermeküket, gyámként vállalná-e az ő felelősségüket, míg a másik esetben abból indultunk ki, hogy a gyermek a szülők gondoskodásába és otthonába kerül, így ő nagymamaként volna jelen.
Az illetékes gyámhivatal végzésben a hathetes csecsemő ideiglenes elhelyezéséről intézkedett, ennek helyéül egy csecsemőotthont jelölt ki, egyben megállapította, hogy az apa szülői gondozási, felügyeleti joga szünetel. A kérdésben meghallgatott védőnő úgy nyilatkozott, hogy szakértő (addiktológiai és pszichiátriai) közreműködés nélkül feladatát nem tudja megfelelően ellátni. Agyermekjóléti szolgálat véleménye a döntés meghozatalakor nem volt ismert, mivel a szolgálat környezettanulmányát nem készítette el, bár arra a Kata szülészeti-nőgyógyászati kezelését végző klinika még a szülés előtt felkérte.
Egy héttel később Kata és élettársa részére addiktológus-pszichiáter kezelőorvosuk szakvéleményt adott, amely szerint mindketten alkalmasak gyermekük gondozására. E dokumentummal, az illetékes gyámhivatal meghallgatásán Kata, Laci, a nagymama és a meghatalmazott képviselő közösen vettek részt. A Józan Babák Klub részéről a képviselő

132

nyilatkozott, hogy a szülőket alkalmasnak tartja gyermekük gondozására.
Kata és az apa egyaránt jelezte a gyámhivatalban, hogy a gyermekotthoni elhelyezés nem megfelelő, mivel nem tudnak kellő időt tölteni gyermekükkel, például etetniük sem lehet, a csecsemőt látogatásuk egy-egy alkalmával fél órákra adják ki nekik a folyósóra. Kérték, az ideiglenes hatályú elhelyezés mielőbbi megszüntetését, amit eleve indokolatlannak tartottak, de a gyermekotthoni körülmények miatt különösen méltánytalannak éreztek.
A gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését a gyámhivatal amiatt tartotta indokoltnak, mert nem látta biztosítottnak a gyermek megfelelő gondozását. Továbbá úgy vélekedett, hogy ha a szülők a gyermekotthonban foglalkozhatnak csecsemőjükkel, az ottani szakmai személyzet kellő tapasztalat birtokában tud majd nyilatkozni szülői alkalmasságukról. A valós körülmények között azonban a szülők nem foglalkozhattak gyermekükkel, így a gyermekotthon sem alkothatott szakszerű véleményt.
Kata ebben az időben többször anonim interjút adott. Előbb az RTL Klub Házon kívül című műsorában jelent meg, majd az [origo] Női Lapozó riportjában szerepelt. Részletek Nagy Melinda újságíró Női Lapozóban megjelent szövegéből:

„Tizenöt éves koromban kezdtem el drogozni, tizennyolc éves koromban már heroint szúrtam. Ez öt évig tartott, közben többször is voltak rendőrségi ügyeim, loptam, hogy valahogy meg tudjam szerezni a pénzt a heroinra, ami akkor naponta már 10-20 ezer forintba került. A rendőrségről elterelésre küldtek, voltam elvonón is nem egyszer, de mikor kijöttem, mindig visszaestem. Tíz éve vagyok a Nyírő Gyula Kórház Metadon-programjában, de közben mákteáztam, gyógyszereztem, speedet szúrtam egészen egy fél évvel ezelőttig” - kezd bele a történetébe Kata, aki most harminc éves. Öt hónapos terhes volt, mikor rájött, hogy gyereket vár. „Az opiátok, így a heroin és a máktea rendszeres használata a havi ciklus elmaradásával jár. Emiatt nekem körülbelül kétévente jött meg, ezért nem tűnt fel, hogy valami gond lenne” - folytatja.
A drogfogyasztó kismamák sokszor azért nem veszik észre időben a terhességet, mert a fenti okok miatt egyébként sem menstruálnak, és a terhesség kezdeti szimptómái, az émelygés, hányinger, rosszullétek könnyedén összekeverhetők az elvonás tüneteivel. Ahelyett, hogy észrevennék, mi történik a szervezetükben, sokan ilyenkor még jobban megemelik az adagjukat. Kata a terhessége első öt hónapjában rendszeresen mákteát ivott, speeddel lőtte magát és Metadont szedett. Utóbbi az addiktológiai programokban használatos, elvonási tüneteket csökkentő gyógyszer, amely nem kábítja el az embert, csak mérsékli a heroin utáni sóvárgást, de ettől még függőséget okoz. (…)
„Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, el akartam vetetni, mert attól féltem, hogy valami komoly károsodása lesz a babának. Késő volt, nem lehetett megszakítani a terhességet. A Metadon-programbeli orvosom ajánlotta a Józan Babák Klubot, ők elküldtek az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikára, ahol adtak mellém egy szociális munkást is, aki segített a terhességem alatt” - folytatja Kata terhessége történetét.
A drogozó nőkre jellemző, hogy legalább a terhesség alatt megpróbálják visszavenni vagy teljesen lecsökkenteni az adagot, akkor is, ha egyébként eszükbe sem jutott volna leállni. A kemény drogosoknak ilyenkor a Metadon-program jelenthet megoldást, ahová a terhes nőket soron kívül felveszik. „Egyszer bejött hozzánk egy lány azzal, hogy öt hónapos terhes, le akar állni, ezért két napja nem szúrt. Addigra már iszonyatos elvonási tünetei voltak, ami nagyon veszélyes ilyen állapotban. Beültünk vele egy taxiba, és négy óra múlva már a Metadon-programban volt.” Ez

133

tisztább szer, mint az utcán árult, ki tudja mivel felütött por, és könnyebb hozzájutni.
„A drog sok pénzbe kerül, amit meg kell szerezni, és terhesen nem annyira jó dolog prostituáltnak lenni” - magyarázza Oberth József, aki szerint sokszor előfordul, hogy a terhesség alatt annyira sikerül csökkenteni az adagot, hogy a szülés idejére már szinte teljesen tiszta a kismama. (…)
Kata kislánya két héttel a kiírt időpont előtt született, látszólag egészségesen, de hamar jelentkeztek nála az elvonási tünetek. „Ópiumoldatot és nyugtatót kapott. Az előbbit másfél hétig, a gyógyszert két-három hétig. Folyamatosan csökkentették az adagját, míg meg nem szűntek az elvonási tünetek” - meséli. Kata bevallottan drogfüggőként szült, ezért az orvosok fel voltak készülve arra, hogy elvonási tünetetek jelentkezhetnek a babán, és speciális kezelésre lesz szüksége. Ha nincsenek elvonási tünetek, a kismama megúszhatja a számonkérést, és megkaphatja a gyerekét, de ha nyilvánvaló (mert lebukott vagy önszántából mondta el) a drogfüggőség, akkor nem valószínű, hogy csecsemővel távozhat a kórházból, mert semmi garancia sincs rá, hogy nem esik-e vissza, és megfelelően el tudja majd látni a gyereket.
Az évekig tartó kemény drogozás miatt Katának annyira megromlott a kapcsolata az édesanyjával, hogy az gondnokság alá helyeztette a lányát, a vele kapcsolatos hivatalos ügyeket - alap esetben szülői feladatokat - pedig egy számára kirendelt szociális munkás intézi, magyarul levette a kezét a lányáról. Ennek éppen folyamatban van a megszüntetése, ettől függetlenül nem kaphatta meg a gyerekét, ideiglenesen csecsemőotthonba került, de mindent megtesznek azért, hogy visszakaphassák. (…)
Katáéknak remélhetőleg heteken belül rendeződik a sorsuk, visszakapják a gyereküket, de a nagy próbatétel csak most kezdődik: szülőként kell megfelelniük.
„Utána olvastam, milyen szövődményei lehetnek később a gyerekemnél a drogozásnak, és még most sem vagyok nyugodt, félek, nehogy később derüljön ki valami” - mondja. Alapvetően azonban mégis bizakodó, és talán épp ez is a legfontosabb: „Eleinte nem bíztam benne, hogy képes lennék rá, de most már tudom, hogy menni fog.”

A gyámhivatal a gyermek tízhetes korában megszüntette csecsemőotthonban való elhelyezését, egyúttal megállapította, hogy az apa gyakorolhatja szülői felügyeleti jogát. Ezután két héttel Laci hazavihette gyermekét az otthonból.
A gyermekjóléti szolgálat a gyermek féléves korában készítette el környezettanulmányát, majd megállapította, hogy semmilyen gyermekvédelmi intézkedésre nincs szükség.
Jelenleg – 2011-ben – a bíróság felülvizsgálja Kata korlátozó gondnokságát, aki a felülvizsgálat függvényében szerezheti meg szülői jogait.

Észrevételek, javaslatok

A gyermekvédelmi intézmények és a védőnői szolgálat nem rendelkezik addiktológiai szakértői háttérrel, illetve munkatársaik addiktológiai ismeretei elégtelenek. Ilyen módon, például egy metadon kezelésen részt vevő ember szülői alkalmasságáról, túl a személyes benyomáson, csak téves vagy hiányos ismeretek, vagy inkább hiedelmek alapján alkothatnak véleményt.
Az eset felhívja a figyelmet arra, hogy a szociális és az egészségügyi területen dolgozó addiktológiai szolgáltatók hiánypótlóan avatkozhatnak be egy-egy gyermekelhelyezési ügybe, amennyiben láthattuk, hogy a szülők alkalmasságáról szinte egyedül tettek

134

rendszeres kapcsolattartáson és a szükséges addiktológiai háttérismeretek birtokában nyilatkozatot.
Az eset tanulsága továbbá, hogy elengedhetetlen volna egy kábítószer-használó várandós nők / szülők fogadására alkalmas bentlakásos intézményt létesíteni, ahol - szükség szerint - a terhesség idején, a szüléskor, és a gyermek megszületése után lehet tartózkodni, egészen odáig, amíg egy erre képzett alkalmas személyzet meg nem győződhet az anya, az apa, vagy mindkettejük szülői alkalmasságáról.

2. történet: „Kati” és „Montana”

Kati (24) és Montana (25) élettársak, akik két közös gyermekükkel élnek. Második gyermekük fogantatásakor és a terhesség első fél évében rendszeresen amfetamint használtak. Lakásuk nincs, szociális intézményben vagy rokonoknál tartózkodnak. A második gyermek születésének története, amit az alábbi interjúban saját szemszögükből mondanak el, egy alacsonyküszöbű szolgáltatás és az ellátórendszer kívánt együttműködésére is szóló példa.

Oberth József: - Mikor derült ki, hogy terhes vagy?
Montana: - Végülis, őszintén megmondom, hogy nem nagyon emlékszünk már rá, legalábbis én nem nagyon, mert abban az időben pont drogoztunk. Ő volt ilyen három hónapos, mire rájöttünk, hogy állapotos, valójában vár még egy babát, mert mi abban a hitben voltunk, hogy a drogtól csúszik neki a menstruációja.

O: - Hogy derült ki?
Kati: - Elmentem egy orvoshoz, és akkor mondták, hogy terhes vagyok.

O: - Tehát egy nőgyógyászathoz?
K: - Igen, egy nőgyógyászhoz elmentem, vagyis mondták, hogy terhes vagyok. Aztán, ez egy nem kívánt terhesség volt, nem nagyon örültem neki valami folytán, hát feszültebb lett így köztünk a kapcsolat [élettársára utalva].

O: - Akkoriban mennyit használtatok?
M: - Rengeteget, nagyon sokat.

O: - Amfetamint?
M: - Amfetamint, azaz speed-ből, ilyen napi tíz-tizenkettő…, három nap alatt elment ilyen harminc gramm.

O: - Tehát ez egy pörgős időszak volt…
M: - Igen.

O: - Az változtatott–e valamin, mennyiségen, gyakoriságon, szokásokon, hogy megtudtátok a terhességet?
K: - Igen, én nem bírtam már annyira…, én sokkal kevesebbet használtam utána, mert mindig vagy rosszul lettem, vagy hánytam. Meg hát én úgy vettem észre, hogy nem is éreztem annyira, mert inkább a gyerekre ment rá, és aztán többet nem mertem, meg, ha többet csináltam, akkor rosszul lettem. Szóval, már nem volt ugyanolyan.

135

O: - Volt-e akkor lehetőség, hogy erről bárkivel tudtatok volna beszélni?
K: - Én nem, nem mertem senkinek elmondatni.

O: - Találkoztál azon az egy orvoson kívül, aki megállapította, hogy terhes vagy, valaki mással? Akár nőgyógyásszal, akár védőnővel, bárkivel?
K: - Nem, mert nem mertem nekik mondani. Ők se kérdeztek rá, meg hát amúgy se mondtam volna el.
M: - Pedig látszott rajta, mert egy állapotos nagyon is jól néz ki, kezd kiszépülni, szépen kezd nőni a pocakja, őneki meg nem, sokkal másabb volt az alakja is, rosszabbul nézett ki, sápadtabb volt sokkal, meg ilyenek, és ez a drog miatt volt. De az orvosok ezt nem kérdezték.
K: - Aztán történtek a bajok, hogy bevéreztem vele végig.

O: - Hogy gondoltál a gyerekre?
K: - Nem gondoltam rá egyáltalán, fel se akartam fogni, hát észre se akartam venni, már így az utolsó hónapokban, meg, hát, amikor megvolt, így utána. Figyelembe se vettem. Haragudtam saját magamra is, meg rá is, nem akartam egyáltalán. Aztán bevéreztem vele végig, bajok voltak vele, az orvosok se tudták, hogy miért, azért elmentem megkérdeztem, de aztán így már nem is jártam orvoshoz sem, mert teljesen máshogy vettek fel, kinéztek. O: - Ezt miből vetted le?
K: - Úgy éreztem, teljesen.

O: - Másképp csinálták….?
K: - Nem, így nem foglalkoztak velem annyira.
M: - Lehet, hogy a drog hatása hozta ezt ki rajta, vagy, tényleg, ők gondolták már, ők már sejtették, az orvosok is, egy idő után már úgyis sejtették, hogy miért van ez, és írtak ki neki gyógyszert receptre, amit mi kiváltottunk. Sejtették ezt az egészet, tudták, szerintem.

O: - Közönyösek voltak?
K: - Nem, nem úgy vettek, mint egy rendes…, hát, aki normálisan él, nem is akartak valamikor megvizsgálni.

O: - Szigorú arccal néztek?
K: - Nem, ilyen… M: - Eltaszították.
K: - Meg nem emlékeztem, hogy mikor jött meg, aztán így teljesen hülyének éreztem
magam.

O: - Szóval, teltek a napok, és…
K: - Mit mondjak?

O: - Bármit, ami erről az időszakról beugrik!
K: - Mit? Nem jut eszembe semmi…

O: - Hogy éltél? Mit csináltál? Mikortól kezdtél el foglalkozni azzal, hogy mégis lesz egy gyereked? Akármennyire is nem foglalkozna vele az ember, azért előbb-utóbb kénytelen lesz.
M: - Mondjam én? K: - Igen.

136

M: - Amíg anyáméknál laktunk, addig végülis nem foglalkoztunk vele, hogy mi lesz velünk, vagy hogy jön egy másik baba, szóval, csesztünk az egész dologra, addig is drogoztunk tovább, kerestük a pénzt, az egész pénzünket arra költöttük rá, szóval nem foglalkoztunk ilyen dolgokkal, hogy most mi lesz velünk. Meg a másik dolog, hogy volt egy olyan lehetőségünk, hogy beköltözzünk ilyen családos otthonba, de végül nem sikerült. Ilyen nagyon sokszor volt, hogy nem sikerült...

O: - Mármint, hogy lehet helyet találni valahol, ahol külön tudnátok lakni?
M: - Igen, igen.
K: - Igen, igen. Végig dolgoztam vele, kint az utcán. Meddig?
M: - 6 hónapos koráig, 5–6 hónapos koráig. Amíg a baba 5–6 hónapos volt, addig ő dolgozott, amit kerestünk az mind drogra ment. Szóval, jóformán az utcákon járkáltunk, ami lehetséges volt, azt csináltuk, csak a drog végett.
K: - Kezdtünk összeveszni, mindig…
M: -…és volt olyankor, hogy le is ment az anyjához egy-két hétre hogy tisztuljon, de ő sem bírta ezt tovább, mert a szervezete továbbra is kívánta ezt a drogot, és visszajött.
K: - Hát, egy-két hétig bírtam…
M: -…és visszajött, mondjuk visszajött, és első nap már találkoztunk, és már egyből aznap drogozás, három-négy nap kimaradás meg ilyen dolgok. És volt olyan, hogy olyan drogot kaptunk, amitől nagyon is rosszul volt, borzasztóan rosszul volt, azt hittem, hogy ott hal meg. Szerencse, hogy én voltam észnél. Észnél voltam az ilyen dolgoknál, mert tudtam, hogy mivel jár.

O: - Akkor kerestetek otthonokat?
K: - Igen, és ahogy így próbáltunk otthonokat keresni, a családsegítő felajánlott nekem egy ilyen alapítványt, ahol el lehet beszélgetni, tudnak nekem segíteni orvosban, mármint aki ért hozzá. [K. az alapítványi fenntartásban működő Józan Babák Klubot említi, ahol ezt a beszélgetést is rögzítettük – O. J.] Aztán elkezdtem rajta gondolkozni, mert végülis, így oda már nem akartam visszajárni, ahhoz az orvoshoz. Aztán valahogy csak meg kellett, hogy vizsgáljanak, tudjam én is, hogy mi a bajom, mi van velem, mert egyáltalán nem voltam jól vele. Aztán így találkoztunk. Segítettetek az orvosban, néztetek nekem egy kórházat. Aztán már így le tudtam állni. Nagyon nehéz volt. Aztán külön költöztünk…

O: - Mikor?
M: - Május elsején.

O: - Tehát még szülés előtt.
M: - Igen.
K: - Igen. Aztán olyan 6 hónaposan abbahagytam mindent, beköltöztünk ebbe az anyaotthonba, egyre többet jártam ide.

***
Dr. Parádi József pszichoterapeuta összefoglalója a Józan Babák Klubban végzett munkájáról: - A várandós anyákat segítő program keretében kezdett hozzám járni K. és
M. Az együtt töltött idő nagy részében K. sokat panaszkodott M-re, elsősorban amiatt, hogy annak nincs munkája, aggodalmaskodott a pénztelenségükön, és sorsuk alakulásán.
M. a kritikákat mosolyogva fogadta, nyugtatta társát, naiv ártatlansággal bizakodott a jövendőben. Időnként velük jött első gyermekük, aki pajkos, apjához hasonlóan mosolygós gyermeknek látszott. Úgy tűnt, a szülők szeretik egymást és a gyermeküket, de a konfliktusaik kezelésében eszköztelenek, illetve elsősorban a drogra hagyatkoznak. A születendő

137

gyermekkel kapcsolatban meglehetősen érzéketlennek látszottak, „majd lesz valahogy!”- hozzáállást tanúsítottak. Kapcsolatunk során egymás emberi értékeinek felfedezését, és megbecsülését, konfliktuskezelési eszköztáruk bővítését valamint a születendő gyermek iránti felelősségvállalás kialakítását tekintettem célnak, és ezekről a témákról beszélgettünk a legtöbbet, amellett, hogy a mindennapi élet megoldandó problémáival (munkahely, lakás, orvosi vizsgálatok) foglalkoztunk.

***
O: - Abból mi van meg neked, hogy bemész a klinikára, ott megvizsgálnak, és akkor el kell kezdeni foglalkozni ezzel a helyzettel?
K: - Nem is tudtam végig, hogy mi lesz. Azt is már itt mondták, ezen a klinikán, hogy kisebb súlyú. Itt jól megvizsgáltak aztán mondták, hogy be is kell feküdjek egyből.

O: - Akkor mire gondoltál, miért?
K: - Hát, egyből megijedtem, hogy most valami lesz vele, meg fog halni, én végig úgy voltam, abban voltam, abban a hitben, hogy nem fog megmaradni. Aztán így jobban elijesztett az, hogy meg fog halni, nem tudom, hogy mondjam, már az a tudat, hogy kisebb, meg fog halni, meg…, kezdtem így visszafele esni…
O: - Szóval, nem bíztál…
K: - Igen, hogy normális gyerek lesz, nem, nem hittem. Kezdett taszítóvá válni az egész, aztán…, mégis, anyám mondta, hogy szeressem, meg sokat kell neki magyarázni, meg ilyenek, hülyeségek…
M: - Miért lenne ez hülyeség, látod, bevált, nem?!
K: - Aztán, hirtelen rosszul lett a hasamban, így állandóan ctg-ztek… M: - Cukros vizet adtak neki… Nem kapott elég oxigént a baba…

O: - Amikor már úgy gondolták, akkor bent is tartottak a klinikán…
K: - Igen, befeküdtem, aztán én úgy gondoltam, hogy neki semmi baja nincs, mert nem éreztem magamat se rosszul, semmi nem volt, semmi tünete nem volt, aztán így idegeskedtem, és azt gondoltam, hogy attól rossz a ctg neki. Kijöttem a kórházból.

O: - De egy pár napot azért voltál bent? És akkor ott fel voltál kötve a monitorra, ott feküdni kellett egész nap, ami nem olyan kellemes.
K: - Igen, egyedül. Teljesen ki lettem idegileg, mindig az járt a fejemben, hogy most mi lesz? Megcsászároznak, meg ilyesmi. Attól jobban féltem, hogy így megcsászároznak. Akkor megijedtem, és kijöttem a szülőszobáról. Nem lett volna szabad; aznap este ugye te bevittél…[a kérdezőre utalva]

O: - Te este mentél el a klinikáról…
K: - Igen! Este elmentem, másnap már, igen, bevittél, és akkor ott rá délutánra, pár óra hosszára már meg is császároztak.
M: - Egy-két óra hosszára…
K: - Ki kellett venni, mert már teljesen nem volt jó.
M: - Már este megcsászározták volna, csak ő nem vállalta, azt a felelősséget, hogy ő egyedül bent marad a műtőben, hogy egyedül császározzák.

O: - De ezt mondták akkor este, hogy csinálják?
M: - Nekem mondták, tudatták velem, hogy aznap este ez meglesz, és nem maradhatok bent.

138

***

Kati negyedik napja feküdt a klinikán, amikor császármetszéssel világra hozták volna gyermekét. Mivel élettársa nem lehetett vele, egyedülléttől való félelmében megszökött, és élettársa után ment, rokonok lakására. Másnap reggel telefonhívást kaptam a klinika szociális munkásától, hogy a reggeli orvosi konzíliumon komoly aggodalmat váltott ki Kati szökése, mivel az elmaradt szülés után életveszélyes állapot alakulhat ki. A délelőttöt ezután két munkatársammal Kati felkutatásával töltöttem. Előbb egyikükkel, aki utcai szociális munkával foglalkozik, felkerestünk egy környékbeli építkezést, ahol korábban Kati élettársának rokonai dolgoztak, ott azonban a munkások elmondták, a keresett férfiak már nincsenek ott, és nem tudnak hollétükről. Ezalatt másikuk, ugyancsak szociális munkás, aki gyermekvédelmi ügyekkel foglalkozik, telefonon információt próbált szerezni. Elmondtam neki, hogy Kati élettársának rokonai melyik fővárosi kerületben laknak, s legvalószínűbben az ő lakcímüket kellene megszereznünk Kati megtalálásához. Másfél óra leforgása alatt sikerült is megtudnia, hol élnek a szülők, miután egy intézményben Katiék értesítési címként megadták a budapesti lakás címét. Utcai munkás kollégámmal taxiba ültünk, és a lakáshoz hajtottunk, ahol megtaláltuk Katiékat, ők pedig azzal az autóval visszatértek velünk a klinikára. Ekkor dél volt. Útközben Kati arról beszélt, gyermekéről úgy gondolja, nem fog életben maradni, ezért nem is szeretné elkötelezni magát mellette. A gyermek délután öt órakor, császármetszéssel jött világra.

***

O: - Amikor kimentetek a kórházból, milyen elképzelésetek volt, visszafelé mikor szándékoztatok menni?
K: - Hát, egy olyan…, én nem, nem akartam visszamenni. Tudod mikor akartam? Hát, én vártam a fájásokat, és tényleg, hogy ha nem is jössz értünk, vagyis hogy értem, akkor nem tudom, mi lett volna… Éppen ez volt a baj, hogy nem éreztem semmit vele, és ő [a baba –
O. J.] meg rosszul volt, de nekem semmi ilyen…

O: - Tehát neked nem voltak olyan testi tüneted, ami arra utalt volna, hiszen már szültél gyereket…
K: - Igen, én vártam, hogy majd beindul, vagy valami… nincs velem semmi. Az előző terhességem normális volt, egészséges volt, és viszont vele is csináltam, úgyhogy ez tök fura, nem mindig megy rájuk, vagy én nem tudom.

O: - Hogy érezted magad?
K: - Próbálták magyarázni, nyugtatni, ami jó volt, mert már kezdtem bebolondulni, hogy most mi van? Mi van? Mert folyton rohangáltak, hogy ez nem a jó ctg... És akkor, egy szocmunkás [a klinikán dolgozó kórházi szociális munkás – O. J.] nagyon sokat segített nekem. Tényleg, így a kedvembe járt, próbálta elérni, hogy barátként vegyem. Ami jó is volt, szerintem, mert sikerült neki! Nem tudtam senkivel beszélni, nem akartam nagyon megbízni benne, de más esélyem nem volt. Mondjuk, még az volt a jó, hogy itt ismertem meg [a Józan Babák Klubban – O. J.], az tényleg így nagyon sokat döntött, mert ha a kórházban ismertem volna meg, biztos, hogy nem mondtam volna neki se semmit. Aztán szerintem nem sokan mondanak, ami nem valami jó, mert, hogyha lett volna velem netán még valami... Mert császároztak, és fent voltam, még nem altattak el, közben is kérdezték, hogy mikor csináltam? Csináltam–e, mert annyira felment a vérnyomásom, hogy kétszáz-valamennyi volt, hogy majdnem agyvérzést kaptam. De, nem csináltam, és hogy így lehet, hogyha

139

valaki csinálja, és ha mondta volna – vagyis ha nem ismertem volna a szocmunkást, és ha mondjuk nem meséltem volna neki el… Nem tudom… Ha, lett volna valami, akkor tudtak volna segíteni, de így hogy más nem mondja el, nem fognak tudni segíteni semmiben.

O: - Igen, ez sokszor így van…
K: - Meg tudod minek örültem a legjobban? Ha más kórházban szültem volna, és nem tudták volna, hogy a fiam miért ilyen, lehet hogy mást adtak volna neki, más gyógyszereket, de így legalább tudták, hogy miért ilyen kicsi. Hála, végig normális volt, és semmi más tünetet nem okozott nála [a droghasználat – O. J.], ami rendellenesség lenne, vagy ilyesmi. Még most se, de lehet, a későbbiekben…
M: - De viszont okozott egy tartós betegséget, ami kialakult nála, mert nagyon kicsi volt a tüdeje, nagyon kicsi tüdővel született meg, és asztmás lett. Szóval ezen kívül több semmi, hál’ Istennek!

O: - Miután lezajlott a gyermek születése, mi az, ami megvan, első képnek?
K: - Hát, az első kép az nagyon rossz volt…, ilyen…, hát, jó, annyiban jó volt…
M: - Ami engem megfogott, az az, hogy a babát láttam pucéron, és ilyen tiszta kékes, ilyen lila volt, amikor kivették a pocakjából, utána meg már inkubátorban láttuk, volt a lélegeztető gépen.
K: - Inkubátorban láttuk, igen, nagyon sovány volt, nagyon pici. M: - Mondjam azt is, hogy hány grammal született?

O: - Mondhatod!
M: - 1720 grammal született, és rá meg két-három napra meg 1420 grammra lement, szóval, 300 grammot lefogyott, és utána kezdett el visszafele táplálkozni, hízni.
K: - Egy hónapig ott volt, a kórházban.
M: - Szóval, nagyon ilyen izé volt az immunrendszere, szóval, azt mondta is az orvos, hogy az immunrendszere, szóval, az nagyon gyenge.
K: - Szóval, amikor így megláttam így teljesen az jött le, hogy soha többet nem kell a kábítószer, hogy így én tettem tönkre ezt a gyereket, és így teljesen megutáltam azt az egész dolgot, meg azt is, amit csináltam. Egy csomó mindent elveszítettem vele, élményeket, például nem érdekelt az sem, amikor rugdosott a hasamban, minden idegesített, amit csinálni próbált, életjeleket adni, szegény, aztán nem foglalkoztam vele.

O: - Na, és amikor rendbe jött a baba?
K: - Igen, én elég sokat jártam hozzá, másik kórházba átvitték, ott már lehetett szoptatni, bejártam hozzá három óránként, sok tejet bevittem neki, hála, volt tejem, és aztán így már sikerült hazavinni, anyaotthonba.

O: - Családok átmeneti otthonába?
K: - Igen, családok átmeneti otthonába.

O: - Tehát, ahol együtt vagytok…
M: - Egészen pontosan augusztus másodikán hoztuk ki, mert hetedik hó másodikán született, és rá egy hónapra, augusztus másodikán hoztuk ki a kórházból, de akkor már 2660 grammal adták ki.

O: - Akkor már minden rendben volt?
M: - Persze, persze, mondták, hogy jó állapotban van, de akkor ezt már mi láttuk is rajta, de viszont nagyon pici volt, borzasztóan pici volt, 48 centiméter.

140

O: - Nem kell gyorsan felnőni!
M: - 43 centivel született különben, 43 centivel, sokkal kisebbel. És 1700 grammal, szóval mi azt se tudtuk, hogy életben marad-e, vagy nem, mert volt olyan ott a klinikán, amelyik a másik szülőnek a babája, meghalt, meg ilyenek, szóval mink is aggódtunk, de hál’ Istennek, ő nagyon akart élni, életerős volt, nagyon, és most a mai napig is.

O: - Akkor hazamentetek babával, ott milyen volt?
K: - Elsőnek furcsa volt, hogy egyszerre kettő, mert a másik fiam is ott van, azt se tudtam, hogy hogy lesz megoldva, hova rohangáljak, mert M [élettárs – O. J.] nem lehetett végig ott velem, egyedül kellett megoldani, sütni, főzni, takarítani, elaltatni őket, aztán belerázódtam.

O: - A saját viszonyodra vagyok kíváncsi, hogy az mennyire változott meg? A terhesség alatt az az aggodalmad, hogy úgyse sikerül, meg nem éli túl, szóval, amikor már megszületett, és ott volt, akkor milyen volt?
K: - Igen, amikor már ott velünk, teljesen más volt minden, mert mikor jártam hozzá, meg amikor még terhes voltam vele, akkor ilyen üres volt az egész, mintha nem is lett volna meg. Amikor már megszültem, de még nem volt ott velünk, akkor is olyan volt, mintha nem is az enyém lenne, hogy én bementem, meg kijöttem, ennyi volt, van de, nincs. És amikor már hazavittem, akkor már teljesen más volt. Nagyon nagy változás történt velem, egy ilyen kapcsolat kialakult, ami nagyon jó volt. és ami nagyon bántott, hogy így teljesen, ilyen izém volt, mi az, bűntudatom volt, hogy hogy lehettem ilyen! Mondjuk, megérte ezt az egészet abbahagyni, új életet kezdeni, így a gyerekekkel foglalkozni, és jobb! Nincs ennél jobb! Mindegy…

O: - Azóta a kapcsolatod a gyerekeiddel továbbra is jól működik?
K: - Igen, megmaradt, és szerintem ez egyre jobban fog erősödni.

O: - Már-már beleszerelmesedik az ember a gyerekébe!
K: - Igen! Igen!
M:- Így van! Ez egy jó kifejezés, persze, így van!

O: - Minden rendes szülő ezt csinálja…
M: - Én is ugyanígy voltam vele, amikor a kórházban volt, ugyebár olyan volt nekem is, olyan volt, mintha lett is volna, meg nem is. Jóformán nem is éreztem iránta semmit. Már olyan lett volna, mintha nem is a miénk lett volna, szóval, mintha elvették volna tőlünk. Csak a nagyobbik fiam iránt éreztem szeretetet, őiránta nem is úgy, mert volt olyan, olyankor, amikor bementem hozzá, csak így láttam, láttam, addig szerettem, eljöttem, és utána meg már nem. Most ezt te érted?

O: - Szóval, mintha nem is lett volna?
M: - Kicsi volt, aranyos volt…, minden babát szeret az ember, akinek gyereke van, meg az is, akinek nincsen, de viszont vannak különbségek.

O: - Nyilván, ebben azért benne van az, hogy ha egy baba jön, akkor az ember megfogja, de egy inkubátorban nehéz…, máshogy alakul ez a viszony.
K: - Mindig kérdeztem, hogy hogy néz ki, csúnya? De már ez elmúlt. Már nem érdekel semmi!
M: - Olyan kis csúfi volt, azt mondod? K: - Öhöm…

141

M: - Kis nyúzott bőre volt, mikor megszületett nagyon, de ez várható is volt, ezt tudtuk mi is, legalábbis én tudtam.

O: - A testvére örül, hogy van ő vele?
K: - Igen, szeretik egymást, játszik vele, próbálom én úgy összehozni a dolgokat, hogy ne legyen rá irigy, ne bántsa, ne legyen féltékeny, és így bevezetem őt is…
M: - Miért nem az elejétől mondod el, amikor bevitettük őt a kórházba, a nagyobbik fiút, és őneki mutattuk a kisfiút, de csak ablakon keresztül mutattuk, és ő kérdezte, hogy ő ki, ki? És mondtuk neki, hogy ő a kistestvéred. Azután döbbent rá, hogy ő tényleg a kistestvére. Akkor minden áldott nap be akart menni a kórházba hozzá, mert őt már érdekelte ez az egész dolog, legalábbis neki nagyon tetszett. Ő azt mondta, hogy ő felneveli, meg ilyen dolgok, hogy ő ad neki enni, a cumisüvegét behozta neki. És minden nap elmondta legalább ötször- hatszor egy hónapon keresztül. Amikor meg kihoztuk oda a családos otthonba, akkor minden nap puszilgatta, öt percet nem hagyta magára, ha sírt egy kicsit akkor velünk vitatkozott, hogy vegyük fel, de szó szerint, amúgy, vitatkozott, hogy vegyük fel, mert annyira szerette, nagyon vigyázott rá. Szóval éreztem, hogy kettőjük között meglesz az a kapcsolat is, és végülis meg is lett, mert a mai napig szeretik egymást, puszilják, és nagyon vigyáz rá, még mind a mai napig is, és még fog is, szerintem.

O: - Akkor lehet mondani, hogy ez már egy négytagú család lett?
K: - Igen, ez a család meglett. Csak egy biztos nincs még az életünkben, egy biztos hely, ami nagyon idegesítő, mármint így a kapcsolatunkban, úgy gondolom. Albérletről albérletre. Nem mindig jövünk ki, egy…, ahogy nagyok a gyerekek, egyre több minden kell, és nehéz megoldani a problémákat, mivel M. sajnos nem tud rendszeresen dolgozni. Néha csurran- cseppen innen-onnan, de amúgy, semmi.

O: - Ezek egzisztenciális problémák.
K: - Igen, szerintem ez mindenkinek van, gondolom, mindenkinek több kell. Most minekünk ennyi problémánk van, hogy még nem tud elállni dolgozni, ez az egy.

***

K. és M., az interjú felvételekor csaknem egy éve józanul élnek. Gyermekeikkel rendszeresen megfordulnak a Józan Babák Klubban. Mind ők, mind nagyobbik fiúk nyitott, közvetlen emberek, akik könnyen és feltűnő humorral teremtenek kapcsolatot környezetükkel. Féléves fiúk továbbra is beteges, olykor kórházi kezelésre szorul, mindig légzésével kapcsolatban kezelik. Családként összetartók, talán a nehezebb időkben tanúsított kitartás szilárdította meg őket.

***

K: - Nekem M. nagyon sokat segített, például abban, hogy nyugtatott végig. Most, ahogy én terhes voltam, hathónaposan abbahagytam, én nagyon agresszív voltam. Egyfolytában sírógörcseim voltak, rohamaim, ordibáltam. A gyereken, majdnem a gyereken adtam ki a legtöbbet, meg az M-en. És ő nekem, hogy abbahagytuk, egyszerre hagytuk abba, akkor sokat segített, hogy ameddig én… hagyta, hogy jól kiordibáljam magam, utána meg megnyugtatott. De volt, amikor viszont nekem kellett. Én nem tudtam annyira nyugodt lenni, mint ő. Mert, amikor őrá jött, akkor rám is, és akkor így mindig veszekedtünk. De ő mindig valahogy okosabb volt, vagy nem tudom, hogy mi volt vele.

142

M: - Nagyobb az akaraterőm.
K: - Ő tudta, hogy mi van, rám hagyta… Okosabb volt, mert rám hagyta. Aztán terhesen a nők másként látnak! Még normálisan is, pláne hogy ha valaki drogos, szerintem, még rosszabb neki, mert több…, feszültebb, annál rosszabb, idegesebb, és sokkal lelkisebb!
M: - Nincsen magával megelégedve, meg ilyen dolgok… Láttál már nőt naponta hétszer- nyolcszor sírni?

O: - Láttam.
M: - De vele is éltél? Az komoly, nem?

Irodalom

1. Barna Erika (2006): Drogér(i)a 2006. 03. 09-ei adás. Petőfi Rádió.
2. Csörsz Ilona, Szili Katalin, Devecsery Ágnes, Máth János és Csabai Márta (2010): Tünetek és történetek. A nemi sztereotípiák hatása a tünetértelmezésre. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 3,11: 169–190.
3. Kaló Zsuzsa, Mándi Bettina, Sógorka Ildikó, Rácz József (2011): Budapesti kábítószer-fogyasztó nők körében végzett tanácsadás vizsgálata 2009-ben. In: Gyermekvállalás és droghasználat. Magyar Emberi Jogvédő Központ – Józan Babák Klub, Budapest.
4. Kovács Aranka, Juhász Attila és Nagy Csilla (2009): A lakosság korai halálozási viszonyai, valamint néhány társadalmi-gazdasági tényező által meghatározott egyenlőtlenség a Józsefváros negyedeiben élő népesség körében, 2001–2007. Egészségtudomány, 53, 2. http://www.higienikus.hu/egeszsegtudomany/cikk/2009_2/Kovacs.pdf
[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]
5. Nagy Melinda (2009): A drogfüggő csecsemő a bizonytalan jövőt is örökli anyjától.
[origo] – Női Lapozó. 2009. 10. 28.
6. Oberth József (2006): Józan Babák: Tagadó mód. Magyar Narancs, 18, 44, 24–26. http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13813
[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]
7. Oberth József (2009): Józan Babák Klub. In: Rigó János, Oberth József és Sógorka Ildikó (szerk.): Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása. Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány, 87–100. http://jozanbabak.hu/2011/ gyermekvallalas_konyv2009.php
[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]
8. Országos Addiktológiai Intézet (2008): Amfetaminhasználattal összefüggő kórképek kezelése – az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. Egészségügyi Közlöny, 58, 3: 502–517. http://www.kozlonykiado.hu/kozlonyok/index.php?m=0&p=kozltart&ev=2008&szam
=3&k=6
[letöltés ideje: 2011. 06. 01.]
9. Pikó Bettina (2007): Kockázatészlelés serdülőkorban: a sérthetetlenség illúziója vagy józan előrelátás? Addiktológia, 1: 5–18. http://www.addiktologia.hu/megjelent_szamok/16/1 [letöltés ideje: 2011. 06. 01.]
10. Rácz József (2005): Ártalomcsökkentő drogpolitika. Magyar Tudomány, 8: 1010– 1018. http://www.matud.iif.hu/05aug/11.html [letöltés ideje: 2011. 06. 01.]

143

Nagy Melinda

„Láttam a fiún, megértette, mit jelent, ha megszúrunk valakit” - a Józan Babák Klub11 és a Kavicsok12 playback- színházi13 társulatairól

Amellett, hogy inspiráló elfoglaltság, a rögtönzéses alapokon nyugvó playback-színház nagyon hatásos személyiségfejlesztő eszköz is. A Józan Babák Klub Playback-színháza a műfaj keretein belül kakukktojásnak számít, mert azoknak és azokkal játszanak, akikről mások talán már lemondanának: „drogos” és hajléktalan felnőttek, viselkedészavaros serdülők bizonyítanak velük a színpadon.

Játéktér

„Hosszú éveken keresztül voltam heroinista, alkoholista és gyógyszerfüggő. Mindent magamba tömtem, amitől kábulni lehetett, és nem volt megállás, elképzelni nem tudod, milyen mélyre jutottam” - kezd bele Péter a történetébe, miközben jó mélyen szívja a cigarettát. „Többször is megpróbáltam leállni, negyedszerre sikerült: 2008 ősze óta tiszta vagyok. Az utolsó rehabilitációmon találkoztam az improvizációs elemeket is alkalmazó érzésszínházzal, ami nagy hatással volt rám, mert a színpadon a saját érzéseimet addig nem tapasztalt módon mutathattam meg, saját asszociációimat, indulataimat, ötleteimet felhasználva, azokkal nem rombolva, hanem alkotva. Úgyhogy, amikor kijöttem a rehabról, Budapestre, a Megállóba14 kerülve, csatlakoztam az ottani színházi csapathoz is, és részt vettem minden színházzal kapcsolatos eseményen. Ekkor, a Megállóban találkoztam a Józan Babák Klub Playback-színházával, akik vendégként néha rögtönzéses jelenetekből álló színházi előadásokat tartottak. Nagy hatással voltak rám, elhatároztam, hogy elmegyek egy tréningjükre, és ha belemennek, csatlakozom hozzájuk. Ez másfél éve volt, azóta jártam több tréningen, állandó szereplő lettem, többtucat előadáson vettem részt, nem engedtem el őket, és nincsenek is ilyen terveim” - teszi hozzá mosolyogva Péter. Közben újabb cigarettára gyújt egy józsefvárosi, Baross utcai bérház földszinti gangján, a társulat bázisán, ahová most próbára érkezett. A cigi maradt, minden mástól megszabadult. A speciális színház célokat, barátokat, szerelmet adott neki, nyitottabb, önmagát vállaló, szeretni és becsülni tudó emberré vált. „Anyag nélkül szükségem volt arra, hogy történjen valami bizsergető, izgalmas, amivel a szabadidőmet is kitölthetem. Számomra igazi

11 A Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (MEJOK) által fenntartott Józan Babák Klub addiktológiai intézményéről e könyvben A Józan Babák Klub Alternatív Terhesgondozás és Családgondozás programja című fejezet szól.
12 A Kavicsok a Szegletkő Gyermekotthon lakóiból és egy nevelőjéből álló társulat. A katolikus Váci Egyházmegye intézményében – a gyermekvédelmi törvény alapján – disszociális viselkedészavarral élő kiskorúak (18 éves korig) laknak, akiket droghasználatuk, kriminális vagy antiszociális viselkedésük miatt „speciális nevelési igényű” fiataloknak tekintenek.
13 A playback-színház műfaj rövid ismertetése e kötet Playback-színházi technikák című fejezetében
olvasható.
14 A Megálló Csoport Alapítvány Józsefvárosban (Budapest VIII. kerület) működő szervezet, amely oktatási és szociális szolgáltatásokat nyújt droghasználatukat elhagyó fiataloknak. Honlapjuk: http:// stopgroup.hu/
144

adrenalinbomba rögtönözni, az előre írt és megtanult szöveg biztonsága nélkül kiállni a színpadra. Feldob, hogy nem tudom, mi fog történni a következő pillanatban. Ez az ’itt és most’, az adott pillanatban létezni, utánozhatatlan” - mondja Péter. Számomra csaknem hihetetlen, hogy harmóniát és kiegyensúlyozottságot sugárzó interjúalanyom józanná vált drogfüggőnek vallja magát, aki valaha autókat tört fel, hajléktalanként élt, és megesett, hogy kukákban keresett ételt.

Speciális színház, speciális játékkeret

A playback, magyarul visszajátszás, arra utal, hogy ebben a színházban valaki a nézőtérről elmesél magáról egy történetet, álmot, életeseményt, amelyet aztán a szereplők rögtönzött jelenetben adnak vissza, élő zenei kísérettel. Fontos szerep jut az előadást vezető játékmesternek, aki egyfajta moderátorként meghallgatja a mesélőt, majd segíti őt a történetéből adódó szerepek és a szereplők kiválasztásában.
A klasszikus színházzal összehasonlítva, a playback-színháznak több különlegessége is van. Egyrészt interaktív, mert bevonja a nézőket, másrészt improvizatív, mert a színészek sosem tudják előre, mit játszanak a következő pillanatokban. De közösségteremtő ereje sem mellékes, hiszen az elmesélt személyes történet megjelenítése után már nem egyetlen ember, hanem egy egész közösség története lesz. Emellett személyiségfejlesztő eszközként, terápiás célokra is használható: fejleszti az önkifejezést, az önértékelést, az érzelmi intelligenciát, a kommunikációs és sok más készséget. „Szintén értékes tulajdonsága, hogy lehetőséget teremt a nézőpontok közötti váltásokra. Például egy néző lehet mesélő, aki az előadás számára felajánlja saját történetét, és ugyanő az a néző is, aki a másik mesélő történetével találkozik, hiszen egy-egy előadáson több történet hangzik el. Nyilván, az egyes történeteken belül alkalmanként megjelenő szereplők (családtag, barát, ismerős, munkatárs stb.) karakterének bemutatása újfent igényli a mások nézőpontjának valamelyes ismeretét” - olvasható a Józan Babák Klub társulatának egyik ismertetőjében.
„Arra az időre, amíg egy mesélő néző történetét játsszák, addig az a valaki lesz a középpontban, figyelnek rá, meghallgatják, vele foglalkoznak. Ezt nem mindenki kapja meg, főleg nem azok, akiknek a mi társaságunk szokott játszani” - mondja Oberth József, a Józan Babák Klub Playback-színházának vezetője. Az általa igazgatott társulat 2008 óta létezik, különlegessége, amelyben eltér a szokásos playback-társulatoktól, hogy nem hagyományos színházi körülmények között, hanem addiktológiai központokban, pszichiátriai gondozókban, hajléktalanszállókon, gyermekvédelmi otthonokban vagy éppen büntetés- végrehajtási intézményekben lépnek fel. Korrigál, amikor színházvezetőként aposztrofálom:
„A mi csoportunk még a playback-színházakhoz képest is más, inkább egy szocioterápiás közösségként lehet leírni. Ahelyett, hogy mi színházat üzemeltetünk, sokkal helytállóbb definíció, hogy egy közösség vagyunk, melynek valamennyire mindig változó összetételű résztvevői, színházi előadásokat csinálunk. A szocioterápián belül van egy klubterápiának nevezett irány, azt hiszem, ebbe lehet a színházunkat elhelyezni. A klubterápiás csoport egy öntevékeny közösség, ahol a vezető nem instrukciókat ad, hanem azt próbálja meg elérni, hogy a tagok minél inkább tudjanak maguktól működni. Ezért nem vagyok klasszikus értelemben vett társulatvezető. Sokszor vagyok például előadást moderáló játékmester, de próbálom ösztönözni a többieket, ők is próbálják ki magukat ilyen szerepben. Az éppen most következő néhány előadásunkat például nem én vezetem majd.”
A professzionális és laikus segítőkből álló csapat egyik célja, hogy a játék révén kapcsolatban kerüljön olyan emberekkel, akik valamilyen addiktológiai problémával küszködnek, csak éppen még nem tudtak, mertek beszélni róla senkinek. „Normális esetben úgy néz ki egy társulat, hogy van egy játékmester, aki tolmácsolja a történeteket a nézők

145

és a szereplők között, kézben tartja, irányítja az előadást, van egy zenész és van néhány állandó színész. Nálunk nem ennyire zárt a történet, többen játékmesterkedünk, és a viszonylag nagylétszámú társulatban a színészek is váltják egymást. Színész gyakorlatilag bárkiből lehet, aki próbáinkon, tréningjeinken megtanulja a playback-színház alapjait. A mi társulatunkban a rögtönzés elsősorban közösségi program és csak másodsorban színház, abból a megfontolásból is, hogy a színpadi játék nem egy szakmáé, hanem minden emberé, és - meggyőződésem szerint - jobb, ha könnyen és szabadon elérhető lehetőség”.
A Józan Babák Klub társulati gyakorlatában legfeljebb egy-egy speciálisabb programtípushoz alakítanak ki négy-öt fős, állandó csapatokat. „Egy hajléktalanszállón működő színházklubunkat havonta ugyanazok tartják, vagy azonos személyek járnak vissza egy-egy börtönközösségbe. Ez a rendszeressé vált helyszíneken, elzárva, vagy marginalizáltan élő nézők miatt fontos, mert számukra a csapatok tagjai egyfajta állandóságot képviselhetnek, ismerős arcokká válva, és így könnyebben tudnak terápiás értéket adni a jelenlétünkhöz. A színház előadásain mindig több hivatásos segítő, józanná vált droghasználó, szociális munkás, olykor orvos is jelen van, akik aktív szereplői a fellépéseknek, és előadások előtt vagy után egyénileg is beszélgetnek a jelenlévőkkel. Ilyenkor a nézők közül érkezhetnek konkrét segítségkérések, akár addiktológiai, akár pszichoszociális problémák miatt” - mondja Oberth.

„te, ez a történet egy baromság, se füle, se farka”

A Józan Babák Klub nevet elsőként egy droghasználó szülőket tömörítő önsegítő csoport vette fel, amely később szoros együttműködésbe kezdett hivatásos segítőkkel, és ma közösen nyújtanak anonim módon igénybe vehető önsegítő, orvosi, jogi, szociális, lelki szolgáltatásokat. Rögtönzéses színházat is együtt alakítottak, így a szereplők között egyaránt megtalálhatók önkéntesek, önsegítők és professzionális szakemberek. Mivel a társulat részben az önsegítő közösségből alakult, jelen vannak józanná vált droghasználó emberek, de droghasználók rokonai, ismerősei is; nekik legalább annyi segítségre van szükségük, mint a használóknak. Életkorukat és foglalkozásukat tekintve is vegyes a társaság: húszonévesektől negyvenesekig, van újságíró, szakács, közgazdász, pedagógus, szociális munkás, egy-két tanult színész. A fix létszám általában 10-12 fő, de mivel ez egy nyitott közösség, bárki csatlakozhat, a tagok száma tehát némileg efölött változik.
„Még nem volt olyan, hogy valakinek azt mondtuk, te ne gyere!” - meséli Mándi Bettina, a Józan Babák Klub egyik alapítója. Az eredeti csapatból hárman-négyen vagyunk itt ma is.
„Nekem van színészi végzettségem, de azért ez teljesen más mint a hagyományos színház. Ez nem is színészkedés a szó szoros értelmében. Abban van egy nagy adag feszültség, amit az okoz, hogy készülni és gyakorolni kell, nem engedheted meg magadnak, hogy lazíts, hogy ne legyél jó, nagyon kell tartanod magad, meg félni, pedig az ember elvileg azt csinálja, amit szeret. A playbackben, előadás előtt is, sokszor nyitókörrel kezdünk, elmondjuk, hogy értünk ide, milyen napunk volt, milyen gondolatok foglalkoztatnak, mi bánt éppen. Van zárókör is, előadás után, lehetőleg a nézőkkel együtt, ami egy levezetés, feszültségoldás, melynek keretei között megosztjuk egymással a játék során jött érzéseket, gondolatokat, elmondhatom, ha úgy érzetem, hogy ma jól vagy rosszul csináltam valamit, és más játékához is hozzáfűzhetek gondolatokat. Persze, itt is vannak szabályok, és egy-egy próba, tréning, előadás sokszor nagyon kemény menetté válik, de valahogy itt senki sem nyomja rá az akaratát a másikra, nyitott és elfogadó légkörben játszunk. A hagyományos színházban nem foglalkozunk a színész lelkiállapotával, feszültségoldásra ott a színházbüfé” - mondja nevetve Betti.
A Józan Babák Klub próbáin heti rendszerességgel találkozik 10-12 ember, akik

146

folyamatosan megosztják egymással személyes életük aktualitásait. Ezek a mesélések jelentik egyben a próba rögtönözve eljátszható alapanyagát. „Ahhoz, hogy egy-két perccel az elmesélés után vissza tudjuk adni a másik történetét, nemcsak egyszerűen meghallgatni kell a másikat. Minden egyes mondatát külön-külön kell érzékelnem és külön kell asszociálnom rá, minden momentumra figyelnem kell, nincs elsiklás, dekoncentráltság. A közeg baráti és elfogadó, itt mindegy, ki vagy és honnan jöttél, mit csináltál a múltban. Nem mondjuk egymásnak, a mindenkor mesélőnek, hogy ’te, ez a történet egy baromság, se füle, se farka’, ennél sokkal elfogadóbban próbálunk viselkedni. Persze, volt már olyan, hogy ellenszenves volt hallgatni egy történetet, de amikor lejátszottam a színpadon, megértettem, és ettől az érzelmi viszonyulásom is átalakult” - mondja Betti.
„Nekem is van színészi végzettségem, de a különböző improvizációs technikákat el kellett sajátítanom” - csatlakozik a beszélgetéshez Zsuzsa, egy másik rögtönző. „Ezek a formák keretet adnak a játéknak. De a lényeg, hogy az ember nagyon figyeljen, lehetőleg jegyezzen meg minden szót, amit a mesélőtől hall, és azt is, amit a hallottakra asszociál, akár gondolatfoszlányokat is. Aztán, ha engem elragad egy érzés és azt kezdem el játszani, akkor a másik ezt látja, és a maga gondolatával rácsatlakozhat a megkezdett játékra. Volt már olyan is, hogy hirtelen nem jutott eszembe semmi, de a másik játéka ihletet adott, így nem fürödtem be”.
Zsuzsának sokat segített a playback abban, hogy egy szakítás végére pontot tudott tenni magában. „Fizikailag bántalmazott a volt partnerem, érzelmileg mégsem tudtam kikeveredni a dologból, folyton ’még megbeszélni’ akartam vele. A playbackben lejátszották a kapcsolatunkat, úgy is megcsináltuk, hogy én szerepeltem a saját történetemben és magamat játszottam. Érzelmileg kemény volt, de segített: most már túl vagyok rajta” - fejezi be Zsuzsa.

***

A Józan Babák Klub Playback-színháza a 2008 májusától eltelt három év alatt százöt előadást, emellett féltucat tréninget és közel száz nyitott, bárki által látogatható próbát tartott. Az előadásokat mintegy háromezer néző látta. Néhány alkalommal a Józan Babák Klub hajléktalan felnőttekkel, illetve gyermekotthonban élő serdülőkkel lépett fel, egyebek mellett gyermekjogi világnapon, vagy hajléktalanok művészeti fesztiválján, művészeti díjátadóján.
A társulat eddig a következő helyszíneken volt látható:
• Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (PreventArt - 2011; Pszinapszis - 2011.);
• Bálint Zsidó Közösségi Ház (Hajléktalan Művészek Első Országos Fesztiválja - 2010.);
• Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, Alföldi utcai Átmeneti Szálló (2008-);
• Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, Dózsa György úti Átmeneti Szálló (2009-);
• Budapesti Fegyház és Börtön (2009.);
• Csepel Pláza, „Alternatíva” alacsonyküszöbű szolgáltatás (2010-);
• Erzsébetvárosi Közösségi Ház (Esélykert - 2011.);
• Gödör Klub (Fedél Nélkül művészeti díjátadó - 2011.);
• Kesztyűgyár Közösségi Ház (Szenvedélyek Napja - 2010.);
• Kolping-ház (Első Országos Playback-színházi Találkozó - 2010., Pécs); Kossuth Klub (Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása című konferencia
- 2010.);
• Megálló Csoport Alapítvány (2008-);

147

• Merényi Gusztáv Kórház, Tárt Kapu Galéria (2008-);
• Nagy Imre Általános Művelődési Központ (2010.);
• Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Addiktológiai Gondozó (2008-2009.);
• Pécsi Tudományegyetem (Gyermekvállalás és droghasználat című konferencia - 2011., Pécs);
• RS9 Stúdiószínház (2009.);
• Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda (2011.);
• Szegletkő Gyermekotthon (2009-, Alsónémedi);
• Sziget Fesztivál (2009.);
• Szigetszentmiklós, könyvtár (2009.);
• Tűzraktér Független Kulturális Központ és Alkotóház (2010-);
• Váci Fegyház és Börtön (2011-).

***

Kavicsok

A Józan Babák Klub Playback-színháza 2009 februárjától több alkalommal is fellépett az Alsónémediben található Szegletkő, „speciális nevelési igényű” gyermekeket, serdülőket ellátó gyermekotthonban. Az intézmény egyik nevelője, Csillag György ösztönösen megérezte, milyen fejlesztő hatással lehet a playback a náluk élő fiatalokra, ezért heti- kétheti rendszerességgel Budapestre hozta őket, a Józan Babák Klub aktuális előadásaira. A nevelőotthon lakói akkor jórészt 16-18 év közötti drog- és magatartásbeli problémákkal küszködő, korábban egyedülálló szülők vagy nagyszülők által nevelt fiatalok voltak, akiket viselkedésük miatt többnyire saját családjuk küldött intézetbe, és más, „normál” gyermekotthonokból már eltanácsolták őket.
2009-ben, amikor először beszélgettem15 Csillag Györggyel a serdülők playback- színházi jelenlétéről, így fogalmazott: „Általában az a képlet, hogy a gyerek a drogok miatt elad mindent, de az sem ritka, hogy meg is veri a családtagokat, ezért kerülnek ide. Nehéz lekötni a figyelmüket, korábban maximum 10 percig voltak képesek koncentrálni, gyakorlatilag most tanulnak meg írni és olvasni is. Amióta playback-színházba járunk velük, sokat javultak a tanulási képességeik, hosszabb ideig tudnak koncentrálni, és már az érzelmeikről is tudnak kommunikálni. Többségük, amikor hozzánk került, azt sem tudta, milyen szavakkal lehet érzelmeket kifejezni, mit jelent például az öröm, a bánat, a fájdalom. Speciális nevelést igénylő gyerekek, „speckók”, ezt mondják ki hivatalosan rájuk, mielőtt hozzánk kerülnek. Addigra már olyan hihetetlen lelki fájdalmakon vannak túl, mint más egész életében. Már fáj nekik a létezés, a felébredés reggel, mert tudják, hogy az egész napjuk rossz lesz. Nem kellettek a családnak, nem foglalkoztak velük vagy ’bután’ szerették, inkább bántották őket.” Szintén még 2009-ben, a Józan Babák Klub Playback- színháza részéről Oberth József beszélt a serdülőkkel való harmonikus együttlétükről: „A titok nyitja, hogy ez egy olyan hely, ahol fontosnak érzik magukat, ahol várják őket, ahol számít, mit mesélnek, és nem számít, hogy miket követtek el a múltban. Természetesnek tűnő dolgok, de nekik talán sosem volt részük még ekkora figyelemben. Ha le akarna ülni velük egy pszichológus, valószínűleg nem működne a dolog, mert nincs betegségtudatuk, miért is lenne, és zavarja őket ez a segítő-beteg felállás. Kvázi ez is egy terápiás közeg, de a körítés miatt ezt nem érzékelik, ezért benne vannak a játékban.”

15 A 2009-es interjú egy, az origo.hu oldalán, a korabeli Női Lapozó című rovatban megjelent cikkhez készült.
148

Az idézett beszélgetések óta eltelt két évben Csillag Györgyék fényéveket haladtak a gyermekotthonos fiatalokkal: mára Kavicsok néven saját playback-színházi társulatuk alakult és játszik. A Józan Babák Klub tagjai 2010-ben és 2011-ben több színháztréninget tartottak az otthonban élő fiatalok számára, közben hetente vendégül látták őket a budapesti Tűzraktérben péntek esténként jelentkező rögtönzéses színházklubjukban is. A pénteki alkalmakon eleinte egy-egy jelenetben közösen játszottak felnőttek és serdülők, amolyan kötetlen próbaként, később a gyermekotthon nevelője és lakói már külső közreműködés nélkül, önálló előadásokba kezdtek. Mostanra a Tűzraktér pénteki programjában a Józan Babák Klub és a Kavicsok közös, de egy-egy önálló előadást magába foglaló estje szerepel. A Kavicsok egy 2011. májusi előadását nézve, ha nem tudnám, nem tűnne fel, hogy ezek
„speckós” gyerekek. Egész este viccelőnek, de szót fogadnak, reagálnak a játékmester közléseire, hosszan figyelik a történetmesélőket.
Szereplés előtt, a terem közepén körbeállva, bemelegítő mozgásos gyakorlatokat végeznek. Például el kell játszaniuk azt a sportot, amelyet a legjobban szeretnének vagy szeretnek csinálni. Hokisok, keleti harcművészek, boxbajnokok és focisták kelnek életre, majd azt a feladatot kapják, hogy apró, piszkáló mozdulatokkal meg kell érinteni a másik testét: „Ha jól csináljátok, a másiknak úgy kell éreznie, mintha száz kéz csinálná” - mondja Csilla, a Józan Babák Klub társulatából.
Aznap este négyen állnak ki játszani a fiúk közül. „Először azt hittem, ki fognak cikizni amiatt, hogy - még nézőként - az érzéseimről beszélek. Miután láttam, hogy szó sincs erről, játszani is beálltam - mondja egyikük, Zoli és hozzáteszi: „Ki tudom adni magamból a fesztültséget, így nem csinálok hülyeséget. Jó érzés olyan emberekkel lenni, akikről tudom, tényleg szeretnek és odafigyelnek rám. Drogozás miatt kerültem a gyerekotthonba. Úgy néz ki, decemberben kikerülök, de én szeretnék még bent maradni, mert úgy érzem, nem vagyok elég erős, hogy kimenjek.”
Egy csendes hangú, látszólag visszahúzódó srác is a rögtönzők között, termetre ő a legkisebb. Mikinek hívják autószerelő vagy informatikus szeretne lenni. Azért került ide, mert többször is megszökött más, nem speciális gyermekotthonokból, és a törvénnyel is összeütközésbe került egy betörés miatt. Szeret rögtönözni, azt mondják, van is hozzá tehetsége. Saját elmondása alapján, közelebb engedi magához az embereket, és sokkal vidámabb, amióta a társulat tagja.

„Képesek harcolni azért, amit szeretnek”

„2009 óta, amikor utoljára beszélgettünk, a nálunk lakó gyerekek életkora lejjebb kúszott: ma főleg 14-16 éveseket nevelünk. Az alacsonyabb belépő életkor nekünk jó, hiszen sokkal nagyobb fejlődést tudunk elérni, ha több időt tölt nálunk a gyerek. A drogproblémák szinte mindegyikőjüknél jelen vannak, de ez már okozatként jelentkezik, a mélyben általában súlyos családi és lelki problémákat találunk. A legnagyobb gondjuk a szeretethiány. Általában nagyon alacsonyan fejlett az érzelmi intelligenciájuk, nehezen beszélnek az érzéseikről, a felnőttekkel szemben rendkívül bizalmatlanok. Ez azért van, mert a családjukban folyamatosan becsapva érezték magukat. Azt tapasztalom, hogy a gyermekotthonba került gyerekek csak kis százaléka kerül oda a szélsőségesen rossz, már veszélyeztető következményekkel járó anyagi okok miatt, legtöbbször egyszerűen nem akarja őket a szülő, erre pedig magatartásproblémákkal reagálnak” - mondja Csillag György, és a tapasztalatai alapján úgy látja, hogy ha a családtól távolabb kerülnek, akkor sokkal hamarabb elkezdenek kinyílni.
„A playback-színház, amit ők játéknak, elfoglaltságnak érzenek, hatásos terápia. Segít nekik megfogalmazni a saját érzéseiket és rájönni arra, hogy más embereknek is vannak

149

érzéseik. Ez nagyon fontos, mert sokszor még a saját érzéseiket sem ismerik fel, vagyis azt sem tudják, éppen jól viselkednek vagy erőszakosan. Nézőként és játszóként is sokat lehet itt fejlődni. Ha valaki rendszeresen mesél, fokról fokra nyitottabbá, bátrabbá válik a személyes gondolatai, érzései megosztásában. Ha valaki játszik, nagyon oda kell figyelnie a mesélőre, a hallott történésekre, érzésekre, karakterekre, mert azt kell majd megfognia a színpadi játékában.
Egyszer az egyik fiú egy malacölést mesélt el. Kérdezgették, mi volt, hogyan sírt a malac, mire azt mondta, ’jó dolog lehet a malacba beleszúrni, legalább olyan jó, mint egy emberbe’. Amikor aztán színpadon visszanézte a történetet, akkor vette észre: azok a malackák bizony sírtak keservesen, fájt nekik a szúrás, szenvedtek. Láttam a fiún, megértette, mit jelent, ha megszúrunk valakit, legyen az ember vagy állat” - meséli a nevelő. „Ebben a színházi közegben képesek megnyílni és megnyilvánulni, mert itt nem számít, hogy kövér, sovány, betörő vagy anyagyilkos vagy, itt elfogadnak, befogadnak. A gyerekek megérzik ezt a bizalmi légkört, és ennek megfelelően viselkednek. Első alkalommal még mókás dolognak tartották, aztán rájöttek, mennyire jó elmesélni a saját történeteket”.
Bár az otthonban élő fiúk családtagjai is látogathatnák a nyilvános előadásokat, csak egyikük hozzátartozói rendszeres nézők, más fiúkat nem néznek meg. „Az az egy fiú, akinek az édesanyja vendége lett az előadásoknak, újra tudta formálni családi kapcsolatait. Az újszerű körülményeknek hála, nem az történt, hogy a fiú elkezdett kinyílni, beszélni magáról, és emellett az édesanya elment volna, hanem ő is nyitottabbá vált, ahogy egy odafigyelő közegben látta a fiát feltárulkozni, és végre lett közöttük valódi kapcsolat” - értékel Csillag György.
Szerinte a problémák oldásának módja sem mellékes. Ha humoros formában adnak vissza egy elmondott történetet, máris nem tűnik olyan szörnyűnek, főleg, ha kiderül, mások is voltak már hasonló cipőben. „Érdekes, hogy a fiúk a tanórán maximum 20 percet tudnak figyelni, itt viszont simán lenyomnak egy többórás próbát vagy egy háromnapos tréninget. Nem mondom, hogy eközben nincs náluk mélypont, de látom, hogy képesek harcolni azért, amit szeretnek csinálni, kőkeményen átrágják magukat ezen az egészen. Dolgozni tanulnak, javul a kifejezőkészségük, fejlődik a lényeglátásuk” - mondja a nevelő, majd így összegez: „Ezeknek a gyerekeknek valahol elromlott az életük, de látszik, hogy sok mindenre képesek, ha valaki nyitottan áll hozzájuk. Amikor egy sikeres előadáson olyan dolgokat is megfogalmaznak, amire szerintem a kiegyensúlyozott családban felnövő gyerekek se mindig képesek, akkor érzem csak igazán, hogy megéri velük fogalakozni.”

***

A Szegletkő Gyermekotthon lakói először a Józan Babák Klub Playback-színháza egy-két közreműködő tagjával közösen léptek fel. 2010. szeptember 26-án a Józan Babák Klubban tartott hétvégi színháztréningen debütáltak a tizenéves színészek, majd november 19-én a Gyermekjogi Világnapon (Tűzraktér), 2011. március 31-én az Esélykert (Erzsébetvárosi Közösségi Ház), április 7-én a PreventArt drogmegelőzési rendezvényen (Angyalföldi József Attila Művelődési Központ), illetve a tavasztól péntekenként a Józan Babák színházklubjában (Tűzraktér) szerepeltek.
2011 áprilisától a gyermekotthon lakói és egy nevelője önálló előadásokat tartanak, immár külső közreműködők nélkül. Társulatukat Kavicsok Rögtönzéses Játékszínként nevezték el. Függetlenné válásuk óta általános iskolában, drogambulancián, hajléktalanszállón, gyermekotthonok előtt léptek fel.

***

150

A Józan Babák Klub Playback-színháza előadásain fellépők névsora: Bartha Barbara, Bíró Zsófia, Bolyácz Árpád, Bokor Noémi, Boros Csilla, Csillag György, Dolgos Dolli, Gábor Zsuzsa, Hermann Zsolt György, Horváth Viktória, Jékey Franciska, Kende Sándor, Kenesei Ráchel, Kovács Gábor, Kunos Vera, Labányi Ildikó, Laszlo Anna, Mándi Bettina, Nagy Marci, Nagy Zsófia, Oberth József, Oberth Zsuzsi, Parádi József, Parádi Kristóf, Petrók Marcell, Radomir Maja, Róna Péter, Sebestény Tibor, Somodi Gyula, Schefcsik Ferenc, Székely Gabriella, Tas Gergely, Törcsvári Attila, Török Zsuzsa, Vajdics Anikó, Varga Zoltán, Weimper Dóra.

A Kavicsok Improvizációs Játékszín előadásain fellépők névsora: Bélteki Richárd, Bóta István, Dósa Ádám, Farkas István, Gáspár Attila, Légrádi Richárd, Mezei Dávid, Mihalca Márk, Szabó Dániel, Szépvölgyi Tibor, Vass „Titi” István, valamint Csillag György, Szügyi Dávid nevelők, és Bolyácz Árpád, Boros Csilla, Oberth József, Róna Péter, Tas Gerely.

151

Tarr Bence László - Dr. Parádi József - Oberth József

A playback-színház technikái
A playback improvizációs színházi forma, amelyben - ősi közösségi játékformákhoz hasonlóan - újra megjelenik a történetmesélés: a nézők történeteket, álmokat, életeseményeket osztanak meg, amit színészek, élő zene kíséretében, rögtönözve eljátszanak. Fontos szerepe van a játékmesternek, aki meghallgatva a történetmondót, közvetít a nézők, a mesélő és a színészek között.
A playback egyik modern forrása Jakob L. Moreno Stegreiftheater-e, amely 1921 és 1923 között működött Bécsben. Ebben a színházban személyes történetek elevenedtek meg. A színészek a nézők által elmondott, spontán „megírt” forgatókönyvet játszottak el, így a játék, a cselekvés, a spontaneitás és a kreativitás lehetősége visszatért a színpadra. Moreno később ebből a kísérletéből fejlesztette ki a pszichodráma gyógyító módszerét. A pszichodráma megjelenésével az előzmény, a spontaneitás színháza hosszú időre háttérbe szorult, mígnem Jonathan Fox színész 1975-ben új életre keltette a kísérletet, megalapítva az első playback, azaz visszajátszásra épülő színházat, ahol ismét a nézői történetek előadásával kezdtek foglalkozni.
Mára a műfaj közkedveltté vált, többszáz playback-színházi társulat működik szerte a világon.
A playback-színházak támogató szervezete a Nemzetközi Playback-színházi Hálózat, amely kapcsolódási lehetőséget és információt nyújt öt kontinens társulatai számára. (A hálózat internetes oldala a www.playbacknet.org címen látogatható.)

Az előadás

Egy playback-előadás másfél-két órát vesz igénybe. Az előadás a társulat bemutatkozásával, majd a közönség „felmelegítésével” kezdődik: a társulat tagjai a közönség által ajánlott érzéseket, hangulatokat jelenítenek meg zenével kísért improvizációk segítségével.
Az előadás központi részében a játékmester történeteket, álmokat, fantáziákat kér a közönség tagjaitól, melyeket a társulat tagjai rögtönözve megjelenítenek a színpadon. Egy alkalommal négy-öt történetet láthat a közönség.
Előkészítés: A történet mesélője és a játékmester, külön ülnek két széken a színpad, a játéktér mellett. A játékmester mesélteti a beszélőt, és kéri, hogy valamilyen rövid történetet beszéljen el. Elsősorban megélt érzésekről, érzelmekről kérdezi, hogy a megjelenítendő történet emocionális töltetét tudják átérezni a játékosok. Nem annyira a történet eseményei a fontosak, nem az hogy mi történt, hanem, hogy hogyan élte ezt át a mesélő. Milyen érzelmeket generáltak benne az elmondottak? A játékmester úgy tereli a beszélgetést, hogy a történet érzelmi hatása kerüljön fókuszba.
Közben a játékosok, a „színészek” egy sorban ülve hallgatják a történetet, és átélik a beszélő hangulatát, érzelmi állapotait. Nem annyira a történet eseményeit kell majd megjeleníteniük, hanem magukat az érzéseket.
Általános szabályok: Az elbeszélt történetet nem mindig időrendi sorrendben jelenítjük meg. Ki lehet ragadni kulcsszavakat, mondatokat az elbeszélésből, de a hangsúly sohasem a szavakon van, hanem a mozdulatokon, gesztusokon, test- és fejtartáson, mimikán. Ha mégis szavakat vagy töredékmondatokat is használunk a képek megalkotásában, ezeket érdemes többször megismételni, mivel az ismétlés megerősíti ezek hatását. (Lásd majd a
„kórus” technikánál!)
A színészeknek folyamatosan figyelnek egymásra, egymás gesztusaira, vagyis az

152

úgynevezett ‚ajánlásokra’, hogy harmonikus és közös legyen az előadás. Ha valaki olyan
‚képet’ hoz be, amihez kell még valaki, azt jó, ha a többi játékos észreveszi. Figyelünk arra is, hogy a színpadkép szimmetrikus és rendezett legyen, hacsak nem szándékos ennek a rendezőelvnek a megbontása. A képek megalkotásánál fontos, hogy ‚ne boruljon fel a színpad’. A képek lezárásánál, amikor kimerevítjük a képet, fontos, hogy egyértelmű legyen, kin van a fókusz, ki vagy mi van a kép központjában. A lezárást egy hangos zenei leütés is megerősíti.
Képalkotói alapszabályok: A színészek a néző által elbeszélt történet befejeztével felállnak a székekről, és szorosan egymás mellé állnak, úgy, hogy vállaik vagy testük érintkezzen.Az érintés, a fizikai kontaktus mindvégig nagyon fontos eleme a megjelenítésnek. Lényeges, hogy ez a szoros fizikai kontaktus már a játék megkezdése előtt is meglegyen, a játékban pedig méginkább, hogy annak intenzitása tovább fokozódjon. (Hacsak nem pont az elszigetelődés a megjelenítendő érzés, amikor pont az érintés hiánya a cél.)

1. ábra: A playback-színpad berendezése

Színpadi kellékek: A legfőbb kellék a színész gesztus- és mimikatára. Sőt, az egyetlen igazi kellék a jó színész. Ezen túl csak különböző színű, méretű és anyagú drapériák, sálak, textíliák használatosak. Ezeket érdemes néha bármiféle tárgy, eszköz jelképeként használni. Például egy kendőből tükör kerete lehet, vagy a gúzsbakötő gondolatok megjelenítésénél valóban gúzsba lehet kötni vele, vagy hullámzás, légiesség, bármilyen természeti erő mozgását is kifejezheti, és így tovább.
Zenei kísérethez dobok, cintányérok, dorombok, csörgők, rumbatökök, didgeridoo, mindenféle egzotikus hangszerek alkalmasak. A zene a hangulatok aláfestését szolgálja. Fontos, hogy ne nyomja el a színpadi játékot, a beszédet, vagy csak egyszerűen ne vonja el a figyelmet a színészekről, hacsak kimondottan nem ez a cél. A zene megerősíthet, vagy akár ellenpontozhat egy-egy érzést, hangulatot.
Játékmenet: A játékmester egy történet előadása előtt megadja a megjelenítési formát (például folyékony szobor, kórus, echo stb., amelyeket látni fogunk), a színészek ezt követően a lehető legrövidebb időn belül elkezdik a játékot. Ha a forma speciálisan ezt igényli (például az ambivalencia, vagy az echo esetében), a színészek előre elfoglalják helyüket. De általában valaki spontán előlép és elkezd játszani. A többiek figyelik, és spontán reagálnak arra, ami a színpadon történik, mégpedig úgy, hogy az elbeszélt történet tükrében kiegészüljön a színpadi kép.
153

Fontos, hogy az elsőnek kilépő, ezután ‚központi’ szereplő köré épüljön a kép. A színészek nagyon tömör kompozícióra törekednek.
Ha senki nem lép ki spontán, akkor a középső két ember közül az egyik kell, hogy megtegye az első kilépést. Ilyenkor a játékmester számolhat akár hangosan háromig is,
„Egy-kettő-három, tessék!”, és ekkor ki kell lépnie valakinek. Ha egyszerre lép ki két ember, az sem baj, ilyenkor erre a helyzetre lehet spontán módon reagálni.
Egy történet előadása addig tart, amíg a színészek meg nem találják a legtökéletesebb formát, amely kifejezi az elbeszélt hangulatot és akkor megmerevednek. A képet a teljes mozdulatlanság zárja le, amit egy hangos zenei leütés erősít meg. A kompozíció lehetőleg legyen zárt, egyértelmű fókuszponttal, hogy a néző tudja, hová kell a figyelmét összpontosítania.

Az előadás első része

Az előadás első, bevezető részében rövid megjelenítési technikákat lehet alkalmazni, amelyek főleg a közönség felmelegítését és játékba vonását szolgálják. Ezek közül ötöt (szobor, kórus, paletta, echo, ambivalencia) a következő oldalakon részletesen ismertetünk. Az előadás második részében történetek jelenetekként való lejátszására kerül sor. Végül az előadást egy tabló zárhatja, amelyben minden színész az est számára legemlékezetesebb momentumait előadva rögtönöz.

Szobor
2. ábra: „Folyékony” vagy „élő” szobor

A történetmesélés befejeztével a színészek felállnak, megállnak mozdulatlanul, kiüresített elmével, és amikor valaki indíttatást érez, hogy kilépjen, előre lép. Például a ‘C’ színész kezdi. Tesz egy mozdulatot, vagy ismétlődő mozdulatokat, melyeket egy-egy szóval, rövid tőmondattal, vagy akár dallal kísér, de elsősorban a gesztusaira fókuszál. Erre - és a hallott történetre - reagál a következő színész, mondjuk ‘D’, aki felveszi a kontaktust az első játékossal, és valamilyen módon kiegészíti az első mozdulatait, ‘mondanivalóját’. Majd követheti őt ‘B’ és legvégül ‘A’. Az előrelépések sorrendje teljesen spontán, nincs előre eltervezve.
A színészek, miután előreléptek és bemutatták mozdulatsorukat, nem merevednek meg, hanem folytatják játékukat, ami lehet az eredeti mozdulatsor megismétlése vagy folyamatos ismételgetése is, de sokkal inkább a többiek által hozott új elemekre való spontán reakció. A többi színész által hozott új játékelem az úgynevezett ‘ajánlás’. A folyékony

154

szobor így folyamatosan változik, tulajdonképpen elmeséli a hallott történetet, noha nem szükségszerűen kronologikus sorrendben jeleníti meg annak elemeit. Sőt, minél inkább elrugaszkodik a mesélés szigorú sorrendiségétől, logikai tartalmától, annál jobb is lehet! A színészek elsősorban a mesélő érzéseit jelenítik meg, illetve saját, az elbeszéltekre adott spontán reakcióikat. Így születhetnek olyan többletreakciók, amelyek elmélyítik a történetet, illetve új fényben, megvilágításban láttathatják azt.
Lehet rövid szavakkal kommentálni is, mi az, amit a színész éppen tesz, vagy gondol, de minél kevesebb a beszéd, annál erősebb lehet a játék. Ha már szavakkal dolgozunk, akkor például az ismételgetés, az ‘elakadt lemez’ technika a legsajátosabb. A többi játékos is felvehet egy-egy felajánlott szót, vagy éppen ellenpontozhatja azt, amit a másiktól hall; például egy játékában az “Aláírom!” ajánlásra a ‘kórusban’ a “Nem írom alá!” volt a spontán válaszreakció.
Figyelni kell, hogy a végső kép kialakításánál, ne boruljon fel a színpad, hacsak nem ez a végső cél, azaz legyen rendezett, kvázi szimmetrikus! Figyelni kell továbbá, hogy az ‘alul- középen-felül’ hármas térosztás, ha lehet, ki legyen használva! Egy hátrább álló színész székre is állhat.

Kórus

A kórus a folyékony szobor technikájára épülő játék, de ahhoz képest kiemelt hangsúlyt kap az utánzás és az ismétlés. Mikor az első színész kilép és tesz vagy mond valamit, a többiek leutánozzák, illetve elismétlik azt. Minél többszöri, és minél erőteljesebb a megismétlés, leutánzás, annál erőteljesebb hatást lehet elérni. Például, ha valaki botlik, mindenki leutánozza a botlást, és az egész csoport botladozni kezd, ezáltal felerősítve a gesztust, melynek megsokszorozódik az ereje. Ugyanez érvényes a szavak használatában is, vagyis egy-egy elhangzott szót a többiek is megismételnek.
Mint mindig, itt is a mesélő érzéseit kell felnagyítani, és nem feltétlenül az eseményeket. Az időrend megbontható. A cél, hogy a játékban összhang jöjjön létre a színészek között, egy végső kép kialakításáig, amely a történet lejátszását is zárja.
Az ‚ajánlásokra’ nagyon kell figyelni! Minden elfogadott ajánlat erősíti az összhangot, minden el nem fogadott ajánlat gyengíti azt.

Paletta

3. ábra: „Paletta”

155

A színészek sorban, egyenként lépnek előre, és - a folyékony szobor technikával ellentétben
- most egymást követő sorrendben játsszák el az elbeszélt történetből kiragadott érzések ‘eseményeit’.
A játék mindig a kilépéssel kezdődik. ‘A’ kezdi a megjelenítést, a kilépés és az egyéni játék jobbról balra halad.
Ez a technika kimondottan alkalmas egy történet eseményeinek eredeti időrendben való megjelenítésére, ugyanakkor nem kötelező az időrendet követni. Sőt, olykor különlegesebb is lehet, ha a lejátszás A-B-C-D-sorrendje, nem követi a történet időbeliségét. Az időrend követéséről vagy a sorrend felcseréléséről a színészek a játék során döntenek.
Ha ‘A’ befejezte a jelenetét, megmerevedik, ezzel jelezve ‘B’-nek, hogy folytathatja az elbeszélést. Természetesen ‘B’ épít az ‘A’ által eljátszottakra, majd ‘C’ és ‘D’ is az előzőekre.
A kulcs most az utolsó ember, ‘D’ kezében van, aki befejezheti, egyben valamely jól eltalált gesztussal összegezheti vagy keretezheti is a történetet.
Ha A-B-C-D-sorrendben egyenként mindenki lejátszotta a maga képét, s már megmerevedett, egy lélegzetvételnyi szünet következik, majd minden szereplő szinkronban megismétli a saját játékát, míg a lejátszás végén mindenki egyszerre megáll, megmerevedik. A közösen ismétlés befejezésnél figyelni kell arra, hogy az egyszerre történjen, amihez senki nem ad külön jelzést, hanem a társulat összhangja segít, ha a játékosok mintegy megérzik a befejezés pillanatát. (Az együttes befejezést követően ritkán tovább játszhat
egy színész, ha az összhang megbontásának világos jelentése van.)

Echo / Visszhang

4. ábra: „Echo”

Kicsit más beállás, mint az előzőeknél: a színészek ‘V’ alakot vesznek fel a mesélővel szemben, de úgy, hogy figyelnek arra, a közönség is lássa őket és gesztusaikat. Mint mindig, itt is az elbeszélő adja az érzelmi tartalmat, a cél pedig ezeknek az érzelmeknek a felnagyítása, a lehető kereteken belül, akár az extremitásig. Az Echo esetében ideális a páratlan számú színész, ahogy például ábránkon öt játékost helyeztünk el, de más létszám is lehetséges. A történet befejeztével valaki felveszi az első helyet, mondjuk ‘B’. Utána mindenki felvesz egy másik helyet a V-alakzatban, attól függően, hogy érzi, milyen hőfokon kívánja az adott

156

érzelmet tükrözni. A sor végén álló pár (‘A’ és ‘E’) feladata, hogy a ‘B’ által megjelenített képet a legerősebb szintre fokozza.
A kulcs a legelső ember, ‘B’ kezében van. Ő fogja a kezdő képet megadni, azt a jelenetet vagy érzést ragadva ki a történetből, amelyik az ő lelkében a legnagyobb nyomot hagyta. Mint mindig, most sem törvényszerű a kronológiát betartani. A következő ‘hullám’, a második sor, ‘C’ és ‘D’, a legelől álló ember, ‘B’ képét már felerősítve, kiegészítve, akár átfogalmazva saját érzéseivel, gondolataival ismétli meg, visszhangozza. ‘C’ és ‘D’ egyszerre játszik, szimultán adva elő a maguk jelenetét. ‘B’ közben pozíciójába merevedve áll. Ha a második hullám lement, megmerevednek ők is. Majd ugyanez megismétlődik még egyszer, ezúttal az utolsó hullám, az utolsó két ember játszik egyszerre, még jobban felfokozva ‘B’, valamint a ‘C’-’D’ páros képét. A cél az, hogy a lehető legszélsőségesebben, a legerősebben hasson vissza az utolsó két ember párhuzamos játéka.
Ilyen hullámsorozatból lehet három, de akár négy-öt is. A rögtönzők a történet különböző érzelmi állapotváltozásait vagy ‘eseményeit’ ragadhatják meg egy-egy erősödő képben. Az Echo ott ér véget, ahol a színészek már nem érzik úgy, hogy hozzá tudnának tenni a képhez.

Az Echo páros számú színésszel is játszható, például az itt illusztrált felállásban.

5. ábra: „Echo négy színésszel”

Ambivalencia

Olyan hangulatok, történetek megjelenítésére szolgál, ahol ellentétes érzelmek jelennek meg. Ezek lehetnek tényleges ambivalenciák, vagy olyan érzelmi állapotváltozások, amelyek időben egymáshoz képest eltolódnak. Például először nagyon tetszett nekem valaki vagy valami, de fél óra múlva már nagyon utáltam. Páros számú színészre van szükség a megjelenítéshez, ideális esetben négy szereplőre.

157

6. ábra: „Ambivalencia”

A színészek úgy foglalják el a helyüket, hogy párban (A-B; D-C) egymás mögött állnak, figyelve arra, hogy a közönség felé láthatók legyenek. Az első sorban állók, ‘B’ és ‘C’ fogják az ambivalens érzés egyik pólusát, míg a hátsó sorban állók, ‘A’ és ‘D’, jelenítik meg a másik pólust.
‘B’ és ‘A’ párosa kezd, és ‘B’ indítja a játékot, majd ‘A’ csatlakozik hozzá. Ezután következi a ‘C’ és ‘D’ párosa. Mindenki a saját felfogása szerint jeleníti meg az adott érzelmet, helyzetet. Az egymás után bemutatott jelenetek fokozzák az érzelmi hatást.
Az első sorban állók folyamatosan játsszák a szerepüket, nem hagyják abba, és nem merevednek meg, amikor elindul a második hullám. A második hullámban belép a játékba a hátul álló fél. A hátul állók, saját partnerük játékát figyelik elsősorban, így ‘B’ játékát ‘A’ fogja ellentételezni, míg ‘C’-jét ‘D’. ‘A’ ‘B’-vel játszik, vele folytat interakciót, míg ‘D’ ‘C’-vel. A cél, hogy a két játék más-más aspektusból jelenítse meg ugyanazt az érzést. A párok kettesével, csak egymással játszanak, ellentétes pólusokat mutatva be.
A játék azzal ér véget, hogy külön-külön mindkét pár megtalálja azt a mozdulatot vagy helyzetet ahol a belső érzelmi szembenállás a legjobban tükröződik, és ezt a helyzetet merevítik ki. (Zenei leütés.)

Az előadás második része: jelenetek

Az előadás bevezető szakasza, az eddigiekben megismert ‚rövid formák’ alkalmazásával, a közönség felmelegítését szolgálja, néhány hangulat, érzés ábrázolásával. Ezek lejátszása után a játékmester arra kéri a közönség tagjait, hogy forduljanak oda valamelyik nézőtársukhoz, és meséljenek el neki saját életükből egy történetet, álmot, vagy fantáziát, illetve hallgassák meg társuk történetét. Erre a játékmester hat-nyolc perc időt ad, majd annak elteltével ‚bemutatja’ a színpad elé és mellé tett széket, amely a mesélő széke, és megkéri az első nézőt, hogy jöjjön ki elmesélni egy történetet. Ezzel megkezdődik az előadás fő része, a történetmesélés és -lejátszás.

A jelenetek előadásának ‚rituális menete’ öt lépésben:

158

1) Első interjú, a történet elmondása: Amesélő a színpad melletti székben ülve elmondja történetét. A színészek csendben ülnek. A mesélő kiválasztja a szereplőket, szerepet oszt. A játékmester azt mondja, „lássuk!”;

2) Beállás: A szereplők kelléket (kendőt) választanak, majd beállnak a nyitó képbe. (A zenész addig a történet hangulatának megfelelő zenét játszik.) Megmerevednek, a zene leáll;

3) Lejátszás: A színészek előadják a történetet, zene kíséretében. Mindannyian törekednek a tiszta, pontos befejezésre (A színészek sosem érnek a mesélőhöz.);

4) Befejezés: A szereplők a lejátszás végén megmerevednek, és a történetmesélőre néznek;

5) Második interjú, zárás: A játékmester a mesélőhöz fordul. Megkérdezi, milyennek látta a lejátszást? Ha a mesélő elégedett, vége a jelenetnek, ha hiányérzete van, a hiányzó érzést még le lehet játszani. A végén a játékmester megköszöni a nézőnek történetét.

Színpadkép. Legelőször mindig a történetmesélőt játszó színész áll be a színpadképbe. Ügyel arra, hogy a történetmesélő és a nézők jól lássák őt. A többi színész hozzá viszonyítva foglal helyet a színpadon, úgy, hogy a létrehozott kompozícióban, mint egy festményen, már megjelenjen a történet. Amikor az utolsó színész is beállt a képbe, a színészek egy pillanatra megmerevednek, és a zene is leáll. A pillanatnyi szünet után kezdődik el a történet lejátszása.

7. ábra: „Jelenet”

Tabló. Az előadást általában tablóképpel szoktuk befejezni, amelyben a színészek azt mutatják be egy mozdulatsor és rövid mondatok vagy szavak segítségével, hogy rájuk mely történet mely motívuma hatott a legerősebben. A tablóban is reagálnak egymásra a színészek, és több motívumot is megjeleníthetnek.

159

Dr. Szemelyácz János

Az INDIT Közalapítvány
Az INDIT mozaikszó: az Integrált Drogterápiás Intézet szavak betűiből állt össze. A közalapítványt a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlése hozta létre 1997-ben (hosszú nevén: Baranya Megyei Önkormányzat Közegészségügyi Narkomán Fiatalokat Gyógyító- Foglalkoztató Közalapítvány), hogy külső forrásból is anyagi támogatást szerezzen a meglehetősen szerény anyagi és szakmai körülmények között - a Baranya Megyei Kerpel-Fronius Ödön Gyermekkórház krónikus addiktológiai osztályaként - működő keszüi drogrehabilitációs otthonnak.
Szintén a Gyermekkórház rendszerében működött 1987-től a Baranya Megyei Drogambulancia, 1995-ig Drogközpont néven. A Drogközpont elsősorban preventív feladatokat végzett, iskolákkal tartott kapcsolatot, szakértői munkacsoportot működtetett, és csak minimális mértékben vállalt terápiás feladatokat.
Az 1994-95-ös „amphetamin-robbanás”, majd más „klasszikus” illegális drogok gyors elterjedése szükségessé tette, hogy felnőtt, problémás droghasználók tényleges segítséget kapjanak ambuláns keretek között. Egy-két év alatt egyértelművé vált, hogy a hagyományos egészségügyi rendszerek alkalmatlanok arra, hogy az egészségügyi és a szociális szolgáltatások határán megjelenő, gyorsan változó igényeket kielégíteni képes ellátó intézményeket hatékonyan működtessék. A kiválás 1999. január 1-jével valósult meg, amikor a drogambulancia és a keszüi rehabilitációs intézmény megkapta a Gyermekkórháznál lévő kapacitásokat, majd később ezek bővültek.
A közalapítványi forma (aktuálisan tervezzük közhasznú Kft-vé való átalakulásunkat) alkalmas volt arra, hogy érvényesüljenek a szakmai és a helyi politikai szempontok, valamint biztonságos működési folyamat jöjjön létre. Alapító okiratunkba az egészségügyi szolgáltatói feladat mellé belekerült a szociális, később az oktatási tevékenység, majd a gyermek- és ifjúságvédelm feladata is. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral önállóan kötöttünk szerződést, és nagy hangsúlyt fektettünk a pályázatokkal megszerezhető források elérésére is. Jelentősebb fejlesztéseink zömmel pályázatok felhasználásával valósultak meg.
Sorra alakultak intézményeink, amelyek vagy a területen hiányzó, vagy gyakran új normatív támogatási rendszerbe bekerülő szolgáltatási formákon alapultak (például szenvedélybetegek közösségi ellátása, vagy alacsonyküszöbű szolgáltatások). Amennyiben fontosnak láttunk bizonyos tevékenységeket, akkor is belevágtunk megvalósításukba, ha ezekre a pályázati lehetőségeken kívül más finanszírozási lehetőség nem állt rendelkezésre. (Ilyen volt például a deviancia prevenciós központ, az iskolai szociális munkások hálózata, de ide sorolhatók védett munkahelyeink, vásárolt médiaprogramjaink, vagy a - nem az INDIT szervezetében működő, de hálózati szemléletünket tükröző - Drogprevenciós Munkacsoport is, amely 1996-tól működött a későbbi pécsi KEF (Kábítószerügyi Egyeztető Fórum) elődjeként.
Szolgáltatásaink egy része intézményesült, míg mások hálózati elemként működnek, de ezek számára is valamelyik részlegünk jelent stabil bázist, szakmai és finanszírozási szempontból egyaránt.
Részlegeink helyi vezetéssel és jelentős önállósággal bírnak. A részlegekben történhet a dolgozók kiválasztása, a szolgáltatási metódusok, munkamódok kialakítása, fejlesztési irányok tervezése, meghatározása, vagy akár működési források feltalálása is.
Az intézmények gazdasági részlege közös. Az egész rendszert érintő irányelvek, döntések a részlegek vezetői, a közalapítvány szakmai és gazdasági irányítója, valamint

160

a pályázatokkal foglalkozó forrásszervező jelenlétében zajló „Vezetői Értekezlet”-en, konszenzussal jönnek létre.
Az INDIT szervezetét mérete és rugalmassága az elmúlt években képessé tette a jelentkező nehézségek (egészségügyi reform, normatív támogatások folyamatos csökkenése stb.) kezelésére, olykor szakmai és pénzügyi kapacitások átcsoportosításával.

Irányelvek és működés

• Az integrált rendszer nemcsak egymásra épülő kezelési formákat és intézményeket jelent, hanem ezek folyamatos kapcsolatát, a szenvedélybetegségről való komplex gondolkodást (addikció széles spektrumú értelmezése; kereszttolerancia, keresztfüggőség; kettős diagnózis; utógondozás fontossága; folyamatos kapcsolat önsegítő csoportokkal; gyógyszeres -, pszicho- és szocioterápia ötvözete);
• Multidiszciplináris munkacsoportok, esetkonferenciák működtetése (különböző
professziójú szakemberek és józan szenvedélybetegek részvételével);
• A legtöbb szolgáltatást közösségi alapú, szociális és egészségügyi rendszerek hálózatában;
• Közösségre alapozott krízisintervenció és intenzív ellátás;
• Mobilis közösségi rehabilitáció;
• Folyamatos ellátási ciklus;
• Korai diagnosztizálás és intervenció;
• Célzott kezelés;
• Hosszútávú, asszertív esetmenedzselés;
• Rendszeres, átfogó visszajelzés, értékelés;
• Családtagok bevonása;
• Specifikus technikák (motivációs tréning, relapszus prevenciós tréning, korai figyelmeztető jelek felismerése, életvezetési-megküzdési készségek fejlesztése).

A részlegekben rendszeres stábmegbeszélés, illetve külső szakember által moderált szupervízió működik. A hatékony terápiás munkát esetmegbeszélők, továbbképzéseken való rendszeres részvétel, a területen működő, más szolgáltatók bevonásával megtartott esetkonferenciák erősítik. Szakmai és drogpolitikai kérdésekben törekszünk közös álláspont kialakítására, de természetes, hogy a különböző képzettségű és eltérő életúttal rendelkező munkatársaink egyes kérdésekben mást és mást tarthatnak ezekről.

Programok és intézmények

Médiaprogramok, nyilvánosság:
• Rádiós magazinműsorok: Drogéria (1996-1999), „Drogveszélyben” (2004-2008);

• Televíziós műsor: „Le(sz)állópálya” (2006-2007);

• folyamatos jelenlét a helyi, olykor az országos sajtóban, valamint nyilvános eseményeken, filmklubokon, vitaesteken, továbbképzéseken, ártalomcsökkentő fesztiválokon.

Éjjeli kikötő:
• Az Európai Unió szociális alapjából létrejött éjszakai sportolási, kikapcsolódási lehetőség (film, beszélgetés), a veszélyeztetett fiatalok körében értelmes szabadidős programok elterjesztése.

161

„FÜGE” Ház:
• Iskolai deviancia-prevenció; pécsi és regionális szakmai koordinációs feladatok (Pécsi KEF, DREKEF); iskolai agresszió-prevenciós tréning kidolgozása; képzések.

Iskolai szociális munkás hálózat:
• Iskolai szociális munka 12 pécsi és budapesti iskolában (ebből 11 középiskola, 1 általános iskola).

„ALTERNATÍVA” Ifjúsági Iroda:
• Szenvedélybetegek Közösségi Szolgálata Pécs egyik lakótelepének szomszédságában

„TÉR”:
• Szenvedélybetegek Közösségi Szolgálata Pécs egyik legelmaradottabb, zömében romák lakta területén (meszesi városrész)

„BuliSegély”:
• Elérő, konzultációs program Pécs és Kaposvár szórakozóhelyein.

„TISZTÁS” - Szenvedélybetegek Nappali Ellátója:
• Hajléktalan, illetve felépülőben lévő szenvedélybeteg emberek ellátása. Utcai szociális munka:
• Hajléktalan klienseink segítése, mobil tűcsere; veszélyeztetett csoportok (fiatal szerhasználó, intravénás szerhasználó, hajléktalan, prostituált emberek) ellátásának prioritásával.

Drogambulancia:
• Addiktológiai gondozás, pszichoterápiás megközelítés, családterápia, gyógyszeres terápiák (szubsztitúció, detoxifikáció), egyéni és csoportterápiák, ambulancián kívüli szolgáltatások (például börtöncsoportok).

Váltóház (Pécsvárad):
• „12 lépés” alapján működő terápiás közösség 24 férőhellyel, hosszútávú bentlakásos rehabilitáció, reszocializáció (védett munkahely, félutas ház).

Mérföldkő (Kovácsszénája):
• Terápiás közösség elvén működő 16 férőhelyes, hosszútávú bentlakásos rehabilitációt biztosító intézmény a „12 lépés”, valamint kognitív és viselkedésterápiás elemek alkalmazásával;
• Félutas ház és védett munkahely (Pécs-Vasas), Café Ultra (2006-2009) – józan kávéház, amely védett munkahelyként működött, továbbá találkozási lehetőséget biztosított a fenti, valamint a környéken működő más rehabilitációs otthonokból érkező, városunkban tartósan letelepedő józanodó szenvedélybetegek számára.

„TÜKÖR”:
• Somogy Megyei Drogambulancia, Kaposvári Szenvedélybetegek Nappali Ellátója és Szenvedélybetegek Közösségi Szolgálata (az INDIT pécsi szolgáltatásainak mintájára kialakított rendszer).

162

Az INDIT Közalapítványnak - a folyamatosan alkalmazott „külsősöket” (professzionális segítők, hallgatók, józanodó emberek), és a Mérföldkő Egyesület személyzetét is ide sorolva - közel 100 munkatársa van, akiknek körülbelül kétharmada szociális munkás, negyede rehabilitációban, reszocializációban dolgozó, felépülőben lévő szenvedélybeteg, a többiek pedig számos más szakmát képviselnek (orvosok, pszichológusok, szociológusok, adminisztrátorok, gazdasági szakemberek, ügyvédek, takarítók stb.).

Kronológia

1995.
• Alapintézményünk a Drogambulancia volt, 4 munkatárssal.
• Ebben az évben indítottunk szubsztitúciós (helyettesítő gyógyszeres) kezelést.

1996.
• A drogambulancián megalakult a Drogprevenciós Munkacsoport Egyesület, a helyi Kábítószer Egyeztető Fórum elődje.
• Megtartottuk első ártalomcsökkentő fesztiválunkat.
• Elindult első rádiós magazinműsorunk, a Drogéria.

1999.
• A keszüi Drogrehabilitációs Otthonnal együtt elváltunk a Baranya Megyei
Gyermekkórháztól.
• A Drogambulancia új helyre (7623 Pécs, Szendrey Júlia utca.6.) költözött.

2000.
• A keszüi drogrehabilitációs otthon átköltözött Pécsváradra.
• Megszerveztük a BuliSegély nevű szolgálatot, mellyel - a nyugati partyservice-ek mintájára - szórakozóhelyeken jelentünk,, de alkalmazkodva a helyi szükségletekhez, inkább konzultációs lehetőséget biztosítva, professzionális segítők részvételével.

2001.
• 10 főt képeztünk ki drogprevenciós programok beindítására, aminek közvetlen eredményeként alakult ki a FÜGE deviancia-prevenciós program.
• Megalakult a pécsi Kábítószer Egyeztető Fórum.

2002.
• Létrehoztuk a DREKEF-et (Dél-Dunántúli Regionális Kábítószerügyi Egyeztető Fórum), a Dél-Dunántúli Regionális Tanács, később DDRegionális Egyesület részeként.
• Megörököltünk egy, a Baranya megyei Kovácsszénáján álló félkész rehabilitációs otthont (ez kezdetben a Gyöngyház Egyesületé volt, majd a Mérföldkő Egyesület tulajdona lett), amelyet 2003 márciusára teljesen kialakítottunk, és csak szociális normatívával (az OEP támogatására 2007-ig várni kellett) működtetni kezdünk. Az intézmény rövid idő alatt az egyik legjobb hatásfokú rehabilitációs otthon lett.

2003.
• A rehabilitáció fejlesztéseként, pályázati pénzből Pécsett, úgynevezett félutas lakást vásároltunk, majd védett munkahelyeket alakítottunk ki egy 2010 májusáig működő pécsi kávézóban (Café Ultra), valamint Pécs-Vasason egy dísznövény-kertészetet, ahol egy félutas ház is megnyílt.

163

2004.
• Megnyílt a Tisztás Szenvedélybetegek Nappali Ellátója.
• Ez évtől körülbelül 4 éven át finanszíroztunk a Regionális Rádióban műsor- és reklámidőt (Drogveszélyben).
2005.
• A Szociális és Munkaügyi Minisztérium által kezdeményezett és támogatott plaza- program eredményként, megnyitottuk a Pécs Plaza-ban az Alternatíva Ifjúsági Irodát, amely azóta az országban az egyetlen folyamatosan működő ilyen típusú szolgáltatás. (Költözése után, jelenleg a pécsi Forrás Üzletházban kereshető fel.)
• Megnyílt a FÜGE deviancia-prevenciós, regionális képző és koordinációs központunk,
melyet csak pályázatokból és a megtakarításainkból tudunk fenntartani. (Az ilyen típusú intézmények lehetnének bázisai a regionális módszertani központoknak.)

2006.
• Az Alternatívát és a Bulisegélyt, a pályázati források elapadása miatt, szenvedélybetegek közösségi szolgálatává alakítottuk.
• 2006-07-ben a Pécs TV-ben vettünk adásidőt 10 alkalomra, 30-30 percet, Le(sz) állópálya című magazinműsorunk számára.
• Pécsett, helyi iskolákban dolgozó iskolai szociális munkásokat kezdtünk alkalmazni.
• 2006-ban kezdtük el kaposvári szolgáltatási rendszerünk kialakítását. 2009 tavaszára Somogy megyei integrált intézményünkként működik a „TÜKÖR”, magába foglalva egy drogambulanciát, egy szenvedélybetegek nappali ellátóját, és egy elérő közösségi szolgálatot.. Az alapszolgáltatások mellett, a pécsi rendszerhez hasonlóan működnek prevenciós programok, utcai megkereső munka, BuliSegély, a Kábítószer Egyeztető Fórumban való aktív részvétellel, aktív médiakapcsolatokkal.

2008.
• Újabb Közösségi Szolgálatot alakítottunk ki „TÉR” néven Pécs egyik legelmaradottabb területén (Hősök tere és környéke), a helyi vezetők kérésére, orvosolandó a területet jellemző gondokat (mélyszegénység, tartós munkanélküliség, jelentős problémát okozó szerhasználat, főleg szerves oldószer és alkohol fogyasztása).

2009.
• Az INDIT három közösségi ellátása 2009-től integrált formában működik.

2010.
• A folyamatosan működő pécsi mellett, Budapesten is megkezdtük iskolai szociális munkások foglalkoztatását.
• A prostitúció jelenségéhez kötődő problémák (szenvedélybetegség, fertőzések, diszfunkcionális családi működés, kizsákmányolás) visszaszorítása érdekében Együttműködési Munkacsoportot (PEM) működtetünk, melynek mintájául a pécsi KEF szolgál.

Történetünkben számos megjelenésünk volt a helyi és országos írott és elektronikus médiában. Két könyvet (reszocializáció, illetve iskolai szociális munka témakörében), két módszertani füzetet (a „FÜGE” deviancia-prevenciós programról, illetve az Éjjeli Kikötő programról), továbbá számos cikket írtunk, és több kutatásban voltunk együttműködő partnerek. Néhány évente újítjuk meg szóróanyagainkat, illetve az aktuális igényeknek megfelelő, új prospektusokkal, tájékoztató anyagokkal állunk elő (prostituáltak

164

veszélyeztetettsége, Tisztázó – pszichoaktívszer-tájékoztató, GHB, heptitis C, bután, szipu, stb., illetve az intézményeket reklámozó írások).
Munkánk minden elemének alapja a hálózatiság, a partnerség és a szolidaritás.

Összegzés

Rendszerünk folyamatosan változik, nyitott az új információkra, fejlesztés- és szolgáltatásorientált. Arészlegek nagyfokú önállósága lehetővé teszi, hogy a benne dolgozók kreatív módon keressenek minél jobb, minél hatékonyabb eszközöket munkájukhoz, tökéletesítsék beavatkozási módjaikat.
Célkitűzésünk, hogy az egy-egy probléma iránt érdeklődők, a veszélyeztetettek, vagy problémás klienseink a lehető legjobb ellátásban részesüljenek (prevenciótól az utógondozásig, reszocializációig), akár információkérés történik, akár absztinencia-orientált irányt választanak, vagy ártalomcsökkentő szolgáltatást vesznek igénybe.
Alapvető törekvésünk továbbá a kezelés-ellátás területén, hogy klienseink terápiás váltás, vagy kudarc kapcsán ne kerüljenek ki a rendszerből, és ne következzenek be jelentős visszaesések, illetve hogy minél hatékonyabban előzzük meg a súlyosabb károk kialakulását. Beavatkozásainkat preventív szemlélet, ártalomcsökkentő filozófia és egy későbbi rehabilitációra vonatkozó felkészülés jellemzi. Működésünk egészét áthatja a józan kultúra eszmeisége.
Szintén fontos szempont, hogy munkatársaink az egész rendszer támogató biztonságát érezzék maguk mögött. Bonyolult segítői helyzetben is folyamatos lehetőségük legyen segítséget kérni.
A fenti kívánalmakat a rendszerben, hálózatokban való gondolkodás, ezek állandó működtetése, a folyamatos információáramlás, visszajelzések, értékelések, az észrevételek, kritikák kimondására alkalmat nyújtó „tér” kialakítása teszi lehetővé.
Módszerünket, működésünk folyamatát több felsőoktatási intézmény elméleti képzésében tanítjuk, de lehetőség van munkánk megismerésére egyéni-, vagy szervezeti megkeresés esetén is, illetve folyamatosan biztosítunk gyakorlati képződési lehetőséget is.

165

Máté Zsolt

Prostituált/szexmunkás emberek segítése
A prostitúció jelenségének értelmezésére és magyarázatára, más társadalmi devianciákhoz hasonlóan, leginkább az úgynevezett multidiszciplinárismodellt látjuk érvényesnek. Ez egy olyan empirikus adatokon alapuló szociológiai megközelítés, amely a jelenségnek egyrészt a társadalom érték- és normarendszere szempontjából elfoglalt helyét, másrészt az egyének, családok, közösségek szerepét veszi figyelembe. Felhasználja a modern kriminológia és társadalomtudomány, valamint más tudományok eredményeit (pszichiátria, népegészségügy, jogtudomány, szociálpolitika). Számol a probléma összetettségével, és az annak kezelésére hívatott szakmák sokszínűségével (Lásd: Nemzeti stratégia a kábítószer- probléma visszaszorítása érdekében! ISM - Sásdi Nyomda Kft., Budapest, 2001).

Modellek

A prostitúció jelenségét történetileg kialakult, de napjainkban egymás mellett létező, néha egymással kombináltan előforduló modellek alkalmazásával igyekeznek befolyásolni:
Prohibícionista rendszer: Tiltja és bünteti a prostitúciót, és különösen az arra épülő kizsákmányoló bűncselekményeket. Kritikája, hogy a prostituáltat bűnelkövetőnek tekinti, emiatt az illegalitásba kényszerül, rejtőzködővé válik, és kiszolgáltatott, védtelen helyzetbe kerül a futtatóval, illetve a kuncsaftjával szemben.
A reglementációs rendszer szerint a teljes tiltás reménytelen és eredménytelen, ezért elfogadja a prostitúciót szükséges rossznak, megpróbálva azt szabályozni, keretek közé szorítani. A szabályozás mindenekelőtt egészségügyi (kötelező orvosi vizsgálatok), másrészt pedig rendészeti (kötelező nyilvántartásba vétel, általában bordélyházakba szorított prostitúció) vonatkozású.
Az abolícionista rendszer lényege, hogy a prostitúciót magányügynek tekinti, amelyet így sem legalizálni, sem büntetni nem kell, azaz elutasítja a törvényi szabályozást. A prostituált kizsákmányolását ugyanakkor súlyosan szankcionálja, és a prostituáltra, mint áldozatra tekint, akinek reintegrációját a társadalomnak segítenie kell (Fehér 1997: 27-28; Lőrincz 2009: 238.).
A korlátozott abolícionista, vagy úgynevezett kvázi abolícionista, más néven
„zónásítási modell” a New York-i Egyezmény16 alapelveire épül. Az állam eltűri az egyéni prostitúciót, és hatósági engedélyhez, illetve egészségügyi kontrollhoz köti. Ugyanakkor szigorúan tiltja kiskorúak prostituálódását, továbbá a prostitúció gyakorlását bizonyos helyeken és/vagy időzónákban (védett övezetek). Az önkormányzatok kijelölhetnek zónákat a szexuális szolgáltatás felajánlására (türelmi zónák). A rendszer kritikája, hogy a prostitúció adóztatása és egészségügyi kontrollja megoldatlan.
A neoreglementációs, más néven korlátozott reglementációs modell alapvetően tiltja a bordélyházak üzemeltetését, mindazonáltal engedi a hivatalosan regisztrált és orvosi kontroll alatt tartott egyéni prostitúciót. Az egyéni vállalkozás keretei között végzett prostitúció engedélyezett, legális és adóköteles. Az egyéni vállalkozás kiadása révén a prostituáltakat nyilvántartják és kötelező számukra a rendszeres orvosi vizsgálaton való megjelenés (Sárkány 2009: 84-85.).

16 1955. évi 34. törvényerejű rendelet az emberkereskedés és mások prostitúciója, kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről
166

Svéd modell. 1999-ben Svédország a prostitúció kezelésének egy teljesen új modelljét vezette be, amelynek lényege, hogy a szexuális szolgáltatások eladása legális, de vásárlása bűncselekmény. A szexuális szolgáltatások vásárlását tiltó törvény bevezetését radikális feminista szervezetek kezdeményezésére vezették be.
Ezen megközelítés hívei szerint a prostitúció és az emberkereskedelem azért létezik, mert a férfiak részéről kereslet jelentkezik nőkre és gyermekekre, főként lányokra, és ezt a keresletet kell visszaszorítani prohibicionista eszközökkel. (Westerstrand: 87, 89; Betlen 2007: 34.) Az úgynevezett svéd szabályozási modell támogatói kimagasló sikernek értékelik, hogy mindössze öt év alatt Svédországban jelentősen csökkent a prostitúció. (Stockholmban az utcai prostitúció csökkent kétharmadával, de egyes városokban teljesen el is tűnt.) Számos kritikusa szerint azonban a modell elhibázott, mivel nem szüntette meg, csak látenssé tette a prostitúciót, így a prostituáltak még elszigeteltebbé és kiszolgáltatottabbá váltak, akiket a segítő programok sem képesek elérni (Haeberle 2007).
Hazánkban a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltáskor teljességgel nyílttá vált a korábban jórészt látens módon működő, illetve tabu témának számító prostitúció. A társadalmi-gazdasági változások és az azokat kísérő, jelentős problémákat okozó munkanélküliség, a társadalom bizonyos rétegeinek deklasszálódása, illetve drámai elszegényedése, a társadalmi normák és értékrend változása, valamint ezekkel összefüggésben a deviáns viselkedésformák látványos megjelenése (Gergál - Máté 2009: 22.), illetve terjedése magába foglalta a prostitúció jelenségének rohamos növekedését is. A főváros egyes kerületeiben már olyan súlyos problémává vált a prostitúció jelensége, hogy a problémát megfelelően kezelni képtelen korábbi prohibicionista szabályozás megváltoztatása elkerülhetetlennek látszott (Sárkány 2009: 97.).
A magyarországi jogalkotás, az 1993-ban az üzletszerű kéjelgés tényállását az 1993. évi törvény 130. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte (Borai 1997: 54, 74.). Az 1993-as abolícionista szemléletű jogszabályt 1999-ben kiegészítette a röviden csak maffiatörvényként ismert jogszabály (A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. Törvény), amely bizonyos elemeiben az úgynevezett korlátozott abolícionista modellhez, más összetevőiben pedig az úgynevezett neoreglementációs modellhez közelített.
A jelenség kezelésére hívatott modelleknél közös kiindulópontnak tekintünk egy humanisztikus, ártalomcsökkentő megközelítést, ahol a prostituáltak életkörülményeinek javítását célzó szociális munka, a kizsákmányolásból kiszakadni akaró emberek társadalmi beilleszkedését segítő projektek, és az emberkereskedelemmel szembeni fellépés mellett, egészségfejlesztő és prevenciós programok állnak a középpontban.
Pierfranca Borlone és Grazia Macchieraldo Szakmai tréning kortárs oktatóknak a
prostitúciós területen című könyvükben az alábbiak szerint definiálták a prostitúciót:
Prostitúció: Általánosan használt kifejezés a szexuális szolgáltatások kereskedelmére. Jogi értelemben a prostitúció szót kizárólag olyan tevékenységre értjük, amelyben az abba bevont egyének egy meghatározott tranzakcióban vesznek részt, mely szerint a szexuális szolgáltatásért egy előre megállapított pénzösszeget vagy árut ajánlanak fel (Borlone - Macchieraldo 2005: 87.).
A Szex Edukációs Alapítvány által kiadott, a prostitúciós területen tevékenykedő kortárs oktatókat segítő kiadvány szerint 2004-ben a magyarországi prostitúció helyzete hasonló a környező országokéhoz; az emberkereskedelem, migrációs vonatkozásában indulási-, tranzit és célország vagyunk. A szakemberek szerint a prostituáltak többsége a társadalom legszegényebb rétegeiből kerül ki. Különösen a borsodi, szabolcsi, illetve dél-baranyai gettósodó falvakból, a mélyszegénységből, a kilátástalanság elől menekülők teszik ki az

167

utcán dolgozó prostituáltak döntő részét. Magyarországon a Fenarete projekt munkatársai szerint 2005-ben 5000 – 15 000 prostituált működött az ország különböző területein (Borlone - Macchieraldo 2005: 20; Forrai – Simka 1999: 174.).

Magyarországon jelenleg az alábbiak szerint lehet kategorizálni a prostitúciót:

I. Rejtettebb prostitúció
• Luxus prostituáltak (rendszeres meghatározott ügyfélkörrel rendelkeznek, egyedül dolgoznak);
• Lokálokban, klubokban, éjszakai szórakozóhelyeken dolgozó hoszteszek (Az 1990- es évek végén a délszláv háború miatt nagy számban jelenlévő katonai egységek kivonulásával már kevésbé meghatározó szegmense a prostitúciónak);
• Bérelt lakáson dolgozók és call-girlek (gyakran az Interneten, illetve ügynökségeken keresztül szerzik be az ügyfeleket).
II. Nyílt, közterületi prostitúció
• Kamionos lányok: nagyvárosok, illetve határmenti területek autópályáinál dolgoznak. Szinte mindig futtató is van a háttérben;
• Külterületi utcai prostituáltak: főként nagyvárosok kivezető útjai, országútjai mellett dolgoznak. Háttérben általában futtató vagy „támogató” (élettárs, közeli hozzátartozó) áll;
• Belterületi utcai prostituáltak: főként leromló, szegregálódó településrészen vagy ahhoz közel dolgoznak
- Fiatal korosztályból, akiket gyakran felügyelnek „támogatók” (élettárs, közeli hozzátartozó), illetve futtató, vagy
- Idősebb korosztályból, akik sokszor egyedül dolgoznak, kerítő nélkül.

A prostitúcióba sodródás hátterében számos ok húzódik, több rizikótényező együttes hatása érvényesül. Ilyenek lehetnek:
• család rossz anyagi helyzete;
• a családban, illetve a nevelési környezetben tapasztalható szocializációs zavarok;
• súlyos családi diszfunkciók, különösen szenvedélybetegség a családban, illetve
- gyakran ezzel is összefüggésben - családon belüli bántalmazás; szélsőséges esetben, szexuális abúzus;
• alacsony iskolai végzettség (közvetetten érvényesül, tájékozatlanság a
munkaerőpiacról, munkavállalási ismeretek és készségek hánya, alapvető jogi és állampolgári ismeretek hiánya stb.),
• serdülőkori erőteljes negatív kortárs-hatások, illetve az életkorra jelmező más
jellegzetességek (például függetlenségre, önállóságra való igény, labilis érzelmi élet stb.) (lásd még: Forrai 2004: 20.).
• a helyi, illetve szélesebb társadalmi környezetben tapasztalható előítéletesség,
egyenlőtlenségek, érték és normarendszerben tapasztalható problémák.

A prostituált emberek problémái

Annak érdekében, hogy a prostituáltak számára adekvát segítséget legyünk képesek nyújtani, tisztában kell lenni azokkal a problémákkal, amelyekkel a leginkább küzdenek; ezek az alábbi dimenziókban foglalhatók össze:

168

Szociális kontextus

Az utcai prostituáltak (nyílt, közterületi prostitúcióban résztvevők) jobbára a legnagyobb nyomorban élő, legsebezhetőbb társadalmi rétegekből kerülnek ki. A prostitúció a világ legtöbb országában főleg a színes bőrű kisebbségi csoportokat érinti, akik gazdasági és faji szempontból is a társadalom margójára szorultak, hiszen gyakran települési és oktatási szegregáció miatt korlátozott a lehetőségük a továbbtanulásra, a munkaerőpiacra való bejutásra, sokuknak ennél fogva szinte semmiféle valós, ésszerű alternatívájuk nincs arra, hogyan jussanak ennivalóhoz, lakáshoz (lásd még: Ekberg 2002: 10.). Magyarországon is főként a szegény társadalmi rétegekből kerülnek ki a prostituáltak, ahol felülreprezentáltak a roma származásúak, így nem véletlen, hogy sok helyen a prostituáltak több mint háromnegyede roma. A prostituáltak egy jelentős része családjával él, nem ritkán több gyermeket nevel, tulajdonképpen a segélyeken kívül a prostitúcióból származó jövedelem az egyetlen megélhetési forrásuk. Tapasztalatok szerint, sok esetben lakhatási körülményeik rendkívül rosszak, dohos, penészesedő, alacsony komfortfokozatú lakásokban élnek, de találkozni lényegében hajléktalanságban élőkkel is. Felmérésünk szerint, 85%-uk legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános osztály, így a munkaerőpiacon is rendkívül nehezen tudnak elhelyezkedni. A mai segélyezési, támogatási rendszer mellett, azoknak a prostituáltaknak, akiknek családtagjukról kell gondoskodni, szinte lehetetlen kilépni a prostitúcióból, hiszen a munkaerőpiacra nagy valószínűséggel nem tudnak bejutni, ugyanakkor egy évig tartó szociális étkeztetésen és a gyermekek után járó támogatáson kívül semmilyen más támogatásra nem jogosultak. Egyre gyakrabban találkozni olyan nőkkel, akik nem fiatalon, futtatók által megtévesztve, kényszerítve kerülnek a prostitúcióba, hanem 30 éves koruk felett, családanyaként, a súlyos mértékű szegénység, illetve más, megoldhatatlan tűnő élethelyzet miatt, végső soron a körülmények által kényszerítve válnak prostituálttá.
Marginalizált helyzetüket, kiszolgáltatottságukat fokozza, hogy a futtatóik, „vigyázóik” általában úgynevezett adósság-csapda technikát alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy a prostitúció kezdetén ruhákat vásárolnak nekik, fodrászhoz, kozmetikushoz, szépségszalonba viszik őket, majd később ezek, a lányok által csak becsülni tudott árát kérik tőlük vissza. Ez a „felruházási pénz”, mint kamatostul visszafizetendő adósság lehet azután a „hivatkozási alapja” a több évig is eltartó kizsákmányolásnak, bántalmazásnak, esetenként fogvatartásnak, belföldi vagy külföldi emberkereskedelemnek (lásd még: Lőrinc 1995: 108-109.).
Fontos tudni, hogy a prostitúcióba sodródott lányok jelentős része olyan családból érkezik, ahol úgy szocializálódtak, hogy a fi erőszak, illetve a fenyegetettség a mindennapi élet velejárója: hol az uzsorásoktól való fenyegetettség, hol pedig a családban jelenlévő szenvedélybetegség, alkoholizmus vagy más ok miatt jellemző durva családon belüli kommunikáció adják ennek hátterét. Emellett az alacsonyabb társadalmi osztályokban, de különösen egyes a roma közösségekben, a tradicionálisabb, férfi családmodell az általánosabb (lásd még: Neményi 1999: 103-136.), amely kedvezőtlenül hathat, kvázi felerősíti a fent említett családi diszfunkciókat. Ismeretes, hogy a női szerepek ilyen hagyományos felfogása szerint a nők feladata mindenekelőtt a család összetartása, a gyerekekről és társról való gondoskodás, és ennek megfelelően a nőtől elvárható, hogy a családon kívüli boldogulását háttérbe szorítsa, és elsődleges érték legyen számára a másokról való gondoskodás és áldozatvállalás. Ez a felfogás az elmúlt évtizedek emancipációs folyamatainak hatására ugyan egyre inkább a méltányosabb családi szerepviszonyoknak adta át a helyét, mindazonáltal ma sem vesztette érvényét, gondoljunk csak arra, hogy az iszákos vagy agresszív férj mellett hősiesen kitartó, a „gyermekeiért mindent elviselő” anyát tágabb környezete elismeri, gyakran

169

valósággal csodálja (Budát idézi Komáromi 2010: 345.). Itt mindenképpen érdemes utalnunk Komáromi Évának A kodependencia című tanulmányára, amely szerint „annak a kislánynak, aki agresszív apja és a bántalmazott anyja kapcsolatában permanens krízishelyzetet, szélsőséges emocionális reakciókat tapasztalt meg”, annak számára kézenfekvő feltevés, hogy nem létezik igazi szerelem és párkapcsolat drámai indulatok, vad összecsapások, verekedésbe torkolló viták nélkül (Komáromi 2010: 355.).

Lelki egészség

A prostituált nők kapcsán a - gyakran gyermekkorban elszenvedett – fizikai, olykor szexuális bántalmazást, illetve az ezek, nyomán kialakult poszttraumás stressz zavart (PTSD) szokták említeni, mint az egyik, a lelki egészség szempontjából meghatározó problémát. Ezt tovább gondolva, egyesek azon az állásponton vannak, hogy magát a prostitúciót is a nők elleni erőszak egy formájának kell tekinteni (Ekberg 2002: 8; Lőrinc 2009: 240; lásd még: Mi baj a prostitúcióval? szöveggyűjtemény, 2004; A prostitúció törvényesítésének problémái - kritikai elemzés).
A legismertebb, prostituáltak körében végzett kutatás az 1998-ban San Francisco-ban 130 prostituált (75% nő) részvételével készített kérdőíves felmérés volt. A megkérdezettek 57%-a volt gyermekkorban szexuális abúzus, 49%-a pedig fizikai bántalmazás áldozata (idézi Ekberg 2004: 10; Lőrinc 2009: 239.). A prostitúcióba belépés után 82 százalékukat fizikailag bántalmazták, 68 százalékukat pedig megerőszakolták. A megkérdezettek 84%-a számolt be jelenlegi vagy korábbi hajléktalanságáról.
A vizsgálatban résztvevők 68%-a tapasztalta magán a poszttraumás stressz zavar (PTSD) tüneteit (DSM III-R szerint). A PTSD súlyossága összefüggésben állt a gyermekkori fizikai bántalmazással, de nem volt kapcsolatban a gyermekkori szexuális bántalmazással. Ugyanakkor felnőttkorban, a prostitúcióba belépés utáni fizikai támadás nem volt szignifikáns kapcsolatban PTSD súlyosságával, míg a nemi erőszak előfordulása, különösen, ha az többször következett be prostitúció során, kapcsolatban állt a PTSD mértékével.
Magyarországon ilyen, a kérdéskört vizsgáló reprezentatív kutatások nem állnak rendelkezésre. Az INDIT Közalapítvány Pécsett 2010-ben végezett szintén kérdőíves felmérést 24 prostituált lekérdezésével, amelynek eredménye szerint a megkérdezettek 25%-át megerőszakolták (6 fő), a prostitúcióba lépés utáni időszakban is történt szexuális erőszak 4% esetében (1 fő). A szexuális erőszak áldozatául esetek kétharmada (4 fő) élt rövidebb-hosszabb ideig állami gondoskodásban. (A megkérdezettek negyede, 6 fő volt korábban állami gondozásban).
A bántalmazott prostituáltak, különösen az emberkereskedelem áldozatai kapcsán a poszttraumás stressz zavar főbb tünetei (hiperarousal, emlékbetörés, beszűkülés) közül az emlékbetörés egyik átvittebb szintjére, az úgynevezett traumás újrajátszás jelenségére hívja fel a figyelmet Herman Judit.
Emlékbetörések lehetnek:
• emlék-bevillanások: ébrenlét alatti flashback-ek, azaz az eredeti élmény okozta rettegés, tehetetlenség, düh stb. életszerű újraélései;
• traumás rémálmok;
• traumás újrajátszás (átvittebb szint): „az áldozat kellő feldolgozás és értelmezés hiányában újra meg újra veszélyes helyzetekbe hozza magát, ezzel további traumát él meg (például: a bántalmazott nő visszatér fogadkozó férjéhez, vagy egy másik férfi mellett ismét erőszakos párkapcsolatba keveredik, vagy a prostitúcióból kiszabadított nő újabb spanyolországi hoszteszmunkára jelentkezik).
A fenyegetettségben, éveken át tartó rendszeres testi erőszakot átélők esetében

170

a traumatizáltság mértéke rendkívül jelentős lehet, emiatt az aktív segítség kérése is gátolt (a megtorlástól való félelem miatt a prostituált maga zavarhatja el a rendőrt egy őt ért bántalmazó epizód után). A tramuatizáltság egyes esetekben megnyilvánulhat traumás kötődésben (Stockholm-szindóma), aminek a lényege, hogy az áldozat erőteljes elszigeteltsége és függő helyzete miatt, paradox módon, hálát, akár szeretetet, szerelmet is érezhet az életét fenyegető, de őt aktuálisan életben hagyó elkövető iránt, sőt világnézetével, értékrendjével is azonosulhat. Talán ez is szerepet játszhat abban, hogy néhány prostituált az emberkereskedelemnek nemcsak passzív átélője, hanem aktív együttműködője, sőt az elkövető bűnsegédje is lesz (Herman 2004: 45-47.).
Prostituáltak esetében jelentősek a különféle addiktológiai problémák, viszonylag magas körükben a problémás szenvedélyszer-használat, a drogfüggőség és a viselkedési addikció előfordulása. Az előzőleg hivatkozott Farley-Barkan-féle kutatás szerint, a kábítószerrel való visszaélés problémát jelentett a válaszadók 75%-ának, míg az alkohollal való visszaélés problémájáról 27%-uk számolt be. Ezen vizsgálat szerint a prostituáltak 67%-a fogalmazta meg jelenlegi szükségletei között az alkohol, illetve kábítószer használatának gyógykezelését.
Tapasztalatok szerint, a kábítószer-használat gyakran összefonódik a prostitúcióval, ez a jelenség - leegyszerűsítve - két fő dimenzióban írható le: egyrészt a kémiai szer használó drogos karrierje során eljuthat a „drogért szexet” viselkedésig (saját testét adva fizetségül), másrészt a kezdetben nem drogfogyasztó prostituált a tevékenységhez kötődő pszichés megterhelés, illetve a kezeletlen pszichés zavarok oldásához kezd el drogokat használni és válik problémás fogyasztóvá vagy függővé (lásd még: Rácz 2001: 161-162.).
A kémiai szerhasználat mellett, úgy tűnik, hogy szintén meghatározó probléma a társfüggőség. A kezelő helyek gyakran találkoznak olyan esettel, amikor a prostituált társfüggőségben szenved. A társfüggőség lényegében egy drog nélküli addikcióként fogható fel, amelyben „az addikció tárgya egy „problémás” (addikcióban, személyiségzavarban, kodependenciában vagy impulzuskontroll-zavarban szenvedő) egyénnel kialakított és hosszabb távon is fenntartott kapcsolat, amely nem kielégítő, szenvedéssel teli az alany szempontjából” (Komáromi 2010: 335.).
A társfüggőség, illetve a prostitúció előtörténetében egyaránt fellelhető gyermek- és kamaszkori rideg bánásmód, elutasítás, elhanyagolás, ismétlődő bántalmazások, ezek következményeként negatív önértékelés és sérült intimitás, a saját testhez és a szexualitáshoz való patológiás viszony. A prostitúció és a társfüggőség esetében is többféle mentális zavarral való együttjárás mutatkozhat: lehet ez dependens személyiségzavar, de a borderline vagy narcisztikus személyiségzavar még gyakoribb (Komáromi 2011; Szemelyácz 2011).
Más segítő helyek, szervezetek véleménye szerint is prostituáltak többsége személyiségzavarral küzd (Lőrinc 1995: 109; Lőrinc 1999: 193; Lőrincz 2009: 109.), emellett egy 1999-ben közzétett, budapesti prostituáltak körében végzett vizsgálat szerint a lányok jelentős részét fatalista attitűd jellemzi (válaszadók 53%-a), és úgy gondolják, hogy tehetetlenek az életük, sorsuk alakulásában (Forrai - Simka 1999: 185.). Ez azért is figyelemre méltó, mivel a legismertebb magyarországi emberkereskedelem, szexuális erőszak megelőzését célzó „Ne dőlj be!” című program értékelését vizsgáló, középiskolai felmérés szerint „a megkérdezettek körében meglehetősen elterjedt a fatalista attitűd. Ez, hiszékenységgel párosulva, veszélybe sodorhatja a fiatalokat, különösen azért, mert éppen a „hiszékeny-fatalisták” azok, akik legkedvezőtlenebbül ítélik meg a „Ne dőlj be!” oktatási programot” (Forrai 2004: 50.).

171

Fizikai egészség

Közismert, hogy a szexuális úton terjedő betegségek vonatkozásában magas kockázati magatartású populációnak számítanak a prostituáltak bizonyos csoportjai (Johnson - Adler 1995: 75). Ennek megfelelően, a prostituáltak leggyakoribb betegségei a nemi úton terjedő betegségek (főként a krónikus szifilisz, gonorrhoea, herpesz, hepatitis B), ezen kívül különféle nőgyógyászati betegségek (medence-, méh-, hüvelygyulladás) is jellemzőek továbbá - főként a harmadik világbeli országokban - a TBC és a vérszegénység (D’Cunha 2002: 60.).
A már említett san francisco-i kutatás szerint gyakori még az izületi gyulladás, a szív- és érrendszeri megbetegedés, és májbetegséggel összefüggő panasz (Farley - Barkan 1998.).
A prostituáltak meglehetősen felületes ismeretekkel rendelkeznek a nemi úton terjedő betegségekről (D’Cunha 2002: 60.). A budapesti felmérés szerint a prostituáltak 61%-a nem vagy csak tévesen ismeri az AIDS tüneteit, és a fertőzés kockázatát is rosszul ítélték meg. Nincsenek tisztában testük, nemi szerveik működésével, tüneteik jelentkezésekor nehezen fordulnak orvoshoz. A fertőzéssel kapcsolatos attitűdük ambivalens, egyrészt félnek tőle, ugyanakkor az óvszer nélküli szexuális szolgáltatással kereshető magasabb összeg miatt hajlandók egészségüket kockáztatni. A saját egészségükről való gondoskodás alacsony szintje (például. sokan egyáltalán nem járnak nőgyógyászhoz) azzal is magyarázható, hogy a prostitúció folyamatában a prostituált „elszemélytelenedik” (bántalmazzák, elveszik az iratait, kényszerítik stb.), és ezzel együtt a test feletti kontrollját is elveszíti (Lőrinc 1999: 190-193; Forrai - Simka 1999: 184-185.).
A prostitúcióból származó jövedelmen kívül más bevételeik nincsenek, ezért a betegség miatt – különösen, ha az nem okoz nagyon fájdalmas vagy zavaró tüneteket – nem akarják abbahagyni a pénzkereső tevékenységüket.
A terhesség vonatkozásában is hasonló a helyzet, a gyermek születését a távoli jövőben bekövetkező eseménynek fogják fel, egyszerűen a napi megélhetési problémáikból – részben a korábban vázolt pszichés károsodások miatt – kevésbé tudnak a születendő gyermekük felé fordulni, a gyermekvárásra koncentrálni. Ráadásul az esetek túlnyomó többségében ezek a terhességek nem tervezettek, és súlyos konfliktushoz vezetnek a futtatóval, aki nem ritkán a prostituált élettársa vagy más családtagja. A várandós prostituált amúgy is nehéz élethelyzete tovább súlyosbodik, amely szinte krízisszerűvé válhat. Folyamatosan ambivalens érzéseket él át, egyrészt az anyává válás, a gyermekvárás örömét, másrészt a jövő kilátástalanságát, amikor a környezetében szinte mindenkitől azt kapja, hogy az utcán fogant, az utcán összeszedett gyerekkel terhes. Ezzel a helyzettel sokan szinte képtelenek megbirkózni, igyekeznek eltitkolni a várandósságukat, illetve egyszerűen nem vesznek tudomást róla; vívódnak, hogy megszakíttassák-e a terhességet; nem járnak terhesgondozásra; gyakran az utolsó trimeszterig, sőt az utolsó hetekig dolgoznak az utcán; sok esetben pedig a szülés után végül lemondanak a gyermekről, aki állami gondoskodásba kerül, vagy valamely családtag neveli tovább.

Segítségnyújtás

Asegítségnyújtás megtervezéséhez érdemes tisztában lenni azzal is, hogy maga a célcsoport milyen szükségleteket nevesít, illetve milyen típusú támogatást, segítő szolgáltatást venne igénybe. Sajnos, ilyen jellegű megbízható hazai forrás nem áll rendelkezésre, ezért ismételten az 1998-as, Amerikai Egyesült Államokban készült felmérésre hivatkozunk.

172

Prostituáltak az alábbiakban területén várnak segítséget:

• biztonságos lakhatás, 78%
• munkaügyi képzés, továbbképzés, 73%
• alkohol-, illetve kábítószer-használat miatti kezelés, 67%
• könnyen hozzáférhető egészségügyi ellátás 58% (az eredeti kutatás egészségügyi ellátást nevesít, de itt, az USA-ban érvényes egészségügyi rendszer kapcsán, minden bizonnyal a biztosítással nem rendelkezők ellátásokhoz való hozzáférhetőségét érinti a kérdés)
• önsegítő/kölcsönös támogatás (peer support), 50%
• önvédelmi képzés, 49%
• egyéni konzultáció, 48%
• prostitúció legalizálása, 44%
• jogsegély-szolgálat, 43%
• gyermekgondozási támogatások, szolgáltatások, 34%
• védelem a futtatókkal szemben, 28%

Az eddigiek figyelembe vételével, a prostituáltakkal végzett segítő munka az alábbiak szerint csoportosítható:

I. Megelőzés:

1. Makro szinten:
• nők társadalmi - gazdasági státuszának erősítését célzó szakpolitika;
• emberkereskedelem elleni együttműködések a származási-, tranzit- és célországok között.
2. Mezo szinten:
• kampányok, közösségi együttműködések az emberkereskedelem visszaszorítására;
• kampányok a párkapcsolati erőszak, szenvedélybetegségek, illetve a szexuális úton terjedő betegségek visszaszorítása érdekében.
3. Mikro szinten:
• tájékoztatók a veszélyekről, kockázati tényezőkről (jogi, egészségügyi, mentálhigiénés vonatkozásokban is!);
• egészséges párkapcsolati- és családi működést célzó prevenciós programok (elsősorban interaktív csoportmódszereket is alkalmazó technikák javasoltak!).

II. Alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő programok

• Utcai szociális munka, illetve megkereső programok
- Megkereső munka
- Információs, felvilágosító szolgáltatások
- Ártalomcsökkentés
- Pszicho-szociális intervenciók (korlátozott mértékben)
• Nyitott bázis intézmények, drop in programok
- Drop in funkció (melegedő, étkezési, mosási lehetőség)
- Információs, felvilágosító szolgáltatások
- Ártalomcsökkentés
- Pszichoszociális intervenciók
• Diszpécser, illetve információs telefonszolgálatok

173

III. Áldozatsegítést, menedéket nyújtó programok

• jogi asszisztencia, sértett-segítés és tanácsadás
• azonnali, ingyenes orvosi, szociális és pszichológiai programok
• védett környezetbe jutást vagy hazatérés megszervezését, illetve kísérést biztosító programok
• menedékotthonok
(Fehér 1997: 41-42; lásd még: D’Cunha 2002: 73-78.)

IV. . Reintegrációs programok

• reintegrációs otthonok
• képzési, átképzési programok
• félutas szállást nyújtó szolgáltatások
• védett munkahelyek, egyéb munkaügyi támogatások

A prostituáltakat, illetve az emberkereskedelem áldozatait segítő intézményhálózat - lényegében valamennyi beavatkozási szintjén - ma Magyarországon rendkívül hiányos. Azt mondhatjuk, hogy a fent bemutatott lehetséges programokból legfeljebb csak mutatóban akad egy-egy, és azok is folyamatosan finanszírozási nehézségekkel küzdenek. Mindazonáltal legnagyobb hagyományai a prostituáltak körében végzett utcai szociális munkának vannak, amely 1994 óta létezik Magyarországon (a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesülete volt e területen az úttörő), bár 2004 után a finanszírozási feltételek romlottak, és mára csak néhány alacsonyküszöbű szolgáltatást végző szervezet folytat ilyen tevékenységet Budapesten és Pécsett.
A prostituáltak életkörülményeinek javítását célzó programok közül jelen írásunkban elsődlegesen az alacsonyküszöbű segítő tevékenységgel kívánunk foglalkozni, illetve ahhoz szakmai módszertani támpontokat nyújtani. (Az ajánlás egyes részeinek kidolgozásában egy szakértői munkacsoport volt segítségükre, amelynek tagjai voltak: Cseri Erika, Fehér Katalin, Hoffmann Krisztina, Kocsis Margit, Máté Zsolt.)
A prostituáltak egyes csoportjai a társadalom peremén, elszigetelten, zárt gyakran átkriminalizált életformát folytatnak. Annak ellenére, hogy rossz szociális körülmények között élnek és sokféle, súlyos pszichés és egészségügyi problémákkal küzdenek, nem keresnek meg segítséget nyújtó intézményeket, szolgáltatásokat vagy kezelő helyeket. A korábban részletezett összetett probléma-rendszer (például: kémiai, illetve viselkedési függőségek, traumatizáltság, személyiségzavarok) miatt rájuk is igaz Buda Béla - eredetileg szenvedélybetegek kapcsán megfogalmazott érvelése - hogy szinte felfüggesztődik az énfejlődésük, nemcsak beszűkülnek érdeklődésükben, készségeikben, hanem egy sor alkalmazkodási készséget, kommunikációs módot, a mindennapi élethez szükséges információt sem tanulnak meg (Buda 2001: 221.). Ez a körülmény teszi tehát nélkülözhetetlenné a hagyományostól eltérő megkereső-, illetve alacsonyküszöbű segítő programokat, amelyek hiányában a prostituáltak egy jelentős hányada nem jut semmiféle segítségez, miközben jelentős károsodást szenved, ő maga és környezete is.
A szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások tevékenységeiről megjelent szakmai ajánlás szerint az alacsonyküszöbű intézmények, szolgáltatások sajátos módszerei, eszközei, eljárásai alkalmasak lehetnek az igénybevevő súlyosabb testi és lelki károsodásainak, szociális és egyéb veszteségeinek megelőzésére, aktuális állapotának szinten tartása, javítására, további szolgáltatások igénybevételének motiválására. Az alacsonyküszöbű intézmények, szolgáltatások kiemelt szerepet játszanak a nehezen

174

elérhető, vagy a más egészségügyi és szociális ellátásokban nem részesülő célcsoportok megtalálásában, a szolgáltatásokba történő bevonásában (FSZH - SZMI Addiktológiai Szakértői Munkacsoport 2008: 3.).
A prostituáltak szociális ellátásában megszervezendő alacsonyküszöbű szolgáltatások általános jellemzői egybevágnak a szociális ellátás más célcsoportjai (például: szenvedélybetegek) számára nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatásokkal, így különösen az alábbi vezérelvekben:
• A szolgáltatások igénybevételének nem feltétele a prostitúciós tevékenységgel
való felhagyás vagy annak szándéka. (Az ártalomcsökkentő szolgáltatásokból nem zárható ki az a prostituált, akinek nem elsődleges célja a prostitúció abbahagyása.)
• A szolgáltatások igénybevételének nem feltétele a prostitúció abbahagyása,
mindazonáltal egyes szolgáltatások természetes célja a prostitúcióból való kilépés segítése, illetve prostitúcióba való sodródás megelőzése.
• A szolgáltatások anonim módon és ingyenes vehetők igénybe, az anonimitás
elsődlegességének alá kell vetni a dokumentációt.
• A szolgáltatások nyújtása során mindenkor érvényesülnie kell a nemek közötti esélyegyenlőségnek, a szexuális hovatartozás vonatkozásában hátrányos megkülönböztetés tilalmának.
(lásd: FSZH - SZMI Addiktológiai Szakértői Munkacsoport: Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH, Budapest, 2008)

Prostituált emberek körében végzett szociális munka és megkereső programok

A jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint utcai szociális munkásoknak kötelező képzésen kell részt venniük. Ezen képzés oktatási programja szerint a prostituáltak körében végzett utcai szociális munka célja három szinten fogalmazható meg:
• Napi cél: a kapcsolat felvétele, megtartása, elmélyítése;
• Rövidtávú cél: ártalomcsökkentés (fizikai és mentális egyaránt);
• Hosszútávú cél: a kliensek reintegrációja a társadalomba (Lőrincz 2009: 243- 244.).
A prostituáltak körében végzett utcai szociális munka kapcsán tekintetbe kell venni, hogy a prostituáltak világa zárt, sokszor erős határokkal övezet „átkriminalizált” életforma, így a célok megfogalmazásánál és az eszközök kiválasztásánál elsőleges szempont a segítő és a kliens biztonsága, továbbá a „ne árts!” alapelve.
A fentiek miatt a szociális munkában szokásosnál jóval hosszabb időt kell szánni a konkrét segítő munka előkészítésére, amelyben az alábbi szempontok szolgálnak vezérfonálként:

Megfelelő elméleti felkészültség:
Meg kell ismerni a jelenséggel foglalkozó hazai és nemzetközi szakirodalmakat, tisztában kell lenni a téma jogi, szociális, egészségügyi, pszichológiai vonatkozásaival, ismerni kell az adott területen hatékonynak tartott beavatkozásokat, azok előnyeit és korlátait.

Korrekt feltérképezés:
Közösségi szükségletfelmérés készítése: A területen dolgozó szolgáltatók, intézmények (családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok, addiktológiai intézmények, közösségi házak stb.) körében tájékozódunk, gyűjthetünk statisztikai adatokat, például a bűnözés helyi, területi vonatkozásairól. Az adatgyűjtés e szakasza arra is jó, hogy egyfajta elsődleges

175

kapcsolatfelvétel történjen az érintett szakemberekkel, hiszen egy később indítandó programunk vonatkozásában ők majd partnereink is lehetnek a segítői tevékenységünk során.
Úgynevezett utcai szociális térkép készítése: Számba vesszük, feltárjuk, hogy melyek azok a helyek, ahol jelen van a prostitúció (például: városok kivezető utjai, autópályák parkolói, szegregálódott településrészek utcái stb.). Megfigyeljük a területen jelenlévő szereplőket (prostituáltak, futtatók, kulcsemberek stb.), egymáshoz való viszonyulásukat. A feltáró munkát legalább napszakonként, illetve a hét napjainak mindegyikében megismételjük, annak érdekében, hogy a valós állapotokról a lehető legpontosabb képet kapjunk. Fontos, hogy terepmunka ezen szakaszában intenzív megfigyelést és elemzést végzünk, a szociológiából ismert résztvevő megfigyelés határmezsgyéjén tevékenykedünk, miközben már azokra kulcsemberek összpontosítunk, akik majd a tevékenység megkezdésekor a fő segítőink lesznek. Nem árt, ha már ekkor van előzetes forgatókönyvünk a kapcsolat kiépítésére (milyen segítő szervezettől vagyunk, és milyen típusú segítséget tudunk majd felajánlani). A feltérképezés fázisának kettős feladata van: egyrészt, hogy hozzászokjanak jelenlétünkhöz, azt ne tartsák fenyegetőnek, másrészt, hogy felmérjük, milyen szükségletek vannak, van-e egyáltalán létjogosultsága a munkánknak.

Kapcsolatfelvétel:
Alapszabály, hogy mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy a prostituált pénzkeresés céljából van jelen adott helyszínen, tehát viszonylag szűkös időkeretben dolgozhatunk, érzékenynek kell lennünk arra, hogy mikor kell visszavonulni (az esetek jelentékeny részében mindössze 15-20 perc áll rendelkezésünkre).
Az eddigi tapasztalatok szerint a kapcsolatfelvételnél leginkább az ártalomcsökkentő eszközök osztása (óvszer, fertőtlenítő szerek), valamint a betegség-edukációs, és a jogi felvilágosító munka a leghatékonyabb, hiszen ezeket a konkrét segítségeket az esetleges futtatók is eltűrik (elsősorban pusztán gazdasági megfontolásból: a prostituált egészségesen többet tud keresni, illetve nem neki kell költeni gumióvszerre).
A kapcsolatfelvételkor és a jövőben minden egyes új kliens esetében pontosan kell kommunikálunk, hogy:
• Ki a segítő és milyen szervezetet képvisel?
• Mi a munkája, miben tud segítséget nyújtani?
Érdemes segítői munka megkezdésekor tájékoztatni a helyi rendőrséget illetve az önkormányzat szociális ügyekben illetékes munkatársait is arról, hogy milyen célokért és milyen programmal kívánunk a területen dolgozni. Ezzel a lépéssel egy esetleges hatósági, rendőrségi intézkedés alkalmával már ismerni fogják a programot, így egyrészt elkerülhető hogy kellemetlen helyzetbe kerüljenek a munkatársak, másrészt a kliensek érdekében is könnyebben tudunk eljárni, ha a szakma mellett a hatóság is tud tevékenységünkről.

Állandó jelenlét:
A találkozásoknak legalább heti rendszerességűeknek kell lenniük, ezzel a kliensek, illetve környezetük idővel teljesen elfogadják a segítő szolgálatot, kvázi az életük részévé válik, és ez az az alap, amelyre a későbbi bizalmi kapcsolatot, majd a további segítő munkát építhetjük. Mindazonáltal a jelenlétünk nem lehet tolakodó, amennyiben hetente többször kerül sor találkozásra, akkor érdemes a gépjárművünket mobil bázis helyként értelmezi, amely leparkol az adott területen és ott a prostituáltakra bízza, hogy aktuálisan igénybe veszik-e a segítő szolgáltatás. (Ez vonatkozik a prostitúció helyszínéhez közeli, úgynevezett állandó helyszínű „nyitott bázis intézményre” is.)
Az utcai szociális munka számos pontban különbözik a hagyományos esetkezelés

176

jellegű munkától, módszertana annak tartalmától és kereteitől is lényegesen eltér. Ilyen eltérés többek között, hogy sokkal nagyobb arányú a szolgáltatási jellegű (elérés, kisérés) és képviseleti munkát igényel, az elérés (megkeresés) tehát - mint korábban utaltunk rá
- az első lépés ahhoz, hogy a kliens megszólíthatóvá váljon. (Gyuris - Horváth - Oross: Hajléktalan ellátás NCSSZI, Budapest, 2004: 94-95.)

Általános szempontok a megkereső munka végzése során:
• az utcai munkát mindig legalább két ember végezze, és valamennyi biztonsági szabályt be kell tartani;
• erőszakos vagy potenciálisan erőszakos helyzetbe közvetlenül ne avatkozzon bele;
• ha a stáb egy tagját megtámadják, vagy a szociális munkás erőszakos helyzetet érzékel, azonnal értesítse a rendőrséget;
• mindig tartsa szem előtt, hogy az utcán a kliens „vendége”;
• alapvető elvárás a szociális munkások etikai kódexének betartása;
• az általa adott információk legyenek hitelesek és érhetők a kliens számára. (Lőrinc 2009: 41; lásd még: Lőrincz 1995, 1999, 2009.)

Az utcai szociális munka, illetve a megkereső programok elsődleges céljai - mint korábban utaltunk rá - a kapcsolatteremtés és az ártalomcsökkentés, amelyek keretében elsősorban az alábbi tevékenységeket lehet elvégezni:
• óvszer, fertőtlenítő szerek osztása;
• nemi úton terjedő betegségekről: a terjedési módok, a tünetek, és a megelőzési lehetőségek ismertetése (szóbeli és írásbeli edukáció);
• télen forró ital, hőségriadó esetén hideg folyadék osztása;
• jogi információnyújtás (vonatkozó jogszabályokról);
• tájékoztatás egészségügyi, illetve szociális segítő szolgáltatásokról, intézményekről, szükség esetén delegálás ezek felé;
• lehetőség szerint egészségügyi szűrések közvetítése.
Az utcai munkás fontos feladata a kiemelten veszélyeztetett csoport segítése, illetve egészségügyi kontrollhoz jutásának támogatása. Ezzel az ártalomcsökkentő tevékenységgel nemcsak a célcsoport egészségügyi állapotát lehet megőrizni, hanem tágabb értelemben a társadalom érdekét is szolgálni, az egyéni és társadalmi ártalmakat egyaránt mérsékelve. A munka segítségével össze lehet kapcsolni a szociális és egészségügyi ellátórendszerrel a problémákkal küzdő klienseket (Szoboszlai - Pattyán 1998: 457-473.).
Az ártalomcsökkentés, illetve információnyújtás mellett, a prostituáltakkal végzett utcai szociális munka keretében lehetőség nyílhat pszicho-szociális intervenciókra is. Alapvetően a terepen a hagyományos értelemben vett konzultációra nincs lehetőség, mivel a segítői kapcsolat ideje alkalmanként rendkívül rövid, főleg a kezdeti időszakban. Figyelembe kell venni, hogy a területen a szociális munkás „látogató”, a prostituált pedig dolgozik, ha szükséges, bármelyik pillanatban be, kell fejezni a beszélgetést. (A gyakorlat szerint ők ezt jelzik is, például ha egy visszatérő vendég gépkocsiját látják közeledni.) Ugyanakkor ezek között a sajátos körülmények között is lehetőség van az információnyújtáson kívül akár szociális ügyintézésre (okmányok beszerzése), akár életvezetési tanácsadásra (például: keresetük beosztása), illetve motivációs interjúra (Miller és Rollnick szerzőkhöz fűződő Motivációs interjú). A legfontosabb cél az úgynevezett test-leértékelésének a megakadályozása, a test feletti kontroll visszaadása. Ez lényegében azt jelenti, hogy el kell érni, a prostituáltak legyenek tisztában a testük működésével, rendelkezzenek megfelelő egészségügyi ismeretekkel, képesek legyenek a betegségeik kezdeti szakaszában

177

felismerni a tüneteket és segítséget kérni (lásd még: Rácz 2001: 66; Lőrinc 2009: 245.).
Itt fel kell hívni a figyelmet egy, a prostituáltakkal végzett utcai szociális munka kapcsán jelentős dilemmára. A prostituáltak segítése során az utcai szociális munkás találkozhat olyan lánnyal, aki segítségét kéri, elmondja, hogy a futtatói kényszerítik prostitúcióra, és ki akar menekülni ebből a helyzetből. Ilyenkor az elérési program és az áldozatsegítő szociális munka konfliktusa alakul ki. A prostituáltakkal kialakított bizalmi kapcsolat rendkívül törékeny, amint kiderül, hogy gyermekjóléti szolgálatnak, különösen, ha hatóságnak, illetve rendőrségnek jeleztünk, a területen többé nem fogunk tudni dolgozni. Szintén kockáztatjuk a további elérési programot, ha adott esetben mi magunk tényleges közreműködünk a segítséget kérő kimenekítésében. Ugyan egy prostituáltat sikerült biztonságosabb körülmények közé juttatni, de nagyon hosszú ideig sem mi, sem más szervezet megkereső munkát nem tud folytatni a területen. Ráadásul, könnyen előfordulhat, hogy az elvileg kimenekített prostituált - korábban ismertetett - pszichés problémái, illetve a nem kellő körültekintéssel végrehajtott áldozatsegítői munka miatt magától visszatér a területre dolgozni. Ebben a helyzetben a menekítési akciónk egyenlege negatív, hiszen a prostituáltak még elszigeteltebbé válnak, és éveken át nem lehet hozzájuk semmiféle alacsonyküszöbű vagy ártalomcsökkentő programot eljuttatni. Mindez azért különösen problematikus, mert a megkereső munka egyik legfőbb indoka, hogy a prostituáltak mégis valamilyen kapcsolatot tarthatnak fenn az egészséges külvilággal, valamint a segítés különböző intézményeivel és szereplőivel (lásd Buda 2001: 222.).
Ezen dilemma feloldása meglehetősen nehéz, célszerű, ha a tevékenységünk megkezdése előtt alaposan átgondoljuk és tisztázzuk, hogy mi a programunk célja, és előre felkészülünk arra, hogy a fenti szituációban mit tennénk. Az adott területen érdemes külön választani az alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő programokat és az áldozatsegítést, menedéket nyújtó programokat. Ez azt jelenti, hogy az alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő programokat biztosító szervezet nem végez olyan szolgáltatásokat, mint jogi asszisztencia, sértettsegítés és -tanácsadás; védett környezetbe jutást vagy hazatérés megszervezését, illetve kísérést biztosító programok; menedék-otthon biztosítása, tehát korlátozza azokat a szolgáltatásokat, amelyek a menedéknyújtás területére vonatkoznak.
Egy megkereső programban dolgozó segítőnek, utcai szociális munkásnak általában kockázatos lenne közvetlenül részt vennie áldozatsegítő vagy menedéket nyújtó programban, ezért érdemes inkább közvetett formában, az élet bármely más területén is használható, problémahelyzetekkel való megküzdést támogatni, , illetve ehhez olyan, néha egészen minimális, speciálisan az áldozatsegítéshez kapcsolódó beavatkozásokat kapcsolni, amelyekkel együttesen mégis valós segítségére lehetnek a prostituáltnak. Ilyen
„minimális” segítő beavatkozások, például:
• Alapvető információk arról, hogy kitől, hol kaphat segítséget;
• Az egyszerűbb mentális akadályozó tényezők minimalizálása, amelyek gátolhatják a segítség kérésében, illetve hasznos készségek tanítása, például:
- Döntési készségek fejlesztése sokszor egészen hétköznapi témákban. Döntési helyzet valamennyi alternatíváit elemezni, előny-hátrány mérleget készíteni a különböző következményekről; áttekinteni a korábbi döntési helyzeteket, a tanulságokat beépíteni stb.
- A kliens önbizalmát növelni, bátorítani, dícsérni, egészen kis sikerek vonatkozásában is, ügyelve, hogy azok hitelesek legyenek.
- Minden napos gondolkodási hibák azonosítása (például: pozitív negatívba
fordítása, katasztrófává alakítás, önleértékelés), negatív gondolatok megkérdőjelezése (relapszus prevencióból is ismert kognitív-behaviorista technikák alkalmazásával; lásd még: Rácz 2001; Fonyó - Pajor 2000);

178

• Komolyabb pszichés problémák, személyiségzavar, szenvedélybetegség, traumatizáltság esetén tisztában kell lenni azzal, hogy terápiás segítség nélkül korlátozott eredmények várhatók, ezért hosszútávon a kezelésbe delegálást ajánlott célul kitűzni;
• Fontos belátni, hogy létezhetnek olyan helyzetek, amelyekbe beavatkozni nem
az utcai szociális munkás dolga, hanem hatósági, illetve rendőrségi feladat. Más esetekben pedig több tudományág, illetve szervezet együttes fellépése hozhat eredményt. Itt közösségi együttműködések kezdeményezése, a problémára érzékenyítés, szemléletformálás, továbbképzések szervezése lehet célravezető. (Hiába erősödött meg és döntötte el a megfélemlített, szabadságában korlátozott személy, hogy segítséget kér, ha egyszerűen nincs hova fordulnia, a rendőrség például nem elérhető a területen/területről vagy hiányos az áldozatsegítés intézményrendszere.)

A fentieknek megfelelően, a megkereső munka áldozatsegítői vonatkozású beavatkozásai az alábbiakban határozhatók meg:
1. Információ nyújtása: Olyan szóróanyagot, információs anyagot dolgozzunk ki, amely könnyen érthető, egyszerű nyelvezetben íródik, és a leggyakoribb szexuális úton terjedő betegségek tüneteit, terjedési módját, megelőzését írja le! A szóróanyagnak tartalmaznia kell a betegségek kezelésében illetékes egészségügyi intézményeket, azok elérhetőségét, továbbá meg kell adni a fontosabb áldozatsegítést, menedéket nyújtó programokat biztosító szervezetek elérhetőségeit. (például Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat, egyéb lelki segély szolgálat, áldozatvédelmi irodák, családon belüli bántalmazással foglalkozó NGO-k elérhetőségei, jogsegély-szolgálatok, valamint drog-információs vonalak);
2. Pszicho-szociális intervenciók során a hosszú távú céljaink között szerepeljen a kliens énerejének megerősítése, pszichés támogatása!
3. Ha indokolt és lehetséges, igyekezzünk a segítség akadályozottsága hátterében álló két fontos lehetséges tényezőt, a PTSD-t , illetve a kodependenciát kezelő segítő intézményekbe delegálni a prostituáltat, továbbá mi magunk folytassunk e témában pszichoedukációt! (lásd még: Borlone - Macchieraldo 2005: 49.)
4. Kezdeményezzünk a területen úgynevezett prostitúció ügyi egyeztető munkacsoportot!

A Fenarate program hollandiai munkatársai a poszttraumatikus szindróma pszichoedukációját tartják fontosnak (Borlone - Macchieraldo 2005: 49.). Komáromi szerint ez általában a zavar tüneteinek leírását, a kialakulás okainak és a fenntartó tényezőknek a bemutatását tartalmazza, kitérhet a terápiás intervenciók ismertetésére, és arra, hogy ezek várhatóan milyen eredményre vezetnek. Mindennek feltétlenül van szorongás- és tünetcsökkentő hatása, de nem tekinthető oki terápiának azok számára, akik ebben a zavarban szenvednek. (Komáromi 2011).
A tramatizált nőkkel, prostituáltakkal való foglalkozáshoz jó támpontokat ad az IOM által Budapesten, 2004-ben kiadott „kézikönyv az emberkereskedelemről” című négy kötetes módszertani kiadvány, amely szerint a szexuális traumákat elszenvedett sértett esetében kerülni kell a szexuális tartalmú megjegyzéseket, káromkodásokat; a köznyelvi, vulgáris, lealacsonyító szavakat. Ebben a munkában alapelv a biztonság, azaz az áldozat nem kerülhet sem konkrét, sem átvitt értelemben reviktimizáló (újra áldozattá tevő) helyzetbe (Herman 2004: 48-49.).

179

Komáromi Éva szerint a kodependesekkel végzett segítő munkában az egyéni beavatkozásnak kitüntetett szerepe van (bár a pár- vagy családi konzultációval, önsegítő csoportokkal is szoktak dolgozni). A prostituáltak kapcsán az utcai munkában a konzultációnak rendkívül korlátozottak a lehetőségek. Leginkább ebben az esetben is pszichoedukációra, objektív információ közlésére van lehetőség. Amennyiben a területhez közel van egy úgynevezett nyitott bázis intézményünk, amelyet a prostituált önkéntesen felkereshet, ott szervezhetünk önsegítő csoportokat, és a konzultációra is megfelelőek a feltételek.
Enyhébb, nem előrehaladott társfüggőség tüneteinek csökkentésében, a kliens életminőségének javításában alkalmazható eredményesen a konzultáció, mindazonáltal önmagában nem alkalmas a súlyosan kodependes személyek befolyásolására, ez esetben nem pótolja a pszichoterápát, de annak előszobájának tekinthető. Akonzultációt megfelelően képzett szociális munkások, addiktológiai konzultánsok, orvosok, pszichológusok végezhetik.
A konzultációban elsősorban a pszichoedukáció, a készségfejlesztés és a kognitív- átstrukturálás jut szerephez. Napi helyzetekkel, apró lépésekkel dolgozunk, cél mindenek előtt a viselkedés változás elérése, ventilláció elősegítése, az elszigeteltség oldása, a sikerek pedig megnyilvánulhatnak a konfliktuskezelés, illetve az asszertivitás javulásában, az öngondoskodás erősödésében, valamint saját viselkedésének reálisabb értékelésében (Komáromi 2010: 375-378.).
A prostituáltak körében végzett utcai szociális munka fő eszközei alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő beavatkozások: megkereső munka, információnyújtás. Az ártalomcsökkentés a prostituáltak életkörülményeinek javítását célzó segítő tevékenység: a prostitúcióhoz kötődő ártalmak csökkentése, különös tekintettel a biztonságos nemi életre, a nemi úton terjedő betegségek megelőzésére, illetve a nem kívánt terhesség elkerülésére, és a fogamzásgátlás lehetőségeire. Ennek keretében egészségmegőrző segédeszközök osztása (óvszer, tisztálkodási és fertőtlenítő szerek).
Elsősorban a megélhetéssel kapcsolatos problémák, különösen jövedelemhiány (szociális, illetve munkaügyi támogatások), lakhatási problémák rendezése (önkényes lakáshasználat, hajléktalanság), jogi vonatkozású ügyekben segítés, szociális ügyintézés (iratok pótlása, hivatalos levelek intézése stb.).
Ahogyan korábban már utaltunk rá, érdemes a prostitúció területéhez közel úgynevezett nyitott bázis intézményt létrehozni, ahol a kliensek számára nyújthatunk pszichoszociális és ártalomcsökkentő szolgáltatásokat. Tiszta profilú, csak prostituáltak számára létrehozott, illetve igénybe vett ilyen jellegű szolgáltatás jelenleg nincs Magyarországon, inkább alacsonyküszöbű intézmények vállalják fel, hogy a prostituáltaknak, mint speciális célcsoportnak külön szolgáltatásokat biztosítanak. Ilyenek lehetnek:
• „Drop in” funkció (melegedő, étkezési, mosási lehetőség, internet használata stb.);
Információs, felvilágosító szolgáltatások (szóbeli és írásos mellett multimédiás eszközökkel is); A szokásos ártalomcsökkentő eszközök mellett, egészségügyi szűrések szervezése; Pszicho-szociális intervenciók: szociális ügyintézés, konzultáció valamint jogsegélyszolgálat.
Szervezhetők tematikus csoportos foglalkozások a nőket érdeklő területeken, vagy kifejezetten nekik szóló programok rendezése is lehetőség van (gyermekgondozási tanácsadás, gyermekruha börze stb.). A foglalkozások idejére érdemes gyermekfelügyeletet biztosítani, , illetve magát az intézményt is „gyermekbarát” módon kialakítani (játszósarok, pelenkázó), ugyanakkor egyes programok biztonsági vagy szervezési okokból éppen a gyermekek belépését korlátozhatják.
Végezetül, az utcai prostituáltak segítését végző alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő programok a prostitúció jelenségéhez kötődő problémák (szenvedélybetegség,

180

fertőzések, diszfunkcionális családi működés, kizsákmányolás) visszaszorítása kapcsán együttműködési munkacsoportokat, úgynevezett prostitúcióügyi egyeztető munkacsoportokat (PEM) kezdeményezhetnek, illetve részt vehetnek munkájukban. Ezek intézményesült együttműködési rendszere lehetőséget nyújt a különböző területeken (prevenció, ártalomcsökkentés, áldozatsegítés, reintegráció) tevékenykedő szervezetek munkájának összehangolására, a jelenség befolyásolására vonatkozó stratégiatervezésre, attitűdformálásra, valamint közös szakpolitikai fellépésre. A hatékonyság érdekében a PEM legalább negyedévente ülésezzen, önkéntes részvételre épüljön, és fontos, hogy politikai pártok vagy azok szervezeti ne vegyenek benne részt!
A PEM résztvevői, állandó meghívottjai lehetnek:
• emberkereskedelem, párkapcsolati erőszak prevenciójában dolgozó szervezetek,
• szexmunkások érdekvédelmi szervezetei,
• emberi jogi, esélyegyenlőségi területen tevékenykedő szervezetek,
• alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő programok, prostituáltak körében utcai szociális munkát végző szolgáltatások,
• családok átmeneti otthonai, nők átmeneti otthonai, anyaszállók (amennyiben az utcai prostitúcióban férfiak vagy transzszexuálisok is tevékenykednek a térségben, akkor férfiak átmeneti otthona, menhelye),
• kórházi szociális munkásokat alkalmazó szervezetek, illetve a szülészeti és nőgyógyászati kórházak, klinikák kórházi szociális munkásai,
• ÁNTSZ Védőnői Szolgálata, valamint a Családvédelmi Szolgálat,
• családsegítő-, gyermekjóléti szolgálatok,
• gyermekvédelmi központok, gyermekvédelmi szakszolgálatok,
• rendőrség bűnmegelőzési osztálytájának munkatársai,
• városi gyámhatóság.

Az INDIT Közalapítvány prostituáltak körében végzett utcai szociális munkája

Az INDIT Közalapítvány 2004 nyarán Pécsett kezdte meg a prostituáltak körében végzett utcai szociális munkát.
Tevékenységünk megkezdésekor fontos körülmény volt, hogy az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium „Szexuális úton történő megbetegedések megelőzési programjai egyes magas kockázatú társadalmi csoportok körében” címmel pályázatot hirdetett, amelyben kifejezetten ösztönözte olyan programok bevezetését, amelyek minél több kockázati csoportot képesek elérni. Egy sikeres pályázatunk nyomán megkezdett programunkban nagy hangsúlyt kapott az ártalomcsökkentés, hiszen már korábban is egyik fő szolgáltatásunknak számított Bulisegély szolgálat ilyen jellegű munkája (óvszerosztás, szóbeli edukáció zenés-táncos szórakozóhelyeken), továbbá a Baranya Megyei Drogambulancián is helyettesítő programok és esetenként tűcsere-tevékenység folyt. Sőt, ezek megerősítése is a pályázati program fontos feladat volt.
A program elindítását megelőzően - szakmai tapasztalatszerzés céljából - felkerestük a Tatabányán működő Utcai Szociális Segítők Egyesületét, amely Magyarországon legrégebben (1994 óta) végzett utcai szociális munkát prostituáltak körében (Lőrinc 1995: 96-116.). E „felkészítő konzultáció”, illetve a releváns szakirodalom nyomán dolgoztuk ki programunkat, amelynek mintájául szolgált a Lőrinc Norbert által kidolgozott modell, ugyanakkor azt a helyi viszonyokhoz igazítottuk.
Ezt követően megkezdtük a terepmunkát, amelynek keretében néhány hét alatt megvizsgáltuk azokat a helyeket, ahol feltételezhető volt, hogy a prostitúció jelen van

181

(városból kivezető főközlekedési utakról elágazó mellékutak, elkerülő utak, mezőgazdasági utak, elhanyagolt parkok, kocsmák, felüljárók környéke). Elkészítettünk egy speciális utcai szociális térképet (hol találhatók prostituáltak, milyen időszakban, van-e esetleg futtató, állandóan vagy csak időszakosan vannak jelen?). Ezután az információk elemzésével megterveztük a kapcsolatfelvétel módját, helyszínét oly módon, hogy igyekeztünk megbecsülni, hogy ki lehet az úgynevezett kapuőr, illetve kulcsember. Egy olyan személyt akartunk kiválasztani, akitől a legbiztonságosabb és leghatékonyabb módon lehet eljutni – kvázi hólabda technikával – minél több érintett személlyel történő kapcsolatfelvételig, segítő kapcsolat kialakításáig.
Megítélésünk szerint, a kapcsolat felvételnél meg kell vizsgálni azt is, hogy léteznek-e a célcsoporton belül kapcsolati rendszerek, milyen terület-kapcsolati mintázata van a célcsoportnak.
A megfigyelések, felderítések során megállapítható volt, hogy 2 nagyobb, egymástól jól elkülöníthető területen vannak jelen prostituáltak:
1. a 6. főközlekedés út nyugati kivezető szakasza mellett, az Új Mecsekaljától Szentlőrincig tartó területen (ez az úgynevezett „Nagypálya”), és
2. a 66. főközlekedési út északi kivezető szakaszán, a keleti – városrész Budai-vám részétől Árpád-tetőig (ez az úgynevezett „Kispálya”).
A két térség egymástól kb. 10 km-re van, így a területi elkülönülés teljes, és a lányok is általában egy adott területen dolgoztak, mindkét helyen nem vagy csak nagyon ritkán jelentek meg. Számos jellegzetességben is eltérés volt megfigyelhető a két „pálya között”: a kispálya jelentős része a város belterületén van, és feltételezhető volt, hogy az itteni lányok ezen a településrészen is laknak.
A kapcsolatfelvételnél tehát érdemes tisztázni, hogy hány területi mikroközösség van, és ezekre egyenként kell megtervezni a kapcsolatfelvételt, amelynek módszertanához a közösségi szociális munka metódusából lehet mintát venni. Különösen hatékonynak tűnik az úgynevezett hólabda-módszer (a kapcsolatfelvétel során a kiindulópontnak számító kontaktszemély segítségével, ajánlásával jutunk el a következő személyig) egészen addig, amíg az egész területi mikroközösségen elérhető valamennyi személlyel fel nem vesszük a kapcsolatot, majd ezután már csak az esetleges újabb belépőkre irányul a kapcsolatfelvétel. Szintén célszerű, hogy már az első alkalommal teljesen egyértelmű legyen, hogy a szolgálat mit képvisel a céljairól (például civil szervezet, amely a szexuális úton terjedő betegségek megelőzése érdekében tevékenykedik, és ingyenes ártalomcsökkentő eszközöket, információs kiadványokat oszt).
Amennyiben sikerül viszonylag állandó jelenléttel (rendszeresen, legalább heti
2 alkalommal) hatékony segítő kapcsolatokat kialakítani, egy idő után az adott pálya mikroközössége az utcai szociális munkásokat kvázi elfogadja, bizonyos értelemben a pályához tartozónak tekinti (de legalábbis megtűri). Könnyen belátható, hogy ez a folyamat a későbbiekben jelentősen megkönnyíti az újabb személyek elérését, hiszen ők már eleve meglévő szolgáltatóként ismerik meg az utcai munkásokat, akiket a területen régebb lévő más lány ismerősként fogad.
Az utcai szociális munkások heti két alkalommal (kedden, csütörtökön) járnak ki a fent bemutatott két terepre. Az utcai szociális szolgálatnak folyamatosan rendelkezésére áll egy hatszemélyes mikrobusz, amely kliensek szállításra is alkalmas. A busz felszereléséhez tartozik elsősegély-csomag, termoszok, takarók, mobiltelefon, veszélyes hulladék szállítására alkalmas műanyag edény, csipesz, gumikesztyű, kutyariasztó spray, továbbá esetenként kiosztandó óvszerek, intim törlőkendő, kézfertőtlenítő gél, lehetőség szerint terhességi teszt. Minden alkalommal két fő, egy férfi és egy női páros dolgozik, teamben törekszünk az állandóságra; a bizalmi kapcsolat sérülékenysége miatt a terepmunkára

182

nem viszünk ki intézménylátogatásra vagy rövid szakmai gyakorlatra érkezőket. (A férfi munkatársak alkalmazása mögött az a szándék is áll, hogy egyfajta pozitív mintát nyújtsanak az erőszakmenetes, egymást megbecsülő, a másik nemet tiszteletben tartó férfi és nő közötti kommunikációra.) Az utcai munka alapvetően a délutáni órákban történik, de egy éve, kétheti rendszerességgel már az esti, koraesti időpontban is. Fontos, hogy az első időben biztonsági szempontból nem javasolt a sötétedés utáni terepmunka, csak akkor menjünk az esti órákban, ha már eléggé ismerjük a területet, az ottani szereplőket, illetve minket is biztosan elfogadnak.
Az utcai munka döntő részét az ártalomcsökkentés és az információs, felvilágosító szolgáltatások, a pszicho-szociális beavatkozások – a korábban leírt sajátosságok miatt
– a nyújtott szolgáltatások kisebb hányadát teszik ki. A prostituáltakkal végzett segítői munkánkban jelentős változást hozott, hogy 2008-ban Pécs keleti részén, Gorkij utca 1. szám alatt megnyitottuk a szenvedélybetegek alacsonyküszöbű szolgálataként működő TÉR Közösségi Szolgálatot. Az épület közel van számos pécsi szegregátumhoz, és lényegében az úgynevezett „kispálya” egyik fő központja mellett található, ahova utcai munka keretében már évek óta kijártunk. Ide természetesen nem csak a szenvedélybetegségekkel küzdők, illetve azok hozzátartozói jöttek, hanem a prostituáltak is (sőt a közeli romatelepről mindenféle gondjukkal fordulnak hozzánk az írástudatlanságból adódó problémáktól a hajléktalanságig). A bázis intézményben természetesen már hatékonyabban lehetett szociális ügyintézést, konzultációt folytatni, ugyanakkor az „elérés” is sokkal hatékonyabbá vált, a napi jelenlét pedig – a valamennyi segítői munkában alapvető – bizalmi kapcsolatot kialakítását tette könnyebbé.
2004. július és 2011 februárja között 69 prostituálttal kerültünk segítői kapcsolatba, mindannyian nők, ebből a keleti városrészen 26 fő, a nyugati részen 43 fő. Az általunk elért prostituáltak túlnyomó része roma származású, főként pécsi szegregátumokban, illetve Pécs környéki elszegényedett falvakban élnek. Életkor szerint 52,2% 20-30 év közötti, 11,6% 18 és 20 év közötti, 7,2 % 18 év alatti, 20,3% 30-40 év közötti, és 8,7%-uk 40 év feletti. Iskolai tanulmányok szempontjából a prostituáltak túlnyomó többségének, 85,5%- ának legmagasabb végzettsége a 8 általános, míg a szakiskolát vagy szakmunkásképzőt végzettek aránya 10,2%, és kevesebb, mint nyolc 8 osztály végzett 4,3%-uk. A kliensek közül hárman szerves oldószer-használók (ők a legveszélyeztetettebbek), illetve egy fő alkoholbeteg és egy fő járt a drogambulanciánkra amfetamin használata miatt. Több kezelésbe eljuttatott lány nincs, bár többük esetében tudunk alkalomszerű legális és illegális droghasználatról. Sokan erős dohányosok, némelyikük szinte láncdohányos.
Az ártalomcsökkentő program hatékonysága szempontjából lényeges információ az abortuszok száma. Fontos, hogy a látenciát legfeljebb csak becsülni tudjuk. A 69 kliens nagyjából 80%-ával (54 fő) lehetett olyan szintű segítői kapcsolatot kialakítani, hogy ott a látencia mértékét rendkívül alacsonynak véljük. A 2004 óta eltelt időszakban az alacsonyküszöbű programunkkal kapcsolatba került prostituáltak közül 3 főnek volt abortusza, továbbá 3 főnek született gyermeke (egy főnek két gyermeke is született). Gyermeke nevelését azonban csak egy anya tudta vállalni, 3 gyermek állami gondoskodásba került, akik közül egy csecsemőt kellett gyógykezelni nemi betegség miatt.

183

Függelék:

Alacsonyküszöbű szolgáltatások prostituált emberek szociális ellátásában
I. Alacsonyküszöbű, megkereső programok

1. Alaptevékenységek:
Megkereső munka: közterületen, utcán megjelenő prostituáltak megkeresése, szükség esetén egészségügyi és szociális ellátásokhoz juttatásuk elősegítése, szűrővizsgálatokra való irányítás
Információs, felvilágosító szolgáltatások: tájékoztatás, információnyújtás Ártalomcsökkentés: A prostitúcióhoz kötődő fizikai és pszichés ártalmak csökkentése, különös tekintettel a biztonságos nemi életre, a nemi úton terjedő betegségek megelőzésére, illetve a nem kívánt terhesség elkerülésére, és a fogamzásgátlás lehetőségeire. Egészségmegőrző segédeszközök osztása (óvszer, tisztálkodási és fertőtlenítő szerek).
Pszicho-szociális intervenciók: szociális ügyintézés, konzultáció, krízisintervenció, segítségnyújtás emberkereskedelem áldozatává vált személyeknek.

2. Kiegészítő tevékenységek:
Nyitott Bázis Intézmény: a prostitúció területéhez közeli, pszicho-szociális és ártalomcsökkentő szolgáltatásokat nyújtó intézmény.
A szolgáltatásoknak minimálisan az utcai munka során is nyújtott ártalomcsökkentő és információs, illetve pszicho-szociális segítő tevékenységeket kell tartalmaznia, emellett ajánlott az úgynevezett Drop in-funkciót (melegedő, étkezési, mosási lehetőség) is ellátni. A szolgáltatást olyan épületben célszerű nyújtani, amely rendelkezik:
• 1 db közösségi/fogadó helyiséggel,
• 1 db, a személyzet tartózkodására szolgáló iroda helyiséggel,
• 1 db konzultációs szobával,
• 1 db egészségügyi vagy orvosi szobával (lehet a konzultációs helyiséggel azonos, egy melegvizes falicsappal).

Tárgyi feltételek:
• számítógép személyzet részére, külön számítógép az ellátást igénybe vevők részére (egyéb irodai eszközök);
• telefon, internet-elérés, külön-külön a személyzet és az ellátást igénybe vevők részére;
• mosó- és - szükség esetén - szárítógép (mosási lehetőség biztosítása esetén).

A szolgáltatás egyéb sajátosságai:
minimum 20 óra nyitva tartás (A nyitvatartási időt, lehetőleg az ellátást igénybevevők igénye szerinti napszakhoz érdemes igazítani, például 13 órától 19 óráig).

Egészségügyi szűrések
• 3 havonta, vagy félévente szűrővizsgálatok megszervezése a területen (nyitott bázisintézményben, vagy szűrőbusszal).

184

Jogsegélyszolgálat
• A rendelkező forrásokhoz igazodóan kialakított rend szerint jogi segítségnyújtás, , illetve képviselet, minimum havi 8 órában.
Ajánlott minimum személyi feltételek alaptevékenységek és nyitott bázis intézmény működtetéséhez:
• A szakmai személyzetben férfiak és nők egyaránt legyenek, úgy, hogy a dolgozók
legalább fele női munkatárs legyen!;
• 1 fő koordinátor (integrált intézmény esetében lehet félállású);
• 3 fő szociális munkás (heti 120 óra munkaidő, maximum 8 fő láthatja el, megbízási, vállalkozói, vagy munkaszerződéssel).

Fontosabb jogszabályok:

1. 1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről

2. 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

3. 1999. évi LXXV. törvény a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról

4. 41/1999. (IX. 8.) EüM rendelet a prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról

5. 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról

Prostitúció vagy szexmunka?

Egészen a legutóbbi időkig a prostituáltakkal való szociális munka megnevezést használta a szociális szakma. Egyesek helyesebbnek tartják a prostituált helyett a szexmunkás (sex worker) szóhasználatot, arra hivatkozva, hogy a prostituált kifejezés meglehetősen stigmatizáló, erőteljes negatív értékítéletet tartalmaz. Bizonyos érdekvédelmi szervezetek szerint a prostitúciót dekriminalizálni, illetve legalizálni kell, hiszen a jogi szabályozások éppen azokat büntetik, akik a társadalmi egyenlőtlenségek miatt arra kényszerülnek életük egy hosszabb vagy rövidebb időszakában, hogy testükből éljenek meg, szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak. E megközelítés szerint az önrendelkezés kérdése, hogy valaki prostitúcióból szándékozik megélni, így a jogi szabályozásnak lehetővé kell tenni, hogy legálisan folytathassa ezt a tevékenységet. A prostitúció tehát az ő értelmezésükben munka, amelyet tiszteletben kell tartani és a szexmunka csak akkor jelent társadalmi, illetve egyéni gondot, ha erőszak vagy kényszer alkalmazásával történik.
A hazai jogvédő, feminista szervezetek (például Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület; Magyarországi Női Alapítvány) a szexmunka elnevezést elvetik, elsősorban azért, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy a prostitúciót mint munkatevékenységet határozzuk meg. Álláspontjuk szerint, a prostitúció alapvetően a nők férfiak általi kizsákmányolása,
„a férfiak által elkövetett szexuális erőszak egyik szélsőséges formája” (Ekberg 2002: 11.). Szerintük a szexmunkás kifejezés – bár érthető a destigmatizáló szándék – éppen a prostitúció lényegéről tereli el a figyelmet, hiszen a prostitúció legalizálása elkerülhetetlenül normalizálja a szexuális alárendeltséget és a férfi-erőszak szélsőséges megnyilvánulásait, és fenntartja a férfiuralmat, nem csupán a prostituáltak, hanem a nők mint társadalmi csoport felett. (Ekberg 2002: 13.).
Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a „szexipar”-ban résztvevők vonatkozásában is

185

vizsgálódunk.
Dr. Sárkány Péter a prostitúció gazdasági vetületeit is elemezve az alábbiak szerint tipizálta a szexipart:
• vizuális szexipar (e körbe tartoznak a szex szórakoztató egységei, a peep-show-ok,
az ilyen típusú műsort adó mulatóhelyek, az élő bemutatókat is tartó erotikus- és szexkiállítások, a szexshopok stb.);
• virtuális szexipar (interneten keresztüli vagy online szexipar, beleértve a szex- és
pornófilmezést, illetve az ilyen típusú fotózást, valamint a szextelefon-szolgáltatást is);
• valóságos szexipar (azaz a prostitúció). (Sárkány, 2009. 29 p.)
Látható, hogy itt a szexmunka (szexiparban dolgozó, szexuális szolgáltatást nyújtó személy) csak egy kisebb kategóriáját alkotják a prostituáltak, ezek alapján kevésbé tartható álláspontnak látszik minden szexmunkást (például pornófilm-színészeket) prostituáltnak tekinteni.
Részünkről a dr. Fehér Lenke által használt „szex-szolgáltatást végzők” szóhasználatot (Fehér 1997: 28.) ajánlanák bevezetésre a szexmunkás szóhasználata helyett, megjelölve azt, hogy a célcsoport milyen szintéren jelenik meg, például utcai szociális munka „szex- szolgáltatást végzők körében”. Úgy látjuk, hogy ez képes lehet feloldani a két álláspont között lévő időnként éles vitákat. Mindazonáltal nagyon valószínű, hogy a köznyelv természetéből fakadóan, a destigmatizáló szándékkal bevezetett új terminus technicusok, illetve politikailag korrekt szóhasználatok idővel elkerülhetetlenül stigmatizálóvá válnak, így újból és újból egyfajta destigmatizálási kényszer adódhat. Az INDIT Közalapítvány Utcai Szociális Szolgálata 2004 óta folytatott segítői munkája kapcsán mindig következetesen prostituáltak körében végzett utcai szociális munkáról beszéltünk, így szakmai programunk folytonossága miatt, illetve az előzőek során vázoltak miatt a továbbiakban is ezt a szóhasználatot fogjuk alkalmazni. (Lényeges körülmény, hogy a területen tevékenykedő
„szex-szolgáltatást végzők” által is elfogadott a szóhasználat a prostituált és a prostitúció.)

Irodalom:

1. Borai Ákos dr.: A prostitúció jogi szabályozásának anomáliái. In: Kriminológiai Közlemények 55. Magyar Kriminológiai Társaság. Budapest. 1997. 42 – 93.
2. Buda Béla dr.: A megelőzés és az ártalomcsökkentés új perspektívái. In: Fürst – Wenger (szerk): A kábítószer-kérdés orvosi, jogi és társadalmi vonatkozásai. NDI. Budapest. 2001: 209-225.
3. Borlone, Pierfranca – Macchieraldo, Grazia: Szakmai tréning kortárs oktatóknak a prostitúciós területen Szex Edukációs Alapítvány, Budapest, 2005
4. D’Cunha, Jean: A prostitúció törvényesítése. In: A prostitúció törvényesítésének problémái. Stockholm, 2002: 46-82.
5. Ekberg, Gunilla S.: Nemzetközi vita a prostitúcióról és a nőkereskedelemről: az érvek cáfolata. In: A prostitúció törvényesítésének problémái. Stockholm, 2002: 7-23.
6. Farley, Melissa – Barkan, Howard: Prostitution, Violence Against Women, and Posttraumatic Stress Disorder. In: The Haworth Press, San Francisco, 1998. Valamint: http://www.prostitutionresearch.com/ProsViolPosttrauStress.html
7. Fehér Lenke dr.: Nemzetközi törekvések az emberkereskedelem ellen. In: Kriminológiai Közlemények 55, Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1997: 26-42.
8. Forrai Judit dr.: Ne dőlj be! Emberkereskedelem megelőzése. Középiskolai oktatási

186

program, IOM, Budapest, 2004.
9. Forrai Judit dr. - Simka Éva dr.: Az AIDS-szel kapcsolatos ismeretek és a megelőzés jelentősége a prostituáltak körében. In: Fehér Lenke dr. - Forrai Judit dr. (szerk.): Prostitúció, Prostitúcióra kényszerítés, Emberkereskedelem. OOK-Press KFT Nyomda, Budapest, 1999: 174-186.
10. FSZH - SZMI Addiktológiai Szakértői Munkacsoport: Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH, Budapest, 2008.
11. Gergál Tímea - Máté Zsolt: Az iskolai szociális munka története. In: Szemelyácz János - Máté Zsolt: Az iskolai szociális munka kézikönyve. Molnár Nyomda és Kiadó KFT, Pécs, 2009: 13 – 42.
12. Haeberle, Erwin J.: Emberi szexuális viselkedés. MHAS, 2007. In: http://www2.hu- berlin.de/sexology/ECU6/html/historical_note_3.html
13. Herman Judit: A traumatizált sértett: a testi és szexuális erőszak hatása. In: Fehér Lenke dr. (szerk.) Kézikönyv az emberkereskedelemről, IOM, Budapest, 2004.
14. Komáromi Éva: A kodependencia. In: Demetrovics Zsolt dr. - Kun Bernadett (szerk.): Az addiktológia alapjai IV. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010: 331-386.
15. Komáromi Éva: Kodependencia és prostitúció kapcsolatáról, konzultáció, 2011.
16. Lőrincz Norbert: Szociális munkások az utcán, prostituáltak között. In: Esély 1995/1: 96-116.
17. Lőrincz Norbert: Prostituáltak körében végzett szociális munka. In: Fehér Lenke dr.
- Forrai Judit dr. (szerk.): Prostitúció. SzCsM-Kiút Veled, Budapest, 1999: 187-201.
18. Lőrincz Norbert (szerk.): Utcai szociális koordinátor és gondozó képzés. Képzési segédanyag. 2009 NSZFI, Budapest, 2009.
19. Neményi Mária: Biológia, avagy kultúra? Termékenységgel kapcsolatos szerepviselkedések a roma nők körében. In: Glatz Ferenc (szerk.): A cigányok Magyarországon MTA, Budapest, 1999: 103-106.
20. Nemzeti startégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében. ISM - Sásdi Nyomda KFT, Budapest, 2001.
21. Rácz József dr.: Addiktológia - Tünettan és intervenciók. SEEFK, Budapest, 2001.
22. Sárkány Péter dr.: A prostitúció gazdaságtana. SZEI, doktori értekezés, Győr, 2009.
23. Szemelyácz János dr.: Kodependencia és prostitúció kapcsolatáról, konzultáció, 2011.
24. Szoboszlai Katalin és Pattyán László: Az utcai szociális munka. In: DOTE-EFK Tudományos Közleményei Nyíregyháza, 1998/1: 457-473.
25. Westerstrand, Jenny: A prostitúció és a ravasz elnyomók. In: A prostitúció törvényesítésének problémái: 83- 99.

187

Fehér Katalin

Rita története
Rita 2008 szeptemberében kereste fel intézményünket (TÉR Közösségi Szolgálat) lakhatási problémáinak kezelése céljából. A kapcsolatfelvétel négy évvel korábban történt utcai szociális munka folyamán, amikor hajléktalanokkal végzett szociális munka mellett az utcán lévő prostituáltaknak nyújtott ártalomcsökkentő szolgáltatást is biztosítottunk (óvszerosztás, meleg tea, információnyújtás nemi betegségekről, szociális és egyéb ellátásokról, delegálás segítőintézményekbe). Rita 2004 júliusában 36 éves volt, elvált, Pécs egy szegregált területén élt egyedül egy önkormányzati lakásban, önkényesként. 17 éves lánya, aki élettársával külön háztartásban élt, gyermeket várt.
A kapcsolatfelvételekor Rita csak prostitúciós tevékenységből tartotta fenn magát, más jövedelemforrással nem rendelkezett. Segítőintézménnyel nem tartotta rendszeresen a kapcsolatot, korábban járt már a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál szociális ügyintézés céljából. Rita egyedül élt egy önkormányzati bérlakásban, mint önkényes lakáshasználó. Az utcai munka során többször tapasztaltuk, hogy a kliens alkohol hatása alatt folytatott prostitúciós tevékenységet, amely sokszor súlyos intoxikált állapotot jelentett. Ezek az állapotok különösen kiszolgáltatott helyzetet teremtettek, az amúgy se veszélytelen prostitúciós tevékenységben.
A rendszeresen visszatérő abúzusszerű alkoholhasználatáról visszajeleztük Ritának, aki többé-kevésbé hárította a kérdést. A részegségeket elismerte, de nem érezte problémásnak alkoholhasználatát, hanem bagatellizálta azt, mint ami mindössze pár alakalommal fordult elő, és nem rendszeresen. Az utcai szociális munka keretében az ártalomcsökkentésen, az információnyújtáson és a motiváció felkeltésére való törekvésen kívül más módszert nem tudtunk eredményesen alkalmazni. Próbáltuk delegálni olyan segítőhelyekre, ahol megfelelő kezelést tudott volna kapni alkoholproblémájára, de Rita, betegségtudat hiányában, ingadozott. A kezelő intézményekkel szembeni erős bizalmatlanság jellemezte. (Az utcai szociális munka keretében nehéz olyan hatékony módszert alkalmazni, mint a Miller-Rollnick-féle motivációs interjú. Nagyon fontos megemlíteni, hogy egy-egy személyes találkozásunk sokszor csak pár percre korlátozódott és megfelelő helyszín se állt rendelkezésre. Gyakran csak arra nyíltlehetőségünk, hogy forgalmas út mellet, köztéren
vagy autóban, más kliens jelenlétében folytassunk beszélgetést.)

2008 tavaszán megnyitottuk a területen közösségi ellátást nyújtó irodánkat, és Rita rendszeresen igénybe is vette intézményünk szolgáltatásait. Az általunk nyújtott segítség általában szociális ügyintézésről szólt, valamint próbáltuk motiválni, hogy csökkentse alkoholhasználatát.
(Itt már könnyebben lehetett alkalmazni a fent említett, Miller és Rollnick által kidolgozott motivációs interjút, amely szenvedélybetegség, de – tágabb értelemben – minden nemkívánatos viselkedés megváltoztatásában jól használható technika.)
Ez elsősorban a Prochaska-DiClemente-féle felépülési modell értelmezési keretében (részletesen lásd később!), a felépülés kezdeti stádiumaiban alkalmazható jól, amikor a kliens még nem érzi, hogy alkohol vagy droghasználata probléma lenne.

A motivációs interjú öt elemből áll:
1. Empátia kifejezése;
2. Diszkrepancia kifejezése (össze nem illés kialakítása);
3. A vitatkozás elkerülése;

188

4. Játék az ellenállással;
5. A kliens önbizalmának támogatása
(Dr. Rácz József. Addiktológia. Tünettan és intervenciók. SEEFK Budapest, 2001: 144- 147.).

A Ritával folytatott munka során sikerült eljutnunk odáig, hogy problémásnak ítélte meg szenvedélyét, és sikerült benne felkelteni az ambivalenciát szerhasználatával szemben.
Felajánlottuk neki, hogy találkozhatunk rendszeresebben (heti egy-két alkalommal), előre egyeztetett időpontban és konzultálhatunk, aminek fókuszában alkoholhasználata lenne, és közösen kidolgozhatnánk olyan stratégiát, amely elindíthatná viselkedése megváltoztatását. Rita elfogadta az egyéni addiktológiai konzultáció lehetőségét.

A konzultáció szakaszai:
1. Állapotfelmérés;
2. Célkitűzés;
3. Terápia tervezése és szerződéskötés;
4. A kezelés menete, a változás előidézése;
5. A kezelés terminálása;
6. Utánkezelés és utánkövetés
(Dr. Rácz József. Addiktológia. Tünettan és intervenciók. SEEFK Budapest, 2001: 136- 137.).

Az első egyéni konzultációra 2008 őszén került sor, ahol egy ASI (Addikció Súlyossági Index) felvétele történt. Az ASI strukturált interjú, amely a kliens addikciója súlyosságának mérésében, illetve egyéb élethelyzetének feltérképezésében, és a megfelelő beavatkozások tervezésében nyújt segítséget.
Rita a konzultáció megkezdésekor negyven éves volt, akut betegségére utaló tünetét nem észleltük, kissé fáradtnak és megviselnek tűnt. Elmondása szerint, napi rendszerességgel, fogyasztott meleg ételt, amit saját maga készített el otthonában. Ruházata az időjárásnak megfelelő volt és rendezett, komolyabb sérülése nem volt. A beszélgetés folyamán beszámolt asztmájáról, amire gyógyszert is szedett. A gyógyszer használata nem volt rendszeres, felülvizsgálatokra nem járt. Panaszkodott, hogy nagyon sokat fájt a lába, valószínűsíthetően visszérprobléma lehetett a háttérben, erre való orvosi kivizsgálás nem történt. Rita dohányzott, elmondása szerint napi egy doboz cigarettát szívott el, de előfordult, hogy ennél többet.
Kliensünknél személyiségzavart, vagy más, komolyabb mentális problémát nem tapasztaltunk. Normál intellektusú volt. Elmondása szerint, olykor szorongásos, feszült állapotai léptek fel, amelyeket főleg az állandó megélhetési problémákra vezetett vissza. Előfordult már életében, hogy öngyilkossági gondolatai, késztetései voltak. (Ezt mi, szociális munkások is tapasztaltuk utcai munka keretében, amikor intoxikált állapotba került. Prostitúciós tevékenysége közben, erős pszichoaktív szerhasználat alatt ki akarta vetni magát a száguldó autók elé. Ezután pszichiátriai kezelést is kapott, de rendszeres pszichiátriai ellátását nem javasolták, gyógyszert nem szedett.) Általában az öngyilkossági gondolatok tiszta, józan állapotában nem fordultak elő. Egyéb más feltűnő pszichés probléma, alkoholhasználatán kívül nem volt tapasztalható. Percepciója, térben és időben való tájékozódása megfelelő volt. Prostitúciós tevékenységével kapcsolatban többször felhozta, hogy az zavarja, szégyenérzete volt és mindig kihangsúlyozta, hogy csak a megélhetés miatt folytatja azt. Számára a prostitúció egyre megterhelőbb lett és megfogalmazta, hogy szeretné abbahagyni. Állítása szerint, soha és jelen helyzetben se

189

volt kapcsolata „futtatókkal”, „bármikor kiszállhat”, abbahagyhatja a prostitúciót.
Rita nyíltan kommunikált, közvetlen volt, fontos volt számára, hogy a bizalmi kapcsolat megfelelő legyen. Problémakezelési készségeire, megoldási eszközeire nézve, konfliktuskerülés jellemezte; ez szinte csak szer hatása alatt változott: akkor sokszor került konfliktusba. Érdekérvényesítő képessége ugyanakkor jónak volt mondható, saját ügyében önállóan járt el, nem szorult támogatásra, inkább az állandó megerősítés volt fontos a számára.
Rita a telepen élt egyedül egy önkormányzati bérlakásban, önkényes lakáshasználóként. Rendelkezett hivatalos lakásbérleti szerződéssel, viszont az idő múlásával, az épület lakhatatlanná vált, akkor költözött egy másik házba. A lakás költségeit fizette, de előfordult, hogy fizetési problémái merültek fel, amit megpróbált rendezni. Rita tartósan munkanélküli, 18 éve volt utoljára bejelentett munkaviszonya. Egy gyárban dolgozott betanított munkásként. Elmondása szerint, többször próbálkozott elhelyezkedni, de ezek mind sikertelenül végződtek. Rita 8 általános iskolai osztályt végzett, „családi okok miatt” nem tanult tovább. Az iskolát a telepen végezte el. 16 éve prostitúciós tevékenységből tartotta fenn magát, egyéb állandó jövedelemforrással nem rendelkezett. 2008 áprilisában felvette a kapcsolatot a Családsegítő Szolgálattal, és beadta az igénylését rendszeres szociális segélyre, aminek egyéves rendszeres kapcsolattartás a feltétele a területileg illetékes Munkaügyi Központtal. Ritának volt egy 500.000 forintos banki hitele, amit a lánya élettársának vett fel a saját nevében. Ez a tartózás komoly problémát okozott számára, és erős szorongással töltötte el, hogy miből tud majd törleszteni. (Ez a jelenség nagyon jellemző a telep lakóira, hogy rövidtávon gondolkodnak, és mindenféle hiteleket vesznek fel a jobb megélhetés reményében, nem gondolva bele, miből fogják visszafizetni a rengeteg tartózást.) Egy éven keresztül tartotta a kapcsolatot a Munkaügyi Központtal, így jogosult lett a rendelkezésre állási támogatásra (RÁT).
Rita pécsi születésű, a telepen nőtt fel, szülei már nem éltek. Édesapja bányászként dolgozott, tüdőbetegségben halt meg, Rita születése előtt egy hónappal. Édesanyja újra megházasodott, így Rita nevelőapával nőtt fel; édesanyja hét évvel ezelőtt halt meg. Ritának négy édestestvére és egy féltestvére volt. A testvéreivel ápolt szoros a kapcsolatot: két fiú testvére a telepen élt, velük gyakrabban találkozott, az egyik nővérével egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot, a másikkal időközönként. Rita fiatalon megházasodott, a kapcsolatból egy lánygyermek született. A férjével már 17 éve külön éltek, kapcsolatuk megszakadt. Ritának egyetlen fontos családi viszonya a lányához és annak három pici gyermekéhez fűződött. A lánya élettársával nem volt mindig jóban, nem örült a férfinak, de a későbbiekben megbékélt vele. Lányát gyakran támogatta anyagilag, ami feszültté tette kapcsolatukat, Rita szerint ugyanis a lánya anyagilag kihasználta, pedig állítása szerint nem is mindig szorult a támogatására. Rita, elmondása alapján, nem tudta megvonni anyagi támogatását, pedig erre többször tett kísérletet, mert ott voltak az unokák, akiknek szükségük volt az ő anyagi juttatásaira. Rita érzelmileg nagyon kötődött az unokáihoz, gyakran töltötte velük szabadidejét. Attól tartott, ha nem ad anyagi juttatást, akkor ezen a lánya megsértődik, és kevesebb időt tölthet majd az unokáival.
Elmondása szerint, nincsenek barátai, a szomszédaival jó viszonyt ápolt. Hosszútávú párkapcsolata nem volt, bár - a konzultáció alatt többször is kifejtette - igénye lett volna rá. Rita nem nagyon számolt be szabadidős tevékenységekről, általában, ha otthon tartózkodott, főzött, takarított, televíziót nézett. A televíziós műsorok közül főleg a sorozatokat kedvelte. Régen szeretett kötni és hímezni, de a későbbiekben már nagyon untatta és türelmetlen volt hozzá. Szórakozni nem ment sehová. A telepen működött egy kocsma, oda szívesen járt el; volt olyan időszak, amikor takarítói munkát is vállalt ott, míg meg nem szűnt a hely.
Rita, állítása szerint kéthetente fogyasztott alkoholt, amikor nagyon feszült volt,

190

vagy amikor unatkozott. Általában társaságban ívott, de előfordult, hogy egyedül is lerészegedett. Az alkohol pozitív hatásaként a megnyugvást, a felszabadulást nevezte meg. Negatív hatásként a másnaposságot, a szégyenérzetet és a környezetétől való negatív visszajelzéseket jelölte meg. Általában tömény szeszt és bort fogyasztott. Megvonási tünetekről nem számolt be. Összességében el lehetett mondani, hogy az alkoholfogyasztása rendszeres volt, amit rövidebb időszakokra meg tudott szakítani.
A második konzultációra egy héttel később került sor, ezen a beszélgetésen szerződést kötöttünk egy pár alkalmas konzultációra. A szerződésben tisztáztuk a kereteket, és feladatainkat. Megegyeztünk abban, hogy a néhány alkalom után közösen értékeljük, a kitűzött célokat mennyire sikerült elérni. Közös célként megfogalmaztuk az önismeret fejlesztését, a szerfogyasztáson történő változtatást, illetve a szerfogyasztás tényének, betegségének, problémájának definiálását. Megbeszéltük, hogy ezzel párhuzamosan, az élethelyzetében lévő problémákat is körbejárunk, megoldásokat keresve a lakhatásra, a jövedelmi helyzetre, a családi és szociális kapcsolatok rendezésére.
A célokat rövid-, közép- és hosszútávra osztottuk be.
Rövidtávú célok:
- Szerfogyasztásának csökkentése;
- Egészségi állapotának kivizsgálása, javítása;
- Jövedelmi helyzetének javítása érdekében, kapcsolattartás a területileg illetékes Családsegítő Központtal.
Középtávú célok:
- Szerfogyasztásának jelentős mérséklése, absztinenciára való törekvés;
- Autonómia fejlesztése;
- Állandó jövedelmi helyzet biztosítása;
- Lakhatási kérdések rendezése;
- Természetes kapcsolati rendszer erősítése.
Hosszútávú célok:
- Absztinencia elérése;
- Általános, jó egészségi állapot elérése;
- Természetes kapcsolati rendszer működtetése;
- Problémamegoldó képesség működtetése.
Látható, hogy a prostitúció abbahagyása egyáltalán nem került be a célok közé, és az absztinencia is csak a hosszútávú célok között jelent meg. Ezzel együtt, a segítés számos más célja megvalósulhatott, oly módon, hogy azok összessége a prostitúciós tevékenység befejezésével is járhatnak. Tehát amennyiben a kliens nem kíván felhagyni valamely viselkedésformával, abban az esetben is lehet olyan célokban megállapodni, amelyek végül kedvező irányba mozdíthatják el viselkedését.
A további konzultációk során a fent vázolt célok szerint próbáltunk haladni. Az egyeztetett konzultációs alkalmakon többnyire megjelent. Sokszor kellet a motiválni, amikor általában eredményesen tudtuk használni a Miller és Rollnick nevéhez fűződő motivációs interjút. Szerhasználatát próbálta csökkenteni; egy hónapig sikerült absztinenciát tartania, utána kisebb megcsúszások következtek. Itt fontosnak tartom megemlíteni a Prochaska- DiClemente-féle felépülési modellt, amelynek áttekintésével lehet képet kapni, hogy milyen stádiumokon mennek keresztül a felépülő szenvedélybetegek, attól függetlenül, hogy legális vagy illegális szert használnak, illetve, hogy felépülésük spontán módon vagy terápiás segítséggel történik. A stádiumok hossza egyéneként, és az egyén motiváltságától függően, nagyon eltérő lehet, akár évekig is eltarthat.

191

A szakaszok a következők:
1. Változás előtti (pre-kontemplatív) szakasz;
2. Elszánás (kontempláció)-szakasz;
3. Előkészületi szakasz;
4. Akció-szakasz;
5. Fenntartás-szakasz;
6. Megcsúszás- (relapszus-) szakasz
(Dr. Rácz József Addiktológia Tünettan és intervenciók SEEFK Budapest, 2001: 64- 66.).
Rita 2009 márciusáig intézményünkkel rendszeresen tartotta a kapcsolatot. 2009 áprilisától sikerült megkapnia a rendszeres szociális segélyt, 2009 őszétől munkába állt, egy közhasznú munkásokat foglalkoztató cégnél. Ez idő alatt, a rendelkezésre álló információnk szerint, nem folytatott prostitúciós tevékenységet és mérsékelte alkoholfogyasztását. Munkába állását követően lezártuk a konzultációt. Jelenleg szociális ügyintézés céljából tartja a kapcsolatot intézményünkkel. Szerhasználata még fennáll, a teljes absztinenciát nem sikerült elérnie. Biztosítottuk róla, hogy nálunk bármikor lehetősége van segítséget kérni, amihez a bizalmi viszonyt sikerült kialakítanunk. A kapcsolatot tehát nem zártuk le, próbálunk alkalmazkodni azokhoz az életfeltételekhez, amelyek között kliensünk aktuálisan él, és annak figyelembe vételével további segítséget nyújtani.
Hiszen egy korszerű terápiás programban nemcsak azt várhatjuk el a klienstől, hogy például absztinens legyen, vagy törekedjen arra, hanem azt is , hogy az élet minden területén a lehető legjobban funkcionáljon, a visszaesések megelőzhetők legyenek. Shuckit a szenvedélybetegségek háromféle terápiás célkitűzését fogalmazza meg:
1. Pszichoaktív-anyagtól mentes élet elérése;
2. A különféle élettevékenységek maximális hatékonysággal élésének segítése (egészség állapot, pszichés állapot, családi és szociális kapcsolatok, munka, foglalkoztatás, anyagi helyzet, lakhatás, szellemi és spirituális élmények);
3. Relapszus-prevenció
(Dr. Rácz József Addiktológia Tünettan és intervenciók SEEFK Budapest, 2001: 119- 120.).

192

Tóth Judit

Kati története

Az eset 2008 áprilisában kezdődött, amikor a TÉR Közösségi Szolgálat először került kapcsolatba Katival.
A 27 éves, elvált nő, prostituáltként dolgozott a Hősök terén. Ugyanott lakott is az édesanyjával és két fiatalabb lánytestvérével, egy kétszobás lakásban. A családja tudott róla, hogy mivel foglalkozik, bevétele nagy részét hazaadta. A két lányon kívül volt még egy fiútestvére, aki drogbirtoklás miatt egy speciális gyerekotthonban élt. Párja börtönben töltötte büntetését, várhatóvolt, hogy az év szeptemberében szabadul. Kati hazavárta, rendszeresen küldött neki csomagot, tartották a kapcsolatot.
Kati orvosi igazolás nélkül dolgozott, egészségügyi ellátást csak nagyon ritkán vett igénybe; elmondása szerint, utoljára évekkel korábban járt nőgyógyásznál. Többször töltött már napokat fogdán, és kapott szabálysértési bírságot, mivel orvosi igazolás nélkül végezte munkáját.
Kezdetben olykor megjelent a TÉR intézményében hogy igénybe vegyen különböző ártalomcsökkentő szolgáltatásokat, óvszert, vizet kérjen, megpihenjen a nyári melegben. Ilyenkor kommunikatív, nyitott személyiségnek bizonyult, hamar sikerült vele bizalmi kapcsolatot kialakítani.
Elmesélte, hogy prostituált pályafutását néhány évvel előbb, jelenleg börtönbüntetését töltő párja hatására kezdte el. A férfi bíztatta, hogy mivel nincs pénzük, nehéz a megélhetés, ki kellene állnia… A férfi felajánlotta, hogy „elmegy ő rabolni, hogy legyen mit enniük, de az veszélyes, mert büntetik, a prostitúció viszont sokkal biztonságosabb, azt lehet okosan csinálni, nem büntetik”… Kati szavaival élve: végül „beadta a derekát”. (A prostituáltakkal végzett többéves utcai munka során azt tapasztaltuk, hogy a lányok gyakran kerülnek be hasonló módon a prostitúcióba.) Kati kezdetben egyedül dolgozott, majd párja még két lány futtatásába kezdett, ám Katinak ekkor is ugyanúgy folytatnia kellett, nem hagyhatta abba a munkát. Elmondása szerint, ez sokkal jobb helyzet volt számára, hiszen neki mégiscsak volt tekintélye, ő volt a „vigyázó” párja. Miután párját letartóztatták, a nő ugyanúgy folytatta a prostitúciós tevékenységet, ezek után azonban a keresetét az édesanyjának adta le.
Prostituáltakkal végzett munkánk során azt tapasztaljuk, hogy a prostituált és a futtató között gyakran van családi kapcsolat. Sokszor a futtató és a prostituált kapcsolatukat párkapcsolatnak titulálják, azonban több esetben is tapasztaltuk, hogy a futtató szerepét párkapcsolat hiányában a szülő vagy a testvér veszi át. Ilyenkor általában a kapcsolat kevésbé erőszakos, de a kényszer - hogy mindenáron dolgozni kell, pénzt kell szerezni, hiszen a családot el kell tartani - megvan. A prostituált mindegyik esetben egyenlőtlen fél, aki valamilyen fokon kiszolgáltatott a másikkal szemben, például a lakhatása függ a családtagtól. Máskor azzal találkozunk, hogy a családtagokkal való kapcsolat sokkal bonyolultabb mintázatot mutat. Néha a prostitúcióra irányuló presszió úgy érhető tetten, hogy például prostituált felnőtt lánya „várja el” kisgyermeke (azaz a prostituált unokája) támogatását. Tehát nem fizikai erőszakkal kényszeríti, fenyegeti, hanem elegendő az unokák „láthatásától” elzárnia prostituált szülőjét.
Kati jövedelmi helyzetéről kiderült, hogy semmilyen ellátásban nem részesül. Tájékoztattuk, hogy a Családsegítő Szolgálattal való egyéves, rendszeres kapcsolattartást követően rendszeres szociális segélyben részesülhet. A kapcsolatfelvétel, majd az elvárt együttműködés megtörtént, így egy év múlva ellátásra lett jogosult.
2008 augusztusában, egy hónappal párja várt szabadulása előtt szabadult a börtönből párja cellatársa, akit a továbbiakban nevezzünk Józsinak.

193

Kati ekkor már rendszeresen bejárt TÉR-be, heti rendszerességgel egyéni konzultáción vett részt, amit általában az ártalomcsökkentő szolgáltatásokkal egyidőben vett igénybe. Ezt ő úgy definiálta, hogy jó neki, mert „beszélgetünk”, ez a beszélgetés ugyanakkor feszültségoldásra, sőt egyfajta konzultációra is lehetőséget adott. A segítői munka ekkor a szociális és egészségügyi helyzet rendezésére, majd hosszútávon a prostitúcióból való kilépés lehetőségére, és a más munkához való visszatérésre irányult.
Kati a konzultációk alkalmával elmesélte, hogy úgy döntött, nem várja meg, amíg a párja szabadul, ő Józsihoz fog tartozni, szerelmes a férfiba. Kati viszonya édesanyjával időközben megromlott, így Józsival feltörtek egy üresen álló házat a Hősök terén, ahova beköltöztek, mint önkényes lakásfoglalók.
2008 szeptemberében Kati abban kérte a TÉR dolgozóinak segítségét, hogy szeretne hivatalosan lakáshasználó vagy -bérlő lenni abban a Hősök terei lakásban, amelyet Józsival elfoglaltak. Ezután környezettanulmányt végeztünk a lakásban. Kiderült, hogy az nagyon rossz állapotban van: a vakolat omlott a falakról, a nyílászárók nem zártak rendesen, egyes helyeken nem is voltak. Kati azonban örült ennek a lakásnak, mivel mindenképpen szeretett volna elköltözni az édesanyjától. Az egyéni konzultációk alkalmával ezután megbeszéltük a lakással kapcsolatos lehetőségeket. Kati elmondta, hogy szeretnék Józsival közösen felújítani az ingatlant, nyílászárókat cserélni, bebútorozni. Közben beadták a Polgármesteri Hivatalba a lakásigénylési kérelmet, melyhez támogató nyilatkozatot is kaptak a szolgálattól. A családdal való találkozás során többször volt olyan érzésem, hogy Józsi agresszív és tettlegesen bántalmazza Katit, azonban Kati ezt a konzultációk alkalmával nem vállalta fel. (A prostituáltakkal végzett munkánkban többeknél tapasztaltuk, hogy a kliens súlyosan diszfunkcionális családból származik, például: alkoholbeteg szülőtől, és „megoldásként”, a családból újabb és újabb problémás helyzetbe menekül, rossz párkapcsolatba, prostituálódik
stb.).
Ezután egyre kevesebbszer került sor egyéni konzultációra, ugyanis találkozásainkkor többnyire Józsi kísérte Katit, s amint a lakással kapcsolatos szociális ügyeket átbeszéltük, sürgette Katit a távozásra. Szemmel láthatóan, nem akarta, hogy a nővel négyszemközt tudjunk beszélgetni. Kati egyre csendesebb, visszahúzódóbb lett. Előfordult olyan eset, hogy az iroda ablakából láttuk, ahogyan Józsi veri Katit egy-egy ’fuvarból’ visszaérve.
2009 tavaszán Kati részt vett a TÉR és a „Most” Program közös álláskeresési tanácsadásában-. Időről időre egyre jobban megnyílt, mind többet mesélt magánéleti problémáiról. Ekkor, egy ideig, vélhetően betegsége és élettársa nyomására, felhagyott a prostitúcióval, nem járt ki dolgozni.
Kati az egyik konzultációra nagyon rossz állapotban érkezett, majd elmesélte, hogy Józsival előző éjszaka összevesztek, és ő ezért annyi gyógyszert szedett be, hogy kórházba kellett szállítani, ahonnan azonban még hajnalban megszökött. Felhívtam a kórházat, ahova Katit szállították, konzultálni szerettem volna a kezelőorvosával, ám nem tudtak mondani az esettel kapcsolatban semmit, mert a nő még azelőtt megszökött, hogy beszélni tudtak volna vele. Kati ekkor elmesélte, hogy voltak már korábban is öngyilkossági kísérletei, többször is járt a Rét utcában (pszichiátrián), azonban sohasem foglalkozott vele pszichológus, pszichiáter huzamosabb ideig. Kettejük kapcsolata Józsival elég viharos volt: a férfi agresszív természetű, rendszeresen verte Katit. Munka közben gyakran előfordult, hogy amikor visszajött egy-egy ’fuvarból’, Józsi a Hősök terén kezdte el verni, mindenki előtt, mondván, hogy biztosan ’élvezte’… Kettőjük ambivalens viszonyát jól jellemzi, hogy a kapcsolatuk folyamán Józsi ösztönözte Katit prostitúcióra, mivel szüksége/szükségük volt a pénzre, ugyanakkor rendkívül féltékeny is volt rá.
Ekkor jeleztem Katinak, hogy aggódom miatta, tudtára adtam, úgy gondolom, hogy segítségre szorul, és megállapodtunk abban, hogy hetente egyéni konzultációra bejár

194

az öngyilkossági kísérlete és a párkapcsolati problémái miatt. Gondozási tervének megfelelően, egy pszichológushoz való delegálását tűztem ki célul. Ő ettől elzárkózott. Az egyéni konzultáció lehetőségét néhányszor igénybe vette, azonban helyzetét hamar pozitívnak értékelte, így a konzultációk egy idő után - igény és megjelenés hiányában - elmaradtak.
Időközben különböző szociális ügyintézések miatt Józsi is igénybe vette a TÉR Közösségi Szolgálatot. Katival a kapcsolat egy időre megszakadt, mivel nem járt el a megbeszélt találkozásokra. A későbbi kapcsolatfelvételkor (2009 nyarán) mesélte el, hogy ebben az időszakban szabadult volt párja is a börtönből. A férfi Tatabányára ment dolgozni, és többször kereste őt, hogy tartson vele. Kati elmesélte, hogy elbizonytalanodott, fontolgatta, hogy elmegy Tatabányára régi élettársához. Elmondása szerint, Józsi könyörgésére azonban maradt.
2009 nyarán Katival újból átvettük, hogyan alakultak szociális ügyei, majd kérelemre, elkezdték folyósítani neki a rendszeres szociális segélyt. Ez nagyon fontos volt, hiszen párja és ő is munkanélküliek voltak, eddig nem rendelkeztek rendszeres, havi jövedelemmel.
Segítő beszélgetéseink során arról számolt be, hogy Józsival ’jól kijönnek’, kommunikációja nem volt meggyőző, régóta próbálkoznak a gyermekvállalással, de eddig azért nem sikerült, mert Katinak egészségügyi problémái voltak. Ő maga elsősorban lakhatását szerette volna hivatalosan is rendezni.
Megítélésem szerint, elsődlegesen a párkapcsolati gondokkal (esetleges társfüggőségével), illetve a prostitúcióhoz kapcsolódó negatív következmények mérséklésével, akár a prostitúcióból való kilépéssel kellett foglalkozni. Mindazonáltal, ahogy az úgynevezett Schukit-féle terápiás célkitűzésekben is megfogalmazódik, a különféle élettevékenységek maximális hatékonysággal történő élésének elérése fontos állomás a terápia során. Tehát amikor a kliens nem tud, vagy nem akar foglalkozni a valamely viselkedés teljes felhagyásával (drogfogyasztás, prostitúció stb.), akkor partnernek kell lenni az élet más területén felmerülő problémák mérséklésében, hiszen így a segítői kapcsolat megmarad és idővel beérhet arra, hogy az úgynevezett elsődleges terápiás céllal (jelen esetben a prostitúcióból való kikerüléssel) foglalkozzon.
Átbeszéltük az önkényes lakásfoglalással kapcsolatos helyzetet, hogyan lehet dolgozni a státuszuk legalizálásáért. Ennek következtében elkezdték törleszteni a lakbértartozást a pécsi ingatlankezelő felé, melyet a lakás előző bérlője halmozott fel, bízva abban, hogy így megkaphatják a lakást (pontosabban a bérlői jogviszonyt).
Az esetkezelés e fázisában (a lakhatási problémák felmerülésekor) már a család válik klienssé. A szociális ügyintézés alatt a konzultációk az egész családdal történnek, aktuálisan háttérbe szorítva az egyénnel kitűzött célokat. Itt erőteljes dilemmába kerültem, hiszen feladatom eddig jórészt egyéni esetmunka volt, ugyanakkor – az egyébként rendkívül labilis - családi rendszert a továbbiakban már nem lehetett figyelmen kívül hagynom. Erre azt a megoldást találtuk, hogy a férfival egy másik munkatársam kezdett el foglalkozni. Azaz a család lakhatási problémájával együtt foglalkoztunk, az egyéni konzultáció lehetősége mégis fennállt. Így a bizalmi kapcsolat mindkét oldalról megmaradt. (Ebben a helyzetben már akár családterápia alkalmazása is elérhetővé vált.)
A felmerülő lakhatási probléma kapcsán, meg kell említeni a társadalmi marginalizáció jelenségét. Véleményem szerint, ez nem választható le a prostitúcióhoz kapcsolódó problémák kezeléséről. A városrész, Hősök tere, Pécs egyik szegregált, elszigetelt területe, ahol a város munkanélküli, szegény, halmozottan hátrányos helyzetű lakói (egyének és családok) koncentrálódnak. Egy önkormányzati bérlakás önkényes elfoglalása („feltörése”) illegális cselekedet, azonban a környéken, melyen a kliensem él, egy teljesen elfogadott jelenség, mondhatni, az önkormányzat által is tolerált.

195

Felvettük a kapcsolatot a Polgármesteri Hivatal lakásosztályán az önkényes lakásfoglalókkal foglalkozó illetékes munkatárssal. Ő tájékoztatta a családot, hogy csak azért, mert elkezdik fizetni a bérleti díjat, nem lesznek jogosultak bérlői státusz betöltésére, azonban a lakásigénylésük elbírálásánál a díjfizetést komoly pozitívumként értékelik majd. Olyan ígéretet kaptak, hogy kilakoltatásra valószínűleg nem fog sor kerülni.
Kati és Józsi azóta is rendszeresen fizetik a lakbért, a lakást nagyon szépen felújították, bebútorozták, önkormányzati bérleti szerződést azonban azóta sem kaptak. A státuszuk félig- meddig legális, hiszen a lakbércsekkeket már Kati nevére kapják, lakásbérleti szerződésük azonban még nincs.
Időközben, 2009 júniusában, Kati és Józsi kapcsolata annyira kezelhetetlenné vált, hogy a nő arra az elhatározásra jutott, Csongrádon élő édesapjához költözik. Kiderült, hogy Józsi egyre durvábbá vált, többször kést szorított Kati nyakához, gyakran megverte, fenyegetette őt. Kati, ahogy ő hívta, a „fuvarokból” szép lassan elkezdte félrerakni a pénzt az utazáshoz. Ismét folyamatosan bejárt hozzánk konzultálni, beszélgetni. Találkozásaink alkalmával, Kati kérésére próbáltuk felmérni a helyzetét, hogyan tudna Csongrádon új életet kezdeni, vagy milyen más lehetősége van párkapcsolatából kilépni. (Itt egy hosszabb távon is hasznos készséget igyekeztünk fejleszteni: hogyan tud hatékonyabban önérvényesítő lenni, kommunikálni, hogyan tudja igényeit megfogalmazni?)
Kati azt tervezte, hogy édesapjához magával viszi a húgát is, aki Józsi testvérével élt. Józsi és öccse annak a családnak a tagjai, akiktől nagyon tartanak a Hősök tere környéken élő emberek. Végül Kati mégsem ment el Csongrádra, és mint már annyiszor, adott „még egy utolsó esélyt”: elmondta Józsinak, hogy el fogja hagyni, ha nem változtat viselkedésén. Itt fontos megjegyezni, hogy bár továbbra is bent maradt egy bántalmazó kapcsolatban, mégis egy apró lépéssel előre lépett, hiszen egyértelműen megfogalmazta, hogy mit fog tenni, amennyiben Józsi nem változtat magatartásán. Ezután Józsival stagnálni látszott a viszonya, pár hétre a súlyos bántalmazások megszűntek. Közben Katinak 3 hónapra dolgoznia is el kellett menni, közmunkát végzett a rendszeres szociális járadék miatt. Így minden hónapban fizetéshez jutott, valamint a közmunka miatt nem állt ki annyit az utcára dolgozni, és nem kellett otthon lennie Józsival, akivel ismét egyre többet veszekedtek. Ugyanakkor a konzultációink ismét megfogyatkoztak, a megbeszélt időpontokra vagy Józsival jött, vagy el sem jött. A tél közeledtével megélhetési problémáik jelentkeztek, nem mindig tudtak tüzelőt venni, Kati emiatt gyakran volt beteg. Számos alkalommal nem ment dolgozni, míg Józsinak továbbra sem volt munkája.
2010. január elején Józsi felkereste szolgálatunkat, hogy Kati eltűnt. Érdeklődött, nem találkoztunk-e vele, mert már 4-5 napja nem járt otthon. Nem tudtunk róla semmit, de a titoktartás miatt különben sem válaszolhattunk volna. Csak feltételezni lehetett, hogy mégis elment Csongrádra az édesapjához. A bizonytalanság nem tartott sokáig: Kati néhány nap múlva visszajött Józsihoz. Sikerült kompromisszumot kötniük, a férfi többször hívta telefonon, hogy jöjjön vissza, megígérte, hogy minden másképp lesz, ő is megváltozik. A nő elmondása alapján, visszatérése után valóban jobbra fordult a helyzet, élettársa tettleg nem bántotta.
2010 májusában Kati telefonálni jött, a védőnőt hívta, mert kiderült, hogy terhes, babákat, ikreket várt. Beszélgettünk a munkáról (prostitúció), arról, hogy tervezik a jövőjüket, majd Kati elmondta, nem megy vissza az utcára ezek után dolgozni, máshogy fogják eltartani magukat. Józsi sem engedte már, hogy prostituáltként dolgozzon tovább. A védőnőnél kiderült, hogy az egyik baba nagyon kicsi, nem sok esély van arra, hogy életben maradjon, és hogy a nő veszélyeztetett terhes. Az egyik babát, sajnos, valóban el is veszítette.
Kati még korábban úgy döntött, hogy elmegy a Munkaügyi Központba továbbképzésre, szerette volna befejezni a nyolc általánost, ezt a programot azonban veszélyeztetett terhessége miatt egyelőre nem tudta folytatni.

196

Úgy tűnt, hogy a gyermekvállalás miatt sikerült Katinak a prostitúcióval felhagyni, de azt nem tudhattuk, meddig. Munkánk során már több olyan esettel is találkoztunk, hogy a kismama felhagy a prostitúcióval, majd a baba megszületése után kis idővel ismét folytatja azt.
Kati életében, a prostitúció felhagyásához a gyermekváráson kívül hozzájárult az is, hogy élettársával időközben befogadtak egy pszichiátriai problémákkal küzdő nőt (Ilonát), akinek ők „kezelték pénzügyeit”, s ez, valamint az időközben megkezdett uzsoráskodás anyagi biztonságot hozott a számukra.
A Katiéké egy jellegzetes sokproblémás eset, ahol az esetvezetés során nagyon fontos, hogy a hangsúly a megfelelő problémán legyen. A problémamegoldó modellből is ismerhetjük, hogy sokproblémás esetek kapcsán rangsoroljuk a problémákat, kiemeljük az akut nehézségeket, és azokkal kezdünk el dolgozni. Ez Kati esetében is így történt. Hiába jelentett mély problémát a párkapcsolata, a lakhatása megoldása akutabbnak bizonyult, annak optimalizálásában vált partnerünkké a kliens. Így sikerült megalapozni a bizalmi kapcsolatot, hogy sor kerülhessen párkapcsolati konzultációkra is.

Epilógus

2011 januárjában megszületett Kati és Józsi babája, egy kislány. Kati a várandóssága alatt többször igénybe vette szociális és egészségügyi szolgáltatások elérést segítő ellátásszervezési munkánkat, így szakrendelések látogatásához többször tőlünk kért segítséget. Ügyeit intézni gyakran elkísérte Ilona, akivel - elmondásuk alapján - számíthattak egymás segítségére. Szintén a terhessége alatt, segítségünkkel intézte el, hogy gyermeke ne volt férje nevére kerüljön, amihez házasságkötése helyéről kellett bírósági iratokat kérni. Katival többször beszélgettünk a gyermekvállalásról, a családról, ő minden alkalommal kiegyensúlyozottnak, összeszedettnek tűnt. Számos esetben járt nálunk egyedül, ilyenkor konzultációkra is lehetőség nyílt. Beszámolt róla, hogy Józsival harmonikus kapcsolatban élnek, nagyon várják a babát, nyugodtak, anyagilag is biztonságban érzik magukat. Lakásukat szépen felújították. Kati boldog volt. Józsival, megszületése után, a babát büszkén hozták el hozzánk megmutatni. Szociális és egészségügyi ellátás szervezése miatt azóta is gyakran veszik igénybe szolgáltatásainkat. Kati a baba megszületése óta
utcai prostituáltként nem dolgozik.

197

Fehér Katalin

Anna története
2008 decemberében az utcai szociális munka során vettük fel a kapcsolatotAnnával, aki akkor 25 éves volt, és Pécs egy szegregált területén folytatott prostitúciós tevékenységet. Az első találkozás alkalmával félénk és zárkózott volt; ugyan nem utasította el a szolgáltatásunkat, elfogadta az általunk nyújtott ártalomcsökkentő eszközöket (óvszer, intim törlőkendő, kézfertőtlenítő folyadék), de beszélgetésre nem volt alkalmunk, nevén kívül lényegében nem mondott semmit magáról. Tájékoztattuk, hogy a területen működtetünk egy közösségi szolgálatot, amit ő is igénybe tud venni. A következő találkozások alkalmával már kicsit bizalmasabb volt felénk, megtudtuk, hogy nem Pécsett volt a lakhelye, hanem egy Baranya megyei kisvárosban élt élettársával. Állítása szerint, nem állt mögötte futtató, hanem ha problémája adódott, akkor élettársához és annak családjához fordult segítségért. Aterületen, ahol a prostitúciós tevékenységét folytatta, akkoriban élettársának több családtagja is élt, a családtagok közül két személy is nyújtott a területen szexuális szolgáltatást.
Anna egy Somogy megyei kisfaluban nőtt fel, ott is élt hosszú ideig, a jobb megélhetés reményében jött Pécsre, és munka hiányában kezdte el a prostitúciós tevékenységet. Anna nyolc általános iskolai osztállyal rendelkezett, más végzettséget nem szerzett. A szexuális szolgáltatásból származó jövedelmén kívül nem rendelkezett más állandó anyagi forrással. A kapcsolatfelvétel után heti rendszerességgel tudtunk találkozni, Anna egyre bizalmasabbá vált, bár még mindig lehetett érezni, hogy nem szívesen beszél magáról. Többnyire szociális ügyintézésben és rossz anyagi helyzetének kezelésében kért tőlünk segítséget. 2009 áprilisában felkereste szolgálatunkat és ezekkel a problémáival kezdtünk el foglalkozni. Anna még személyi okmányokkal sem rendelkezett, elsősorban ezeket kellett pótolnunk. Informáltuk, hogy milyen szociális ellátásokban részesülhet, és próbáltuk motiválni, hogy vegye fel a kapcsolatot a területileg illetékes munkaügyi központtal is. Ez utóbbi problémásnak tűnt, mert számára az illetékes munkaügyi központ Somogy megyében volt. A többi szociális ügyintézés is nehezen ment, sokszor nem jelent meg a megbeszélt időpontokban, nem járt el ügyei intézésében, általában csak az utcai munka keretében tudtunk vele kapcsolatot tartani. Arra hivatkozott, hogy nagyon kevés szabadideje van, az ideje nagy részében dolgoznia kellett. Elmondása szerint, erre nem kényszerítette senki, kényszerítő tényezőként a pénzhiányt nevezte meg. Az nagyon valószínűnek látszott, hogy Anna prostitúciós jövedelméből több családtagját is eltartja, és ha fizikailag nincs is
kényszerítve, de pszichés kényszerítő eszközök jelentősen befolyásolják.
A későbbi találkozások alkalmával már többet mesélt magáról, de a konzultációk mindig rövidek voltak, általában az utcai munka keretében zajlottak, s ha mégis felkereste intézményünket, akkor ártalomcsökkentő eszközökért jött. A rövid beszélgetések alkalmával kiderült, hogy Anna elvált, és az előző kapcsolatából születetett két gyermeke. A volt férje ott élt, abban a Somogy megyei faluban, ahol ő is lakott, de a gyermekek nevelőszülőkhöz kerültek. A gyerekekkel nem tartotta a kapcsolatot, de tervei közt szerepelt, hogy gyermekei felügyeleti jogát visszaszerezze, és ismét ő nevelje őket. A mostani élettársáról nem sokat mondott: 32 évvel idősebb, rokkantnyugdíjas, szívességi lakáshasználóként élnek egyik gyerekénél és annak családjánál.
2009 májusában, utcai munka során, a konzultáció alatt elmondta, hogy 13 hetes terhes, volt orvosnál, el szerette volna vetetni a gyermeket, de az orvos közölte, hogy a terhesség e szakaszában már nem végezhető el a műtét. Számunkra nem volt egyértelmű, hogy már kezdetektől tisztában volt a várandósságával, vagy valóban számára is ekkor derült ki terhességének ténye. Problémaként merült fel abban az időben, hogy élettársa

198

rokonainál csak addig maradhat, ameddig folytatni tudja prostitúciós tevékenységét, továbbra is pénzt keres, és bevétele egy részét leadja számukra. A terhesség későbbi szakaszában, ha nem tudna pénzt keresni, el kell hagynia a lakóhelyét. Anna élettársa nem ismerte el az apaságot, azzal vádolta Annát, hogy valójában nem is ő a gyermek édesapja, hanem biztos, hogy olyan valaki, akinek Anna szexuális szolgáltatást nyújtott. Annát ez a helyzet láthatóan megviselte, és tanácstalannak tűnt. Átbeszéltük a lehetőségeket, arra az esetre, ha lakhatása végérvényesen veszélybe kerül, milyen ellátásokat lehet igénybe venni Természetes támogató rendszerre nem támaszkodhatott, így csak a női átmeneti szálló, családok átmeneti otthona jöhetett számításba.
A következő találkozás alkalmával közölte, hogy a szülés után nem tart igényt gyermekére, ott fogja hagyni a kórházban. Próbáltuk abban megerősíteni, hogy keressen fel minket a szolgálatunk bázisán, ott lehetőség nyílhat a helyzetet nyugodtabb körülmények között átbeszélni. Elmondtuk, hogy egy ilyen nagy döntés meghozatalában érdemes pontosan megismerni, hogy milyen segítségeket (gyerekjóléti szolgálattal való kapcsolattartás, anyagi támogatások beszerzése, családok átmeneti otthona, örökbeadás menete) tud ebben a nehéz élethelyzetben igénybe venni, bárhogy döntene is. Anna sajnos nem jött be hozzánk, csak utcai munka keretében tudtuk tartani vele a kapcsolatot, nagyon hárította a terhességét, ha szóba hoztuk, rögtön elterelte a beszélgetés témáját, és általában csak rövid ideig tudtunk vele kommunikálni. A rövid találkozások alatt abban igyekeztünk erősíteni, hogy mindenképpen járjon el terhesgondozásra. Állítása szerint, ott ahol tartózkodott a területileg illetékes orvoshoz járt és felvette a kapcsolatot a védőnői szolgálattal. Azt tervezte, hogy addig fog szexuális szolgáltatást nyújtani, amíg fizikailag bírja. Sokat beszélgettünk arról, ha már úgy döntött, hogy nem hagyj fel a prostitúciós tevékenységével akkor a saját és a születendő gyermeke egészségének érdekében mindig védekezzen a szexuális úton terjedő betegségek ellen, és igyekezzen minél többet pihenni. A gyermek jövőjével kapcsolatban úgy láttuk, hogy - a már korábban említett ambivalens érzelmek miatt – nem volt képes tervezni, lényegében ebben a vonatkozásban csak annyi elképzelése volt, hogy nem tartja meg a babát. A konzultáció alkalmával beszéltünk az örökbefogadás lehetőségéről. Időközben konzultáltunk egy olyan civil szervezetettel, akik nyílt örökbefogadással és bajba jutott várandós anyákkal foglakoztak. Annával ezt követően
ismét több hétig nem találkoztunk.
2009 augusztusában ismét felkereste irodánkat, informáltuk az említett civil szervezetszolgáltatásairól, és hogy miként tudja igénybe venni azokat. Anna nem zárkózott el ettől a lehetőségtől, együttműködőnek tűnt.
Ebben az időszakban azon a szegregált területen, ahol Anna szexuális szolgáltatást nyújtott az ott illetékes védőnőtől jelzés érkezett hozzánk, hogy Annával felvette a kapcsolatot, mert környezetlátogatásai alkalmával többször felfigyelt arra, hogy Anna a téren igyekezett leszólítani kuncsaftokat. Anna sokszor tartózkodott az élettársa közelben élő rokonainál, ahova rendszeresen járt a területileg illetékes védőnő, így ott is számos alkalommal találkoztak. A védőnőnek nem volt arról információja, hogy hova jár Anna terhesgondozásra, ezért is tartotta fontosnak, hogy kapcsolatban maradjon vele. Az itteni védőnő és az Anna lakóhelyéhez tartozó védőnő felvette egymással a kapcsolatot. Anna a kötelező orvosi vizsgálatokon megjelent és részt vett a védőnői terhességi tanácsadáson is. 2009 augusztusában többször találkoztunk vele az utcán. Állítása szerint, nem kereste fel
az általunk megadott civil szervezet. Elmondtuk neki, hogy mi nem intézkedhetünk helyette, hiszen a születendő gyermeke anyjaként az ő közreműködése feltétlenül szükséges.
A területileg illetékes védőnő konzultált a pécsi szülészeti klinika kórházi szociális munkásával, mivel lehetségesnek látszott, hogy Anna Pécsett fog szülni. (A szülés később máshol zajlott le.)

199

2009 szeptemberétől Anna egyre fáradékonyabb lett, ritkábban találkoztunk vele az utcán, a szolgálathoz is egyre ritkábban jött. Kommunikációja nem volt egyértelmű, úgy vettük észre, hogy elgondolása a gyermek helyzetéről megingott, többször említette, hogy meggondolta magát, és meg szeretné tartani a babát. Lakhatása biztosabbá vált, amit úgy mondott, hogy - szívességi lakáshasználóként lakott otthonában - terhessége már jelent problémát, és a babájával együtt is hazamehet. A konzultáció alkalmával erősítettük döntését, és átbeszéltük, hogy a gyermek gondozásában hova tud majd segítségért fordulni (védőnői szolgálat, gyerekorvos, gyerekjóléti szolgálat).
2009 novemberében végül egy Tolna megyei kisváros kórházában teljesen egészségesen, komplikáció nélkül megszületett Anna kislánya. Azért ebben a kisvárosban szült, mert ez a kórház közel volt a lakóhelyéhez (a Baranya megyei kisvároshoz), és ide járt terhesgondozásra is. Az édesanya nem mondott le a gyermekről, hazavitte, és a mai napig ő gondozza. Anna tartja a kapcsolatot a helyi védőnővel, hasonlóan a gyermekjóléti szolgálattal is.
Anna élettársa felkereste intézményünket, és arról kért tájékoztatást, hogyan lehet apasági vérvizsgálatot végeztetni? Tájékoztattuk ennek menetéről és költségéről. A magas költség miatt elállt a vizsgálattól.
Anna és a babája továbbra is az élettárssal és annak családjával élnek. Annával a baba születése óta csak nagyon ritkán találkoztunk, nem hagyott fel teljesen a prostitúcióval; ha kint van az utcán, akkor a babára a családtagok vigyáznak.
Összességében el lehet mondani, hogy Anna története pozitívan alakult, abban az értelemben, hogy nem mondott le gyermekéről, és ő is gondozza, neveli őt. (Prostituált nő klienseink újszülött gyermekei többnyire a gyermekvédelmi ellátórendszerbe kerülnek, és nem édesanyjuk gondozza őket.)
Az Annával végzett segítői munka számos pozitív tapasztalattal szolgált. Elsőként sikerült vele bizalmi kapcsolatot kialakítani, így megosztotta velünk problémáit, terhességének tényét, és segítséget kért tőlünk, ha dilemmába került vagy gondja adódott. Úgy tudtuk őt kísérni és támogatni, hogy nem ítélkeztünk aktuális döntései felett, inkább támaszok voltunk nehéz élethelyzetében. Úgy tűnik, ez az elfogadó, segítő-támogató attitűd megfelelő alapot jelent, hogy hozzájáruljunk kliensünk problémakezelési képességeinek megerősödéséhez, ezen keresztül felelős döntéshozatalához.

200

Oberth József

„Maradjon, amíg képessé válik önmagát szeretni!”
- beszélgetés a kovácsszénájai rehabilitációs otthonról
Kiss András szociális munkás, a Mérföldkő Egyesület1 Kovácsszénáján található koedukált rehabilitációs otthonának intézményvezetője. Ahazai „rehabok” kisebbsége vállalja fel, hogy férfi és női lakókat egyaránt fogad, közös terápiában kezeli őket, így a nemiségből fakadó kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatok sajátosnak nevezhetők.

- Milyen rehabilitációs funkciót tölt be a Kovácsszénáján található intézmény?
- Nálunk általában azok a személyek, szerhasználók, javarészt opiátfüggők jelennek meg, fiúk és lányok vegyesen, akiknek a mi intézményünk már egy afféle végpontként funkcionál. Máshová nem tudnak menni, számtalan detoxikálás és egyéb kezelés után vannak. Itt nagyjából a temető előtti stádium a rehabilitáció.

- Hogy kerülnek ide, akik bejutnak az intézménybe?
- Van előgondozásunk, ami az ország nagyobb városaiban, főleg Budapesten, valamint Debrecenben, Szegeden, Miskolcon, Dunaújvárosban, az úgymond legfertőzöttebb településeken, különböző civil szervezetekkel, ambulanciákkal együttműködésben zajlik. A klienseink 80%-a Budapestről érkezik, ahol egy kollégánk állandó jelenléttel dolgozik.

- Mi az előgondozás szerepe?
- Az utóbbi években, sajnos, mindenki „képzettebb” lett a kábítószer-problémát illetően, így sokszor gyámügyből, családsegítőből, más szervezetekből egyből rehabra próbálnak delegálni embereket. Azért kell mindenképpen egy szervezettebb előgondozás, hogy tényleg a megfelelő ember kerüljön a megfelelő ellátásba. Az abszolút nem jó, hogy ha olyan ember kerül be egy rehabra, akinek az nem való, mert az ellátás színvonalát rombolja, és neki magának is több kárt okoz, mint hasznot hozhat, főleg kábítószer-függők között. Tipikus példa: a 17 éves füvező kisfiú bekerül egy rehabra, 30 éves opiátfüggők közé. Ő nem oda való, és csak egy negatív tanulásba kezd, a kíváncsisága hajtja egy ideig, utána elmegy, és a tanultak alapján igyekszik kipróbálni az opiátokat.

- Bejutva a terápiára, mire számíthat a használó egy megszokott menetrend szerint?
- Az előgondozás után bekerül a bentlakásos terápiába, Kovácsszénájára, egy pici baranyai faluba, Pécstől 25 km-re. Festői környezetben, ’nagyon jó hangulatban’ telnek ott a napok. A bentlakásos rész 8-10 hónapig, van, hogy 1 évig tart, ami az egyéni felépüléstől is függ, s a befejezésének idejéről a klienssel közösen döntünk.

***

1 A Mérföldkő Egyesület honlapja: http://www.merfoldkorehab.hu/index.html, rehabilitációs otthonának elérhetőségei: 7678 Kovácsszénája, Fő u. 24.; telefon: (72) 498 791, (30) 530 4993; e-mail: merfoldko@t-online.hu.

201

1. táblázat: Terápiás folyamat lépcsői
Forrás: merfoldkorehab.hu, letöltés: 2011. 06. 01.
„A terápia menete röviden:

Bekerülés: telefonon, majd írásos önéletrajz e-mail útján történő egyeztetés után személyes elbeszélgetés után születik meg a döntés. A felvételi elbeszélgetés során fokozott figyelemmel kísérjük a jelentkező motiváltságát, leállási szándékának önkéntességét.

Izolációs időszak: Sikeres felvételi után a kliens első 60 napja teljes izolációban telik. Nem fogadhat telefont, levelet, látogatót. Elsődleges feladata a beilleszkedés, a terápiás közösség szabályainak elfogadása, azok alkalmazása, a csoportterápiás foglalkozásokon való aktív részvétel. Mindezek sikeres abszolválása után a terápiás közösség – kliensek és a szakmai stáb - dönt arról, hogy a következő időszakba – középidőszak - léphet-e. Amennyiben a közösség ezt nem támogatja, úgy a kliensnek távoznia kell az intézményből, amennyiben a közösség támogatja úgy folytathatja a terápiát.

Középidőszak: 60. nap - 150. nap: az izolációs időszakból kikerülő kliens a közösség teljes jogú tagjává válik. Felelősségeket vállal a közösség szolgálatában (napos, felvételiztet), jogokkal rendelkezik (kapcsolatot tarthat hozzátartozóival, önsegítő közösségek gyűléseire járhat, adaptációs szabadságra mehet). Ezen időszak sikeres megléte esetén a kliens – a közösség jóváhagyásával - elkezdheti tervezni a terápia utáni életét és az ún. reintegrációs időszakba kerül, amely során fokozatosan építkezik ’kifelé’, munkát keres, hivatalos iratait rendezi, megkezdi beilleszkedését a társadalomba.”

***

- Mi történik, amikor valaki sikeres terápia végén kerül ki?
- A bentlakásos fázis után szervezett utógondozás kezdődik; immár egy Pécsett működő félutas házba lehet költözni, ami nyitott intézmény, a használó ottléte önellátásra épül, és választható segítség. Azt hozzá kell tenni, hogy mi támogatjuk, ha a terápiát végző ember, kiköltözve Kovácsszénájáról, nem kerül, illetve nem rögtön kerül vissza gyakran diszfunkcionális családjába, hanem itt marad még egy fél évet, háromnegyed évet, vagy akár hosszabban. Pécsett, szerencsére, elég kedvező a klíma a felépülő függők számára, a környéken található több rehabilitációs otthon, több félutas ház, drogambulancia, közösségi ellátások, nem beszélve a nagyon erős önsegítő közösségekről, lásd az NA (Névtelen Drogfüggők), vagy az AA (Anonim Alkoholisták) jelenlétét. A mi félutas házunkban 6 hónaptól 1 évig lehet tartózkodni, de ide csak az kerülhet, aki a terápia után már dolgozik, vagy tanul, kezdetét vette a társadalmi reintegrációja, illetve valakinél csak az integráció, mert még sohasem volt a társadalom „normális” tagja. Ekkor lehet megtanulni a pénzt beosztani, munkába járni és sok mást, amit először tapasztalni kell, hogy később alkalmazni lehessen.
Nagyjából így néz ki a rehabilitáció folyamata, három lépcsőben: előgondozás, maga a bentlakásos gondozás, majd utógondozás. Ennek az időtartama egy klasszikus, szép terápia esetén, nagyjából 18 hónap. Van, akinél ez tovább tart, van, aki többször nekifut és akkor még tovább tart, de az egyéni sajátosságokat messzemenőkig figyelembe tudjuk venni.

- Amióta működtök, hány nő fordult meg nálatok?
- Mi, Kovácsszénáján, 2002. október 14-én nyitottuk meg az intézményt, azóta 290 ember került be az ellátásba, és - mint mindenütt - nálunk is van lemorzsolódás. Arra törekszünk,

202

hogy ez a természetesnek mondható kihullás a terápia minél hamarabbi szakaszában következzen be, tehát hogyha valaki nem akarja végig csinálni, akkor ne tegye, vagy ha valaki nem odavaló, menjen el, amint ez kiderül. Ekkor vagy mi küldjük el, vagy ő megy magától.
A bejutott 290 emberből körülbelül 70 fő az, aki befejezte a terápiát, klasszikus módon,
„programzáróval”. A rehabilitációban a nemek közötti megoszlás, mint ahogy - tudomásom szerint - az addiktológiai ellátások más részeiben is, nagyjából 70-30%-os, azaz a drogbetegek 70%-a férfi, 30%-a nő. Ez a mi tapasztalatunk is.

- Mennyire sikeresek a nők egy férfitöbbségű közegben?
- Nálunk eddig a felvettek közül 13 nő fejezett be sikeres terápiát. Nagyon fontos elmondani róluk, hogy mindegyikük talpon van! A tőlünk távozók többsége itt maradt Pécsett, velük gyakran napi vagy heti rendszerességű kapcsolatot tartunk. A férfiaknál is magas, 80% fölötti a megmaradási arány, de a Kovácsszénáján végzett nőknél 100%.
Ugyanakkor nehezebb egy férfitöbbségű közösségben egy nőnek a terápiát elvégezni, aminek számos oka van. Az itt lévő emberek hosszú hónapokon át minden nap egymást látják, gyakorlatilag együtt élnek, és ezen belül óhatatlanul mennek a nemek közötti küzdelmek, de ha komoly számbeli fölényben is vannak a férfiak, és van olyan terápiás időszak, amikor van 13 fiú és 1 lány, mert épp így alakul, akkor egyoldalúak a viszonyok, és az együttműködés elsajátítása nagyon szép és gazdag munkát tud jelenteni mindenki számára.
Azt látjuk, hogy a nők azért nehezebben küzdik végig a terápiát, de ha megküzdik, akkor utána mindig talpon maradnak. Nem tudom, valami genetikai történet-e ez, vagy csak a kovácsszénájai lányokra jellemző? Mondjuk, ez a 13 ember még nem olyan nagy merítés, de azért mégis évtizedes tapasztalat.

***

2. táblázat: A rehabilitációs otthon napirendje
Forrás: merfoldkorehab.hu, letöltés: 2011. 06. 01.

A rehabilitációs otthon napirendje
7:00 ébresztő
7:00 - 7:45 kávé, takarítás
7:45 - 8:00 reggeli találkozó (a nap tevékenységeinek megbeszélése)
8:00 - 9:00 reggeli

9:00 - 10:30 csoportterápiás foglalkozás
(visszaesés-megelőzés, betegségtudat, érzések, drogkarrier, család, kapcsolatok, változás, zene, pszichodráma)
10:45 - 12:00 fizikai munka (kertészkedés, favágás, kisebb-nagyobb ház körüli tevékenységek)
13:00 - 14:00 ebéd, kávé
14:00 - 15:30 fizikai munka, vagy sport
16:00 - 17:30 csoportterápiás foglalkozás
17:30 - 18:30 szabadidő
18:30 - 19:00 vacsora
19:00 - 20:00 szabadidő

203

20:00 - 21:00 napzáró csoport
21:00 - 22:00 szabadidő
22:00 takarodó
23:00 lámpaoltás

***

-Miért kezeltek együtt férfiakat és nőket, amikor a rehabok többségében nem ez a gyakorlat?
-Divatos kérdés, hogy kell-e specializálni nemek szerint az ellátást. Én azt gondolom, hogy nem. Speciális női vagy férfi otthonokat létrehozni, szerintem, tévút. Én inkább a koedukációban hiszek, meg azt is tapasztalom, hogy ez sokkal működőképesebb, mint az úgynevezett speciális intézmény esete, mert a rehabilitációhoz, vagy a habilitációhoz hozzá tartozik a másik nemmel való viszony átalakítása, átrendezése, a másik nemnek a megismerése is. Ezt nem lehet, mondjuk, egy kommunikációs tréninggel helyettesíteni. Azok az intézmények, amelyek csak férfi vagy csak hölgyeket fogadnak be, félnek a - terápiás időszakban kötelező - szexuális absztinencia megszegésétől, semmi más gondjuk nincs. Tagadhatatlan, hogy ennek a veszélye folyamatosan fennáll. De azt gondolom, hogy egy jó ellátás a férfi és a nők közötti interakciókat is a terápia részévé tudja tenni. Nem vagyok túlságosan naiv: Kovácsszénáján az elmúlt közel egy évtizedben előfordult a szexuális absztinencia megszegése, de egy kezemen meg tudom számolni, hány esetben. Ennek mindig megvolt a maga következménye: az érintett embert elküldtük. Ugyanakkor ez is egy tanulási folyamat, például arról, hogy a „rehab-szerelmek” hogyan érnek véget: általában kudarccal. Nagy tanulópénzt fi akik elmennek, és nagy tanulság ez az ottmaradóknak is.

- Férfiak és nők mindent együtt csinálnak a terápiában, vagy van, ami a női nemre jellemző feladat?
- Többnyire együtt, de nem mindent: vannak férfi és női csoportfoglalkozások, amikor csak a lányok vannak együtt lány segítőkkel, illetve a fiúk fiú segítőkkel.
Nem kizárólag, de inkább a nőkre jellemző a prostituálódás. Legalábbis a nálunk lévő szerfüggő lányok 80-90%-a érintett ebben; a prostituálódás arányára nincs empirikus adatom, de a személyes ismereteimből tudok következtetni. Azt, gondolom, nem nagyon kell ecsetelni, hogy egy pár éves prostituálódás után milyen lelkiállapotokban lehet egy nő. Ezzel nekünk nagyon intenzíven kell dolgoznunk a lánycsoportokon. És itt nagyon fontos a koedukáció! Ugyanis a lányok a terápia elején automatikusan ezt a szerepet viszik tovább: ők a prostituáltak. A fiúk közül pedig sokan automatikusan felveszik a strici szerepet, és valahol erről is szól a terápia, hogy a fiúknak meg kell azt tanulni, hogy nem minden lány eleve prostituált, a lányoknak pedig meg kell azt tanulni, hogy nem minden fiú eleve strici. És ez több-kevesebb sikerrel át is megy a terápia végére.

- Egy női csoporton mit lehet kezdeni a korábbi prostitúciós élményekkel?
- Női munkatársaim összefoglalója szerint, a csoportokon, ahogy a résztvevők valamelyest tisztulnak már a rehabilitáció alatt, egyre erősebb szégyent éreznek az előzmények miatt. Mivel aktuálisan a szégyent nem nyomják el különféle drogokkal, megpróbálnak vele józanul kezdeni valamit, ami nem mindig sikerül. Sokan ekkor el is mennek a terápiából: nem bírják elviselni magukat. Viszont nagyon sokat segíthetnek a régebb óta terápián lévő nők, akik ilyenkor megnyugtathatják az újakat, hogy az ő cipőjükben is ugyanaz a kavics van. Az egyik irány tehát az, hogy van egy nagyon erős szégyen és undor önmagamtól, nem szeretem önmagamat.

204

És van egy másik tipikus hozzáállás: aki sztorizik a szexuális teljesítményével, sőt magával a prostituálódással is, nemcsak a női csoportban, hanem azon kívül is. Ez utóbbi inkább arról szól, hogy valaki a férfi társait a terápiában hogyan tudja befolyásolni.

- Miért fontos a teljesítmény hangsúlyozása?
- Egy terápiás közösség, nálunk általában 14-16 fővel, ugyanúgy hierarchizálódik, mint minden más közösség. Az a nő, aki a teljesítményével kérkedik, rendszerint kinézi magának az alfahímet, az alfahímre rárobban, és akkor bevédeti magát, vagy igyekszik, hogy a könnyebb reszortokat kapja a napi munkában.

- Melyik hozzáállás „illik” inkább a terápiába?
- Az elsővel egy kicsit könnyebb dolgozni, a második, tehát ez a „szívesen lennék az alfanőstény az alfahím mellett”, annyira nem szimpatikus. Viszont ezekben a helyzetekben nagyon ritkán van szükség segítői beavatkozásra, a problémákat a terápiás közösség önmaga is képes kezelni.

- A szexualitással kapcsolatos visszaélés, vagy kimondottan az erőszak elszenvedése jellemzően „csak” felnőttkorban, vagy már korábban is jelentkezik?
- Lányok esetében a családon belüli erőszak szinte mindenkinél előfordult, de a fiúk felénél is. Talán minden itt kezdődhetett: egy abszolút diszfunkcionális családnál. Az erőszakos családi események nagyjából a terápia második-harmadik hónapjában jönnek elő. (Párhuzamosan próbáljuk a szülőket és más családtagokat is bevonni, de ez általában zsákutcába vezet. A családtagok elutasítóak, nem hajlandók együttműködni velünk, tagadják a saját szerepüket a kialakult problémában. Vagy éppen ők mondanák meg, hogyan kell terápiát végezni, amire meg mi nem vagyunk nyitottak.)
Az erőszaktétel történetét meghallgatni a terápiában mindenki számára megrendítő. Mi azt képviseljük ebben a helyzetben, hogy „örülünk, ha megosztod velünk a problémádat, és örülünk, ha megtisztelsz minket a bizalmaddal”, de ezt majd később kell kezelni, ha a józanságod megfelelő szintre jutott.

***

3. táblázat: A Kovácsszénáján működő rehabilitációs otthon eredményessége
Forrás: merfoldkorehab.hu, letöltés: 2011. 06. 01.

„Eredményesség

A terápiás intézmények kétféleképpen is kiszámolhatják a felépülési mutatójukat.

Meghatározhatják a terápiára bekerültek számához viszonyítva, illetve a terápiát sikeresen befejezők számához viszonyítva is. Általában azt a mutatójukat publikálják, amely szerint eredményesebbnek tűnik a munkájuk.

Intézményük kétféle felépülési mutatója, 2002. november - 2008. december 31. (6 év) közötti időintervallumot vizsgálva:

1. Felépülési mutató a terápiára bekerültek számához viszonyítva:
• A fenti időszak alatt a terápiába bekerült kliensek száma: 213 fő;
• A jelenleg terápiában lévő kliensek száma: 16 fő, tehát a vizsgált tömeg: 213-16=197 fő;

205

• Közülük absztinens: 49 fő (Folyamatos utánkövetés, vizsgálat: telefonon, személyesen);
• A fenti adatoknak megfelelően, tehát a intézményükben a vizsgált időszakban a felépülési arány: 25%-os volt.
• Összehasonlításul: a hasonló modellben dolgozó intézményekben a felépülési mutató 17-18%-os.
2. Felépülési mutató a terápiát elvégzők számához viszonyítva:
• Terápiát elvégzők száma= 43 fő;
• Absztinens: 36 fő (itt csak azok az absztinensek számítanak, akik el is végezték a terépiát);
• A fenti adatoknak megfelelően, tehát a intézményükben a vizsgált időszakban a felépülési arány: 83%-os volt.”

***

4. táblázat: A Kovácsszénáján működő rehabilitációs otthon eredményessége 2010-ben
Forrás: Kiss András személyes közlése

2010-ben Kovácsszéjárára
• 38 főt vettek fel, akik közül
• 13 fő végzett sikeres terápiát.

***

- Hogy látod, a Kovácsszénájára érkezők érzelmileg mennyire képesek kezelni azt az erőszaktömeget, amit sokan közülük megéltek?
- Itt felmerül a női és férfi identitás kérdése, legalábbis amennyiben mindenki nőként és férfiként aposztrofálja a terápiába bekerülő embereket. Ide viszont kisfiúk és kislányok jönnek.
Sajnos igaz, és minél inkább haladunk előre az időben, annál inkább, hogy a mai gyerekek már nagyon korán kezdenek el használni. Annak idején, mondjuk egy évtizede, 17-18 évesen próbáltak ki egyáltalán szereket: füvezgettek, partidrogoztak stb. És a húszas éveik elején bátorodtak fel. Ma 11-12 éves kor, amikor elkezdődik a partidrog, az alkohol, és nincsenek lépcsők. Régebben azért eltartott néhány évig, amíg valaki eljutott, ha eljutott, mondjuk, a heroinig, vagy a kokainig. Ma nem így van. Ma azt látjuk, hogy 12- 13 éves gyerekek abszolút kész függőként tudnak működni. Azért, hála Istennek, ez nem mindenkire igaz, de az teljesen nyilvánvaló, hogy nagyon hamar kezdik és nagyon rövid idő alatt eljutnak a mélypontokig.
Mármost egy 11-12 éves kislány, aki abszolút nincs még képben magával, a világgal, el lehet képzelni, hogy szerhasználóként milyen lelki állapotba jut 19-20 éves korára, hova jut el a nőiségével, meg a női szereppel. Itt tényleg fontos, hogy a személyiségfejlődés a szerhasználat napi rendszerességűvé válásával gyakorlatilag megáll, tehát hozzánk lényegében egy gyerek érkezik meg, aki - értelemszerűen - a traumáit sem tanulta meg felnőtt módon kezelni.
Lányoknál tipikus, hogy az apjukkal elég problematikus a viszonyuk. Az apát egyfajta bűnöző figurának látják, mármint a családon belüli viselkedése miatt. Az édesanyjukkal azonban tudnak azonosulni, és ebből adódóan a többi férfihoz való kapcsolatukat is nagyjából hozzá hasonlóan formálják. A végén ez egy beteges, és hihetetlenül nagy szeretetéhséggel jellemezhető helyzet lesz, amivel nekünk dolgoznunk kell.

206

- Milyen eszközökkel próbáltok változtatni?
- A terápia elején, amikor még nagyon mélyreható ismereteket nem óhajtunk adni, egyszerűen közöljük a szabályainkat, amiket tudomásul kell venni. Például semmilyen ékszert nem hordhatnak a lányok, nem festhetik a hajukat, nem hordhatnak feszülős, tehát a testet kiemelő ruhákat, a hajukat össze kell fogni, a derékon meg kell kötni egy pulóvert, tehát a nőiességet nem hangsúlyozhatják. (Nos, már odáig is eljutottunk, hogy a lányok strandolásnál is pólóban voltak. De ez csak egyszer fordul elő, mert ez rosszabb volt, mintha fürdőruhában lettek volna. Ez inkább egy segítői túlkapás volt.) Ez azért fontos, mert ezek a lányok az „utcát” viszik tovább, azt ahonnan ők érkeztek, és ahol szexuális tárgyként működtek.
A szexualitás és a szeretet náluk nem feltétlenül vált külön, sőt, sokan azt gondolják, hogy akivel lefekszenek, vagy akinek ilyen irányú szolgáltatást nyújtanak, az szereti őket. A stricik ezért is tudják ezeket a lányokat folyamatosan, éveken át kihasználni: a hamis nagy szeretettel, és ígéretekkel, hogy majd feleségül foglak venni, csak még egy kis pénz kell. Ezeket a dolgokat újra kell értékelni.

- Találkoztok-e Kovácsszénáján táplálkozási zavarokkal?
- Egyre gyakrabban. Nem gondolom, hogy ennek kezelése a mi terepünk, bár nem is látok erre alkalmas más intézményt sem. Inkább mindenki próbálkozik a kezelésével. Pedig ez fájdalmas történet, mert talán több esetben végzőik halállal, mint a szerhasználat, csak sokkal tovább tart, ezért nem annyira látványos a mortalitás.
Mindenestre megjelenik a terápiában is: ha valaki bejön a rehabra, akkor rátör a hihetetlen éhség, felhízik, de akkor már megint nőként szeretne lenni, és akkor kezdődik a klasszikus fogyókúra. Erre figyelünk, és a kezdettől próbáljuk kezelhető keretek között tartani. Mert ez külön játék: külön diétával, külön igényekkel. Mi a józan paraszti észre apellálva, elmondjuk, mennyi étel van, az hány kalória, és azt kell beosztani, más nincs.

- A bekerülő nők egy része anya, ugyanakkor az anyai szerep betöltése az aktuális állapottól nagyon messze van. Nem okoz ez túlzott feszültséget?
- Sok édesanya érkezik hozzánk, aki maga mögött hagy egy vagy több gyereket. A szerhasználat során az ő anyaságuk nem létezett; egy becsületes függő, a függőségének él, és nem az anyaságnak.
A józanodás első heteiben, amikor valaki tisztulni kezd, előjön, hogy „vannak gyerekeim”. Igazából nincs egészséges kötődése, hiszen van, hogy évek óta nem látta a gyerekeit, vagy ha látta, akkor jobb lett volna, ha nem látja…, ki- és belépkedett a gyerekek életébe. Itt aztán előjön egy nagyon kemény bűntudat, lelkiismereti válság, és megint szülő szeretne lenni. Olykor ezért elhagyja a rehabilitációt. Megint belép a gyerek életébe, egy hétig, egy hónapig tiszta tud maradni, utána visszaesik, mert, és ez az élet rendje, ő még nincs felkészülve az anyaságra.
Nekünk azzal van feladatunk, hogy helyre tegyük, az érzései bármennyire is vinnék őt, még ha valaha volt is anya, és utána lett függő, vagy már függő volt, és közben szült gyereket, de anyaként soha nem működött, most maradjon itt, ne menjen el! Maradjon, amíg képessé válik önmagát szeretni! Egyébként a terápiáknak ez a lényege, és a lányoknál meg főképp, hogy először légy felelősségteljes önmagaddal szemben, csináld végig a terápiát, és ha majd önmagaddal szemben felelősségteljes tudsz lenni, tudod magad normális módon szeretni, akkor majd tudsz például a gyerekeiddel is foglalkozni. Szépen, lépcsőzetesen, először vasárnapi anyukaként. Azután egyszer vissza is kaphatod, ha már másol helyezték el őket. Nem tisztem megítélni, mi zajlott le a gyerekekben, amíg az anyuka használt, de azt látom, hogy azok a nők, akik betartották a sorrendet, azoknak helyre jött a kapcsolatuk a gyerekeikkel.

207

Kováts Virág

Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány

Történetünkről

1996-ban alapítottuk meg a Kék Pontot. Akkor úgy ítéltük meg, hogy Magyarországon hiányoznak az olyan intézmények, ahol komplex módon, egy intézmény keretében, összehangoltan nyújtanak egészségügyi, szociális és jogi szolgáltatásokat a pszichoaktív szerhasználó klienseknek. Véleményünk szerint a szerhasználókat nem lehet pusztán orvosi esetként kezelni, hiszen sokféle problémájuk lehet, amivel foglalkozni kell. Azt is hittük, hogy nem „gondozni” kell ezeket a klienseket, hanem a felépülésüket segíteni, támogatni őket a jobb életminőségük elérésében. Az alapításkor is úgy gondoltuk, hogy ha egy szerhasználó nem akarja abbahagyni a szerhasználatot, akkor is foglalkozni kell vele, csökkenteni kell a szerhasználat ártalmait.
Ezekhez a célokhoz olyan szervezeti formát kerestünk, amely alkalmas konkrét feladataink ellátásához, így hoztuk létre a Kék Pont Alapítványt, mint nonprofit, civil, nem- kormányzati (NGO) szervezetet. 1999 óta közhasznú alapítványként működünk.
Jelenlegönkénteseinkkelegyüttközel50munkatársunkdolgozikkétdrogambulanciánkon, prevenciós munkacsoportunkban és különböző ártalomcsökkentő programjainkban.

A „kékpontos” filozófiáról

Tevékenységeink, projektjeink kialakításakor és fejlesztésekor kiemelten nagy figyelmet kap az a tény, hogy ma még a drogfogyasztók egy különösen stigmatizált társadalmi csoportot alkotnak. Érdekeik komplex védelme, és - hosszabb távon - a velük kapcsolatos társadalmi attitűdváltás egyaránt célunk. Szakmai szemléletünk fontos eleme, hogy a szenvedélybetegségekhez való viszonyunkban nem teszünk különbséget legális és illegális szerfogyasztás között. A Kék Pont fontos feladatának tekinti a Magyarországon nagy tömegeket érintő, mégis sokszor elbagatellizált alkohol- és nikotin-ártalmak, illetve a köztudatba csak az elmúlt időszakba bekerülő viselkedési addikciók (munkafüggőség, játékszenvedély, internetfüggőség, étkezési zavarok stb.) kezelését.

Ambulanciáink

A Kék Pont Alapítvány jelenleg két ambulanciát működtet Budapesten. Központi ambulanciánk kezdetektől fogva a IX. kerületben található, 2006 vége óta pedig már a
III. kerületben is jelen vagyunk. Mindkét intézményünkre jellemző, hogy a hagyományos
„fehérköpenyes” egészségügyi ellátás helyett, multidiszciplináris team fogadja klienseinket, a következő komplex szolgáltatásokkal: szociális munka, egyéni esetkezelés, szociális ügyintézés, pszichiátriai segítségnyújtás, gyógyszeres kezelés, pszichológiai és életvezetési tanácsadás, információnyújtás a drogokról, állapotfelmérés, elvonást követő, illetve visszaesést megelőző utógondozás, ambuláns rehabilitáció, visszaesés-megelőző csoport, jogsegélyszolgálat, konzultáció (egyéni és családi). A felépülés előmozdítása érdekében

208

elsősorban az addiktológiai konzultációt, mint speciális segítő folyamatot használjuk.
Legfontosabb feladatunknak azt tekintjük, hogy bizalmi légkört és személyes kontaktust alakítsunk ki a segítségre szorulókkal, információkat adjunk a központ és más kezelőhelyek szolgáltatásairól. A konzultációban nemcsak droghasználók, hanem családtagok, rokonok és barátok is részt vehetnek.

Alkoholbetegek korai kezelésbevétele

Munkánk hosszútávú célja az alkoholprobléma korai fázisban történő felismerése, a legcélravezetőbb beavatkozási stratégiák megválasztása és alkalmazása. Célunk, hogy az alkoholproblémával élők és családtagjaik, továbbá az alkoholproblémával és munkanélküliséggel, illetve hajléktalansággal küzdők számára a pszichoszociális rehabilitáció széles tárháza váljon hozzáférhetővé, elsajátíthassanak olyan készségeket, amelyekkel maximalizálni tudják életminőségüket. A józanság megtartása mellett váljanak képessé személyes céljaik megvalósítására, a tanulásra, a munkavégzésre, a munka világában való megmaradásra stb.
Céljaink elérése érdekében elsősorban a háziorvosokra támaszkodunk (szűrő, értékelő, valamint rövid intervenciós módszerek megtanításával), akik alkoholbetegeiket maguk látják el, vagy hozzánk irányítják.

Prevenció a Kék Pontban

Prevenciós munkacsoportunk iskolai és iskolán kívüli megelőző programokkal, illetve
akkreditált képzésekkel foglalkozik.
Az iskolai prevenciós munka során, a hatékony megelőzés érdekében elsősorban hosszútávú, lehetőség szerint a tanév egészére kiterjedő együttműködésre törekszünk az oktatási-nevelési intézményekkel. Szisztematikusan felépített prevenciós foglalkozásainkon a kamaszok életkori sajátosságainak és igényeinek megfelelően, a frontális előadás módszerét kerüljük. Programjainkon, az információátadáson túl, a fiatalok bizalmára és érdeklődésére építve, interaktív módon, közvetlen stílusban, a személyes érdeklődést kielégítve tárgyaljuk a szerfogyasztás témáját. Prevenciós teamünk fiatal tagjai egészségügyi, szociális, jogi kérdések megvitatására egyaránt fel vannak készülve. Igény szerint, segítünk az intézményi drogstratégia és akcióterv kialakításában, a helyi drogkoordinátori team felállításában. Tapasztalataink szerint, a kamaszok érzékenysége, a pedagógusok leterheltsége, a tanári titoktartási kötelezettség és az iskola vezetőségére sokszor nyomasztó teherként nehezedő szülői elvárások indokolttá teszik a külső, szakmai, civil szervezettel történő folyamatos együttműködést.
Iskolán kívüli prevenciós munkánk egyik saját módszertannal kidolgozott, komplex formája „EgészségIskola” Projektünk, amelyet 2006-ban indítottunk útjára. Az EgészségIskola egy újszerű, iskolán kívüli egészségfejlesztő program középiskolás korú fiatalok számára. A projekt kidolgozásánál az egészség fogalmának holisztikus megközelítésével éltünk, célunk az egészséges közösségek és az egészséges élet fogalomrendszerének hétköznapi környezetbe helyezése, a hosszú, kiegyensúlyozott és harmonikus élet esélyének növelése. Fontos számunkra, az emberiség modernkori fejlődésének megismerése, a jelenkori helyzet magyarázata, a jelenlegi, nem fenntartható fejlődés felismerése, építő jellegű kritikája. Célrendszerünkben az emberi egészség egy alap, amire a jövőnket építhetjük.
Az EgészségIskola tanárai, akik között szociológus, pszichológus, szociális munkás, esztéta és kommunikációs szakember is található, eltérően a megszokott tanárszerepektől,

209

soha nem fegyelmeznek, és nem büntetnek meg senkit. Munkánk arra a feltevésre épít, hogy a fiatalok akkor vonhatók be könnyen a komoly témák és feladatok tárgyalásába, ha valóban képesek vagyunk őket felnőttként, azaz komoly döntési felelősséggel rendelkező, dönteni tudó, kommunikáló emberként kezelni.
A tanórákon a diákok jobban megismerhetik azt a kort, amelyben élnek, teljesebb képet alkothatnak az őket körülölelő világ működéséről, az ebben megtalált saját szerepük felelősségéről. A témák feldolgozása során olyan értékek megismerését tűztük ki, amelyek a mértékletességet, a hasznosságot és a tudatosságot hívatottak erősíteni a hétköznapi élet színterein.
Az EgészségIskola a modernizmus és a fogyasztói világ jelen idejű fenntarthatóságát kérdőjelezi meg, és erről az alapról kiindulva generál olyan cselekvéseket, amelyek az egészségesebb életkörülmények és életfeltételek kialakulásához vezethetnek, segítve az alkalmazkodást a megváltozó gazdasági, társadalmi és éghajlati viszonyokhoz.
Az EgészségIskola tanárai a negyven perces tanórákon folyamatos párbeszédet indukálva, sajátos nézőpontokat, empátiát és kreatív gondolkodást remélnek a ma élő tizenévesektől, közös jövőnk alakítóitól. Többek között erre az igényre és a kamaszokra oly jellemző kritikai attitűdre épül kommunikációnk!
Az EgészségIskola jelenleg 11 modullal működik, amelyek közül alkalmanként 4
választható.

City Art Műhely (CAM): A lázadás művészeti klubja Békásmegyeren
A Kék Pont Alapítvány City Art Műhely – Lakótelepi Fiatalok Klubja elnevezésű programja 2009 februárjában kezdte meg működését. A célcsoport megkeresése és programba való bevonzása utcai munkával történt. Az első hónap második felében és márciusban rendszeresen felkerestük a szolgáltatás iránt érdeklődőket a kerület utcáin, közterein, rövid kötetlen beszélgetés keretei között ismertettük velük programunkat és elláttuk őket szóróanyaggal.
A lakótelepi fiatalok klubja koradélelőttől este kilencig tart nyitva (ez alól kivételt képez a szombat, amikor csak délután három órától tartunk nyitva). A reggel tíztől délutánig tartó időszakot főleg az iskola helyett csellengők számára tartjuk fent, ebben az időszakban korlátozzuk a szolgáltatások elérhetőségét, és a rendszeres iskolalátogatásra motiváljuk a fiatalokat. A lakótelepi fiatalok klubjának alapszolgáltatásai közül a betérő fiatalok az élménypszichológiai foglalkozást kísérték a fokozottabb figyelemmel. Ennek a foglalkozásnak a keretein belül kipróbálhatták magukat az utcai művészetek különböző formáiban. A papír alapra vázlatszerűen megrajzolt műveiket gipszkarton elemekre vihették fel graffiti festékkel, illetve az általuk kiválasztott mintából (melyeket elsősorban a technikai lehetőségeket kihasználva, az internetről kutattak fel) stencilt készíthettek és “kifújhatták” a helység falára. Kreatív foglalkozások keretében kipróbálhatták magukat a háztartásokban fellelhető alapanyagok (csempe, üveglap) szabad és kreatív felhasználásában, így ezeket speciális festékkel és segédeszközökkel a saját ízlésük szerint formálhatták meg. Szintén a kreatív foglalkozások keretei között, saját kezdeményezésükre megpróbálkoztak dalszöveg, illetve rapszöveg írásával. A program során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a fiatalokkal megkedveltessük, megismertessük a kerékpáros közlekedés előnyeit, hangsúlyozva azt, hogy a kerékpárra ne csak mint sporteszközre gondoljanak, hanem egy lehetséges közlekedési eszközre. Tekintsenek rá úgy, mint egy járműre, amit egyszeri költség megfizetése után minimális ráfordítással fenntarthatnak, és napi szinten használhatják kisebb-nagyobb hosszúságú távolságok megtételére.
Ami a szolgáltatással elért fiatalok számának és életkorának alakulását illeti, a nyitást követő három-négy hónapban a napi forgalom kb. 12-15 fő aktív részvételével alakult. Ők a

210

célcsoporton belül a fiatalabb korosztályt képviselték. Átlagéletkoruk 15 év, döntő többségük az általános iskolai tanulmányainak utolsó évében járt. Ez alól kivételt képez egy fő, aki az általános iskola 7. osztályos tanulója, illetve egy diák, aki középiskolai tanulmányainak első évét járta.
A team ülések során a szakmai stáb arra dolgozott ki módszereket, hogy a programot lehetővé tevő pályázatban vállaltaknak megfelelően, az idősebb korosztályt is elérje szolgáltatásaival. Ezt a szempontot vettük figyelembe az utcai megkeresések során, megcélozva a 16-20 éves korosztályt, illetve akár az ennél idősebbeket, 24 éves korig. Ennek eredményeit először június közepén érzékelhettük, az iskolai tanév vége felé, amikor a programban nagyobb számban megjelentek az idősebb korosztály képviselői. A szolgáltatással elért fiatalok összetétele így módosult: az átlagos életkor 16-17 évre emelkedett, nőttazoknakafiataloknakaszáma, akikiskolaistátusukattekintveközépiskolába, illetve szakiskolába járnak, a napi aktív forgalom pedig 25 fő részvételével alakult az év második felében. Kialakult egy olyan réteg, akik életformaszerűen használják a CAM-ot, az iskolából ide érkeznek, és este kilenckor hagyják el a helyet. Az eddigi tapasztalatok alapján, a legnépszerűbb tevékenységek közé tartozik a graffiti- és a stencilkészítés, míg a tematikus szakkörök látogatottsága csak az év második felében váltott ki nagyobb aktivitást a résztvevőkből: folyamatosan készülnek Békásmegyert bemutató videóink, rapszövegeink. Azonban, ha valamilyen külső program során lehetőségünk volt kimozdítani a közösséget a betondzsungelből, annak is igen nagy sikere volt (például kerékpáros várostörténeti felfedező út szakkör, színház, Tilos Rádiós látogatása stb.).

Ártalomcsökkentés a Kék Pontban

Bár itthon már több mint 10 éve működnek ártalomcsökkentő programok, gyakori tapasztalatunk, hogy a politikusok és a közvélemény még mindig nem ismeri eléggé azok gyakorlatát, nem ismeri el azok létjogosultságát és jelentőségét. Az ártalomcsökkentés filozófiájának legfontosabb felismerése, hogy a drogmentes társadalom utópia, ugyanakkor klienseink és a többségi társadalom tagjainak biztonságosabb együttélése jogos elvárás! Közegészségügyi szempontból nélkülözhetetlen a fogyasztók biztonságosabb szerhasználatának segítése, hisz csakis a nekik felkínált rendszeres szociális kapcsolatban és egészségügyi kontrollal lehet esélyünk a HIV/AIDS- és hepatitisz-járványok, és a különböző nemi betegségek terjedésének megfékezésére. Miután az ártalomcsökkentés jóval költséghatékonyabb társadalmi feladat, mint az azok híján jelentkező, az egészségügyi ellátást többszörösen megterhelő igények, programjaink gazdasági szempontból is indokoltak, hiánypótlóak.
A Kék Pont ártalomcsökkentő munkája 3 nagyobb szakmai programon keresztül és több szintéren folyik: Party Service szolgáltatás, Kontakt Programok, Dzsumbuj Program.

Party Service és Mértékletesség Éve kampány: www.mertekletes.hu – Merj kevesebbet!
A kilencvenes években alapvetően megváltoztak a fiatalok szórakozási szokásai, a hazai elektronikus zenei szcéna is gyökeresen átalakult. Ma már a partik világában tapasztalt jelentős méretű rekreációs drogfogyasztás ténye egyre kevésbé tabu. A Kék Pont szinte azonnal reagálva az új igényekre, 1998 óta működteti Party Service szolgáltatását. A program célja hitelesen közvetíteni a parti- és diszkódrogok használatával kapcsolatos információkat, veszélyeket a partik helyszínén vagy a diszkókban, így csökkentve a fogyasztás okozta egészségügyi (fizikai, pszichés, szociális) ártalmakat. A PS program sajátossága és előnye, hogy képzett önkéntes munkatársaink maguk is a jellemző 17-25 éves partiba járó korosztályból kerülnek ki, jól ismerve a célcsoport szokásait, nyelvezetét.

211

Tagjaink közvetlenül a rendezvények ideje alatt és helyszínén adnak felvilágosítást, krízis esetben segítséget nyújtanak, a Kék Pont vagy más kezelőhely felé továbbirányítanak. A PS sátrában vagy bázishelyén lehetőség van a droghasználat káros hatásait csökkentő ingyenes folyadék, só, cukor és vitamin pótlására, míg a biztonságosabb szex érdekében óvszert adunk.
Az elmúlt években az Alapítvány a megváltozó szerhasználati trendekkel és a társadalmi jelenségekkel összhangban, az alapkoncepció megtartása mellett, egyre határozottabban mozdul el a szenvedélybetegség holisztikus szemlélete felé. A Mértékletesség Éve projekt ennek jegyében kívánja az ártalomcsökkentés, az egészségtudatos nevelés (megelőzés) témákat új tartalommal megtölteni, kiegészíteni.
A projekt célja a biztonságosabb szórakozás, biztonságosabb (legális és illegális) szerhasználat metodikájának minél szélesebb körű megismertetése. A hétvégente különböző tudatmódosító szereket használva szórakozó sok százezer fiatal számára kívánjuk megteremteni azt a fizikai és virtuális teret, ami témafelvető és katalizáló hatása révén elmozdítja őket a mértéktelen – és ebből következően mentálisan és fizikailag is káros
– szerhasználat irányából a biztonságosabb, tartalmasabb, mértékletesebb fogyasztási - és viselkedésminták irányába.
A 2009 elején meghirdetett kerülő kampány központi eleme a mértékletesség történelmi, filozófiai és gyakorlati aspektusait érthető, jól fogyasztható formában megmutató, közösségépítésre alkalmas professzionális honlap. A honlap regisztrált felhasználóinak száma 2009 év végére elérte a 350 főt, a felhasználók 60 százaléka használja rendszeresen a szerhasználati szokások megismerésére és a tudatos szerhasználat nyomon követésére alkalmas tudatnaplót.
A kampány dizájnelemei, főbb hívószavai, gondolatai - a Party Service már évek óta nagy elismertségnek örvendő ártalomcsökkentő pihenőpontjának szolgáltatásaival karöltve kialakított - Mértékletesség Tere névre keresztelt bázisunkkal a VOLT és a Sziget Fesztiválon vettünk részt, valamint a kampányt népszerűsítő információs pulttal további egynapos eseményeken mutatkoztunk be, több száz, illetve ezer fiatal bevonásával.

„Kontakt Programok”

A Kontakt Programok ártalomcsökkentő, alacsonyküszöbű szolgáltatások. Általános célkitűzés a VIII. és IX. kerületben életvitelszerűen vagy átmenetileg tartózkodó szerhasználó személyek elérése. Különös tekintettel azokra a magas kockázatú csoportokra, amelyek az intézményi ellátással szemben bizalmatlanok, illetve információhiány vagy szigorú szabály és elvárási rendszer miatt más programokból, szolgáltatásokból kiszorulnak. A programok ártalomcsökkentő szellemben működnek, céljuk a drogfogyasztók és közvetetten a társadalom és az egyén ártalmainak (fertőzések, halálesetek, egészségügyi többletköltségek stb.) megelőzése, csökkentése. Fontos cél a droghasználók egészségmagatartásának megváltoztatása (biztonságosabb szerhasználat, biztonságosabb szex stb.), steril eszközök és konzultációs lehetőség biztosítása, információ átadás, illetve további ellátóhelyekre irányítás, és a perifériára sodródás megakadályozása.

A Kontakt Programok által nyújtott szolgáltatások:

• Információadás: drogokról, ártalmakról, biztonságosabb szerhasználatról, szenvedélybeteg-, illetve hajléktalan-ellátó intézményekről;
• Tanácsadás: az ártalomcsökkentésre és az életvezetésre vonatkozóan, kiemelten a
fertőző betegségekkel összefüggésben (hepatitisz C, HIV/AIDS);

212

• Motiválás: a kliensek motiválása a viselkedésváltozásra, és a segítő szolgáltatások igénybevételére;
• Szóróanyag: szolgáltatásainkról, társszervezetek szolgáltatásairól;
• Ügyintézésben való segítségnyújtás: tájékoztatás a szociális és egészségügyi ellátórendszer keretein belül működő ellátásokról és kezelőhelyekről. Iratok beszerzésében, kérelmek kitöltésében való segítség;
• Krízisintervenció: azonnali beavatkozás veszélyeztető állapot esetén;
• Egyéni esetkezelés: rendszeres, 2-3 alkalomból álló segítő kapcsolat;
• Átirányítás: egyéb ellátások, társintézmények felajánlása, a kliensek szükséglete és motivációja szerint;
• Internethasználat: megtanítjuk klienseinknek a számítógép és az internet alapvető használatát, segítünk nekik állást, lakást keresni, különböző közösségi oldalakon rokonaikat, barátaikat megtalálni, ezáltal családi kapcsolataikat erősíteni;
• „Csere csak csajoknak”: speciális ártalomcsökkentő program a női klienseink
számára.

„Dzsumbuj” Program

A IX. kerület Illatos út-Gubacsi út által határolt területen, a 30-as években épült Dzsumbuj telepen projektünk 2004-es indításakor 600-an éltek, és az ott élők egyharmada gyermek volt. Az utóbbi években a telepen élők, jellemzően, vagy a jogcím nélküli lakók kilakoltatása, vagy a városrehabilitáció kapcsán kaptak nyilvánosságot. A többségükben komfort nélküli vagy félkomfortos lakásokban élő, halmozottan hátrányos helyzetű lakókat elérő programunk elsődleges célja, a Dzsumbuj Help-pel és a Drogprevenciós Alapítvánnyal szorosan együttműködve, a telepen élő szerhasználók ártalmainak csökkentése, különös tekintettel a női szerhasználókra. Szociális munkás munkatársaink heti két alkalommal, kerékpárral járnak a telepen, ahol lehetővé teszik az intravénás fogyasztók tűcseréjét. Ennek a fajta „házhozjáró” megkereső munkának azért is van nagy jelentősége, mert ennek híján célcsoportunk nagy eséllyel nem jutna el más tűcsere szolgáltatóhoz és kezelőhelyhez.
Az elmúlt években elindult IX. kerületi városrehabilitáció következében egyre több lakó kapott új lakást Budapest, illetve a kerület különböző területein. A telepen maradók életkörülményei viszont még katasztrofálisabbá váltak. A telep egyre inkább egy szemétdomb képét mutatja, ahová ki tudja, kik, és ki tudja, honnan, építkezési és háztartási hulladékot hordanak. Megszűnt a telep lakónak eddig szociális segítséget nyújtó Dzsumbuj Help és az általuk működtetett óvoda, jó pár éve megszűnt a háziorvosi ellátás is.

Kannabiszpont.hu

Kannabiszpont.hu projektünk, amelyet 2010-ben indítottunk útjára, Magyarországon egyedülálló szolgáltatásként, internetes terápiás lehetőséget kínál a problémás marihuána- használóknak. A 4 hetes online önsegítő módszerre épülő program elsődleges célja, hogy a hagyományos orvosi ellátást igénybe nem vevő kannabiszfogyasztók, anonim regisztrálókként, képesek legyenek csökkenteni vagy teljesen elhagyni a marihuána használatukat. Az internet nemcsak anonimitást nyújt, ami ebben a körben különösen fontos - hiszen sokszor például egyetemistákról van szó, vagy nagy presztízsű munkahelyek dolgozói az érintettek - hanem azért is jó eszköz, mert a net használata e csoport tagjai számára életvitelszerű. 2011-ben ezt a projektünket kiegészítettük online segítői szolgáltatással is, ami azt jelenti, hogy a 4 hetes programban elakadt használók, előre egyeztetett időpontban chates formában tudnak segítséget kérne, konzultációt folytatni egy

213

szakemberrel. A hiánypótló program a Magyar Telekom stratégiai partnerségével valósul
meg.

Külföldi kapcsolatok

A Kék Pont mindig hangsúlyt fektetett a külföldi jó gyakorlatok megismerésére, a hazai tapasztalatcserék mellett. Elsősorban olyan együttműködésekben vettünk részt, amelyek nehezen elérhető droghasználó csoportok segítő kapcsolatba vonását célozta:
• roma csoportok körében végzett drogprevenció: www.fsgg.org;
• mobil droghasználóknál: AC COMPANY Network: www.ac-company.org;
• különböző vulnerábilis csoportok droghasználóinál: CORRELATION Network www.correlation-net.org;
• a családi erőszak és az alkoholproblémák összefüggésében: DAPHNE-projekt: www.encare.info;
• a kortárs-segítés módszerét alkalmazva az elérés módszerében: INSIDE;
• vagy a partikultúra résztvevőinek segítésében: BASICS www.basics-network.org;
• Közép- és Kelet-európai Ártalomcsökkentő Network www.ceehrn.org.

214

Kováts Virág

Intravénás szerhasználók segítése alacsonyküszöbű programokban

A kábítószer-probléma a szélesen értelmezett társadalom problémája (Elekes 1993, Elekes - Paksi 2003; Paksi - Elekes 2003). Szenvedélybetegséggel és azon belül is drogproblémával küzdő emberek a tehetősek soraiból ugyanúgy kerülnek ki, mint a napról napra élő szegények marginalizált csoportjából. Ennek kapcsán gyakran hangzik el az a közhelyszerű megállapítás, hogy: „a drog nem válogat”.
Ez a tendencia megfigyelhető az intravénás szerhasználat szempontjából legkritikusabb alacsonyküszöbű2 szolgáltatásban, a tűcsere-programokban is. Bizonyos esetekben, például a Budapest VIII. kerületében található tűcsere-program esetében a földrajzi- és szociodemográfiai adottságokból kifolyólag felülreprezentált a létminimum alatt élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők aránya (Rácz és mtsai 2010). Ugyanez a tendencia figyelhető meg a szintén fővárosi Dzsumbuj Program tűcseréjében is.
Az intravénás szerhasználók alacsonyküszöbű programban való segítéséről e fenti két programban végzett munkám tapasztalatai alapján nyújtok áttekintést.

A szolgáltatás feladatai

Az alacsonyküszöbű szolgáltatások alapvető feladatai „drop in” („toppanj be”) jellegűek3, elsődleges céljuk az információnyújtás a szociális és egészségügyi ellátórendszer intézményeinek szolgáltatásairól (népkonyhák, szállók elérhetőségei, szűrővizsgálatok etc.). A „drop in” szolgáltatás lehetőséget nyújthat egy kis pihenésre, beszélgetésre, továbbá tisztálkodási, mosási lehetőséget biztosíthat azok számára, akiknek az ehhez szükséges körülmények nem adottak.
A tűcsere szolgáltatások elsődleges feladatai az ártalomcsökkentő információk átadása az intravénás szerhasználók felé, illetve a steril tűcsere-eszközök biztosítása a kliensek számára, a használt tűk begyűjtése a szerhasználóktól. Míg a steril eszközök beszerzésére akár más lehetőségek is adottak a szerhasználók számára - meg tudják vásárolni tűcsere- automatából, vagy akár patikából, amennyiben a patikus kiszolgálja őket injektorral - addig a használt tűk és fecskendők szakszerű elhelyezésére csak a tűcsere-programokban adódik lehetőségük a szerhasználóknak. Az ilyen jellegű használt orvosi eszközök ugyanis veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért igen veszélyes, ha azokat az intravénás droghasználók a használat után a kommunális hulladékgyűjtőkben helyezik el.
A használt eszközök visszahozatalát azonban több dolog is nehezíti. Elsősorban az, hogy a kliens szeretne minél előbb megszabadulni a használt eszközöktől, ugyanis azok bizonyítékok a kábítószer-használatra. A budapesti tűcsere-programok 2005-ben megállapodást kötöttek a BRFK-val, amelynek értelmében a szerhasználó egy úgynevezett klienskártyát kap a tűcserében és ennek felmutatása esetén a rendőrség nem indít eljárást,

2 Az alacsonyküszöbűség azt jelenti, hogy a könnyű elérhetőség érdekében anonim módon vehető igénybe, és nem vár el szermentességet a klienstől
3 Egy olyan program, amely úgy kínál egészségügyi és szociális szolgáltatásokat a betérő klienseknek, hogy közben alacsony elvárásokat támaszt velük szemben.
215

ha használt, illetve steril eszközöket talál a kliensnél az igazoltatás során. A klienseink beszámolói alapján, sajnos ez az együttműködés nem minden esetben valósul meg. Hallottunk olyan történeteket, amelyekben a rendőrök valóban nem indítottak eljárást, de elvették a kártyát a klienstől, illetve kidobatták velük a használt, vagy steril eszközöket a köztéri szemetesbe. Hallottunk olyan esetekről is, amikor a kártyától függetlenül eljárást indítottak. Természetesen olyan eset is előfordult, hogy nem indult eljárás és még az eszközök is a kliensnél maradhattak.
A tűcsere-programok másik fontos feladata, a veszélyes hulladék biztonságos megsemmisítésén túl, a kliensek szempontjából az, hogy az esetek nagy százalékában a kliensek első intézményi kapcsolata a tűcsere-programmal valósul meg. Az ezen programokat használó kliensek jellemzően nem motiváltak a szerhasználat abbahagyására, életvitelük, életmódjuk gyökeres megváltoztatására. Ennek több oka lehet, de véleményem szerint nagyon fontos tudatosítani azt, hogy klienseink a szerhasználatuktól függetlenül is társadalmunk marginalizált csoportjába tartoznak.
A bizalmi kapcsolat kialakulása egy nagyon lassú folyamat, amelynek több oka van. Egyrészt a tűcseréket használó kliensek jelentős része szégyelli, és ameddig tudja, titkolja szerhasználatát. Ez jellemző más szerhasználati módok esetében is. A szégyenre egy közlemúltban történt eseményt tudok felhozni példa gyanánt.Az egyik kliensünk regisztrációja során, amikor rákérdeztem a szerhasználat módjára, elsírta magát, úgy válaszolt: „a szégyen miatt”. Másrészt, mivel a többségi társadalom részéről erős előítéletekkel találkoznak, nehezen hiszik el, hogy vannak olyan emberek, segítő intézmények, akik nem ítélik el életformájukat és droghasználatukat, nem hiszik el, hogy mindenféle negatív következmény nélkül szeretnének segítséget nyújtani nekik. Az előbbi megállapításaim és a következőkben olvashatók személyes megfigyeléseimre alapulnak, amelyeket az elmúlt 10 év során tapasztaltam a Kék Pont Alapítvány Kálvária téri tűcsere-programjában, illetve a Drogprevenciós Alapítvánnyal együtt működtetett Dzsumbuj-programban.
Mindkét program, az intravénás szerhasználók egy speciális csoportjával foglalkozik, ugyanis klienseink közel 99%-a roma származású, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, funkcionálisan analfabéta, állandó jövedelemmel nem rendelkezik, lakhatási körülményeik többnyire siralmasak - a Dzsumbuj program esetében ez 24 négyzetméteres, fürdőszoba nélküli lakásokat jelent - az egészségügyi és szociális rendszerrel szinte egyáltalán nincs kapcsolatuk. Női klienseink többsége bántalmazott kapcsolatban él, egy részük szexmunkás.
A bizalmi kapcsolat kialakítását több dimenzióban segíthetjük elő. Egyrészt fontos, hogy a kliensek számára vonzóvá tegyük a programot. Ez részben megvalósulhat a kliensek életmódjához igazodó nyitvatartási idővel – a legideálisabb elérhetőség a napi 24 óra lenne, azonban sajnos ez eddig még nem valósult meg Magyarországon –, a tűcsere eszközökön túl egyéb tárgyi eszközök biztosításával, amelyek szintén az ártalmak csökkentését szolgálják, például tea, víz, óvszer, terhességi teszt, ruhaturkáló, internethasználat, vitaminok és egyéb ételadományok, formájában.
A bizalmi viszony kialakításában fontos elem, hogy az alacsonyküszöbű programokban biztosított az anonimitás a kliensek számára. A bizalmi kapcsolat mélyítésére jó lehetőséget adnak a mindennapos kontaktusok, amelyek kezdetben a „Hogy vagy?” kérdés megválaszolásában merülnek ki, azonban a kontaktusok számának növekedésével ezek a beszélgetések jelentősen elmélyülnek, a kliens egyre több információt oszt meg életéről. Megfigyeltük, hogy az elején „ventillációs” jelleggel oszt meg információkat, később kíváncsi a segítő véleményére, majd megfogalmazhatja a segítés iránti szükségletét is. Természetesen sok esetben nem alakul ki a bizalmi kapcsolat és a kliens csak a tárgyi eszközöket veszi igénybe a program használata során, azonban ez is egy fontos lépés,

216

hiszen ha steril eszközöket használ, növekedhet a tudása a biztonságos szerhasználattal kapcsolatban.
Azt gondolom, hogy egy ilyen programban való munkavégzés során nincs könnyű helyzetben egy segítő. Egyrészt nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a klienseket nem a saját, középosztálybeli értékrendünk felől kell megközelíteni, vagy legalábbis tudatosítani kell magunkban, hogy értékrendünk sok esetben nagyon eltérő a kliens értékrendjétől, többek között az eltérő szocializációs folyamatoknak köszönhetően. Fontos, hogy a kliens határozza meg az elérendő célt és a segítő ebben nyújtson neki segítséget. Másrészt a kliens leállással, szerhasználatának csökkentésével kapcsolatos motivációja az esetek többségében instabil és tiszavirág életű. Sokszor találkozunk olyan esettel, hogy a kliens leállási szándékot fogalmaz meg egy kisebb, vagy nagyobb krízis következtében. Ilyen krízis lehet például az, hogy nincs pénze drogot vásárolni, belefáradt az elvonásba, a hajszolt életmódba. Ilyen lehet például, ha megtudja, hogy hepatitisz-fertőzött, vagy ha túladagolás következtében meghal egy barátja, családtagja. Ilyen krízis lehet, ha a családja ismét kitette otthonról. Ezekben az esetekben azonnali segítségre - sok esetben varázspálcára - lenne szükség. Szinte lehetetlen, hogy azonnali időpontot kérjünk egy drogambulanciára vagy azonnali kórházi ellátást biztosítsunk.
Azt is érzékeltük, hogy a kliensek - a fentebb vázolt bizalmatlanság következtében
- nagyon nehezen fordulnak más intézményekhez, adott esetben az intézmény más telephelyeihez segítségért. Ezért ajánlott minél több szolgáltatást biztosítani a tűcserék falain belül, például orvosi tanácsadást, hepatitisz- és HIV-szűrést, jogi, illetve szociális munkással végzett konzultáció biztosítására. Ahhoz, hogy ezek a szolgáltatások jól működjenek, fontos a helyszín funkcióknak megfelelő elrendezése: a közösségi teret kisebb konzultációs, illetve orvosi szobák kell, hogy kiegészítsék.
Amennyiben megoldható, igazán hatékonnyá teszi a munkát, ha a tűcsere program utcai munkára épül, amelynek segítségével a klienseket a segítők el tudják kísérni egyéb szociális és egészségügyi szolgáltatókhoz. Erősödhet a bizalmi kapcsolat, ha a kliens saját életterében is megjelennek a segítők az utca munka által.

A szolgáltatást igénybe vevők

A szolgáltatást igénybe vevők többsége az alacsonyküszöbön keresztül érintkezik először a szociális ellátórendszerrel. Annak ellenére, hogy a létminimum alatt élők esetében jellemző lehet a rendszeres szociális segély, vagy egyéb pénzbeli juttatás igénybevétele az ellátórendszeren keresztül, az intravénás szerhasználatban érintettek esetén jellemző, hogy személyi okmányaik hiányosak, ezeknek az iratoknak a pótlása akár évek óta húzódik
– főleg az iratpótlás bürokratikusnak tartott folyamata miatt nem teszik meg a megfelelő lépéseket. Így iratok hiányában szociális segélyeket sem tudnak, vagy tudtak igénybe venni.

Nehézségek

Nincs könnyű helyzetben a segítő akkor sem, ha a kliens önmaga és szerhasználó társai előtt is szégyelli problémáit. Több alkalommal fordult elő olyan eset, hogy a kliens a tűcsere pultnál elsírta magát, mert élettársa megcsalta, bántalmazta vagy mert éppen visszaesett. A legtöbb ilyen esetben „instant krízisintervencióra” van szükség, mert a kliens siet, nem szeretne leülni beszélgetni, nem szeretné ha a programban bent lévő többi szerhasználó látná, hogy ő sír.
Azt gondolom, hogy különösen nehéz helyzetben vannak a programjainkat használó nők, hiszen ők még több előítélettel találkoznak, mint férfi társaik. Sok esetben a férfi

217

szerhasználók részéről is előítéletben részesülnek, hiszen „egy nő ne szúrja magát!” Fontos információ, hogy a két tűcsere-programunk kliensei majdnem 100%-ban önmagukat romának vallók, ami jelentősen erősíti a többségi társadalomban is tapasztalható hierarchizált női-férfi viszonyt. Nemrégiben egy férfi kliensünk megkérdezte tőlem, hogy rontottam-e már el ételt a főzés során. Miután igennel válaszoltam, nagyon megdöbbent és azt mondta, hogy az ő asszonya ilyen esetben elbujdokolt volna szégyenében.
Programjaink működése során tapasztaltuk azt a jelenséget, hogy férfi jelenlétében szinte lehetetlen a női klienseinket megközelíteni: köszönni is alig mernek, többségében lesütött szemmel állnak, nem ülnek le. A kódjukon kívül, sokszor csak annyit tudunk róluk, hogy ki az „uruk”. Ezt a problémát észlelve, 2010 márciusában létrehoztuk a Női napok a Kék Pontban című programunkat, amelynek működéséről, tapasztalatairól bővebben Barna Erikától, a könyv következő fejezetében olvashatnak, én most két rövid eset felvillantására szorítkozom.

Barbara esete

Barbara 50 körüli nő. A csajnap előtt is használta a programunkat. Hetente többször tért be hozzánk, viszonylag sok fecskendőt hozott, köszönt cserélt és már ment is. A csajnapnak is rendszeres látogatójává vált. Az elmúlt másfél évben a következőket tudtuk meg róla: 3–4 éve intravénás szerhasználó, 9. kerületben élt, rendezett körülmények között, felnevelt és iskolába járatatott 3 gyermeket. A 9. kerületi tömb rehabilitációnak köszönhetően, a 8. kerület Magdolna utca környékén kapott egy szoba-konyhás lakást. Ide már egyedül költözött, ugyanis a férje egy fiatalabb nőért elhagyta, a gyermekei családot alapítottak. Hamar az amfetaminhasználók között találta magát, kezdetben kávéban itta a speedet, de pár hónap múlva intravénás szerhasználóvá vált. Az elmúlt nagyjából fél évben, elkezdett különböző designer drogokat is használni. Élettársával problémás a kapcsolata. A férfi alkoholista, nem dolgozik és nagyjából egy éve van egy szeretője, azonban Barbarát nem szeretné elhagyni, mert kényelmes mellette az élete. Barbara próbálta a férfit kitenni a lakásból, a rendőrséget is többször segítségül hívta – eredménytelenül. Amint a rendőrség elmegy, a férfi visszatér. Mind érzelmileg, mind fizikailag abúzálja Barbarát. Barbara, hogy megvédje magát, egy külső rácsot is felszereltetett a bejárati ajtó elé, azonban élettársa a rácsot lefűrészelte. Élettársával való kapcsolata miatt Barbara elkeseredett és tehetetlen, egyre gyakrabban használ amfetamint. Leállni nem szeretne. Pár hónapja hozzájuk költözött Barbara enyhén értelmi fogyatékos öccse, aki szintén intravénás szerhasználó. Fix jövedelemmel egyikük sem rendelkezik. Anyagot úgy biztosítanak maguknak, hogy steril eszközöket és szúrási lehetőséget biztosítanak a lakásba, amelynek következtében „behívják” őket pár milire.
Barbarának többször javasoltuk, hogy vegye fel a NANÉ-val a kapcsolatot, de nem szeretne élni a lehetőséggel, mert egyrészt szégyelli történetét, másrészt azt gondolja, hogy ha a rendőrség nem tud neki segíteni, akkor más sem. Programunkat arra használja, hogy elmesélhesse életének újabb fordulatait. Örül, ha figyelünk rá, és ha meghallgatjuk. Ruhaturkálónkat is rendszeresen igénybe veszi.

Ivett esete

Ivett 25 év körüli intravénás szerhasználó nő. Kinézete nagyon ápolatlan, fogai hiányosak. Állapotos. Rendszeresen a barátjával érkezik, aki mellől nem mehet el, mindig csendben ül. Több alkalommal jöttek be úgy a programba, hogy a „Hogy vagy?” kérdése hallatán lesütötte a szemét, és nem válaszolt. Hosszas kerülgetés után sikerült először hármasban beszélgetnem velük. Ekkor kiderült, hogy a külvárosban élnek egy nyaralóban, Ivett a fiú

218

„barátnőjének” a testvére. Míg a „barátnő” börtönben ül, Ivettre a fiú „felügyel”, ami azt jelenti, hogy amíg a barátnő börtönben van, addig a húg dolgozik (szexmunka) a fiúnak. Ezután a beszélgetés után a fiú engedélyt adott Ivettnek, hogy a következő csajnapra eljöjjön. A csajnapon elmesélte, hogy 7 hónapos terhes. A gyermek apja a fiú testvére, aki szintén börtönben ül. Van már egy gyermeke, aki nevelőszülőknél él. Az előző gyermek kihordását végiganyagozta, orvosnál akkor sem volt, a gyermek ugyan kis súllyal, de egészségesen született. Nőgyógyászati vizsgálaton ennél a terhességénél sem volt. Viszont pár napja görcsöl a hasa, szerinte azért, mert jelentősen lecsökkentette az amfetamin használatát. Tájékoztattam arról, hogy a görcsölésnek rengeteg oka lehet, illetve elmondtam, hogy amfetamin használata esetén a babának lehetnek idegrendszeri problémái, nagy valószínűséggel koraszülés várható, illetve az „amfetaminos babákra” a kis súly is jellemző. Javasoltam neki, hogy keresse fel a Józan Babák Klubot, tájékoztattam az ott nyújtott szolgáltatásokról, közösen időpontot kértünk, azonban erre az időpontra nem ment el. Megbeszéltük, hogy a következő csajnapra összeszedünk neki némi gyermekruhát. Ivett a csajnapra megérkezett, de csak magának válogatott nadrágokat, az összekészített gyermekruhákat nem vitte el, mondván, nem tudja eltenni őket. Amikor rákérdeztem, hogy van a gyermeke, és hogy kérjünk-e új időpontot a Józan Babák Klub nőgyógyászához, kitért a válasz elől. Azóta nem találkoztunk vele.

Irodalom

1. Elekes Zsuzsanna (1993): Magyarországi droghelyzet a kutatások tükrében.
Országos Alkohológiai Intézet Alkohológiai füzetek sorozat, Budapest.
2. Elekes Zsuzsanna & Paksi Borbála (2003): Középiskolások alkohol- és egyéb drogfogyasztása. OTKA Zárójelentés.
3. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin és Rácz József (2006): Akezelésbe és tűcserébe jutás akadályai problémás droghasználók körében Budapesten. Addiktológia, 4: 319–341.
4. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin, Kaló Zsuzsa, Rácz József(2009): Droghasználók társadalmi kirekesztettségének vizsgálata - A kezelésbe jutás akadályai roma és nem roma, kezelésen kívüli intravénás használók körében Budapesten. Kutatási beszámoló.
5. Paksi Borbála & Elekes Zsuzsanna (2003): A középiskolások drogfogyasztása 2003- ban Budapesten. Helyzetkép és tendenciák. Addiktológia, 3–4: 275–305.
6. Rácz József, Márványkövi Ferenc, Melles Katalin és Vadász Viktória (2010): Út a túléléshez- Nyílt színi droghasználat és „belövőszobák” Budapesten. L’Harmattan Kiadó, Budapest.

219

Barna Erika

Női Napok Program

Speciálisan nőknek szóló szolgáltatásokat indított be 2010. március 7-én, a Nőnap előestéjén, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány szenvedélybeteg nőknek, szenvedélybetegek női hozzátartozóinak, és azoknak a nőknek, akik szeretnének többet tudni az elsősorban nőkre jellemző függőségek megelőzhetőségéről, kialakulásáról és a segítségnyújtás lehetőségeiről. Célunk az volt, hogy a most kizárólag női szakemberek vezetésével meghirdetett új szolgáltatások védett környezetet teremtsenek az érintett nőknek, és hogy az alapítvány szervezte nyilvános események hozzájáruljanak a nőket is érintő társadalmi stigmák felszámolásához. A programot a Fővárosi Önkormányzat támogatta, az első év (2010) tapasztalatairól szól következő beszámolónk.

A program előzményei, nemzetközi ajánlások

A Kék Pont Alapítvány Női Napok projektje olyan, Magyarországon hiánypótló, de a nemzetközi gyakorlatban ismert (UNODC 2008, Magee – Huriaux 2008, Pinkham
– Malinowska-Sempruch 2007), modellértékű kezdeményezés alapjait törekszik megteremteni, amely a női kliensek kezelésbe segítését támogatja, miközben elemei megjelennek a prevenciós programoktól a rehabilitációs szolgáltatásokig, a legkülönbözőbb színtereken. Szervezetünk komplex működési modelljébe illesztve, a programmal különböző női célcsoportokat szeretnénk elérni.
A korábbi és a 2009 decemberében elfogadott Nemzeti Drogstratégia is szorgalmazza a sebezhetőség figyelembevételének fontosságát, a kockázati csoport orientált megközelítéseket, illetve a veszélyeztetett csoportokra irányuló célzott, szelektív prevenciót. A pszichiátriai, pszichológiai és addiktológiai konzultáció, a szociális munka során szerzett tapasztalataink egyaránt jelzik, hogy a női kliensek más megközelítéseket és más módszereket igényelnek. A Kék Pont ambulanciáin és ártalomcsökkentő programjaiban megjelenő női kliensek száma kb. negyede–ötöde a férfi kliensek számának, de ez az arány nem tükrözi feltétlen a női érintettség valós mértékét. Miközben a szenvedélybetegekkel szembeni stigmatizálás ténye köztudott, és számos szemléletformáló program igyekszik ezen változtatni, a női szerfogyasztókkal szembeni társadalmi előítéletek, bár fokozottan erősek, a veszélyeztetett nők megszólítása mégsem elégséges. Kevés olyan szisztematikusan felépített hazai program ismert, s jellemzően azok sem a hagyományos egészségügyi-szociális intézményrendszerben vagy drogambulanciákon folynak, amelyek jellemzően a többség számára láthatatlan problémás szerfogyasztó és viselkedési addikcióktól szenvedőket, illetve a szenvedélybetegekkel együtt élő nőket hatékonyan képesek elérni. A veszélyeztetett nők köre nem homogén: halmozottan hátrányos helyzetű nők, szexmunkások, családon belüli erőszakon átesett, bántalmazott nők, szenvedélybeteg társukért, hozzátartozójukért aggódó feleségek és anyák, a súlyos önértékelési zavarokban szenvedő nők, az „öngyógyításba fogó”, nyugtatókon élő nők, a zugivók, a családbarát munkahelyeket csak a hírből ismerő, dolgozó nők, a pedagógusok. Sőt, akár a segítő szakmákat képviselő nők is idesorolhatók, az őket érő lelki teher és kiégési veszélyeztetettség okán! Az utóbbi évtized azon kutatásai is, amelyek a nők társadalomban megváltozott szerepét vizsgálják, igazolják a tényt, miszerint a patriarchális magyar társadalom elvárása, a hagyományos női szerepeknek való megfelelés és a társadalmi-gazdasági-kulturális változásokhoz való alkalmazkodás nagy feladatokat és kihívásokat jelentenek a nők számára. Különösen nehéz helyzetben vannak azok az érdekérvényesítésben gyenge, aluliskolázott, kiszolgáltatott nők, akik a nyolcadik és kilencedik kerületi programjainkban nagy számban megjelennek, vagy azok, akik dacára annak, hogy látszólag stabil problémamegoldói, támogatói szerepben élnek – a családi

220

rendszer mozgatórugói, a gyermeknevelés elsőszámú felelősei, de nem ismerik fel, vagy szégyellik felvállalni a problémájukat.
Az EMCDDA (Európai Drog Monitoring Központ) már 2009-es jelentésében, a Women’s Voices (Experiences and perceptions of women who face drug-related problems in Europe) dokumentumában hangsúlyozta a nők speciális gondozásának szükségességét, és külön fejezetet szentelt annak, hogy milyen társadalmi stigmák, szakpolitikák és gyakorlatok ismertek, amelyek megnehezítik a nők hozzáférését a szolgáltatásokhoz. A kötet összeállításában a Kék Pont is közreműködött. A következő öt probléma esetében tartották különösen fontosnak a nők elérését: drogfogyasztó gyerekek szülei által tapasztalt zavarodottság, elhanyagolás és szexuális zaklatás esetén, a gyermekgondozás és a „jó anyának” lenni elvárás nehézségeiben, a börtönökben lévő nők esetében, és a társadalmi stigmák, szakpolitikák ellensúlyozásában.
A külföldi programok közül egy ártalomcsökkentő program tapasztalataiból merítettünk ötleteket: a San Francisco-i Mission negyed „Ladies Night” (L.N.) program4 eredményeiből. Az L.N. program egy hajléktalanok és marginális lakáshelyzetű nők számára működtetett szolgáltatás gazdag drop-in („toppanj be”) program, azaz egy olyan program, amely úgy kínál egészségügyi és szociális szolgáltatásokat a betérő klienseknek, hogy közben alacsony elvárásokat támaszt velük szemben. Catherine Mageea és Emalie Huriaux beszámolói szerint az az elvárás, amit a társadalom támaszt az egyén felé, annak biológiai neme, a rassz, a társadalmi osztály és a szexualitás alapján, speciális kihívásokat jelent minden olyan programmal szemben, amely a HIV-fertőzés kockázat kívánja kezelni, a hajléktalan és nehéz körülmények között élő nők körében. Az amerikai program sajátossága, hogy védett környezetet igyekszik teremteni a megjelenő nőknek azzal is, hogy kizárólag női segítők fogadják őket, akikhez ezáltal fokozott bizalommal fordulhatnak a női kliensek.

Hazai megvalósulás prevenciós, terápiás és ártalomcsökkentő színtéren

Prevenciós színtér: „Nő Létünkre” ismeretterjesztő előadások és beszélgetések sorozata A prevenciós színtéren egy igazán újszerű kísérletre vállalkoztunk, melyre korábban szervezetünk életében nem volt példa. Tudatosan az ambulancia falain kívülre szerveztünk ismeretterjesztő előadásokat, beszélgetéseket, közösségi aktivitásokat, kettős céllal. Részben azért, hogy demisztifikáljuk a drogambulanciáinkat azzal is, hogy kimegyünk a megszokott terünkből, hogy azokat a nőket is elérjük, akik szolgáltatásainkat nem vették még korábban igénybe, sőt talán most sincs rá szükségük, csak több információt szeretnének a szenvedélybetegség-tematikáról. Másrészről az volt cél, hogy a segítségkérést már fontolgató, de a változási szándékról döntést még nem hozott nőknek bátorítást adjunk, és megerősítsük őket abban, hogy nincsenek egyedül nehéz helyzetükben, és hogy kaphatnak szakmai segítséget. A közös problémák, a hasonlók sorsok felismerése nagyon fontos lélektani segítséget jelenthet a környezet elutasításától is tartó, vagy már attól szenvedő szenvedélybeteg nőnek, esetleg a szenvedélybetegek női hozzátartozójának. A hétköznapokba szinte valamennyien hallottuk már a sommázott kritikát, hogy: „Nő létére, iszik?” vagy „Nő létére, hogy tud így zabálni?” „Nő létére, miért hagyja, hogy így beszéljen vele?”, „Nő létére, milyen erőszakos!”, „Nő létére, miért nem ad jobban magára?”, „Nő létére, hogy képes így elhagyni magát?”, „Nő létére, miért ilyen fontos a karrierje?”, vagy végül az egyik legnagyobb tabukérdés, „Nő létére, nem akar gyereket?”. Pedig mi, nők is képesek vagyunk inni, zabálni, hagyni, sajnos, hogy megalázzanak, sőt erőszakosak is vagyunk olykor, és nem adunk magunkra, és elhagyjuk magunkat, sőt elhanyagoljuk a családunkat is, és sokat dolgozunk, és igen, még az is megesik, hogy gyerekre sem vágyunk! Néha mindenkivel megeshet, de sokakkal sokszor megesik, sőt félő, hogy ők sokkal többen vannak annál, mint ahányan azt el merik mondani, és mint ahányan képesek segítséget kérni.

4 http://www.harmreduction.org/article.php?id=721 [hozzáférés: 2011.05.29.]

221

A nyilvános ismeretterjesztő előadás és beszélgetés sorozatban szenvedélybetegségekről és úgynevezett női zavarokról, problémákról, betegségekről esett szó. Első alkalommal, Nőnek (L)enni jó? címmel az evészavarokról, mint a tipikusan nőket veszélyeztető betegségekről tartott nagysikerű előadást Dr. Ábrahám Ildikó, a Kék Pont Alapítvány békásmegyeri ambulanciájának pszichiátere. Az est második részében, a Rögtönzések Színháza - a LAKMUSZ társulata vitte színpadra a beszélgetés nyomán felbukkanó történeteket és érzéseket, felszabadult közös játékba vonva ezzel a megjelenteket. A következő alkalommal „A szerelem mítosza, a társfüggőség valósága” címmel a párkapcsolati társfüggőség volt a nyilvános előadás témája, a Széchenyi Fürdő Pálmatermében. Előadónk Komáromi Éva addiktológiai szakpszichológus, a téma elismert hazai szakértője, a Kék Pont központi ambulanciájának munkatársa volt. Az előadást beszélgetés követte, melybe meghívott vendégként, Rácz Zsuzsa, a Kábítószeretet és a Terézanyu-könyvek szerzője is bekapcsolódott. Civil szervezetek számára figyelemre méltó tapasztalat lehet, hogy a nőket megcélzó hagyományos marketing-technikák, az ilyen típusú előadássorozatok esetében is sikeresek lehetnek. A Széchenyi Fürdő exkluzív környezetében megrendezett eseményen, a beszélgetésen résztvevő hölgyek, a programot követően jelentős kedvezménnyel vehették igénybe a fürdő esti szolgáltatásait. 80 fő vett részt e programon, és az előadás utáni diskurálást a fürdő gyógymedencéiben folytattuk.
Júniusban „Konty alá nézünk” címmel a női alkoholizmus tabutémája, Dr. Bodrogi Andrea addiktológus-pszichiáter felvezető előadásával olyan mértékben „kiverte a biztosítékot”, hogy az előadást is félbe kellett sajnos szakítanunk, mert egy villanyvezeték valóban kiégett a falban. Októberben felújítva ismételtük meg ezt az előadást, kiegészítve azzal, hogy a Stúdió K meghitt hangulatú színpadán, két civil érintett hölgy, akik ma már józanul élő talpra állt alkoholisták, Annamari és Bea is megosztották velünk saját ivásuk és felépülésük történetét. Ők mindketten az Anonim Alkoholisták önsegítő közösségének tagjai, akiken keresztül a névtelen mozgalmak 12 lépéses spirituális programjáról is benyomásokat szerezhetett a közönség. „Csak a baj van velem?” címmel a szóbeli bántalmazásban, verbális erőszakban élő nők helyzetéről beszélgettünk Erdei Kata pszichológus előadása kapcsán, bevonva a beszélgetésbe Acsády Judit szociológust, gender-kutatót és Kuszing Gábort, a Stop-Férfierőszak projekt vezetőjét is. Az AIDS elleni küzdelem világnapján, december elsején, az intravénás női droghasználók helyzete volt terítéken, a Józan Babák Klubbal együttműködve. Kováts Virág szociológus és szociális munkás a „Csere Csak Csajoknak” program koordinátoraként, programcsomagunknak a Kontakt tűcsere-programjában megvalósuló részét mutatta be. Ezt követte Kaló Zsuzsa, viselkedéselemző, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetét képviselő munkatársának előadása, majd Mándi Bettina, a Józan Babák Klub egyik alapítója mesélt munkájukról. A szakmai előadások mellett egy frissen megjelent önéletrajzi könyvről, az „Apám szép volt” című könyv szerzőjével is beszélgettünk saját drogkarrierjéről és felépüléséről.
A nagysikerű párkapcsolati társfüggőségről szóló előadás folytatásaként, a szülői társfüggőség kérdéseit vizsgálta Komáromi Éva pszichológus másik előadása is, amely a Kék Pont békásmegyeri hozzátartozói csoportjának szülő tagjainak részvételével valósult meg és a „Véget nem érő gyerekkor” címet kapta.
Végül, a 2010-es év program zárásaként, ugyancsak egy könyv adta az ünnepek előtti utolsó Nő Létünkre rendezvény apropóját: Hoppál Bori „Kebelbarátnők” című könyve kapcsán ismerkedtünk a női testtudat fejlesztésének lehetőségeivel, láttatva azt is, hogy a súlyos önértékelési zavarok, testképzavarok igen komolyan hozzájárulhatnak egy kóros viselkedés vagy szenvedélybetegség kialakulásához. Az elméletet itt is gyakorlati testre- hangolódás követte, egy mozgásterápiás bemutató órán keresztül.
Összességében a programsorozatról elmondható, hogy népszerű volt, alkalmanként 30–80 fő között volt a megjelentek száma az első évben. Ugyancsak általános tapasztalat, hogy bár többnyire nagyon felkavaró, nehéz témákról esett szó, a közönségben mindig akadtak olyanok, akik saját történeteiket, kérdéseiket őszintén megosztották a többiekkel. A programok nyilvánossága egyik téma esetében sem akadályozta meg az intim légkör kialakulását.

222

1. illusztráció. A 2010. március 7-ei „Nő létünkre…” program meghívója

Terápiás színtér: „Csak a baj van velem” – női pszichoterápiás zárt csoport, szóbeli erőszakban érintett nőknek

A kizárólag nők részére meghirdetett csoporttal elsődleges célunk az volt, hogy védettséget és biztonságos környezetet nyújtsunk a gyakran férfiak bántalmazásától, abúzustól szenvedő nőknek (gyermekkori bántalmazás, szexuális bántalmazás). Az azonos című előadás után, Erdei Kata pszichológusunk vezetésével hirdettük meg az ingyenes pszichoterápiás csoport lehetőségét. Csoportunk célja a nőket érintő szóbeli bántalmazás felismertetése és pszichológiai szempontú átdolgozása volt.
Programunk lehetőséget nyújtott az önismeret és az empátiás készség fejlesztésére, illetve megfelelt annak az igénynek, hogy a csoportos együttléttel, a probléma-feltárással és -megbeszéléssel, a résztvevők életében, felszabadulást hozó változások következzenek be. A csoport összetétele heterogén volt, az életkori eloszlás (24–55 év között mozgott) és az átélt élmények, traumák, illetve azok feldolgozásának vonatkozásában egyaránt. A nagyon különböző önismereti szinten álló, de elkötelezett csoporttagok inspirálóan hatottak egymásra. A csoport kis létszáma és gyakorisága miatt nagyon intenzív és mély pszichoterápiás munka bontakozott ki. A csoport szabad-interakciós csoportként működött, pszichodramatikus elemeket is használva. A résztvevők visszajelzései alapján elmondható, hogy a lélektani szempontból nehéz időszakban (advent idején, év végén) tudtak egymásnak pozitív megerősítést adni és működött a csoport megtartó ereje.
A csoportban résztvevők megélhették annak örömét, hogy amit korábban traumaként átéltek, az szavakkal kimondhatóvá, kifejezhetővé, megoszthatóvá válhat és mások hasonló élményeire reflektál. Különösen nagy hangsúlyt fektettünk mind a pozitív, mind a negatív érzések kifejezésére. A résztvevőket konkrét helyzeteken keresztül érzékenyítettük a probléma árnyaltságára és megoldási lehetőségekre.

223

Ártalomcsökkentő színtér: Csere Csak Csajoknak program

A nyolcadik kerületben működő Kontakt ártalomcsökkentő tűcsere-programunkban, az intravénás droghasználó nőknek és hozzátartozóiknak 2010. március 8-tól kéthetente hétfőnként, „Csere Csak Csajoknak” felhívással, speciálisan nőknek szóló szolgáltatásokat kínálunk, kizárólag női szakemberekkel. Itt, a halmozottan hátrányos helyzetű nők számára alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatásokat terveztünk, úgy mint orvosi, védőnői és szociális munkás konzultációt, HIV- és hepatitis-szűrést, általános életvezetési, higiénés és táplálkozási tanácsadást, óvszer és terhességi teszt hozzáférést, családtervezési és gyermeknevelési ismeretek megszerzését, szex-edukációt, jogsegély-szolgálatot és internet-hozzáférést kínálunk.
A tűcsere-program 2010 márciusáig, hétfő kivételével a hét minden napján 16 és 20 óra között fogadta az injekciós szerhasználókat. Több éves működésünk során azt tapasztaltuk, hogy klientúránk női használóinak többsége háttérbe szorul, ha férfiak is jelen vannak a programban. Sokszor előfordult, hogy ha egy nő a férjével érkezett, a köszönésen kívül meg sem szólalt, kódját is férje mondta be. Maximum annyi történt, hogy amíg férje beszélgetett a program segítőjével, a feleség öntött egy teát az urának és szótlanul nézelődött.
Mivel szerettünk volna többet megtudni a megjelenő nőkről, hatékonyabban segíteni őket, ezért létrehoztuk a „Csere csak csajoknak” programrészt. Ez azt jelenti, hogy kéthetente hétfőn, csak női szerhasználók kereshetik fel a programot, akiket csak női segítők fogadnak. Ezeken a napokon kibővítettük szolgáltatásainkat. Óvszert is osztunk, ezzel sikerül becsábítani a programba a szexmunkából élő intravénás szerhasználókat is. Szükség esetén, terhességi tesztet is adtunk. Baba-mama-turkálót hoztunk létre, amely azóta is vonzó és népszerű szolgáltatás. Különböző dekorációs elemekkel is igyekeztünk a klienseik ízlésének megfelelő, igazán csajos külsőt kölcsönözni a programnak. Virágmintás terítők, illatgyertyák, művirágok vannak az asztalon, a számítógép hátterét is megváltoztatjuk ezeken a napokon. Adományok útján, női lapokat szereztünk, amelyeket helyben lehetett olvasni. A lapokban felbukkanó, klienseiket érdeklő témákról könnyebb beszélgetést kezdeményezni, amelyek aztán egészen intim témákat is érinthetnek. Klientúránk alapvetően bizalmatlan az új iránt, hiszen mindennapi életük során nem igazán szokták meg, hogy valaki minden érdek nélkül jót tesz velük, és az ő érdekeiket helyezi előtérbe. Ez a projekt különösen nehezen szerezte meg a bizalmat, elsősorban a férfi szerhasználók részéről, hiszen, „Mi az, hogy mi nem mehetünk be?” „Mi történik bent, amiről mi nem tudhatunk?”, hangzott el sokszor, sőt, a férfiak abban is kételkedtek, hogy valóban nincs bent más férfi a programban - a biztonsági őrön kívül, aki a kapuban látja el feladatát. Nagyon sok esetben a férjtől kell elkérnünk a feleséget, hogy az asszony eljöhessen a programba, és szóbeli garanciát kell vállalnunk, hogy nem történik semmi titkos vagy később „szégyellni való” dolog ezeken az alkalmakon.
A programba történő bejutást egy ún. csajcsengő segítségével oldjuk meg, amit azonban sokszor használnak férfiak is. Nekik minden alkalommal kedvesen elmondjuk, hogy miért nem vehetik igénybe aznap a programot. Volt, aki ezt megértette, volt, akinél a biztonsági őrt kellett segítségül hívni. Hiába tart már több mint egy éve ez a projekt, a férfi klienseink mégis állandó jelleggel próbálkoznak. Az elmúlt majd’ másfél év tapasztalatai alapján programunkat sikeresnek könyveltük el, annak ellenére, hogy lassan indult be a potenciális látogatók elérése. Kezdetben alkalmanként 4–5 lány fordult meg nálunk. A kliensszám november végére 10–15 körül mozgott a hétfői napokon. Jelenleg alkalmanként 18–21 fő keres meg minket, és a kliensszám lassú, de folyamatos növekedést mutat. Sokaknak segítettünk munkát találni, ehhez például megtanítottunk nőket e-mail-címet készíteni, az interneten hirdetést keresni és feladni, önéletrajzot írni, telefonon egy állásra jelentkezni. Gyakoroltuk azt is, hogy egy állásinterjúra hogyan kell felöltözni, hogyan ajánlott ott viselkedni. Volt olyan esetünk is, amikor családon belüli erőszak miatt, a klienssel közösen felvettük a kapcsolatot a NANE (Nők a Nőkért az Erőszak Ellen) nevű szervezettel, és akadt olyan is, akit a rendőrséghez irányítottunk. Diszkrimináció-gyanús ügyekben a NEKI-vel (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Iroda) kellett felvennünk a kapcsolatot. Több kliensünket

224

nem kívánt terhesség miatt, vagy terhességgondozás céljából a szintén a kerületben működő partnerszervezetünkhöz, a MEJOK Alapítvány Józan Babák Klubjához irányítottuk. Az óvszerosztás következményeként, több, korábban az alapítványunk programjaiban meg nem jelent intravénás szerhasználó szexmunkással kerültünk kapcsolatba. Havi rendszerességgel orvosi és jogi tanácsadást biztosítunk. Mivel mind a doktornő, mind a jogásznő „külsős” szakember, nekik is meg kellett küzdeni a bizalmatlansággal, kezdetben elég nehezen vették igénybe szolgáltatásaikat.

Irodalom

1. Elekes Zsuzsanna (2005): A drogfogyasztás nemek közötti különbözőségei és hasonlóságai In: Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György, (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről. Budapest: TÁRKI, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, 177–193.
2. Elekes Zsuzsanna (2004): A középiskolás fiúk és lányok dohányzási és alkoholfogyasztási szokásaiban bekövetkezett változások 1992-2003 között. Addiktológia, 4, 515–532.
3. Demetrovics Zsolt (2004): Nemi különbségek a rekreációs droghasználatban.
Addiktológia, 3, 4, 533–542.
4. EMCDDA (2009) Thematic paper – Women’s voices: experiences and perceptions of women who face drug-related problems in Europe. Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities.
5. EMCDDA (2010): Útmutató az intravénás kábítószer-fogyasztók körében végzett HIV, vírus hepatitis és egyéb fertőzések szűréséhez. Kézikönyv a szolgáltató által kezdeményezett orvosi vizsgálathoz, szűrővizsgálathoz és tanácsadáshoz. EMCDDA, Lisszabon.
6. Magee C. & Huriaux E. (2008): Ladies’ night: Evaluating a drop-in programme for homeless and marginally housed women in San Francisco’s mission district. International Journal of Drug Policy, 19, 2,113–121.
7. Nemzeti Drog Fókuszpont (2011): Drogok és a nők: Generációs szakadék a legális és illegális szerek használatában.
http://www.drogfokuszpont.hu/ [hozzáférés: 2011.05.29.]
8. Paksi Borbála (2009): Populációs adatok alakulása. In: Felvinczi, K., Nyírády, A. (szerk). Drogpolitika számokban. L’Harmattan, Budapest, 81–141.
9. Pinkham S. & Malinowska-Sempruch K. (2007):Women, Harm Reduction, and
HIV. New York: International Harm Reduction Development Program of the Open Society Institute.
http://www.creativehs.org/services-programs/outpatient-drug-alcohol-services.aspx [hozzáférés: 2011.05.29.]
10. Rácz József (2010): Injekciós droghasználók és a kezelés lehetősége Budapesten. http://www.scribd.com/doc/34022119/Injekcios-droghasznalok-es-a-kezeles- lehet%C5%91segei-Budapesten [hozzáférés: 2011.05.29.]
11. Rácz József, Márványkövi Ferenc, Melles Katalin és Vadász Viktória (2010): Út a túléléshez. Nyílt színi droghasználat és „belövőszobák” Budapesten. Az ártalomcsökkentéssel kapcsolatos megfontolások. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
12. UN Office on Drugs and Crime (UNODC) (2008): Preventing Parenteral Transmission (sharing of contaminated injecting equipment) of HIV for Women Who Inject Drugs. www.unodc.org/pakistan www.o3interfaces.com/unodc/info_briefs_pdf/unodc_info_brief_8.pdf
[hozzáférés: 2011.05.29.]

225

Sógorka Ildikó

A terhesgondozás, és az anyasággal,
a várandóssággal kapcsolatos jogi szabályozás
Az alábbiakban összefoglalom a terhesség jeleivel, a terhességmegszakítással, a terhesgondozás jogi szabályozásával és egyes lépéseivel, valamint a születés után általánosan alkalmazott szabályokkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket.

A terhesség jelei

Az esetek többségében a nők a vérzéskimaradás alapján következtetnek a terhességre. Amennyiben a terhesség nem kívánatos, érdemes fokozott védekezésről gondoskodni. Ha az mégis elmaradt, az alábbi jelekre lehet figyelni, hogy a terhesség minél korábban felismerhető legyen.

A terhesség gyanújelei:
• a közérzet megváltozása, émelygés, hányinger, reggeli hányás;
• a terhes nők kívánóssá válnak, vagy éppen undort éreznek az addig megszokott ételekkel, szagokkal szemben.

A terhesség valószínűségi jelei:
• a havi vérzés elmaradása;
• a szeméremtest pirosas-lilás színűvé, vérteltté válik;
• a hüvelyfalak megduzzadnak, bővebb lesz a hüvelyváladék;
• az emlőbimbó és a bimbóudvar pigmentáltsága fokozódik,
• terhességi tesztek alapja a terhesség alatt termelődő hormon (hCG) meghatározásán alapul.
(A tesztek általában a vérzéskimaradást követően 4-7 nap elteltével mutatnak pozitív eredményt. Fontos tudni, hogy a tesztek méhen kívüli terhesség esetén is pozitív eredményt mutatnak, ezért mindenképpen fontos, hogy pozitív terhességi teszt birtokában a nő mihamarabb szülész-nőgyógyász szakorvoshoz forduljon.)

A terhesség biztos jelei:
• az ébrény, a magzat és mellékrészeinek (magzatvíz, lepény, köldökzsinór) vagy életműködésének észlelése, illetve kimutatása ultrahangvizsgálat segítségével.

A terhességmegszakítás

Amennyiben a terhes nő a terhességmegszakítás mellett dönt, úgy tájékoztatnunk kell őt arról, hogy milyen lépéseket kell megtennie, és milyen javallatok alapján végezhető el a beavatkozás.

A terhességmegszakítás nem orvosi javallatai

A terhességet szülész-nőgyógyász szakorvos állapítja meg. Ezt követően a terhes nő, családi állapotától függetlenül, jogilag a férj vagy az élettárs beleegyezése nélkül, a

226

terhesség 12. hetéig maga dönthet a terhesség megszakításáról („súlyos válsághelyzet”) vagy továbbviseléséről.
A terhesség 13-18. hete között csak a törvény által szabályozott esetekben van lehetőség a terhesség megszakítására. Ezek az esetek a következők:
• a terhes nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen;
• a terhes nő terhességét neki fel nem róható okból nem ismeri fel korábban (elhúzódó ügyintézés egészségügyi intézményben vagy valamilyen hatóságnál, orvosi diagnosztikus tévedés);
• a terhes kiskorú (18. életévét még nem töltötte be).

A terhesnek a területileg illetékes védőnőt kell megkeresnie a szülész-nőgyógyász által kiadott, a terhesség tényét igazoló irattal. (A védőnői szolgálat a gyermekorvosi rendelőkhöz integrálva működik.) Amennyiben a terhes a terhesség megszakítása mellett dönt, a védőnő az anyát a Családvédelmi Szolgálathoz utalja. Itt állítják ki számára azt a kérelmet, amely alapján a terhességmegszakítás elvégezhető. Az anyának ezt a kérelmet a terhességmegszakítás végrehajtására általa kiválasztott kórházban kell bemutatnia.

[A terhességmegszakításról részletesen az 1992. évi LXXIX. törvény „A magzati élet védelméről” és az azt módosító 2000. évi LXXXVII. törvény, valamint a 32/1992 (XII. 23.) NM és az azt módosító 18/2000 (VI. 29.) EüM végrehajtási rendelet rendelkezik.]

A terhességmegszakítás orvosi javallatai

Orvosi javallat alapján az alábbi esetekben van lehetőség a terhesség megszakítására.
• A terhesség befejezése az anya életét veszélyeztető súlyos betegségben a terhesség bármely időszakában engedélyezhető (anyai javallat).
• Genetikai és/vagy teratológiai ártalmak 10%-nál magasabb kockázata esetén a terhesség 12. hetéig engedélyezhető terhességmegszakítás (genetikai, teratológiai javallat).
• A magzat súlyos és csak minimális eséllyel kezelhető betegségének 50-100%-os valószínűsége esetén a terhesség 20. hetéig, illetve laboratóriumi diagnosztika fogyatékosságából eredő elkésett születés előtti diagnózis esetén, ha ez nem a terhes mulasztásából következett be, kivételesen a 24. hétig engedélyezhető a vetélés megindítása (magzati javallat).
• Ha a terhesség 20. hete után derül fény a méhen belüli magzat életfontosságú
szerveinek hiányára vagy megfordíthatatlan károsodására (születés utáni, élettel összeegyeztethetetlen rendellenességek), amelyek a születés után kiviselt terhességben is néhány napon belül minden körülmények között halálhoz vezetnek, és a terhesség továbbviselése esetén a következményes szövődmények miatt a terhes egészségének fokozott veszélyeztetettségével, további lelki zavarok lehetőségével kell számolni, a szülész a terhesség bármely időszakában javaslatot tehet a terhesség befejezésére.

A terhesgondozás jogi szabályozása

Amennyiben a nő a terhesség megtartása mellett dönt, a védőnő kiállítja számára a Várandós anya gondozási könyvét. Ebben vezeti az általa elvégzett vizsgálatok eredményeit. Gondozási kiskönyvet csak védőnő állíthat ki. Ezután azonban mind a területi várandós gondozóban dolgozó szakorvos, mind a kórházban az anya választott orvosa bejegyezhet a

227

könyvbe. Az anyasági támogatás igénybevételéhez legalább négy szakorvosi bejegyzésre van szükség.
Térítésmentes várandósgondozásra jogosult, a
• Magyarországon állandó jelleggel tartózkodó magyar állampolgár, illetve házastársa;
• Magyarországon érvényes bevándorlási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár.

Avárandósság alatt az anyát a szülész-nőgyógyász javaslatára a háziorvos betegállományba
veheti.

[A tehesgondozás rendjét és a feladatok megosztását a 33/1992. (XII.23.) NM rendelet „A terhesgondozásról” szabályozza.]

A terhesgondozás lépései

Vérvizsgálatok

• Első jelentkezés alkalmával: vérkép, vércukor, máj-, vesefunkció, vércsoport vizsgálat és ellenanyagszűrés, továbbá lues (szifilisz) szerológiai vizsgálat.
• 16. héten: AFP-szintjének meghatározása, valamint Hepatitis B (HBsAg) szűrés történik. Az alfa-fetoprotein (AFP) egy fehérje, melyet a növekvő magzat termel. Jelen van magzatvízben, a magzat vérében, és az anya vérében. A szűrés során az anyától vesznek vért, melynek eredménye általában két héten belül elkészül. Az anyai szérumban mért AFP koncentráció magasabb lehet a nyitott gerincű (spina bifida) magzatot hordozó anyáknál. Az átlagnál alacsonyabb AFP-szint minimálisan emeli a Down-szindróma előfordulási kockázatát, de 30 év alatti várandósnál ez a kockázat elhanyagolható, és csak 30-35 év között jön szóba a magzatvíz-mintavétel (amnicentézis).
• 20. és 24., valamint a 28. és a 32. hét között: vérkép, összfehérje, RH-(D) negatív
vércsoport esetén ellenanyagszűrés.
• 24. és 27. hét között a terhességi cukorbetegség szűrése (75 grammos cukorterheléses vizsgálat, OGTT). Amennyiben Ön a cukoranyagcsere-zavar szempontjából kockázati csoportba tartozik, gondozó orvosa korábban, de legkésőbb a terhesség 12. és 16. hete között is elrendelheti a szűrővizsgálat elvégzését.
• 36. héten ellenanyagszűrés történik.

Vizeletvizsgálat

• Minden jelentkezéskor középsugaras vizeletből történik. Fehérje, cukor és genny vizsgálata történik a vizeletből.

Ultrahang-vizsgálat

Az első utrahang vizsgálat a beágyazódás megtörténtét, méhen belüli vagy azon kívüli helyzetét, a terhesség élő voltát hivatott megállapítani. A terhesgondozás során később elvégzett ultrahangvizsgálatok a magzat anatómiájáról, felépítéséről, méhen belüli elhelyezkedéséről, növekedésének üteméről, a lepényről és a magzatvízről nyújtanak fontos információt. A magzati és a lepényi keringés is vizsgálható: az erek állapotából és a rajtuk átfolyó vérmennyiségből következtetni lehet a magzat jóllétére, illetve esetleges

228

veszélyeztetettségére. A vizsgálatot áramlásvizsgálatnak (flowmetriának) nevezik.

Ultrahang-vizsgálatok időpontjai:
• 0. szűrővizsgálat 12. hét előtt
• I. szűrővizsgálat 12 - 13. héten
• II. szűrővizsgálat 18 - 20. héten
• III. szűrővizsgálat 30 - 32. héten
• IV. szűrővizsgálat 36 - 38. héten

CTG (kardiotokográfia, magzati szívműködés regisztrálása)

A magzat műszeres monitorizálása megfelelő készülék segítségével, melynek érzékelőjét az anya hasfalára helyezik, a magzat szívműködését regisztrálják folyamatosan.
Időpontjai:
• a 35. hét betöltésétől hetente 1 alkalommal
• a 38. hét betöltésétől hetente 2 alkalommal
• a 40. hét betöltésétől naponta.

Amnioszkópia

Az amnioszkópia olyan vizsgálat, amelynek során a magzatvíz színének megítélése történik egy vékony csövön át, amelyet a belső méhszájon vezetnek keresztül a magzatburok alsó pólusáig.

Időpontja:
• A 40. hét betöltésétől, azaz a szülés várható időpontjától (terminus) kezdve másnaponta (amennyiben a méhszáj állapota lehetővé teszi).

A méhszáj vizsgálata

Első jelentkezés alkalmával megtörténik a citológiai mintavétel, mely az első vizsgálati eljárás, amelyet a nőgyógyászati rákszűrés során alkalmaznak, ezt követően kerül sor kolposzkópiára (hüvelytükrözés), mely során egy speciális nagyító eszköz segítségével a méhnyak állományának felszínes hajszálereit, a hüvelyi felszínen lévő hám alkotta formációkat, elváltozásokat lehet tanulmányozni. A későbbiekben a méhszáj és a nyakcsatorna tágasságának vizsgálata történik a gondozó orvos megítélése szerint.

A hüvelyváladék mikroszkópos vizsgálata

• Első jelentkezés alkalmával;
• A terhesség második és harmadik harmadában egy-egy alkalommal.

Általános ellenőrző vizsgálatok

Minden jelentkezéskor történik vérnyomás-mérés, pulzusszámolás, testsúly-ellenőrzés, illetve a 20. héttől a magzati szívműködés ellenőrzése.

229

Genetikai tanácsadás

A tanácsadásra szükség esetén kerül sor. Javasolt a tanácsadás, ha:
• károsító (teratogén) hatás gyanúja áll fenn a terhesség alatt (például: vegyszerártalom, gyógyszerszedés, röntgenvizsgálat, fertőzés a terhesség alatt);
• terhelő genetikai kórelőzmény van (a család bármely tagjában örökletes betegség vagy rendellenesség fordul elő);
• magzati kromoszómavizsgálat javallata merül fel;
• anya szérum-markerek eltérő eredményt adnak;
• gyanús ultrahang lelet van;
• vérrokon házasság miatt;
• ismétlődő vetélés esetén.

Néhány genetikai probléma felismerhető a magzatot körülvevő magzatvíz, illetve a lepényt (az anyát a magzattal összekötő) alkotó chorionbolyhok vizsgálatával. Ezt magzatvíz- mintavétel (amniocentézis) vagy lepényszövet-mintavétel (chorionboholy-mintavétel) útján lehet kivitelezni.
Ezen vizsgálatok elvégzéséhez mintát kell nyerni a magzatvíz vagy a lepény területéről. A genetikai tanácsadás során a tanácsadó orvos felvilágosítja a házaspárt a genetikai kockázatról, valamint a vizsgálat lehetőségéről. A házaspár dönthet arról, hogy egy vizsgálat
megtörténjék-e, vagy sem.
A vizsgálat ajánlatos az alábbi esetekben:
• terhesek számára, akik 35 évnél idősebbek;
• pároknak, akiknek már született gyermekük speciális fejlődési rendellenességgel;
• várandós nőknek, akiknek egyéb genetikai vizsgálati eredményük már kóros lett. A vizsgálat normális eredménye nem jelenti azt, hogy az újszülött garantáltan egészségesen fog születni. Lehet olyan eltérés, aminek a felismerésére az adott vizsgálat nem képes, nem minden probléma ismerhető fel a vizsgálatok során.

Jog Az újszülött családi jogállásának rendezése
Azt, hogy jogilag kit kell a gyermek apjának tekinteni, a Családjogi törvény 35-39. §-ai határozzák meg. (Szemben az anyai jogállással, amit jogfelfogásunk ténynek tekint, az apai jogállást vélelemnek tartja.) E szakaszok szerint a jogilag elismert apaság az anya házasságán, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton, az apaság bírói megállapításán és az anya utólagos házasságkötésén, illetőleg 1989. július 1-jét követően már a reprodukciós eljáráson is alapulhat.

Apaság vélelme

A gyermek apjának azt kell tekinteni:
• akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő, vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott.
Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől, a gyermek születéséig eltelt idő, vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni:
• azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak
ismeri el,

230

vagy
• azt, akit a bíróság jogerős ítélettel a gyermek apjának nyilvánított, vagy
• azt, aki a gyermek születése után az anyával házasságot kötött, vagy
• azt a férfit, aki az anyával emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban (reprodukciós eljárás) vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.

A teljes hatályú elismerő nyilatkozat az apaságot önmagában megállapítja. Ilyen elismerő nyilatkozatot csak személyesen lehet tenni. A cselekvőképességében korlátozott személy (például kiskorú) nyilatkozata csak akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője, vagy annak akadályoztatása esetén a gyámhatóság hozzájárult. A nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, kiskorú anya esetén annak törvényes képviselőjének hozzájárulása is. Az elismerést és a hozzájárulást anyakönyvvezetőnél, bíróságnál, gyámhatóságnál, illetőleg magyar külképviseleti hatóságnál veszik jegyzőkönyvbe, vagy foglalják közjegyzői okiratba.

[1952. évi IV. törvény „A házasságról, a családról és a gyámságról, egységes szerkezetben a hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 23. törvényerejű rendelettel és a 4/1987 (VI. 14.) IM rendelettel].

Névviselés és a gyermek anyakönyvezése

• A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának (ha nem házasok, teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat szükséges), vagy anyjának családi nevét viseli. Házasságban élő szülők gyermeke azonban anyjának családi nevét csak akkor viselheti, ha az anya kizárólag a leánykori nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi közös gyermekének csak közös családi nevet lehet adni.
• Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja
családi nevét viseli mindaddig, amíg a képzelt apát az anyakönyvbe be nem jegyezték.
Az újszülött gyermek anyakönyvezése, a születés helye szerint illetékes Polgármesteri Hivatal Anyakönyvi Hivatalában történik.
Az anyakönyvezéshez a következő okmányok szükségesek:
• Érvényes személyi igazolvány és lakcímigazolvány, vagy útlevél mind az anya, mind az apa részéről;
• Házaspárok esetén 300 napnál nem régebben kiállított házassági anyakönyvi kivonat szükséges, melyet az újszülött anyakönyveztetéséhez illetékmentesen lehet kiváltani a házasságkötés helye szerinti Polgármesteri Hivatal Anyakönyvi Hivatalában;
• Hajadon anya esetén hajadonsági igazolás szükséges, melyet az anya állandó
bejelentett lakcíme szerint illetékes Népességnyilvántartó, vagy Okmányiroda állít ki;
• Elvált anya esetében szükséges a válásról szóló jogerős bírósági ítélet, vagy a
frissen kiállított záradékolt házassági anyakönyvi kivonat másolata, továbbá az elvált családi állapotról szóló igazolás;
• Özvegy anya esetén a volt férj halotti anyakönyvi kivonata és az özvegy családi
állapotról szóló igazolás szükséges.
Apai elismerő nyilatkozat megtételéhez szükséges az anya és az apa érvényes személyi igazolványa/útlevele, lakcímigazolványok, a várandós anya gondozási könyve, és családi

231

állapotának igazolása, illetve a terhesgondozást végző szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolást, mely tartalmazza a fogantatás vélelmezett és a szülés várható időpontját.
Az anyakönyveztetést a szülők által megbízott személy is végezheti. Ebben az esetben írásos meghatalmazás szükséges 2 tanú aláírásával.
Nem magyar állampolgárok esetében szükséges okmányok:
• Érvényes igazolványok. Ha a szülők nem tartoznak a személyi nyilvántartás hatálya alá: útlevél, tartózkodási engedély, illetve külföldi személyi igazolvány. Bevándoroltak esetén bevándorlási igazolvány lakcímkártyával, és egyéb igazolványok;
• Ha a szülők házasok és a házasságot külföldön kötötték, a házassági anyakönyvi kivonatukat hiteles magyar fordításban kell becsatolni. Ha a szülők nem beszélnek magyarul, tolmács jelenléte szükséges;
• Ha a külföldi anya hajadon és nem tartozik a személyi nyilvántartás hatálya alá, az állampolgársága szerinti nagykövetségen kiállított hajadonsági igazolás szükséges.
• Elvált és özvegy külföldi anya esetében a válásról szóló jogerős bírósági ítélet, illetve a volt férj halotti anyakönyvi kivonata szükséges hiteles magyar fordításban, továbbá az illetékes nagykövetségen kiállított büntetőjogi nyilatkozat arról a tényről, hogy a válás, illetve a megözvegyülés óta az anya újabb házasságot nem kötött senkivel.

[1982. évi 17. törvényerejű rendelet „Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről; és a 6/2003. (III. 7.) B.M. rendelet „Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről]

Ahhoz, hogy az újszülött gyermek magyar állampolgárrá váljon, legalább az egyik szülőnek magyar állampolgárnak kell lennie. Tehát a nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője - teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján - magyar állampolgár [1993. évi LV. törvény A magyar állampolgárságról].

Örökbeadás – örökbefogadás

Az 1989-ben New York-ban elfogadott Gyermekek Jogairól Szóló Egyezménynek az 1991. évi LXIV. törvénnyel történő kihirdetése deklarálta, hogy a gyermeknek joga van arra, hogy szülei neveljék, azonban ennek hiányában a különleges helyettesítő védelem biztosításának is elérhetőnek kell lennie számára elsődlegesen családban való elhelyezés vagy örökbefogadás útján. Tehát az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek.
Az örökbefogadásnak a jogszabályban is megfogalmazott két alapvető eleme:
• a vérségi kapcsolattal azonos értékű kötelék jön létre az örökbefogadó és az örökbefogadott között, annak minden családjogi és öröklési jogi konzekvenciájával együtt,
• az örökbefogadott családi nevelésének biztosítása.
Az örökbefogadó, az örökbefogadó rokonsága és az örökbefogadott, valamint annak leszármazói között rokoni kapcsolat jön létre, az örökbefogadott az örökbefogadó gyermekénekvérszerintijogállásábalép.Azörökbefogadóazörökbefogadottkiskorúságának tartama alatt felette szülői felügyeletet gyakorol az azzal járó jogokkal és kötelezettségekkel

232

együtt. Az örökbefogadott gyermek ugyanazon jogokkal és kötelezettségekkel bír, mint a saját gyermek. Az örökbefogadott az örökbefogadó vér szerinti gyermekével testvéri viszonyba kerül. Az örökbefogadással járó rokoni kapcsolat a vér szerinti gyermekével azonos törvényes öröklési kapcsolatot is létrehoz. Az örökbefogadottnak az örökbefogadó családjába történő minél erőteljesebb beilleszkedése érdekében, az örökbefogadott születési anyakönyvébe - ritka kivétellel - az örökbefogadók adatait rendeli a jog vér szerinti szülőként bejegyezni, s ugyancsak az örökbefogadó családjához tartozást deklarálják Polgári Törvénykönyvünk öröklési szabályai is.

Az örökbefogadás feltételei

Örökbefogadó csak az a teljesen cselekvőképes, nagykorú személy lehet, aki - külön jogszabályban meghatározott - örökbefogadás előtti tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon sikeresen részt vett, és személyisége valamint körülményei alapján - a gyámhivatal örökbefogadás előtti eljárása során hozott határozata értelmében - alkalmas a gyermek örökbefogadására, továbbá a gyermeknél legalább 16, legfeljebb 45 évvel idősebb. A rokoni, illetve a házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől, illetve a felkészítő tanfolyam elvégzésétől el kell tekinteni.
Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi, melynek két formája létezik:
• Nyílt örökbefogadás;
• Titkos örökbefogadás.

Nyílt örökbefogadás esetén a két fél (örökbeadó és örökbefogadó) (meg)ismerik egymást. Az örökbefogadónak és a vér szerinti szülőnek, a gyámhatósági eljárás során nemcsak személyes szóbeli, hanem tárgyalás keretében történő együttes meghallgatása kötelező. Az engedély megadásához a felek egyetértő kérelmét tartalmazó nyilatkozat, továbbá a gyermek szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának hozzájárulása szükséges. A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát nem vonhatja vissza! Az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozó személy a gyermeket legalább egy hónapig gondozza. Az örökbefogadás csak e gondozást követően engedélyezhető.

Titkos örökbefogadás. Az örökbefogadáshoz a szülő úgy is megadhatja hozzájárulását, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri. A nyilatkozattételre a gyermek születése előtt is sor kerülhet. A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek hathetes koráig visszavonhatja! A szülő az örökbefogadásról
értesítést nem kap, és az örökbefogadásról hozott határozatot sem fellebbezéssel, sem egyéb módon nem támadhatja meg.
A gyámhivatal - az örökbefogadás céljának megfelelően - a gyermek érdekében elsősorban a házasságban élő örökbefogadók által történő örökbefogadást engedélyezi. Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat csak személyesen lehet megtenni.
Az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás az örökbe fogadni szándékozó személy kérelmére indul, mely kérelmet a gyermek törvényes képviselőjének (szülő) lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalnál kell előterjeszteni. A kérelem benyújtását követően a gyámhivatal megvizsgálja, hogy az örökbe fogadni szándékozók becsatolták-e az örökbefogadás engedélyéhez szükséges iratokat:
• az örökbefogadásra való alkalmasságot tanúsító jogerős gyámhivatali határozatot;
• az örökbefogadás előtti tanácsadáson való részvételt igazoló iratot;
• az alkalmasságot alátámasztó pszichológiai véleményt;
• a háziorvosi igazolást az egészségi állapotról.

233

A gyermek gondozásba történő kihelyezése előtt a gyámhivatal:
• az örökbe fogadni kívánó személynél környezettanulmányt végez;
• beszerzi a háziorvosi, szakorvosi igazolást a gyermek egészségi állapotáról, fejlődését befolyásoló betegségekről.
Az örökbe fogadni szándékozó személy az örökbefogadás engedélyezése előtt köteles becsatolni:
• a születési és házassági anyakönyvi kivonatát;
• a jövedelmi viszonyairól szóló igazolást;
• háziorvosi igazolást.

Az örökbefogadás az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba

[1952. évi IV. törvény „A házasságról, a családról és a gyámságról, egységes szerkezetben a hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 23. törvényerejű rendelettel és a 4/1987 (VI. 14.) IM rendelettel].

234

Singer Zsuzsa

A gyermekvédelmi rendszer felépítése és működése
A gyermeki jogok, valamint azok védelme hazánk alkotmányának része, valamint a gyermekek védelméről, és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény is e jogok érvényesülése érdekében született.
A társadalom alapvető egysége a család. Valamennyi tagjának meg kell kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy társadalmi szerepét maradéktalanul betölthesse, továbbá a gyermek személyiségének kibontakozásához is szükséges, hogy családi környezetben, boldog szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel. A törvény alapelvei között szerepel, hogy a gyermeknek joga van a családjában felnőni, és ehhez a család meg kell kapjon minden segítséget. Ha a gyermeket saját érdekében ki kell emelni a saját családjából, akkor is joga van a családszerű elhelyezésre, és csak akkor emelhető ki a családból, ha ez az ő érdekében elkerülhetetlen. A gyermeknek joga van minden személyét, illetve vagyonát érintő kérdésbe beleszólni, korhatár nélkül. A törvény kimondja továbbá, hogy a gyermeki jogok érvényesítésében semmiféle megkülönböztetés (faji, etnikai, vallási stb.) nem alkalmazható.
A gyermekvédelmi törvény céljai elérése érdekében feladatokat ír elő, 2002. évi módosítása pedig rögzíti, hogy ezeket a feladatokat a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával kell végezni.
A gyermekvédelmi rendszer alapvetően alapellátásra és szakellátásra osztható.

Alapellátás

Az alapellátás célja hozzájárulni a gyermek testi, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének, a családban történő nevelésének elősegítéséhez, a veszélyeztetettség megelőzéséhez, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családból történő kiemelésének megelőzéséhez.
Az alapellátás szolgáltatásainak, intézményeinek igénybevétele az önkéntesség elvén alapszik, bár egyes vonatkozásaiban kötelező elemeket (pl.: védelembe vétel) tartalmazhat. A leglényegesebb különbség a szakellátás intézményeivel szemben, hogy a szülők felügyeleti jogát nem érinti az alapellátás.
Az alapellátás intézménye a gyermekjóléti szolgálat (köznyelvben: GYEJO), ahol családgondozó és a család közti segítő munka zajlik. A szolgálat önkéntesen is igénybe vehető, és - veszélyeztetettség esetén - jelzés alapján is dolgozik. Jelzést küldhet bárki, illetve jelzési kötelezettsége van mindenkinek, de a jelzőrendszer elsődleges tagjai az iskola/óvoda/bölcsőde, az orvos, a védőnő, a gyermekkórházak, a rendőrség és a többi gyermekvédelmi szerv.
Agyermekjóléti szolgálat kissé túladminisztrált, igen sok adatlapot tölt ki a családgondozó, amiket mind alá kell írni a szülőknek. Ha gondozásra kerül sor, maximum egy hónappal a gondozás megkezdése után ki kell tölteni a gondozási-nevelési tervet, amelyben rögzítik, ki mit vállal egy felismert probléma megoldása érdekében; a tervben pontos lépések szerepelnek pontos időbeosztással, amelyeket félévente felül kell vizsgálni, és - szükség esetén - újrafogalmazni. Minden egy hónapnál hosszabb gondozási folyamatban készül nagy környezettanulmány, de kis környezettanulmányt és gyermekről egészségügyi lapot rövidebb gondozás esetében is készíteni kell.
A védelembe vétel a gyermekjóléti alapellátás keretein belül áll, ennek ellenére mégis
235

hatósági intézkedés, holott a hatósági intézkedések általában a szakellátásra jellemzők. Veszélyeztetettség esetén a gyermekjóléti szolgálat a jegyző (Gyámhatóság) felé tesz javaslatot a védelembe vételre, aki ha indokoltnak látja, elrendeli az intézkedést. Védelembe vétel esetén a család kötelezett az együttműködésre, ha ezt nem teszik meg, a gyermeket kiemelik a családból. Célja, hogy a család képes legyen helyes attitűddel nevelni a gyermeket. Ideális esetben védelembe vétel esetén (is) a családgondozó együttműködik a gyerekkel, a szülőkkel, különböző szakemberekkel, iskolával. A védelembe vétel indokoltságát a jegyző kérelemre bármikor, hivatalból félévente felülvizsgálja. Ha a veszélyeztetettség nem szűnik meg, javasolni lehet a gyámhatóság felé a gyermek kiemelését a családból. Nagyon fontos leszögezni, hogy a védelembe vétel nem érinti a szülői felügyeleti jogot. A védelembe vételt meg kell szüntetni, ha megszűnt a veszélyeztetettség, a gyermekvédelmi gondoskodás más formájáról döntött a gyámhivatal, ha fiatalkorú5 pártfogó felügyeletét rendelték el, vagy fiatalkorú szabadságvesztését/javítóintézeti nevelését tölti, illetve természetesen, ha kiskorú nagykorúvá válik.
Alapellátási forma a gyermekjóléti szolgálaton kívül a gyermekek napközbeni ellátása és a gyermekek átmeneti gondozása.

A gyermekek napközbeni ellátásához tartoznak:
• A bölcsődék. A családban nevelkedő 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátását, szakszerű gondozását és nevelését biztosító intézmény. Ha a gyermek a 3. évét betöltötte, de testi vagy szellemi fejlettségi szintje alapján még nem érett az óvodai nevelésre, a 4. évének betöltését követő augusztus 31-ig nevelhető és gondozható a bölcsődében;
• A családi napközi. A családban nevelkedő gyermekek számára nyújt életkoruknak
megfelelő nappali felügyeletet, gondozást, nevelést, étkeztetést és foglalkoztatást. A fogyatékos gyermekek számára sajátos szükségleteikhez igazodó ellátást kell nyújtani;
• A házi gyermekfelügyelet. A gyermekek napközbeni ellátását a szülő vagy más
törvényes képviselő otthonában gondozó biztosíthatja, ha a gyermek állandó vagy időszakos ellátása nappali intézményben nem biztosítható (pl. betegség miatt) és a szülő a gyermek napközbeni ellátását nem vagy csak részben tudja megoldani;
• A nyári napközis otthon vagy tábor, és az iskolai napközi.

A gyermekek átmeneti gondozása keretében a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését elősegítő, az életkorának, egészségi állapotának és egyéb szükségleteinek megfelelő étkeztetéséről, ruházattal való ellátásáról, mentálhigiénés és egészségügyi ellátásáról, gondozásáról, neveléséről, lakhatásáról kell gondoskodni. Formái:
• Családok átmeneti otthona (köznyelvben: CsÁO). Az otthontalanná vált szülő
kérelmére a családok átmeneti otthonában együttesen helyezhető el a gyermek és szülője, ha az elhelyezés hiányában lakhatásuk nem lenne biztosított, és a gyermeket emiatt el kellene választani szülőjétől;
• Gyermekek átmeneti otthona (GyÁO). Ebben az intézménytípusban az a
családban élő gyermek helyezhető el, aki átmenetileg ellátás és felügyelet nélkül marad, vagy elhelyezés hiányában ezek nélkül maradna, valamint akinek ellátása a család életvezetési nehézségei miatt veszélyeztetett. A gyermekek átmeneti otthona segítséget nyújt - a gyermekjóléti szolgálattal együttműködve - a gyermek családjába történő visszatéréséhez;

5 Kiskorúnak nevezünk minden 0-18 éves személyt, míg a fiatalkorúság (14-18 év) csak a büntetőjogban használatos fogalom.
236

• Helyettes szülő. Egy család saját otthonába fogadja be átmenetileg a gyermeket. Helyettes szülő lehet, aki 21. életévét betöltötte, cselekvőképes, büntetlen előéletű, és elvégzi a meghatározott tanfolyamot. Saját gyermekeit is beszámítva maximum 5 gyermeket gondozhat egyidejűleg. Maximális időtartama 1 év, de 6 hónappal meghosszabbítható.

Szakellátások

A szakellátásba kerülés hatósági intézkedés következménye. Legfőbb különbség az alapellátáshoz képest, hogy a kiskorú számára gyámot neveznek ki, miközben a szülő felügyeleti joga szünetel. A szakellátás keretében biztosítani kell az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek otthont nyújtó ellátását.
A szakellátás a gyermekek családban való nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségük megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására irányul. Működtetése állami és önkormányzati feladat. Intézkedései:

Ideigleneshatályúelhelyezés(IHvagy ID).Alegfontosabbésleggyakoribbgyermekvédelmi feladat. A gyermekek védelmét hatósági intézkedéssel akkor kell biztosítani, ha a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges ellátást a szülő nem biztosítja, és ez a gyermek fejlődését veszélyezteti. Ilyen estben az egyik alkalmazható megoldás a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése.
Az intézkedés indokolt lehet, ha a gyermek felügyelet nélkül marad vagy testi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges.
Súlyos veszélyeztetésnek minősül, minden olyan eset, amikor a gyermeket oly módon bántalmazzák, vagy hanyagolják el, hogy ez életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, értelmi, érzelmi illetve erkölcsi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat.
Ha a fenti körülmények fennállnak, akkor a települési önkormányzat jegyzője (Gyámhatóság), a gyámhivatal, a határőrség, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság vagy akár a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága a gyermek ideiglenes elhelyezéséről rendelkezik. Az ideiglenes elhelyezés kezdetétől a szülő gondozási, nevelési joga szünetel, egyéb szülői felügyeleti jogai (például a törvényes képviseleti joga) azonban nem. A gyermek ideiglenesen elhelyezhető a gyermek nevelésére alkalmas és azt vállaló különélő szülőnél vagy más hozzátartozónál, illetve személynél, illetve amennyiben erre nincs lehetőség, akkor az ideiglenes elhelyezést is biztosító nevelőszülőnél, vagy gyermekotthonban. Az ideiglenes hatályú elhelyezés elrendeléséről a beutaló szervnek azonnal értesítenie kell az illetékes gyámhivatalt.
A beutaló szervek döntése, fellebbezésre tekintet nélkül, azonnal végrehajtható, és arról minden esetben a gyermekétől külön élő szülőt is értesíteni kell. A fellebbezés benyújtására a döntés kézhezvételétől számított 8 nap áll rendelkezésre, a fellebbezést elbíráló hatóságnak pedig 15 napon belül kell meghoznia a döntést. A beutaló szervnek kell gondoskodnia arról is, hogy a gyermeket a kijelölt gondozási helyre vigyék.
Az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálatát a gyámhivatal végzi. Amennyiben annak okai már nem állnak fenn, az elhelyezéstől számított 30 napon belül megszünteti azt. Ha a veszélyeztetettség a gyermeknek a családjából történő kiemelésére ad okot, 35 napon belül a gyermeket átmeneti vagy tartós nevelésbe veszi. Ha a gyámhivatal az ideiglenes elhelyezést követően azt állapítja meg, hogy a szülői felügyelet megszüntetésének

237

okai fennállnak, akkor két hónapon belül pert indít a szülő ellen a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt. A perindítással egyidejűleg megállapítja a szülői felügyeleti jog szünetelését. Ha az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálatára jogosult gyámhivatal gyermekelhelyezés, annak megváltoztatása vagy szülői felügyelet megszüntetése iránti per megindítását indokoltnak tartja, erről a gyermek szülőjét vagy más törvényes képviselőjét értesítenie kell. Abban az esetben, ha a beutaló szerv a bíróság volt, annak gyermekelhelyezéssel kapcsolatos döntésének megváltoztatására irányuló perindításra csak akkor kerülhet sor, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság korábban döntését alapította, lényegesen megváltoztak.

Átmeneti nevelésbe vétel (AT). A gyermekek átmeneti nevelésbe vétele addig biztosítja a gyermek otthont nyújtó ellátását, amíg annak családja képessé válik visszafogadására. Ennek keretében a gyermek – a lehetőségek szerint – teljeskörű ellátást és segítséget kap a fejlődését veszélyeztető körülmények elhárításához és a családi környezetébe történő visszahelyezéséhez. Mindez személyre szabottan, egyéni elhelyezési terv szerint történik. A gyámhivatal a gyermeket átmeneti nevelésbe veszi, ha a fejlődését családi környezete veszélyezteti és veszélyeztetettségét az alapellátás keretében biztosított szolgáltatásokkal vagy védelembe vétellel nem lehetett megszüntetni, illetve attól eredmény nem várható.
Továbbá, ha a megfelelő gondozása a családján belül nem biztosítható.
Az átmeneti nevelésbe vétellel a gyámhivatal a gyermeket nevelőszülőnél vagy - ha ez nem lehetséges - gyermekotthonban, illetve szükség esetén fogyatékos vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezi el és részére gyámot (hivatásos gyámot) rendel ki.
Az átmeneti nevelésbe vételről a gyámhivatal minden esetben soron kívül határoz és határozata fellebbezésre való tekintet nélkül, azonnal végrehajtható. A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vétel elrendelése előtt beszerzi a területi gyermekvédelmi szakszolgálattól a gyermek elhelyezésére vonatkozó javaslatát. Fontos, hogy a gyermek és a szülő is jogosultak véleményt nyilvánítani a javasolt gondozási helyről és a gyámhivatal a döntése során mérlegeli véleményüket. Az átmeneti nevelésbe vett gyermek szülőjének szülői felügyeleti joga a nevelésbe vétel időtartama alatt szünetel, de a gyermekkel kapcsolatot tarthat. A gyámhivatal folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermek és a szülő kapcsolatát, a szülőnek a nevelőszülővel, gyermekotthonnal való együttműködését és a szülő magatartásában, életvitelében és körülményeiben beálló változásokat. Ha a gyermek szülője kapcsolattartási jogával a gyermek vagy a gyermeket gondozó személy sérelmére visszaél és magatartásával veszélyezteti a gyermek nevelését testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, akkor a gyermeket gondozó személy, illetve a gyermek gyámja kezdeményezheti a gyámhivatalnál, illetve a bíróságánál a kapcsolattartási jog korlátozását, szüneteltetését vagy megvonását is.
Az átmeneti nevelésbe vett gyermek költségeihez az köteles hozzájárulni, aki a családjogi törvény rendelkezése értelmében a gyermek tartására köteles, azaz elsősorban a szülő. A gondozási díjfizetési kötelezettség a gyermek átmeneti nevelésbe vételével kezdődik. Ha a gyermek ezt megelőzően kerül gondozásba, a gyámhivatal a fizetési kötelezettséget a gondozás kezdetétől - legfeljebb azonban hat hónapra visszamenőleg - állapíthatja meg.
Nem állapítható meg gondozási díj, ha a szülő hozzájárult ahhoz, hogy gyermekét számára ismeretlen személy fogadja örökbe, illetve a hatodik életévét betöltött vagy egészségileg károsodott gyermek esetében a szülői nyilatkozatot (örökbefogadásra vonatkozóan) a gyámhivatal jóváhagyta, illetve ha a kötelezett rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik.
A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vétel fennállásának szükségességét a gyám, a nevelőszülő (vagy intézmény), a vér szerinti családot gondozó gyermekjóléti szolgálat

238

és a területi gyermekvédelmi szakszolgálat tájékoztatása illetve javaslata, továbbá - ha szükséges - a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság szakvéleménye alapján évente felülvizsgálja. Három éven aluli gyermek esetében a felülvizsgálatra félévente kerül sor.
Az átmeneti nevelésbe vétel megszűnik, ha a gyermek
• tartós nevelésbe került;
• örökbe fogadták;
• nagykorúvá vált;
• a bíróság gyermekelhelyezésre vonatkozó döntését követően a külön élő másik szülőhöz vagy harmadik személyhez került;
• illetve, ha a hivatal úgy dönt, hogy a gyermek visszakerülhet a családba.

Tartós nevelésbe vétel. A gyermek otthont nyújtó ellátását egyéni elhelyezési terv szerint biztosítja, és felkészíti a gyermeket az örökbefogadásra illetve az önálló életre.
A gyámhivatal a gyermeket tartós nevelésbe veszi, ha a szülő/mindkét szülő felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy a szülők meghaltak, ha a gyermek ismeretlen szülőktől származik, illetve ha a szülő gyermeke örökbefogadásához az örökbefogadó személyének és személyi adatainak ismerete nélkül tett hozzájáruló nyilatkozatot, feltéve, hogy a gyermek ideiglenes hatállyal nem helyezhető el a leendő örökbefogadó szülőnél.
A gyámhivatal a gyermek tartós nevelésbe vételéről soron kívül határoz. A határozat fellebbezésre való tekintet nélkül azonnal végrehajtható. A tartós nevelésbe vétellel egyidejűleg a gyámhivatal a gyermeket nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban (szükség esetén fogyatékosok és pszichiátriai betegek otthonában) helyezi el, és gyámot rendel ki. A gyermeknek nevelőszülőhöz, illetve a fenti intézményekbe viteléről a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője gondoskodik. A gyámhivatal a tartós nevelésbe vétel iránti eljárással érintett gyermek gondozási helyét - a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság, valamint a gyermekjóléti szolgálat szakvéleményének segítségével határozza meg. Ezt megelőzően meg kell hallgatnia a gyermeket és a szülőt is. Az elhelyezés során figyelemmel kell lenni a gyermek életkorára, egészségi állapotára, neveltségi szintjére, testvéreivel való együttes elhelyezésére, a nevelésének folyamatosságára, vallási és lelkiismereti meggyőződésére, valamint a korábbi lakóhelyétől és nevelési-oktatási intézményétől való távolságra.
Agyámhivatal a gyermek gondozási helyét hivatalból vagy kérelemre megváltoztatja, ha azok a körülmények, amelyekre elhelyezési döntését alapozta később lényegesen megváltoztak, ha a kijelölt gondozási hely a gyermek érdekével ellentétes, vagy ha a gyermekotthon telephelye vagy a nevelőszülő lakóhelye megváltozik.
A tartós nevelésbe vett gyermek költségeihez is hozzájárul a gyermek tartására köteles személy, azaz a szülő. A gondozási díj fi kötelezettsége a gyermek 18. életévének betöltése után is fennmarad, ha tanulmányait nappali oktatás keretében folytatja, és további gondozása az utógondozói ellátás útján biztosított. Ha a kötelezettnek gondozási díjhátraléka keletkezik, annak behajtásáról a lakóhelye szerinti jegyző (gyámhatóság) gondoskodik.
A gyámhivatal a tartós nevelésbe vételt a gyám, a nevelőszülő vagy intézmény, valamint a területi gyermekvédelmi szakszolgálat tájékoztatása, illetve javaslata alapján évente felülvizsgálja annak érdekében, hogy elősegítse a gyermek mihamarabbi örökbefogadását, vagy ha ez nem lehetséges, tartós családot pótló - nevelőszülői, gyermekotthoni - környezetbe kerülését. Három éven aluli gyermek esetében a felülvizsgálatra félévenként kerül sor.
Megszűnik a tartós nevelésbe vétel, ha a bíróság a szülői felügyeletet visszaállította, vagy a gyermek más személy gyámsága alá került, illetve ha nagykorúvá vált.

239

Családba fogadás. A családba fogadás indokolt lehet a szülő egészségi állapota, a szülő indokolt távolléte, vagy akár más családi ok miatt. Kérelmezheti a szülői felügyeletet gyakorló mindkét szülő vagy a szülői felügyeletet egyedül gyakorló szülő - a különélő másik szülő meghallgatásával.
A gyámhivatalnak a kérelem benyújtásakor tájékoztatnia kell a szülőt a családba fogadás következményeiről, létrejöttéhez a gyámhivatal hozzájárulása szükséges. Akkor adja meg ezt a hozzájárulását, ha a családba fogadó szülő személyisége és körülményei alapján alkalmas a gyermek gondozására, nevelésére, a gyámság ellátására, valamint e feladatok ellátását vállalja is. A családba fogadó szülőt (szülőket) a gyámhivatal gyámul rendeli ki. Ha a gyámhivatal megadja a hozzájárulását, akkor a gyermeket a szükséges ideig a szülő által megnevezett család átmenetileg befogadja, gondozza, neveli. A családba fogadás ideje alatt a szülő felügyeleti joga szünetel, de gyermeke tartásáról ez idő alatt is gondoskodni köteles. Megilleti a kapcsolattartás joga, illetve a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való együttes döntés joga.
A családba fogadás mindaddig tart, amíg az alapjául szolgáló ok előreláthatólag fennáll. Fenntartásának indokoltságát a gyámhivatal a gyám tájékoztatása alapján évente felülvizsgálja.
A családba fogadást meg kell szüntetni, ha azt a szülő vagy a családba fogadó szülő kérte. Ha azonban egyébkénti oka továbbra is fennáll, a gyámhivatal a családba fogadás megszüntetését követően a gyermekvédelmi gondoskodás más formájáról intézkedik (például ideiglenes elhelyezés, átmeneti vagy tartós nevelésbe vétel).
Intézményei:
• Nevelőszülő. Közös döntés alapján dől el, hogy hová kerüljön a gyermek, közösen beszéli meg a gyermekjóléti szolgálat munkatársa, a gyámhivatal, a szülő, esetleg a gyermek maga. Fontos, hogy a nevelőszülő elsődlegesen ne szülőként, hanem szakemberként foglalkozzon a gyermekkel. Az elhelyezés alatt az illetékes Gyermekjóléti Szolgálatban családgondozás is folyik, valamint a gyermek kapcsolatot tart a vér szerinti szülővel, ha erre lehetőség van.
• Gyermekotthon. Otthont nyújtó ellátást biztosít az ideiglenes hatállyal elhelyezett,
átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek számára. Az ellátás legfontosabb célja, hogy a gyermek később visszahelyezhető legyen a saját családjába. A gyermekjóléti szolgálatban az elhelyezés teljes időtartama alatt vérszerinti családgondozás folyik, azaz a családgondozó továbbra is dolgozik a családdal, ahonnan kiemelték a gyermeket, hogy az alkalmassá váljon a gyermek visszafogadására. Alkalmat kell nyújtani a gyermeknek arra, hogy kapcsolatban maradjon a vér szerinti családjával, akikhez majd visszakerülhet. A gyermekotthonok napjainkban kisebb, heterogén közösségek (12-40 fő), ahol testvérek, különböző korosztályok, fiúk és lányok együtt kerülnek elhelyezésre. Egy speciális típusa a lakásotthon, ahol maximum 12 gyermek él önálló lakásban vagy családi házban. Utógondozási lehetőséget biztosít a fiatal felnőtt számára.

A gyámhatóság és a gyámhivatal feladat- és hatásköre

A jegyzői hatáskörű gyámhatóság feladat- és hatásköre:
• teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot vesz fel;
• ügygondnokot, eseti gondnokot rendel ki, a kirendelt gondnokot felmenti, munkadíjat állapít meg a részére;
• a gyámhivatal felkérésére a gyámsági és gondnoksági ügyekben leltározási feladatokat végez;

240

• dönt a gyermekek védelembe vételéről és annak megszüntetéséről;
• a gyermekek azonnali ideiglenes hatályú elhelyezéséről határoz;
• elkészíti a bírósági/társhatósági stb. megkeresésekben kért környezettanulmányokat.

A gyámhivatal feladat- és hatásköre (a gyermekek védelmével kapcsolatos feladatai):
• ideiglenes hatályú elhelyezés: különélő szülőnél, más hozzátartozónál, vagy a nevelésre alkalmas más személynél, illetve nevelőszülőnél, illetve ha erre nincs mód gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben;
• a szülői felügyeleti jog feléledését megállapítja;
• a más szerv által alkalmazott ideiglenes hatályú elhelyezés megszüntetéséről és megváltoztatásáról dönt;
• átmeneti nevelésbe veszi a gyermeket, egyidejűleg gyámot rendel ki;
• tartós nevelésbe veszi a gyermeket, gyámot rendel;
• a nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásáról dönt;
• figyelemmel kíséri és dönt az átmeneti nevelésbe vett gyermek és a szülő kapcsolattartásáról;
• a nevelésbe vétel megszüntetéséről dönt;
• az utógondozás elrendeléséről rendelkezik;
• a szülő gondozási díjfizetési kötelezettségét megállapítja, illetve megszünteti;
• a nevelésbe vett gyermek lakóhelyét megállapítja;
• a nevelésbe vételt évente, illetve szükség szerint felülvizsgálja;
• a nevelésbe vett gyermek gondozási helyét meghatározza; A gyermek családi jogállásának rendezése érdekében:
• teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot vesz fel;
• megállapítja a gyermek családi és utónevét;
• cselekvőképtelen jogosult esetén megindítja a családi jogállás megállapítására irányuló pert;
• pert indít az apaság vélelmének megállapítása, illetve megszüntetése iránt;
• képzelt apát állapít meg.
•
Iskolai gyermekvédelem

A törvény előírja, hogy minden iskolának alkalmaznia kell gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst, azonban szerencsére egyre több oktatás intézmény foglalkoztat iskolai szociális munkást is, akiknek a munkája hatékonyabb lehet.
Feladatkör:
• általános prevenció: szabadidős programok szervezése, aktuális helyzethez igazodó programok szervezése (például pályaválasztás, párválasztás);
• hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatos feladatok: a hátrányos helyzet felismerése és jelzése, a hátrányos helyzetű gyermek nyilvántartásba vétele, a hátrány típusának megállapítása, nevelési-gondozási terv készítése (lehetőségek felmérése a család helyzetének javítására, célzott mentálhigiénés programok);
• veszélyeztetett gyermekekkel kapcsolatos feladatok: veszélyeztetettség felismerése
és jelzése a gyermekjóléti szolgálatnak, a veszélyeztetett gyermek nyilvántartásba vétele, a veszélyeztetettség típusának, fokának megállapítása, szabadidős tevékenység (iskolai szünet kitöltése), célzott fejlesztő foglalkozások, célzott mentálhigiénás programok, nevelési-gondozási terv készítése;
• kapcsolat a gyermekek, családok és gyermekvédelmi szervezetek között;
• kapcsolattartás a különböző civil vagy egyházi szervezetekkel;

241

• a gyerekek és családok tájékoztatása a gyermekjóléti alapellátás, illetve a gyermekvédelmi szakellátás lehetőségeiről, valamint a különböző pénzbeli vagy természetbeni juttatásokról;
Az iskola fontossága a gyermekvédelemben:
• A gyermek hosszú időt tölt az iskolában, nem kell külön felkeresni otthon, bőven van lehetőség az iskolai információszerzésre is (tanulmányi eredmény, felnőttekkel, kortárs csoporttal való viszony, öltözködés, viselkedés stb.);
• Lehetőség van helyben is segíteni, befolyásolni a gyermeket;
• A szülővel való kapcsolattartásnak is jó módja az iskola, hiszen a szülő számára nem stigmatizáló bemenni az iskolába, így könnyebben rászánhatja magát a segítségkérésre;
• Az iskolai tevékenység során nyomon követhető a gondozás eredménye is (tanulmányi eredmény változása, viselkedés, magatartás változása, gyermek külső megjelenésének változása, ruházat, tisztálkodás, tanszerek minősége, gondozottsága stb.).
A gyermekvédelmi törvény által biztosított juttatások Pénzbeli juttatások:
• Rendszeres gyerekvédelmi támogatás (kiegészítő családi pótlék - fix összegű);
• Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás (jövedelemigazoláshoz kötött);
• Gyermektartásdíj megelőlegezése (bírói ítélet alapján – akkor kérhető, ha valamilyen ok miatt a tartásdíj nem behajtható, de várhatóan behajtható lesz);
• Otthonteremtési támogatás (gyermekvédelmi intézetben nagykorúvá vált fiatalok jogosultak rá, az öregségi nyugdíjminimum ötvenszerese, lakásvásárlásra, albérletre fordítható, és el kell vele számolni).
Természetbeni juttatások: étkeztetés, utazási térítés, tankönyvtámogatás. Az adható/igényelhető ellátások csoportosítása hivatalok szerint:
Társadalombiztosítási ellátások: anyasági támogatás, terhességi-gyermekágyi
segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési segély, nevelési ellátás (családi pótlék), gyermeknevelési támogatás;
Önkormányzati ellátások: rendszeres gyermekvédelmi támogatás, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás. Ezek összege változó, az önkormányzat szabja meg;
Gyámhivatal által megállapítható ellátások: tartásdíj megelőlegezése, otthonteremtési
támogatás.

Az 1997-es gyermekvédelmi törvény legnagyobb újítása abban áll, hogy kimondja: kizárólag szociális (anyagi) okból, a családból gyermeket kiemelni nem lehet a családból. A gond csupán az, hogy a törvény által biztosított pénzbeli ellátások nem elégségesek, illetve az anyagi problémák a legtöbb családban más problémákhoz is vezetnek, így a törvény célkitűzései nem mindig valósulnak meg.

242

Dr. Szemelyácz János

Terápiás intervenciók
A hosszútávú használat kezelésének megkezdésekor alapvető az állapotfelmérés elvégzése, a motivációt kialakító és segítő technikák alkalmazása, a legalkalmasabb terápiás forma megtalálása (terápiás illeszkedés) és a visszaesés-megelőzés (relaps prevention) kialakítása. Az alábbiakban röviden ismertetem a humanisztikus iskolák szempontjait – melyek remekül használhatók serkentőszer-használók esetében is –, majd a közösségi terápiákról és a visszaesés-megelőzés lehetőségeiről írok.

Fenomenológia megközelítés - Humanisztikus iskolák (Abraham Maslow, Carl Rogers)

A terápiás megközelítés szempontjai

Afenomenológiai megközelítés alaptémája a valóság szubjektív átélése, megtapasztalása. A személyes vonatkoztatási keret, ami megkülönböztet bennünket mindenki mástól, rendkívül erőteljes hatást fejt ki életünk minden területén. A fenomenológia kifejezés szó szerint „az egyén szubjektív tapasztalataira” utal. Ami igazán számít az a szubjektív vonatkoztatási keret, amely mentén az egyén a valóságot megtapasztalja vagy átéli. Másik jellemző téma, hogy az emberek képesek meghatározni önmaguk számára azt, hogy milyen legyen az életük. Az öndetermináció, vagy szabad akarat az emberi természet szerves része, így bárki, aki emellett dönt, gyakorolhatja vagy élhet vele.
Még egy feltevés, amely e megközelítést jellemzi: az emberek természetükből adódóan jók és önmagukat tökéletesítő lények. Az ember természeténél fogva állhatatosan törekszik arra, hogy egészséges, érett és önálló legyen, hacsak nem túl erős az ezzel ellentétes irányba ható külső nyomás.

Önmegvalósítás

Rogers szerint a pozitív, egészséges növekedés lehetősége természetes módon fejeződik ki minden személy viselkedésében, ha ezt nem gátolják erős ellentétes hatások. Ezt a tendenciát nevezte el megvalósulásnak vagy aktualizációnak.
A megvalósuló vagy aktualizáló tendencia részben a fiziológiai működésben tükröződik. Amikor az aktualizáció az én fenntartását vagy kiteljesedését szolgálja, akkor önmegvalósításnak vagy önaktualizációnak nevezik. Az önmegvalósítás nagyobb önállóság (autonómia) irányába mozdítja el a személyt, élettapasztalatainak kiterjesztéséhez vagy gazdagításához és kreativitása fokozásához vezet. Az önmegvalósítás a személyen belüli egészlegesség, összhang (kongruencia) vagy integráció irányába hat, és minimálisra csökkenti a rendezetlenséget vagy az inkongruenciát.
Rogers szerint a megvalósulás vagy aktualizáló tendencia, mint minden élőlény, így az ember természetének részét képezi. Ezt nevezi organizmikus értékelő folyamatnak, amely arra utal, hogy a humán organizmus autonomikusan értékeli tapasztalatait és cselekedeteit abból a szempontból, vajon azok előmozdítják-e az aktualizációt. Ha azt nem szolgálják, akkor az organizmikus értékelő folyamat azt a zavaró érzést kelti, hogy valami nincs rendben.
Rogers a teljességgel működő személy kifejezést az önmagát megvalósító ember

243

leírására használta. Az ilyen személyek nyitottak saját érzéseik megtapasztalására, nem félnek tőlük, bármilyenek legyenek is. Bíznak érzéseikben, és nem kérdőjelezik meg azokat. A teljességgel működő személy nyitott a világ megtapasztalására, vagyis értelemmel, kihívással és személyes izgalommal teli életet él, sőt ha úgy hozza a sors, még a fájdalmaktól sem riad vissza. Az ilyen személy nem egy bizonyosfajta személyiség. Sokkal inkább olyan működési formát képvisel, amit bárki magáévá tehet, aki hajlandó ilyen módon élni.

A pozitív értékelés szükséglete

Erős a szükséglet, hogy mások (főként, akik számítanak nekünk, ún. „jelentős mások”) elfogadjanak bennünket és szeretettel, barátsággal és gyengéd érzelmekkel viseltessenek irántunk. Rogers ezt pozitív értékelésnek nevezi.
A pozitív értékelés kétféle lehet:
• Feltétel nélküli pozitív értékelés: feltételekhez nem kötött, minden „kötelék” nélküli szeretet.
• Feltételhez kötött pozitív értékelés: van, amikor csak akkor kapunk szeretet, ha bizonyos feltételeknek megfelelünk.
Értékfeltétel: azokról a feltételekről van szó, melyek alapján a személyt pozitív értékelésre méltónak ítélik.
Mi is értékfeltételeket kezdünk állítani magunk elé. Csak akkor szeretjük és fogadjuk el magunkat, ha oly módon cselekszünk, ami ezeknek a feltételeknek megfelel. Ezt nevezzük feltételhez kötött önértékelésnek.
Viselkedésünk, értékeink vagy céljaink megváltoztatása az elfogadás érdekében ellentétbe vagy összeütközésbe kerülhet az önmegvalósítással. Mivel az önmegvalósítás fontosabb, mint a különféle értékfeltételek teljesítése, elsőbbséget kellene kapnia. Mivel azonban a pozitív értékelés szükséglete szembeszökő, ezért gyakran ennek kielégítését érezzük sürgetőbbnek. Az értékfeltételt úgy határozhatjuk meg, mint ami az elfogadás előfeltételét képezi. Az értékfeltétel mindig kényszerítő erejű, arra késztet, hogy teljesítsük, amit várnak tőlünk. Az ilyen feltétel felmerülése akadályozhatja az önmegvalósítást.

Önmeghatározás

Bizonyos cselekvések önmeghatározottak, ezekhez a cselekvésekhez belső érdekeink fűződnek vagy értékesek számunkra, más cselekvések pedig kontrolláltak. A kontrollált viselkedéseket vagy azért végezzük, mert fizetséget kapunk értük vagy azért, hogy eleget tegyünk a külső nyomásnak vagy követelménynek. A viselkedés akkor is kontrolláltnak számít, ha a kontroll teljes egészében csak a fejünkben létezik, vagy ha valamit azért teszünk meg, mert tudjuk, hogy bűntudatot éreznénk, ha nem tennénk.
Amikor a cselekedeteink önmeghatározottak, érdeklődésünk hosszabb ideig marad fenn, mint amikor a cselekedeteink kontrolláltak.
A jutalom, mint kontrolláló azt sugallja, hogy cselekedeteink nem önmeghatározottak. Ugyanakkor a jutalom információt is hordoz: képességeinkről árul el valamit. Ha a jutalom azt fejezi ki, hogy nagyobb kompetenciával rendelkezünk, akkor növeli a motivációt. Ha a jutalom értékfeltételt állít, vagyis azt sugallja, hogy a tevékenységet kizárólag a jutalomért végezzük, akkor kontrolláló vetülete kerül előtérbe.

Énkép és védekezési folyamatok

Rogers azt feltételezi, hogy az énkép (self) a születés időpontjában még nem létezik, és csak fokozatosan különül el minden más leképezéstől.

244

Az énfogalom azokat a jellemzőket tartalmazza, melyeket a személy önmaga részének tekint. Az énfogalmat alkotó elemek többféleképpen is feloszthatók. Az egyik felosztás az aktuális (valós vagy tapasztalt) énkép és az ideális énkép (én-ideál) között tesz különbséget.
Ideális énkép: azokat a jellemzőket tartalmazza, amelyekkel rendelkezni szeretnénk.
Aktuális énkép: azokat a jellemzőket, amelyekről jelen pillanatban azt gondoljuk, hogy valóban rendelkezünk velük.
Az önmegvalósítás nyomán nagyobb megfelelés jön létre az aktuális és az ideális énkép között: egyre inkább olyanná válunk, amilyenné válni szeretnénk.

Inkongruencia, dezorganizáció és elhárítás

Az inkongruencia valójában egyfajta dezorganizáció, az egység megbomlása. Az inkongruencia (a valós és az ideális énkép között tátongó szakadék vagy az olyan tapasztalat, ami nem felel meg az énképnek) szorongást eredményez.
Teljes kongruencia azonban ritkán valósul meg. Rogers azt feltételezte, hogy az emberek azért hárítják el a dezorganizáció megtapasztalását már az észlelés szintjén is, hogy elkerüljék azt a szorongást, amit okoz.
Az inkongruencia észlelése elleni elhárítási módok két csoportba sorolhatók. Az elhárítások egyik csoportjába a tapasztalatok torzításai tartoznak. Ennek egyik példája a racionalizáció, mely elfogadható, hamis ok kreálása a történtek magyarázatára. Másfajta torzítás történik, amikor az eseményt másmilyennek észleljük, mint amilyen valójában.
Az elhárítások másik csoportja a fenyegető tapasztalatok tudatosításának megakadályozását foglalja magába. A tagadás – annak visszautasítása, hogy egy tapasztalat vagy helyzet fennáll – ezt a funkciót szolgálja. Ha lépéseket teszünk, hogy a helyzetet elkerüljük azzal is gátoljuk a tapasztalat tudatba jutását. Például eleve elkerüljük azokat a helyzeteket, ahol az ilyen tapasztalat bekövetkezhet.

Az önbecsülés fenntartása és növelése

Az elhárító folyamatok az énkép belső összhangjának (kongruitásának) vagy egységének (integritásának) fenntartása érdekében működnek. Az elhárítások révén óvjuk és növeljük önbecsülésünket.
Mi történik akkor, amikor önbecsülésünket fenyegeti valami? Rogers szerint az észlelést torzítjuk, vagy az élmény tudatosulását gátoljuk, vagy minimálisra csökkentjük az esemény negatív vonatkozásait, vagy megpróbáljuk úgy beállítani az eseményt, hogy az ne legyen az énkép állandó jellemzőinek tulajdonítható.
Önbecsülésünket érintő ismerős fenyegetés a kudarc. Ha kudarcot vallunk valamiben, leggyakrabban kifogásokat keresünk, a kudarcért való felelősséget olyan tényezőkre hárítjuk, amelyek ellenőrzésünkön kívül esnek.
Amikor sikereket érünk el, lehetőség nyílik önbecsülésünk növelésére. Ennek az a módja, hogy a sikert saját képességeinknek, s nem más lehetőségeknek tudjuk be.

Önsorsrontás

Önsorsrontás olyan cselekedeteket jelent, melyekkel pontosan azokat a feltételeket teremtjük meg, melyek nagy valószínűséggel kudarchoz vezetnek.
Az elmélet szerint a magas mérce állítása fenyegetést jelenthet önbecsülésünkre. Ha a cél kihívást jelent, a kudarc lehetősége mindig igen nagy. Ha a sikert ellenőrzésünkön kívül eső körülmények akadályozzák meg, akkor a kudarc bélyege elkerülhető. Az önsorsrontó

245

stratégia sikerének az a feltétele, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy élünk vele.

Az önmegvalósítás és a Maslow- féle szükséglethierarchia

Maslow érdeklődése elsősorban azoknak a személyeknek a tulajdonságaira tért ki, akik a legtöbbet hozzák ki az életükből.
Kutatásai részeként Maslow közelebbről a motiváció fogalmát és a motívumokat
vizsgálta.
Maslow úgy gondolta, hogy különböző szükségletek – melyeket ösztönszerűnek tekintett – hierarchiát alkotnak.

1. ábra. A Maslow-féle szükséglethierarchia

Maslow rámutatott, hogy az emberi szükségletek különböznek abban, hogy mennyire igényelnek közvetlen kielégítést és milyen erősségűek. Bizonyos szükségletek primitívek, alapvetőek és sürgetőek. A piramis alapját azok a fiziológia szükségletek képezik, melyek nyilvánvalóan elengedhetetlenek a túléléséhez.
A hierarchia eggyel magasabb szintjén található jellemzők sem nélkülözhetők a túléléshez, de nem annyira sürgetőek. Ide tartoznak általában a biztonság, közelebbről a fizikai biztonság szükségletei, menedék az időjárás viszontagságai elől, védelem a ragadozók ellen stb.
A piramis következő szintjein a szükségletek kezdenek szociális színezetet ölteni. A biztonsági szükségletek szintje fölött közvetlenül találhatók a szeretet és a valahová tartozás szükségletei.
A piramis magasabb szintjén találhatók a megbecsülés iránti szükségletek, melyek az értékeléssel vannak összefüggésben. Ide tartozik az ügyesség és az erő érzésének szükséglete.
A hierarchia csúcsán áll az önmegvalósítás. Azon törekvésünk, hogy azzá váljunk, amit képességeink lehetővé tesznek, hogy önmagunkat képességeink végső határáig terjesszük ki. Az önmegvalósítás Maslow szerint a legmagasabb rendű emberi motiváció.
Maslow úgy tartotta, hogy a motívum erőssége csökken, amint lépésenként felfelé haladunk a piramison továbbá úgy vélte, hogy a piramis alja felé található motívumok

246

hiányalapúak, míg a magasabb szintek motívumai növekedésalapúak.
Az alacsonyabbrendű motívumok valamilyen hiányból származnak, s az ilyen szükségletek kielégítése azt jelenti, hogy bizonyos kellemetlen állapottól szabadulunk meg. Az önmegvalósítás ezzel ellentétben sokkal inkább személyiségünk még megvalósulatlan lehetőségeink „távoli hívásához” hasonlítható. E szükséglet kielégítése nem valamilyen kellemetlen állapot elkerülésével, sokkal inkább a növekedés keresésével függ össze.

Az önmegvalósító személyek jellemzői

Maslow szerint mindenkinek megvan a lehetősége az önmegvalósításra, és mindenkinek megvan a belső vágya, hogy képességeinek megfelelően a lehető legtöbbet hozza ki magából.
Úgy képzelte, hogy mindenki előtt nyitva áll ez az út. Azt is felismerte, hogy néhány ember gyakrabban él az önmegvalósítás lehetőségével, mint mások és arra a felismerésre jutott, hogy a gyakori önmegvalósítók elég sok közös vonással rendelkeznek.
Íme közülük néhány:
• hatékonyan észlelik a valóságot;
• tapasztalataikra különösen élesen képesek összpontosítani;
• képes felismerni mások zavaros észlelésmódját, és képesek átvágni az ilyen módon keletkezett gubancokat;
• képesek önmaguk és mások elfogadására;
• felismerik, hogy milyen messze járnak a tökéletességtől, és teljesen elfogadják önmagukat olyannak, amilyenek, tökéletlenségeikkel együtt.
Maslow különbséget tett kétféle önmegvalósító között:
• az egyik a fenn leírt
• amásik, atranszcendensönmegvalósítótípus. Ezatípussokatáldozazönmegvalósító tapasztalatokért, ez válik élete legbecsesebb alkotóelemévé. Önmagát képességei kifejlődésének eszközeként, és nem képességei tulajdonosának tekinti.

A csúcsélmény

A csúcsélmény kifejezés utal az intenzív önmegvalósítás pillanataira. A csúcsélmény bekövetkeztekor úgy érezzük, mintha össze lennénk kapcsolva környezetünk elemeivel. A csúcsélményhez kapcsolódó érzés az áhítat, a rácsodálkozás vagy az eksztázis. Ha teljesen belemerülünk, s ha a tevékenység emberi lényünket mintegy kiteljesíti, akkor csúcsélményről beszélünk.

Selfpszichológia – Neoanalítikus irányzatok

Egokontroll és egorugalmasság

Jane és Jack Block dolgozta ki ezt az elméletet. Az egokontroll fogalom arra utal, hogy a személy általában mennyire módosítja vagy gátolja késztetései kifejeződését.
Az egyik végletet az alul-kontrollálók alkotják: ők nem tudják elhalasztani a kielégülést, érzéseiket és vágyaikat azonnal kifejezésre juttatják. Az ilyen emberekre szalmalángszerű lelkesedés és a csapongó érdeklődés jellemző. Nem konformisták, átlépik a konvenciókat, jól tűrik a kétértelműséget és a következetlenséget. Életük tele van rögtönzéssel.
A másik véglet a túlkontrollálók csoportja: azok a személyek tartoznak ide, akik állandóan késleltetik a kielégülést, akik gátolják cselekedeteiket és érzéseiket, és akik

247

ellenállnak a külvilág csábításainak. Inkább konformisták, mint felfedezők, életük szervezett és rendszerezett, rosszul érzik magukat a kétértelmű vagy következetlen helyzetekben, továbbá szűk és nehezen változó az érdeklődési körük.
Középen helyezkednek el azok, akik bizonyos mértékig gátolják és szabályozzák késztetéseiket, de azt nem viszik túlzásba. Az ilyen emberek kevésbé jól szervezettek, mint az erős kontrollosok, ugyanakkor kevésbé improvizálóak és kaotikusak, mint a gyenge kontrollosok.
Az egorugalmasság az a képesség, amely lehetővé teszi az egokontroll mértékének módosítását bármelyik irányban az adott helyzet követelményeinek megfelelően. A nagy egorugalmassággal rendelkező személyek rendkívül találékonyan tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez. A rugalmatlan énű személy nem tud kitörni abból a keretből, ahogyan általában viszonyul a világhoz, még akkor sem, ha időnként az egyáltalán nem ártana. Az alacsony egorugalmassággal és erős egokontrollal jellemezhető személy merev és kiszámítható módon viselkedik, még akkor is, ha nyilvánvalóan jobb lenne engednie késztetéseinek. A rugalmatlan énnel és gyenge egokontrollal rendelkező személy viszont akkor is impulzív módon viselkedik, amikor nyilvánvaló előnnyel járna a fegyelmezett és szervezett magatartás.

Közösségi ellátás

E tevékenység alapja a felépülés, mely magában foglalja az „életminőség modell”-t, a kliens szükségleteit, céljait, méltóságát, választási jogosultságának szabadságát, és ebből következően a személyes felelősséget és részvételt.
A terápiás munkának a „kliens-igény” szempontok felől kell kiindulnia, és a folyamat során ezt kell végig szem előtt tartania. Ezek kapcsán köszönnek vissza a humanisztikus pszichológiában korábban leírtak, és egy ilyesfajta munka a segítőtől is sokkal toleránsabb, a kliens igényeire sokkal jobban figyelő magatartást igényel.
Másrészről viszont leveszi válláról annak felelősségét – amit sok segítő hosszan cipel –, hogy rajta múlik a folyamat sikere, eredményessége, és ha ő mindent megtesz a kliens helyett, akkor az majd – „köszöni szépen” – fel fog épülni. Tehát felerősödik az önsegítés, az önerő, a személyes készségek-, a megküzdés jelentősége.
Ebben a munkában törekednünk kell a klienssel történő konszenzus kialakítására, mely során figyelnünk kell – a fentieken túl – egy támogató hálózat létrehozására, ennek része a családdal folytatott munka, foglalkoztatás és/vagy tanulás, önsegítő csoportokba integrálás, az intézményi kezelés elkerülésével.
Felvetődik azonban a legális serkentők használatánál, hogy a kezelés megkezdésekor valami jelentős változtatást kell tenni – pl. néhány hetes védett környezet –, mely inkább az eszmélés időszaka, a problémák meglátása és az ezzel kialakuló motivációé, mintsem a felépülésben fontos értékek hangsúlyozása.
Ha viszont sor kerül átmeneti intézeti/bentlakásos kezelésre, akkor fordítsunk gondot a kliens traumatizációjának elkerülésére, legyen fontos számunkra is beleegyezése, a felépüléssel kapcsolatos elköteleződése, ehhez alkalmazzuk a motivációs interjúban megtanultakat, és/vagy vonjuk be környezetét (család, közeli hozzátartozók), gondolkozzunk hálózatban (vonjunk be más szakembereket, intézményeket). Tartsuk szem előtt a nil nocere (ne árts) eszméjét.

248

Hatékony pszichoszociális intervenciók

Pszichoedukáció: a kliens és – lehetőség szerint – a hozzátartozók bevonásával minél többet megtudunk a probléma természetéről, lefolyásáról, a visszaesés jelenségéről. Megismerjük a felépülés lehetőségét, az oda vezető utakat, módszereket. Megtanuljuk a mérlegelés, a kompromisszum-kötés folyamatát, hogyan tudjuk megvédeni magunkat, hogyan tudunk asszertívek lenni. Ez az intervenció igen hatékony csoportos formában, de lehetőséget kell adnunk az egyéni, családos pszichoedukációra is.

Stresszkezelés: a relapszusokban nagy jelentősége van a „mindennapi” stressznek, melyek alapját a családon belüli kritikusság, ellenségesség, bevonódás jelzi (EE – expressed emotion). Ennek keretén belül foglalkoznunk kell a problémák megoldásának módjaival és ezek gyakorlásával, ill. egy hatékony kommunikáció kialakításával. Ez lassan alakulhat ki az önkontroll megtartása, tudatos fogalmazás kialakítása által, mely pedig a kommunikációnk megfigyelése, folyamatos detektálása során formálódhat.

Készségfejlesztés: ez az operáns kondícionáláson és a szociális tanulás elméletén alapszik. Alapvető technikája a helyzetgyakorlat. A megcélzott viselkedést, a célok eléréséhez szükséges készségeket kisebb lépésekre bontjuk és „begyakoroltatjuk”. Ezen a területen fontosak a munkával, szórakozással, szociális kapcsolataival, önellátással, pénzkezeléssel stb. kapcsolatos ügyek.

Visszaesés-megelőzés

Az elmúlt évtizedben – különösen az elmúlt néhány évben – egyre nagyobb figyelmet kapott a visszaesés problematikája a szerfüggőség esetében. Igen komoly szakirodalom gyűlt össze az empirikus, klinikai és önsegítő tevékenységekről a visszaeséssel és a visszaesés megelőzésével (relapse prevention – RP) kapcsolatban. Bár a szakirodalom nagy része a szerfüggőségtől szenvedő egyén szempontjából vizsgálja a visszaesést, egyre több figyelmet szentelnek a családtagok, a kezelési rendszerek és a segítők szempontjából fontos kérdéseknek. A visszaesés fogalmát sokkal átfogóbban vizsgálják és általánosságban elfogadott, hogy a folyamatnak számos változója van.
Jelenleg is számos kezelési módszert alkalmaznak a visszaesés megelőzésében az alkohol- és a kábítószer-használat, illetve a viselkedéses-függőséggel kapcsolatos zavarok kezelésére.
Fontos, hogy definiáljuk a felépülés, az egyszeri botlás (lapszus) és a visszaesés (relapszus) fogalmait, összegezzük a kezelési eredményekkel kapcsolatos vizsgálatokat, hogy körülhatároljuk a „közönséges” visszaesést előidéző okokat.

Felépülés

Egy szerfüggő személy számára a felépülés az alkohol-, vagy más pszichoaktív-szerek használatától, ill. káros viselkedési folyamatoktól való tartózkodást jelenti, az intraperszonális és interperszonális változtatásokkal együtt. A konkrét változások egyénenként mások, és tipikusan az alábbi területeken jelennek meg: testi, pszichológiai, magatartásbeli, interperszonális, családi, társadalmi, lelki és pénzügyi. Általánosan elfogadott, hogy a felépülés felé vezető feladatok attól függenek, hogy az egyén a felépülési folyamatnak milyen stádiumában vagy fázisában van. A felépülés mértékét befolyásolja a szerfüggőség által okozott károsodás súlyossága és foka, az egyéb komorbiditás, a pszichiátriai vagy

249

fizikai betegségek jelenléte, az egyén tudása, motivációja, neme, etnikai háttere és támogató rendszere. Bár néhányan elérhetik a „teljes” gyógyulást, másoknál a javulás csak néhány területre korlátozódik.
A szerfüggőségtől való megszabadulás magában foglalja az ismeretek növelését, a nagyobb tudatosságot, a józan élethez szükséges készségek kifejlesztését és az életvezetés megváltoztatását. E változtatási „program” jelenthet szakorvosi kezelést, részvételt olyan önsegítő programokban, mint az Alcoholics-Anonymous (AA), a Narcotics Anonymous (NA), vagy a Gamblers Anonymous (GA), valamint egyéb közösségi szolgáltatásokban való részvételt. A felépülés kezdeti fázisaiban a szerfüggő személy tipikusan inkább külső támogatásra, valamint a szakemberek, a szponzorok és a 12-lépéses programok más tagjainak segítségére hagyatkozik. Ahogy a folyamat halad előre, úgy helyeződik át a hangsúly az egyénre, önmagára a problémái megoldásban és a józan élet kihívásaiban. A visszaesés megelőzését célzó programok részeként megszerzett információ és a megtanult készségek kiváló támaszt adnak a józan állapot tartóssá tételéhez.

Botlás és visszaesés

A lapsus (botlás) kifejezés egy absztinens/józan időszakot követő alkohol- vagy más pszichoaktív-szerek használatának az újrakezdésére utal; a relapsus (visszaesés) kifejezés viszont azt jelenti, hogy az illető nem képes a magatartásbeli változást huzamosabb ideig fenntartani. A visszaesést nem csak egy akut eseménynek tekintjük – a szerek újbóli használatát, vagy a függőség újraéledését –, hanem egy folyamatnak látjuk, melyben figyelmeztető jelek sorjáznak még az előtt, hogy az illető ténylegesen is visszatérne az anyagok használatához.
Egy botlás gyorsan véget érhet, de elvezethet különféle mértékű visszaeséshez is. A kezdeti botlás hatásait az illető személy affektív (érzelmi, hangulati) és kognitív reakciói befolyásolják. Vannak olyanok, akik teljesen visszaesnek és visszatérnek az anyagokkal való „kapcsolat” kezelés előtti szintjéhez, mások viszont ugyan abuzív módon használnak szereket, de nem jutnak vissza a korábbi szinthez. A visszaesőknél változik a szerfogyasztás mennyisége és gyakorisága, és a visszaesést kísérő testi- és pszichoszociális kísérőjelenségek is.

A visszaesést kiváltó tényezők

Marlatt és kollégáinak kutatásai elvezettek az alkoholbetegek, dohányosok, heroinfüggők, szerencsejátékosok és kényszeres evők visszaesési-tényezőinek két tág kategóriába történő csoportosításához: az intraperszonális, illetve interperszonális tényezőkhöz. A visszaeséshez hozzájáruló intraperszonális okok közé tartoznak a negatív érzelmi állapotok, a negatív fizikai állapotok, a pozitív érzelmi állapotok, a személyes kontroll kipróbálásának igénye, a heves vágyakozás, valamint a kísértések. E kutatás szerint, az alkoholisták, dohányosok és heroinfüggők visszaesését leggyakrabban kiváltó ok a negatív érzelmi állapot. Az alkoholbetegek 38%-a, a dohányosok 37%-a és a heroinfüggők 19%-a esett vissza negatív affektív állapotra való reagálásként.
A visszaesés interperszonális kiváltói közé tartoznak a kapcsolati konfl a szerhasználat felé ható társadalmi nyomás, valamint a különböző társas helyzetekkel kapcsolatos pozitív érzelmi állapotok. A heroinfüggők 36%-ánál, a dohányzók 32%-ánál és az alkoholbetegek 18%-ánál azonosították be a szerhasználatra irányuló társadalmi nyomást a visszaesésben szerepet játszó tényezőként.
Opiátfüggőknél a visszaesés leggyakoribb kiváltói közé tartoznak a kábítószer-használat

250

káros következményeinek mértéke, így a pszichiotrauma, a kezelés hossza és módja, a bűnözésben való érintettség, a családi-, illetve baráti támogatás hiánya, negatív érzelmi állapotok és életvezetési-készségek hiánya.
Az alkoholbetegek esetében, a visszaeséssel leginkább kapcsolatos tényezők: a családi vagy baráti támogatás hiánya, a negatív érzelmi állapotok, az életvezetési készségek hiányosságai és az élet negatív eseményei voltak.
Dohányosok visszaesésénél a legerőteljesebb változók a negatív érzelmi állapotok és a családi vagy baráti kapcsolatokban megjelenő problémák.
Számos más kezelés előtti, alatti és utáni tényezőnél is megállapítottak bizonyos mértékű kapcsolatot a visszaesésre, vagy az eredményre vonatkozóan.
A visszaesés felfogható úgy is, hogy az a klienshez, a családhoz, a társadalomhoz és a kezeléshez kapcsolódó tényezők kölcsönhatásának az eredménye. Ide tartoznak az affektív változók (például negatív vagy pozitív hangulati állapotok), magatartásbeli változók (például az alkalmazkodási készségek vagy a társadalmi készségek hiányosságai, az impulzivitás), kognitív változók (például a gyógyuláshoz való viszony; az illető hogyan látja önmagát, képes-e megbirkózni nagy kockázatú helyzetekkel, valamint a kognitív működés szintje), környezeti és interperszonális változók (például a társadalmi vagy családi stabilitás hiánya, a szerhasználat felé ható társadalmi nyomás, a produktív munkahelyi vagy iskolai szerepek hiánya, a szórakozásból való kimaradás vagy a rekreációs érdeklődés hiánya), fiziológiai változók (például gyötrő vágyakozás, hosszas elvonási tünetek, krónikus betegség vagy fizikai fájdalom, a fiziológiai vagy pszichiátriai zavaroknál alkalmazott gyógyszerekre való reakció), pszichiátriai változók (például komorbiditást jelenléte, a pszichiátriai betegség súlyossága szerint), lelki változók (például túlzott bűntudat vagy szégyenérzet, üresség, az élet értelmetlenségének érzése), valamint a kezeléshez kapcsolódó változók (például a kezelést nyújtók negatív hozzáállása, a nem megfelelő szintű utógondozó szolgálatok a rehabilitációs programokat követően).

Kognitív és viselkedésterápiás intervenciók

Az intervenciók egy részét a kliens maga is alkalmazhatja – egy saját maga által irányított felépülési program részeként –, míg más intervencióknál a család vagy más fontos személyek támogatására és segítségére is szükség van.
A tapasztalati úton történő tanulás alkalmazását (például a szerepjátékokat, az imaginációt, a pszichodrámát, a biblioterápiát és a házi feladatokat) kifejezetten ajánljuk, hogy a tanulás a kliens aktív tapasztalatává váljon. Ezek a módszerek bővítik az éntudatosságot, csökkentik a defenzivitást, és ösztönzik a magatartásbeli változást. A kezelési csoportokban az akciós technikák számos lehetőséget kínálnak a segítő számára, hogy kiváltsa az általa alkalmazott visszacsatolást és személyes támogatást egyes kliensek számára, meghatározza a visszaesés megelőzéséhez kapcsolódó közös témákat és kérdéseket, interperszonális helyzetekben gyakoroltasson meghatározott készségeket.
A napi leltár alkalmazását is javasoljuk. A napi leltár célja, hogy a kliensek folyamatosan figyelemmel kísérjék saját életüket, hogy meghatározhassák a visszaesés kockázati tényezőit, a visszaesés figyelmeztető jeleit, vagy azokat a lényeges problémákat az életükben, amelyek hozzájárulhatnak a visszaeséshez.
Az alábbiakban felsorolom azokat a területeket, melyeken közösen végig kell mennünk, de ezek nem a didaktikus ismételgetést jelentik, hanem csak a terápiás folyamatban hangsúlyosan megjelenő tényezőkként jönnek elő.

1. Segítségnyújtás a klienseknek a nagy kockázatú, visszaesést kiváltó

251

tényezők azonosításához és stratégiák kialakításához annak érdekében, hogy megbirkózhassanak ezekkel. Néhány kliensnél a nagy kockázatú tényezők beazonosítása és új alkalmazkodási stratégiák kidolgozása minden egyes ilyen helyzetre nem kínál kielégítő megoldást, mivel igen nagyszámú kockázati tényezőt hordoznak. Az ilyen klienseknél segítségre van szükségük abban, hogy átfogóbban és általánosságban viszonyuljanak saját felépülésükhöz, és feltehetőleg szükségük van meghatározott problémamegoldó készségek elsajátítására is, mint például a készségelsajátítási stratégiákat (ilyenek a magatartásbeli próbák, nem nyílt modellkövetés, önérvényesítést segítő képzés), kognitív tudat-átalakítás (például alkalmazkodást segítő képek, tudatformáló reakciók a botlásra/visszaesésre) és életvitelt érintő intervenciók (például meditáció, gyakorlatok, relaxáció). Számos készségfejlesztő és stresszkezelő módszerről derült ki, hogy javítja a kezelés hatásosságát.
2. A visszaesésre vonatkozó segítségnyújtásnak folyamatként – és nem különálló eseményként – való értelmezése. A kliensek jobban fel tudnak készülni a felépülés kihívásaira, ha tisztában vannak a visszaesés mögöttes tartalmával, és azzal, hogy a tényleges botlást, vagy a visszaesést konkrét okok/tényezők, vagy figyelmeztető jelek előzik meg. Bár a visszaesés lehet akár egy impulzív cselekedet következménye is, általában attitűdbeli, emocionális, kognitív és/vagy viselkedésbeli változások mutatkoznak a botlást megelőzően. Az egyénnél jelentkező kiváltó tényezők és figyelmeztető jelek a visszaesés folyamatában láncszemeknek tekinthetők. Sok szerfüggő, aki visszaesett, arról számolt be, hogy náluk a figyelmeztető jelek az újbóli szerhasználat előtt napokkal, hetekkel vagy még hosszabb idővel jelentkeztek.
3. A visszaesésre ösztönző ingerek megértése.
4. A szerhasználatra vonatkozó társadalmi nyomás megértése és az ezzel való megküzdés.
5. Egy támogató, visszaesést megelőző hálózat kialakítása.
6. Segítségnyújtás a klienseknek a negatív érzelmi állapotokkal való megküzdés módszereinek kialakításában.
7. Segíteni a kliensnek, hogy módszereket sajátítson el a kognitív zavarokkal való
megbirkózásához.
8. Segítséget nyújtani a klienseknek, hogy egy kiegyensúlyozott életmód felé közeledhessenek.
9. Konkrét terv kidolgozása a botlás vagy visszaesés megszakítására.
10. A botlások vagy visszaesések elemzése értékes folyamat, amely segítheti a folyamatban lévő felépülést. Ezáltal a „bukás” átalakítható „tanulási” élménnyé, és segíthet az egyénnek abban, hogy felkészüljön a jövőbeni nagy kockázatú helyzetekre.

252

Dr. Csorba József

Agonista gyógyszeres terápiák és alkalmazásuk opiáthasználó kismamák kezelésében
A kábítószer-fogyasztás szcénáján az opiát típusú drogok használata kiemelkedő figyelmet igényel.
A legismertebb opiát típusú drog a heroin, de a Föld egyes részein az ópium (Ázsia) vagy a egyéb mákkészítmények, például a „tea”, a „lengyel kompót” (Közép-Kelet-Európa) is elterjedt. Jelentős számú opioid tartalmú gyógyszer (például: morphin, kodein, metadon, tramadolor) is alkalmas addiktív használatra.
Társadalmi szinten az opiát-függőség jelentős szerepet játszik a szegénység, a munkanélküliség, a kriminalitás és a családi dezorganizáció kialakulásában. Egészségügyi szempontból a magas mortalitás, rokkanttá válás, kezelési költségek és a fertőző betegségek (HIV, HCV, HB) terjedése emelhető ki. Az opiáthasználó terhes nők több szempontból veszélyeztettek lehetnek: koraszülés, elvetélés, fertőző betegségek, szociális problémák.
Az újszülött állapotára is komoly veszélyt jelenthet az anya opiáthasználata: neonatális absztinenciális szindróma (NAS), alacsony testsúly, rossz tápláltság alakulhat ki. A várandós opiáthasználó nők kezelésére komplex terápiás programokat kell alkalmazni, ezeknek része a helyettesítő (agonista típusú) gyógyszeres kezelés.

Definíció

Az opiát-függő betegek jelentős része nem képes a kábítószer-mentességre (agyi neurobiokémiai elváltozások, pszichoszociális problémák), emiatt átmenetileg vagy hosszútávon (akár évtizedekig) helyettesítő kezelést igényel. Számos tanulmány jelzi, hogy a kezelésben lévő opiát-függők mentális és szomatikus állapota lényegesen kedvezőbb, mint a kezelésbe nem kerülőké.
Akutatások a következő területeken bizonyították be az agonista terápiák hatékonyságát: összehasonlító vizsgálatok más kezelési módszerekkel, kezelés hatékonyságát befolyásoló tényezők felmérése, utánkövetéses vizsgálatok, mellékhatások, szövődmények, részletes farmakológiai vizsgálatok, költséghatékonysági vizsgálatok, infektológiai vizsgálatok. A helyettesítő terápiák alapelve az, hogy ezek lehetőséget teremtenek az illegális utcai heroin- vagy más opiáthasználat legális gyógyszerrel történő helyettesítésére.
Ezen terápiák alkalmazása világszerte széles körben elterjedt, hatékonyságukat, több ezer tudományos vizsgálat bebizonyította.
A kezelések legfontosabb előnye az illegális szerek (elsősorban a heroin) használatának csökkenése, vagy teljes megszűnése, az illegális heroin beszerzéséhez kapcsolódó bűnözés csökkenése, illetve megszűnése, az intravénás használat csökkenése vagy megszűnése révén az AIDS, HCV és az egyéb vér útján terjedő fertőző betegségek előfordulásának csökkenése, valamint a kliensek fizikai és mentális státuszának javulása.
Agonista szubsztitúciós kezelésekben jelenleg a metadon és a buprenorphine a legelterjedtebben használt szerek. Ezek mellett elsősorban Ausztriában elterjedt a lassú felszívódású morfin alkalmazása, illetve egyre több országban alkalmazzák kísérleti programokban vagy elfogadott szubsztitúciós gyógyszerként a diamorfint (orvosi heroin).
A WHO (Egészségügyi Világszervezet), hangsúlyozva az ilyen típusú kezelések fontosságát, 2005-ben a metadont és a buprenorphint felvette az alapvető gyógyszerek

253

listájára. Ezen a listán olyan gyógyszerek vannak, amelyek a világ közegészségügyi szempontjából jelentős szerepet játszanak.
A metadon szubsztitúciós kezeléseket a 60–as években kezdték el használni az Amerikai Egyesült Államokban, majd pár év múlva ezek fokozatosan Európában, később világszerte elterjedtek, főleg amikor a HIV/AIDS-, majd a hepatitis C-járvány robbanásszerűen megjelent és terjedni kezdett.
Az Európai Unió stratégiája és Magyarország kábítószer-használat visszaszorítására elfogadott stratégiája egyaránt hangsúlyozzák a szubsztitúciós kezelések fontosságát.
Jelenleg világszerte félmilliónál többen részesülnek fenntartó metadon terápiában, de egyre jelentősebb azok aránya is, akik buprenorphine-t (kb. 200000 fő) kapnak szubsztitúciós szerként, míg pár tízezer opiáthasználót más típusú agonista szerrel kezelnek.

A várandósság és az opiáthasználat

Az opiáthasználat, főleg az alkalomszerű használat, nem mindenesetben jelent komoly veszélyt a terhességre, az anyára és az újszülöttre.
A rendszeres opiáthasználó, esetleg függő várandós nőknél azonban sokkal gyakrabban fordulnak elő olyan egészségügyi és pszichoszociális problémák, amelyek veszélyeztetik a terhességet, az anyát és az újszülöttet, mint az átlag várandós nőknél.

Az anyánál gyakori problémák:
• opiát-elvonási tünetek (pupillatágulat, könnyezés, orrfolyás, hányinger, hányás, hasmenés, hidegrázás, hőhullám, izomfájdalom, izomgörcs, epilepsziás roham, nagy izületi fájdalom, ingerlékenység, nyomott hangulat, szorongás, inszomnia);
• opiát-túladagolási tünetek (pupillaszűkület, aluszékonyság, légzésdepresszió, keringési problémák);
• polytoxikománia (opiát-származékon kívül más kábítószer, gyógyszer, vagy egyéb szer használata, például: nyugtatók, alkohol, dohányzás stb.);
• HIV-fertőzés, AIDS-betegség (Magyarországon ritka);
• HCV- (hepatitis C vírus) fertőzés;
• egyéb fertőzések (például TBC);
• egészségügyi problémák (például abcesszusok);
• nőgyógyászati problémák (például amenorrhoea);
• táplálkozási zavarok, hiányos táplálkozás;
• komorbid pszichiátriai zavarok (például depresszió, személyiségzavar);
• szociális problémák (például munkanélküliség, hajléktalanság);
• prostitúció;
• kriminalitás;
• pszichés és vagy testi erőszak;
• partner szenvedélybetegsége.

A terhességnél található problémák:
• korai elvetélés;
• koraszülés;
• fetális distress.

Az újszülöttnél található problémák:
• neonatális absztineciális szindróma (irritabilitás, hiperaktivitás, hiperreflexia, tachipnea, furcsa sírás, hasmenés, hányás, láz, convulziós rohamok, kóma);

254

• alacsony testsúly;
• rossz tápláltság.

Kezelési alapelvek

Az opiáthasználó függő várandós nők kezelése komplex integrált programok segítségével kell történjen! Ebben megtalálható:
• helyettesítő (szubsztitúciós) vagy lassú agonista detoxikációs kezelés;
• esetleges fertőzőbetegségek kezelése;
• esetleges szomatikus szövődmények kezelése;
• vitaminpótlás;
• megfelelő táplakozás;
• társult pszichés zavarok kezelése;
• folyamatos, kiemelt terhesgondozás;
• szociális helyzet stabilizálása;
• szenvedélybeteg partner bevonása a kezelésbe.

Helyettesítő (agonista) kezelés

Az opiáthasználó terhes nők esetében az agonista típusú gyógyszeres kezelés a következő előnyökkel jár:
• Vonzó alternatíva a betegek számára mivel nem fognak szenvedni az elvonási
tünetek miatt;
• A kezelésben való részvétel lényegesen magasabb arányban történik, mint más kezelési (főleg absztinenciaorientált) formákban;
• A kezelés elhagyása lényegesen alacsonyabb arányban történik, mint más kezelési formákban;
• Hatékonyan bevonhatók a terhesgondozásba, fertőző betegségek vagy más szomatikus problémák kezelésébe;
• Megteremtik a hátteret a szociális stabilizációnak: mivel nincs szükség a heroin vagy egyéb – illegális – opiát beszerzésére, megszűnnek a kriminális, prostitúciós tevékenységek, a használók kivonulhatnak a „drogos” környezetből;
• Az ilyen típusú gyógyszereknek nincs teratogén hatásuk;
• Jelentősen lecsökken az elvetélés és a koraszülés veszélye;
• Agyógyszer-dózisfüggvényében, nincsenek vagyenyhék aneonatális absztinenciális szindroma tünetei.

Világviszonylatban leggyakrabban alkalmazott és a legjobban vizsgált agonista gyógyszer a metadon. Más szereket is alkalmaznak a terhes opiáthasználók kezelésére (buphrenorphin, slow releasing morphin), amelyek ugyanolyan hatékonyak, mint a metadon. (Magyarországon a metadon az egyetlen agonista gyógyszer, amely elérhető és alkalmazható a terhes opiáthasználó betegek kezelésére.)
A MOTHER (Maternal Opioid Treatment: Human Experimental Research) vizsgálat azt bizonyította be, hogy metadonnal a használók kezelésből való kiesése alacsonyabb, a buphrenorphin adásának előnye, hogy az újszülöttnél enyhébbek a NAS-tünetek.
A Suboxone-ot (buprenorphin/naloxone) Magyarországon és világszerte alkalmazzák opiát- függők kezelésére, de a terhességre és újszülöttre gyakorolt hatását még alig kutatták, emiatt nem jelenleg nem javasolják várandós nők kezelésére.

255

A metadon-kezelés gyakorlata

A metadon-kezeléssel kapcsolatos fontosabb alapelvek:
• A kezelést minél hamarabb (lehetőség szerint, a beteg jelentkezés napján) el kell kezdeni. (A várólisták vagy a több hét utáni visszarendelés csökkenti az esélyt a kezelésben való maradásra, illetve növeli a rizikót a drogfogyasztás folytatására.);
• A kezdő dózis általában 20 mg/nap;
• A dózist fokozatosan kell növelni: napi 10-20 mg.
• A hatékony terápiás dózist egyénileg kell megalapítani: ez általában 60-120mg/nap;
• A hatékony dózis az, amely teljes mértékben megszünteti az elvonási tüneteket és a kábítószer utáni sóvárgást;
• A gyógyszer adagolása naponta egyszer történik, mivel a metadon felezési ideje 20-30 óra;
• Amennyiben detoxikációs program lehetséges (a kezelés a terhesség elején kezdődik, jól kooperál a használó, stabil a pszichoszociális háttér stb.), a hatékony dózis csökkentése nagyon fokozatosan, folyamatos addiktológiai és nőgyógyászati ellenőrzés mellett lehetséges. A csökkentés egyénileg kell, hogy történjen; a csökkentés lehetséges mértéke általában hetente 2,5-5 mg. Amennyiben a csökkentés alatt komoly elvonási tünetek (méh kontaktúra, fetalis distress stb.) észlelhető, a csökkentést fel kell függeszteni, és - szükség esetén - a dózist újból emelni szükséges;
• A terhesség utolsó 1-2 hetében csökkentést nem alkalmazunk, mivel a koraszülés
veszélye nagyon jelentős;
• A harmadik trimeszterben, mivel az enzim indukció miatt a metadon lebomlása a szervezetben felgyorsulhat, szükség lehet a dózis emelésére és/vagy a napi kétszeri adagolásra;
• Napi 20 mg metadon-dózis alatt az újszülöttnél nem fordul elő neonatális absztinenciális szindróma, magasabb dózisnál enyhébb vagy súlyosabb tünetek előfordulhatnak, de lényegesen veszélytelenebbek, mint heroin használatánál;
• Az újszülöttet fokozott (kórházi) megfigyelés alatt kell tartani, és amennyiben elvonási tünetek észlelhetők, a kezelést azonnal el kell indítani (agonista kezelés – morphin hydrochlorid);
• Az addiktológiai kezelést a szülés után is szükséges folytatni; ebben az időszakban az általános kezelési alapelveket kell alkalmazni.

A szoptatás és a metadon-kezelés

A szakmai vélemények megosztottak a szoptatás körüli kérdésekben.
Mivel a metadon részben átkerül a tejjel az újszülött szervezetébe, metadon-kezelés alatt alapvetően nem ajánlott a szoptatás.
Az utóbbi években némi változás történt ebben a koncepcióban: alacsony metadon- dózis (20 mg/nap alatt) mellet a gyógyszer nem vagy minimális mértékben kerül át a csecsemő szervezetébe.
Ahol lehetőség van érdemes titrálni a metadon-szérum szintjét az anyánál és a csecsnőnél.
A szoptatás nagyon pozitívan hat, úgy az anyára (anyaszerep, áldozatvállalás, felelősségtudat, neurohormonális egyensúly), mint a csecsemőre (táplálkozás, érzelmi fejlődés), és ez a pozitív hatás akár az egész életre is kihathat.

256

A szülés és a szoptatás továbbá jelentős lökést adhat akár a kábítószer-használat végleges
abbahagyására is.

Helyettesítő kezelést alkalmazó központok Magyarországon

• Fővárosi Önkormányzat Nyírő Gyula Kórház, Drogambulancia és Prevenciós Központ, 1135 Budapest, Jász u.14, 06-1-236-0787
• Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, Soroksári Addiktológiai Centrum, 1238 Budapest, Grassalkovich út 104, 06-1-287-3863
• XV Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Intézménye, Drogbeteggondozó, Drogprevenciós Alapítvány - Drogoplex , 1152 Budapest,, Arany János u.73, 06-1- 306-2584
• Markhot Ferenc Kórház - Rendelőintézet, Addiktológiai Gondozó és Drogambulancia, 3300 Eger, Markhot Ferenc u.1-3. 06-36-801-736
• Békés Megyei Képviselő Testület Pándy Kámán Kórház, Drogambulancia , 5700 Gyula , Semmelweis út1, 06-66-526-540
• Drogambulancia Alapítvány, Drogambulancia, 3529 Miskolc, Csabai Kapu 9-11, 06 46 431310
• INDIT Közalapítvány, Drogambulancia, 7621 Pécs, Szendrei Júlia u.6, 06-72-315-083
• Szegedi Kistérségi Humán Szolgáltat Központ, Dr. Farkasinszky Terézia, Ifjúsági Drogcentrum, 6226 Szeged, Fésű u 4, 06-62-436-353
• Alkohol Drogsegély Ambulancia, 8200 Veszprém, Pápai út 37/b, 06-88-421-857

Irodalom:
1. America Academy of Pediatrics, Comittee an Drugs (1998): Neonatal drug
withdrawal. Pediatrics 10: 1079-1088.
2. Borg, L., Kreek, M.J. (2003): The pharmacology of opioids. In: Principles of Addiction
Medicine, Third Edition, 141- 153.
3. Buning E., Versten A. (2003): Info for policymakers on the effectivenes of substitution treatment for opiate dependence, EuroMethwork
4. Csorba, J (2003): Szubsztitúciós kezelés Magyarországon. In: Ártalomcsökkentés Magyarországon, TASZ, 59-75.
5. Darke, S. (1998): The Effectiveness of Methadone Maintenance Treatment 3: Moderators of Treatment Outcome. In: Ward, J. – Mattick, R. P. – Hall, W. (1998) (eds.) Methadone Maintenance Treatment and Other Opioid Replacement Therapies. Harwood Academic Publishers. 75-89.
6. Demetrovics, Zsolt, Balázs Hedvig, Csorba József, Hoffmann Katalin (2005): Assessment of Psychological and Behavioral Changes During Methadone Maintenance Therapy: The Methadone Treatment Interview (MTI). The 8th European Conference of Psychological Assessment. August 31 – September 4, 2005. Budapest, Hungary. Abstracts: 59-60.
7. Fischer, G. (1998): Maintenence terapy with syntetic opioids within a multidiscilinary program - A stabilizing necessity for pregnant opioid dependent femals. Arch Women Ment Helth 1: 109-116.
8. Hall, W., Ward, J., Mattick, R. P. (1998b): The Effectiveness of Methadone Maintenance Treatment 1: Heroin Use and Crime. In: Ward, J. – Mattick, R. P. – Hall,
W. (1998) (eds.) Methadone Maintenance Treatment and Other Opioid Replacement Therapies. Harwood Academic Publishers. 17-57.

257

9. Jarvis, M. E., Schnoll S. H. (1995): Methadon using during pregnancy. NIDA Research Monograph 149: 58-77.
10. Jones, H. E. et al. (2010): Neonatal abstinence syndrome after methadone or buprenorphine exposure. New England Journal of Medicine, 363(24): 2320-2331.
11. Payte, J. T., Zweben, J. E., Martin,J. (2003): Opioid Maintenence Terapy.In:
Principles of Addiction Medicine, Third Edition: 751- 766
12. Weaver, M. F. (2003): Perinatal Addiction. In: Principles of Addiction Medicine, Third Edition: 1231- 1246.
13. Winklbauer, B., Jung, E., Fischer, G. (2008): Opioid dependence and pregnancy.
Curr Opin Psychiatry 2008, 21: 255-259.
14. Winklbaur, B., Kopf, N., Ebner, N., Jung, E., Thau, K., Fischer, G. (2008): Treating pregnant women dependent on opioids is not the same as treating pregnancy and opioid dependence: a knowledge synthesis for better treatment for women and neonates., Addiction. 2008 Sep;103(9):1429-40. Review

258

259

Felelős kiadó: Oberth József Nyomdai előkészítés: Fodor Attila Nyomtatás: Nagy és Társa Kft.

Kiadó:
Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány Ügyfélszolgálat: Józan Babák Klub alacsonyküszöbű szolgáltatás
Cím: Budapest VIII. kerület, Magdolna utca 43.
Levélcím: 1384 Budapest, Pf. 750.
Honlap: www.jozanbabak.hu E-mail: oaoa@jozanbabak.hu
Telefon: (06-1) 788-51-10, (06-20) 912-71-62, (06-70) 389-28-18
Fax: (06-1) 787-51-06

A kötet ingyenes, kereskedelmi forgalomba nem kerül, tartalma egészében és ingyenesen letölthető a www.jozanbabak.hu oldalról.
A kiadó kifejezetten nem járul hozzá e könyv bármilyen kereskedelmi célú felhasználásához (könyvesbolti, antikváriumi, elektronikus stb. forgalmazásához).

Gyermekvállalás és droghasználat

Teljes szöveg

1. Az ajánlás fogalomrendszere

2. A droghasználó várandós nők és szülők ellátásának dilemmái5

3. Droghasználó várandós nők, szülőkés gyermekeik ellátásának feladatai és eszközei

4. Helyettesítő gyógyszeres terápiák alkalmazása

5. Nemzetközi gyakorlat12

Addiktológiai fogalmak

Az ártalomcsökkentés

Budapesti droghasználó várandósnők ellátásának kvalitatív vizsgálata 2009-ben

Budapesti problémás szerhasználó nők kvantitatív vizsgálata (2009)

Az injekciós droghasználat előfordulása és kockázatai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése